Esti Kurir, 1932. június (10. évfolyam, 119-143. szám)

1932-06-01 / 119. szám

Szerda, 1932 június 1 Ruttkayt az adósságai hajszolták a halálba — mondja Littkéné egy négyszemközti beszélgetés során „Olyan átlátszó az egész, mesterségesen keverték bele a kémkedési és egyéb híreket ebbe az ügybe“ — Ruttkay György százados 40.000 dollárra biztosította magát öngyilkosság esetére Az események torlódása közben sem tud nyugvópontra­­jutni Ruttkay György koronaőr­­százados öngyilkosságának ügye. A rendőr­ség és a törvényszék folyosóin, kávéházb­ól és társaságokban közel három hete ez a téma: miért kellett agyonlőnie magát Ruttkay századosnak? Erre a kérdésre tulajdonképpen csak egy va­laki, Littke Kálmánná adhat pozitív választ, akinek Szent János­ téri lakásán játszódott le a tragédia, s aki nemcsak szerelme, de bizal­mas barátja is volt Ruttkay századosnak. Littkéné zárt ajtók mögött tett vallomásairól viszont eddig csak ellenőrizhetetlen hírek szivárogtak ki. Hogy egyik nap így, másik nap úgy mondja el a négy fal között lejátszó­dott drámát. Nincs, aki megcáfolja és nincs, aki megerősítse, mert hiszen nem volt szem­tanúja az öngyilkosságnak. Littkéné viszont a nyilvánosság számára nem beszél. Tizennyolc nap óta bezárkózva ül Szent János-téri laká­sán és fáradt rezignációval tűri a körülötte kavargó eseményeket. Nem akar nyilatkozni, nem akar embert látni, nincs szüksége véde­lemre ... Littkéné lakásán különböző intervenciók után végre ma fo­gad. Az első szava, hogy nem akar nyilat­kozni. Amit talán mondani fog, nem az újság­írónak mondja, egy jelenlévő vendégnek me­séli el, a nyilvánosság nem érdekli. Az elegáns, finom ízléssel berendezett budai lakásban hárman ülünk. A falakon bordó se­lyemtapéta, a parketten vastag, nehéz perzsák és szmirnák, az asztal körül mély, süppedő fotölyök, a falakon jó képek, a sarkokban va­lódi vázák, bronzok, az egyik csipketerítőn egy hamutálca, belefoglalva egy sarkantyú... A lakás tulajdonosnője, Littkéné, Bécsből származott ide Magyar­­országra. Magas, impozáns alak, úgynevezett katona­asszony. Sötétbarna, kontybafésült hajában játszik a keze, miközben a tragédiáról beszél. — Nem akarok védekezni, nem is érdekel, hogy mit kavarnak bele ebbe az ügybe, ne­kem olyan mindegy már... Elvesztettem, ami nekem a legtöbb volt... A többi nem érdekel Német akcentussal beszél s finom, szabá­lyos arcán néha végigszalad egy-egy könny. Aztán hirtelen elmosolyodik, erőszakoltan, mint aki takarni akarja a gyengeségét. — Olyan átlátszó az egész, nem is értem, hogy tudtak belekavarni ennyi mindent. Ruttkay százados úr — igy mondja: százados úr — tele volt adóssággal. Hát mondja, olyan érthetetlen? Bérlete volt és tönkrement. Már le volt foglalva minden kép, 4500 pengőt kellett volna neki előző na­pokban kifizetni, talán attól is félt, hogy följelentik. — Meg aztán közrejátszott sok egyéb is, érzelmi dolgok, nem tudott válni... szóval minden, csak az nem, amit h­íresztelnek, hogy kémkedési ügy, hogy agyon kellett lőnie magát, hogy énnekem jutott volna valamilyen megbizatás ... íh, nem is érdemes ezekről a dolgokról be­szélni ... Tényen, nem? Most már ezt sem akarják el­unni. Kitalálták például, hogy bártárcosnő voltam. — Ezen a barátaim, ismerőseim csak moso­­lyognak. Ismerik az apámat Bécsben, tudják az egész életemet. Feleslegesnek tartják a ma­gyarázatot. — Talán az volt a baj, hogy gyakran vál­­toztatta a vallomásait... Felcsap a hangja. A nagy barna szemekbe lönnyek jelennek meg, most inkább az indu­­lttól, semmint az elérzékenyüléstől. — Hát ez nem igaz, nem igazi Mindig ugyanazt és ugyanúgy vallottam. Ha hipnotizálnak, vagy ha álomból felébresz­tenek, akkor sem tudom másképp elmondani a dolgokat, mint ahogy történt és mint ahogy na is él bennem. Mikor kijött az orvos a szá­jából, még mindig azt hittem, hogy megment­­hető. Egyszer Somogyban egy földbirtokos fejbelőtte agát és mégis életben maradt. — Az csak természetes, hogy bíztam és reménykedtem. — Ír orvos arcán láttam aztán, hogy vége min­­dennek. Utána én is bementem a szobába és áttam, hogy a homlokából csak jön a vér és nem akar megállni. Akkor már tudtam, hogy menthetetlen ... Ledültem ide a foterbe ... Századszor ismétli, hogy nem kér és nem fogad el védelmet. Még az sem érdekli, hogy egjobb barátai hogy vallanak a vizsgálóbíró szobájában. Mikor felvetődik a kérdés, hogy m­i történne, ha esetleg elrendelnék a le­tartóztatását, fáradtan félrehúzza a száját. Mint aki már ezzel is számolt. Finom, hosszú ujjaival végig­­ámítja a haját és bizonytalanul maga elé néz. — Nem, ezt nem hiszem mégsem. Külön­ben? ... A földszintes lakás előszobájából az udva­ron keresztül éppen a koronaőrség barnatéglás épüle­tére ját az ember. Itt élt Ruttkay György százados, onnan járt be át, a meleg, elegáns, kis asszonylakásba, ahol három héttel ezelőtt eldördült a halálos evés. De a tragédia, úgy látszik nem fejeződött be még Ruttkay György százados halálával. Ennek a szomorú, fekete asszonynak a sor­ába még soká beleszól majd a halállal végző­, lelt szerelem. Gál Imre. j Hogy történt a tragédia? — Hogy megakadályozhattam volna?! Hát hogyan? Az igaz, hogy ő már egy éve be­szélte nekem és mindenkinek, hogy öngyilkos lesz. Sőt, aznap is. Előző félórában is. De ugy­e, az ember mégsem veszi az ilyent ko­molyan. Bement a másik szobába, én nem is lát­tam és fejbelőtte magát. A halántékából bugyogott a vér. Mit tudtam én akkor, hogy ez egy halálos lövés, nem is rendőrt hívtam, hanem először egy régi or­­vosismerősömet értesítettem. Most azt mondják, ez is baj volt. Rendőrt kel­lett volna hívnom. — Akik itt voltak, látták a lövést, látták, hogy vérzett el, most mégis valaki kitalálta, hogy hátulról a nyakán is érte egy golyó. Hogy védekezzem ez ellen a gyanúsítás ellen? Olyan szépen egyedül maradtam, a barátaim is mind elhagytak . Van, aki magas állására hivatkozik, van, aki az újságoktól fél, van, aki egyszerűen tá­voltartja magát az ügytől. Például egy nagy­on jó barátnőm azt vallotta, hogy január óta nem látott engem. Ezzel szemben április 11-én nála voltam vacsorán a százados úrral, április 20-án pedig teán. A többiek is körülbelül így vallot­tak ... Pedig tisztán kellett, , hogy lássanak mindent. Itt feküdt, nézze, itt a lámpa alatt, a búcsúlevele, amit Fömötör alezredesnek írt. Én azonnal értesítettem Fömötört, pedig nem is voltam túlzott jó viszonyban vele. — Talán az első komplikációt az okozta, hogy a vizsgálóbíró és a katonai bizottság nem értettek mindenben egyet. — Akkor én nem is törődtem a dolgokkal, annyira össze voltam törve. Azért nem akar­tam nyilatkozni sem az ügyben, ne mondják azt, hogy védekezem, mo­­sakszom. Még ügyvédem sincs. — Gondolja, hogy jó lett volna ügyvédet venni? ... Littkéné revolvere .A vendég, akinek mesél, igenlően bólint. Jó lett volna ügyvéd, egy asszony nem ismeri ki magát a törvény labirintusában. Littkéné szét­tárja a kezét. — Gondoltam én, hogy, három hétig fog tartani a nyomozás? Például milyen kavaro­dás van e körül a revolver körül. — A revolvert én hoztam hat hónappal ezelőtt Bécsből, az apámtól. Féltem egyedül a lakásban, megdöglött a far­kaskutyám. Persze, ha valaki mindennap idejár, tudja, hogy revolverem van, tudja, hogy hol tartom azt. Hiszen ő mutatta meg, hogy kell megtölteni, kezelni. — Most azt mondják, én adtam a ke­zébe ... Valaki, aki egy év óta készül az öngyilkosságra, azt nem kell ösztönözni. — Barátainak, tiszttársainak naponta ismé­telte, hogy nem megy tovább a dolog, végez­nie kell önmagával. — Ezért biztosította is be magát három év előtt öngyilkosság esetére 40.000 dollárra. Remélem, ezt most megkapja az özvegy, il­letve a gyerekek. Egy ember felett összecsap­nak a hullámok, adósságok, lelki­­dolgok, mi­ért kell akkor mást belemagyarázni?... Mit vallott Littkéné a rendőrségen ? — Igen, beledobták azt is a gyanúsításokba, hogy miből élek? Ötszáz pengő tartásdíjat kapok a férjemtől. Ebből meg lehet élni sze- Két borotvahúzással... Az új Gillette-penge az érzékeny arcbőrűek ideális pengéje A régi typusú (háromfuratu) készülékekben is használható ­ Valutacsempészés miatt két évre és három hónapra ítélték az ország egyik legnagyobb marhaexportőrjét A rendőrség hosszabb időn át figyelemmel kísérte az ország egyik legnagyobb marhaex­­portőrjének, Löwinger Rezső sárvári mészá­rosnak valutaügyleteit, miután az a gyanú merült fel, hogy valutaüzérkedést folytat. Löwinger bejelentette a kereskedelemügyi minisztériumnak, hogy összeköttetései foly­tán nagymenyiségű marhát tud kiszállítani Franciaországba, Olaszországba és Svájcba. Löwingernek megengedték a marhák kiszál­lítását, de kötelezték, hogy a befolyó valutát a Nemzeti Banknak szolgáltassa be. Az volt a megállapodás, hogy 778.070 francia frankot, 181.000 lírát és 4500 svájci frankot fog beszolgáltatni, összesen 231.000 pengő értékben. Ezzel szem­ben, mint az ügyészi vádirat állítja, ténylege­sen csak 261.000 francia frankot, 119.000 lí­rát és 2300 svájci frankot szolgáltatott be azzal az érveléssel, hogy a marhatranszportot olcsóbban kellett értékesítenie, mint ahogy azt előre kiszámította. A Nemzeti Bank feljelentésére a rendőrség hosszas nyomozás után megállapította, hogy Löwinger Rezső a be nem szolgáltatott export­­valutát részben saját céljaira, részben külföldi adósságai törlesztésére fordította. Az ügyész­ség kérte, hogy a vádlottakat kötelezzék 200.000 pengő vagyoni kár megtérí­tésére is. Löwingeren kívül atyját, Löwinger Dávid sárvári kereskedőt is megvádolta az ügyészség hasonló bűncselekményért Szerepel az ügy­ben egy sárvári ügyvéd is, aki kihágással van vádolva, mert a numerus clausus folytán Zü­richben tanuló fia számára 650 frankot vásá­rolt Löwingeréktől. Ezt az ügyet elkülönítet­ték. Horváth Géza dr. tanácsa ma tárgyalta foly­tatólagosan az ügyet. Löwinger Rezső azzal védekezett, hogy a francia piacon a magyar markát kénytelen volt olcsón eladni. Tagadta, hogy zugforgalmi áron értékesített volna va­lutákat. Kérte, hallgassák ki Tabakovics Dusánt, igaz-e, hogy számtalan exportőr a mai napig sem tett eleget devizabeszolgáltatási kö­telezettségének s hogy más nagy cégek is ugyanúgy dolgoztak, mint ő, ezek ellen még sincs eljárás. A vádlott atyja, Löwinger Dávid azzal vé­dekezett, hogy fogalma sem volt fia nagysza­bású külföldi üzleteiről. Zoltán Géza dr. ügyvéd védőbeszédében arra hivatkozott, hogy sokkal súlyosabb ese­tekben milliós károsodás érte a Nemzeti Bankot, ezek ellen mégsem folytatták le a bűnvádi eljárást. Elnök: Tessék ideállítani ezeket! Védő: Ez nem az én dolgom, az ügyész úr­nak lenne kötelessége, hogy ideállítsa azokat. Bernfeid Imre dr., Löwinger Dávid védője, felmentést kért. A bíróság hosszas tanácskozás után mind a két vádlottat bűnösnek mondotta ki . Löwinger Rezsőt kétévi és háromhónapi fegyházra, Löwinger Dávidot pedig hat­hónapi fogházbüntetésre ítélte, egyben elmarasztalta őket 200.000 pengő vagyoni kár megfizetésében is. A védők semmiségi panaszt jelentettek be az ítélet ellen. 3. olda Változékony idő A Meteorológiai Intézet jelenti május 31-én délben 12 órakor. Középeurópa északi felében tovább tart a szeles és esős idő, déli felében csak lassú volt a javulás. Hazánkban a déli szeleket valamivel hű­­vösebb nyugati áramlás váltotta fel. Éjjel az erős felhőzet ellenére sok helyen 10 Celsius fok alá, egyes helyeken 8 Celsius fokig szál­lott le a hőmérő. A Dunántúlon, a Duna- Tisza közén és az északi dombos vidéken 5—10 millimétert kitevő esők voltak. Budapesten 31-én délben a hőmérséklet 19 Celsius fok, a tengerszintre átszámított lég­nyomás pedig 760 milliméter. Várható időjárás a következő huszonnégy órára. Változékony idő, nyugati szél, egyes helyeken (főként a Dunántú­lon) még esők, a hőmérséklet újabb sülyedése nélkül. i­ x Bőrkesztyű-vásár. A Kígyó-utca 5 és Petőfi Sándor­ utca 16. sz. alatti üzletekben nagy a for­galom, mert most rendezi a 10 napig tartó márkás kesztyű- és harisnya-vásárját. Lukács M. cég, kinek a mai számunkban megjelent hirdeté­sére felhívjuk olvasóink szíves figyelmét.­­ Még az is vesz most leszállított áron is tavaszikabátot 56.-Fres kosztüm modellt 75.-TM aki az idén már nem akart venni BREITFELD IV, Váci­ utca 14

Next