Esti Kurir, 1933. november (11. évfolyam, 249-272. szám)

1933-11-03 / 249. szám

1933 XI. 3. PÉNTEKI Húsz pengőre ítélték az apát, aki botrányt csinált, mikor a kisfiát tiltott labdázásért bevitték a rendőrök Birkózás a rendőrökkel az őrizetes cellában Mért jutott az apa önkívületi állapotba Október első napjaiban, mint emlékezetes, nagy feltűnést keltett az a botrányos ügy, amely a dunai kerületi kapitányság épületében játszódott le. Réh Dezső akadémia utcai csemegekereskedő 12 esztendős realista fiát, aki tiltott helyen labdázott, miután idézésre nem jelent meg, kora reggel elővezették a kapitányságra. Néhány órával később a gyermek apja is megjelent a kapitányságon és hangos jelenetet rendezett azért, mert gyermekét előállították, sőt a tárgyalás megnyitásáig a karcerben a többi gyermekbíróság elé kerülő gyermekekkel együtt fogva tartották. Az apa ellen nyilvános helyen okozott botrány rendezéséért, valamint hatóságsértés címén megindult az eljárás, amelyet a IV. kerületi kapitányságon ma délelőtt tárgyaltak le. A rendőrbüntetőbírói tisztet dr. Datky Lajos rendőrkapitány töltötte be, míg az ügyészi megbízott Bartha Béla rendőrtanácsos volt, a jegyzőkönyvet dr. Fülei-Szántó László rendőr-segédfogalmazó vezette. Az apa védekezése A tárgyalás megnyitása után Réh Dezső csemegekereskedő részletesen elmondja a botrány előzményeit. Kijelenti, hogy súlyosan beteg ember és pillanatig sem tagadja, hogy rendkívüli módon fel volt háborodva azon, hogy gyermekét a jelentéktelen labdázási ügy miatt előállították a kapitányságra és két órán keresztül a karcerben tartották. Réh Dezső ellen a legsúlyosabb vádpont az, hogy a kapitányság épület éljen többeknek hallatára, amidőn gyermekét nem akarták kiadni, magából kikelve „Gyilkosok! Gazemberek!" jelzőkkel illette a rendőrséget, illetve azokat, akik a gyermek előállításában és őrizetbevételében résztvettek. — Határozottan kijelentem — mondja Réh Dezső —, hogy ezeket a kifejezéseket nem használtam, csupán az eljárást kritizáltam felháborodottan, amihez jogom volt és amit meg is lehet talán érteni. Amikor a főkapitányságra jöttem, nem akartam botrányt rendezni, eszem ágában sem volt. De amikor egyik helyről a másikra küldtek és nem tudtam a gyermekemet megkapni, elvesztettem nyugalmamat, botrányt csináltam, kritizáltam ezt az eljárást. Később azután, amikor leértem a kapitányság kapujába, a rendőrök az őrizetes cellába tuszkoltak, ahol igazolásra szólítottak fel. A cellában nem akartam magam igazolni és az újból hangos botrány tört ki, én kiabáltam, valósággal artikulátlan hangokat hallattam, de ez már teljes mértékben feldúlt idegállapotomban történt. Bartha rendőrtanácsos, ügyészi megbízott felhívja a rendőri büntetőbírót, hogy hallgassa ki azokat a tanukat, akik az esetnél jelen voltak. A rendőri büntetőbíró a tanuk kihallgatását elrendeli. Elsőnek Szidanics Ferenc rendőrsegédhivatali tiszt áll tanúképpen a rendőri büntetőbiró elé. A tanú elmondja, hogy Réh Dezső az ő szobájába benyitott és a gyermekét kereste. Feltűnően ideges volt, kiabált, mire ő mondta, hogy vele ne kiabáljon, ő nem tud az egész ügyről semmit, forduljon ahhoz, aki az elővezetési parancsot kiadta. Ezután a csemegekereskedők gazemberek, gyilkosok, jelzőkkel illette a rendőrséget és kirohant a szobából. Idegállapotban volt, hogy amit mondott, azt talán ő maga sem tudja. Szóval nem volt beszámítható. Ezután Szűcs N. Antal rendőrfelügyelőhelyettes, őrszobaparancsnok tanú elmondja, hogy igazoltatni akarták Réh Dezsőt, aki a második emeleten előzőleg botránt rendezett. Ő nem akarta magát igazolni, mire a kapu alatti cellába betuszkolták. Később az az igazolás megtörtént, majd Réh Dezsőt elbocsátották. A cellában mindössze egy percig volt bent és a botrányokozás címén az eljárást megindították ellene. Réh Dezső a rendőr vallomására idegesen kijelenti, hogy őt nem szólították fel igazolásra, hanem betuszkolták a cellába, ahol három rendőr leteperte. Ő védekezett és nem akarta magát igazolni, mert arra nem volt semmi ok, hogy őt a cellába is bevigyék és ott igazoltassák. Különben ő igazolta volna magát a kapu alatt is, azonban arra pontosan visszaemlékszik, hogy igazolásra csak akkor szólították, amikor a cellában bent volt. A rendőrfelügyelőhelyettes és a vádlott csemegekereskedő között éles vita keletkezik, amelynek a rendőri büntetőbiró erélyes szava vet véget. A tanúkihallgatás után még két rendőrt hallgatott ki a rendőri büntetőbiró, akik a botránynál szerepeltek, majd Bartha ügyészi megbízott botrányokozás címén kérte a csemegekerskedő megbüntetését. Datko rendőrkapitány ezután kihirdette az Ítéletet, amely szerint Réh Dezsőt 20 pengő pénzbüntetésre ítélte. A csemegekereskedő az ítéletet megfellebbezte. ■ÍstiKüRIR - A gyermek idegrohamot kapott. Antal Géza dr. rendőrkapitány tanúvallomásában elmondja, hogy szobájában volt, amikor a folyosóról behallatszó hangos botrányra lett figyelmes. Agyilkosok, gazemberek a jelzőket ő is hallotta, különben is azonnal kiment a folyosóra, hogy megtudja a botrány okát. Ekkor már a rendőrök a földszintről kísérték fel a rendőri büntetőbíró szobájába a tárgyalásra kerülő kiskorúakat, akik között Réh Dezsőnek a fia is ott volt. Réh Dezső erre, amikor a menet a második emeletre ért, odarohant a csoporthoz és gyermekét kiragadta a rendőrök gyűrűjéből. A rendőr tiltakozott ez ellen, mire a csemegekereskedő a rendőrt is félrelökte. Közben a rendőri büntetőbíró már megnyitotta a tárgyalást, úgyhogy a kisfiút azután az apja vezette be a szobába. Réh Dezső Antal rendőrkapitány vallomására megjegyzi, hogy leghatározottabban visszaemlékszik: ezeket a kifejezéseket nem használta. A félreértés valószínűleg onnan származik, hogy azt kiabálta, hogy az ilyen eljárással meggyilkolják a gyermekét. Hogy a gyermeknek mennyire ártott ez a szörnyű rendőrségi eset, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy amikor a kapitányság épületéből eltávoztak, egy újságíró vitte őt és kisfiát haza, a gyermek a taxiban idegrohamot kapott. — Különben is otthon valósággal csutas kölni kellett a gyereket — mondja Réh —, mert tetves lett a karcerben. Kijelenti tovább azt is, hogy amikor a gyermekét kiragadta a rendőrök gyűrűjéből, a rendőrhöz nem nyúlt, nem is nyúlhatott hozzá, mert a rendőr két lépésnyi távolságra volt a gyerektől, az egész egy szempillantás alatt játszódott le, nem is volt alkalma a rendőrt félrelökni, vagy megütni. Az apa önkívületi állapotban Réh Dezső kéri a rendőri büntetőbírót, hogy azt az újságírót, aki egyébként a kapu alatti jelenetet végignézte és azután taxin őket elvitte, miután jelen van a tárgyaláson, hallgassák meg. A rendőrbiró ezt a tanúkihallgatást elrendeli. Lukács István hírlapíró áll a rendőrbíró elé. Elmondja, hogy a kapitányság épületében megjelent, mert értesült, hogy itt valami botrányos eset van. Réh Dezső a második emeleten volt és valósággal önkívületi állapotban kiabált. Antal rendőrkapitány, aki kisietett a szobájából, rendkívül udvariasan, lehet mondani, gyengéden próbálta a feldúlt embert megnyugtatni, ez azonban nem használt. Ekkor hozták a fiút a lobbi gyerekekkel a rendőrök a lépcsőn. Réh odaugrott a csoporthoz és a kisfiút kiemelte. Rendőrt nem bántott és nem is lökte félre a rendőrt, csak a gyereket emelte ki, majd azután kezénél fogva bevezette a tárgyalóterembe. Néhány perccel később az egyik rendőrtiszt szobájában volt, amikor a földszintről újból éktelen ordításra lett figyelmes. Lesietek a kapitányság kapujába és ekkor látta, hogy Réh Dezső a kapu alatt lévő cellában rendőrökkel dulakodik, valami egész különös erővel, három-négy rendőrt valósággal leszór magáról és szünet nélkül artikulátlan hangon kiabál. Ő közbevetette magát és végül is Réh Dezső kijött a cellából. Közben már a kisfiú is végzett fönn a tárgyaláson és lejött apjához. Ez valamiképpen megnyugtatta a feldühödött embert, akit azután igazoltattak, majd vele együtt távozott a kapitányság épületéből.. Ez a kapu alatti botrány olyan hangos volt, hogy az utcán összecsődültek az emberek. Hogy Réh Dezső milyen kifejezéseket használt, arra már pontosan nem emlékszik vissza, annyi azonban bizonyos, hogy olyan ' ... Minden borotválkozásnál ügyeljünk a biztonságra ... ,-j--ríni Évtizedekre menő munka és tapasztalat garantál Ep minden egyes GILLETTE készülékért és pengéért. ||18§1? Minden csomagnak mind egyes pengéje felül Az áj hosszúvá- 1 /gálá GILLETTE W r z\ Pongék a régi és a jéV ‘ /J tipusú készülékekbe Vi eg.V formán beilleszt- 3 B Fogolybetörők szabadították ki a Főügyészt véletlen Fogságából Különös kalandja volt szerda délben Baróthy Pál főügyésznek, a budapesti ügyészség elnökének. Baróthy, mint minden ünnepnap, szerdán is bejött a hivatalába és ott a kiséő déli órákig dolgozott. A főügyész utasította ajtóraállóját, hogy hivatali szobájának előszobáját zárja le, nehogy valaki zavarhassa. A főügyésznek az előszobaajtóhoz kulcsa van s így belülről kinyithatja az ajtót. A késő déli órákban, miután Baróthy befejezte munkáját s el akart távozni hivatalából, hiába próbálta felnyitni az előszobaajtót, a kulcs nem forgott a zárban. Hosszasan dörömbölt, de a szoba környékén, sőt az épületben már nem volt senki. A főügyész, miután sehogy sem tudott kiszabadulni szobájából, telefonon leszólt a fogházba, hogy onnan küldjenek fel valakit, aki felnyithatja az ajtaját. A fogházból pár perc múlva fogházőrök kíséretében néhány (jól kipróbált)) lakatost küldtek fel, akik pillanatok alatt felnyitották az ajtót és Baróthy eltávozhatott hivatalából. így szabadították ki a Markós utcai fogház lakói szerda délben az ügyészség elnökét hivra~ni szobájából. Egy orvostanhallgató megkéselt egy orvost Debrecenben Debrecen, november 2. (Az Esti Kurír tudósítójának telefonjelentése.) Kedden este véres verekedés játszódott le a Szent Anna utcai római katolikus templom épülete előtt egy orvos és egy orvostanhallgató között. Sápy István dr. belklinikai orvost késszúrásokkal súlyosan megsebesítette Práger Pál negyedéves orvostanhallgató. A nagy feltűnést keltő verekedés előzményeihez tartozik, hogy Székely Katalin orvostanhallgatóim, aki a Magyar utca 2. számú házban lakik, elpanaszolta dr. Sápy István orvosnak, hogy Práger Pál orvostanhallgató udvarolni akart neki és amikor ő elutasította, haját is meghúzta. Sápy elhatározta, hogy az orvostanhallgatónővel szemben tanúsított viselkedéséért felelősségre vonja Práger Pált. Kedden este Sápy István dr. megvárta a piac utcai zsidómenzából kijövő Práger Pált, akit felkért, hogy kövesse őt, mert bizalmas mondanivalója van számára. A két fiatalember a Szent Anna-utcára fordult be, ami beszélgetésük egyre hevesebb lett, élesen összeszólalkoztak, majd pedig Sápy István dr. arculütötte Práger Pált. Práger viszonozta az inzultust, mire az orvos és az orvostanhallgató ütlegelni kezdte egymást az utcán. A vad verekedés közben Sápy István dr. arcát hirtelen elöntötte a vér. Práger Pál ugyanis a verekedés közben elővette hosszúnyekű zsebkését és azzal — mint utólag megállapították — kilenc helyen megszúrta ellenfelét. Amikor Sápy István súlyos sérülései miatt abbahagyta a verekedést, Práger Pál eldobta a véres zsebkését és elsietett a helyszínről, ahol akkorra már nagy tömeg csődült össze. A rendőr igazoltatni akarta Sápy István dr.-t, aki elmondotta, hogy Práger Pál szúrta meg, de visszautasította a rendőri beavatkozást azzal, hogy Práger Pállal mojd ő maga intézi el az ügyet. A rendőr azonban a mentőkért telefonált, akik Sápy István dr.-t az egyetemi klinikára szállították be. Az orvost nyakán, karján, mellén és fején mérték a késszúrások, állapota igen súlyos, úgy hogy vérátömlesztést kellett alkalmazni. Práger Pált beidézték a rendőrségre, ahol az orvostanhallgató elmondotta,, hogy valóban használta a zsebkését ellenfelével szem-ben, de ezt csak önvédelemből tette és arra sem emlékszik, hogy nagy izgalmában hányszor szúrta meg Sápy Istvánt. Práger Pált kihallgatása után elbocsátották a rendőrségről, de súlyos testi sértés miatt megindították ellene az eljárást. A rendőrség több tanút hallgat ki a verekedés ügyében és ki fogják hallgatni Székely Katalin orvostanhallgatónőt is az orvos és az orvostanhallgató utcai verekedésének előzményeire vonatkozólag. Ritkán kell cserélni!