Esti Kurir, 1934. március (12. évfolyam, 48-72. szám)

1934-03-01 / 48. szám

*1934 II­­.1, CSÜTÖRTÖKI Jiatteotti nevét is levette a győztes osztrák hatalom a nagy munkásház homlokáról, ahová a kegyelet és em­lékezés írta fel. De várjon: mi célt ér vele, ha lekaparja a betűket s milyen politikai indulat mozgatja a kezét? A tragikusan elhunyt, merényletnek ál­dozatul esett olasz szocialista vezér nem volt ellensége a polgári rendnek, vagy társadalomnak, nem is ébreszt sem gyűlöletet, sem bosszúvágyat neve a polgárságban. De jelent, megbecsü­­lően, egy eszmét, amelynek mártírja­ként halt meg; — a mártírt maguké­nak érzik a szocialisták és megbecsü­léssel említik, kell hogy említsék azok is, akik más oldalon állnak. Akármit akar is az a szenvedélyes politika, amely nevek és szobrok ledön­­tögetésének során a meggyilkolt olasz képviselőhöz érkezett el, rosszul szá­mol és nagyon híján van az állam­férfi a bölcsességnek. A mártír nevét le lehet parancsolni az épület homlo­káról, de kivésni a szivekből nem tudja semmi hatalom. Sőt. Minél nyer­sebb kézzel próbálja, a szivek annál inkább magukba zárják, annál gyen­­gédebben és féltőbben. Nem­­ olyan ereje nincs győzelemnek, hogy a le­győzöttektől el tudja venni mártírjai­kat. Emelkedettebb és sokkal bölcsebb dolog volna inkább­ zászlót hajtani előttük. Vo­tuk, hogy mikor szólal meg a fő­város egyik kerületi elöljáróságán ki­­ürült visszásságokkal kapcsolatban az igazolást kereső öblös hang: ime milyen viszonyok, ime mennyire szükség van arra az erélyes reformra, amelyet a kormány bölcsességéből ép­pen most tárgyal a törvényhozás. Pedig a sajnálatos eset éppen az ellenkezőjét bizonyítja. Azt, hogy az önkormányzat, amely a demokratikus berendezésből kapja erejét, nem tűri a visszaéléseket és nem hurcolja magával presztízs­fél­tésből. Ahogy az első gyanús körül­mény tudomására jutott: az autonómia nem védett, nem takargatott, egy per­cig sem: hivatott tisztviselői és ható­ságai révén maga indul megtorlásra. Emlékezzünk csak: milyen soká tar­tott, milyen szenvedélyes és szívós küz­delembe került, mig a népjóléti mi­nisztérium visszásságai csak ki is pat­tanhattak, hány roham hiúsult meg a komor visszautasításon, varr’ öblögető frázison, hányszor kellett újból és új­ból megkísérelni, mig a túlforró gőz már felpattantotta a leszorított fedelet. A demokráciának ez éppen az ereje , hogy az emberi gyarlóságban elke­rülhetetlen botlásokat, visszaéléseket maga fedi fel és irtja is ki szervezeté­ből. Teheti, mert erejét a népből me­ríti s ennek az erőtartaléknak megren­dülésétől, kimerülésétől sohasem kell tartania !Bánatos­ híradás számol be róla: ki­csodák, milyen emberek próbálkoznak az artista-vizsgával, hogy hátha a tra­péz, az egykerekű bicikli, vagy a bo­hócsapka több szerencsét jelent, mint a régi mesterség. Kereskedők, akik verejtékes szaktudással nem tudták megmenteni boltjukat a redőny­­lehúzástól, orvosok, ügyvédek, akik nehezen megszerzett oklevelüket a va­lódi szegről most a jelképesre akarják átakasztani — tarka és szomorú sereg, amelynek szeme előtt talán egy tün­döklő cirkusz csillog, fent, misztikus kupolája alatt lengő trapézzal és azzal az ibolyaszín reménnyel, hogy ha a le­vegőből nem lehetett, talán a levegő­ben meg lehet élni. — Euytársú találkozó. A volt nagyváradi 4-I. honvéd- és népfölkelőezredek bajtársi szövet­­­sége hétfőn, március hó 5-én tartja havi össze-és jövetelét a Belvárosi­ kávéház félemeletén esU •—8-ig. m 3 • Óriási kémszervezetet lepleztek le, összes tagj­ait letartóztatták .A karácsonyt megelőző és azt közvetle­nül követő hetekben hatóságaink egy — a csonka ország egész területére kiterjedő — kémhálózatnak jöttek a nyomára. A kitartó megfigyelés és az azonnal be­vezetett nyomozás csakhamar eredményre vezetett és sikerült a kémszervezet összes tagjait ártalmatlanná tenni. A letartóztatottak — akik között a társa­dalom minden rétege képviselve van — az egyik szomszédos állam kémszolgá­latának voltak tevékeny tagjai. Feladatuk az volt, hogy a trianoni fegyve­res erők belső életét és­ kiképzésének mód­szereit kikémleljék és a beszerzett adatokat megbízóiknak átad­ják.­­ A Habsburg-restauráció kérdése tavtja izgalomban a immmm politikát újtő kvátyfi cáfol­ja bécsi ismél A nagykövetek tanácsának 4924-es határoza­tára hivatkozik a francia sajtó Páris, február 28. (Az Esti Kurír tudósítójának távirata.) A lapok hosszú bécsi táviratokban számolnak be az ausztriai helyzetről s részletesen is­mertetik Starhemberg herceg nyilatkozatát. Az Echo de Parisban Pertinax ismételten hangoztatja, hogy a Habsburg-restauráció a kisautóút részé­ről heves ellenzésre találna. A kisantant, írja, ebben a kérdésben szá­míthat Franciaország támogatására. A Duna­­völgyében a helyzet csak akkor enyhülhet meg, ha Olaszország és a kisímtant prog­ramját sikerül összhangba hozni. Az Oeuvre értesülése szerint Barthou külügyminiszter tegnap este a Habsburg-restaurációt és úgy ellenezte, mint a német-osztrák csatlakozás ter­vét. Barthou minden eszközzel támogatja majd Ausztria gazdasági és politikai függetlensé­gét s ha kell, nem riad vissza attól sem, hogy az osztrák függetlenséget veszélyez­tető hatalmakkal szemben erős gazdasági nyomást gyakoroljon. (M. T. I.) Az Oeuvre az esetleges restauráció jogi következményeit fejtegeti s abból az alap­tételből indul ki, hogy nincsen semmiféle olyan nemzetközi szerződés, amely útjában állana akár az osztrák császárság, akár a magyar ki­rályság visszaulításának. A restauráció legfőbb akadálya — a lap sze­rint — a nagykövetek tanácsának 1921. évi határozata, amelyet Károly király hazatérési kísérlete alaklmából hoztak és amelyet a Poincré-kormány is magáévá tett. A nagy­követek tanácsának döntése értelmében a Ha­bsburg-ház tagjainak trónralépéséhez, il­letve a monarchia visszaállításához szükség van a nagykövetek tanácsának kifejezett jóváhagyására is, ami jogilag annyit jelent, hogy — miután a nagykövetek tanácsa már megszűnt — a tanácsban annak idején kép­viselt valamennyi államnak meg kell adnia hozzájárulását, a büntetőtörvényszék elé állítják. A kihallgatások megerősítették azt a nyo­matékos gyanút, hogy legalább is tudomá­suk volt a forradalomról. A párt több vezető embere ellen már megtörtént a bűn­vádi feljelentés, mások ellen még folyik a bűnügyi eljárás. Abban a kérdésben még nem történt döntés, hogy a rendőri eljárás befejezése után mi lesz a pártvezetőséghez nem tartozó egyéb őrizetben levő vezető­emberekkel. Ottó királyfi cáfolja bécsi utazásának hírét Brüsszel, február 28. (Az Esti Kurir tudósítójának távirata.) Ottó királyfi, aki ezidőszerint a stenecker­­zeeli kastélyban tartózkodik, nagy meglepe­téssel hallotta azokat a híreket, hogy készü­lődik Bécsbe és el akarja foglalni az osztrák császári trónt. A királyi herceg kedden délután fogadta az újságírókat és a következő rövid nyilatko­zatot tette: — Szó sincs arról, hogy Pécsbe utazzam. Az összes erre vonatkozó híresztelések ha­misak. Bécs, február 28. (Bécsi Távirati Iroda.) A Reich­spost érte­sülése szerint a szociáldemokrata pártveze­­tőség valamennyi letartóztatott tagját leg­közelebb A Reinhardt-színészek megérkeztek Budapestre Ma délben háromnegyed 1 órakor a bécsi gyorssal megérkezett a Josefstaedter Theater vendégtársulata, amely mától kezdve há­rom estén át vendégszerepel a Vígszínház­ban. A híres Reinhardt-színház különítmé­nyét Otto Premii­ger, a színház művészeti igazgatója várta a vonatnál. Preminger már tegnap megérkezett Budapestre. — Jóformán állandóan Budapest és Bécs között cirkálok —­­mondja nevetve a nyú­lánk, markáns arcú direktor. — Amióta a német színpadok elvesztek számunkra, Budapest az a hely, ahonnan külföldi darabjainkat beszerezzük. Most is felhasználom az alkalmat és mialatt a társulat a Vígszínházban fog játszani, én körülnézek a többi budapesti színházban. Nagyon sokat hallottam Zsolt Béla A párisi vonat című­ darabjáról. Ezt föltétlenül meg­nézem. Góth Sándor Fizető vendégéről szin­tén jó benyomásokat szereztem tegnap este. A pályaudvaron természetesen élénk fel­tűnést kelt a bécsi színészek csapata, akik felé fotográfusok szegezik gépeiket. Min­denki Darvas Lilit keresi, a művésznő azon­ban nincs kint a pályaudvaron. — Darvas Lili — mondja Preminger — nem tudta bevárni a mi utazásunkat, minden áron előbb akart már Budapesten lenni. A Vígszínházba a Vörös bestia h­ázifőpró­­bája után érkezett meg Preminger dr. Ott azonban már készen várta őt a Vígszínház műszaki személyzete, amellyel a Reinhardt­­színház igazgatója megkezdette a díszletezési és világítási próbákat. A próba könnyen ment, a Wenn ich wollte című­ darabot kellett csak külön díszletezni és világítani, a Tova­­rist — a Vígszínház rendezőjének, Hegedűs Tibornak, illetve díszlettervezőjének, Vörös Pálnak dicséretére — Preminger csaknem teljesen változatlanul hagyta. A bécsi direktor el volt ragadtatva a francia képviselő lakásának díszletétől, ki­jelentette, hogy ennél szebb díszletet ritkán látott még. A díszletpróba befejezése után megjelentek a színházban a Josefstädter Theater színészei is, akik addigra már pog­­­gyászaikat szállásukon elhelyezték. A színé­szek vendégül jöttek a színházba, mert a próba csak délután öt órakor kezdődik. A műsort — mondja Preminger dr. — úgy álltottuk össze, hogy a Josephstädter Theater együttesének legjelesebbjeit mutat­hassuk be a budapesti közönségnek. Neuge­­bauer, Edthofer, Hörbiger olyan nevek, amelyekre méltán lehetünk büszkék és hát természetesen Frau Darvas! A Josephstadter Theater örömmel ragadta meg az alkalmat, hogy a nagy művésznőt most, amikor ismét tagjának mondhatja, elhozza Budapestre. Félig és, esős idő A Meteorológiai Intézet jelenti február 28-án délben 12 órakor. Közép-Európában hűvös, borús és csapa­dékos időjárás uralkodik Olaszországban és az Adria partvidékén még szintén esik az eső. Hazánkban ugyan­csak voltak sok he­lyen kisebb lecsapó­dások. A hőmérséklet tegnap a nyugati határ­szélen 11—12, délen azonban 17—18 fokig is emelkedett, ma éj­jel pedig az ország leg­több helyén 4—6 fok­kal maradt a fagypont felett. Budapesten 28-án délben a hőmérséklet 9 Celsius-fok a tengerszintre átszámított lég­nyomás 754 milliméter, gyengén emelkedő irányzatú. Várható időjárás a következő huszonnégy órára. Délnyugati-nyugati légáramlás, vál­tozó felhőzet, sok helyen — főleg nyugaton : kissé csökken.

Next