Esti Kurir, 1934. április (12. évfolyam, 73-95. szám)

1934-04-01 / 73. szám

m * Battán a propagandát, de a tekintélyes dunamenti községben nem tudtak összesen négy hívet toborozni,amennyi szükséges lett volna ahhoz, hogy gyűlésengedélyt kérjenek. Székesfehérvárott a nyilasok propagandájára a « Magyar Jövő Szövetség» válaszolt a gazdakörben tartott gyűlésen. A nagyrészt frontharcosokból álló vezetőség élesen visszautasította a dunántúli pángermán és nyilaskeresztes mozgalom harci eszközeit. — Nem engedjük — mondotta az egyik iparos-szónok —, hogy az 1910-ben tobzódó (vezérek) visszatérjenek és a magyar dogozók közé férkőzzenek. Nem kell nekünk sem nyilaskereszt, sem horogkereszt, mi dolgozó magyarok békében akarunk élni. Egy-egy ilyen ellentámadásra természetesen úgy a nyilaskeresztesek, mint a földalatt dolgozó horogkeresztes agitátorok felhördülnek. Másnap már új röpcédulák, brosúrák és propagandairatok árasztják el a Dunántúl városait és falvait, hogy ellensúlyozzák a magyar tömegek ellenállását. Ilyenkor aztán, jobb hijján, előveszik a régi, jól bevált antiszemitizmlust. — Nem látják — írja például Simon Ferenc, Festetics Sándor gróf „hadsegéde", az enyingi Barna-ház „főnöke“, —hogy szociális gazdasági és művelődési problémánk épp azért oly égető, mert a zsidó bankok és kartelek, a zsidó színházak, a zsidó sajtó és zsidó irodalom új jobbágysorba döntötte az egész keresztény magyar társadalmat?... Hol antiszemitizmus, hol „évezredes német kultúra” Egy-egy ilyen fajvédő röplaphoz rajzot is mellékelnek, amely „faj, vagy felekezetieim alatt egy torzszülü”, nyilván zsidót karikírozó alakot ábrázol. A rajz írásban magyarázza, hogy a zsidónak göndör haja, csálé szeme, kajla füle, kifli orra, lapát szája, tinó térde, lúdtalpa és teli hasa van-Erről lehet felismerni. Vidékenként válogatja ... Ahol az antiszemitizmus sem ütőkártya, ott a sváb kisebbség érzelmeihez folyamodnak. Itt persze már nem fontos a nyilaskereszt, lehetőleg meg is kerülik, nem is a magyar fajvédelmen van a hangsúly, hanem „az évezredes német kultúrán, amelyet sváb telepesek hoztak be a Dunántúl akkor lakatlan falvaiba“.,, Itt már a német agitáció dolgozik. Valljuk be ez a komolyabb veszedelem. A jegyzők és szolgabírák, akikkel ezen a minden eddiginél izgalmasabb körutamon beszéltem, valamennyien szó szerint ezt ismétlik: *—• A dunántúli magyart nem kell félteni.— Ha meg is hallgatja a «pesti Szolnokot», Utána vállat rándít, vagy sercint egyet és azt mondja, hogy: „az urak ott fönt már megint nem férnek a bőrükbe.“ Ezekből nem lesz se nyilaskeresztes, se horogkeresztes, se antiklerikális, se antiszemita. A magyar halálos szerelmese a földnek és más nem érdekli. Ellenben a dunántúli svábság között folyó agitáció könnyen veszedelmes méreteket ölthet. Ez a nép fogékonyabb a német eredetű mozgalommal szemben és itt az agitáció egészen más színezetet kap. Ez már a magyar államiságot és a magyar nyelvet veszélyezteti. Ezek a magyar falusi jegyzők, meg szolgabirók nem túloznak. Ezek nem „Pestről lerándult mindent túlszínező újságírók“, hanem a magyarság harcosai a német agitáció tengerében. Szegény Szabó Dezső huszonöt éve csapkodja a kávéházi asztalt és hirdeti tele torokkal a „sváb-veszedelmet11. Soha nem hittek neki, megmosolyogták, leintették. Azt mondták, írói túlzás, színezés ... De talán most!. .. Talán most az illetékes körök hajlandók lesznek revideálni álláspontjukat? Talán rájönnek, hogy a játékos grófi kezekből elindított nyíl nem is a gróf kezében jelent veszedelmet, hanem szókéban, akik e mögött az ártatlannak látszó mozgalom mögött pángermán eszméket csempésznek a Dunántúl fehér levendulás kis parasztházaiba ... Gál Imre. (Vádiratot adtak ki Mészöly Géza honvédőrnagy gyilkosa ellen Eger, március 31. (Az Esti Kurír tudósítójától.) Több mint egy évig tartó nyomozás után ma már főtárgyalásra kész, a proletárdiktatúra egri áldozatának, Mészöly Géza honvédőrnagynak agyonlövésével vádolt Banai József egykori vöröskatona bűnügye. A főtárgyalást április 5-re tűzték ki, de közbejött okok miatt elhalasztották és valószínűleg három héttel később tartják meg. Banai Józsefet, aki 1899 május 1-én Felsőgallán született s jelenleg más ügyben a sopron-kőhidai fegyházban büntetését tölti, szándékos emberölés bűntettével vádolja az ügyészség, mert Egerben 1919 május 3-áról 4-ére virradó éjjel a város szélén, a tihaméri vasúti őrháznál Mészöly Géza őrnagyot lőfegyverből reá intézett lövésekkel megölte. A vádirat indokolása a következő: 1919 május 3-áról 4-ére virradón Eger város szélén egy vörös katona Mészöly Géza volt honvédőrnagyot agyonlőtte. Ficsor József szemtanú szerint az eset úgy történt, hogy az őrnagy abba az őrházba, ahol ő, egy vörös őr és egy lefegyverzett csendőr tartózkodott, éjféltájon az ablakon bekopogott ,s az állomásra vezető út iránt érdeklődött. Ő a vörösőr utasítására Mészölyt, akiről tudta, hogy az egri ellenforradalom vezére, behívta. Mészöly be is nyitott a szobába, de mikor meglátta a katonát, menekülni akart. Ebben a pillanatban azonban a vöröskatona Mészölyhöz ugrott, beledöfte puskára tűzött szuronyát, majd háromszor rálőtt az őrnagyra, aki halva rogyott össze. A tettes személye nem volt kideríthető egészen 1932 novemberéig, amikor egy névtelen levél formájában feljelentés érkezett a pestvidéki ■ Ügyészséghez és a levélíró azt adta elő, hogy a tettes Baranyai Márton nevű egyén. Ezt a Baranyait a hatóságok kihallgatták, de tagadta bűnösségét , azt állította, hogy hogy a gyilkosságot Banai József követte el, aki a Tormás-féle különítményben szolgált. A gyilkosság elkövetésével Banai , előtte később 1923-ban a budapesti Markó Utcai fogházban is eldicsekedett , kérte, hogy ne jelentse fel. Az, előtte felmutatott fényképről határozottan felismerte Banaiban a gyilkost. Banai tagadta bűnösségét, sőt eleintén még azt is, hogy vörös katona lett volna, később azonban ezt a vallomását visszavonta , beismerte, hogy a Tormási különítményben szolgált. Bánóit szembesítették Baranyaival és Tormásival, akinek a gyilkos a Mészöly őrnagytól elvett ékszereket átadta, továbbá Kertész István volt vörös őrparancsnokkal is. Baranyai határozottan felismerte Banaiban a gyilkost. Tormási pedig állította, hogy az ő különítményében szolgált. Arra is emlékszik, hogy a katona kezén, aki a meggyilkolt őrnagy ékszereit neki átadta, tetoválás volt, ez a tetoválás a Banai József karján levő tetoválással megegyezik. Kertész István kijelentette, hogy emlékszik arra, hogy a tettest Banainak hivták s a terheltben határozottan felismerte azt az egyént, akiről katonái állították, hogy Mészöly őrnagyot agyonlőtte. Illés Ödönné, Mészöly őrnagy volt neje és özvegye a szembe-isítéskor szintén kijelentette, hogy Banai József volt a gyilkos, aki az esetet követő napon férjére célozva azt mondta neki: „Éli öttem meg a gazembert A kommün uralma alatt elkövetett bűncselekmények közül ez volt a legsúlyosabb Egerben, ezért érthető, hogy városszerte rendkívül nagy érdeklődés mutatkozik a főt tárgyalás iránt, amelyre idézést kapott az itt megemlített valamennyi tanú is. A főtárgyalóst Qáiháry József, az egri törvényszék elnöke fogja vezetni. Budapesti Nemzetközi Vásár május 4-14. 50°J0-os utazási kedvezmény április 28-tól május 22-ig A lustaság dicsérete Elárulom azt a félénk, de egyre erősödő gyanúmat, hogy az emberiséget a szorgalom taszítja a nyomorúságba. Azt mondják, a szorgalom emelte ki a nyomorúságból, a szorgalom gyúrta állatból emberré. Lehet, bár ez sem biztos. Az állatok általában szorgalmasak: a mellektől és hangyáktól kezdve, akik a maguk hetvenkedő munkabírásával és engedelmességével még az iskolakönyvekbe is bestréberkedték magukat, egészen a disznóig, ki meggyőződésem szerint teljesen érdemtelenül jutott a lustaság diszítő jelzőjéhez. Utóvégre neki, mármint a disznónak, az a foglalkozása, hogy disznó legyen, s ezt a feladatát hiánytalanul betölti, élete utolsó percéig, amíg meg nem jelenik egy rejtelmes istenség, mely hősi figybuzgalmának jutalmául magához veszi a testét. A feladat minéműségén igazán nem múlik, hogy lusta-e valaki, vagy szorgalmas, akár zsírt hord valaki a testébe, akár mézet a kaptárjába, mind a két tevékenység közben egyformán lehet pontos, szakképzett és ernyedetlen munkaerő, right animál on the right place. A lustaság azzal kezdődik, hogy a feladat-teljesítés kihagy: azzal, hogy például a disznónak eszébe jut kukorica helyett szódabikarbónát kérnie, mert bántja a gyomorsavat vagy narancsot, mert ügyelni akar a „vonalára". Ilyen disznók azonban tudvalévően csak a civilizált emberi társadalomban találhatók. Az ember bizonyára nem lenne ember, hanem kihalt majomfaj lenne, ha hiányzott volna felőle a „szorgalom" ösztöne, vagyis az a készség, hogy a maga és a faj fennmaradásáért a Célirányos aktivitás kínjait elviselje; de nem lenne ember akkor sem, legföljebb élő majomfaj lenne, ha egy szép napon rá nem ébredna, hogy mindennek a szenvedésnek és megalázkodásnak, melyre a természet kajánsága kényszeríti, csakis akkor van értelme, ha időnként ezt le is rázhatja magáról. Így lett a falkaemberből ember. Így lett belőle lusta ember is, aki a létet nem szolgálatnak tekinti, vagy legalább nem annak óhajtja tekinteni, inkább ajándéknak... A szorgalom túlbecsülését különösen a művészetben és az irodalomban érzem bántónak és barbárnak. «Jó író volna, de nincs igazi oeuvre-je, — hallani a dorgáló szavakat — alig néhány vékony füzetnyi. « •» Soha nem tudtam megérteni, miért és kinek hiányoznak ama meg nem irt vastag kötetek, kivéve talán magát a terméketlensége miatt megdorgált írót, ki a több teleírt papirosból bizonyára jobban tudott volna megélni. Nem értem, miért különb az az író, ki száz kötetben ír ugyanolyan becses munkákat, vagy akár remekeket, amilyeneket a másik csak egyben* holott az, hogy hró-e valaki és milyen, eldőlhet egy fél lapon, ugyanolyan végérvényesen, mint egy mázsás «oeuvre»-ben. Nem értem, miért haszon, ha sokat írnak, hiszen az irodalom attól irodalom, a művészet attól művészet, hogy egyáltalában nem ihászon*, hanem fölösleg: a ráérő idő, a biztonságérzet, a szemlélődési és babrálási kedv fölöslege, édes testvére az édes semmittevőnek, aktivitása a paszszivitásnak. , A lángész: szorgalom —* vallotta Goethe. Alkalmasint így is van. De néha olyan, életre szóló szorgalom, melyből éppen, hogy néhány vékony füzetnyi eretnek óhajt születni. S mindenesetre olyan szorgalom, melyet nem nem illik reklamálni. Olyan szorgalom, mely a játékból formálódott ki önfeláldozássá, a felelőtlenségből játékká s amely időnként vissza is akar tisztulni eredetéhez, a tétlenséghez. Könyv,olvasnivaló*, még értékes és élvezetes is, untig elég van a világon, gyarapítani az állagot nem érdem és nem kötelesség, még a hivatott író számára sem. Csak az a «néhány vékony füzetnyi* az érdem, amennyinél többre való rendszerint a „monumentális* könyvkolosszusokból sem marad. De helytelen is volna azt hinni, hogy a nagyobb mennyiséget azért kívánják meg az írótól, mert a kevesebbel nem tudnak betelni. Betelnek a felével, a negyedével is — csak ennek mintegy erkölcsi fedezetéül követelik meg azt a nagyobb fizikai súlyú munkát, amelyre azután nem kiváncsiak. A szorgalmat a szorgalomért becsülik; tartok tőle, hogy ma inkább, mint valaha. Ha igaz is, hogy a mi korunk félelmetesen hasonlít a felbomló Róma korához miért ne volna igaz? — ebben az egy tekintetben nagyon távol vagyunk tőle. Róma állítólag az élvetegségben süppedt el, a tunyaságban, a fegyelemhiányban. Hallatlanul korszerűtlen tulajdonságok. Korunk gyermekei nem tudnak betelni a fegyelemmel, egyik kormányt a másik után kergetik el, vagy szólják le, csak, mert nem tiport rajtuk elég erélyesen. Kikérik maguknak, hogy olyanok kormányozzanak, akik őket emberszámba veszik. És, el kell ismerni, akenyeret sem kívánják ingyen, mint a római plebségnek a vágytól, hogy megdolgozzanak érte. Ám ebben sincs köszönet. Mert kenyeret adni ma még aránylag könnyebb, mint megdolgoztatni érte :Nem lehet bírni a szorgalommal, mindenki több és több munkát akar. Akinek öt állása van, alig várja, hogy elkaparintson egy hatodikat munkanélküli felebarátai elől. S aki napi tizenkét órát robotol, megrémül a gondolatra, hogy ezentúl majd csak hatot fog. A közfelfogás szerint ez csak látszat; az embereket nem a szorgalom ha.. . hanem a pénzszerzési vágy. De miért higgyek a közfelfogásnak? Az ötszörös álláshalmozó nem győzi hangoztatni, hogy önzetlenül dolgozik, abban a tudatban, hogy a hatodik helyen is hasznot fog hajtani a társadalomnak. Micike, ki éppen tegnap lépett be a papa irodájába (az evégből elbocsátott szegény gépiróleány helyére), nem győzi hangoztatni, hogy neki a pénz nem fontos,hiszen ez úgyis zsebpénz-pótlék, csak nem bírja már a semmittevést, a léha életet. Ismétlem, én olyan naiv vagyok, hogy hiszek az álláshalmozónak és Micikének. Mert tudok olyan álláshalmozóról, aki egész jövedelmét lelkesen költi el saját állásbetöltői mivoltának adminisztrálására. Micikét pedig kivált sokat ismerek olyant, aki csak azért hasíttat ki az utcára egy szomorú irodai kisasszonyt, mert buzog benne a társadalmi lelkiismereti ,ez így mégsem mehet örökké, valamit kell csinálnia. Hát higgyék el: nem kell. Legalább is sokkal ritkábban kell, mint gondolják. Mérsékelni kellene az álláshalmozók önzetlenségét, Micike társadalmi lelkiismeretét. Vissza a léhasághoz, Micike! Vissza a tunyasághoz, férfiak! Az engedelmeskedés vágyának önkívületéből, mely puskaporossá bizonytalanitja az életet, térjünk vissza a szelíd fegyelmezetlenséghez, mely nyui galopat jelent. Azaktivitás*, a (produktivitás*’, a (teljesítmény*, a (tempó*, a (tetterő* lázutas elicsertésétől térjünk vissza a ledér bölcselethez, mely a termékenységet csak akkor becsüli, ha értelmes dolgokat terem, a cselekedetet csak akkor, ha van egyéb mentsége is, mint az, hogyjobb a semminél). Lássuk be, hogy a rossz mindig rosszabb a semminél, de a semmittevés gyakran jobb a jónál is. Nai hagyjuk magunkat, alakítsuk meg a lusták világszövetségét! (Kár, hogy ehhez több szorgalom kellene.) . ■ Ignotus Pál ■,1834 IV. 1, VASÁRNAP —. Halálozás. Dr. Fekete Ferencné született Hollós Magda ügyvéd neje folyó hó 30-án, rövid szenvedés után Budapesten elhunyt. Temetése április 2-án délután 2 órakor lesz a rákoskeresztúri köztemetőben. — Minden új sorsjáték előtt sokszázezer körlevelet küldenek a főárusítók a közönségnek, sokan az eredeti sorsjegyet is előzékenységből, a volt üzletfeleknek. Figyelmeztetjük. olvasóinkat, hogy csak a húzás előtt kifizetett sorsjegyeknek van nyereményjogosultságuk. Lényeges veszteséget okoznak, ha a sorsjegyeket idejében ki nem fizetik, vagy ha nem akarják, megtartani, nem küldik azokat vissza azoknal az illetékes helyre. Az Újság húsvéti számának terjedelme és tartalma szenzációs Külöp nagy mélynyomása képes melléklet. Nagy terjedelmű szépirodalmi melléklet- Gyermekujság. Jelsinek Marton drámai vallomásai, 88 oldal. Ára: 40 fillér. — Influenza, spanyoljárvány, torokgyulladás, az orr és garat elnyálkásodása, a mandolák megbetegedése, valamint izületi bajok vagy tüdőcsúcshurut esetén gondoskodjék arról, hogy gyomra és belei a természetes „Ferenc József“ keserűvíz használata által gyakran és alaposan kitisztíttassanak-