Esti Kurir, 1934. október (12. évfolyam, 222-245. szám)

1934-10-02 / 222. szám

11934 X. 2. KEDDI Telint a sárgult falevelek ősszel, úgy hulldogálnak egymásután a poli­tika fájáról a választójogi javaslatok. Nem lehet persze valamennyit egy ka­lap alá fogni. Mert van, amely nem „bi­zalmas elgondolással“ a hatalom körül néz h­áztüzet, nem a kormányzás biz­tosítását keresi önmaga számára, ha­nem jó szándékból, meggyőződésből, aggodalomból és javítani akarásból fakad: van, amely a mai helyzetet akarná megmerevíteni és állandósítani a reform külső látszatával. De egyben valamennyire el lehet is mondani, hogy nem a helyes utat járják, s ez az, hogy a kezdeményezés a kormányzat ré­széről kellene hogy jöjjön, s akik a nép jogát akarják végre kiépíteni, azoknak nem szabad kétes értékű kautélák lényeggé avatásával módot adni egy reakciós igyekezetnek arra, hogy végül is arájuk magukra hivat­kozva vegye át azt, ami neki a kauté­lák közül kényelmes és megfelelő s ezzel küzdelmüket megbénítsa, hanem ki kell mondaniok egyenes férfiasság­gal, „kertelés nélkül“, mint Griger Miklós tette, hogy az általános, titkos választójogot akarják. Azt, hogy ma­gyar polgár szabadon és meggyőző­dése szerint mondhasson véleményt az ország irányításáról. A kautélákon való bábáskodás közben kezd elveszni a lényeg. A főpap Ilitével, a bölcselő cáfolha­tatlan gondolatmenetével, a huma­nizmus emberértékelésével mondott bírálatot Szavasz László püspök a Führer-elvről, a fajelméletről, az etetizmusról. A pap, a bölcselő, a hu­manista, nem a fegyver élével, fegyver­­élésre köszörült szavakkal vitázott. Nem is volt ez vita tulajdonképpen. Csak megállapítás. De a megállapítás az igazság védhetetlen erejével sújtott s bár ellentmondani mindennek lehet­­az ellentmondás a püspök igazságai­val szemben legfeljebb a nyers erőre támaszkodhat. Szóval sem mondja a főpolgár­mester, hogy a Mai Magyarország Er­kölcsrajza nem értékes munka. Sőt. Nagyon is elismeri és értékeli. Külön kihangsúlyozza kitűnőségét átiratában. Csak éppen azt kéri, hogy az üzemek legyenek kegyesek a jövőben elállni az ilyen műveknek több példányban való megrendelésétől. — Ugyebár, ha egy kicsit akarja az ember, megérti a főpolgármester óhajtását. Mert a tu­domány mai fejlettsége mellett, úgy­­ mondják, egészen jó minőségű­ gázt lehet előállítani a főváros üzemeiben, elektromos áramot, esetleg ásvány­vizet, ha a Mai Magyarország Erkölcs­rajzát esetleg üzemenként csak egy példányban rendelik meg. Van olyan felfogás, amely az erkölcsi ország­­kereszt­metszet-ismeret fontosságának teljes elismerése mellett úgy is el tud képzelni gázgyártást, gőzfürdő-veze­tést, vagy villanyvilágítást, ha — az üzem költségén természetesen — egyet­lenegy példányt se rendelnek az egyéb­ként kiváló munkából. Ha még, iste­nem, a Vásárpénztár virágzásának idején ... szóval hogy ott rendeltek volna egyet ebből a közerkölcsrajzból mindenkinek, aki haszonnal­­ forgat­hatta volna lapjait... Hát igen. De Vásárpénztár nincs többé, ugyebár ...­ ­ • -------. Egy tizennyolcéves dúsgazdag fiatalember rejtélyes öngyilkossága Mért ölte meg magát Kurd László, Kund Elemér miniszteri tanácsos fia - »Senkit nem terhel felelősség« Vasárnap délután revolverlövés éles hangja zavarta fel a Damjanich­ utca 30. számú négyemeletes bérpalota lakóit. A ház első emeletének 1. szám alatti lakásában megrendítő öngyilkossági dráma történt. Egy gyerekember, aki még a 18. életévét sem töltötte be, revolverrel mellbelőtte magát és néhány órával később a szanatóriumi ágyon kiszenvedett. Az öngyilkossági tragédia a Damjanich­ utcai háznak úgyszólván minden lakóját mélyen lesújtotta. Mindenki ismerte a nyurga, diákos arcú Kund Lászlót, a ház tulajdonosának, Kund Elemér mi­niszteri tanácsosnak egyetlen fiát, aki anyjával és apjával lakott a finom ele­ganciával berendezett elsőemeleti lakásban. Lövés a szalonban Az előkelő rokonság, a földig lesújtott szülök, akik egyetlen gyermeküket vesztet­ték el, rémülten és megdöbbenve állnak az érthetetlen tragédia mellett. Nincsen senki, aki a szerencsétlen szülőknek a legcseké­lyebb magyarázattal is tudna szolgálni, hogy féltve őrzött gyermekük, a család szeme­­fénye, a hatalmas vagyon egyetlen örököse miért emelte maga ellen a halált hozó fegy­vert, mi lehetett az ok, amely a tizennyolc esztendős diák lelkét teljesen felborította és annyira elkeserítette, hogy nem volt más választás számára, mint a halál. Kund Elemér miniszteri tanácsos a bel­ügyminisztériumban teljesít szolgálatot. Fe­leségével és egyetlen fiával, a tizennyolc esztendős Lászlóval már hosszú idő óta la­kik a Damjanich­ utca 30. számú házban. A négyemeletes bérpalota a miniszteri tanácsos tulajdona, akinek rokonsága is a házban bé­rel lakást. A Kund-család ismert és tekinté­lyes Budapesten, a miniszteri tanácsos fivére a földmivelésügyi minisztérium titkára, igen előkelő kapcsolataik és rokoni összekötteté­seik vannak. A Damjanich­ utcai hatalmas ingatlanon kívül a családnak jelentékeny földbirtoka is van Pest megyében. A miniszteri tanácsos feleségével néhány nappal ezelőtt rövid időre Sóstóhegyen lévő birtokára utazott. László fiuk a személyzet­tel egyedül maradt a Damjanich­ utcai la­kásban és látható lelkesedéssel készült a va­sárnap délelőtti nagy tattersalli ünnepségre, amikor is mint egy cserkészcsapat tagja vo­nult ki és vett részt az ünnepélyes felvonu­láson. A fiatal diák egyébként most iratko­zott be a jogi fakultás első évfolyamára. Kund László három óra tájban érkezett haza ebédre. A lakásban csak a két háztartási al­kalmazott volt, akik felszolgálták az ebédet. Még látták, hogy a nyilvánvalóan kimerült fiatalember kényelembe helyezi magát és a szalon sarkában álló egyik karosszékbe ült. Négy óra tájban a cselédleányok már éppen vasárnapi délutáni kimenőjükre készültek, öltözködtek a szobájukban, amikor egy­szerre csak hangos dörrenés rázta meg a ház csendjét. Nem volt kétség afelől, hogy a revolverlövés zaja a lakás egyik belső szobájából hallatszott ki. A sza­kácsnő és a szobaleány besiettek a szalonba, amely el volt homályosítva, Kund László le­húzta a rolettákat, mielőtt az öngyilkosságot elkövette volna. Ott találták meg a karosszékról le­csúszva, eszméletlenül, ülő helyzetben a földön, fejét erőtlenül rá­hajtotta a karosszék lábára. Nincs segítség Az alkalmazottak fellármázták az egész házat és nyomban értesítették a kerti épül­t­­ben lakó Kund Ede Zoltán miniszteri titkárt a szerencsétlenségről. Alig telt el néhány perc, a mentők máris megjelentek a diák­tragédia színhelyén. Kund Lászlót a mentő­­orvos nyomban megvizsgálta s megállapí­totta, hogy a revolvergolyó a szív felett hatolt be a mellkasba, életveszélyes sérüléseket okozott, magát a szívülőeret is szétroncsolta. Első pillanatban látták már, hogy a diák aligha menthető meg az életnek. A vérzést elállították, azonnal be­kötözték és a család kérelmére a Park-sza­natóriumba vitték. Az egyik első emeleten levő betegszobát nyitották fel a súlyosan se­besült joghallgató számára, akin azonban már a szanatóriumi orvosok sem tudtak se­gíteni. Arról nem is lehetett szó, hogy a go­lyót eltávolítsák a testéből, a fiú állapota olyan aggasztó volt, hogy minden legkisebb beavatkozás is azonnal megölte volna. Az orvosok injekciókkal próbálták erősíteni, a családtagok kétségbeesetten álltak az ágya körül és reszketve várták az elkövetkezendő­ket. Kund László egy pillanatra sem tért magához és mintegy kétórai szenvedés után meghalt. Az öngyilkossági dráma helyszínén, a Damjanich­ utcai lakás szalonjában mind­össze a következő két sorból álló búcsúleve­let találták: „Senki sem oka öngyilkosságomnak. A nem terhel senkit felelősség." Ennyi és semmi más, ami magyarázatul szolgálna a véres tragédia bekövetkezéséről. Kund Lászlót környezete kiegyensúlyozott lelkű fiatalembernek ismerte. Nem hiszik, hogy szerelmi bánat kergette volna a ha­lálba. Anyagi kérdések természetesen szóba sem jöhetnek, soha nem említette senki előtt, hogy valami olyan problémája volna, ami elkeseríti az életét, így hát egyelőre úgy a család, mint a nyomozó hatóság teljesen értetlenül áll a szomorú eseménnyel, szem­ben. Az esti órákban táviratilag értesítették Kund Elemér miniszteri tanácsost ,a katasz­trófáról. A szülők a hír vétele után nyom­ban autóra ültek és még az esti órákban megérkeztek Budapestre. Román kötvények hamisításáért letartóztattak három pesti nyomdászt A budapesti főkapitányság pár nappal ez­előtt megtudta, hogy Romániából megint gya­nús szándékú emberek érkeztek Budapestre, ahol tiltott üzlet számára társakat, illetve bűntársakat akartak szerezni. Alig pár hó­nappal ezelőtt leplezte le a budapesti rend­őrség, hogy néhány romániai szélhámos Budapesten úgynevezett román adóbonokat akart készíttetni, hogy ezeket a hamisítvá­nyokat azután Romániába szállítva, adófizetésre felhasználhassák. Akadt is annak idején nyomdász, aki tö­kéletes klisét készíttetett a bonokról és tö­megesen állított elő kitűnő hamisítványokat. A budapesti főkapitányság azonban az utolsó pillanatban, még mielőtt átcsempész­hették a határon a hamisítványokat, lelep­lezte a bandát, s a nyomdászt, a klisékészí­­tőt és a felbujtókat letartóztatta. Most ha­sonló bűnügyet sikerült a budapesti főkapi­tányságnak lelepleznie. Két jómódú keres­kedő jött Romániából Budapestre és úgyne­­vezett földváltság-kötvényeket hozott magával. Ezeknek a tízezer, húszezer lejes és még nagyobb címletű kötvényeknek Romániában nagy a forgalmi értékük. A két román ke­reskedő Budapesten kisebb nyomdával ke­resett összeköttetést, arra számítva, hogy az majd jó­ pénzért előállítja a kötvényeket. Megismerkedett Klein Miklós 46 éves nyom­dásszal, akinek a hetedik kerületben jól fel­szerelt nyomdája van. Megbízást adtak neki, hogy készíttesse el a kötvények kliséit, hogy azután kötvényeket nyomathasson. Klein több barátjával bizalmasan megbeszélte a dolgot és szerződést kötött Mátyus Sámuel negyvenöt éves és Lustig Márton 47 éves nyomdásszal.­­ Megcsináltatták a szükséges kliséket és hozzáfogtak a hamisítványok készíté­séhez. • Közben a budapesti főkapitányság tudomást szerzett a hamisításról és rajtaütött a Klein-­ nyomdán. Itt meg is találták a bűnjeleket. Ezeket bevitték a főkapitányságra, ahova előállították a szereplőket. Kihallgatásuk so­rán a rendőrség tisztázta az okmányha­misí­­tás minden részletét s ma délelőtt Mátyust, Kleint és Lustigot letartóz­tatta. Rádióértesítést küldtek a romániai rendőr­­hatóságoknak arról, hogy kik voltak, akik a­l kötvényeket. Budapesten megrendelték s Ro­mániában forgalomba akarták hozni. 8!­SS Em­g MMlX g EnnBHSS te irnáj itpmM rítt lnne Kir.udv. hangszergyár, VII. Rákóczi-ut 60 3 r égő hajók a tengeren Constanza közelében a Fekete-tengerent egy hajó kigyulladt. Az egyik román hadi­hajó sietett az égő hajó segítségére. Részle­tek még nem érkeztek. A Königstein nevű holland ócenjáró luxushajó­­vasárnap nagy veszélyben forgott. A 14.000 tonnás hajón tűz ütött ki. A hajótt 130 utas és 150 főnyi legénység tartózko­dik. A tüzet nagy erőfeszítések árán sikerült lokalizálni. A hajó 150 mérföldnyire volt az amerikai partoktól, amikor a tűz kiütött Több partmenti kikötőből segélyhajók fu­tottak ki a végveszélybe jutott hajó segít­ségére. A New Bedford gőzös Incapena szigete közelében zátonyra futott. A víz behatolt a fenékkamarákba és elárasztotta a gépeket. A hajó 250 utasát mentőcsónakokra tették. Három parti őrhajó a baleset színhelyére sietett, hogy részt vegyen a mentési munká­latokban. Két amerikai kincskereső csoport a New­­york melletti East River fenekén kutat a «Hussar» angol hadihajó után, amely 1780- ban süllyedt el hárommillió dollár értékű aranypénzzel. Ebből a pénzből az amerikai angol hadsereg zsoldját akarták kifizetni. OSTENDE MÁTÓL DÉLUTÁN ÉS ESTE VILÁGHÍRŰ 18 TEGÚ ARGENTÍNAI együttese VILÁGSIKER! BELÉPŐDÍJ NINCS TÁNYÉROZÁS NINCS ASZTALRENDELÉS 42-0-45, 43-0-02 ________________________________________

Next