Esti Kurir, 1935. szeptember (13. évfolyam, 198-222. szám)

1935-09-01 / 198. szám

4 SZUVERENITÁS Őszinte sajnálkozással látjuk azt a szellemi légkört, amely a kisantant bledi konferenciájának határozataiban megnyilatkozik. A sajnálkozásra annál nagyobb okunk van, mert meggyőződésünk szerint, melyet mindig hangoztattunk, valamennyi dunamenti államnak és nemzetnek egyformán fontos érdeke volna a kölcsönös megértés és jóindulat légkörének megteremtése, az ellentétek kiegyenlítődése s azoknak a gazdasági és kulturális kapcsolatoknak kialakítása, amelyeknek légkörében természetszerűen megszűnnek a jogfosztottság és megalázottság érzése egyfelől, a biztonságért és nyugalomért való aggódás másfelől. Hívei voltunk és vagyunk magyar részről is az olyan politikának, mely felismeri, hogy Magyarország sorsán ugyanúgy, mint a szomszéd államok fennhatósága alatt élő magyarok helyzetén — amelyről sohasem szabad tekintetünket levennünk — csak a fölösleges provokációk, az érzékenységeket sértő hangok elkerülésével és békés szándékunk félreérthetetlen dokumentálásával lendíthetünk. A kisantant határozatai — melyeknek hátterében a zavaros, aggasztó és sokfelé kiélezett világpolitikai helyzet pszichózisát kell sejtenünk — sajnos, a maguk kevés megértésre valló ridegségével semmiesetre sem alkalmasak arra, hogy a kiegyenlítődés és a szilárd béke őszinte és lelkes munkásainak dolgát akár minálunk, akár a többi dunamenti államban megkönnyítsék. Mindemellett elismerjük, hogy új mozzanat, amely a meglepetés erejével hathatna, nincs e határozatok között. Nem újság a keleti és a dunai egyezmény terve, amelynek megkötését a kisantant diplomatái úgy képzelik, hogy Magyarország kötelezettséget vállal szomszédai mai területének és politikai függetlenségértek biztosítására, de ennek fejében nem csak hogy nem kap semmit, de maga mond le saját nemzeti szuverenitásának egy olyan fontos eleméről, mint amilyen a szabad elhatározás joga, az államformának, illetve az államfői méltóság betöltésének kérdésében. Nem újság, hogy a katonai egyenjogúságért cserébe a „kisantant államok biztonságát megfelelő módon fokozó“ rendszabályokat követelnek, amiként nem újság az sem, hogy miközben minden érdekelt állam belső politikájának függetlenségét hangoztatják, mégis minden elfogadható indokolás nélkül kiragadnak e belső kérdések közül egyet és vétójogot követelnek maguknak az ausztriai és a magyarországi esetleges Habsburgrestaurációval szemben. Ezeket a követeléseket már többször hallottuk, s mindannyiszor kimutattuk róluk, hogy ugyanolyan tarthatatlanok a nemzetközi jog szempontjából, mint amennyire kárhozatosan bénítják meg a gyakorlatban a dunamenti népek ellenállóképességét azokkal a törekvésekkel szemben, amelyeket ma Párisban, Rómában és Londonban egyaránt az európai béke veszélyeztetőinek tartanak. Ezúttal tehát ezekre a követelésekre nem is óhajtunk részletesebben kitérni. De igenis van egy kínosan meg- MN: SÖTÉT TITKOK OROSZORSZÁGI XIII. évfolyam 198. szám Budapest, 1935 # Külön tudósítónk a hírhedt abesszin Rabszolga-után MA: TELJES LÓVERSENYPROGRAM 10 fillér Főszerkesztő: RASSAY KÁROLY szeptember 1. vasárnap Újabb nemzetközi bonyodalmakkal és olajháborúval fenyeget a négus óriási üzlete Az angol-amerikai olajkonszern bérbe vette fél Abesszíniát - A titokzatos Rickett szerepe Addisz Ahiba, augusztus 31. * A kormány közzétette, hogy aláírtak az angol-amerikai pénzeső, ■ citál az etiópiai petróleumforrásokról kötött egyezményt. London, augusztus 31. (Az Esti Kurír tudósítójának távirata.) "Az abesszin kérdésben szenzációs fordulat állott be. Váratlanul olyan esemény következett be, amely keresztül húzhatja Mussolini minden számítását, sokkal valószínűbb azonban, hogy beláthatatlan nemzetközi bonyodalmakat idéz majd fel. A szenzációs fordulatról elsőnek a Daily Telegraph ad hírt , hogy az eseménynek olasz részről milyen nagy jelentőséget tulajdonítanak, mutatja az a körülmény, hogy a lap Addisz Abebából keltezett hírének Londonba érkezése után az olasz nagykövetségen lázas munka indult meg s a kora reggeli órákig dolgoztak, hogy az esemény minden részletét azonnal továbbítsák Rómába. A Daily Telegraph szenzációsan hangzó addisz-abebai jelentésében arról van szó, hogy Pénteken reggel az abesszin fővárosban aláírtak egy szerződést, amely egyrészről az abesszin kormány, másrészről pedig az Africain Exploitation and Developpement Corporation angol-amerikai társaság között jött létre és fél Abesszínia területére hetvenötévi időtartamra, kizárólagos kihasználási jogot ad a társaságnak olajásványok és más nyersanyagok kitermelésére. A koncessziós terület, amelyre a szerződés vonatkozik, kiterjed az olasz-abesszin határtól északkeletre, a 40. földrajzi szélességi foktól egyenes vonalban a dvenia angol gyarmat határvidéken fekvő Rudolf-tóig és keresztezi a Havas-folyó völgyén keresztül Addisz Abebába vezető vasútvonalat. A koncessziós terület magába foglalja azokat az olajföldeket is, amelyeket az olasz kormány megbízásából nemrégiben Alissa és Csi-Csika vidékén felmértek. Ezek az olajföldek legalább is egyenértékűek az iraki olajmezőkkel. A négus szenzációs olajüzlete Abesszínia a szerződés aláírásával végleg feladta eddigi elszigetelő politikáját. A szerződés nyolc napig tartó szakadatlan tárgyalások után jött létre. A tárgyalásokon végig jelen volt maga a négus is, aki a szerződés megszövegezésében is személyesen résztvett. Csütörtökön este ültek össze az utolsó tanácskozásra s ez a megbeszélés egészen péntek reggel nyolc óráig tartott. A szerződést ezután írták alá. Abesszínia részéről a most kinevezett bányaügyi miniszter írta alá a szerződést és az angol-amerikai engedélyes vállalat részéről egy Rickett nevű személyiség, aki meglehetősen titokzatos egyén s annak idején nagy szerepet játszott az iraki olajmezők feltárásánál is. A Daily Telegraph tudósítója szerint a koncessziós társaság azonnal megkezdi az olajföldek feltárását Csia-Csika olajmezőin, amelynek központja Gelota közelében van. Gelota városában nagy petróleumfinomítót állítanak fel. Tervbe vették, hogy 2 millió font költséggel olajcsővezetéket létesítenek. A koncessziós társaság összesen 10 millió fontot akar befektetni az abesszin olajföldekbe és ásványok, természetesen főleg az arany feltárására. A titokzatos Rickett nevű úr nyilatkozott is a Daily Telegraph addisz-abebai tudósítója előtt. Kijelentette, hogy az előkészítő munkálatokat már a jövő héten megkezdik, még abban az esetben is, ha közben megkezdődne az olasz-abesszin háború. Rickett hangoztatta, hogy számol Mussolini ígéretével, amely szerint Olaszország tiszteletben tartja Anglia jogait Az újságírónak arra a kérdésére, hogy a társaság hajlandó-e lehetővé tenni, hogy Olaszország is résztvegyen a koncesszió kihasználásában, Rickett a következő választ adta: — Igen sok lehetőség van egy olyan vendégszerető országban, mint Abesszínia, anélkül, hogy a fegyverekhez kelljen nyúlni. A Daily Telegraph addisz-abebai tudósítója az angol-amerikai társaságnak nyújtott koncessziós szerződésen kívül egy másik, nem kevésbbé fontos koncessziós szerződésről is hírt ad. Ez a másik szerződés a Tana-tó duzzasztójának építésére vonatkozik, továbbá egy nagy szivattyúállomásra, amelyet egy, a Tana-tó vidékére vezető óriási országút építésével kapcsolnának össze. Ez a második szerződés még nem készült el, de a szerződés aláírására vonatkozó megbeszélések nagyon előrehaladtak. Úgy hogy a közeljövőben már ezt a szerződést is parafálják. A második koncessziós szerződés tárgyalásait szintén Rickett irányítja , s valószínűleg angol és egyiptomi tőke vesz majd részt ebben a vállalkozásban. Rickett a maga személyében is nagy összegeket fektet bele a vállalkozásokba. A Tana-tó duzzasztógátjának építési költsége egymagában 3 millió frontra rúg. Nem látszik valószínűnek, hogy a szerződés megkötéséről az angol kormánynak ne lett volna előzetes tudomása. A koncessziós tásaság mögött a háttérben nyilván a Standard Oil és az Anglo-Persian Oil nagy petróleumtársaságok állanak. Még abban az esetben is, ha az angol kormány hozzájárul a szerződéshez, súlyos nemzetközi bonyodalmak fenyegetnek, mert a szerződés megkötését úgy lehet magyarázni, mint a fennáló nemzetközi egyezmények megsértését. Ismeretes ugyanis, hogy több nemzetközi szerződésben rögzítették le, hogy azok a területek, amelyekre a koncessziós szerződés vonatkozik, Olaszország és Franciaország érdekzónáit is alkotják. Ezt a körülményt Anglia is elismerte. Abesszínia, amely ezeket a nemzetközi szerződéseket eddig nem ismerte el, természetesen minden fenntartás nélkül joggal engedte át a koncessziókat és nem lehetetlen, hogy az angol kormány, ha úgy határozott, hogy a koncessziós szerződést támogatja, hivatkozik majd erre a körülményre. Annyi bizonyos, hogy a koncessziós szerződések aláírásával az egész abesszin viszály történetében új fejezet kezdődik. A News Chronicle addisz-abebai tudósítója jelenti, hogy a császár az egyik Londonban székelő angol-amerikai társaságnak biztosította Abesszínia ásványai és kőolajának kiaknázását. idewyork, augusztus 31. A reggeli lapok feltűnő elmékkel köztik azt a hírt, hogy Abesszíniával bányászati- és kőolaj-engedélyszerződés jött létre. .Az Associated Pressnek John Brownhoz, a Vacuum Company Los Angelesben tartózkodó elnökéhez intézett kérdésre az elnök, aki a Standard Oil külföldi üzleteit irányítja, azt felelte, hogy a megállapodás megkötéséről semmit sem tud. Nem is ismeri a megállapodás keresztülvitelével állítólag megbízott (Folytatása a 2. oldalon)