Esti Kurir, 1935. szeptember (13. évfolyam, 198-222. szám)

1935-09-01 / 198. szám

11935 IX. 1. VASÁRNAPI IeskKsbik! Jxncela csontvázak a Rabszolga: kacavámit mérföldkövei Urf&tc vámhatác és mzzitien fináncaik hcUaankilaméteres után. co,n,nfíi,t­in, E.n­ Kurb­aces&tzin kincs tac frí favédelmi feccnsa: a kzllah Addisz Abeba — Bakon, augusztus. Ott kezdődött a baj, hogy rabszolganő­­tulajdonos lettem. A Hotel Imperialban óriási örömmel fogadtak. Megtudtam, hogy barátaim negyven tallér nyomozási költség befektetésével két zabaria (csendőr) őrsöt mozgósítottak felkutatásomra. Lawrence Ste­­ger barátom rendkívül elámult, mikor meg­látta Legantát társaságomban és mikor meg­tudta, hogy rabszolganő, kijelentette, hogy megbolondultam. A Hotel Imperialban rám­fogták, hogy háremet készülök toborozni. Sokat tűrtem Leganta jelenléte miatt. Az egész Imperial rajtunk mulatott. Súlyos gondot okozott nekem Leganta elszállásolása is, hiába, a rabszolga-tartásban még gyakor­latlan vagyok. Este, mikor a karcsú garage lány elbúcsúzott tőlem, hogy a szolgaházba menjen,­­ megcsókolta a lábamat, hiába tiltakoztam ellene. Ez az egész társaság je­lenlétében történt, a fiúk fuldoklottak a ka­cagástól. Lawrence este előadásokat tartott nekem arról, hogy a vesztembe rohanok, fe­hér férfiak és színes nők borzalmas történe­teivel példálódzott. Lawrenceből kitört a százszázalékos amerikai, utálta a színeseket. Leganta két nap múlva egy meglepő ki­jelentést tett. Élénk taglejtésekkel kísérve előadta, hogy bátyja, a „Vízfüggöny“ volt az a «siku» (útonálló), aki leütött. — Honnan tudod ezt? — Hozzám jött, uram, éjszaka és mondta, hogy lopjak fegyvert ... A tiedet. — És miért nem tetted meg? Leganta ezt nem tudta megmagyarázni, csak rám nézett bársonyos pillantásával. Itt kezdődött a baj A rabszolga-uraságom negyedik napján Abu Sinbu vigyorogva lé­pett be hozzám és tudtomra adta, hogy a­­Szerelem kisasszonyt* az éjjel a szolgaházból elrabolta három sikii. Nem szégyenlem bevallani, ettől a bejelen­téstől kezdve minden gondolatom Leganta felkutatása volt. Még Lawrence megvetésé­vel sem törődtem. Végül is a Hotel görög portása azt ajánlotta, hogy lépjek érintke­zésbe egy addisz abebai siku-bahdával, mert így jutnék a célhoz a leghamarább. Ajánlott is egy megbízható utónállót, aki rabszolga­­kereskedésben és különböző bandákkal való összeköttetéseivel elismert nevet szerzett magának. Ezzel a kitűnő emberrel még más­nap összeköttetésbe léptem, Vituri volt a neve. Hosszas tárgyalás után végre kijelen­tette, hogy tudja, hova hurcolták Legantát, barátja, Vízfüggöny. Leganta bátyja vitte le dél felé, Bakoa irányába, ahol az ember­anyagot gyűjtik. Ajánlata a következő volt: Fizessek neki előre huszonöt tallért és a töb­bit majd akkor, ha Bakoa környékén meg­egyeztünk Vízfüggönnyel, hogy visszaadja Legantát. Mikor Lawrence megtudta, hogy expedí­ciót szervezek Gurage belsejébe, amelyen végigvezet Abesszínia évszázados rab­szolga­­karavánútja, a hírhedt «Aranyut», átko­­zódni kezdett, kijelentette, hogy a fekete gaz­emberek kelepcébe csalnak. Végül is beadta a derekát és csatlakozott az izgalmasnak ígérkező expedícióhoz. — Sinba! Viturit lelövöd, ha szökni akar, lelövöd, ha eltéved, lelövöd, ha késedelmes­­kedik, ha valami elvész, ha útközben meg­támadnak, ha bármi történik, lelövöd és utána bevarrod disznóbőrömbe. • A hatás óriási volt. Az ébenfaszinis Vituri reszketni kezdett. Abesszíniában még a keresztények is utálják a disznót, hát meg egy h­ithű­ mohamedán útonálló, mint Vituri! A disznóbőrbe való varratás örök kárhoza­tot jelentett volna neki. Tudtam, hogy a le­­lövetéssel való fenyegetés kilátásba helye­zett disznóbőrbe varrás nélkül hatástalan lenne. Minden ember kényes valami elkép­zelésre, ami a halál után kezdődik. Még a legvadabb bozótember is ... Itt kezdődik a kultúra! Óriási, kétezer méter magas hegyláncok húzódtak dél felé. Mi a megáradt Akiki part­ján haladtunk, először a kereskedelmi kara­ván átcsapásán. Alig néhány órás gyaloglás után óriási termesztelepekre bukkantunk. Ezek a termesztelepek távolról alacsony kunyhóknak tűnnek, földből épített halmok és bennük millió és millió fehér hangya. Egy-egy hangya-állam. Az, aki ezen a vidé­ken utazik, számoljon velük. Mi meg is tet­tük. Légmentesen elzárható vasdobozokat vittünk magunkkal, ebbe csomagoltuk el az élelmiszereket és a vizet, mert a termeszek néhány óra alatt minden megrágható dolgot szétforgácsolnak. Ha a termeszek vándorútja egy falut ke­resztez, a falu elöljárója összedobolja a lakosságot és a falu a termeszek ut­cából elköltözik néhány száz méterrel. Négyórai gyaloglás után elállt az eső és megismerkedtünk Abesszínia legna­gyobb forgalmi és kereskedelmi aka­dályaival, a kellahkkal. A kellahk nagyobb forgalmi akadályt és csapást jelentenek Abesszínia gazdasági életében, mint az áttörhetetlen őserdő, mint a tüskés bozótok, mint az esőtől el­­mocsarasított területek. A keltá­k ugyanis az egyes tartományok és nagyobb községek határán felállított vámvonalak. Dél felé egy bozóttal felvert völgyben haladtunk, távol­ról néhány tukul (vályogkunyhó) és a kén­sárga, ég felé szivárgó füstnyelv tűnt fel a láthatár szélén. Az embermagasságú bozót­ból hirtelen három felfegyverzett fekete lépett ki és egy pirosszegélyű sámás úr, a Sum. Úgy látszik, az előttünk füstölgő falu főnöke. Az utvámat követelték tőlünk. Hát mi eddig mindenen jöttünk, csak nem után. Sárga bölényfüvön gázoltunk át, ru­háinkat szétszaggatta a bozót, agyagos po­csolyákban merültünk el, mindenen járs­zünk, csak után nem. Felmutattam a csá­szár pecsétjét Juda oroszlánjaival és ki­jelentettem, hogy mi it- és vámmentességet élvezünk, a negus Negesti barátai vagyunk. A meztelen fináncokat tökéletesen közöm­bösen hagyta a császár pecsétje. Mikor fel­jelentéssel fenyegetődztem, a Sum szelíd vi­gyorgással kijelentette, hogy a császár messze van innen, itt ők az urak, fizessünk öszvérenként öt tallért. Lawrence majdnem meggondolatlanságot követett el. Elővette a revolverét. Ebben a pillanatban az egyi­k finánc a nyakában lógó bivalytülökbe fújt. A hangra villámgyorsan, mintha a föld alól nőttek volna ki, körülbelül harminc fegyveres férfi ug­rált ki a közeli kaktusz-erdőből. A végén lealkudtuk a vámösszeget egy ötö­dére és tovább mentünk. A kellahkat jutalomképpen osztja ki a ma­gas udvar, rendszerint protekciós fekete bogoknak, akik sikerrel vezettek valamilyen büntetőexpedíciót egy lázadó törzs ellen, mert a kellahk biztos meggazdagodási forrás, remek fejőstehén, a beszolgáltatott vámokat és illetékeket ugyanis nem kell egészen pon­tosan elszámolni. És mégis a kellahk az ethiopiai államkincstárnak fő jövedelmi forrása. Addisz Abebától Bakoa-ig mintegy hatvankilométeres után nyolc kellahk áll. Szegény ember ezeken a kelláhkon portéká­jával, árujával, amit felhajtana az addiszi vásárra, nem is tud átjutni, egyszerűen azért, mert képtelen lefizetni a vámokat. Második nap letértünk az Akiki partjáról és egy félnapi űűt után elértük az «Arany Karavánutat­, Abesszínia híres rabszolga­­ösvényének csapásait. Ez a rabszolga-ut Abesszínia szociális problémájának szimbó­luma. A mintegy négyszáz kilométer hosszú rabszolga-ut Guragen, Dzsimmán keresztül Kaffa királyságába vezet, a rabszolgagyű­jtő expedíciók vadászterületére. Amíg az­­arany­utatt elértük, a legválto­zatosabb terepen haladtunk keresztül. A fo­lyók által elöntött árterületek szélén kábító virágerdők terültek el. A trópusi vegetáció csodáit láttuk, szemkápráztató szik­eket, ká­­­bítóan illatos növényevő orchideák ezreit, tenyérnyi sárga mézvirágokat és egy bíbor-­­szitui gömbalakú virágot, amelyre Abu Sinbu azt mondta, hogy ehető. Mély lila hortenziák vadon nőnek itt. És itt láttuk meg st haragosb­bi, majd­nem barna rabszolga-virágot. Szirmainak nedvében hóditó alkaloida van, Abu Sinbu megmagyarázta, hogy a rab­­szolga­ után eszik ezt az összeláncolt kaffi­­csuk, hogy elbóduljanak tőle, hogy ne érez­zék a vizilókorostor csattogását a hátukon, hogy könnyebben viseljék az embertelen bá­násmódot. Abu Sinbu előadása mélyen meg­rendített. Volt valami döbbenetes és csodá­latraméltó ebben a titokzatos trópusi tájban, amely még növényeivel is beleilleszkedik a környék szociális helyzetébe. Talán a rab­szolga-virág nem is teremne itt bódító ned­vével, ha az «arany-uton» nem összeláncolt kafficsokat hajszolnának végig, ha cementes autóstrada lenne itt. Abebech női katonái rendes formaruhát viselnek és fegyverforgatásra képzik ki őket A termeszek áljából kitetitek a hajuak Egy karavánexpedíció sikere sokszor at­tól függ, hogy az ember egy kidolgozatlan vaddisznóbőrt visz magával. Ezt a bőrt egy addisz-abebai magyar állatpreparátortól vettem meg Brassói Kozák Lajos Balatonfüiredről vasárnaptól kezdve esténként a KÍMÍNTSEPRI KERTBEH 1­ás (ÁRÉ­N A­U T 106) szolgáltat . A vaddisznóbőrön rajta volt a vadkan feje is, villogó agyaraival. Különös céljaim vol­tak ezzel a bőrrel. Expedíciónk hat öszvér­ből, ugyanannyi hajcsárból, a nélköü kiűzhe­­tetlen Abu Sinbából és Stegerből állott. Mi­kor elhagytuk Addisz-Abebát, felfegyverez­tem a hajcsárokat. Vituri, az áddiszi gang­­szter kinn csatlakozott hozzánk, a város ha­tárán, az előre megbeszélt helyen. Mielőtt elindultunk volna, a következő rövid beszé­det intéztem Abu Sinbához: Imbeci csatok az évszázados Rab&za$Qa­ntum Milyen ez a rabszolga itt? Ne képzeljünk el utat. Meredek völgyekről ereszkedik le egy körülbelül négy méter széles csapás, amelyet, a karavánok öszvérei vertek be a talajba. Este, mielőtt felvertük volna sát­rainkat egy szavannás síkságon, Lawrence izgatottan magához hívott. Az úttól körül­belül húsz méterre talált valamit. Több emberi csontvázat. Néhány ég felé álló borda fehéren virított a méregzöld levelek között. A koponyákat, me­lyek arccal a föld felé fordultak, már majd­nem benőtte a fű­. Hófehérek, villogóak vol­tak ezek a csontok. A természet: keselyűk, hiénák, a nap szárító tüze, az eső lúgozó hatása tökéletesen preparálta ezt a csontvá­zat. Newyorki anatómiai intézetekben sem végezhetnék el jobban ezt a munkát. Abu Sinba, az áskorom is odajött. — Ilyen csontokat itt-ott lehet látni az „arany-út“ mentén. ... Ezen az úton hajszolták végig Legan­tát is valamikor ... Ezen az úton vonult fel Abesszínia kétmillió munkásembere, mert Abesszíniában csak a rabszolgák dolgoznak. Ez az évszázados út a szenvedések útja. Aki az embertelen hajszát és a szörnyű bánás­módot nem bírja, összerogy és itt marad az út szélén ... Ezek a csontvázak a négyszáz kilométe­­res rabszolgakaraván-itt fehér mérföld­jelző kövei. Ez az út a rabszolga élet legsúlyosabb te­­herpróbája. Ha a rabszolga kibírja és meg­veszik, szenvedései megszűnnek. Ettől kezd­ve jó dolga van, együtt étkezik uraival, megbecsülik, hisz pénzért vették, értéket képvisel. Részt vesz gazdája családi életének legintimebb vonatkozásaiban is. A rabszol­ganő nem egyszer gyermekeket szül urá­nak és ezáltal felszabadul... De míg a rabszolga eljut a patriarchális élet biz­tonságába, borzalmas szenvedéseken megy keresztül. Joe Lanstroom ^ r ■ fr a ■ , ( g olcsón csak szaküzletben kaphat kész női és férfi bőrkabátok­ In Mám “•”* Br'»n*«ti­ 4i wnuwS Isi SsflijiE f| PpilISfll Ugyanott bőrkabátok festése, (Pannónia Szilló mellett) T 42-1­ 92 B 1J tj a 111J Iá 1U 13ayitisa, tisztítása szolid árak és Gyári üzem Károly­ körút 3 a m iQBr ■ B WB Bar W­o­w W »flrnnp­ A­mnllpft Vfl­rv VA1flS7.fpk­r A­1 n­t­n­n • 4­n 3 - fi­n 3 - Megnyílt a LUDLÁR KIRÁLYNÉ Reine Pedauque • Francia kis kocsma ÁTALAKÍTVA! Új specialitásokkal! • Párisi zenével! IV. Irányi­ utca 17. Telefon: 81-1­51 Zenes IrOL.)

Next