Esti Kurir, 1935. szeptember (13. évfolyam, 198-222. szám)
1935-09-01 / 198. szám
11935 IX. 1. VASÁRNAPI IeskKsbik! Jxncela csontvázak a Rabszolga: kacavámit mérföldkövei Urf&tc vámhatác és mzzitien fináncaik hcUaankilaméteres után. co,n,nfíi,tin, E.n Kurbaces&tzin kincs tac frí favédelmi feccnsa: a kzllah Addisz Abeba — Bakon, augusztus. Ott kezdődött a baj, hogy rabszolganőtulajdonos lettem. A Hotel Imperialban óriási örömmel fogadtak. Megtudtam, hogy barátaim negyven tallér nyomozási költség befektetésével két zabaria (csendőr) őrsöt mozgósítottak felkutatásomra. Lawrence Steger barátom rendkívül elámult, mikor meglátta Legantát társaságomban és mikor megtudta, hogy rabszolganő, kijelentette, hogy megbolondultam. A Hotel Imperialban rámfogták, hogy háremet készülök toborozni. Sokat tűrtem Leganta jelenléte miatt. Az egész Imperial rajtunk mulatott. Súlyos gondot okozott nekem Leganta elszállásolása is, hiába, a rabszolga-tartásban még gyakorlatlan vagyok. Este, mikor a karcsú garage lány elbúcsúzott tőlem, hogy a szolgaházba menjen, megcsókolta a lábamat, hiába tiltakoztam ellene. Ez az egész társaság jelenlétében történt, a fiúk fuldoklottak a kacagástól. Lawrence este előadásokat tartott nekem arról, hogy a vesztembe rohanok, fehér férfiak és színes nők borzalmas történeteivel példálódzott. Lawrenceből kitört a százszázalékos amerikai, utálta a színeseket. Leganta két nap múlva egy meglepő kijelentést tett. Élénk taglejtésekkel kísérve előadta, hogy bátyja, a „Vízfüggöny“ volt az a «siku» (útonálló), aki leütött. — Honnan tudod ezt? — Hozzám jött, uram, éjszaka és mondta, hogy lopjak fegyvert ... A tiedet. — És miért nem tetted meg? Leganta ezt nem tudta megmagyarázni, csak rám nézett bársonyos pillantásával. Itt kezdődött a baj A rabszolga-uraságom negyedik napján Abu Sinbu vigyorogva lépett be hozzám és tudtomra adta, hogy aSzerelem kisasszonyt* az éjjel a szolgaházból elrabolta három sikii. Nem szégyenlem bevallani, ettől a bejelentéstől kezdve minden gondolatom Leganta felkutatása volt. Még Lawrence megvetésével sem törődtem. Végül is a Hotel görög portása azt ajánlotta, hogy lépjek érintkezésbe egy addisz abebai siku-bahdával, mert így jutnék a célhoz a leghamarább. Ajánlott is egy megbízható utónállót, aki rabszolgakereskedésben és különböző bandákkal való összeköttetéseivel elismert nevet szerzett magának. Ezzel a kitűnő emberrel még másnap összeköttetésbe léptem, Vituri volt a neve. Hosszas tárgyalás után végre kijelentette, hogy tudja, hova hurcolták Legantát, barátja, Vízfüggöny. Leganta bátyja vitte le dél felé, Bakoa irányába, ahol az emberanyagot gyűjtik. Ajánlata a következő volt: Fizessek neki előre huszonöt tallért és a többit majd akkor, ha Bakoa környékén megegyeztünk Vízfüggönnyel, hogy visszaadja Legantát. Mikor Lawrence megtudta, hogy expedíciót szervezek Gurage belsejébe, amelyen végigvezet Abesszínia évszázados rabszolgakaravánútja, a hírhedt «Aranyut», átkozódni kezdett, kijelentette, hogy a fekete gazemberek kelepcébe csalnak. Végül is beadta a derekát és csatlakozott az izgalmasnak ígérkező expedícióhoz. — Sinba! Viturit lelövöd, ha szökni akar, lelövöd, ha eltéved, lelövöd, ha késedelmeskedik, ha valami elvész, ha útközben megtámadnak, ha bármi történik, lelövöd és utána bevarrod disznóbőrömbe. • A hatás óriási volt. Az ébenfaszinis Vituri reszketni kezdett. Abesszíniában még a keresztények is utálják a disznót, hát meg egy hithű mohamedán útonálló, mint Vituri! A disznóbőrbe való varratás örök kárhozatot jelentett volna neki. Tudtam, hogy a lelövetéssel való fenyegetés kilátásba helyezett disznóbőrbe varrás nélkül hatástalan lenne. Minden ember kényes valami elképzelésre, ami a halál után kezdődik. Még a legvadabb bozótember is ... Itt kezdődik a kultúra! Óriási, kétezer méter magas hegyláncok húzódtak dél felé. Mi a megáradt Akiki partján haladtunk, először a kereskedelmi karaván átcsapásán. Alig néhány órás gyaloglás után óriási termesztelepekre bukkantunk. Ezek a termesztelepek távolról alacsony kunyhóknak tűnnek, földből épített halmok és bennük millió és millió fehér hangya. Egy-egy hangya-állam. Az, aki ezen a vidéken utazik, számoljon velük. Mi meg is tettük. Légmentesen elzárható vasdobozokat vittünk magunkkal, ebbe csomagoltuk el az élelmiszereket és a vizet, mert a termeszek néhány óra alatt minden megrágható dolgot szétforgácsolnak. Ha a termeszek vándorútja egy falut keresztez, a falu elöljárója összedobolja a lakosságot és a falu a termeszek utcából elköltözik néhány száz méterrel. Négyórai gyaloglás után elállt az eső és megismerkedtünk Abesszínia legnagyobb forgalmi és kereskedelmi akadályaival, a kellahkkal. A kellahk nagyobb forgalmi akadályt és csapást jelentenek Abesszínia gazdasági életében, mint az áttörhetetlen őserdő, mint a tüskés bozótok, mint az esőtől elmocsarasított területek. A kelták ugyanis az egyes tartományok és nagyobb községek határán felállított vámvonalak. Dél felé egy bozóttal felvert völgyben haladtunk, távolról néhány tukul (vályogkunyhó) és a kénsárga, ég felé szivárgó füstnyelv tűnt fel a láthatár szélén. Az embermagasságú bozótból hirtelen három felfegyverzett fekete lépett ki és egy pirosszegélyű sámás úr, a Sum. Úgy látszik, az előttünk füstölgő falu főnöke. Az utvámat követelték tőlünk. Hát mi eddig mindenen jöttünk, csak nem után. Sárga bölényfüvön gázoltunk át, ruháinkat szétszaggatta a bozót, agyagos pocsolyákban merültünk el, mindenen járszünk, csak után nem. Felmutattam a császár pecsétjét Juda oroszlánjaival és kijelentettem, hogy mi it- és vámmentességet élvezünk, a negus Negesti barátai vagyunk. A meztelen fináncokat tökéletesen közömbösen hagyta a császár pecsétje. Mikor feljelentéssel fenyegetődztem, a Sum szelíd vigyorgással kijelentette, hogy a császár messze van innen, itt ők az urak, fizessünk öszvérenként öt tallért. Lawrence majdnem meggondolatlanságot követett el. Elővette a revolverét. Ebben a pillanatban az egyik finánc a nyakában lógó bivalytülökbe fújt. A hangra villámgyorsan, mintha a föld alól nőttek volna ki, körülbelül harminc fegyveres férfi ugrált ki a közeli kaktusz-erdőből. A végén lealkudtuk a vámösszeget egy ötödére és tovább mentünk. A kellahkat jutalomképpen osztja ki a magas udvar, rendszerint protekciós fekete bogoknak, akik sikerrel vezettek valamilyen büntetőexpedíciót egy lázadó törzs ellen, mert a kellahk biztos meggazdagodási forrás, remek fejőstehén, a beszolgáltatott vámokat és illetékeket ugyanis nem kell egészen pontosan elszámolni. És mégis a kellahk az ethiopiai államkincstárnak fő jövedelmi forrása. Addisz Abebától Bakoa-ig mintegy hatvankilométeres után nyolc kellahk áll. Szegény ember ezeken a kelláhkon portékájával, árujával, amit felhajtana az addiszi vásárra, nem is tud átjutni, egyszerűen azért, mert képtelen lefizetni a vámokat. Második nap letértünk az Akiki partjáról és egy félnapi űűt után elértük az «Arany Karavánutat, Abesszínia híres rabszolgaösvényének csapásait. Ez a rabszolga-ut Abesszínia szociális problémájának szimbóluma. A mintegy négyszáz kilométer hosszú rabszolga-ut Guragen, Dzsimmán keresztül Kaffa királyságába vezet, a rabszolgagyűjtő expedíciók vadászterületére. Amíg azaranyutatt elértük, a legváltozatosabb terepen haladtunk keresztül. A folyók által elöntött árterületek szélén kábító virágerdők terültek el. A trópusi vegetáció csodáit láttuk, szemkápráztató szikeket, kábítóan illatos növényevő orchideák ezreit, tenyérnyi sárga mézvirágokat és egy bíbor-szitui gömbalakú virágot, amelyre Abu Sinbu azt mondta, hogy ehető. Mély lila hortenziák vadon nőnek itt. És itt láttuk meg st haragosbbi, majdnem barna rabszolga-virágot. Szirmainak nedvében hóditó alkaloida van, Abu Sinbu megmagyarázta, hogy a rabszolga után eszik ezt az összeláncolt kafficsuk, hogy elbóduljanak tőle, hogy ne érezzék a vizilókorostor csattogását a hátukon, hogy könnyebben viseljék az embertelen bánásmódot. Abu Sinbu előadása mélyen megrendített. Volt valami döbbenetes és csodálatraméltó ebben a titokzatos trópusi tájban, amely még növényeivel is beleilleszkedik a környék szociális helyzetébe. Talán a rabszolga-virág nem is teremne itt bódító nedvével, ha az «arany-uton» nem összeláncolt kafficsokat hajszolnának végig, ha cementes autóstrada lenne itt. Abebech női katonái rendes formaruhát viselnek és fegyverforgatásra képzik ki őket A termeszek áljából kitetitek a hajuak Egy karavánexpedíció sikere sokszor attól függ, hogy az ember egy kidolgozatlan vaddisznóbőrt visz magával. Ezt a bőrt egy addisz-abebai magyar állatpreparátortól vettem meg Brassói Kozák Lajos Balatonfüiredről vasárnaptól kezdve esténként a KÍMÍNTSEPRI KERTBEH 1ás (ÁRÉN AU T 106) szolgáltat . A vaddisznóbőrön rajta volt a vadkan feje is, villogó agyaraival. Különös céljaim voltak ezzel a bőrrel. Expedíciónk hat öszvérből, ugyanannyi hajcsárból, a nélköü kiűzhetetlen Abu Sinbából és Stegerből állott. Mikor elhagytuk Addisz-Abebát, felfegyvereztem a hajcsárokat. Vituri, az áddiszi gangszter kinn csatlakozott hozzánk, a város határán, az előre megbeszélt helyen. Mielőtt elindultunk volna, a következő rövid beszédet intéztem Abu Sinbához: Imbeci csatok az évszázados Rab&za$Qantum Milyen ez a rabszolga itt? Ne képzeljünk el utat. Meredek völgyekről ereszkedik le egy körülbelül négy méter széles csapás, amelyet, a karavánok öszvérei vertek be a talajba. Este, mielőtt felvertük volna sátrainkat egy szavannás síkságon, Lawrence izgatottan magához hívott. Az úttól körülbelül húsz méterre talált valamit. Több emberi csontvázat. Néhány ég felé álló borda fehéren virított a méregzöld levelek között. A koponyákat, melyek arccal a föld felé fordultak, már majdnem benőtte a fű. Hófehérek, villogóak voltak ezek a csontok. A természet: keselyűk, hiénák, a nap szárító tüze, az eső lúgozó hatása tökéletesen preparálta ezt a csontvázat. Newyorki anatómiai intézetekben sem végezhetnék el jobban ezt a munkát. Abu Sinba, az áskorom is odajött. — Ilyen csontokat itt-ott lehet látni az „arany-út“ mentén. ... Ezen az úton hajszolták végig Legantát is valamikor ... Ezen az úton vonult fel Abesszínia kétmillió munkásembere, mert Abesszíniában csak a rabszolgák dolgoznak. Ez az évszázados út a szenvedések útja. Aki az embertelen hajszát és a szörnyű bánásmódot nem bírja, összerogy és itt marad az út szélén ... Ezek a csontvázak a négyszáz kilométeres rabszolgakaraván-itt fehér mérföldjelző kövei. Ez az út a rabszolga élet legsúlyosabb teherpróbája. Ha a rabszolga kibírja és megveszik, szenvedései megszűnnek. Ettől kezdve jó dolga van, együtt étkezik uraival, megbecsülik, hisz pénzért vették, értéket képvisel. Részt vesz gazdája családi életének legintimebb vonatkozásaiban is. A rabszolganő nem egyszer gyermekeket szül urának és ezáltal felszabadul... De míg a rabszolga eljut a patriarchális élet biztonságába, borzalmas szenvedéseken megy keresztül. Joe Lanstroom ^ r ■ fr a ■ , ( g olcsón csak szaküzletben kaphat kész női és férfi bőrkabátok In Mám “•”* Br'»n*«ti 4i wnuwS Isi SsflijiE f| PpilISfll Ugyanott bőrkabátok festése, (Pannónia Szilló mellett) T 42-1 92 B 1J tj a 111J Iá 1U 13ayitisa, tisztítása szolid árak és Gyári üzem Károly körút 3 a m iQBr ■ B WB Bar Wow W »flrnnp Amnllpft Vflrv VA1flS7.fpkr A1 ntnn • 4n 3 - fin 3 - Megnyílt a LUDLÁR KIRÁLYNÉ Reine Pedauque • Francia kis kocsma ÁTALAKÍTVA! Új specialitásokkal! • Párisi zenével! IV. Irányi utca 17. Telefon: 81-151 Zenes IrOL.)