Esti Kurir, 1935. november (13. évfolyam, 250-273. szám)

1935-11-03 / 250. szám

11935 X 1.3. VASÁRNAP i­sniktrt. Hetek óta egész Európa rendőrsége nyo­mozott a bukarest—párisi expresszvonaton történt rejtélyes gyilkossági ügyben. Mint emlékeztes, Ausztriában Admont közelében, a sínek mellett, amelyen a bukarest—párisi expressz robogott végig, egy jól öltözött nő holtteste találták. Az osztrák rendőrség meg­indította a nyomozást és megállapította, hogy a halott nő Farcaseanu bukaresti mú­­zeumigazgatónő, egy ezredes felesége. A dús­gazdag úriasszony bőröndjei és ékszerei el­tűntek a vonatról. Kétségtelennek látszom te­hát, hogy az asszonyt a vonatról kidobták és a holmiját elrabolták.­­A budapesti főkapitányság is értesítést ka­pott a gyilkosságról. Szrubián Dezső dr. rendőrtanácsos, a budapesti rendőrség sérü­lési osztályának főnöke, azonnal érintke­zésbe lépett a bécsi és a bukaresti rendőr­séggel. A külföldi rendőrségek legelsősorban Farcaseanuné arcképét küldték el a ma­gyar rendőrségnek a személyére vonatkozó adatokkal együtt. Szrubián rendőrtanácsos és Zsigmondi­ Endre dr. rendőrkapitány in­tézkedésére a nyomozó tisztviselők elsősor­ban azt igyekeztek megállapítani, hogy a kérdéses napon Budapesten kik váltottak jegyet a bukaresti-párisi expresszre. Főleg fiatal férfiak neveit igyekezett a nyomozás megállapítani. Sikerült is kinyomozni a me­netjegyirodai feljegyzések alapján, hogy erre a vonatra Budapesten öt férfi váltott jegyet, köz­tük a huszonhárom éves Strasser Károly. A főkapitányság nem vett senkit gyanúba, mégis a lehetőségekre gondolva, közölte a ne­veket a román és az osztrák rendőrséggel. A budapesti rendőrség helyes irányban meg­kezdett nyomozásával szerzett adatok sikerre vezették a külföldi rendőrségeket. A svájci rendőrségnek sikerült Strasser Károllyal kap­csolatban olyan adatokat szereznie, hogy vé­­gülis őrizetbe vették a fiatalembert. Strasser Károlyra rá is bizonyították az expresszvonaton elkövetett rablógyil­kosságot és végül ő maga is bevallotta tettét. A szenzációs fordulatról az alábbi jelenté­sek érkezek Zürichből: érett komolyságról tett tanúbizonyságot. Az apa kezd beszélni a súlyos bűnbe esett fiá­ról; az anya hangja belesir a szavakba. — Nem lehet igaz, nem tudom elhinni. Ez talán valami tévedés lesz ... így áltatja magát szegény asszony, akinek ez az egyetlen reménysugara, hogy meg fog­ják állapítani, tévedés történt, rossz, gonosz álom volt az egész. Az apa idegesen, reszkető kezekkel veszi elő az Íróasztal fiókjából az iratokat. — Ha bűnös, bűnhődni fog, ha ártatlan, megsegíti az Isten. Könnyek folynak szeméből, igy mondja: — Károly öt évvel ezelőtt érettségizett és ez alatt az öt esztendő alatt ment át ugy látszik jelentős változáson. Most már semmi kétség, hogy tanulmányait elhanyagolta, a nehezen összekuporgatott havi 200 svájci frankot másra költötte. Folytonosan pénzt kért és amikor érdeklőd­tünk, hogy miért nem vizsgázik, azt vála­szolta, hogy nem tudja a vizsgadíjakat le­tenni. Legutóbb már azt irtam­, hogy jöjjön haza, mert nem tudok további anyagi áldo­zatokat hozni. Utoljára augusztus 6-án volt Budapesten látogatóba. Ekkor is pénzt kért, de nem tudtam adni. — Augusztus 21-én mégis adtam pénzt neki és hosszú, elkeseredett vitatkozás után elutazott Budapestről. Alig néhány n­ap múlva újból levelet irt és ismét pénzt kért. Erre a levélre nem válaszoltam, bár sze­gény feleségem állandóan igyekezett a fm érdekében engem hangolni. Szeptember hó 4-én váratlanul betoppant és igen komoly is megbánást mutatott. Elmondotta, hogy most már teljes erővel beleveti magát a tanulásba, kizárólag tanul­mányaival akar foglalkozni és megígéri, hogy sürgősen leteszi a hátralevő vizsgákat. Ehhez azonban szüksége van, hogy segítsem anyagilag, mert enélkül nem tudja tanulmá­nyait befejezni. Őszintén szólva, én már nem bíztam a fiú ígéreteiben, mert hiszen az elmúlt öt esztendő tapasztalatai igen szomorú eredményeket mutattak fel. Szóval, a magam részéről nem akartam kötélnek állni, úgyhogy az én bele­egyezésem nélkül utazott el szeptember 7-én Budapestről. Mialatt itthon volt, senkivel nem érintkezett, idejének nagyobb részét édesanyja mellett töltötte. Az utolsó levél október 29-én érkezett, tessék elolvasni mit is. Kedves Szüleim! Sajnos a rossz vállalkozásom miatt pén­zem nagyobb része elfogyott. Van ugyan még száz frankom, lakásom is december 1-ig ki van fizetve. Én most már tovább nem tudok próbálkozni különböző pénzkerese­tekkel. Ha akarjátok és kü­ldenétek havonta csak száz frankot, elkezdeném elölről az egészet, az első évtől. Szeretnék új életet kez­deni. Olaszországba szeretnék menni. Ha nem, akkor kénytelen leszek hazamenni, sőt ha akarjátok, már két hét múlva otthon leszek. — Ennél többet nem tudunk mondani — fejezte be az inter­jút a könnyes szemű apa. Most várjuk a híreket és még nem ad­tuk fel a reményt... A Zürichben elfogott budapesti diák bevallotta a keleti expresszen elkövetett gyilkosságot A budapesti rendőrség vezette nyomra a bécsieket Nem lehet igaz, nem tudom elhinni, — mondja az anya A Thököly­ út 170-es számú házban keres­tük fel Strasser Jenő nyugalmazott cégveze­tőt, a rablógyilkos Strasser Károly szüleit. Strasser Jenő, aki hosszú esztendőkön ke­resztül a Giro Pénztár egyletnek volt a fő­tisztviselője, csendes visszavonultságban él feleségével a két szoba­ hallos polgári beren­dezésű lakásban. Ezek a szerény, egyszerű, becsületes emberek csak m­a éjszaka tudták meg a megdöb­bentő irt, hogy rajongásig szeretett gyermekük, aki­nek a tanítására utolsó fillérjeiket is fel­áldozták, rablógyilkossá lett. Mélységes szo­­morúág költözött be a régimódi bútorok közé a kis lakásban. Az őszhajú idős asz­­szony, a gyilkos anyja, megtörtén, a fájda­lomtól szinte összeroskadva jár a lakásban. Az apa alacsony termetű­ sovány ember, aki még békebeli szabású kabátot és álló magasgallért visel. Nem lehet leírni ennek a két szomorú embernek a megtörtségét és fájdalmát. Egy életet töltöttek el szigorúan a becsületesség útjain haladva szogalmasan, serényen dolgozva s amikor elérkezett szá­mukra a nehéz munka után a pihenés ideje, az élet ilyen súlyos és kiheverhetetlen csa­pást mért reájuk. A fiú 1912-ben született, kicsi korában magába zárkózott gyermek volt, aki értelmes felfogásról és már kora- Budapest szenzációja­ a Kukonca Csás, italban, ételben, adagban, árban Piskó a zsugoránál Csányi­ utca 11. szám Nem akad meg a szálka a torkán, ha a M­E T R O P O LE -ban eszik csőben sült halat rá DOHÁNYZOKB FIGYELEM ! A felülmúlhatatlan minőségű MODI­ANO szivarkahüvely és MODIANO szivarkapapír csak ezzel az aláírással valódi: mm­t a Elfognak két budapesti diákot Zürich, november 2. (Az Esti Kurír tudósító­jának távirata.) A bécs—párisi expresszen történt rablógyilkos­ság ügyében váratlan fordulat állott be. Né­hány héttel ezelőtt, mint ismeretes, ismeret­len tettesek kirabolták az expresszen utazó Farkasenau dúsgazdag román asszonyt és kidobták a vonatból. A holttestet Admont közelében találták meg a töltés oldalában. Az osztrák hatóságok hetek óta nyomoztak a rejtélyes gyilkosság ügyében s a nyomo­zásba belekapcsolódott a svájci és a francia rendőrség is. A zürichi rendőrség most közli, hogy a városban letartóztattak két magyar­országi születésű diákot, akik alaposan gyanúsíthatók, hogy részük volt a gyilkosságban, illetve Farkaseanu asszony kirablásában. Egyiküket Strassernek hívják s 1912-ben született Budapesten. Strasser néhány nappal ezelőtt értékes prémbundát ajándékozott zürichi szállás­adónőjének s erről a prémbundáról most megállapították, hogy Farkaseanu asszony bundája volt. Strasser hosszas vallatás után pénteken beismerte, hogy valóban ő dobta ki Farkaseanu asszonyt a robogó expressz­­ablakán, hogy megkaparintsa az asszony értékes poggyászát. Különböző ékszereken kívül négyezer francia frank volt a zsákmány. A pénzből már semmi sem maradt, az elrabolt értéktárgyak azonban megkerültek. A má­sodik letartóztatott diáknak nem volt köz­vetlen része a gyilkosságban. A gyilkos mindent beismer Zürich, november 2. (Az Esti Kurír tudósítójának távirata.) A két budapesti születésű diákot, akiket Far­kaseanu asszony meggyilkolásával kapcso­latban a zürichi rendőrségen letartóztattak, a pénteki nap folyamán újból kihallgatták. Strasser Károly egyetemi hallgató töredel­mes vallomásában elmondotta, hogy a D- vonaton Admont mellett hogyan követte el a gyilkosságot. Mialatt Farkaseanu asszony aludt — mondotta Strasser —, kinyitotta a vasúti fülke ablakát és amikor az asszony felébredt és felállott az ülésre, hogy leemelje egyik poggyáját, kitaszította a szerencsétlen nőt a vasúti kocsi ablakából. Az elvetemült gyilkos elmondotta még, hogy az ékszereken kívül a poggyászokban négy­ezer francia frank készpénzt is talált. A másik diák ártatlan és a rendőrség megállapítása szerint nem volt része a gyilkosság elkövetésében s arról nem is tudott. Ez a diák szintén budapesti születésű. Weisz Bélának hívják, 1912-ben született és orvostanhallgató a zürichi egye­temen. Strasser Károly a zürichi műegye­tem gépészmérnöki fakultására volt beirat­kozva. A kereskedők a lakbérleti szabályzat sé­relmes tervezetei ellen. Izgalmas taggyűlést tartott Messner Pál dr. elnöklésével a Fő­városi Kereskedők Egyesülete. A karácsony­­előtti zárórák meghosszabbítása miatt azt egyesület megtette lépéseit és hétköznapokon hét óráig, a szombati napokon nyolc óráig kívánja a vásárlóközönség érdekében a zár­óra meghosszabbítások engedélyezését. A közvetlen karácsony előtti úgynevezett aranyvasárnapon pedig este hat óráig terjedő nyilvántartást hoztak javaslatba. Dán Leó beszámolt a Beszkárt 14.000 alkalmazottja vevőkénti kisajátítására hatírozott alakulat ügyében folyó tanácskozásokról, amelyekkel kapcsolatban Lukács Miklós felszólalásában felhívta a kereskedőket, hogy ennek a ke­­­­reskedőellenes alapításnak megakadályozá­sára új módszerrel lépjenek fel és indítsa­nak akciót a rendőrség, a postások és vas­utasok áruüzletei hivatalos támogatása meg­szüntetésére is. Ezután előterjesztést tett arra, hogy a készülő új fővárosi lakbérleti szabályrendeletbe felvenni szándékolt, a ke­­kereskedőkre sérelmes elgondolásokat meg ne valósítsák, így ha a szemétpénzt az üz­lethelyiségek részére egy százalékban állapí­tanák meg, ez azt jelentené, hogy pl. egy olyan kereskedő, ki 20.000 pengő évi bért izzad ki, csak szemétpénzt 200 pengőt fi­zetne és házmesterpénzt 400 pengőt. Ezért a házmesterpénz megállapításának megváltoz­tatására is lépéseket sürgetett. Neustadt Mik­lós a kereskedelem részére importálandó angol szövéd­mén­yiségének felemelése miatt is lépésekre tett javaslatot.­­ A Chapeau Rouge ragyogóan bevált új rendszerét ma már az egész város ismeri és sze­reti. Mily kellemes érzés egy borkártyát kézbe­venni és arról valamit rendelni,, tudva azt, hogy abban már minden benne van. A Chapeau Rouge új Wiener-görtjei feltűnést keltettek.

Next