Esti Kurir, 1935. december (13. évfolyam, 274-297. szám)

1935-12-01 / 274. szám

»«1935 XII.1,VASÁRNAP Valósággal újjáéledt tegnap, Bródy Ernő felszólalása alatt, a parla­menti vita az orvosi kamaráról, amely már-már azzal fenyegetett, hogy egy­oldalú párviadallá válik a fogtechni­kusok és fogorvosok között. Nem volt éppen szivderitő, amit Bródy Ernő el­mondott. Mert az orvosi társadalom egy jelentékeny részének nehéz hely­zete, keserves küzdelme bontakozott ki a mélyen szántó tanulmánynak is beillő beszéd nyomán. Bródy Ernő, a polgári érdekeknek, a polgári rétegek­nek régi és kipróbált harcosa, egy hosszú és küzdelmekben gazdag köz­életi pályán mindig a kisemberek, mindig a gyámolításra szorulók vé­­­dője, ismét csak hű maradt önmagá­hoz és polgári eszményeihez, amidőn általánosságok helyett leszállt az or­vosi kérdés mélyére és onnan hozta fel a napvilágra az igazságot. Amikor a középosztály válságáról oly sokat beszélnek és írnak, amikor a szellemi proletariátus problémája ritkán marad el a hatásokat kereső mozgalmak szó­virágaiban, akkor az ilyen adatok, az ilyen beállítások, az ilyen beszédek, mint amilyen a Bródy Ernőé volt, töb­bet jelentenek a kérdés szempontjából, mint az érzelmi megnyilvánulások leg­tarkább szalaggal összefogott csokrai. Ju­íffzfi más az élet a kulisszák előtt és a kulisszák mögött. Mondjuk, a színpadon és az öltözők folyosóin. Egy petíciós perben most kiderül, hogy a megválasztott honatya egyálta­lában nem fenyegette meg az izraelita ügynököt arra az esetre, ha nem sza­vaz rá, hanem éppen ellenkezőleg: két kiló maceszt és egy libamájat fogadott el tőle. Ami ugyebár azt bizonyítja, hogy a peticiós vádnak ez a pontja nem állhat meg s hogy a gróf úr fel­fogását ebben az irányban a rituális ételek kegyes elfogadása világítja meg. Ámde premier plánban a fiatal hon­atya a képviselőház úgynevezett anti­szemita viharsarkának élénk és tevé­keny tagja. A hitbizományi reformot faji szempontból bírálja. Hajdanában, ha valaki a neki felkínált ételt meg­ette, italt megitta: ez bizonyos maga­tartásra kötelezett. Igaz, hogy a rituá­lis ételekkel kapcsolatban külön ilyen hagyományt nem hallottunk, de mégis azt hisszük, az ajándékba szí­vesen fogadott macesz és libamáj, kü­lönösen, ha a petíciós tárgyalás során mint bizonyíték szolgál, kötelezne arra, hogy némi összhang teremtődjék meg a képviselő úrnak a nagyobb és szűkebb nyilvánosság előtt tanúsított kétféle magatartás között. 1)az éves a magyar rádió. Tíz esz­tendeje annak, hogy először szólalt meg a technikának ez a szinte érthe­tetlen csodája; tíz éve szólalt meg elő­ször és tíz év alatt hihetetlen gyorsa­sággal hihetetlenül széles területeket hódított meg. A haladás, az emberi fejlődés a munkás agyak csodálatos intuícióinak és gyakran hihetetlen erő­feszítésének büszke eredménye min­den keserű nehézség között is előre­tör és biztatón mutatja a fejlődés messze ívét. Kultúrát és szórakozást, oktatást és mulatságot hord tíz eszten­deje a magyar rádió messze falvakba, kis tanyákba, polgári lakásokba és szerény kopott szobácskákba — ki­szabadítva lakóikat sokszor az elzár­­kózottságból, az elmaradtságból. És ezen a jubileumon ne gondoljunk arra, hogy sokszor volt alapos joggal kifo­gásunk bizonyos egyoldalú irányza­tok ellen, amelyek a rádiónál mutat­koztak. Reméljük inkább, hogy a kö­vetkező tíz év még több hasznot fog hozni és mindenkép törekvést és ko­moly haladást a tökéletesedés felé. 3­6 Van-e „orvosi banditizmus" Magyarországon Sebészprofesszorok vitája Benárd Ágoston vád­jaival szemben - Benárd megindokolja parlamenti állításait A képviselőház tegnapi ülésén az orvos­­kamarai javaslat megvitatása kapcsán dr. Benárd Ágoston feltűnést keltő beszédet mondott. Benárd beszédében kitért egy olyan kérdésre, amely a magyar parlamentben ed­dig talán még egyetlen egyszer sem került szóba. Az orvosi probléma vitájában ugyanis a következőket mondta: — Az orvos ne veszélyeztesse ok nélkül betegének életét, csak akkor operáljon, ami­kor kell és nem akkor, amikor lehet. Ha a javaslat ezt az orvosi banditizmust meg­fékezi, nem hiába emeljük törvényerőre. Benárd Ágoston konkrét esetei Benárd Ágoston e néhány mondata bizo­nyára élénk vitára ad majd alkalmat az or­vostársadalomban, de felkeltette a közér­deklődést is. Magához Benárd Ágostonhoz fordultunk, hogy beszédének ezt a részét közelebbi világításban indokolja meg a nyil­vánosság számára. Benárd a következőket mondotta: — Tegnapi képviselőházi beszédemben tett kijelentéseimnek a lehető legkonkrétebb alapja van. Sajnos, sok esetben indokolt a laikusoknak az a megjegyzése, hogy ők félnek az orvos­tól. Tegnapi beszédemnek ezt a kitételét egyéni impressziók hatása alatt mondottam el. Egy ízben kint voltam a Budapesti Kor­csolyázó Egylet jégpályáján. Kint tartóz­kodásom alatt egy férfi korcsolyázás közben elesett és egyik lába eltörött. Mint az egye­sület tanácsadója, de mint sebész is, a sebe­sült segítségére siettem, és megállapítottam, hogy a törés igen súlyos természetű. Nyom­ban összeillesztettem az eltörött csontokat, a lábat gipszbe tettem és a beteg fájdalmai megszűntek.­­ Miután az illető az egyik biztosítónak a tagja, az én tanácsomra ehhez a betegbizto­sító intézethez fordult, de ugyanakkor én felhívtam azt a kiváló sebészfőorvost, aki­hez a sebesült került és megkértem arra, hogy amennyiben a Röntgen-kép igazolja az én feltevésemet, hogy tudniillik a törött lá­bon a törési végek jól vannak egyesítve és a gipszkötés is jó, ne engedje meg, hogy a kötéshez hozzányúljanak. A sebészfőorvos megígérte, hogy kívánságomnak megfele­lően fognak eljárni és mielőtt bármit tenné­nek, értesíteni fognak. Legnagyobb csodál­kozásomra azonban, anélkül, hogy értesítet­tek volna, azzal az indokolással, hogy a tö­rési végek nincsenek jól egyesítve, a gipsz­kötést levették és újat alkalmaztak. A beteg hozzátartozói elhozták hozzám azt a rönt­genfelvételt, amely az én kötésemről készült és azt is, amelyet az új kötésről készítettek. Láttam a képekről, hogy az én gipszkötésemben a törött láb végei tökéletesen voltak összeillesztve, míg a második képen konstatálhattam, hogy a törött végek összeillesztése másodszor rosszabbul sikerült. Amikor én tettem gipszbe a törött lábat, a betegnek sem fájdalma, sem láza nem volt, a gipszkötés kicserélése után fájdalmak és láz jelentkezett. Hogy a beteg hozzátartozói­nak bebizonyítsam, hogy nekem volt igazam, amikor tiltakoztam a gipszkötés indokolat­lan kicserélése ellen, megmutattam a két ké­pet egy röntgenológusnak, aki amikor az én gipszkötésemben lévő összeillesztett törésről felvett képet megvizsgálta, kijelentette, hogy az összeillesztés tökéletesen sikerült, ahhoz nem szabad hozzányúlni, mert mégegyszer így nem sikerülhet. Amikor megmutattam neki a második képet, a röntgenológus is (MM***) megállapította, hogy másodszor valóban rosszabbul illesztették össze a törött végeket. Súlyos vádak — Ezt nevezem én orvosi banditizmus­­nak. Az ilyen esetben az orvost csak a hiúság vezeti, amely nem tűri annak elismerését, hogy más orvos is tud valamit, vagy esetleg jobban végzi munkáját. De ettől függetle­nül tudok én olyan orvosokról is, akik jómódú embereket sokkal szívesebben operálnak, mint szegényeket és sokan bizony leveszik a gipszkötést, csak azért, hogy az ájat megfizethessék. Kiveszik bizony az egészséges vakbeleket is, csak hogy műtétet végezhessenek és ennek hasznát lássák. A beteg egészséges volt, de az nem számít: az orvos gyógyította meg és dicsekedhetik a kitűnő eredménnyel. Sze­rencsére azonban ezek csak szórványos ese­tek, a szomorú csak az, hogy elkövetői kö­zött egészen kitűnő sebészek is akadnak. __ Ezt neveztem én orvosi banditizmusnak beszédemben, amelyben hódoltam az orvosi hivatás nagyszerűségének és hangoztattam, hogy a nagy többség, a hivatásukhoz méltó orvosok az emberiség jótevői és a tudomány zászlóvivői. Arra a kérdésre, hogy a törvényerőre emelt orvoskamarai javaslat hogy tudja majd megakadályozni ezt az úgynevezett orvosi banditizmust, Benárd kijelentette, hogy a kamara fegyelmi szabályzata ki fog térni az ilyen esetekre, az ilyen ese­teket bejelentő orvos védelemben részesül és ezek az esetek súlyosságuknak megfele­lően fognak megtoroltatni. „Magyarországon ilyesmi nem fordult elő" Kérdést intéztünk ezután több kiváló és hírneves orvosprofesszorhoz, hogy Benárd Ágoston tegnapi interpellációjával kapcso­latosan mondják el véleményüket. az Apponyi­ Poliklinika vezető sebésze: — A jó sebészt nem abból ítéljük meg, hogy mit operál, hanem abból, hogy mit nem operál. Magyarországon tudtommal nem fordult elő még olyan eset, hogy egy sebész ok nélkül hozzányúlt volna a beteg­hez. Egyáltalában nem értem Benárd Ágos­ton kifejezéseit, amelyeket csak azzal tudok magyarázni, hogy Benárd szokott ilyen erős kifejezéseket használni. Véleményem szerint ezért Benárdnak kellemetlenségei lehetnek. HÜLTL HÜMÉR DR. EGYETEMI TANÁR: — Benárd interpellációjára vonatkozóan csak azt mondhatom, hogy ha tud egy olyan esetet, amelyről elítélő szavakkal nyilatko­zott, akkor lenne szíves megmondani a nevet, általánosítani pedig nem szabad. Ha tud egy konkrét esetet, mondja meg, honnan vette azt a véleményt, hogy a magyar sebé­szek erkölcstelenül teljesítik hivatásukat. Le­gyen nyugodt Benárd, hogy én még gono­szabb dolgnak tartom azt, ha a sebész ok nélkül nyúl a beteghez. A legnagyobb er­kölcstelenségnek tartom, ha egy orvos nem azt csinálja a beteggel, amit a szíve paran­csol. — A legnagyobb erkölcstelenség vissza­élni a beteg bizalmával és a legnagyobb er­kölcstelenség operálni akkor, amikor arra szükség nincsen. Ennél szörnyűbbet, er­kölcstelenebbet és felháborítóbbat nem tudok elképzelni. Viszont magyar sebészekről ilyent még nem hallottam. Ha Benárd hallott már, mondja meg, ha pedig nem, akkor ne általánosítson. ÁDÁM LAJOS EGYETEMI TANÁR: — Én hála Istennek harminc év alatt olyan orvosokat, akikre Benárd céloz, nem ismertem és ilyen sebészt nem ismerek. Na­gyon csodálkozom, hogy ő ezt a kijelenté­sét megtette. Nem tudom, ismer-e olyan orvosokat, akikre céloz. Én a magam részé­ről nem ismerek. (k. p.) — Házasság. Weitzner Lillyt eljegyezte Vas Ferenc. (Minden külön értesítés helyett.) Weisz Zoltán újpesti vendéglős, Pest vár­megye törvényhatósági és Újpest m. város kép­viselőtestületi tagjának leányát, Zsuzsikát, el­jegyezte Fodor Imre építész. (Minden külön ér­tesítés helyett.) A Hódító hadjáratok útját a világtörténelem során pusztulás kísérte mindenkor, még akkor is, ha a kultúra jegyében küzdött a hadsereg. És mégis, éppen a mai fegyvercsörgéses időkben mondhatjuk el, hogy van valami, ami a kultúra, a tudás és a muzsika legbékésebb eszközeivel hódít: az Orion-rádió, amely nagyszerű telje­sítményével, tiszta és életh­ű hangvisszaadásával a rádiózók kulturált tömegét hódította meg. LOBMAYER GÉZA Dr. egyetemi tanár. TM-n Bemutatás LFi?JÓ a legszebb ajándék! Minden Orion rádiókereskedőnél kapható Ha érdekli a fenti készülék, forduljon bizalom­mal hozzánk. Lakásán szakszerűen bemutat­ók MORVAI RÁDIÓ Budapest, VII. Erzsébet­ körút 40. TeL 34-3-64 O­R­IO­N-R­AD­ió­k kaphatók véaslatra la 43ssss3. V.. Faranelak­­ tara 2. aa. „R 3“ Arfa­ysék Ingván! készséggel bemutatjuk lakásán is Készpénz, előnyös részl etárak' C«r­e! VI.. Podmamc«Jty-u.34 TluJuLikt: Hákó&nútÁQ. dóst m­­rjc’en* na*?v ősz óre zékfin et di a' ru­­­fi t]Jük Jemutatas Csere Részlet r&zma V., Váci-u. 23. Tel.: 884-64 Bemutatjuk FORTUNA kft­­óüzletünkben: András^j-ut. SS. Telefon: 26-2-73. Fiók* üzleteinkben: Rákóczi-út 40. Thükfíll*ot S» Szakszerűen bemutatja I g aB i Mpri*T»Tir^ lipót-körut 19. TeL 205— 31 m ára

Next