Esti Kurir, 1935. december (13. évfolyam, 274-297. szám)
1935-12-01 / 274. szám
»«1935 XII.1,VASÁRNAP Valósággal újjáéledt tegnap, Bródy Ernő felszólalása alatt, a parlamenti vita az orvosi kamaráról, amely már-már azzal fenyegetett, hogy egyoldalú párviadallá válik a fogtechnikusok és fogorvosok között. Nem volt éppen szivderitő, amit Bródy Ernő elmondott. Mert az orvosi társadalom egy jelentékeny részének nehéz helyzete, keserves küzdelme bontakozott ki a mélyen szántó tanulmánynak is beillő beszéd nyomán. Bródy Ernő, a polgári érdekeknek, a polgári rétegeknek régi és kipróbált harcosa, egy hosszú és küzdelmekben gazdag közéleti pályán mindig a kisemberek, mindig a gyámolításra szorulók védője, ismét csak hű maradt önmagához és polgári eszményeihez, amidőn általánosságok helyett leszállt az orvosi kérdés mélyére és onnan hozta fel a napvilágra az igazságot. Amikor a középosztály válságáról oly sokat beszélnek és írnak, amikor a szellemi proletariátus problémája ritkán marad el a hatásokat kereső mozgalmak szóvirágaiban, akkor az ilyen adatok, az ilyen beállítások, az ilyen beszédek, mint amilyen a Bródy Ernőé volt, többet jelentenek a kérdés szempontjából, mint az érzelmi megnyilvánulások legtarkább szalaggal összefogott csokrai. Juíffzfi más az élet a kulisszák előtt és a kulisszák mögött. Mondjuk, a színpadon és az öltözők folyosóin. Egy petíciós perben most kiderül, hogy a megválasztott honatya egyáltalában nem fenyegette meg az izraelita ügynököt arra az esetre, ha nem szavaz rá, hanem éppen ellenkezőleg: két kiló maceszt és egy libamájat fogadott el tőle. Ami ugyebár azt bizonyítja, hogy a peticiós vádnak ez a pontja nem állhat meg s hogy a gróf úr felfogását ebben az irányban a rituális ételek kegyes elfogadása világítja meg. Ámde premier plánban a fiatal honatya a képviselőház úgynevezett antiszemita viharsarkának élénk és tevékeny tagja. A hitbizományi reformot faji szempontból bírálja. Hajdanában, ha valaki a neki felkínált ételt megette, italt megitta: ez bizonyos magatartásra kötelezett. Igaz, hogy a rituális ételekkel kapcsolatban külön ilyen hagyományt nem hallottunk, de mégis azt hisszük, az ajándékba szívesen fogadott macesz és libamáj, különösen, ha a petíciós tárgyalás során mint bizonyíték szolgál, kötelezne arra, hogy némi összhang teremtődjék meg a képviselő úrnak a nagyobb és szűkebb nyilvánosság előtt tanúsított kétféle magatartás között. 1)az éves a magyar rádió. Tíz esztendeje annak, hogy először szólalt meg a technikának ez a szinte érthetetlen csodája; tíz éve szólalt meg először és tíz év alatt hihetetlen gyorsasággal hihetetlenül széles területeket hódított meg. A haladás, az emberi fejlődés a munkás agyak csodálatos intuícióinak és gyakran hihetetlen erőfeszítésének büszke eredménye minden keserű nehézség között is előretör és biztatón mutatja a fejlődés messze ívét. Kultúrát és szórakozást, oktatást és mulatságot hord tíz esztendeje a magyar rádió messze falvakba, kis tanyákba, polgári lakásokba és szerény kopott szobácskákba — kiszabadítva lakóikat sokszor az elzárkózottságból, az elmaradtságból. És ezen a jubileumon ne gondoljunk arra, hogy sokszor volt alapos joggal kifogásunk bizonyos egyoldalú irányzatok ellen, amelyek a rádiónál mutatkoztak. Reméljük inkább, hogy a következő tíz év még több hasznot fog hozni és mindenkép törekvést és komoly haladást a tökéletesedés felé. 36 Van-e „orvosi banditizmus" Magyarországon Sebészprofesszorok vitája Benárd Ágoston vádjaival szemben - Benárd megindokolja parlamenti állításait A képviselőház tegnapi ülésén az orvoskamarai javaslat megvitatása kapcsán dr. Benárd Ágoston feltűnést keltő beszédet mondott. Benárd beszédében kitért egy olyan kérdésre, amely a magyar parlamentben eddig talán még egyetlen egyszer sem került szóba. Az orvosi probléma vitájában ugyanis a következőket mondta: — Az orvos ne veszélyeztesse ok nélkül betegének életét, csak akkor operáljon, amikor kell és nem akkor, amikor lehet. Ha a javaslat ezt az orvosi banditizmust megfékezi, nem hiába emeljük törvényerőre. Benárd Ágoston konkrét esetei Benárd Ágoston e néhány mondata bizonyára élénk vitára ad majd alkalmat az orvostársadalomban, de felkeltette a közérdeklődést is. Magához Benárd Ágostonhoz fordultunk, hogy beszédének ezt a részét közelebbi világításban indokolja meg a nyilvánosság számára. Benárd a következőket mondotta: — Tegnapi képviselőházi beszédemben tett kijelentéseimnek a lehető legkonkrétebb alapja van. Sajnos, sok esetben indokolt a laikusoknak az a megjegyzése, hogy ők félnek az orvostól. Tegnapi beszédemnek ezt a kitételét egyéni impressziók hatása alatt mondottam el. Egy ízben kint voltam a Budapesti Korcsolyázó Egylet jégpályáján. Kint tartózkodásom alatt egy férfi korcsolyázás közben elesett és egyik lába eltörött. Mint az egyesület tanácsadója, de mint sebész is, a sebesült segítségére siettem, és megállapítottam, hogy a törés igen súlyos természetű. Nyomban összeillesztettem az eltörött csontokat, a lábat gipszbe tettem és a beteg fájdalmai megszűntek. Miután az illető az egyik biztosítónak a tagja, az én tanácsomra ehhez a betegbiztosító intézethez fordult, de ugyanakkor én felhívtam azt a kiváló sebészfőorvost, akihez a sebesült került és megkértem arra, hogy amennyiben a Röntgen-kép igazolja az én feltevésemet, hogy tudniillik a törött lábon a törési végek jól vannak egyesítve és a gipszkötés is jó, ne engedje meg, hogy a kötéshez hozzányúljanak. A sebészfőorvos megígérte, hogy kívánságomnak megfelelően fognak eljárni és mielőtt bármit tennének, értesíteni fognak. Legnagyobb csodálkozásomra azonban, anélkül, hogy értesítettek volna, azzal az indokolással, hogy a törési végek nincsenek jól egyesítve, a gipszkötést levették és újat alkalmaztak. A beteg hozzátartozói elhozták hozzám azt a röntgenfelvételt, amely az én kötésemről készült és azt is, amelyet az új kötésről készítettek. Láttam a képekről, hogy az én gipszkötésemben a törött láb végei tökéletesen voltak összeillesztve, míg a második képen konstatálhattam, hogy a törött végek összeillesztése másodszor rosszabbul sikerült. Amikor én tettem gipszbe a törött lábat, a betegnek sem fájdalma, sem láza nem volt, a gipszkötés kicserélése után fájdalmak és láz jelentkezett. Hogy a beteg hozzátartozóinak bebizonyítsam, hogy nekem volt igazam, amikor tiltakoztam a gipszkötés indokolatlan kicserélése ellen, megmutattam a két képet egy röntgenológusnak, aki amikor az én gipszkötésemben lévő összeillesztett törésről felvett képet megvizsgálta, kijelentette, hogy az összeillesztés tökéletesen sikerült, ahhoz nem szabad hozzányúlni, mert mégegyszer így nem sikerülhet. Amikor megmutattam neki a második képet, a röntgenológus is (MM***) megállapította, hogy másodszor valóban rosszabbul illesztették össze a törött végeket. Súlyos vádak — Ezt nevezem én orvosi banditizmusnak. Az ilyen esetben az orvost csak a hiúság vezeti, amely nem tűri annak elismerését, hogy más orvos is tud valamit, vagy esetleg jobban végzi munkáját. De ettől függetlenül tudok én olyan orvosokról is, akik jómódú embereket sokkal szívesebben operálnak, mint szegényeket és sokan bizony leveszik a gipszkötést, csak azért, hogy az ájat megfizethessék. Kiveszik bizony az egészséges vakbeleket is, csak hogy műtétet végezhessenek és ennek hasznát lássák. A beteg egészséges volt, de az nem számít: az orvos gyógyította meg és dicsekedhetik a kitűnő eredménnyel. Szerencsére azonban ezek csak szórványos esetek, a szomorú csak az, hogy elkövetői között egészen kitűnő sebészek is akadnak. __ Ezt neveztem én orvosi banditizmusnak beszédemben, amelyben hódoltam az orvosi hivatás nagyszerűségének és hangoztattam, hogy a nagy többség, a hivatásukhoz méltó orvosok az emberiség jótevői és a tudomány zászlóvivői. Arra a kérdésre, hogy a törvényerőre emelt orvoskamarai javaslat hogy tudja majd megakadályozni ezt az úgynevezett orvosi banditizmust, Benárd kijelentette, hogy a kamara fegyelmi szabályzata ki fog térni az ilyen esetekre, az ilyen eseteket bejelentő orvos védelemben részesül és ezek az esetek súlyosságuknak megfelelően fognak megtoroltatni. „Magyarországon ilyesmi nem fordult elő" Kérdést intéztünk ezután több kiváló és hírneves orvosprofesszorhoz, hogy Benárd Ágoston tegnapi interpellációjával kapcsolatosan mondják el véleményüket. az Apponyi Poliklinika vezető sebésze: — A jó sebészt nem abból ítéljük meg, hogy mit operál, hanem abból, hogy mit nem operál. Magyarországon tudtommal nem fordult elő még olyan eset, hogy egy sebész ok nélkül hozzányúlt volna a beteghez. Egyáltalában nem értem Benárd Ágoston kifejezéseit, amelyeket csak azzal tudok magyarázni, hogy Benárd szokott ilyen erős kifejezéseket használni. Véleményem szerint ezért Benárdnak kellemetlenségei lehetnek. HÜLTL HÜMÉR DR. EGYETEMI TANÁR: — Benárd interpellációjára vonatkozóan csak azt mondhatom, hogy ha tud egy olyan esetet, amelyről elítélő szavakkal nyilatkozott, akkor lenne szíves megmondani a nevet, általánosítani pedig nem szabad. Ha tud egy konkrét esetet, mondja meg, honnan vette azt a véleményt, hogy a magyar sebészek erkölcstelenül teljesítik hivatásukat. Legyen nyugodt Benárd, hogy én még gonoszabb dolgnak tartom azt, ha a sebész ok nélkül nyúl a beteghez. A legnagyobb erkölcstelenségnek tartom, ha egy orvos nem azt csinálja a beteggel, amit a szíve parancsol. — A legnagyobb erkölcstelenség visszaélni a beteg bizalmával és a legnagyobb erkölcstelenség operálni akkor, amikor arra szükség nincsen. Ennél szörnyűbbet, erkölcstelenebbet és felháborítóbbat nem tudok elképzelni. Viszont magyar sebészekről ilyent még nem hallottam. Ha Benárd hallott már, mondja meg, ha pedig nem, akkor ne általánosítson. ÁDÁM LAJOS EGYETEMI TANÁR: — Én hála Istennek harminc év alatt olyan orvosokat, akikre Benárd céloz, nem ismertem és ilyen sebészt nem ismerek. Nagyon csodálkozom, hogy ő ezt a kijelentését megtette. Nem tudom, ismer-e olyan orvosokat, akikre céloz. Én a magam részéről nem ismerek. (k. p.) — Házasság. Weitzner Lillyt eljegyezte Vas Ferenc. (Minden külön értesítés helyett.) Weisz Zoltán újpesti vendéglős, Pest vármegye törvényhatósági és Újpest m. város képviselőtestületi tagjának leányát, Zsuzsikát, eljegyezte Fodor Imre építész. (Minden külön értesítés helyett.) A Hódító hadjáratok útját a világtörténelem során pusztulás kísérte mindenkor, még akkor is, ha a kultúra jegyében küzdött a hadsereg. És mégis, éppen a mai fegyvercsörgéses időkben mondhatjuk el, hogy van valami, ami a kultúra, a tudás és a muzsika legbékésebb eszközeivel hódít: az Orion-rádió, amely nagyszerű teljesítményével, tiszta és élethű hangvisszaadásával a rádiózók kulturált tömegét hódította meg. LOBMAYER GÉZA Dr. egyetemi tanár. TM-n Bemutatás LFi?JÓ a legszebb ajándék! Minden Orion rádiókereskedőnél kapható Ha érdekli a fenti készülék, forduljon bizalommal hozzánk. Lakásán szakszerűen bemutatók MORVAI RÁDIÓ Budapest, VII. Erzsébet körút 40. TeL 34-3-64 ORION-RADiók kaphatók véaslatra la 43ssss3. V.. Faranelak tara 2. aa. „R 3“ Arfaysék Ingván! készséggel bemutatjuk lakásán is Készpénz, előnyös részl etárak' C«re! VI.. Podmamc«Jty-u.34 TluJuLikt: Hákó&nútÁQ. dóst mrjc’en* na*?v ősz óre zékfin et di a' rufi t]Jük Jemutatas Csere Részlet r&zma V., Váci-u. 23. Tel.: 884-64 Bemutatjuk FORTUNA kftóüzletünkben: András^j-ut. SS. Telefon: 26-2-73. Fiók* üzleteinkben: Rákóczi-út 40. Thükfíll*ot S» Szakszerűen bemutatja I g aB i Mpri*T»Tir^ lipót-körut 19. TeL 205— 31 m ára