Esti Kurir, 1936. január (14. évfolyam, 1-25. szám)
1936-01-01 / 1. szám
n . is fikjár! Jntomyos visszaélések réli olimpiai versenyeken Jet a. de. Tilenc fecenc, tanár, olimpiai A magyar olimpiai győztesek és helyezettek baráti egyesülése, a Magyar Olimpiai Társaság és vele együtt az egész magyar sporttársadalom nagy ünneplésre készül: tavasszal, áprilisban lesz 40 esztendeje, hogy az első magyar olympia argonauták elindultak a mesés keletre, a napsugaras Göröghonba, hogy onnan elhozzák, ha nem is az aranygyapjat, de legalább is a csillogó aranyérmeket. Teljesedésbe is ment szívük vágya, mert hiszen a mindössze hattagú gárda két első, egy második és két harmadik díjjal tért haza hazájába. Hajós Alfréd, az akkor már elsőéves műegyetemi hallgató volt a világverseny egyik hőse. A ragyogó márványstadionban lefolyt versenyeken versenyzőink csak helyezésekig vitték, reá várt a feladat, hogy a Piraeuskikötőben bajnoksághoz is juttassa hazánkat. Nagy volt a feladat, de a pelyhesálló technikus emberül megfelelt neki. A versenybíróság — élén György királyi herceggel — a tengernagyi yachton tanyázott. Amikor odaérkezett a bíróság magyar tagja, Kemény Ferenc reáliskolai igazgató, a fenséges elnök ezekkel a szókkal fogadta: — Ma a magyar lobogót akarom látni, magam fogom felhúzni az árbocra. (Az első olympián csak a győztes nemzetének lobogója szökött a magasba, a helyezetteké nem!) — Adja Isten, fenség, — válaszolta Kemény. Az első szám a 100 méteres úszás. Tizennégyen ugrottak a 14 fokos vízbe, néhány karcsapás, aztán kivált a csomóból a fiatal Hajós és egy-kettőre győztesen jutott be a célba. — Nem is hiszi, mennyire örülök, fordult a görög herceg Kemény felé s ahogy felfedezte gomblyukában a kis selyem magyar zászlót — az athéni olympián ezt hordták a magyarok jelvény helyett — kedvesen mosolyogva elkérte tőle. Kemény udvariasan átadta, de közben még megkérdezte: — Megengedi fenség, hogy ezt elmondhassam barátaimnak? — Hogyne, — válaszolt az utólérhetetlenül kedves herceg — sőt azt is megmondhatja, hogy büszkeséggel fogom megőrizni a mai nap emlékére ... Amikor Hajós — ugyanaznap — az 1200 méteres versenyben is elsőnek érkezett be, már csak annyit mondott György herceg: — Hisz ez valóságos delfin... * Az első athéni olimpia legizgatóbb száma az első ízben rendezett marathonfutás volt. Az olimpiát rendező görögök még egyetlen atlétikai számban sem tudták megszerezni az olimpiai koszorút, ebben összpontosult minden reményük. Sajtójuk valósággal nemzeti kérdést csinált e számból, s napokon keresztül hasábokon át közölte, mi minden jutalom vár a győzőre, ha görög lesz. Az olimpia halhatatlan emlékű mecénása, Averoff (közel egymillió drachmát tevő adományából épült az olimpia színhelyéül szolgáló stadion) neki ígérte leányát s ♦vele hozományul egymillió drachmát. Szabók, vendéglősök, borbélyok, kereskedők egymással vetélkedve ajánlották fel adományaikat. 25 versenyző jelent meg az indulásnál a marathoni S'kon, köztük a rettegett hirni ausztráliai Flack, aki ekkor már a 800 és az 1500 méteres siklatás bajnokságának boldog birtokosa volt, aztán a francia Lermusiaux, az amerikai Blake, csupa nagy név, aztán a magyar Kellner Gyula, továbbá 21 görög, köztük az Athénnel szomszédos községből, Marusiból való Spyros Louis, aki otthon falujában postaküldönc volt. Kellner kezdettől fogva az élcsoporttal tartott s még a 33 km.-nél is a harmadik helyen futott. A 37. km.-nél Flack feladta a versenyt, de akkor már a tereppel jól ismerős görög futók voltak elöl. Végül is százezernyi görög leírhatatlan ujjongása között honfitársuk, Spyros Louis futott be elsőnek a stadionba. A második és harmadik is görög volt, utánuk negyedikként Kellner Gyula érkezett be, így hát megelőzte az összes külföldi futókat. Ahogy beért a célba, azonnal közölte a magyar olimpiai csapat vezetőjével, Kemény Ferenc igazgatóval, hogy a harmadiknak befutó görög versenyző szabálytalanul versenyzett: egyik fordulónál, előtte mintegy 100 méterrel, szeme láttára ugrott ki egy kocsiból. Kemény Ferenc jelentette a dolgot a görög trónörökösnek, aki azonnal magához hivatta a magáról megfeledkezett versenyzőt, Belokas egyetemi hallgatót, aztán becsületszavára megkérdezte, igaz-e, hogy verseny közben kocsira ült. Belekas nem tagadta a dolgot. Erre nyomban megsemmisítették eredményét és így Kellner Gyula lett az első maratonfutóverseny harmadik helyezettje. Szép teljesítménye méltóan csatlakozott Hajós Alfréd kettős olimpiai győzelméhez, valamint Dani Nándornak és Szokolyi Alajosnak a futószámokban elért szép helyezéséhez. Belokast turpissága miatt különben később az egyetemről is kizárták.★ A párisi olimpia (1900) rendezősége — kedves francia felületességgel — osztrákoknak tekintette olimpiásainkat (mint e lapok hasábjain már bejelentettem, ezzel a szóval jelölöm azokat a versenyzőinket, akik valamelyik olimpián hazánk színeiért küzdenek; vele a szerencsétlen „olympikon" szót szeretném kitúrni a magyar szótárbóll és ennek megfelelően a Gotterhalte-a fogadta és csak a vezetők erélyes fellépésére tette jóvá tévedését. Amikor Bauer Dezső — világrekordot jelentő eredménnyel — (36.04 m.) megnyerte a diszkoszvetést, a katonazenekar csupa megszokásból az amerikai himnuszba vágott bele. Természetesen most is közbelépett egyik vezetőnk és felvilágosította a bandát tévedéséről... Karmesterük megköszönte a figyelmeztetést, aztán, hogy jóvátegye a baklövést, Bauernnk tiszteletére megint csak a császárhymnusz játszotta el... Méltán írta itthon egyik tollforgatónk: „Nagyon szeretnék, ha a német nevű magyar fiuk nevüket a versenyre megmagyarosítanák, hogy ne gondolják őket osztrákoknak" ... Bizonyára a meglepetés erejével hat, ha idejegyezzük, hogy az eddigi 16 magyar olimpiai bajnokból 7, a 6 csapatbajnokság 35 tagja közül 6, a 104 (I-VI) helyezettből pedig 28, bár magyar szívvel, de idegen névvel versenyzett az olimpián. Örömmel köszöntjük hát legfőbb sporthatóságunk elhatározását, hogy Garmisch Partenkirchenben és Berlinben már valamennyi versenyzőnk nevében is magyar lesz. * Páratlan botránnyal végződött a st.-louisi olimpia (1904) marathonfutó száma. Az angol születésű, de Amerika színeiben versenyző Thomas J. Hicks győzött aránylag gyenge idő mellett (3 óra 28 perc és 53 mp.), azonban nem ő futott be elsőnek. Honfitársa, Lorz 15 km.-nél feladta a versenyt és autóba ült. Miután kipihente magát, 9.5 km.-nél a cél előtt leugrott a kocsiról és mintha mi sem történt volna, újra futni kezdett és elhúzott a vezető Hicks mellett. Az egyik automobil utasai felismerték, leparancsolták az útról, de ő azzal mentegetődzött, hogy kocsija eltörött, szeretne mégis mielőbb haza jutni és ezért szalad tovább. A technikai eszközök igen fogyatékosak lehettek, mert amikor beérkezett a stadionba, még senki sem tudott turpisságáról. • Az amerikaiakat fájdalmasan érintette, hogy Athénben és Parisban nem amerikai atléta nyerte e klasszikus számot, most fergeteges tapsorkánnal köszöntötték vérüket, vállukra kapták és valóságos nemzeti hősként ünnepelték. Ám a csalárdság hamarosan kiderült s most a szidalom, a gáncs, a gyalázás szállt orkánként feléje. Kikergették a stadionból, az amerikai szövetség (Amateur Athletic Union of America) kiközösítette amatőr atlétái közül, így a megsértett igazság elégtételt kapott. Hicks verseny közben 8 fontot (3,62 kg.) fogyott, de jól eltöltött éjszaka és bőséges étkezés után már másnap felét visszanyerte. ★ — Nemrégiben látogatóban voltam a magyar sport egyik előkelőségénél, hogy egyik munkámhoz adatokat kérjek tőle. Ahogy könyvei között kerestünk-kutattunk, eljutottunk az Encyclopaedia Britannica legújabb (XIV) kiadásában F. A. M. Websternek az olimpiai játékokról írt cikkéhez. Alig olvasunk belőle néhány sort, szemet szúrt nekem ez a mondata: «VI. olimpiai játék Berlinben]. Pillanatra megdöbbentem, hát lehetséges, hogy Berlinben 1916- ban olimpia volt és én nem tudok róla? Igaz, hogy akkoriban a galíciai fronton tanyáztam, de hát annyira nem érdekeltek volna a sportnak még a világeseményei sem? Kétségeimet menten eloszlatta vendéglátóm, amidőn megmagyarázta, hogy a encycl. cikkírója azt mondja, hogy a hatodik, olimpiát Berlinben nem tartották meg. No de ha nem tartották meg, hát akkor hogyan lehet neki a hatodik nevet adni? Sebtiben felsoroltuk az egymásután következő olimpiák színhelyét: Athén, Paris, St. Louis, 1906-ban megint Athén, London, Stockholm, Antwerpen... No most újra neki az encyclopaediának! Rövid keresés után megrökönyödve láttam, hogy Webster úr nem tekinti olimpiának az olimpiai játékok felújításának tizedik évfordulója alkalmából Athénben rendezett versenyt. Most már nagyon érdekelt a dolog. Hát mégis csak furcsa, hogy az olimpia, amelyet megtartottak, az nem számít olimpiának, de amelyet soha nem rendeztek meg, az bekerült az olimpiák lajstromába Itthon még aznap előszedtem minden könyvemet, amely e kérdésben útbaigazíthatott. Hamarosan megállapítottam, hogy hazai könyveink, a szak- és napilapok kivétel nélkül olimpiának tekintik az 1906. évi athéni versenyt, viszont berlini olimpiáról nem beszélnek. Másképpen áll a dolog a külföldi szakmunkákkal. Az amsterdami olimpia után megjelent Weitzer-Dörr-féle «Welt Olympia® megtagadja a kérdéses athéni verseny olimpiai jellegét. Ugyanezt teszi a zürichi Wagner-cég kiadásában a stockholmi, majd a párisi olimpiát ismertető album is. Most jön az ellentmondás! Ugyanennek a vállalatnak az amsterdami olimpiáról kiadott pompás munkájában Diem Károly, a nálunk is ismert világhírű német sportember, a berlini olimpia főrendezője. 11936 I. 1. SZERDA a modern olimpiai játékokról írt tanulmányában mindkét athéni versenyt teljesjogú olimpiaként tárgyalja, de ugyanezen a véleményen van a Deutsche 11. Reichsausschuss für Leibeseibungen-nek az amsterdami olimpiáról közzétett hivatalos kiadványa, aztán hogy még messzebbre is menjünk, a Balek ezredes által szerkesztett svédnyelvű «Olympiska Spelen I Athén 1906» és a last nőt least — a világon a legnagyobb tekintély, az, 1907. évi Spalding is. Most már nyugodtan vallom továbbra is, hogy a negyedik olimpiát Athén rendezte meg, a stockholmi volt a hatodik és tíz antwerpeni a hetedik. * Hogy teljesen tisztán lássak a kérdésben, megkérdeztem a II. athéni olimpián indult ma-gyar versenyzők véleményét is. Halmay Zoltán, Kiss Géza, Béldy Alajos, Dávid Mihály, Somodi István, Erődi Béla, Tóth Péter egytől-egyig úgy tudták, hogy olimpiai versenyen vettek részt. Ezzel a tudattal indultak el hazulról, ott olimpiai érmeket kaptak a győztesek és a helyezettek. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság akkori elnöke, báró Coubertin Péter, ha némi húzódozás után is, engedélyezte a versenyt. Nem látom be tehát, miért nem veszik fel az olimpiai versenyek sorrendjébe. Suum cuique! Adjuk meg mindenkinek a magáét, ne vitassuk el senkitől jól megérdemelt babérját, dicsőségét, olimpiai bajnokságát... ■*C*' Megkezdődnek Magyarország 1936. évi ökölvívó csapatbajnokságai Január 5-én, vasárnap kezdődnek meg a csapatbajnoksági küzdelmek, amelyek a legjobb hat magyar egyesületet öt héten át foglalkoztatják. Tekintettel a közelgő olimpiai versenyekre, a csapatbajnoksági küzdelmek már mint előcsatározásai számítanak annak a nagy küzdelemnek, amit a legjobb magyar ökölvívók az olimpiai kiküldetésére egymás ellen megvívnak. Aki a csapatbajnoksági küzdelmekben megnyugtató formát mutat, vagy pláne kitűnik, az már nyugodtan számíthat a szűkebb válogatott keretbe való soroztatásával és ezzel kapcsolatban az olimpiai beneveztetésével. Nagy tétért folynak a küzdelmek és ezzel tisztában vannak úgy az egyesületi vezetők, mint maguk a versenyzők is. A csapatbajnoksági versenyen két csoportba osztva indulnak az egyesületek. Az A) csoportba kerültek a BTK,az NSC és a Beszkárt Sport Egylet, míg a B) csoportban az FTC, B) Vasutas Sport Sport Egyesület és a MÁV Gépgyári Sportkör küzdenek egymás ellen. Minden versenynapon mindkét csoportból két-két csapat küzd egymás ellen. Az első napon, január 5-én a Beszkárt Sport Egyesület az NSC csapata ellen, a B Vasutasok pedig a MÁV Gépgyáriak ellen veszik fel a küzdelmet. A két csapat, azaz a két mérkőzés kiött a dombóvári Mándi és Perczel (MAC) mérkőznek egymás ellen, amely mérkőzés olimpiai válogatóversenynek számít. Erre a mérkőzésre is azért volt szüksége a szövetségi kapitánynak, mert sem Mándi, sem pedig a MAG versenyzői a csapatbajnoksági mérkőzésen nem indulnak s így egy külön beállított mérkőzésen akar a kapitány a versenyzők formájáról meggyőződést szerezni. A mérkőzés a Beszkárt-sporttelep tornacsarnokában kerül eldöntésre. Kész a román-magyar sportbéke •Wll/WA Hungária, a Ferencváros és az Újpest Bukarestben Bukarest, december 31. A hivatalos labdarúgószezon befejeződött ugyan, de a román sportköröket élénken foglalkoztatják azok a tárgyalások, amelyeket a román megbízottak folytatnak az illetékes magyar sportkörökkel a rég óhajtott sportbéke helyreállításának tárgyában. A tárgyalások eddig rendkívül barátságos mederben folytak és a két állam sportolóinak békéje ennek megfelelően már megkötöttnek is tekinthető. Hiszen a jéghokki Európa-kupában a BKE pár nappal ezelőtt már találkozott az egyikbukaresti egyesület, a Telephon Club csapatával, sőt barátságos mérkőzést is játszott a román fővárosban a Bragadiru jégkorongegyüttes ellen. A bukaresti közönség szívélyesen fogadta a magyar csapatot, a magyar csapat kísérője, dr. Lator Géza pedig tárgyalásokat folytatott a román testnevelési tanács megbízottaival és e megbeszéléseken nagyjából kidolgozták azokat a pontokat, amelyeknek alapján Budapesten folytatni fogják a tárgyalásokat akkor, amikor a Telephon Club revánsmérkőzésre utazik a magyar fővárosba. A bukaresti lapok most feltűnő tudósításokat közölnek arról, hogy a Venus, az Unirea Tricolor és a CFR vezetői máris keresik a kapcsolatokat a magyar nemzeti liga három élcsapatával, a Hungáriával, a Ferencvárossal és az Újpesttel, amelyeknek együtteseit a tavasz folyamán vendégül szeretnék látni a román fővárosban. A bukaresti klubok, valamint a román szövetségi vezetők szerint ezekre a korai tárgyalásokra azért van szükség, mert a magyar futballcsapatok már most előkészítik tavaszi részletes műsorukat és a rendkívüül sok meghívás következtében nem lenne módjuk a bukaresti klubok meghívásának eleget tenni, ha a tárgyalásokat rövid időn belül sikeresen be nem fejeznék. A román közönség hangulata is kedvező a sportbéketárgyalásokkal kapcsolatban, így valószínű, hogy a tavaszi szezonban a három budapesti nagycsapat Bukarestben szerepel. . A jéghokki- és a labdarúgószövetségeken kívül a romániai ökölvívószövetség is öszszeköttetést keresett a magyar boxolók központjával és valószínű, hogy a közeljövőben két román-magyar válogatott boxmérkőzés kerül sorra, amelyek közül az elsőnek Budapest, a másodiknak Bukarest lesz majd — az eddigi tervek szerint — a színhelye. Duronelli a legjobb vívó a vívómesterek között. A vívómesterek nagyszabású versenye vasárnap a kardmérkőzésekkel befejeződött. A verseny komoly sikerét záróbeszédében Berti László ezredes, a mesterek egyesületének elnöke méltatta. A szenior mesterek közül kardban Tusnády (Győr) győzött, 7 győzelem. 2. Kereszthegyi 5 gy. 3. Kiskun 5 gy. 4. Schletzer 4 gy. 5. Róna 4 gy. 6. Ferenczy 2 gy. 7. Vizy 1 gy. A fiatal mesterek versenyében: 1. dr. Duroneili (Műegyetem) 8 gy. 2. Szűcs János (Spoti) 6 gy. 3. Béke (Kőszegi Főreál) 6 gy. 4. Skalicky 5 gy. 5. Alpár (LASE I.) 5 gy. 6. Csajági (Székesfehérvári dandár) 2 gy. 7. Szűcs József (LASE II.) 2 gy. Bors (Szegedi dandár) 1 gy. 9. Kecskés (Szombathelyi dandár) 1 gy. A segédmesterek versenyében: 1. Szántó 6 gy. 2. Lengyel 6 gy. 3. Szabó 5 gy. 4. Balog (Spoti) 5 gy. 5. Bánóki 4 gy. 6. Csiszár 4 gy. 7. Csizmadia (Spoti) 4 gy. 8. Gyulai (LASE I.) 1 gy. 9. Wach (LASE I.) 1 gy. A három fegyvernem eredményeit öszszesítették és ennek alapján a következő rangsor alakult ki a mesterek között. Az öregmesterek közül 1. Tusnády, 2. Schletzer, 3. Kiskun. A fiatalemberek közül 1. Duronelli, aki a'mesterverseny) győztese, tehát a legjobb vivőa vivómesterek között, 2. Szűcs, 3. Alpár. A segédmesterek közül 1. Szántó,2. Balogh, '■. Csizmadia.