Esti Kurir, 1936. január (14. évfolyam, 1-25. szám)

1936-01-01 / 1. szám

n . is fikjár! J­ntomyos visszaélések réli olimpiai versenyeken Jet a. de. Tilenc fecenc, tanár, olim­piai A magyar olimpiai győztesek és helyezettek baráti egyesülése, a Magyar Olimpiai Társaság és vele együtt az egész magyar sporttársada­­lom nagy ünneplésre készül: tavasszal, április­ban lesz 40 esztendeje, hogy az első­­­ magyar olympia argonauták elindultak a mesés keletre, a napsugaras Göröghonba, hogy onnan elhoz­zák, ha nem is az aranygyapjat, de legalább is a csillogó aranyérmeket.­ Teljesedésbe is ment szívük vágya, mert hiszen a mindössze hattagú gárda két első, egy második és két harmadik díjjal tért haza hazájába. Hajós Alfréd, az akkor már elsőéves mű­egyetemi hallgató volt a világverseny egyik hőse. A ragyogó márványstadionban lefolyt versenyeken versenyzőink csak helyezésekig vitték, reá várt a feladat, hogy a Piraeus­­kikötőben bajnoksághoz is juttassa hazánkat. Nagy volt a feladat, de a pelyhesálló technikus emberül megfelelt neki. A versenybíróság — élén György királyi her­ceggel — a tengernagyi yachton tanyázott. Amikor odaérkezett a bíróság magyar tagja, Kemény Ferenc reáliskolai igazgató, a fenséges elnök ezekkel a szókkal fogadta: — Ma a magyar lobogót akarom látni, ma­gam fogom felhúzni az árbocra. (Az első olympián csak a győztes nemzetének lobogója szökött a magasba, a helyezetteké nem!) — Adja Isten, fenség, — válaszolta Kemény. Az első szám a 100 méteres úszás. Tizenné­gyen ugrottak a 14 fokos vízbe, néhány kar­­csapás, aztán kivált a csomóból a fiatal Hajós és egy-kettőre győztesen jutott be a célba. — Nem is hiszi, mennyire örülök, fordult a görög herceg Kemény felé s ahogy felfedezte gomblyukában a kis selyem magyar zászlót — az athéni olympián ezt hordták a magyarok jelvény helyett — kedvesen mosolyogva elkérte tőle. Kemény udvariasan átadta, de közben még megkérdezte: — Megengedi fenség, hogy ezt elmondhassam b­arátaimnak? — Hogyne, —­ válaszolt az utólérhetetlenü­l kedves herceg — sőt azt is megmondhatja, hogy büszkeséggel fogom megőrizni a mai nap emlé­kére ... Amikor Hajós — ugyanaznap — az 1200 mé­teres versenyben is elsőnek érkezett be, már csak annyit mondott György herceg: — Hisz ez valóságos delfin... * Az első athéni olimpia legizgatóbb száma az első ízben rendezett marathonfutás volt. Az olimpiát rendező görögök még egyetlen atlé­tikai számban sem tudták megszerezni az olim­piai koszorút, ebben összpontosult minden re­ményük. Sajtójuk valósággal nemzeti kérdést csinált e számból, s napokon keresztül hasábo­kon át közölte, mi minden jutalom vár a győ­zőre, ha görög lesz. Az olimpia halhatatlan em­lékű mecénása, Averoff (közel egymillió drach­mát tevő adományából épült az olimpia szín­helyéül szolgáló stadion) neki ígérte leányát s ♦vele hozományul egymillió drachmát. Szabók, vendéglősök, borbélyok, kereskedők egymással vetélkedve ajánlották fel adományaikat. 25 ver­senyző jelent meg az indulásnál a marathoni S'kon, köztük a rettegett hirni ausztráliai Flack, aki ekkor már a 800 és az 1500 méteres sik­latás bajnokságának boldog birtokosa volt, az­tán a francia Lermusiaux, az amerikai Blake, csupa nagy név, aztán a magyar Kellner Gyula, továbbá 21 görög, köztük az Athénnel szom­szédos községből, Marusiból való Spyros Louis, aki otthon falujában postaküldönc volt. Kellner kezdettől fogva az élcsoporttal tartott s még a 33 km.-nél is a harmadik helyen futott. A 37. km.-nél Flack feladta a versenyt, de akkor már a tereppel jól ismerős görög futók voltak elöl. Végül is százezernyi görög leírha­tatlan ujjongása között honfitársuk, Spyros Louis futott be elsőnek a stadionba. A második és harmadik is görög volt, utánuk negyedik­ként Kellner Gyula érkezett be, így hát meg­előzte az összes külföldi futókat. Ahogy beért a célba, azonnal közölte a magyar olimpiai csa­pat vezetőjével, Kemény Ferenc igazgatóval, hogy a harmadiknak befutó görög versenyző sza­bálytalanul versenyzett: egyik fordulónál, előtte mintegy 100 méterrel, szeme láttára ugrott ki egy kocsiból. Kemény Ferenc je­lentette a dolgot a görög trónörökösnek, aki azonnal magához hivatta a magáról megfeledkezett versenyzőt, Belokas egye­temi hallgatót, aztán becsületszavára meg­kérdezte, igaz-e, hogy verseny közben ko­csira ült. Belekas nem tagadta a dolgot. Erre nyomban megsemmisítették eredményét és így Kellner Gyula lett az első maraton­­futóverseny harmadik helyezettje. Szép teljesítménye méltóan csatlakozott Hajós Alfréd kettős olimpiai győzelméhez, valamint Dani Nándornak és Szokolyi Alajosnak a futó­számokban elért szép helyezéséhez. Belokast turpissága miatt különben később az­ egyetem­ről is kizárták.★ A párisi olimpia (1900) rendezősége — ked­ves francia felületességgel — osztrákoknak te­kintette olimpiásainkat (mint e lapok hasáb­jain már bejelentettem, ezzel a szóval jelölöm azokat a versenyzőinket, akik valamelyik olim­pián hazánk színeiért küzdenek; vele a szeren­csétlen „olympikon" szót szeretném kitúrni a magyar szótárbóll­ és ennek megfelelően a Gotterhalte-­a­ fogadta és csak a vezetők eré­lyes fellépésére tette jóvá tévedését. Amikor Bauer Dezső — világrekordot jelentő eredménnyel — (36.04 m.) megnyerte a disz­koszvetést, a katonazenekar csupa megszokás­ból az amerikai himnuszba vágott bele. Ter­mészetesen most is közbelépett egyik vezetőnk és felvilágosította a bandát tévedéséről... Kar­mesterük megköszönte a figyelmeztetést, aztán, hogy jóvátegye a baklövést, Bauern­nk tisztele­tére megint csak a császárhymnusz játszotta el... Méltán írta itthon egyik tollforgatónk: „Nagyon szeretnék, ha a német nevű magyar fiuk nevü­ket a versenyre megmagyarosítanák, hogy ne gondolják őket osztrákoknak" ... Bizonyára a meglepetés erejével hat, ha ide­jegyezzük, hogy az eddigi 16 magyar olimpiai bajnokból 7, a 6 csapatbajnokság 35 tagja kö­zül 6, a 104 (I-VI) helyezettből pedig 28, bár magyar szívvel, de idegen névvel versenyzett az olimpián. Örömmel köszöntjük hát legfőbb sporthatóságunk elhatározását, hogy Garmisch Partenkirchenben és Berlinben már valamennyi versenyzőnk­­ nevében is magyar lesz. * Páratlan botránnyal végződött a st.-louisi olimpia (1904) marathonfutó száma. Az angol születésű, de Amerika színeiben versenyző Thomas J. Hicks győzött aránylag gyenge idő mellett (3 óra 28 perc és 53 mp.), azonban nem ő futott be elsőnek. Honfitársa, Lorz 15 km.-nél feladta a versenyt és autóba ült. Miután kipi­hente magát, 9.5 km.-nél a cél­ előtt leugrott a kocsiról és mintha m­i sem történt volna, újra futni kezdett és elhúzott a vezető Hicks mel­lett. Az egyik automobil utasai felismerték, le­parancsolták az útról, de ő azzal mentegetőd­­zött, hogy kocsija eltörött, szeretne mégis mi­előbb haza jutni és ezért szalad tovább. A technikai eszközök igen fogyatékosak le­hettek, mert amikor beérkezett a stadionba, még senki sem tudott turpisságáról. • Az amerikaiakat fájdalmasan érintette, hogy Athénben és Parisban nem amerikai atléta nyerte e klasszikus számot, most fergeteges tapsorkán­nal köszöntötték vérüket, vállukra kapták és valóságos nemzeti hősként ünnepelték. Ám a csalárdság hamarosan kiderült s most a szida­lom, a gáncs, a gyalázás szállt orkánként feléje. Kikergették a stadionból, az amerikai szövetség (Amateur Athletic Union of America) kiközösí­tette amatőr atlétái közül, így a megsértett igaz­ság elégtételt kapott. Hicks verseny közben 8 fontot (3,62 kg.) fo­gyott, de jól eltöltött éjszaka és bőséges étkezés után már másnap felét visszanyerte. ★ — Nemrégiben látogatóban voltam a magyar sport egyik előkelőségénél, hogy egyik mun­kámhoz adatokat kérjek tőle. Ahogy könyvei között kerestünk-kutattunk, eljutottunk az Encyclopaedia Britannica legújabb (XIV) ki­adásában F. A. M. Websternek az olimpiai já­tékokról írt cikkéhez. Alig olvasunk belőle né­hány sort, szemet szúrt nekem ez a mondata: «VI. olimpiai játék Berlinben]. Pillanatra meg­döbbentem, hát lehetséges, hogy Berlinben 1916- ban olimpia volt és én nem tudok róla? Igaz, hogy akkoriban a galíciai fronton tanyáztam, de hát annyira nem érdekeltek volna a sport­nak még a világeseményei sem? Kétségeimet menten eloszlatta vendéglátóm, amidőn meg­magyarázta, hogy a encycl. cikkírója azt mondja, hogy a hatodik, olimpiát­­ Berlinben nem tartották meg. No de ha nem tartották meg, hát akkor hogyan lehet neki a hatodik nevet adni? Sebtiben felsoroltuk az egymásután követ­kező olimpiák színhelyét: Athén, Paris, St. Louis, 1906-ban megint Athén, London, Stockholm, Antwerpen... No most újra neki az encyclopaediának! Rö­vid keresés után megrökönyödve láttam, hogy Webster úr nem tekinti olimpiának az olimpiai játékok felújításának tizedik évfordulója alkal­mából Athénben rendezett versenyt. Most már nagyon érdekelt a dolog. Hát mégis csak furcsa, hogy az olimpia, amelyet megtartottak, az nem számít olimpiának, de amelyet soha nem rendez­tek meg, az bekerült az olimpiák lajstromába Itthon még aznap előszedtem minden könyve­met, amely e kérdésben útbaigazíthatott. Ha­marosan megállapítottam, hogy hazai köny­veink, a szak- és napilapok kivétel nélkül olim­piának tekintik az 1906. évi athéni versenyt, vi­szont berlini olimpiáról nem beszélnek. Másképpen áll a dolog a külföldi szakmun­kákkal. Az amsterdami olimpia után megjelent Weitzer-Dörr-féle «Welt Olympia® megtagadja a kérdéses athéni verseny olimpiai jellegét. Ugyanezt teszi a zürichi Wagner-cég kiadásá­ban a stockholmi, majd a párisi olimpiát ismer­tető album is. Most jön az ellentmondás! Ugyan­ennek a vállalatnak az amsterdami olimpiáról kiadott pompás munkájában Diem Károly, a nálunk is ismert világhírű német sportember, a berlini olimpia főrendezője. 11936 I. 1. SZERDA a modern olimpiai játékokról írt tanulmá­­­­nyában mindkét athéni versenyt teljesjogú olimpiaként tárgyalja, de ugyanezen a véleményen van a Deutsche 11. Reichsausschuss für Leibeseibungen-nek az am­sterdami olimpiáról közzétett hivatalos kiad­­ványa,­ aztán hogy még messzebbre is menjünk, a Balek ezredes által szerkesztett­ svédnyelvű «Olympiska Spelen I Athén 1906» és a last nőt least — a világon a legnagyobb tekintély, az, 1907. évi Spalding is. Most már nyugodtan val­lom továbbra is, hogy a negyedik olimpiát Athén rendezte meg, a stockholmi volt a hatodik és tíz antwerpeni a hetedik. * Hogy teljesen tisztán lássak a kérdésben, megkérdeztem a II. athéni olimpián indult ma-­­gyar versenyzők véleményét is. Halmay Zoltán, Kiss Géza, Béldy Alajos, Dávid Mihály, Somodi István, Erődi Béla, Tóth Péter egytől-egyig úgy tudták, hogy olimpiai versenyen vettek részt. Ezzel a tudattal indultak el hazulról, ott olimpiai érmeket kaptak a győztesek és a he­lyezettek. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság akkori el­nöke, báró Coubertin Péter, ha némi húzó­­dozás után is, engedélyezte a versenyt. Nem látom be tehát, miért nem veszik fel az olimpiai versenyek sorrendjébe. Suum cuique! Adjuk meg mindenkinek a magáét, ne vitassuk el senkitől jól megérdemelt babérját, dicsőségét, olimpiai bajnokságát... ■*C*' Megkezdődnek Magyarország 1936. évi ökölvívó csapatbajnokságai Január 5-én, vasárnap kezdődnek meg a csa­patbajnoksági küzdelmek, amelyek a legjobb hat magyar egyesületet öt héten át foglalkoz­tatják. Tekintettel a közelgő olimpiai verse­nyekre, a csapatbajnoksági küzdelmek már mint előcsatározásai számítanak annak a nagy küzdelemnek, amit a legjobb magyar ökölvívók az olimpiai kiküldetésére egymás ellen megvív­nak. Aki a csapatbajnoksági küzdelmekben megnyugtató formát mutat, vagy pláne kitűnik, az már nyugodtan számíthat a szűkebb válo­gatott keretbe való soroztatásával és ezzel kap­csolatban az olimpiai beneveztetésével. Nagy tétért folynak a küzdelmek és ezzel tisztában vannak úgy az egyesületi vezetők, mint ma­guk a versenyzők is. A csapatbajnoksági versenyen két csoportba osztva indulnak az egyesü­letek. Az A) csoportba kerültek a BTK,­­az NSC és a Beszkárt Sport Egylet, míg a B) csoportban az FTC, B) Vasutas Sport Sport Egyesület és a MÁV Gépgyári Sportkör küzdenek egymás ellen. Minden versenynapon mindkét csoportból két-két csapat küzd egymás ellen. Az első na­pon, január 5-én a Beszkárt Sport Egyesület az NSC csapata ellen, a B­ Vasutasok pedig a MÁV Gép­gyáriak ellen veszik fel a küzdelmet. A két csapat, azaz a két mérkőzés ki­­ött a dombóvári Mándi és Perczel (MAC) mérkőz­nek egymás ellen, amely mérkőzés olimpiai válogatóversenynek számít. Erre a mérkőzésre is­ azért volt szüksége a szövetségi kapitánynak, mert sem Mándi, sem pedig a MAG versenyzői a csapatbajnoksági mérkőzésen nem indulnak s így egy külön beállított mérkőzésen akar a kapitány a versenyzők formájáról meggyőző­dést szerezni. A mérkőzés a Beszkárt-sporttelep tornacsarnokában kerül eldöntésre. Kész a román-magyar sportbéke •Wl­l/W­A Hungária, a Ferencváros és az Újpest Bukarestben Bukarest, december 31. A hivatalos labdarúgószezon befejeződött ugyan, de a román sportköröket élénken fog­lalkoztatják azok a tárgyalások, amelyeket a román megbízottak folytatnak az illetékes magyar sportkörökkel a rég óhajtott sport­béke helyreállításának tárgyában. A tárgya­lások eddig rendkívül barátságos mederben folytak és a két állam sportolóinak békéje ennek megfelelően már megkötöttnek is te­kinthető. Hiszen a jéghokki Európa-kupában a BKE pár nappal ezelőtt már találkozott az egyik­­bukaresti egyesület, a Telephon Club csapa­tával, sőt barátságos mérkőzést is játszott a román fővárosban a Bragadiru jégkorong­együttes ellen. A bukaresti közönség szívé­lyesen fogadta a magyar csapatot, a magyar csapat kísérője, dr. Lator Géza pedig tárgya­lásokat folytatott a román testnevelési ta­nács megbízottaival és e megbeszéléseken nagyjából kidolgozták azokat a pontokat, amelyeknek alapján Budapesten folytatni fogják a tárgyalásokat akkor, amikor a Te­lephon Club revánsmérkőzésre utazik a ma­gyar fővárosba. A bukaresti lapok most feltűnő tudósítá­sokat közölnek arról, hogy a Venus, az Unirea Tricolor és a CFR vezetői máris kere­sik a kapcsolatokat a magyar nemzeti liga három élcsapatával, a Hungáriával, a Fe­rencvárossal és az Újpesttel, amelyeknek együtteseit a tavasz folyamán vendégül szeretnék látni a román fővárosban. A bukaresti klubok, valamint a román szö­vetségi vezetők szerint ezekre a korai tár­gyalásokra azért van szükség, mert a ma­gyar futballcsapatok már most előkészítik tavaszi részletes műsorukat és a rendkívüül sok meghívás következtében nem lenne mód­juk a bukaresti klubok meghívásának eleget tenni, ha a tárgyalásokat rövid időn belül sikeresen be nem fejeznék. A román közön­ség hangulata is kedvező a sportbéketárgya­­lásokkal kapcsolatban, így valószínű, hogy a tavaszi szezonban a három budapesti nagycsapat Bukarestben szerepel. . A jéghokki- és a labdarúgószövetségeken kívül a romániai ökölvívószövetség is ösz­­szeköttetést keresett a magyar boxolók köz­pontjával és valószínű, hogy a közeljövőben két román-magyar válogatott boxmérkőzés kerül sorra, amelyek közül az elsőnek Buda­pest, a másodiknak Bukarest lesz majd — az eddigi tervek szerint — a színhelye. Duronelli a legjobb vívó a vívómesterek kö­zött. A vívómesterek nagyszabású versenye va­sárnap a kardmérkőzésekkel befejeződött. A verseny komoly sikerét záróbeszédében Berti László ezredes, a mesterek egyesületének elnöke méltatta. A szenior­ mesterek közül kardban Tusnády (Győr) győzött, 7 győzelem. 2. Kereszt­­hegyi 5 gy. 3. Kiskun 5 gy. 4. Schletzer 4 gy. 5. Róna 4 gy. 6. Ferenczy 2 gy. 7. Vizy 1 gy. A fiatal mesterek versenyében: 1. dr. Duroneili (Műegyetem)­ 8 gy. 2. Szűcs János (Spoti) 6 gy. 3. Béke (Kőszegi Főreál) 6 gy. 4. Skalicky 5 gy. 5. Alpár (LASE I.) 5 gy. 6. Csajági (Székesfe­hérvári dandár) 2 gy. 7. Szűcs József (LASE II.) 2 gy. Bors (Szegedi dandár) 1 gy. 9. Kecs­kés­ (Szombathelyi dandár) 1 gy. A segédmes­­­terek versenyében: 1. Szántó 6 gy. 2. Lengyel 6 gy. 3. Szabó 5 gy. 4. Balog (Spoti) 5 gy. 5. Bá­nóki 4 gy. 6. Csiszár 4 gy. 7. Csizmadia (Spoti)­ 4 gy. 8. Gyulai (LASE I.) 1 gy. 9. Wach (LASE I.) 1 gy. A három fegyvernem eredményeit ösz­­szesítették és ennek alapján a következő rang­­sor alakult ki a mesterek között. Az öregmes­terek közül 1. Tusnády, 2. Schletzer, 3. Kiskun. A fiatalemberek közül 1. Duronelli, aki a­­'mes­terverseny) győztese, tehát a legjobb vivő­­a vivómesterek között, 2. Szű­cs, 3. Alpár. A se­­géd­mester­ek közül 1. Szántó,­­2. Balogh, '■­. Csizmadia.

Next