Esti Kurir, 1936. július (14. évfolyam, 148-174. szám)
1936-07-01 / 148. szám
SZKIMKL 11936 VII. 1. SZERDA Bielfogytiglani fegyházra nél anyósgyilkos gazdái Varjas Mártonná született Kémet Erzsébet 25 éves elváltasszony az 1931. év elején Megismerkedett Jónás István 23 éves lovasberényi gazdálkodóval s az ismeretségből rövidesen szerelem leli, úgyhogy a fiatal gazda nem sokkal ezután végleg odaköltözött Varjasnéhoz. Varjasné anyja, özvegy Német Jánosné 58 éves asszony nem jó szemmel látta ezt a dolgot, folytonos lett a civódás a Német-portán, sőt az öregasszony egy izben ki is tiltotta házából Jónás Istvánt, de leánya rimánkodására később mégis megengedte, hogy náluk lakjék. Jónás Istvánban ekkor megérlelődött a sötét terv: valamilyen úton-módon elteszi láb alól az öregasszonyt, aki útjában áll boldogságának s aki szívósan ellenészegül annak, hogy Varjasnét feleségül vehesse. Haragudott ezenkívül Jónás amiatt is özvegy Németnére, mert az öregasszony igen jószivü teremtés volt, aki apródonként csaknem minden nélkülözhető és felesleges holmiját elajándékozta barátnői és ismerősei között. Heteken át forgatta fejében a gyilkosság gondolatát a mindenre elszánt Jónás István s végül is azt találta a legalkalmasabbnak, ha valamiképpen sikerül kicsalnia «anyósát» a szőlőjükbe, ott végezhetne vele s minthogy a szőlőben lévő kis vincellérház pincéje amigyis összeroskadóban volt, olyképpen lehetne a helyszint elrendeznie, mintha a pincefal omlott volna reá özvegy Német- nőre. Pontosan igy is történt. 1935 szeptember 29-én Németné kigyalogolt a szőlőjükbe, Jónás István utána sietett, kint, a vincellérház pincéjében hirtelen, brutális támadással megfojtotta az öregasszonyt, majd rádöntötte az omlatag pincefalat s ekkor nagy kiáltozással összecsidítette a közelben dolgozókat, akik előtt siránkozva adta elő, hogy anyósára ráomlott a pince s alighanem agyonütötte. A községi orvos azonban gyanúsnak találta a hirtelen haláleset körülményeit, amikor özvegy Németné holttestét tüzetesebb vizsgálat alá vonta, kétségtelenül megállapította a fojtogatási nyomokat, azt, hogy Németné halálát erőszakos módon beállott fulladás idézte elő. Jónás István a székesfehérvári törvényszék előtt előbb tagadni próbálta bűnösségét, majd amikor a bizonyítékok súlya alatt megtört, még mindig kitartott amellett, hogy az öregasszonyt hirtelen támadt felindulásában fojtotta meg s a halálesetet veszekedés előzte volna meg. A törvényszéknek azonban számos tanú kihallgatása után sikerült tisztáznia a tényállást; az elsőfokú bíróság kétségtelen tényként állapította meg az előre megfontolt szándék fennforgását s Jónás Istvánt gyilkosság bűntettében mondva ki bűnösnek, s életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélte. A budapesti tábla, majd a királyi kúria a Polgár Viktor tanácsa a törvényszék ítéletét indokainál fogva helybenhagyta. Agyonlőtte feleségét, feoostán önmagát egy HPyailöMI háztulajdonos iHHHF-ön reggel Muss Andrásné angyalföldi PH város felesége bekopogtatott a Reitter Ferenc utca 84. számú ház ablakán, hogy meglátogassa ismerősét, Ihász Ferenc háztulajdonost és feleségét. Miután kopogtatására senki se válaszolt, benyitott a lakásba. Az előszobában két kisgyereket talált, akik sírva futottak eléje, zokogva, összefüggéstelenül állandóan azt hajtogatták: — Jaj, kérem, félünk... A nénink ott a kis szobában fekszenek. Muss Andrásné azonnal a lakáshoz tartozó műhelyhelyiség felé tartott, amelynek ajtaja zárva volt. Miután hosszas dörömbölésre senki sem jelentkezett, a műhely ablakán igyekezett behatolni. Mikor benézett a kis szobába, borzalmas látvány tárult eléje. A műhely padlójának közepén egy gyapjútakarón feküdt Ihász Ferenc és felesége. Mindkettőnek vér szivárgott a fejéből. A takaró csücskénél egy revolver hevert. Müssné azonnal bejelentené a szörnyű felfedezést a rendőrségnek, rövid idő múlva a rendőri bizottság már meg is jelent a helyszínen. A rendőrorvos már csak a halált tudta konstatálni. Ihász Ferenc és felesége teste már teljesen hideg volt. A rendőri bizottság, mely rekonstruálta a körülményekből a történteket, megállapította, hogy Ihász Ferenc éjszaka egy revolverlövéssel meggyilkolta feleségét, majd önmaga ellen fordította a fegyvert, halántékára szorította a Steyer-pisztolyt .A második golyó végzett Ihász Ferenccel. A környék lakosságának kihallgatása után a rendőrség megállapította, hogy a kettős halálos drámának a férj állandó féltékenykedése volt az oka. A negyvenkétéves angyalföldi háztulajdonos azzal vádolta ötvenegy esztendős feleségét, hogy megcsalja. A féltékenykedés miatt állandó botrányok voltak Ihászéknál. Legutóbb vasárnap délben tört ki a botrány közöttük. A férj azt állította, hogy a felesége megmérgezte az ebédre feltálalt húst, hogy végezzen vele. Parázs Veszekedés után az asszony zokogva menekült el hazulról, nővéréhez sietett, akinek elpanaszolta, hogy férje az őrületbe kergeti állandó féltékenységével. Mikor megnyugodott, arra kérte nővérét, Balázs Józsefnét, hogy annak gyerekeit, a kis Jóskát és Annuskát az ünnepekre magá-shoz vihesse. I Ihászné mikor búcsúzott, azt hangoztatta nővérének, hogy reméli, hogy a gyerekekre való tekintettel majd férje nem fog újabb jeleneteket csinálni. Ihászné a két kisgyerekkel hazament. Azokat a ház egyik szobájában fektette le, míg magának a lakáshoz tartozó műhelyhelyiségben vetett ágyat. A két kisgyerek a nyomozó rendőrtisztviselő kérdésére elmondotta, hogy éjszaka, de lehet, hogy már hajnaltájt volt, két hatalmas dörrenésre riadt föl. A revolverdörrenések után se Balázs Jóska, se a huga nem mertek kimozdulni a szobából. Később aztán elaludtak. A nyomozás adatai szerint Ihász már régóta végezni akart az asszonnyal. Hetekkel ezelőtt például levelet intézett a rendőrséghez, amelyben azt hangoztatta, hogy végezni fog feleségével. Ihász látszólag kibékült az asszonnyal azután, miután nővére gyerekeit hazahozta. Előzőleg azonban a műhelyben párnája alá rejtette Steyrrevolverét. Számított azonban arra is, hogy a békebeli gyártmányú kilencmilliméteres Steyr csődöt mond s ezért élesre fent baltát is készített fekvőhelyeik alá. Megállapították, hogy a halálosvégű családi drámát szörnyű dulakodás előzte meg. Az asszony úgy látszik észrevette, hogy a férj mire készül és elkeseredetten védte életét. Védekezés közben valósággal leharapta férje jobbkezének mutatóujját. Ihász a rendőrségi nyomozás adatai szerint sebesülése után bal kezébe vette a fegyvert s közvetlen közelről rájött az asszonyra. Az első revolvergolyó szétroncsolta felesége nyakát és üterét. Ihász ezután saját fejébe röpített golyót, amely szintén azonnal végzett vele. A féltékeny angyalföldi háztulajdonos a rendőrséghez írott levelében végrendelkezett. Házát és ingóságait az állami gyermekmenhelyre hagyta. Serédi hercegprímás beszéde Oxfordban az igazságosságról Az elmúlt hét szerdáján avatta az oxfordi egyetem dr. Serédi Jusztinián bibornok-hercegprímást a jogtudományok diszdoktorává. A beszámolók hírt adtak az ünnepi felvonulásról, a díszdoktorok avatásáról, az oxfordi egyetem nyilvános szónokának az avatandókról elmondott ismertetéséről és egyéb külsőségekről, de nem érkezett tudósítás arról a beszédről, amelyet az avatás napjának estéjén az egyetem hivatalos díszebédjén mondott a Christ Church College pompás halljában dr. Serédi Jusztinián bibornokhercegprimás az újonnan felavatott diszdoktorok nevében. Ennek a beszédnek hiteles szövege repülőpostán érkezett meg az ünnepek alatt. Az egyetem hivatalos diszebédjén mintegy 300 meghívott vendég vett részt és az étkezés befejeztekor három beszéd hangzott el; a dékán üdvözlő és beszédre felhívó szavai, melyekre az újonnan felavatott díszdoktorok nevében is a magyar hercegprímás az itt következő beszédet mondotta klasszikus latin nyelven: — Engedjék meg Uraim, hogy a tudós férfiaknak ezt a baráti, sőt mondhatnám szeretetlakomáját néhány percre megszakíthassam és mindnyájukat, akik velem együtt vendégekként ülnek ennek a nemes kollégiumnak közös asztalánál, a nagy Jusztinián császár szellemében és nyelvével olyképen köszönthessem, hogy egyúttal az immár 800 esztendős, tudományos munkásságban és érdemekben gazdag oxfordi tudományegyetemünk, valamint az Önök híres és nemes nemzete iránt érzett hálámét és csodálatomat is kifejezhessem. — Az érdemeknek igazságos mértékkel a megfelelő jutalmat megadni, — legtöbbször felülmúlja erőinket és igazságérzetünket, mert az emberek rendszerint vagy nem érik el a megfelelő mértéket, vagy pedig meg is tetézik azt, amennyiben az érdemeket a valósággal ellentétesen nagyon leszállítják, a jutalmat pedig a méltányosságon túl is kiterjesztik. Megvallom, hogy ez az utóbbi eset történt meg most velem is, mikor a világhírű oxfordi egyetem engem olyan megtiszteltetésben részesített, amely a jogtudományok művelése körül szerzett némi érdemeimet nagyon felülmúlja és meghaladja, ha- csak záloga nem akar lenni annak a jövendő munkásságomnak, amelyet viszonzásképen a római —, főképen pedig a kánonjog és eze- Iken keresztül mintegy közvetve a modern jogtudomány előmozdítása körül ki fogok fejteni. — Az én munkásságom leginkább arra fog irányulni, hogy — ahol tehetem — iparkodom az igazságot és a valódi igazságosságot terjeszteni, a jogtudományok különböző fajtáinak művelését pedig előmozdítani. Amint ugyanis az igazság minden nemzet, minden idő, sőt az örökkévalóság felett áll, mert változatlan, éppen úgy az igazságosság és a jogtudomány is, minthogy bizonyos értelemben szintén transzcendentális, minden nemzeteket szerencsésen összekapcsol egymással. Azért a tudós férfiak a jogtudományok művelése céljából a múltban is gyakran érintkeztek és most is érintkeznek egymással anélkül, hogy a nyelvi vagy nemzeti különbség akadálya volna, vagy lett volna a közöttük levő csodálatos egyetértésnek. — Mikor pedig az igazságosságról és a jogtudományok műveléséről beszélek, Egyetemünkön kívül a Brit Nemzetet is ünnepelem, mert e nemzet valóban nagynak bizonyult, mikor a közjó céljából nemcsak polgárait, hanem a gyarmatok lakóit is a római méltányosságával kormányozza és mikor Európa kis nemzeteit és ezeknek fiait is megbeccsüli, sőt a kicsiny és megalázott magyar nemzetben és az én csekély személyemben önmagával és saját fiaival egyenlőkké teszi. Mert a római jog példájára törvényeit az isteni törvény alapjaira, az igazságosságra és az istenfélelemre helyezte és nem tűri, hogy igazságtalan vagy istentelen emberek ragadják magukhoz a hatalmat és sanyargassák a népet. Ezért a gyarmatok lakói sem tartják magukat leigázottaknak, hanem elismerik, hogy megszabadultak a szolgaságtól, hogy részesei lettek a műveltségnek, a jólétnek és a biztonságnak. — Amikor a nekem adott legnagyobb megtiszteltetésért itt a tudós férfiak körében szíves köszönetet mondok, mikor az összes vendégeknek és jeles kollégáimnak minden jót, ennek az ősrégi és világhírű egyetemnek, amely az esr világosságában kíván járni, valamint az egész föld kerekségére kiterjedő brit birodalomnak jólétet és békét kívánok, azt szeretném, ha az igazságosság és a jogtudományok, amelyek bizonyos értelemben minden nemzet felett állanak, igen tisztelt vendégeinket és a mi két nemzetünket, amelyek jogi intézményeik és alkotmányuk tekintetében — amint az önök 1215. évből való Magna Chartája és a mi 1222-ből való Aranybullánk, őseink bölcsességének és szabadságérzetének ezek az örök emlékei is bizonyítják — hasonló utakon szokták járni, baráti, sőt testvéri kötelékekkel fűzné össze. Mint legújabb magyar doktora az oxfordi egyetemnek, amelynek Miklós nevű első hallgatója is, akit a történetírók ismernek, magyar ember volt, azt kívánom, hogy ez az egyetem mindig éljen, növekedjék és virágozzék! A hercegprímás beszéde a megjelentek körében igen nagy tetszést váltott ki és azt sokszor szakították félbe tapssal és tetszésnyilvánítással. A latin beszéd klasszikus szépsége nagy hatással volt a jelenlevő tudósokra, akiknek őszinte csodálatát váltotta ki a latin beszéd könnyed és minden segédeszköz igénybevétele nélküli előadása. A hercegprímás után Sir William Fisher admirális, a földközi-tengeri flottának a közelmúlt napokban visszatért parancsnoka a volt növendékek, Sir Maurice Gwyer, hírneves jogász pedig a vendégek nevében mondott beszédet. x Pályázat magyaros ruhatervezésre. Magyar diszítőművészetünknek öltözködésünkben való érvényesítése nemzeti érdekünk lévén, a Magyar Divatcsarnok 750 pengő pólyadíjat tűzött ki olyan magyaros női és leánykaruhák tervezésére, amelyek a mindenkori nagy divat alapvonalait megtartják ugyan, azonban diszkrét vonalvezetési vagy díszítési elemmel olyan speciális benyomást keltenek mégis, hogy a szemlélőben ráirányítják a figyelmeet arra, hogy magyarok vagyunk. A Magyar Divatcsarnok, mely hazánk egyik legnagyobb áruháza, ezzel az elhatározásával is kifejezésre juttatja azt a mindenkor vallott elvét, hogy az áruházának szervesen be kell kapcsolódnia a magyar társadalom lelki világába és tevékenységével nemcsak a termelés, hanem a magyar ideálok szolgálatába is kell szegődnie. Ezért a magyaros ruhatervpályázatban, melynek határideje július 10-én jár le, minden magyar ember résztvehet, nemcsak rajzzal, hanem ha az iparosnak úgy jobban megfelel, modellel is. A pályázat részletes feltételeit a Magyar Divatcsarnok Rákócziút 70—74. szám alatt lévő irodáiban bárki megkaphatja. A vidéki érdeklődő a helybeli ipartestületeknél tekinthetik meg a pályázat kiírását. A Magyar Divatcsarnok pályázatának zsűrije Ferenczy Ferenc dr.-nak, a magyaros öltözködési mozgalom országos bizottsága ügyvezető elnökének vezetése alatt az Iparművészeti Társulat és főiskola, a Női ruhakészítők Országos Szövetsége és ipartestülete és a cég képviselőiből alakul, s így annak szakszerűsége és pártatlansága a legnagyobb igényt is kielégítheti. A pályanyertes magyaros női- és leányruhák kivitelezésre kerülnek és a Szent István-napi ünnepségek alatt mutatják be azokat az ország hölgyközönségének. Fájdalmas szívvel jelentjük, hogy drága, jó édesapánk , nagyapánk, rokonunk Epstein Ede nyug. bankigazgató munkás életének 76. évében 1936 június 29-én, rövid szenvedés után csendesen elhunyt. Drága halottunkat 1936 július 1-én, délelőtt 11 órakor temetjük a rákoskeresztúri izra. temető halottasharcából. Hollón Lajosné Epstein Erzsi, dr. Éri Pál gyermekei, Epstein Mór fivére, dr. Éri Pálné dr. Kiss Mária menye, Hollán Lajos veje, Hollón Éva és Mária unokái, Sziklai Zsigmond sógora, özv. Sziklai Sándorné, özv. Sziklai Arnoldné sógornői. Fájdalomtól összetört szívvel tudatjuk, hogy a legdrágább kincsünk Hirsch Izidor bútorkereskedő áldásos életének 58-ik évében, hosszú szenvedés után, soha nem múló gyászt hagyva szívünkben, itt hagyott bennünket. Földi maradványait f. hó 30-án, délután 3 órakor kisérjük utolsó útjára az esztergomi sirkertben. Esztergom, 1936 jun. 30. Siratják özvegye: Preszburger Magdolna, gyermekei: Annus, Gyula, Klári, menye: Fischer Ibolyka, vejei: Fischer Géza, Steiner Jenő, apósa, és anyósa: Preszburger Károly és neje és kiterjedt rokonsága. Nyugodjék békében! NII