Esti Kurir, 1936. szeptember (14. évfolyam, 200-224. szám)

1936-09-01 / 200. szám

Mft; SZOLGÁLNI JOBB -MA: OSZTÁLYSORSJÁTÉK Budapest, 1936 FÖSZClkesZtŐ i RÁSSAY KÁROLY szeptember 1, kedd Mezen az ügyészségen az utolsó bujdosó bankcsaló Német orientációtól tart Paris Titulescu eltávolítása miatt bői kidobják. Bukarest, augusztus 31. (Havas.) Titulescunak az uj kormányból Való kimaradása következtében Árion meg­hatalmazott miniszter, a külügyminiszter főtitkára állásáról lemondott és nyugdíjazá­sát kérte. Politikai körökben úgy tudják, hogy Titulescut legközelebb londoni követté nevezik ki és ezenkívül továbbra is ő lesz Románia népszövetségi főmegbizottja. Egy államférfi sem volt annyira idegen a népnek, mint Titulescu, mert nem tudta megérteni népe szenvedélyeit, hagyományait és szellemét. Titulescu nemzet­közi légkörben nevelkedett ügyvéd volt, na­gyon jó beszélt, világfi volt. Mint nagyszerű mink,”.'* azt bitié,*..hogy .ügyeskedéssel-sikerül kitéríteni a dolgokat rendes menetűikből. Kétszínűségét és nemzetközi elképzeléseit mindenki elitélte és sesiki sem hitt neki. Titulescu az Utóbbi időben elvesztette minden józanságát s ennek csúcspontja az a magatartás volt, amelyet Géniben a né- gus ellen tiltakozó olasz újságírókkal szem­ben tanúsított. Feltehető — fejezi be a lap, ‘— hogy Titulescu távozása szívélyesebbé teszi az olasz és román nép kapcsolatait, annál is inkább, mert utóda, Antonescu, már régóta barátja az olasz nemzetnek. Mocsárláz-rohamokban szenved a volt külügy­miniszter „összeesküvésről7 beszél a súlyosan beteg volt külügy miniszter - A nemzetközi sajtó a román helyzetről Bukarest, augusztus 31. (Az Esti Kurír tudósítójának távirata.) A román sajtó a kormány átalakítá­sáról Írva egyöntetűen megállapítja, hogy Titulescu kiválása a kormányból az utóbbi évek legnagyobb eseménye a román politikai életben. A lapok különböző okokról írnek a főokot azonban egyik lap sem Írja meg. A lapok hangoztatják, hogy a kormány megfiatalodott, mert kiegészült az úgynevezett „H“-csoport tagjaival, akik a liberális pártnak a programját akarják megváló* itani s akik e' program megvalósításánál nagyobb erélyt akarnak kifejteni, mint az úgyneve­zett öreg-liberálisok. Valamennyi lap megállapítja, hogy Titulescu kihagyása az uj kormányból a legnagyobb esemény-és. hogy Savéi Raduleseu külügyi államtitkár, Titulescu ál­landó helyettesének távozása szintén a legjelentősebb esemény. A román kül­politika két irányitójának távozásához n lapok alig írnak kommentárokat. Az Univcrsul azonban éles támadást intéz Tatarcscu miniszterelnök ellen és hangoz­tatja, hogy az olyan taktikának nincsen különösebb értéke, amely csak a sze­mélyi ambíciók kielégítése terén mutat eredményt. Ez az eredmény most azt mu­tatja, hogy az egész komédiát csak azé rt rendezték, hogy Titulescut a kormány­Aggodalom Parisban Paris, augusztus 30. A francia sajtó továbbra is részletesen foglalkozik a román kormány újjászervezé­sével és valamennyi lap meglepetésének ad kifejezést amiatt, hogy Titulescu nem sze­repel az uj kormány tagjai között. Az lntransigeant hosszasan méltatja Titu­lescu érdemeit és végül annak a reményé­nek ad kifejezést, hogy a kormányból való kiválása csak ideiglenes jellegű. Megállapítja azonban a lap azt is, hogy Antonescu, az uj külügyminiszter jó barátja Franciaország­nak. Saueruzein Írja a Paris Soirban: Titulescu sohasem hitte volna, hogy iávollétében és megkérdezése nélkül ilyen brutálisan elrabolják tőle tárcáját. 1Titulescu állítólag így kiáltott fel, amikor Jairűi adták neki, hogy kimaradt az uj kor- tnáiyból:--Ez ó-szeeskiivésl Sauerwein szerint Cap Martinba — ahol Titulescu üdül — csoportostól érkeznek román személyiségek, hogy tájékoztassák Titulescut a romániai eseményekről. Nem lehet arról beszélni — írja Saucrwein —, hogy Románia most már lemond a francia Szövetségről, hiszen ennek ellenkezőjét eléggé bizonyítja az uj külügyminiszter sze- | mélye, de mégis az eseményeknek olyan fej- 1 lődéséröl kCl beszámolnunk, amely nemcsak I a román belpolitikában, hanem ezzel pár­huzamosan a külpolitikában is érezteti majd hatását. Romániában erős mozgalom van ala­kulóban, amely Németország felé irá­nyítja rokonszenvét. Különben is Németország Romániában mes­terien folytatja kereskedelmi és szellemi propagandáját és erősen ellensúlyozza a kis- antant egyes államainak szovjetorientációját. A Temps a következőket írja: Az a gyor­saság, ahogy az uj kormányt megalakították és az a tény, hogy Titulescu az egyedüli áldozat, azt bizonyítja, hogy ezt a kormány- változást gondosan előkészítették. Titulescu azonban nem az az ember, aki lemond ter­veiről. A francia sajtó egy része nem titkolt ag­godalommal attól! tart, hogy az uj román kormány' külpolitikája német- és lengyel­barát irányba fog fordulni és hogy Francia- ország befolyása meggyengül Bukarestben. A Messaggero megjegyzései Róma, aubusztus 31. A Messaggero megjegyzéseket fűz Titulescu lávczásához és hiegállapitja, hogy a volt kül­ügyminiszter Romániában nem örvendett nagy népszerűségnek. Monté Carlo, augusztus 31. Titulescu, aki a montreuxi tárgyalások után Cap Martinból ideérkezett, néhány nap óta mocsárláz-rohamokban szenved. Este környezetében némileg nyugtalankod­tak is állapota miatt, mert a láz elég hirtele- niil emelkedett. Raduleseu, akit tegnap román külügyi ál­lamtitkárrá neveztek ki, a Cap Martin-szát- lóba érkezett. Lengyel lapvélemény Varsó, augusztus 31. A Kurjer Poranny Titulescu bukásáról a következőket Írja: «Titutescu politikáját kizárólag személyes és önző indokok vezették. Külpolitikájának vezérlő gondolata — ha ugyan ilyen vezérlő gondolatról Titutescuval kapcsolatosan egy­általán lehet beszélni — az volt, hogy lehe­tőleg a kölcsönös garanciák olyan bonyolult össze-visszaságát teremtse, amelyben a végén senki sem ismeri ki magát.> A Kurjer Polski ezeket mondja: * Titulescu, akit általában a kisantant ve­zérének tartanak, tagadhatatlanul a háboru- utáni idők egyik legismertebb alakja volt. Hogy ez a közismertség egyáltalán nem fes­tett hízelgő képet Titulescuról, az megint más lapra tartozik. A mnlt és a leien (A. Gy.) Marczali Henrik professzor* a kiváló historikus a Pesti Napló vasar- napi számában vezércikkben- emlékezik’/ meg Buda visszafoglalásának évfordulíj/ járói, „Magyarország örök frigye a Nyu-t gattal“ — ezt a címet adja cikkének. És valóban, jobb, a cikk tartalmát tökélete­sebben kifejező címet nem is választha­tott volna. Ha volt történelmünkben! időpont, amikor bebizonyosodhatott Ma­gyarországnak a nyugateurópai kultur- közösséghez való tartozása, föltétlenüli akkor volt, amikor az egész nyugati ke­reszténység szövetkezett a töröknek ha­zánkból való kiűzésére és Európa min­den részéből összesereglett hadak fog­lalták el Buda várát. Ezzel a döntő csa­pással tört meg másfélszázados hódolt­ság után a félhold középeurópai uralma' és indult meg Magyarország felszabadí­tása a keleti járom alól. Amikor Szent István király a magyar; nemzettel fölvétette a kereszténységet, hogy biztosítsa a keresztény- népek kö­zösségében a magyarság fennmaradását,- két ut állott előtte nyitva: Róma, vagy Bizánc, nyugat, vagy kelet. Az akkor még hatalma .és fénye tetőfokán álló keleti császársággal való kapcsolatoknak szorosabbá tétele mellett — a keresz­ténységnek onnan való átvétele által —* bizonyára sok érvet lehetett fölsorakoz­tatni. Az országépilő király államférfim bölcsessége azonban évszázadokra előre meglátta, hogy Magyarországnak, a ma­gyar nemzetnek, ha fennmaradását, füg­getlenségét és fejlődését biztos alapokra; akarja fektetni, a frissebb erőt és tisz- tultabb erkölcsi felfogást jelentő nyugati kultúrához kell csatlakoznia, nem pedig a minden fénye mellett már a dekaden­ciának első jeleit felmutató keleti ke­resztény közösséghez. Ez utóbbi egy­szersmind Bizánc hübéruraságát is jelen­tette volna, vagyis azt, hogy a keleti császárság sorsával elválaszthatatlanul összefüződött volna Magyarország sorsa. A király, aki a magyarság jövőjét hosszú századokra akarta megalapozni, helye­sen látta, hogy ez a jövő csak akkor, tekinthető biztosítottnak, ha nemzete* mint független, egyenrangú fél lép be a keresztény államok sorába. Ezért ke­rülte ki azt is, hogy a nyugati, német- római császárt ismerje el hübérurának, azzal, hogy a koronát, az akkori szokás­tól eltérőleg, nem a császártól, hanem a politikai függőséget nem követelő pápá­tól kérte. Egész történelmünk igazolta Szent István szinte prófétai előrelátását. Az annyi pompával hivalkodó keleti csá­szárság és keleti kereszténység az Ázsiá­ból betörő török hordáknak nem tudott ellenállni. És ha Magyarországon is si­került a töröknek lábát megvetni s az ország nagyrészét százötven éven át ha­talmában tartani, a hullám itt tört meg, tovább nem hömpölvgött nyugatra, ha­nem — Bécs meghiúsult ostromától el­tekintve — minden erejét a már elfog­lalt terület megtartására kellett fordíta­nia. Nyugat minden nemzetének, a nyu­gati kultúrának, az egész keresztény vi­lágnak igv vált Magyarország védőbás­tyájává. s hogy ezt az egész akkori mü­veit világ át is érezte, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy XI. Ince pápa XIV. évfolyam 200. szám 10 fillér

Next

/
Thumbnails
Contents