Esti Kurir, 1937. március (15. évfolyam, 49-71. szám)

1937-03-02 / 49. szám

1937 március 2 ­ Jogos-e külöldi diploma alapján a mérnöki cím használata Két érdekes elvi jelentőségű ítéle­tet hozott ma dr. Dán büntetőjárás­­bíró. A vádlottak padján két kül­földi egyetemet végzett, idegen ál­lampolgár ült, akit az Ügyvédi Ka­mara jelentett fel mérnöki cím­­h­asználat miatt. Az első ügyben Il­ig Frigyes, a Stróbel-művek rész­vénytársaság igazgatója és mérnöke volt a vádlott, aki a telefonkönyv­ben és a telefonszaknévsorban mér­nökként szerepelt. A mérnökkamara feljelentése szerint Ilignek nem volt joga a mérnöki cím használatára és ezért kérte megbüntetését.­­A tárgyaláson Iliig ügyvédje, dr. Káldy István védő felmutatta a stuttgarti egyetem hivatalos értesíté­sét, amely szerint az igazgató diplomát szerzett a német egyetemen. Ugyancsak igazolta a német követ­ség által kiállított útlevéllel, hogy a mérnök jogosult a mérnöki cím használatára. Az ügyészi megbízott mindezek ellenére vádját fenntartotta és kifej­tette, hogy Magyarországon nem il­leti meg a vádlottat a mérnöki cím, bár kétségtelenül beigazolódott, hogy mérnöki oklevelet szerzett. A védő ezzel szemben azt vitatta, hogy a fennálló rendelkezések sze­rint, amennyiben a külföldi honos­ságú mérnök olyan végzettséget mutat fel, mely egyenlő a magyar egyetemi végzettséggel, akkor jo­gosan használhatja a mérnöki cí­met. Dán büntetőjárásbíró bűncselekmény hiányában fel­mentő ítéletet hozott, mert megállapította, hogy a vádlott okleveles mérnök és függetlenül attól, hogy bizonyítványa nosztri­­fikálva van-e vagy sem, még abban az esetben is jogosan használhatja a méröly címet, ha nem is tagja a mérnöki kamarának. — Miután külföldi honosságáról van szó — mondotta indokolásában a bíró — természetesen nem lehet tagja a magyar Mérnöki Kamará­nak, de senkitől sem lehet meg­vonni azt a jogot, hogy a képzettsé­gének megfelelő, őt megillető cí­met használhassa. Teljesen hasonló ügyet tárgyalt röviddel azután Dán Biró. Ebben az ügyben Kamp Edvin, egy textil­­festőrészvény társaság vegyészmér­nöke volt a vádlott, aki a prágai egyetemen szerzett vég­bizonyítványával igazolta a mér­nöki cím használatának jogossá­gát. A bíróság ugyanazon indokolás­sal felmentette a vádlottat a vád alól, mint az előző ügyben. Mind­két felmentés jogerős, melyek telje­sen új utat jelölnek meg, amennyi­ben eddig, függetlenül attól, várjon a vádlottak igazolni tudták végzett­ségüket vagy sem, amennyiben nem voltak tagjai a Mérnöki Kamará­nak, marasztaló ítéletet kaptak. Az angol fegyverkezés a világ béke garanciája London, március 1. Garvin az Observerben közölt hosszú cikkében maró gúnnyal os­torozza Anglia fegyverkezésének bí­rálóit. — Az egyetemes biztonság túlzói ■— írja többek között a cikk — An­glia, sőt a birodalom létét tennék kockára a jelenlegi állapot szavato­lásával egész Európában. Ez azt jelentené, hogy Anglia szavatolná nemcsak Franciaor­szág és Belgium, de Szovjetorosz­­ország, sőt Japán biztonságát is. Sőt azt is akarják ezek a túlzók, hogy adjuk fel a békemódosítás elvét Keleteurópában és lépjünk sorsközösségbe a kisantanttal, amelynek alapja a háború utáni szerződések megalkuvást nem is­merő fenntartása a Duna völgyé­ben. Mi érdekünk volna állást f­og­­lalni ezekben a keleteurópai el­lenségeskedésekben és őrülten be­avatkozni egy meddő háborúba, hogy megpróbáljuk erőszak út­ján fenntartani a jelenlegi álla­potot, amelyet tényleg semmiféle háború nem tarthat fenn. — Azt mondják — folytatja a cikk —, hogy többi között köteles­ségünk volna megóvni a legmester­ségesebb összetételű államot, Cseh­szlovákiát és fenntartani a cseh kisebbség jelenlegi uralmát a néme­tek, tótok és a magyarok felett, aki­ket a háború után erőszakkal ke­beleztek be. Az igazság és a józan ész nevében kérdem, miért tegyük mindezt, hiszen éppen az ellenkez­nék az igazság és a józan ész paran­csaival, ha a magyar faj jelenlegi szétdaraboltságának további fenn­tartásáért harcolnánk, amely szét­­daraboltság nemcsak méltánytalan­ság, de a legsúlyosabb igazságtalan­ság is. . A cikk végül megállapítja, hogy az egyetemes biztonság, tekintettel a népszövetség mai helyzetére, tehertétel. London, március 1. Az angol földkázilengeri és észa­kitengeri flotta közös hadgyakorlata ma megkezdődött. Az eddigi szokás­sal ellentétben a tengeri hadgyakor­lat színhelye ezúttal nem az Atlanti­­óecán, hanem túlnyomórészt a Föld­közi-tenger. A hadgyakorlaton részt­vevő nyolcvannyolc egység — közte kilenc nagy csatahajó — nagysza­bású stratégiai feladatok megoldása helyett mindössze kisebb, taktikai gyakorlatokat végez. A feltűnő újítás indokolása az, hogy egyrészt taka­rékoskodni kell az üzemanyaggal, mert a spanyolországi polgárhábo­rúval kapcsolatban szükségessé vált állandó cirkálási tevékenység már amí­gy is rengeteg üzemanyagba ke­rült Angliának, másrészt pedig stra­tégiai gyakorlatok számára nincs is kellő tér, minthogy az északitengeri flotta Gibraltárból jött, a földközi­tengeri flotta pedig Máltából. Azt hiszik azonban, hogy nemcsak erről van szó, hanem a jelenlegi nemzet­közi helyzetben Anglia nem tartaná célszerűnek, hogy mindkét hadi­hajóra­ját kiküldje az Atlanti-óceán­ra és a Földközi-tengert öt napon át — ennyi ideig tart a nagy hadgya­korlat — nagy csatahajók nélkül hagyja. A nagy tengeri hadgyakor­lat tervei úgy készültek, hogy az egyesült angol hajóhadak állandóan Spanyolország közvetlen közelében maradjanak. A tengernagyi hivatal közölte, hogy a spanyol polgárháború te­remtene viszonyok miatt a hazai és a félközitengeri angol hajóraj leg­közelebbi kombinált nagygyakorla­tát nem a Földközi-tenger nyugati részén tartják, mint eredetileg ter­vezték, hanem az Atlanti-óceán déli felében. Az angol tengerészeti ható­ságok ugyanis nem tartják kívána­tosnak, hogy ezek a gyakorlatok, amelyeken a résztvevő hadihajók teljesen harcszerűen jelennek meg és harcszerű magatartást tanúsíta­nak, tényleges hadműveletek szín­helyének közelében játszódjanak le. ESTI KURÍR _3 ÚJABB NAGY CSATA KÉZBOZÖTT MARBIE KÖRNYÉKÉN EGY ANGOL GŐZÖS AKNA­ KATASZTRÓFÁJA London, március 1. Az Evening Standard jelentése szerint az angol kormány vizsgá­la­tot indított azzal a katasztrófával kapcsolatban, amely a Llandoverts Castle nev­ű angol személyszállító hajót érte tegnap a spanyol partok közelében. A Llandovery Castle 10600 ton­nás angol személyszállító gőzös, amely körülbelül száz utassal fe­délzetén útban volt Délanika felé, tegnap hajnali öt órakor Bel­­franciaország partvidékén, Port Vendres kikötő közelében hirte­len aknára futott. Az akna fel­robbant és hatalmas rést vágott a hajó oldalán. Több kabin, amely a hajónak ezen az oldalán feküdt, teljesen el­pusztult — szerencsére azonban egyikben sem tartózkodott senki a robbanás pillanatában, úgyhogy a szerencsétlenség emberáldozatot nem követelt. C. E. Aglen kapitány, a Llando­very Castle parancsnoka a veszélyt látva, azonnal világító rakétákat bocsátott fel és S. O. S.-jeleket ada­tott le. Rögtön működésbe léptek a hajó szivattyúi és sikerült is ellen­­súlyozniuk a víz beáramlását any­­nyira, hogy a Llandovery Castle se­gítség nélkül be tudott futni Port Vendres kikötőjébe. A rakétajelekre természetesen m­entőcsónakok és halászbárkák egész raja vette körül a hajót — szerencsére segítségükre nem volt szükség. Azonnal búvárok szálltak le a víz alá és jelentették, hogy a hajó oldalán körülbelül 18 láb szé­lességű rést ütött a felrobbanó akna. A víz beáramlása folytán a hajó teste kissé oldalt dőlt és való­színűnek látszik, hogy hosszabb időt fog igénybe venni, amíg a sé­rülést ki tudják javítani. Egy francia cirkáló és több tor­­pedórom­boló indult útnak máris Toulonból és ezek fogják az an­gol gőzöst tovább kísérni Marseil­ ízbe, ahol szárazdokkban helye­zik el és ott fogják kijavítani. Az utasokat a Watussi német, a Ge­neral Metzinger francia és a Giu­lio Cesare olasz hajók veszik fe­délzetükre és szállítják tovább. A kereskedelmi és haditengeré­szeti admiralitás, valamint a luis-­­ ügyi hivatal szigorú vizsgálatot ren­­delt el az ügyben annak megállapí­tására, hogy az akna milyen ere­detű és honnan sodródott a francia partok közelébe. Valószínűnek tart­ják, hogy azoknak az aknáknak egyikéről van szó, amelyet a Spa­nyol felkelők és kormánycsapatok helyeztek el kölcsönösen egymás kikötőinek elzárására. A felkelő­k jelentése Salamanca, március 1. ] A felkelőcsapatok főhadiszállásá­nak hivatalos közleménye így hangzik: Az északi hadsereg nyol­cadik hadosztálya az oviedói arc­vonalon visszaverte a kormánycsa­patok támadásait és rendkívül sú­lyos veszteségeket okozott az ellen­ségnek. A felkelők valamennyi ál­lásukat megvédelmezték. A sikerte­len támadás során több kormány­­zászlóalj teljesen megsemmisült. A madridi harctérről csak kisebb tűzharcot jelentenek lényegesebb helyzetváltozás nélkül. A déli harc­téren sem történt nevezetesebb hadiesemény. Madrid, március 1. A hétfőre virradó éjjelen nagy csata kezdődött a fő­város környékén. A heves ágyúzás még a központi vá­rosrész ablakait is megreszketteti. A leghevesebb harc az egyetemi városrészben és a Casa del Campo körül dúl. Paris, március 1. A francia-spanyol határról érkező jelentések szerint a felkelőknek ismét sikerült egy kormán­ygőzöst elfog­­niuk, amely rakománnyal útban volt Anglia felé. A Fer­­nando de Ibéria nevű tehergőzöst, amely a köztársasági zászló alatt hajózik, a gascognei öbölben a felkelők egyik hajója elfogta és a hajó legé­nységét kényszerítette arra, hogy a gőzöst a San Sebasti­n mellett fekvő Pasajes ki­kötőbe irányítsa. Az elfogott gőzösön — a felkelők állí­tása szerint — 6090 tonna érc volt, amelyet Angliába akartak szállítani. SSíi­ss ni fissal uhnára Sutáit egy angol géz és Ásványolaj- szakmában jártas ügynököket keres s­nitáil­ral. Mániátok „Egziszten­cia" jeligére a kiadóhivatalba. De Bono párbajra hívta ki a gyarmat­ügyi minisztert Róma, március 1. De Bono marsal, aki az abesszin háború kezdetén az északabessziniai front olasz főparancsnoka volt, pár­bajra hívta ki Alessandro Lessonat, az olasz gyarmatügyi minisztert. A kettőjük közötti ellentét még néhány hónappal ezelőtt kezdődtek, amikor De Bono tábornagy­ közzé­tette az abesszin hadjáratról szóló könyvét. Ebben a könyvben De Bono tábornok az abesszin hadjárat előkészítésével és vitelé­vel kapcsolatban meglehetősen éles bírálat tárgyává tette Les­­sona gya­rmatügyi miniszter sze­repét. A konfliktus kiélesedett azáltal, hogy De Bonó a könyv megjele­nése után is többizben támadta Les­­sonát és a kettőjük közötti antago­­nizmus most odáig fajult, hogy a kölcsönös válaszok és viszonvála­szok után a hetvenéves De Bonó tábornagy lovagi és elégtételt kért a gyarmatügyi minisztertől. Holland-Tigurneát örökre bérbeveszi .Japán Tokio, március 1. Az Asahi című­ lap jelentése sze­rint Hajasi miniszterelnök a kép­viselőház költségvetési bizottságá­nak ülésén bejelentette,­ hogy Ja­pán tervbe vette Holland-Ujguinea örök időkre való bérbevételét. Az új hollandiai japán követ — mon­dotta a miniszterelnök — vasárnap Ajguiniába utazott, hogy tanul­mányozza az ország nyújtotta le­hetőségeket és megbeszéléseket folytasson a helyi hatóságokkal. Tanulmányatának befejezése után a követ visszatér állomáshelyére és lefolytatja a tárgyalásokat a hol­land kormánnyal.

Next