Esti Kurir, 1937. április (15. évfolyam, 72-97. szám)

1937-04-01 / 72. szám

2 led élni, az egyedüllét borzalmát el­viselni képtelen vagyok.» Lehet, hogy Antal Lajos nem is akarta megölni az asszonyt, csak öngyilkos akart lenni Fodor Gyulá­­né szeme láttára, de valószínűleg elő­zőleg ismét viharos jelenetet rende­­zett és elvakult szenvedélyében előbb az asszonnyal, azután magával vég­zett. Mikor történt a gyilkosság? Antal Lajos szállásadóm­je el­mondotta, hogy a fiatalember min­den szabad idejét hegedüléssel töl­tötte, de gyakran megtörtént, hogy váraljaimul abbahagyta a hegedü­­lést és hosszú leveleket irt. Eizeket a leveleket sohasem küldte el, hanem egy vuskal­el­­lába zárta. A leveleket tartal­mazó vaskazettát bevitték az új­pesti rendőrkapitányságra, ahol még nem bontották fel. Valószínű, h­ogy az exaltált fiatal­ember leveleiből kialakul a szörnyű kettős tragédia háttere és lelki mo­tívumai. Az újpesti kapitányság detektív­­jeinek újabb nyomozási adatok alapján sikerült megállapítaniok azt is, hogy Antal Lajos tegnap reggel hét órakor már felkészült a gyilkosságra. Reggel hét órakor jelentkezett munkahelyén a Chinoin-gyárban s a munkavezetőtől szabadságot kért egy napra azzal az ürüggyel, hogy mandulagyulladása van és emiatt kénytelen 24 óráig ágyban marad­ni. Antal ezután visszament laká­sába és ott nyolcig tartózkodott. Valószínű újabb búcsúleveleket­ irt. A szomszéd házban lakó fiúcska el­mondta szüleinek, hogy látta a Lajos bácsit, amint átmá­­l­a­szott a Lodorék kertjébe. t ,leA két siázat léckerítés választja el?* Nyolc óra lehetett, amikor An­tid átugrott az alacsony kerítésen és bekopogott Ládáréhoz. A rá­diót a szomszédok egész nap har­sogni hallották és igy történhetett meg, hogy a három revolverdörre­­ngésre senki sem lett figyelmes. A rendőrségnek újabb érdekes adatokat szolgáltattak, amelyekből kiderült, hogy délután egy órakor történt a gyilkosság. A Kinizsi­mér­ 161. szám­i házzal szemben levő villa tulajdonosnőjének el­mondta a takarítónő ,­ akinek ki­létét nem lehetett megállapítani, mert csak tegnap lépett b­e munka­helyére, — hogy egy órakor a Fodor-házban egy hölgyet tátott az udvarra támolyogni, aki elhaló hangon segítségért kiáltozott. —. Nyomban ezután egy férfi szaladt le a lépcsőkön, f­élbekapta az asszony­ és vissza­vitte a házba. A takarítónő akkor még nem sej­tette, hogy Fodorné az, akinek az első lövés után volt még annyi ereje, hogy kiszaladjon az udvarra segítségért. A takarítónő azt hitte, hogy az ura viszi vissza a pongyo­lába öltözött asszonyt- Csak úgy mellékesen beszélt gazdaasszonyá­nak a dologról, aki az újságokból tudta meg, hogy milyen tragédia játszódott le a velük szemben lévő vill­alakásban. " Meghűléses betegségeknél rheumatikus és kösz­­vényes fájdalmaknál, idegfájdalm­kná­l és fejfájásnál, valamint az ízületekben és tagokban való fáj­dalmaknál Togal tabletták gyorsan és biztosan hatnak Togal teljesen ártal­matlan Egy kísérlet meggyőz! Minden gyógyszertárban kapható. Pengő 1.80. AZ ELEKI ZÁSZLÓ TÖVÉBEN (A. Gy.) Szép ünnepség kere­tében tűzték ki húsvét vasárnap­ján Elek község főterén az or­szág zászlaját, amelyet néhány héttel ezelőtt kegyeletsértő ke­zek letéptek és meggyaláztak. Az ünnepség alkalmat nyújtott a község németajkú polgárságá­nak arra, hogy hitet tegyen a magyar nemzet és a magyar állameszme iránt érzett hűségé­ről és megtagadjon minden kö­zösséget a külföldi iskolát ki­járt nyilas-kortes felháborító cselekedetével és általában a magyarországi németség köré­ben folytatott pángermán agitá­­cióval. Az egyik szónok, Wittmann György sváb kisgazda h­ang­­súlyozta, hogy az itt élő német­ség hazafias érzéseit két év­század óta bebizonyította, majd tiltakozott az ellen, hogy a né­metül beszélő magyarokat pán­­germ­án­oknak aposztrofálják. „A mai világban — mondotta — annyi mindenféle beteg gondo­latnak vannak szóvivői, hogy minden egyes emberért nem vál­lalhatunk felelősséget. Nem akarjuk azt hallani, hogy mi kisebbség vagyunk, mert mi egyenlő értékű polgároknak jöt­tünk ebbe az országba és min­den más magyar polgárral egy­­értékűnek­ kívánjuk magunkat tudni.“ Reibel Mihály apátplébános, a kerület országgyűlési képvise­lője tiltakozott az ellen, hogy a sajnálatos és felháborító esetből kifolyólag a hazai németséget érték egyesek részéről támadá­sok, majd így folytatta: ,.Az országzászlón ejtett sérelem minket botránkoztatott meg a legjobban és kijelentem a köz­ség egész népe nevében, hogy mi nem idegen, hanem magyar lo­bogó alatt, a magyar földért és a magyar jövőért akarunk küz­deni.“ Óvatosságra intett a szél­sőségekkel szemben, majd ezzel a felszólítással fejezte be beszé­dét: „Maradjunk meg mi régi, becsületes sváb polgároknak, akik mindenkor testvérüknek tekintették a magyart!“ Az eleki ünnepség és az ott elhangzott beszédek, amilyen örvendetesek, olyan tanulságo­sak is. Örömmel kell tudomásul vennünk, hogy a becsületes, szorgalmas és intelligens sváb­ polgárság a magyar nemzet egyenrangú és egyenlő értékű tagjának akarja magát tudni és hogy nem tekintik magukat ki­sebbségnek, hanem «németül beszélő magyaroknak». Talán nem is tudta az eleki szónok, hogy akkor, amikor ezt a ki­jelentést tette, nemcsak a maga és polgártársai érzelmét juttatta kifejezésre, hanem a legtisztább magyar közjogi felfogást is. A magyar alkotmány, a magyar közjog ugyanis nem ismeri a nemzet fogalmának olyanféle értelmezését, hogy az az állam polgárainak egy nyelvileg vagy származásilag elhatárolt részére vonatkozik csupán. Más kérdés a nem magyar anyanyelvű polgártársaink, első­sorban a németek elidegenítését célzó akciók elbírálása. Sajnos, bebizonyított tény, hogy a horogkereszt jegyében iparkod­nak németjeink körében a ma­gyar államhűséget és a magyar nemzethez való tartozás érzését aláásni és megbolygatni és a faji alapon álló «Volksgemein­schaft» és nagy német «Reichs­gedanke» eszméit propagálni. Ez a nem ismeretlen helyről irányított propaganda a néme­tül beszélő magyar polgárokat is arról akarja meggyőzni, hogy ők a hitleri értelmezésű német nemzet tagjai, az­ országhatáro­kon túlterjedő és az állami kö­telékeken «felül» álló «Reich» előretott kolonistái. Nem szabad szemet hunynunk afelett sem, hogy ez az agitáció, amelyet pénz és fáradság kímélése nél­kül irányít egy «velünk barát­ságos» nagyhatalomnak az ál­lammal azonosított politikai pártja, sajnos, itt-ott eredmény­nyel is jár. S ha értékes és ör­vendetes minden olyan meg­nyilatkozás, mint amilyen az eleki ünnepség alkalmából hangzott el, más helyeken más, kevésbé örvendetes megnyilat­kozásoknak is lehettünk tanúi. Mi tehát mindebből a tanul­ság? Elsősorban az, hogy óva­kodjunk minden általánosítás­tól. Ne sértsük meg németjeink­nek azt a tekintélyes és — hinni szeretnék — többséget kitevő részét, amely anyanyelvihez, népi szokásaihoz ragaszkodik, de ugyanakkor hű polgára akar lenni a magyar államnak és egyenlő értékű tagja a magyar nemzetnek, azzal, hogy nagy­német aspirációkkal gyanúsít­sunk mindenkit, akinek anya­nyelve német. Folytassuk az ed­digi gyakorlatot, amely a leg­messzebbmenő jogokat biztosítja németjeinknek a nyelvhasználat, iskolatípus meghatározása stb. terén, hiszen a tapasztalat mu­tatja, hogy ez a rendszer bevált és csak megerősíti a hűség érzé­sét az állam iránt, amely a „ki­sebbségi“ jogokat ilyen messze­menően tiszteidben tartja. Azonkívül pedig átlátszóvá teszi azoknak a meséknek a hazug és rágalmazó mivoltát, amelyek a németek „elnyomatásáról“ be­szélnek Magyarországon. Ugyan­akkor természetesen kötelessége a kormánynak, a közigazatás­­nak és minden hatóságnak a legerélyesebben eljárni minden­kivel szemben, aki németségün­ket­­ ,amely valóban évszáza­dokon át az ország legértéke­sebb és leghazafiasabb elemei­hez tartozott — agitációval, pénzzel és demagógiával idegen eszmék, idegen hatalmi törekvé­sek szolgálatába akarja állítani. A másik tanulságot pedig németjeinknek kell levonniuk. Nagyrészt rajtuk áll, hogy megszűnjön minden olyan be­állítás és általánosítás, amelyet igaztalannak és magukra nézve sértőnek tartanak. Közösítsék ki maguk közül mindazokat, akik egy ködös, újfajta nacio­nalista miszticizmus tévtanait próbálják közöttük hirdetni, akik a magyar, szentistváni ál­lam- és nemzeti eszmével szem­ben egy új „Reich“ gondolatá­nak akarják őket megnyerni. A német polgárt, a német pa­rasztot nálunk mindig a szorga­lom, a becsületesség, a hazafias gondolkozás jellemezték. S ha most bizonyos oldalról mind erősebb nyomást gyakorolnak németjeinkre, hogy az eddigi útról letérve, fogadott hazájuk ellen forduljanak, az ő részük­ről erre csak egy lehet a méltó válasz. Az, ha minden szavuk­kal, minden cselekedetükkel, egész magatartásukkal bebizo­nyítják, hogy nem akarnak egyéb lenni, mint ami eddig voltak: németül beszélő magya­rok. Halál a lakodalmon Különös és mindeddig megmagyaráz­­hatatlan dráma tartja izgalomban né­hány nap óta a London és Oxford kö­zött fekvő békés Sants mezővárosk­a la­kóit. Santsben húsvét hétfőjén nagy ese­ményre készülődtek; erre a napra volt kitűzve a környék legszebb leányának, a 19 éves szép szőke Betty Eb­ednek az esküvője. Nagyban folytak az élőké, születek, sőt, hogy az ünnepség fényét emeljék, meghívták Godby őrnagyot, a környék tekintélyes földesurát is fe­leségével együtt. Az egyházi esketés után a vidám násznép ebédre gyűlt össze a mezővá­­ros é­ s egyetlen vendégfogadójának nagytermében. Az ifjú pár mellett­i díszhelyen Godby őrnagy és felesége ült , és a vendégeknek már ekkor feltűnt, hogy az asszony nagyon sápadt és ideges, nyugtalanul fészkelődik a helyén és a hozzá intézett tisztelettel­jes kérdésekre szórakozottan felelget, mintha gondolatai egészen másfelé jár­nának. •­ Az ebéd után, amely vidám hangu­latban folyt le, megjelentek a zené­szek és a vendégsereg — az ifjú pár­­ral az élén — táncra perdült. Még ja­vában állt a mulatság, amikor Mrs. Godly azzal a kifogással, hogy rendbe akarja hozni haját, kisietett a nagy­teremből s mint utóbb kiderült, egye­nesen felment az emeleten lévő ven­dégszobák egyikébe. Távolléte egy ideig nem is tűnt fel senkinek, Godby őrnagy azonban kezdte megsokallni hosszas elmaradását és éppen felkelt a helyéről, hogy keresésére induljon, amikor hirtelen a zene harsogásába egy lövés döreje vegyült. Abban a pillanatban dermesztő csend támadt. Majd az esküvői vendé­gek rosszat sejtve siettek fel a hang irányába, az emeletre. Az első vendég­szoba ajtaja tárka-nyítva állott — ide benéztek és ott találták a szőnyegen fekve, vérében Mrs. Godbyt. Az­ őrnagy kétségbeesetten rohant feleségéhez és élesztgetni próbálta, de minden igye­kezete hiábavalónak bizonyult: az asz­­szony keblét revolvergolyó fúrta át és ez az egyetlen lövés végzett vele. ★ A vidám esküvői hangulatra sötét árnyék borult. Azonnal értesítették a rendőrséget, amely haladéktalanul megkezdte a nyomozást. De senki sem tudott a legkisebb felvilágosítással sem szolgálni arra nézve, hogy ki és miért ölhette meg Mrs. Godbyt, akit az egész környéken mindenki szeretett és aki jótékonysága révén közbecsülésben állott. Még ugyanaznap este a londoni Scotland Yardról két kiküldött detek­tív érkezett meg Sandsbe és belekap­­csolódott a nyomozásba, amely nem egészen tizenkét óra alatt meglepő eredményre vezekelt: a detektívek le­tartóztatták Albert Boddy munkanél­küli fiatalembert, aki előállítása után először tagadni próbálta, hogy bár­milyen köze lett volna a tragikus ese­ményekhez, sőt arra hivatkozott, hogy húsvét hétfőjén nem is tartózkodott Santsben. A keresztkérdések alatt azonban megtört és bevallotta, hogy késő délután belopódzott a fogadóba, a vendégszobában találkozóit Mrs. Godbyvel és rövid szóváltás után agyonlőtte. Tettének okáról és körülményeiről azonban egy szóval sem volt hajlandó önénél többet mondani. És a rend­őrség a londoni detektívekkel együtt most azon fáradozik, hogy megálla­pítsa: milyen összefüggés lehetett a fiatal munkanélküli és az őrnagy jó­val idősebb felesége között, ami végül is a halálos tragédiára vezetett. 1937 április 1 Az új költségvetés A pénzügyminisztériumban most végzik az utolsó simításokat az 1937—38. évi állami költségveté­sen. Fabinyi pénzügyminiszter a jövő hét csütörtökén, április nyol­cadikén nyújtja be a költségvetést a Házban és ugyanakkor elmondja nagy pénzügyi expozéját. Az Esti Kurír munkatársának mértékadó helyről kapott értesülé­­se szerint az új állami költségvetés hozzá­vetőlegesen negyven millióval lesz magasabb a tavalyinál, a de­ficitje azonban az elmúlt évi költségvetéssel szemben csökken­ni fog. Erősen emelte a pénzügyminisz­ter a beruházások összegét. Már jú­liusban nagyszabású közmunkák indulnak meg. Jelentékeny összeg­gel szerepelnek a csatornázási mun­kák és öntözőcsatornák építése. Be­avatott helyen a következőket mon­dották a pénzügyminiszter jövő hé­ten elmondandó expozéjáról. — A pénzügyminiszter expozéja a pénzügyi és a gazdasági politika egész területére ki fog terjeszkedni. Részletesen nyilatkozni fog mind­azokról a beruházásokról, amelye­ket közmunkák formájában a jövő költségvetési év során el akar vé­geztetni a kormány. Bejelenti a pénzügyminiszter, hogy a telepítési akciót erőteljesen és gyors ütemben óhajtják végre­hajtani. A „népgondozás szociá­lis politikája“ címen ugyancsak jelentős összeg szerepel a költ­ségvetésben. C­áfolják Sch­usc­­s­n­igg belgrádi útját Bécs, március 31. Lapzártakor jelentik: Illetékest helyen felhatalmazták a Bécsi Táv­irati Irodát annak megállapítására, hogy nem felel meg a tényeknek az, a hír, amely szerint Schuschnigg kancellár rövidesen Belgrádb­a uta­zik. ÉLELMISZERPIAC Az élelmiszerpiac ma a szokásos­nál kissé gyengébb volt lényege­sebb árváltozások nélkül. Ma már nagyobb mennyiségben érkezett a piacra spárga, amelynek kilója 220 —250 filléres árban kelt el. A gyü­mölcspiacon alma elsőrendű 70— 150, másodrendű 40—70, körte 80 —160, másodrendű 50—80, üveg­házi földieper 6 pengő kilója, gesz­tenye 45—70, vörösbélű narancs 58—80, sárgabéb­­ 52—60 fillér, Zöldség- és főzelékféléknél petre­zselyem 5—8, sárgarépa 4-6, karfiol 80—95, vöröshagyma 4.5 - 5, másodrendű 3.5—4, fokhagyma 14—20, fejeskáposzta 8—16, vörös­káposzta 8—14, paraj 25—45, sóska, 30—50, hónapos retek csomója 10 25, olasz zöldborsó 65—70 fillér. A burgonyapiacon a kínálat vál­tozatlanul nagy. Nyári rózsa és Gül­­baba 7.5—8.5, őszi rózsa 5—6, Ella 4.8—5.2, fojtott burgonya 10—10 fillér. A baromfipiacon élő tyuk 145 —155, csirke 190—230, ruca 190—* 210, lúd 150—170, pulyka 120— 160, vágott tyuk 140—180, csirke L r. 260—280, hűtőházi 200—220, vágott ruca 170—210, lúd 160—* 210, pulyka 190—200. — Harangszó az osztrák rádió­ban. Bécsből jelentik: Az osztrák rádióban szerdától kezdve minden délben 12 órakor közvetítik a ha­rangszót a Szent István-székesegy­­házból. — Ezrednap. A volt cs. és kir. 83-as és 106-os gyalogezredek budapesti Bajtársi Köre folyó évi április hó 3-án este 8 órakor a bukove-berdói csa­tának emlékére ezredünnepélyt ren­dez a Csákodi féle étteremben (Vill., József­ utca 26. sz. alatt), melyre min­den bajtársat családtagjaival együtt meghív a rendező bizottság.­­ Éveken, át székszorulásban szen­vedő egye­nek gyakran meglepő rövid idő alatt rendbe jönnek, ha reggelen­ként felkeléskor egy-egy félpohár ter­­mészetes «Ferenc József» keserűvizet­­isznak.

Next