Esti Kurir, 1937. augusztus (15. évfolyam, 173-197. szám)
1937-08-01 / 173. szám
4 Darányi szabadságra utazik, helyettese Röder Darányi Kálmán miniszterelnök holnap reggel a Hohentauern egyik alpesi üdülőhelyére utazik három heli szabadságra. Távolléte alatt Röder Vilmos honvédelmi miniszter helyettesíti. Röder ma délelőtt megjelent a miniszterelnökségen és tulajdonképpen már ma megkezdte miniszterelnökhelyettesi működését, mert Darányi miniszterelnöktől átvette az összes ügyek intézését. Darányi és Röder két óra hosszat tanácskoztak és megbeszélték az öszszes aktuális kormányzati és politikai kérdéseket. Darányi Kálmán miniszterelnököt mint földművelésügyi minisztert Lázár Andor igazságügy-miniszter helyettesíti, míg a földművelésügyi minisztérium ügyeinek irányítását Marschall Ferenc államtitkár irányítja. Darányi Kálmánnal együtt utazik el Ausztriába Hóman Bálint kultuszminiszter is, akit távollétében a holnap hazaérkező Bornemisza Géza iparügyi és kereskedelmi miniszter fogja helyettesíteni. Fabinyi pénzügyminiszter egy héttel később, augusztus 8-án érkezik haza és ekkor kezdi meg szabadságát Széll József belügyminiszter. Darányi miniszterelnök Hóman kultuszminiszterrel együtt augusztus 20-án már idehaza lesz, hogy részt vehessen a Szent István-napi ünnepségeken. KUDARCBA FÚLT A LÓEGYKÉZ-KIVITEL ÜZLETE Az események, mint már megírtuk, a lóegykéz kérdésében igazolták azokat a megállapításokat, amelyeket az Esti Kurír a kormány intézkedései nyomában tett. A lóegykéz üzlete kudarccal járt. Nem örvendezünk ezen a tényen, sőt sajnálattal kell megállapítanunk, hogy az országot, kiviteli kereskedelmünket és mezőgazdaságunkat egyaránt károsodás érte a legális kereskedelem kikapcsolásával. Azt íratta akkor a kormány sajtójában, hogy ne sajnáljuk a kereskedőket, nem olyan sok, csak ötvenszáz egzisztenciáról van szó. A többieket pedig majd igénybe veszi az egykéz is. A valóságban nem így történt. Az egész régi kereskedelmi organizációnak csak egy kis hányada jutott ismét foglalkoztatáshoz, miután az egy kéz nem tudta teljesen egyedül az üzletet megszervezni. S hogy milyen szerencsétlenül oldotta meg feladatát, arról már beszámoltunk. A magyar lóexport lehanyatlott, az ország bevétele ebből az exportból milliós kiesést mutat, amit az egykéz azzal akart menteni hozzánk küldött nyilatkozatában, hogy az ő monopóliuma csak a német és csehszlovák exportra terjed ki. Most azután kiderült, hogy a németek nincsenek megelégedve a lóegykéz munkájával. A Pferdeverkehrsgesellschaft-nak 1900 melegvérű ló helyett csak 800 lovat tudott az egykezes Lóértékesítő Szövetkezet szállítani július végéig, szóval a szövetkezet nem tudott eleget tenni szállítási kötelezettségének. A kudarc következménye most az, hogy a Pferdeverkehrsgesellschaft írásban közölte a szövetkezettel, hogy a szerződést a maga részéről felmondottnak tekinti. A lóexport helyzetéről s a szövetkezett védekezéséről a következő felvilágosításokat kapta az Esti Kurír munkatársa: " Amit a Lóértékesítő Szövetkezet az elhangzott támadásokra saját igazának megvédésre kimutat, hogy a szövetkezet 10 százalékkal olcsóbban oldotta meg a lóexportot, mint ahogy a kereskedelemnek az ajánlata volt a kormánnyal szemben, éppen azt bizonyítja, hogy a Lóértékesítő Szövetkezet agyonadminisztrált szervezet, mert a kereskedelem által kért jutalékban, amely csupán 10 százalékkal volt magasabb, mint a szövetkezet rezsije, a kereskedelemnek üzleti haszna, rizikója is bentfoglaltatott. Nem kell kommentárt fűzni ahhoz sem, hogy a Lóértékesítő Szövetkezet által történt lebonyolítások távolról sem elégítették ki a lótenyésztőket. Ebből a szempontból elég a Tiszántúli Gazda, a Debreceni Kamara hivatalos lapjának közlésére utalni, amely arról számol be, hogy az egykéz szállításait le-A bonyolító protekcionált cégek működése révén milyen helyzet állott elő a vételjegyekkel kapcsolatban. A lóegykéz tehát még az ellenőrzést sem tudta kellően gyakorolni és a tenyésztőt a vevővel kapcsolatba hozni, holott az egy kéznek ez lett volna a célja. A szállítások jó részét a Lóexportőrök Országos Szövetségén kívül álló néhány lókereskedő bonyolította le. Azok a lókereskedők, akik ebbe a szervezetbe vannak tömörülve, teljes mértékben távol állottak az üzleti lebonyolítástól, előreláthatóan mégis velük szemben fogják levonni a konzekvenciákat. Dr. Strasser Herbert, Strasser Ervin és felesége, özv. Strasser Richárdné mély fájdalommal jelentik, hogy forrón szeretett édesanyjuk, anyósuk kisbábi Strasser Sándorné feldaui FRÖHLICH SELMA július 30-án, a halotti szentségekkel megerősítve, hosszas szenvedés után elhunyt. Drága halottunkat augusztus hó 1-én helyezzük örök nyugalomra a kisbábi családi sírhelyen. Az engesztelő szentmiseáldozatot augusztus 2-án mondják a kisbábi plébániatemplomban. Strasser Richard, Ferenc és György unokái, Berta v. Kubinsky (Wien), Rudolf de Feldau (Newyork), Elsa Abel (Teterow) testvérei. Michnay Lujza hűséges gondozója. ESTI KURÍR 1937 augusztus . JónéhányVeszélyes helyzetben az orosz északsarki expedíció Moszkva, július 31. (Inf.) Most történt első ízben, hogy az északsarki szovjetorosz expedíció tagjai a zajló jégmezőről leadott rádiójelentésükben maguk közlik veszélyes helyzetüket. Az olvadás következtében rendkívül veszélyessé vált az expedíció helyzete. Az expedíció tagjai jelentésükben közölték, hogy feltétlenül szükségük lenne már a hidegebb időre, mert sátraik előtt a hó már teljesen elolvadt. A sátrakat térdig érő víz veszi körül , alig tudnak védekezni az ellen, hogy a víz behatoljon a sátrakba. Nagy, erőfeszítéseket tesznek, hogy a víz helyét messzebbre fekvő helyekről hozott hóval kitöltsék s ezzel a sátrak elé mintegy hósáncot emeljenek. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a zajló jégtábla napról-napra vékonyodik. Az expedíció tagjai előkészületeket tettek arra, hogy végső veszély esetén kis gumicsónakjaikba szánjanak. heti késedelemmel bár, de napvilágot látott a „beavatott helyről“ származó nyilatkozat a budai Szent Imre-kollégium három német állampolgárságú, volt bennlakójának be- és kiköltözése dolgában. Kissé sokáig tartott, amíg a beavatott helyen összeszedték az adatokat, amelyeket az avatatlanok sokkal hamarabb és részletesebben megismerhettek. De a fő, hogy végre a beavatottak is megszólaltak a „sajnálatos incidenssel kapcsolatban — ahogy ezt az esetet maguk nevezik. A nyilatkozat leglényegesebb mondata így szólt: — A három úr saját elhatározásából hagyta el a Szent Imrekollégiumot és az igazgató és Franz Hemmel között lefolyt vita hevében a kollégium igazgatója részéről történt incidens miatt az igazgató a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez intézett jelentésében teljes elégtételt adott. Első pillanatra azt hinné az ember, hogy e mondat megértéséhez a beavatottságnak olyan magas fokára van szükség, amilyennel egyszerű érettségizett magyar anyanyelvű ember nem rendelkezik. De hosszabb kutatás, meditáció és elmélyülés után mégis földereng a mondat értelme és szerkezete. Áll ez a mondat két mellérendelt mellékmondatból. Az első, mely a három úr szabad elhatározásból történt kivonulásáról ad számot, nem szorul külön megvilágításra. A második mellékmondattal azonban nehezebben boldogulhatni. Az alany megtalálásához némi rejtvényfejtő leleményre van szükség. Az ember háromszor olvassa, hogy «igazgató», illetve «a kollégium igazgatója». Egy ideig habozhat, hogy a három «igazgató» közül melyik az alany. Vagy egyik sem. Mármár a «vita», az «incidens» és a «Franz Hemmel» szókat is hajlandók volnánk meggyanúsítani, hogy az alany szerepét töltik be. De aztán kiderül, hogy gyanúnk alaptalan. Igazgató az alany, mégpedig sorrendben a harmadik igazgató. Az «igazgató» az, aki «adott». Tudniillik «elégtételt». Tudniillik «az incidens miatt». Milyen incidens miatt? Amely az ő «részéről történt». Meglepő fogalmazás, de megnyugtató, főként Franz Hemmel úr részére. A magyar mondattanba ezennel beiktatjuk az igazgató részéről történő incidens eleddig ismeretlen fordulatát, csillag alatt megjegyezve, hogy a beiktatás a kultuszminisztérium részéről történt két hétig tartó mélyreható, alapos megfontolás eredményeként, hogy különösen olyan esetekben alkalmazandó, amikor az incidens lefolyásának részletes ismertetésétől a fogalmazó igyekszik eltekinteni és szeretné, hogy ezt az igyekezetet ne vegyék észre. Ami azonban nem mindig sikerül. A magpiac. A Magyar Magtenyésztési Rt. Budapest-Monor heti jelentése. A bíborheremag arra a hírre, hogy Németország nagyobb tételt vesz át mintegy 58 pengőnek megfelelő áron, megszilárdult. A szöszösbükköny iránt megcsappant az érdeklődés, ami némi árcsökkenéssel járt. Szilárd a lóhere- és lucernamag, mindkét cikkben jelentős véleménye.A vásárlások történtek. Jó minőségű fehérhere iránt is tart az érdeklődés. A borsópiac csendesebb. Viktória- és expresszborsó iránt kevesebb az érdeklődés, csak jó minőségű áru helyezhető el. A repceüzlet barátságosabb, e cikk ára emelkedett. A mák tartott. Hivatalos nyersáruárak per 100 kg. ab állomás: Repce 31.50—32, mák, kék 98—102, Viktória-borsó 19.50—21, expresszborsó 18—19, biborhere 54—67, szöszösbükköny 56—58. 14 kg. arany és 200.000 pengő értékű valuta egy sikerből Grünfeld Bernát szatmári kereskedőt közokirathamisításért letartóztatták. A letartóztatás az ügyészség Markó utcai fogházában történt, miután itt őrzik Grünfeldet, mint az utóbbi idők egyik legnagyobb szabású valutabűnügyének tettesét. A szatmári valutasiker már éppen szabadulás előtt állott, amikor a vizsgálóbíró úgy rendelkezett, hogy közokirathamisításért letartóztatja és így tovább is a Markóutcai fogház lakója marad. Grünfeld a letartóztatás ellen felfolyamodással élt és ma foglalkozott ügyével az ítélőtábla Keresztessy-tanácsa, hogy fogva tartja-e, vagy szabadlábra helyezi Grünfeldet. Grünfeld Bernát közel 200.000 pengő értékű valutát és 14 kiló aranyat csempészett Magyarországba, majd innen külföldre juttatta a hatalmas értékeket. Mindezt oly ügyességgel csinálta, hogy egy ideig sem a magyar, sem a külföldi hatóságok nem jöttek rá bűnös manipulációira. Grünfeld Szatmárról érkezett minden esetben Budapestre és egy-egy utazás előtt alaposan megtömte pénztárcáját különböző nagyértékű valutákkal. Amikor a magyar határra érkezett, felmutatta a valutákat és kérte, hogy útlevelébe írják be, mennyi pénzt hozott. Grünfeld, aki román állampolgár, román útlevéllel érkezett s a fennálló rendelkezések szerint bármelyik külföldi állampolgár annyi pénzt hozhat magával, amennyit akar, de a határon azt beírják útlevelébe. Grünfeld vigyázott arra, hogy ne tűnjék fel, milyen gyakran jön Budapestre és milyen nagyértékű valutát hoz magával. Ezért román útleveléből kitépte azokat a lapokat, amelyekben előzőleg a valuták fel voltak tüntetve és egy másik útlevélből üres lapokat ragasztott be a maga útlevelébe. A szatmári kereskedő így csempészte Budapestre a nagyértékű valutákat, amelyeket azután zugforgalomban értékesített és sikereknek adott át, akik a valutákat külföldre vitték. Grünfeld azonban nemcsak valutát, hanem aranyat is hozott magával, rudakban és pénzekben — ezt pedig már nem jelentette be a hatóságoknál. Amikor azután utoljára érkezett a magyar határra és újabb valutakészletet jelentett be, már figyelni kezdték. Grünfeld rendszeres valutasikolásairól ugyanis értesítették a valutarendőrséget és a román csempészt most már a határra érkezése percétől egészen addig, amíg el akart utazni, figyelték a detektívek. Amikor aztán Budapestről elutazott és Hegyeshalomba érkezett, a detektívek feltartóztatták, megmotozták és visszakisérték Budapestre. A motozás alkalmával tizennégy kiló aranyat találtak Grünfeld Bernátnál, ezenkívül zsebeiben és részben bőröndjeiben 11.000 dollár, 250 belga frank, 1790 osztrák schilling, 1620 svájci frank, 108 angol font, 310 hollandi forint, 2100 francia frank, 189.000 dinár, 13.000 cseh korona, 1500 léva, 45.000 tej, 790.000 zloty került lefoglalásra. A valutaügyészség leleplezése után a bűntetőtörvényszék valutatanácsa vonta felelősségre Grünfeld Bernátot és nyolchónapi börtönre ítélte, egyben örökre kitiltotta az ország területéről. Grünfeld, miután kitöltötte büntetését, szabadlábra helyezését kérte. Ekkor azonban közokirathamisítás büntette címén is eljárás indult ellene, mert közben kiderült, hogy utleveléből lapokat tépett ki s uj lapokat ragasztott be. Grünfeld védője útján felfolyamodással élt letartóztatása ellen és azt hangoztatta, hogy közokirat- hamisítást nem követett el az új levéllapok kitépésével. Az Ítélőtábla Keresztessy-tanácsa ma délben foglalkozott Grünfeld bűnügyével és úgy döntött, hogy, beszerzi a valutasibolási bűnügy iratait, beszerzi Grünfeld útlevelét s ezután határoz, hogy helyt ad-e a felfolyamodásnak. Addig a nagyszabású valutaiikolás szereplője a Markó-utcai fogház lakója marad. Gyöngy Lajosné szül. Bauer Nellyke, Bauer B. Albert (Newyork), Bauer Aladár és Bauer Annus gyermekei úgy saját, mint az egész gyászoló rokonság nevében fájdalomtól porig sújtva tudatják, hogy drága jó édesapjuk Bauer Áraid 90 éves korában 1937 július 30-án viszszaadta jóságos lelkét Teremtőjének. Augusztus hó 1-én, vasárnap 1412 órakor kísérjük utolsó útjára a Kerepesi úti temető halottasházából. Emlékét mindazok, akik ismerték és szerették, örökké kegyelettel őrzik. Gyöngy Lajos veje, Bauer B. Albertné (Newyork), özv. Bauer Emilné (Wien) menyei. Gyöngy Pál, Grosz Istvánné (Nagyvárad). Szüts Feri, Bauer Péter unokái, egyetlen kis dédunokája Grosz Sárika, hűséges ápolónője, Tóth Éva nővér. Minden külön értesítés helyett. Svábhegyi Szanatórium Subalpin strandfürdő Nyilvános étterem Uzsonna a teraszon