Esti Kurir, 1937. augusztus (15. évfolyam, 173-197. szám)

1937-08-01 / 173. szám

4 Darányi szabadságra utazik, helyettese Röder Darányi Kálmán miniszterelnök holnap reggel a Hohentauern egyik alpesi üdülőhelyére utazik három heli szabadságra. Távolléte alatt Röder Vilmos honvédelmi minisz­ter helyettesíti. Röder ma délelőtt megjelent a miniszterelnökségen és tulajdonképpen már ma megkezdte miniszterelnökhelyettesi működését, mert Darányi miniszterelnöktől át­vette az összes ügyek intézését. Da­rányi és Röder két óra hosszat ta­nácskoztak és megbeszélték az ösz­­szes aktuális kormányzati és poli­tikai kérdéseket. Darányi Kálmán miniszterelnököt mint földművelésügyi minisztert Lázár Andor igazságügy-miniszter helyettesíti, míg a földművelésügyi minisztérium ügyeinek irányítását Marschall Ferenc államtitkár irá­nyítja. Darányi Kálmánnal együtt uta­zik el Ausztriába Hóman Bálint kultuszminiszter is, akit távollété­ben a holnap hazaérkező Bornem­isza Géza iparügyi és kereskedelmi miniszter fogja helyettesíteni. Fa­­binyi pénzügyminiszter egy héttel később, augusztus 8-án érkezik haza és ekkor kezdi meg szabadsá­gát Széll József belügyminiszter. Darányi miniszterelnök Hóman kul­tuszminiszterrel együtt augusztus 20-án már idehaza lesz, hogy részt vehessen a Szent István-napi ün­nepségeken. KUDARCBA FÚLT A LÓEGYKÉZ-KIVITEL ÜZLETE Az események, mint már megír­tuk, a lóegykéz kérdésében igazol­ták azokat a megállapításokat, amel­­yeket az Esti Kurír a kormány in­tézkedései nyomában tett. A lóegy­kéz üzlete kudarccal járt. Nem örvendezünk ezen a tényen, sőt sajnálattal kell megállapítanunk, hogy az országot, kiviteli keres­kedelmünket és mezőgazdaságun­kat egyaránt károsodás érte a le­gális kereskedelem kikapcsolásá­val. Azt íratta akkor a kormány sajtójá­ban, hogy ne sajnáljuk a kereske­dőket, nem olyan sok, csak ötven­­száz egzisztenciáról van szó. A töb­bieket pedig majd igénybe veszi az egykéz is. A valóságban nem így történt. Az egész régi kereskedelmi organizáció­nak csak egy kis hányada jutott ismét foglalkoztatáshoz, miután az egy kéz nem tudta teljesen egyedül az üzletet megszervezni. S hogy milyen szerencsétlenül oldotta meg feladatát, arról már beszámoltunk. A magyar lóexport lehanyatlott, az ország bevétele ebből az ex­portból milliós kiesést mutat, amit az egykéz azzal akart menteni hoz­zánk küldött nyilatkozatában, hogy az ő monopóliuma csak a né­met és csehszlovák exportra ter­jed ki. Most azután kiderült, hogy a németek nincsenek megelégedve a lóegykéz munkájával. A Pferdeverkehrsgesellschaft-nak 1900 melegvérű ló helyett csak 800 lovat tudott az egykezes Lóértéke­­sítő Szövetkezet szállítani július vé­géig, szóval a szövetkezet nem tu­dott eleget tenni szállítási kötele­zettségének. A kudarc következm­é­­­nye most az, hogy a Pferdever­­kehrsgesellschaft írásban közölte a szövetkezettel, hogy a szerződést a maga részéről felmondottnak te­kinti. A lóexport helyzetéről s a szövet­kezett védekezéséről­ a következő felvilágosításokat kapta az Esti Ku­rír munkatársa: " Amit a Lóértékesítő Szövetke­zet az elhangzott támadásokra sa­ját igazának megvédésre kimutat, hogy a szövetkezet 10 százalékkal olcsóbban oldotta meg a lóexportot, mint ahogy a kereskedelemnek az ajánlata volt a kormánnyal szem­ben, éppen azt bizonyítja, hogy a Ló­­értékesítő Szövetkezet agyonad­­minisztrált szervezet, mert a ke­reskedelem által kért jutalékban, amely csupán 10 százalékkal volt magasabb, mint a szövetkezet rezsije, a kereskedelemnek üzleti haszna, rizikója is bentfoglalta­tott. Nem kell kommentárt fűzni ah­hoz sem, hogy a Lóértékesítő Szö­vetkezet által történt lebonyolítások távolról sem elégítették ki a ló­tenyésztőket. Ebből a szempontból elég a Tiszántúli Gazda, a Debre­ceni Kamara hivatalos lapjának közlésére utalni, amely arról számol be, hogy az egykéz szállításait le-A­ bonyolító protekcionált cégek mű­ködése révén milyen helyzet állott elő a vételjegyekkel kapcsolatban. A lóegykéz tehát még az ellenőrzést sem tudta kellően gyakorolni és a tenyésztőt a vevővel kapcsolatba hozni, holott az egy kéznek ez lett volna a célja. A szállítások jó részét a Ló­exportőrök Országos Szövetségén kívül álló néhány lókereskedő bo­nyolította le. Azok a lókereskedők, akik ebbe a szervezetbe vannak tömörülve, teljes mértékben távol állottak az üzleti lebonyolítástól, előreláthatóan mégis velük szemben fogják levonni a konzekvenciákat. Dr. Strasser Herbert, Strasser Ervin és felesége, özv. Strasser Rich­árdné mély fájdalommal jelentik, hogy forrón szeretett édesanyjuk, anyósuk kisbábi Strasser Sándorné feldaui FRÖHLICH SELMA július 30-án, a halotti szentsé­gekkel megerősítve, hosszas szenvedés után elhunyt. Drága halottunkat augusztus hó 1-én helyezzük örök nyuga­lomra a kisbábi családi sírhe­lyen. Az engesztelő szentmise­­áldozatot augusztus 2-án mond­ják a kisbábi plébániatemplom­ban. Strasser Richard, Ferenc és György unokái, Berta v. Kubin­­sky (Wien), Rudolf de Feldau (Newyork), Elsa Abel (Teterow) testvérei. Michnay Lujza hűséges gondo­zója. ESTI KURÍR 1937 augusztus . JónéhányVeszélyes helyzetben az orosz északsarki expedíció Moszkva, július 31. (Inf.) Most történt első ízben, hogy az északsarki szovjetorosz expedí­ció tagjai a zajló jégmezőről leadott rádiójelentésükben magu­k közlik veszélyes helyzetüket. Az olvadás következtében rendkívül veszélyessé vált az expedíció helyzete. Az expe­díció tagjai jelentésükben közölték, hogy feltétlenül szükségük lenne már a hidegebb időre, mert sátraik előtt a hó már teljesen elolvadt. A sátrakat térdig érő víz veszi körül , alig tudnak védekezni az ellen, hogy a víz behatoljon a sátrakba. Nagy, erőfeszítéseket tesznek, hogy a víz helyét messzebbre fekvő helyekről hozott hóval kitöltsék s ezzel a sát­rak elé mintegy hósáncot emelje­nek. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a zajló jégtábla napról-napra véko­nyodik. Az expedíció tagjai előké­születeket tettek arra, hogy végső veszély esetén kis gumicsónakjaik­ba szánjanak. heti késedelemmel bár, de nap­világot látott a „beavatott hely­ről“ származó nyilatkozat a bu­dai Szent Imre-kollégium há­rom német állampolgárságú, volt bennlakójának be- és ki­költözése dolgában. Kissé sokáig tartott, amíg a beavatott helyen összeszedték az adatokat, ame­lyeket az avatatlanok sokkal hamarabb és részletesebben megismerhettek. De a fő, hogy végre a beavatottak is megszó­laltak a „sajnálatos incidens­­­sel kapcsolatban — ahogy ezt az esetet maguk nevezik. A nyilat­kozat leglényegesebb mondata így szólt: — A három úr saját elhatáro­zásából hagyta el a Szent Imre­­kollégiumot és az igazgató és Franz Hemmel között lefolyt vita hevében a kollégium igaz­gatója részéről történt incidens miatt az igazgató a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez in­tézett jelentésében teljes elég­tételt adott. Első pillanatra azt hinné az ember, hogy e mondat megérté­séhez a beavatottságnak olyan magas fokára van szükség, ami­lyennel egyszerű érettségizett magyar anyanyelvű ember nem rendelkezik. De hosszabb kuta­tás, meditáció és elmélyülés után mégis földereng a mondat értelme és szerkezete. Áll ez a mondat két mellérendelt mellék­mondatból. Az első, mely a há­rom úr szabad elhatározásból történt kivonulásáról ad számot, nem szorul külön megvilágítás­ra. A második mellékmondattal azonban nehezebben boldogul­hatni. Az alany megtalálásához némi rejtvényfejtő leleményre van szükség. Az ember három­szor olvassa, hogy «igazgató», illetve «a kollégium igazgatója». Egy ideig habozhat, hogy a há­­rom «igazgató» közül melyik az alany. Vagy egyik sem. Már­­már a «vita», az «incidens» és a «Franz Hemmel» szókat is hajlandók volnánk meggyanúsí­tani, hogy az alany szerepét töl­tik be. De aztán kiderül, hogy gyanúnk alaptalan. Igazgató az alany, mégpedig sorrendben a harmadik igazgató. Az «igaz­gató» az, aki «adott». Tudniillik «elégtételt». Tudniillik «az inci­dens miatt». Milyen incidens miatt? Amely az ő «részéről tör­tént». Meglepő fogalmazás, de megnyugtató, főként Franz Hemmel úr részére. A magyar mondattanba ezennel beiktatjuk az igazgató részéről történő in­cidens eleddig ismeretlen fordu­latát, csillag alatt megjegyezve, hogy a beiktatás a kultusz­minisztérium részéről történt két hétig tartó mélyreható, ala­pos megfontolás eredményeként,­ hogy különösen olyan esetek­ben alkalmazandó, amikor az incidens lefolyásának részletes ismertetésétől a fogalmazó igyekszik eltekinteni és szeretné, hogy ezt az igyekezetet ne ve­gyék észre. Ami azonban nem mindig sikerül. A m­agpiac. A Magyar Magtenyész­tési Rt. Budapest-­Monor heti jelentése. A bíborheremag arra a hírre, hogy Németország nagyobb tételt vesz át mintegy 58 pengőnek megfelelő áron, megszilárdult. A szöszösbükköny iránt megcsappant az érdeklődés, ami némi árcsökkenéssel járt. Szilárd a lóhere- és lucernamag, mindkét cikkben je­lentős véleménye.A vásárlások történ­tek. Jó minőségű fehérhere iránt is tart az érdeklődés. A borsópiac csen­desebb. Viktória- és expresszborsó iránt kevesebb az érdeklődés, csak jó minőségű áru helyezhető el. A repce­üzlet barátságosabb, e cikk ára emel­kedett. A mák tartott. Hivatalos nyers­­áruárak per 100 kg. ab állomás: Rep­ce 31.50—32, mák, kék 98—102, Vik­tória-borsó 19.50—21, expresszborsó 18—19, biborhere 54—67, szöszösbük­­köny 56—58. 14 kg. arany és 200.000 pengő értékű valuta egy siker­ből Grünfeld Bernát szatmári keres­kedőt közokirath­amisításért letar­tóztatták. A letartóztatás az ügyész­ség Markó­ utcai fogházában történt, miután itt őrzik Grünfeldet, mint az utóbbi idők egyik legnagyobb sza­­bású valutabűnügyének tettesét. A szatmári valutasiker már éppen szabadulás előtt állott, amikor a vizsgálóbíró úgy rendelkezett, hogy közokirath­amisításért letartóz­tatja és így tovább is a Markó­­utcai fogház lakója marad. Grünfeld a letartóztatás ellen fel­folyamodással élt és ma foglalko­zott ügyével az ítélőtábla Keresz­­tessy-tanácsa, hogy fogva tartja-e, vagy szabadlábra helyezi Grü­nfel­­det. Grünfeld Bernát közel 200.000 pengő értékű valutát és 14 kiló aranyat csempészett Ma­gyarországba, majd innen külföldre juttatta a ha­talmas értékeket. Mindezt oly ügyességgel csinálta, hogy egy ideig sem a magyar, sem a külföldi ható­ságok nem jöttek rá bűnös mani­pulációira. Grünfeld Szatmárról ér­kezett minden esetben Budapestre és egy-egy utazás előtt alaposan megtömte pénztárcáját különböző nagyértékű valutákkal. Amikor a m­agyar határra érkezett, felmutatta a valutákat és kérte, hogy útlevelébe írják be, mennyi pénzt hozott. Grünfeld, aki román állampolgár, román útlevéllel érkezett s a fenn­álló rendelkezések szerint bár­melyik külföldi állampolgár annyi pénzt hozhat magával, amennyit akar, de a határon azt beírják út­levelébe. Grünfeld vigyázott arra, hogy ne tűnjék fel, milyen gyakran jön Budapestre és milyen nagyértékű valutát hoz magával. Ezért román útleveléből kitépte azokat a lapo­kat, amelyekben előzőleg a valuták fel voltak tüntetve és egy másik útlevélből üres lapo­kat ragasztott be a maga útleve­lébe. A szatmári kereskedő így csem­pészte Budapestre a nagyértékű valutákat, amelyeket azután zug­forgalomban értékesített és sikerek­­nek adott át, akik a valutákat külföldre vitték. Grünfeld azonban nemcsak valutát, hanem aranyat is hozott magával, rudakban és pénzekben — ezt pe­dig már nem jelentette be a ható­ságoknál. Amikor azután utoljára érkezett a magyar határra és újabb valutakész­letet jelentett be, már figyelni kezd­­ték. Grünfeld rendszeres valutasikolá­sairól ugyanis értesítették a va­lutarendőrséget és a román csempészt most már a határra érkezése percétől egészen addig, amíg el akart utazni, figyelték a detektívek. Amikor aztán Buda­pestről elutazott és Hegyeshalomba érkezett, a detektívek feltartóztat­ták, megmotozták és visszakisérték Budapestre. A motozás alkalmával tizennégy kiló aranyat találtak Grünfeld Ber­­nátnál, ezenkívül zsebeiben és rész­ben bőröndjeiben 11.000 dollár, 250 belga frank, 1790 osztrák schil­ling, 1620 svájci frank, 108 angol font, 310 hollandi forint, 2100 fran­cia frank, 189.000 dinár, 13.000 cseh korona, 1500 léva, 45.000 tej, 790.000 zloty került lefoglalásra. A valutaügyészség leleplezése után a bűn­tetőtörvényszék valuta­tanácsa vonta felelősségre Grünfeld Bernátot és nyolchónapi börtönre ítélte, egyben örökre kitiltotta az ország területéről. Grünfeld, miután kitöltötte bün­tetését, szabadlábra helyezését kérte. Ekkor azonban közokirathamisítás büntette címén is eljárás indult ellene, mert közben kiderült, hogy u­tleveléből lapokat tépett ki s uj lapokat ragasztott be. Grünfeld védője útján felfolya­modással élt letartóztatása ellen és azt hangoztatta, hogy közokirat-­ hamisítást nem követett el az új levéllapok kitépésével. Az Ítélőtábla Keresztessy-tanácsa ma délben foglalkozott Grünfeld bűnügyével és úgy döntött, hogy, beszerzi a valutasibolási bűnügy iratait, beszerzi Grünfeld útlevelét s ezután határoz, hogy helyt ad-e a felfolyamodásnak. Addig a nagy­szabású valutaiikolás szereplője a Markó-utcai fogház lakója marad. Gyöngy Lajosné szül. Bauer Nellyke, Bauer B. Albert (Newyork), Bauer Aladár és Bauer Annus gyermekei úgy saját, mint az egész gyászoló rokon­ság nevében fájdalomtól porig sújtva tudatják, hogy drága jó édesapjuk Bauer Áraid 90 éves korában 1937 július 30-án visz­­szaadta jóságos lelkét Terem­tőjének. Augusztus hó 1-én, vasárnap 1412 órakor kísérjük utolsó útjára a Kere­­pesi­ úti temető halottasházából. Emlékét mindazok, akik ismerték és szerették, örökké kegyelettel őrzik. Gyöngy Lajos veje, Bauer B. Albertné (Newyork), özv. Bauer Emilné (Wien) menyei. Gyöngy Pál, Grosz Istvánné (Nagyvárad). Szüts Feri, Bauer Péter unokái, egyetlen kis dédunokája Grosz Sárika, hűséges ápolónője, Tóth Éva nővér. Minden külön értesítés helyett. Svábhegyi Szanatórium Subalpin strandfürdő Nyilvános étterem Uzsonna a teraszon

Next