Esti Kurir, 1938. április (16. évfolyam, 73-96. szám)

1938-04-01 / 73. szám

EGY LÉPÉS M­ióta hangunk van a magyar közéletben, vál­tozatlan erővel és kitar­tással küzdünk egy igazi és kor­szerű összeférhetetlenségi tör­­vény megalkotásáért. Váltig os­toroztuk azokat a visszás tüne­teket, melyek elburjánozni lát­szottak. Kifogásoltuk, mikor hatalmi állásban levő urak elő­kelő gazdasági pozíciót cseréltek fel a bársonyszékkel s mikor a polgárságnak azt kellett látnia, hogy erkölcsi oktatást olyanok adnak neki, akik törvényhozói függetlenségüket kormány által támogatott vállalatnál húzott fize­téssel támasztják alá. De szilárd meggyőződésünk, hogy a komoly társadalom nem teheti magáévá azokat a módszereket, amelye­ket a kisgazdapártból levált cso­port vezetője, Matolcsy képvi­selő úr alkalmazott tegnap, egy három esztendős, semmiképp sem hivatalos jegyzékből vett ötletszerű adatok felsorolásával, úgy állítva be a magyar törvény­hozás alsóházát, mintha a kor­rupciónak és gazdasági függő­ségnek melegágya volna, úgy tüntetve fel a dolgot, mintha egy-egy igazgatósági tagság­ már az erkölcsi fertőben való elme­­rü­lést jelentené. Maga a képvi­selő úr is kénytelen volt felso­rolását azzal enyhíteni, hogy tisztában van vele: sok ilyen ál­lás egészen jelentéktelen, ami­ben már benne is foglaltatik el­járásának bírálata. Ám akkor mirevaló volt az ilyenfajta cso­portosítás és beállítás? Semmi másra, mint a divatos, izgató jelszavak megerősítésére, a han­gulat szítására és nyugtalanítá­­sára. Attól az általánosságban odavetett kérdéstől, hogy kinek van — esetleg a maga igen sze­xért­­ és polgári munkát jelentő Vállalatánál — igazgatósági tag­sága, csak egy lépés odáig, hogy számonkérjék a földet, a házat, a magántulajdont általában. S ezt a kisiklást a képviselő úr még csak tetézte azzal a legjobb hitünk szerint illetéktelen és va­lótlan megállapítással, hogy a katonaság rendszerváltozást kí­­ván“. A magyar nemzet büszke szeretettel tekint hadseregére, a pompás és érinthetetlen honvéd­ségre, amelynek semmi szüksége nincs Matolcsy képviselő úrra, mint szószólóra. Mit akart a képviselő úr beledobni a közvé­leménybe ezzel a kijelentésével? Azt talán, hogy a hadsereg poli­tizál? A leghatározottabban és a legélesebben kell visszautasítani az ilyen célzásokat, amelyek leg­féltettebb érdekeinket kezdik ki eléggé el nem ítélhető módon. * * ról rajzolt igen kedvezőtlen ké­pet s a magyar alsóház pártjai közül legkevésbé sem igyekezett kímélni a tapsolók és rokon­­szenvezők pártját. A legszebb el­nöki nyilatkozat és a legbuzgóbb közbekiáltás sem tudja az ilyen tényeket elhomályosítani. Az érzékszervek közvetlen tapaszta­latával szemben aránylag cse­kély értéke van a kenetteljes megállapításnak, legyen az bár­mily jószándékú, jóhiszemű és belső vágytól áthatott. Mi nem tudhatjuk természetesen, hogy mi volt az interpelláció közvet­len célja s különösen megzava­rodtunk akkor, amikor látnunk kellett, hogy a közelebbi adatok követelésére zavart hallgatás, majd a válasz elodázása volt a felelet. De azoknak az uraknak, akik az annyira egységes kor­mánypárt padjaiból éreztették együttérzésüket nem megtáma­dott párttársaikkal, hanem az interpelláló képviselő úrral — nekik tudniok kellett, hogy miért örülnek, minek örülnek. Ma­tolcsy képviselő úr ellenzéki ál­láspontot foglal el a kormány­­nyal szemben. De a nevetgélő, biztatással buzdító, láthatóan csemegét élvező képviselő urak — legalábbis úgy tudtuk eddig — a kormánypárt tagjai. Ha az a magatartás, amit tegnap mu­tattak, egység, akkor igazán nem tudni, hogy mit neveznek hát magyarul kettősségnek. EGYSÉG L­EGYEN szabad ugyancsak Matolcsy képviselő úr be­szédével kapcsolatban fel­hívnunk a kormánypárt elnöké­nek figyelmét bizonyos leplez­­hetetlen és tagadhatatlan tüne­tekre. Az elnök úr ugyanis csak a napokban utasított vissza igen nagyfokú eréllyel minden fel­tevést, amely a hatalmi tábor egyes csoportjainak vetélkedésé­ben és elkülönülésében nem haj­landó a tökéletes egység gya­korlati eszményét látni. Nos, ugyanennek az eszményi egy­ségnek soraiban jókedvű közbe­kiáltások biztatták Matolcsy képviselő urat, mikor a mellet­tük ülő párttársaikat pelengérre állította. Taps és rokonszenv kí­sérte az interpellációt, mely — mint az előbb említettük — a magyar törvényhozás alsóháza­ *­­ ★ CÁFOLATT­U­D­­O­MÁS H­A vesszük, kétségbevonhatatlanul ille­tékes nyilatkozat után, hogy Borbély-Maczky főispán aláírását illetéktelenül nyomat­ták ki az alá a felhívás alá, mely a lovasberényi kerület vá­lasztóit a szélsőséges jobboldali jelölt mellé volt hivatva fel­sorakoztatni. Milyen kár, hogy ez a cáfolat már csak befejezett tények után lát napvilágot, hol­ott a felhívás a választás előtt jelent meg és úgy a küzdelem előharcaiban, mint a döntés napján teljesen hitelesként sze­repelt. Milyen kár, hogy az a hivatalos hetilap, amely a tár­sadalmi egyesületek szövetségé­nek erkölcsi súlyával jelenik meg, elkerülte minden hivatalos tényezőnek a figyelmét. Fel le­het tenni, hogy amennyi hatása a főispán illetéktelenül becsem­pészett aláírásának volt egyik irányban, ugyanannyi hatása lett volna az ellenkező oldalra, ha idejében érkezik a cáfolat. Most már természetesen nem lehet változtatni a dolgon. De legyen szabad azt remélnünk, hogy a cáfolattal az ügy nincsen végkép lezárva. Talán mégis csak érdekelhet valakit, hogy miként került hát az illetéktelen aláírás a semmiképpen sem illetéktelen többi kormánypárti aláírások közé, mikép történ­hetett meg ez a fatális tévedés egy olyan újságnál, melyet kor­mánypárti képviselő urak irá­nyítanak feltehetően nem a kormány ellen és nem a kor­mánnyal szemben? Talán érde­kelhet valakit az is, hogy ki kö­vette el az illetéktelenséget, mi­kép adódhatott rá mód s hogy milyen szellem az, mely efajta s ehhez hasonló eszközökkel küzd a magyar közéletben? Olvassa el naponta az ESTI KURÍR kishirdetéseit. Bizto­san akad köztük, ami Önt érdekli! A SZOMBATHELYI püspök a láthatatlan front ellen Érdekes beszédek Vas vármegye új főispánjának beiktató ünnepélyén Szombathely, március 31. (Az Esti Kmrir tudósítójának tele­fonjelentése.) Vas vármegye köz­gyűlési terme ma délelőtt ünnepé­lyes külsőséget öltött; ma délelőtt iktatták be vitéz dr. Szűcs Istvánt, az új főispánt. A karzatot elegáns hölgyközönség, a közgyűlési dísztermet díszmagya­­ros előkelőségek töltötték meg. Gróf Teleki Béla főispán vezetésé­vel népes küldöttség érkezett Zala megyéből, Takácsi, Nagy Béla me­gyei tiszti főügyész vezetésével pe­dig Sopronból, ezenkívül a képvi­selőházat Halla Aurél államtitkár, Radó Lajos, K­osner István báró, Takács-T­olvay gróf, Hindi­ Zoltán dr. és Grecsák Richárd képviselték, míg a felsőház részéről Tarányi Fe­renc dr., Weider Gyula műegyetemi tanár, Cziráky József gróf, Náray Szabó László, Mészáros István, Be­­zerédy István képviselték. Feltűnést keltett Ostffy Lajos dr. távozó fő­ispán, Vas megye uj felsőházi tag­jának távolléte. Teljes számban képviseltette magát a környéki mágnásvilág és földbirtokososztály. Népes küldöttséggel jelent meg a katonatiszti kar, élén Jánky Gusz­táv altábornagy, vegyesdandár pa­rancsnokkal. Horváth Kálmán alispán­­ féltíz órakor nyitotta meg az installációs közgyűlést, majd meghívta az új főispánt Veni Sanc­eau, amelyet Grósz József felszentelt püspök mondott. Tizenegy órakor újból megnyitották az ülést. Vitéz dr. Szűcs Istvánt, az új főispánt elő­ször az alispán üdvözölte. Beszédé­ben kifejtette, hogy jtártkülönbség nélkül, mindenki örömmel látja és üdvözli. A magyar össze­fogás uralkodjék ! Ezután Vidos Árpád dr. megyei főjegyző üdvözölte az uj főispánt, majd pedig Grösz József dr. püspök, Grösz József püspök beszéde mély hatást váltott ki a közgyűlés részt­vevői között. Ezután a fényes ki’­’'­ségek közt lezajlott főispánt tató közgyűlés befejeződött ország alapját rendíti meg. A vár­megyei kormányzásnak a mai élet­hez simulónak kell lennie, ami nem elhamarkodott ténykedéseket, hanem a konkrét ügyek gyors lebo­nyolítását jelenti. Erélyesnek kell lenni olyan értelemben, hogy nem szabad kétséget hagyni az intézke­dések jogalapja felől. Nem vitás, hogy az agrár Magyarország a mező­­gazdasággal együtt áll, vagy bukik. Csak talpraállott mezőgazdaság mel­lett támadhat virágzó kereskedelem, a forgalomnak ez az éltető eleme. Tíz éven át jártam a magyar falut és merem állítani, hogy ismerem a falu problémáit. Büszkén vallom magam hithű katolikusnak, d­e éppen ezért embertársamnak és felebarátom­nak tekintem azokat is, akik más templomokba járnak. Vas­­vármegye nem ismert felekezeti kérdést a múltban és bizton hi­szem, hogy ez így lesz a jövőben is. Széll Kálmán vármegyéje installált ma és előttem lebeg Széll Kálmán hármas jelszava: Jog, törvény és igazság! Ezt a hármas jelszót választom én is főispáni működésem vezetőjéül, mint valaha. Konkolyhintők jár­­nak köztünk, egyik napon az egyházakat támadják, máskor a miniszterelnökre, a honvédelmi miniszterre vagy­ a belügyminisz­terre sütik rá, hogy zsidóbéren­­cek, majd pedig mások kerülnek sorra. Maholnap alig lesz Magyar­­országon vezető ember, akit ki ne kezdett volna az a­­(láthatat­lan front®, amelyről senki sem tudja, hogy kik vannak mögötte. Ma nemcsak jobb és baloldal van, hanem a jobboldalnak is szám­­talan árnyalata és ezek mind ette c­seredett harcban állanak egymással És mindez miért­? Azért, mert egyik vagy másik kérdésé­ben, mondjuk a zsidókérdés meg­oldásában más a véleménye, mint a másik csoportnak. Meg kell ér­tenünk valamennyiünknek, hogy a kilencmilliós maroknyi kis nemzet nem utánozhat egy het­­venöt milliós népet. Nekünk számolnunk kell azokkal az adottságokkal, amelyeket szűkre* szabott hazánk nyújt. Egy azonban bizonyos: marakodnunk nem sza*­bad. A népek versenyében, ellensé­gek gyűrűjétől körülvéve, csak úgy maradhatunk fenn, ám testvériesen összefogunk. Adja Isten, hogy ebben a teremben, Méltóságod vezetése alatt a magyar, összefogás uralkodjék, mondotta el apostoli kormányzó mondotta el ünnepi beszédét. — Méltóságod nehéz időben fog­lalta el Vas vármegye főispáni szé­két. Amikor ezt mondom, nem tria­noni megcsonkítottságunkra és eb­ből eredő bajainkra gondolok. Nem gondolok azokra a sötét felhőkre sem, amelyek Európa egén tornyo­sulnak és állandóan egy újabb és az elmúltnál is véresebb és kegyet­lenebb világháború képét idézik fel előttünk. Hanem azokra a vajúdó kérdésekre gondolok, amelyektől a magyar élet terhes, azokra a nehéz problémákra, amelyek megoldásra várnak. Itt van az ifjúság, a ma­gyar falu problémái, a megoldatló szociális kérdések egész tömege. — A legnagyobb bajt ne^iható­ben látom, mert ezek rojting is kérdések és hiszem, ho^ amelyet oldódnak azon az a^ g’jel­ölt, ha a miniszterelnök van vesszük, ha a megoldást koijv­,. ]m eme_ lesz aldozatkr­a fogunk. Igás, sajnos, sohasem Az oss*' " , „ , „ js oldalunk. Most sem az, volt ' s­., az ellentétek magyar és na­gyár között élesebbek, sajnos, sohasem Vas vármegye nem ismert felekezeti kérdést Ezután a főispán letette az esküt és megtartotta székfoglaló beszédét, amelynek során többek közt ezeket mondotta: — Politikai életünk a kormány­elnök úr kezdeményezése és irányí­tása mellett a Treuga Dei jegyében folyik, amely alkalmas a nagy­horderejű, régen esedékes és a ma­gyar jövőre kiható jogszabályok alkotására, mint amilyen a vá­lasztójogi törvény és alkalom lesz a győri program gyors és sima le­bonyolítására. A főispáni állás bi­zalom kérdése, amelyet csak nyílt sisakkal lehet kiérdemelni. Minden kritikát szívesen fogadok, ha az e közgyűlési terem hagyományos at­moszférájához simul. Rend, béke és nyugalom a célom, ezt a rendet, békét és nyugalmat mindenki érdekében, de éppen ezért mindenkivel szemben meg­védeni legelsőrendű feladatom­nak tekintem. Percekig tartó éljenzés fogadta a főispánnak ezeket a szavait, majd így folytatta: ’— A magyar alkotmányos élet egyik legfontosabb alappillére az autonómia és aki ehhez nem avatott kézzel mer nyúlni, az a szentistváni 1938 április . somogy-i nagy tűz ez , u . k ozsegben megye’ A jelentik: Táska köz* Kaposz ütött ki, amely a nagy jégben rohamosan terjedt. A lánc szél gyorsan átcsaptak a szomszéd Si épületekre és rövid idő alatt abb ház és gazdasági épület állott lángban. A kis községet a tűz vég­­pusztulással fenyegette, mert a szél iránya a falu egyik végétől a má­sik felé vitte a zsarátnokot. A helyi tűzoltóság és a lakosság a tüzet megfeszített munkával, a szomszá­­dos Nikla község leventecsapatá­­nak segítségével tudta végre meg­fékezni. Tűzoltás közben több le­­vente égési sebeket szenvedett. Gás­pár Viktor levente égési sebe olyan súlyosnak bizonyult, hogy kórházba kellett számtani. A tűz hat lakó­házat pusztított el, a hozzátartozó gazdasági épületekkel együtt. 5 ha Hutter ABC szappant használ. Hutter ABC szappen kíméli |||| és óvja a fehérneműt. HUTTER AB­C sZAPPAN ragyogó fehérre mossa a ruhát

Next