Esti Kurir, 1938. szeptember (16. évfolyam, 196-220. szám)

1938-09-01 / 196. szám

BAJ VAN?V­ALAMI csodálatos, fékezni is alig tudott ujjongás tör fel a kormány esti és reg­geli lapjának hasábjain, amiért Finnország nem engedi partra­­szállni a feléje menekülő, hon­talanná vált zsidókat. Akik a hangossá lett magyarkodás ide­jén bíráló figyelemmel kísérik a telthangú oktatásokat maga­­sabbrendű erkölcsről, különleges jellemről, lelki nemességről, azok ime példát kapnak, s tanul­ságot, hogy miként is kell hát az emelkedett szellemet értelmezni és gyakorolni. Ez volna hát a lovagiasságnak, emberségnek, kereszténységnek új értelmezése és jellegzetessége: öröm mások szenvedésén, védtelenek gyötrő­désén, menekülők reménytelen hányódásán? Nem és százszor nem. A hivatlan jellemmagyará­zók minden dühével és indulatá­val szemben: a magyar mindig érző és jólelkű volt. Szánni tudta a bajbajutottakat, részvétével kí­sérte a sors megtaposottjait. Át tudta érezni mások szenvedését, még az ellenség felett sem volt kárörvendő, fölényeskedő, gú­nyolódó. A kárörvendők, gúnyo­­lódók csak saját lelkiségükről adnak bizonyítványt ujjongá­­sukkal, de nem a magyar nép nemes jelleméről, érző embersé­géről. Ami pedig azt a megálla­pításukat illeti, hogy íme, lám, baj van a demokráciával, nem egyéb önkényes és erőltetett ma­gyarázatnál a valósággal való minden összefüggés nélkül. Le­het korunk gazdasági viszonyai­nak kevéssé örvendetes jelen­sége, hogy demokratikus és nemdemokratikus országokban egyaránt nem tengenek túl a munkaalkalmak s minden állam kénytelen gátat emelni a töme­ges bevándorlás ellen. De ettől a demokrácia még változatlanul a nép akaratának szabad meg­nyilvánulásán épült rendszert jelent s úgy gondoljuk, hogy Finnország polgárainak jogát, egyenlőségét, szabad intézmé­nyeinek virulását semmi sem csorbítja. Nem hisszük, hogy a demokratikus államok közül bármelyikből is olyan hírrel tudna szolgálni a kárörvendő tudósítás, hogy a polgárok egy része, csoportja, felekezete vagy rétege menekülni kénytelen ha­tárai közül vallási, politikai ok­ból. Ha majd ilyen értesítés ér­kezik az Egyesült Államokból, Nagy - Britanniából, Francia­­országból, Svájcból, Norvégiából, Finnországból, Belgiumból, Svéd­országból, akkor mondhatják, hogy ott baj van a demokráciá­­val. De addig, amíg ilyen tünetet hiába keresnek jobb ügyhöz méltó erőfeszítéssel és buzgalom­mal, addig bele kell törődniük, hogy nincs baj. Szeg Ferenc volt, a magyar írás nagymestere, dicsőségének or­main járó költő. Visszaült ko­csijába és elhajtatott. — Egyálta­lában nem akarjuk eltúlozni az adomány nagyságát. De igenis, alá kell húznunk jelentőségét, példaadó szerénységét, nemes egyszerűségét. Ez a szellem, melyről Herczeg Ferenc bizony­­­ságot adott, nem volt idáig — sajnos — nagyon otthonos ná­lunk. Angliában a kórházak nagy részét közadakozásból tart­ják fenn. Nincs nap szinte, hogy az újságok hírt ne adnának va­lamilyen nagyobb szabású alapít­ványról, közérdekű intézmények megerősítésére szolgáló végren­deleti hagyományozásról. De nem kell az angol példánál ma­radnunk, szerte a világban szo­kás ez, magától értetődő termé­szetesség. Nálunk lehetőleg min­denki csak a másikat biztatja bőkezűségre, önzetlenségre, anya­gi áldozatra, de a saját zseb előtt megtorpan a lelkesedés. Pe­dig mennyi hirdetője van az új kor eljövetelének, a szolidaritás dicséretének, a változott idők kö­veteléseinek. Vagy hogy éppen az volna az új, dicső világ, melyben elsorvadnak a rothadt rendszerek olyan szokásai, mint amilyenre a szabadelvű és de­mokratikus Angliával kapcsolat­­ban hivatkoztunk? *­­* SZELLEMB­ocsássa meg nekünk Herczeg Ferenc, hogy bi­zonyára nem a nyilvános­ságnak szánt, elismerést nem kérő és nem kereső adományait itt szóvá tesszük. Megállt tegnap a Mentők budapesti székháza előtt egy hatalmas gépkocsi s a belőle kiszálló magas, előkelő úr az igazgató-főorvost kereste. Az igazgató-főorvos azonban nem volt odahaza. Helyettese kér­dezte meg: miben lehet rendel­kezésre? Mindegy, mondta a ma­gas, karcsú úriember, nem nagy dolog, így is el tudják intézni. Új gépkocsit vásárol, ezt a mostanit nem adja el, hanem odaajándé­kozza a Mentőknek. Ennyi az égés*. A magas, előkelő úr: Her­ ♦ * VÁLASZTÓJOGE­GYMÁSUTÁN érkeznek vi­dékről a jelentések, hogy az ideiglenes névjegyzékek­ből, melyeket most állítottak össze, nagy tömegekben marad­tak ki a jogosult polgárok. A legtöbb jelentés ezrekről számol­t be — Debrecenben mintegy ti­zenötezer a kihagyottak száma —• s lehetetlen ebben a megfor­dított válogatásban határozott és nagyon is egyoldalú célzatos­ságot nem látni. A felszólalás­nak természetesen helye van s mi hinni kívánjuk, hogy a töme­ges sérelmek nagy részét jóvá is teszik majd az illetékes hatósá­gok. Ám a későbbi kiigazítás nem változtat a kirívó jelensé­gen s teljes mértékben igazol bennünket, akik megjósoltuk, hogy a törvény jogcímeinek bo­nyolultsága módot ad a teljesen önkényes elbírálásra s ezzel esetleg olyan irányzatok érvé­nyesítésére, melyek a korszerű választójog fogalmával és szelle­mével összeegyeztethetetlenek. A választók számának nagy csökkentését azzal indokolták, hogy az első titkos választás bi­zonyos aggodalmakkal szemben védelmet követel. S­értette alatta természetesen mindenki azt, hogy a közvélemény megnyil­vánulásában nagyobb szerep jus­son a józan, komoly elemeknek. Ám ki tudná bizonyossággal előre megállapítani és megmérni a lelkek titkait, az elhatározá­sokat, a szenvedélyre, vagy túl­zásra való fogékonyságot? Na­gyon kezdetleges, nagyon bi­zonytalan mérőeszközök állanak a legbölcsebbeknek is rendelke­zésére. A­z az egyoldaliság, el­fogultság, mely e jelentésekből kiviláglik, arra mutat, hogy a tizedelésnél jobbadán csak egy, egyetlenegy szempontot érvé­nyesítettek s ez a szempont, ha akármire, de arra nem alkalmas, hogy a kormányzatnak s az or­szág legjobbjainak a túlzó, mohó és felforgató szélsőség el­len hirdetett küzdelmét támassza alá. Akik a névjegyzékek sajátos és célzatos válogatásának tap­solni fognak, azok éppen a szél­sőségek lesznek. 1938 szeptember 1 A NÉMET PÜSPÖKÖK LEGÚJABB PÁSZTORLEVELE A katolikus egyház a legengesztelhetetlenebb ellenfele a bolsevizmusnak Az a küzdelem, amelyet a katoli­kus egyház folytat a lelkiismeret és hitvallás szabadságáért, új fejezeté­hez érkezett azzal a pásztorlevéllel, amelyet a napokban megtartott ful­­dai birodalmi püspöki konferencia folyományaként most vasárnap ol­vastak fel Németország valamennyi templomában. Az osztrák templo­mokban a pásztorlevél nem került felolvasásra, tekintettel arra, hogy — mint ismeretes, — az osztrák püspökük nem voltak hajlandók résztvenni a fuldai értekezleten. A pásztorlevél — mint most a­­fente­-­ügynökség jelenti — többek között a következőket állapítja meg: *A küzdelem az Egyház ellen tovább folyik a régi birodalomban éppen úgy, mint annak határain kívül. Ez a harc még ádázabb, még hevesebb lett. És ennek a harcnak a célja, hogy megbénítsa az Egy­házat, megfossza vérétől és a néptől pedig elrabolja egyházát és ezzel megsemmisítse a kereszténységet. A küzdelem végső célja azonban az, hogy bevezessenek egy új hitet, amelynek semmi köze a túlvilági életbe vetett hittel.­­ A pápa célja A pásztorlevél ezután utal arra, hogy a múlt héten kiűzték würtem­­bergi egyházkerületéből Sproll dr.-t, Rottenburg katolikus püs­pökét. Ezt megelőzően a nemzeti szocialis­ták több ízben tüntettek Sproll dr. ellen, mint aki az egyetlen polgár volt a kerületben, aki nem vett részt az Ausztriával való egyesülés jóváhagyása érdekében tartott nép­szavazáson. Ezzel kapcsolatban a pásztorlevél a következőket mondja: „A német püspököknek félniök kell attól, hogy rövidesen hason­lóan felizgatott néptömegekkel kerülnek szembe. Bizonyos körök még attól sem riadtak vissza, hogy maga a Szent­atya ellen a legsértőbb személyes támadásokat indítsák, mi katolikus püspökök azonban mögötte állunk és annál egységesebbek és annál hűségesebek leszünk, minél többet kell szenvednie Neki hitünkért. A jövendőbeli Németország, amely majd jobban meg fog nyílni a való­ság és az igazság számára, meg fogja állapítani, hogy a pápa min­den intézkedése és kinyilatkozta­tása csak azt az egy célt szolgálta, hogy fentartsa és megőrizze a kato­likusok hitét Németországban." „Sohasem fog­­juk elismerni99 A pásztorlevél ezután azt fejte­geti, hogy a katolikus egyház ellen­ségeinek legközvetlenebb célja az, hogy lerombolja a hitet a gyerme­kekben és általában a fiatalságban, amelyet még abban is megakadá­lyoznak, hogy templomba járhas­son. „Elő akarnak készíteni bennün­ket, — írja a püspökök pásztorle­vele — a katakombas életre, amely a vég kezdete lenne. Mindenütt, még az iskolákban használatos könyvekben is elnyom­nak mindent, ami nagy és szép a katolikus hitben és mindezt még el is torzítják azért, hogy ezzel is faj­elméleti céljaikat szolgálják. Min­dent ami rossz, napvilágra hurcol­nak és felnagyítanak. A papságot er­kölcstelenséggel vádolják, de a meg­­vádoltakkal szemben nem folytat­ják le az eljárást. Míg a katolikus hit ellenségei akadálytalanul fejthe­tik ki elméleteiket, addig minden katolikus­­könyvet és folyóiratot a legszigorúbb cenzúra alá vetnek, igen gyakran betiltanak és elkoboz­nak. A katolikus egyházat azzal vá­­dolják, hogy a bolsevista Oroszor­szág szövetségese és ha a pápa más népekhez barátságos szavakat intéz, azokat rögtön úgy értelmezik, mint­ha a német állam ellen irányulná­nak. A tény ezzel szemben az, hogy a katolikus egyház a legengesztel­­hetetlenebb ellenfele a bolseviz­­musnak­. A püspökök pásztorlevele ezután bírálat tárgyává teszi a német há­zassági törvényt, amellyel kapcso­latban kijelentik, hogy azt sohasem fogják elismerni. Hasonlóképpen hangsúlyozza a pásztoriévá­, hogy, semmiféle engedményt nem lehet tenni a hitvallás, vagy az Egyház jogainak kérdésében, mondván: «Minden kétséget kizáróan kije­lentjük, hogy sem kegyek elnyerése okából, sem pedig azért, hogy ezen az áron megtűrjenek, sohasem fogunk semmiféle en­gedményt tenni a hitvallás, vagy az egyház jogainak tekintetében. A katolikus püspökök tudják, hogy a katolikus egyház Krisztusnak, a legszentebb embernek és Isten örökkévaló fiának kifejezése. Tud­ják, hogy a katolikus egyház, amely kétezer év belső és külső küzdel­mein keresztül fennmaradt, fenn fog maradni a jövőben is». ■, A pásztorlevél végül sürgeti, hogy­ szűnjék meg a harc a keresztény­ség ellen, mert ez a harc az, ami a legfőbb szakadékot vágja a német nép lelkében. La. . .­, az angol munkáspárt volt vezére, középeurópai kór... " során megérkezett Budapestre. hhh mjSprVlj P l ¥ J + y FLEMING­EMKE GRILU.. szeptember 1-től Szabó Kálistán jazz-triója Zsolt Masda énekel / Premier pénteken@ ROYAL APOLLO 5

Next