Esti Kurir, 1938. november (16. évfolyam, 247-271. szám)

1938-11-01 / 247. szám

1938 november 1 ­lésekben heves alsóházi vitára ke­rül sor. Politikai körök egyébként erre a hétre várják a kormány átalakítá­sát is. Befejezett ténynek tekintik, hogy lord Hailsham lordkancellár kiválik a kormányból és utódja Runciman lord lesz. Jó értesült kö­rökben megerősítik azokat a híre­ket, hogy a miniszterelnök elejtette a hadianyagminisztérium felállítá­sának tervét és feladta azt a gon­dolatot is, hogy a polgári légvéde­lem megszervezésére minisztériumot állítson fel. Sir John Henderson, aki néhány héttel ezelőtt a kormánytól meg­bízást kapott a légvédelemmel kap­csolatos kérdések (a polgári lakos­ság védelme, a nagy városok ki­ürítése, háború esetére a lakosság megszervezése, gázálarcok szét­osztása stb.) tanulmányozására, a legesélyesebb jelöltje volt ennek a felállítandó minisztériumnak, most a belügyminisztérium alá rendelt polgári légvédelmi hivatalt vezeti. A lapok egyöntetű véleménye sze­rint a Stanley lord halálával meg­üresedett dominiumü­gyi miniszté­riumot továbbra is Malcolm Mac­­Donald gyarmatügyi miniszter fog­ja vezetni. A kormány átalakítására minden körülmények között még e héten sor kerül, egyelőre azonban bizonytalan, hogy Chamberlain va­lóban a kormány radikális át­szervezésére gondol-e, mint néhány hétfői reggeli lap írja. R­ibbentrop német külügyminiszter (baloldalt) a római tárgyalások befejezése u­tán elutazik az olasz fővá­rosból. Jobbról Ciano olasz külügyminiszter. Chamberlain béketervét viszi Henderson Berlinbe London, október 31. A Sunday Express jelenti, hogy Sir Neville Henderson, Nagybri­­tannia berlini követe a német fő­városba visszatérőben Chamber­lain miniszterelnöknek az európai béketervre vonatkozó javaslatait viszi magával. Chamberlain meg­beszéléseket óhajt folytatni Hitler kancellárral. Hitler kancellárnak hír szerint a volt német gyarmatok közül egyeseket általános meg­egyezés keretében felajánlanának. Ez az egyezmény megállapodásokat tartalmazna a fegyverkezés általá­nos korlátozására és megnem­táma­dási egyezményt Németország és valamennyi szomszédja között. Angol kormánykörökben bizako­dóan ítélik meg az európai nagyha­talmak együttműködésének kilá­tásait. A lapok vezető helyen foglal­koznak a német-angol viszony kér­désével s egyöntetűen megállapít­ják, hogy a két állam között sem­miféle komoly nézeteltérés nem áll fenn. Nincsenek áthidalhatatlan el­lentétek a gyarmati kérdésben sem — írja a Daily Express — s egé­szen bizonyos, hogy ezt a kérdést is minden nagyobb nehézség nélkül meg lehet oldani, annál is inkább, minthogy angol részről az egykori német gyarmatokat mindig csak népszövetségi területnek tekintették és nem tartottak igényt arra, hogy az angol igazgatás alatt álló egykori német gyarmatokat beolvasszák az angol birodalomba. A Daily Ex­press értesülése szerint Francia­­ország is ugyanerre az álláspontra helyezkedik a francia igazgatás alá helyezett egykori német gyarmatok kérdésében. Ha azonban a franciák mégis ragaszkodnának a Németor­szágtól elvett gyarmatokhoz, akkor ebben a kérdésben sem­miesetre sem fog érvényesülni a francia-angol együttműködés. A Daily Express végül annak a véleményének ad ki­fejezést, hogy a németországi poli- ESTI KURÍR Az olasz trónörökös látogatása Hitlernél München, október 31. (Inf.) Hitler Adolf vezér és kan­cellárnak vasárnap fejedelmi ven­dége volt. Umberto olasz trónörö­kös látogatást tett Hitler Adolf obersalzbergi házában. Az olasz trónörökös látogatásáról a követ­kező közleményt adták ki.­­ Umberto olasz trónörökös vasárnap délben egy órakor lá­togatást tett Obersalzbergb­en Hitler Adolf birodalmi kancellárnál. A vezér együtt reggelizett a trónörö­kössel és a vendégének kíséretében lévő olasz katonai attaséval. Később együtt feketéztek. Az olasz trón­örökös délután 3 órakor hagyta el kíséretével a Berghofot és automo­bilon visszatért Münchenbe. Politikai körökben nem hiszik, hogy az obersalzbergi találkozón politikai természetű megbeszélés lett volna. Umberto trónörökös abból az alkalomból látogatott el Német­országba, hogy részt vegyen Jenő savoyai hreceg müncheni esküvő­jén. Kikai rendszer nem lehet alfadálya a gyarmati kérdés rendezésének. Angliának végeredményben semmi köze sincs ahhoz, hogy milyen po­­ltikai rendszerrel kormányozzák Németországot. ARIIN IN SZaJnUijai&a cuz. j zwUszXrít • HíradttS, Crvíske has hajt éj Adományok a nemzeti akciókra A Hecht Gusztáv cég a «Magyar a magyarért»­akcióra 20 pengőt, a Horthy-repülőalap javára 20 P-t és a kormányzóné inségakciójára 10 pengőt küldött. Preisz Gézáné fütőszalonja (IV., Semmelweis­ u. 19) a „Magyar a magyarért" akcióra 5 P-t küldött. A Hell és Társa cég a "Magyar a magyarért" akcióra ICO pengőt, a kormányzónő insegakciójára 30 pengőt és a Horthy-repülőalapra 20 pengőt küldött. Az adományokat rendeltetési helyére juttatjuk. KÜLFÖLDI TŐZSDÉK Zürich, október 31. Páris 11.73 háromnegyed—11.73 és fél, London 20.99—20.98 és fél, New­­york 440.37—440.50, Brüsszel 74.46— 74.47 és fél, Milánó ,23.17—23.16 egy­negyed, Amsterdam 239.55—239.65, Berlin 176.30—176.40, Zsófia 540—540, Prága 15.12 és fél—15.15, Varsó 82.87 —82.87, Belgrád 10—10, Bukarest 325—325. 11860 | | KOZMA KALAP újdonságok legnagyobb választéka Finom uridivat Kü­földi világmárkák Károly-kurut 3 | EMLÉKEZÜNK (A. Gy.) A jobboldali sajtó emlékezetünkbe idézi 1938 ok­tóber 31-én 1918 október 31 -ét. Valóban helyes ma különöskép­pen visszaemlékezni erre a gyá­szos és szégyenletes huszas év­fordulóra, helyes visszaemlékez­ni arra, hogy húsz évvel ezelőtt hogyan kergette az országot a forradalomba és anarchiába és hogyan vált az ország ezután bekövetkezett megcsonkításának okozójává az az agitáció, amely az ország függetlenségének és békéjének jelszavával kezdődött s amelynek munkáját Szamuelly terroristái és Trianon koronáz­ták meg. Láttuk ennek az agitá­­ciónak a munkáját a főváros­ban és a vidéken, láttuk falun, ahol a józan magyar parasztsá­got igyekeztek teljesíthetetlen földosztási ígéretekkel az őrület­be kergetni és láttuk, sajnos, mi, akik akkor a frontokon levő hadseregben voltunk, mint kezdi ki és fűrészeli el ez az agitáció a mindenütt ellenséges területen álló katonaság fegyel­mét és ellenállóképességét, mint veszi el a maga céljainak meg­valósítása érdekében a had­sereg széjjelzüllesztésével annak a lehetőségét is, hogy ha el is veszítettük a háborút, intakt haderővel megvédhessük az el­lenséges benyomulás ellen az ország határait. Mert ezt meg tudtuk volna tenni. Magam is olyan századdal érkeztem vissza a frontról, amelyben mindenki, az utolsó huszárig, azzal a tu­dattal jött haza, hogy az orszá­got kell megvédeni a beözönleni akaró mohó szomszédok ellen. Itthon azután elvégezte a maga munkáját az a „dicsőséges" for­radalom, amelynek hadügy­minisztere „nem akart katonát látni". Szemelvényeket közöl a szélső­­jobboldali lap a húsz évvel ez­előtti forradalmi sajtó agitációs cikkeiből. Valóban az ember arcába kergeti a vért — amint arcunkba kergette akkor is, ami­kor mint fiatal tisztek kénytele­nek voltunk tehetetlenül nézni ennek a propagandának pokoli munkáját a gondjainkra bízott katonák között — az a harég, az a stílus, a hazaárulásnak, egész nemzeti múltúnk meg­tagadásának, az alkotmány és minden nemzeti institúciónk gyalázásának, a társadalmi ellen­tétek és az osztálygyűlölet szitá­sának az a szemérmetlen ciniz­musa, amellyel az akkor még nemzetinek hirdetett forradalom apostolai a maguk „népboldo­­gító“ eszméit lapjaikban terjesz­tették. És tanulságos, ha össze­hasonlítjuk a hangoztatott jel­szavakat az elért eredmények­kel: szociális reformok helyett bolsevizmust kaptunk, az ország függetlensége helyett húszéves függőséget a mi rovásunkra nagyra nőtt hatalmaktól és békét — azt igen, azt kaptunk: tria­noni békét. Valóban nem árt, ha felhívják a figyelmünket, hogy minderre emlékezzünk. De mi emlékezünk. Emléke­zünk arra, hogy hogyan hasz­nálták ki a háborútól elcsigá­zott katonaság és a háborús nél­külözésektől legyengült ellen­­állóképességű polgári lakosság vágyát a béke és a normális élet­viszonyok után arra, hogy fel­borítsák az állam fundamentu­mait. Emlékezünk arra, hogy a forradalom által hatalomra ju­tott kormányzat mennyire nem tudta kezében tartani a hatal­mat. Emlékezünk, hogy ugyan­az az agitáció, amely őt beül­tette a hatalomba, vált a végze­tévé is, mert a forradalom útján nincs megállás. Maga a kor­mány tűrte a mind szélsősége­sebbé váló agitációt és mihelyt tűrte, kénytelen volt vele lépést tartani. Építő munka helyett „építő forradalmat" hirdetett, a minkt értékeinek átmentése he­lyett megtagadott minden kö­zösséget nemzeti múltúnkkal, nagy hangon hirdetvén, hogy pusztulnia kell mindennek, ami volt, az új korszak küszöbén. Emlékezünk arra is, hogy az önmagát a népakarat képviselő-­­jének kinevező Nemzeti Tanács és a tőle függő kormány mint tolta félre az ország népe által választott parlamentet és azokat az embereket, akiknek az ország vezetésében a múltban szerepük volt: nem kellett a „rohadt" parlament, nem kellettek az „átkos" letűnt korszak reakciói soknak, feudálisoknak, a nép el­lenségeinek kikiáltott vezetőem­­berei, akiknek nyilván akkor is az volt a bűnük, hogy ha talán­ sokban tévedtek is, megvolt a­ közéleti múltjuk és megvoltak bennük azok a szellemi és er­kölcsi adottságok, amelyekkel még meg tudták volna állítani az országot a végzetes úton.­ Éppen ezért kiáltották rájuk —­ akkor is — teli torokkal, hogy pusztuljanak, nincs többé he­lvük az ország vezetése körük És végezetül emlékezünk arra is, hogy ez az út, amelyen a kor­mány, ahelyett, hogy erős kézs­zel megfékezte volna a szélső­­ségeket, fokról fokra engedmé­­nyeket tett nekik, ahelyett, hogy elnémította volna a demagógiát, iparkodott annak stílusát és nyelvezetét kisajátítani, hova ve­­zetett: oda, hogy leült tárgyalni a bebörtönzött kommunisták­­kal és átadta nekik azt a hatal­­mát, amelynek saját tehetetlen­­sége folytán már csak névleg volt birtokosa. Mi emlékezünk minderre ok­tóber 31-én, a ,,"kísértetek órá­ján". És nemcsak emlékezünk, de azt is látjuk, hogy évek­ múlva hogyan kisért a múlt. Kisért, pedig ma mások a körül­mények és mindannak, amire húsz esztendővel ezelőtt nem ■mentséget, de magyarázatot le­hetett találni, még ürügye sen­ áll fenn. Húsz év előtt egy ötöd­­féléves elvesztett háború vér­­veszteségével legyengítve, ha­zánk testére éhes fölfegyverzett ellenséges szomszédok gyűrű­je- 3 TUNGSRAM mmm

Next