Esti Kurir, 1939. január (16. évfolyam, 1-25. szám)
1939-01-01 / 1. szám
1939 január 1 Nyílt levél Rajniss Ferenc képviselő úrhoz Képviselő Úr! Nem vagyok „homo unius libri“ és ugyanez a felfogásom áll a sajtóra is. Ez nemcsak megszokás, de kötelességem is, hiszen magam is aktívan közreműködöm egy vidéki lap szerkesztésében. Szeretem és akarom tudni, hogy bizonyos kérdésekben és országos dolgokban hogy és miképpen vélekedik úgy a jobb-, mint a baloldali sajtó és a két világnézet egybevetéséből, az evangéliumi alapelvek szemmeltartása mellett alkotom meg az ítéletemet a magyar élet egyes felvetődő és felszínen levő kérdéseiről, így a zsidókérdésről is. A mondott elv alkalmazása mellett vettem kezembe a magyarság egyik jobboldali sajtóorgánumát reggel és igy olvastam el képviselő úrnak az „Új Magyarság*" pénteki számában ítt, a „A zsidófront figyelmébe'* című vezércikkét. A vezércikk figyelmes átolvasása, áttanulmányozása és megmérlegelése kényszerített rá, hogy képviselő uramhoz e nyílt levelem megírjam. Célja, hogy fair módon bizonyos alapelveket tisztázzunk és célja, hogy a szenvedélyek harcábanés a túlfűtött levegőben a józan ész és örök princípiumok mértéke alá állítsuk a zsidókérdést. Mindenekelőtt ki kell jelentenem, hogy a mai modern fogalommal éljek: százszázalékos „árja", vagyok. Soha családom vérében egy csepp zsidó vér sem csörgedezett. Kívánságára ezt az állításomat okmányokkal is igazolom. Azután a zsidó tőkének sem vagyok semilyen formában lekötelezettje, annak áldásaiban nem részesültem, a munkanélküli jövedelmet nem húztam ... sőt. Nem vagyok vádolható tehát érdekközösséggel, sem pedig avval, mintha valaki sugalmazta volna vagy netán rákényszerített e levél megírására. Képviselő úr! Én mint magyar ember beszélek és ha az ellenkező véleményt is nyilvánítom, magyar aggodalom az, ami ajkamra adja a szót. Én a zsidótörvényt, illetve még javaslatot a mai formájában nemzeti szerencsétlenségnek és nemzeti kataklizma előidézőjének tartom. Annak tartom, mert homlokegyenesen szembenáll Isten tételes törvényével, az emberszeretettel és szembenáll a magyar alkotmányos jogfejlődés szentistváni módszereivel. Azt látom és érzem benne, hogy a magyar élet védelmére készül, de az a módszer, ahogy ezt a védelmet előkészítik, az igazságos Isten büntetését provokálja ki a nemzettest fölé. Nem mérlegeli ugyanis a felebaráti szeretet második alapvető részét: ... úgy szeress, mint saját magadat. Márpedig az a nemzet, amelyik csak a törvény első részét tartja meg s a másodikat elfelejti vagy részkérdéssé teszi, az szembektalálja magát a hosszantűrő, de igazságos Istennel. Aki jogrendjének megsértését a történelem folyamán még soha nem hagyta megtorlatlanul az időben. ’ Imrédy Béla miniszterelnök úr egyik nagyvonalú beszédében „csodálatos forradalomról" beszél, amelyben üszkös gerendák, felégetett otthonok, szétdúlt családok útjelzői nélkül új élet fakad és ez új életben kivirul, kiteljesedik a szentistváni jogalkotás alapján a teljes magyar élet. Méltóztassék azt nekem megmondani és arról meggyőzni, hol találhatom meg a zsidókérdésben ezt a csodálatos új forradalmat, amikor ennek szükségképpeni következménye a szétdúlt családi otthonok romja, az otthontalan emberek tömege és egy bizonytalan jövő előtt álló százezres, testből-lélekből álló embertömeg, így magyar életet építeni nem lehet, nem Szabad és a magyar történelem jogalkotása hasonló esetet nem ismer és erre precedenst nem szolgáltatott. Próbáljuk csak leszállítani a zsidókérdést a túlfűtött és izzó levegőben is a maga reális értékére. Meggyőződésem és ezt hiszem, hirdetem és kiáltva kiáltom, a mindennapi kenyér kérdése, okozója a szerencsétlen trianoni béke. A béke következtében elveszítettük gazdasági területeinket, a felnövő generáció elhelyezkedési lehetőségét. Hátunk mögött és mellettünk és közöttünk él egy nagysokaságú, kenyérre, otthonra, asszonycsókra és gyermekölelésre váró és vágyó fiatal magyar nemzedék és mert ennek jogos igényét, életigénylését kielégíteni nem tudhatjuk a békediktátumok minden vonalon szűk horizontú korlátai miatt, nagyon szerencsétlen módon nyúlunk hozzá a zsidókérdéshez, hogy számukra egy talpalatnyi földet biztosítsunk. Szerencsétlen módot írok, mert e kérdésnek kirobbanásszerű rendezése letér a magyar jogalkotás evolúciós és szentistváni fogalmak szerint beidegzett útjáról és olyan vágányokra téved, ami az én szerény megítélésem szerint tényleg forradalmat, de pusztító és romboló forradalmat eredményez, felbecsülhetetlen kárral a nemzet életében. Én boldogult Gömbös Gyula miniszterelnököt a mai idők egyik legnagyobb magyarjának tartottam és tartom most is, bárhol is állt az életben. Vele volt szerencsém egy alkalommal a zsidókérdésről beszélgetni és akinek magyarságához, izzó hazaszeretetéhez kétség nem fér, mondotta: van zsidókérdés, de ezt nem lehet forradalmi robbantással megoldani, de a fejlődésnek és a magyar ifjúság kéthárom évtizeden keresztül történő ránevelésével, fokozatos térfoglalással, nemes versennyel, a magyar fajta kiváló tulajdonságainak az erejével szükséges a zsidókérdést kibogozni. Én ma is ezt hirdetem, hiszem és vallom, mert eleget teszünk vele Isten törvényének és a magyar alkotmányos jogfejlődésnek. Nem szabad és nem lehet nekünk a totális államok gyarmatpolitikájának módjára kérdéseket erőszakos eszközökkel megoldani. Legyen forradalom, de az üszkös romok helyett új, szent magyar élet viruljon. El kell ismernünk, ha mégoly soviniszta magyarok is vagyunk, hogy „a magyar zsidóságnak" feltétlenül vannak értékei is, ami értékekkel gyarapította a magyar életet. Ám ezek az értékek, ha robbanásszerű módon oldjuk meg e kérdést, elsikkadnak és elvesznek, pedig nekünk minden munkaproduktumra szükségünk van. Evolúciós úton lehet csak és kell, hogy átmentsük a magyar élet számára. Képviselő úr gondolatmenete a magyar zsidóságot túlkapással, szemmértékének elvesztésével, gőgöshangú uralommal vádolja meg. Elismerem, van benne valami, de ez épp olyan fajtatulajdonság, mint a magyarban a patópáli vonás. Van a fajtánkban, bizonyos grandseigneurt nemtörődömség és ez az oka annak, hogy a zsidóság „előre törhetett" és szemmértékét elvesztette és gőgös uralkodó faj lett a magyar földön. Ha másra nem, de arra legalább jó volt Trianon, hogy ezt a nagy nemzeti bűnünket, múltúnknak ez égető sebét fölismertük és megismertük, megszületett a gyógyító szándék és akarat, de amíg gyógyítjuk magunkat, nem szabad, hogy megöljük embertársunkat. Lépjünk csak rá az evolúciós útra és egy-két évtized alatt mi is ott tartunk,, ahol ma gazdasági, politikai és irodalmi téren a zsidóság áll. Ne csináljunk belőlük vértanút, de szégyenkezés nélkül tanuljunk tőlük. Ez az emberség útja. Van képviselő úr írásában egy nagyon megfontolásra méltó és aggodalmat keltő, ritka betűvel szedett kitétel, így szól: „...hogy minden cselekvésünk pontosan az ellenkezője legyen annak, ami Németországban történik" ... Képviselő úr! Én itt látom és ebben látom a mesterségesen fölszított zsidókérdésnek nagy veszedelmét. Nemzeti csapását. Ki kell jelentenem és fennen hangoztatom, hogy csodálkozva bámulom azt a heroikus munkát, amit az új Németország vezérével élén teremt. Csodálkozva figyelem a fasiszta Itália Ducejának gigászi erőfeszítését, amivel új életet teremthet Olaszország földjén. Kell és szükséges, hogy amit a totális államok szociális és emberi téren kipróbáltan az emberibb élet megélésére alkottak és teremtettek, azt magyar formába átöntve átvegyük és megvalósítsuk. De hogy jogalkotásunkban függvénye legyünk, alkotmányos életünk berendezésében érvényesüljenek a tengelyhatalmak jogforrásai, azt egyenesen nemzeti szerencsétlenségnek tartom. Szerencsétlenségnek, mert magyar lelki alkatunktól idegenek, nem a nemzet akaratából és szükségéből fakadtak. Maradjanak továbbra is barátaink. Elismerem és helyeslem a kormány tengelyhatalmakra támaszkodó külpolitikáját, csak az idegen lélektől féltem, annak netáni rombolásától óvnám meg nemzetemet. Adja az Isten, hogy én tévedjek. Boldogan ismerném be, hogy az aggodalmak mérlegelésében túllőttem a célon. Még valamit szeretnék megjegyezni cikkével kapcsolatban. Panaszolja, sőt egyenesen vádolja képviselő úr a zsidóságot és annak sajtóját, hogy ideges, támadó hangon ir és közöl egynémely gróf és őrgrófnak írásaiból is. Erre egy igen egyszerű hasonlattal válaszolok. Megfogom és megkötöm a kutyámat. Ütöm és rugom. A kutya visít és morogva nekem támad. S ha véletlenül kiszabadul és megharap, ne csodálkozzak rajta. Önvédelemből teszi. Analóg eset ez a „zsidó sajtó*" ideges, vigyázva támadó, de minden esetben védekező hangjára. Nem szabad csodálkoznunk rajta. Hasonlóképpen cselekednénk, ha minket deklarálnának másodrangú fajtának. Képviselő úr! Szellemi fegyverekkel igyekeztem a magam álláspontját megvilágosítani, ha meg tud győzni ellenkezőjéről, nem vagyok konok kun koponya, hogy el ne fogadjam az igazságot. A lélek és a szív vezetett és az emberszeretet diktálta e sorokat. Fogadja úgy és lássa meg benne egy falusi kálvinista pap magyar életért való aggódását. Fogadja képviselő úr megkülönböztetett tiszteletem tolmácsolását. Ennek kifejezése mellett vagyok kész hivc: lasheat&s JL- Eskc'sn rcf. lelkész ! KKyPTOIVÁL ESTI KURÍR . '’ ^ A MAGYAR ZSIDÓKAT A szlovák kormány félhivatalos lapja, a „Slovak", karácsonyi számában cikket közöl a magyarországi zsidókérdésről. A cikk többek közt a következőket írja: A magyar politikai élet legnagyobb szenzációja a kormány által indítványozott zsidótörvény. Emlékezetünkben vannak az utolsó események és tudjuk, h hoiy viselkednek a zsidók Szlovenszkón, különösen a legkomolyabb időkben, akkor, midőn minket Pozsonytól, Kassától, Érsekújvártól jogfosztottak, repültek a zsidó depsstásiak Budapestre, ahol a konzulátusokon összegeket raktak le, hűséget és támogatást ígértek a magyar kormánynak. Nem sajnáljuk a magyar zsidókat. Üdvözölték a magyarokat, a kassai, ungvári, érsekujvári zsidó házakon lengedeztek az első magyar lobogók, ők képezték a magyar jelleget és ha nincsenek itt a zsidók, nem lett volna Kassa, Léva, Losonc és a többi szlovák város magyar befolyás alatt. Ők voltak a magyar élet viselőii és a bacillusok, mely bacillusok a slovák életet megmagyarosították és szétforgálcsolták, még pedig nagyon is erkölcstelen módon. „ITT AZ UJ ESZTENDŐ' Szerezzen örmet csalóházak. Vegyen márkás rádiót. morvát rad.ó VII., Erzsébet-körut 40. tel.: 10-43-64 és 14-00-9. Kedvező fizetési letételek: 27 évsz erválta Vl;rm>s csá3z:i---j C cb! 3