Esti Kurir, 1939. január (16. évfolyam, 1-25. szám)

1939-01-01 / 1. szám

1939 január 1 Nyílt levél Rajniss Ferenc képviselő úrhoz Képviselő Úr! Nem vagyok „homo unius libri“ és ugyanez a felfogásom áll a sajtóra is. Ez nemcsak megszokás, de kötelességem is, hiszen magam is aktívan közre­működöm egy vidéki lap szer­kesztésében. Szeretem és aka­rom tudni, hogy bizonyos kér­désekben és országos dolgok­ban hogy és miképpen véleke­dik úgy a jobb-, mint a bal­oldali sajtó és a két világnézet egybevetéséből, az evangéliumi alapelvek szemmeltartása mel­lett alkotom meg az ítéletemet a magyar élet egyes felvetődő és felszínen levő kérdéseiről, így a zsidókérdésről is. A mondott elv alkalmazása mellett vettem kezembe a ma­gyarság egyik jobboldali sajtó­­orgánumát reggel és igy olvas­tam el képviselő úrnak az „Új Magyarság*" pénteki számában ítt, a „A zsidófront figyelmébe'* című vezércikkét. A vezércikk figyelmes­­ átolvasása, áttanul­mányozása és megmérlegelése kényszerített rá, hogy kép­viselő uramhoz e nyílt levelem megírjam. Célja, hogy fair mó­don bizonyos alapelveket tisz­tázzunk és célja, hogy a szenve­délyek harcában­­és a túlfűtött levegőben a józan ész és örök princípiumok mértéke alá állít­suk a zsidókérdést. Mindenekelőtt ki kell jelen­tenem, hogy a mai modern fo­galommal éljek: százszázalékos „árja", vagyok. Soha családom vérében egy csepp zsidó vér sem csörgedezett. Kívánságára ezt az állításomat okmányokkal is iga­zolom. Azután a zsidó tőkének sem vagyok semilyen formában lekötelezettje, annak áldásaiban nem részesültem, a munkanélküli jövedelmet nem húztam ... sőt. Nem vagyok vádolható tehát érdekközösséggel, sem pedig avval, mintha valaki sugalmazta volna vagy netán rákényszerített e levél megírására. Képviselő úr! Én mint ma­gyar ember beszélek és ha az ellenkező véleményt is nyilvání­tom, magyar aggodalom az, ami ajkamra adja a szót. Én a zsidótörvényt, illetve még javaslatot a mai formájá­ban nemzeti szerencsétlenségnek és nemzeti kataklizma előidéző­jének tartom. Annak tartom, mert homlokegyenesen szemben­­áll Isten tételes törvényével, az emberszeretettel és szembenáll a magyar alkotmányos jogfejlődés szentistváni módszereivel. Azt látom és érzem benne, hogy a magyar élet védelmére készül, de az a módszer, ahogy ezt a védelmet előkészítik, az igazsá­gos Isten büntetését provokálja ki a nemzettest fölé. Nem mér­legeli ugyanis a felebaráti sze­retet második alapvető részét: ... úgy szeress, mint saját ma­gadat. Már­pedig az a nemzet, amelyik csak a törvény első ré­szét tartja meg s a másodikat elfelejti vagy részkérdéssé teszi, az szembek­találja magát a hosszantűrő, de igazságos Isten­nel. Aki jogrendjének megsérté­sét a történelem folyamán még soha nem hagyta megtorlatlanul az időben. ’ Imrédy Béla miniszterelnök úr egyik nagyvonalú beszédében „csodálatos forradalomról" be­szél, amelyben üszkös gerendák, felégetett otthonok, szétdúlt csa­ládok útjelzői nélkül új élet fa­kad és ez új életben kivirul, ki­teljesedik a szentistváni jogalko­tás alapján a teljes magyar élet. Méltóztassék azt nekem meg­mondani és arról meggyőzni, hol találhatom meg a zsidókér­désben ezt a csodálatos új forra­dalmat, amikor ennek szükség­képpeni következménye a szét­dúlt családi otthonok romja, az otthontalan emberek tömege és egy bizonytalan jövő előtt álló százezres, testből-lélekből álló embertömeg, így magyar életet építeni nem lehet, nem Szabad és a magyar történelem jogalko­tása hasonló esetet nem ismer és erre precedenst nem szolgáltatott. Próbáljuk csak leszállítani a zsidókérdést a túlfűtött és izzó levegőben is a maga reális érté­kére. Meggyőződésem és ezt hi­szem, hirdetem és kiáltva kiál­tom, a mindennapi kenyér kér­dése, okozója a szerencsétlen trianoni béke. A béke következ­tében elveszítettük gazdasági te­rületeinket, a felnövő generáció elhelyezkedési lehetőségét. Há­tunk mögött és mellettünk és közöttünk él egy nagysokaságú, kenyérre, otthonra, asszony­csókra és gyermekölelésre váró és vágyó fiatal magyar nemze­dék és mert ennek jogos igényét, életigénylését kielégíteni nem tudhatjuk a békediktátumok minden vonalon szűk horizontú korlátai miatt, nagyon szeren­csétlen módon nyúlunk hozzá a zsidókérdéshez, hogy számukra egy talpalatnyi földet biztosít­sunk. Szerencsétlen módot írok, mert e kérdésnek kirobbanás­­szerű rendezése letér a magyar jogalkotás evolúciós és szentist­váni fogalmak szerint beidegzett útjáról és olyan vágányokra té­ved, ami az én szerény megítélé­sem szerint tényleg forradalmat, de pusztító és romboló forradal­mat eredményez, felbecsülhetet­len kárral a nemzet életében. Én boldogult Gömbös Gyula miniszterelnököt a mai idők egyik legnagyobb magyarjának tartottam és tartom most is, bár­hol is állt az életben. Vele volt szerencsém egy alkalommal a zsidókérdésről beszélgetni és aki­nek magyarságához, izzó haza­szeretetéhez kétség nem fér, mondotta: van zsidókérdés, de ezt nem lehet forradalmi rob­bantással megoldani, de a fejlő­désnek és a magyar ifjúság két­­három évtizeden keresztül tör­ténő ránevelésével, fokozatos térfoglalással, nemes versennyel, a magyar fajta kiváló tulajdon­ságainak az erejével szükséges a zsidókérdést kibogozni. Én ma is ezt hirdetem, hiszem és val­lom, mert eleget teszünk vele Isten törvényének és a magyar alkotmányos jogfejlődésnek. Nem szabad és nem lehet ne­künk a totális államok gyarmat­­politikájának módjára kérdése­ket erőszakos eszközökkel meg­oldani. Legyen forradalom, de­ az üszkös romok helyett új, szent magyar élet viruljon. El kell ismernünk, ha még­oly soviniszta magyarok is va­gyunk, hogy „a magyar zsidó­ságnak" feltétlenül vannak ér­tékei is, ami értékekkel gyara­pította a magyar életet. Ám ezek az értékek, ha robbanás­szerű módon oldjuk meg e kér­dést, elsikkadnak és elvesznek, pedig nekünk minden munka­­produktumra szükségünk van. Evolúciós úton lehet csak és kell, hogy átmentsük a magyar élet számára. Képviselő úr gondolatmenete a magyar zsidóságot túlkapás­sal, szemmértékének elvesztésé­vel, gőgöshangú uralommal vá­dolja meg. Elismerem, van benne valami, de ez épp olyan fajtatulajdonság, mint a ma­gyarban a patópáli vonás. Van a fajtánkban, bizonyos grand­­seigneurt nemtörődömség és ez az oka annak, hogy a zsidóság „előre törhetett" és szemmérté­két elvesztette és gőgös ural­kodó faj lett a magyar földön. Ha másra nem, de arra legalább jó volt Trianon, hogy ezt a nagy nemzeti bűnünket, múl­túnknak ez égető sebét föl­ismertük és megismertük, meg­született a gyógyító szándék és akarat, de amíg gyógyítjuk ma­gunkat, nem szabad, hogy meg­öljük embertársunkat. Lépjünk csak rá az evolúciós útra és egy-két évtized alatt mi is ott tartunk,, ahol ma gazdasági, po­litikai és irodalmi téren a zsi­dóság áll. Ne csináljunk belőlük vértanút, de szégyenkezés nél­kül tanuljunk tőlük. Ez az em­berség útja. Van képviselő úr írásában egy nagyon megfontolásra méltó és aggodalmat keltő, ritka betű­vel szedett kitétel, így szól: „...hogy minden cselekvésünk pontosan az ellenkezője legyen annak, ami Németországban tör­ténik" ... Képviselő úr! Én itt látom és ebben látom a mesterségesen fölszított zsidókérdésnek nagy veszedelmét. Nemzeti csapását. Ki kell jelentenem és fennen hangoztatom, hogy csodálkozva bámulom azt a heroikus mun­kát, amit az új Németország vezérével élén teremt. Csodál­kozva figyelem a fasiszta Itália Ducejának gigászi erőfeszítését, amivel új életet teremthet Olaszország földjén. Kell és szükséges, hogy amit a totális államok szociális és emberi té­ren kipróbáltan az emberibb élet megélésére alkottak és te­remtettek, azt magyar formába átöntve átvegyük és megvaló­sítsuk. De hogy jogalkotásunkban függvénye legyünk, alkotmányos életünk berendezésében érvé­nyesüljenek a tengelyhatalmak jogforrásai, azt egyenesen nem­zeti szerencsétlenségnek tartom. Szerencsétlenségnek, mert ma­gyar lelki alkatunktól idegenek, nem a nemzet akaratából és szükségéből fakadtak.­ Maradja­nak továbbra is barátaink. El­ismerem és helyeslem a kor­mány tengelyhatalmakra tá­maszkodó külpolitikáját, csak az idegen lélektől féltem, annak netáni rombolásától óvnám meg nemzetemet­. Adja az Isten, hogy én tévedjek. Boldogan ismerném be, hogy az aggodalmak mérle­gelésében túllőttem a célon. Még valamit szeretnék meg­jegyezni cikkével kapcsolatban. Panaszolja, sőt egyenesen vá­dolja képviselő úr a zsidóságot és­ annak sajtóját, hogy ideges, támadó hangon ir és közöl egy­némely gróf és őrgrófnak írá­saiból is. Erre egy igen egyszerű hasonlattal válaszolok. Meg­fogom és megkötöm a kutyá­mat. Ütöm és rugom. A kutya visít és morogva nekem támad. S ha véletlenül kiszabadul és megharap, ne csodálkozzak rajta. Önvédelemből teszi. Ana­lóg eset ez a „zsidó sajtó*" ide­ges, vigyázva támadó, de min­den esetben védekező hangjára. Nem szabad csodálkoznunk rajta. Hasonlóképpen cseleked­nénk, ha minket deklarálnának másodrangú fajtának. Képviselő úr! Szellemi fegy­verekkel igyekeztem a magam álláspontját megvilágosítani, ha meg tud győzni ellenkezőjéről, nem vagyok konok kun ko­ponya, hogy el ne fogadjam az igazságot. A lélek és a szív ve­zetett és az emberszeretet dik­tálta e sorokat. Fogadja úgy és lássa meg benne egy falusi kál­vinista pap magyar életért való aggódását. Fogadja képviselő úr meg­különböztetett tiszteletem tol­mácsolását. Ennek kifejezése mellett vagyok kész hivc: lasheat&s JL- Esk­c'sn rcf. lelkész ! KK­yPTOIVÁL ESTI KURÍR . '’ ^ A MAGYAR ZSIDÓKAT A szlovák kormány félhivatalos lapja, a „Slovak", karácsonyi szá­mában cikket közöl a magyarországi zsidókérdésről. A cikk többek közt a következőket írja: A magyar politikai élet legnagyobb szenzációja a kormány által indítványozott zsidótörvény. Emlékezetünkben vannak az utolsó események és tudjuk, h hoiy viselkednek a zsidók Szlovenszkón, különösen a legkomolyabb idők­ben, akkor, midőn minket Pozsonytól, Kassától, Érsekújvártól jo­­g­­fosztottak, repültek a zsidó depsstásiak Budapestre, ahol a konzulátu­sokon összegeket raktak le, hűséget és támogatást ígértek a magyar kormánynak. Nem sajnáljuk a magyar zsidókat. Üdvözölték a magyarokat, a kassai, ungvári, érsekujvári zsidó házakon lengedeztek az első ma­gyar lobogók, ők képezték a magyar jelleget és ha nincsenek itt a zsidók, nem lett volna Kassa, Léva, Losonc és a többi szlovák város magyar befolyás alatt. Ők voltak a magyar élet visel­őii és a bacillusok, mely bacillu­sok a slovák életet megmagyarosították és szétforgálcsolták, még pedig nagyon is erkölcstelen módon. „ITT AZ UJ ESZTENDŐ' Szerezzen ör­met csaló­ház­ak. Vegyen márkás rádiót. morvát rad.ó VII., Erzsébet-körut 40. tel.: 10-43-64 és 14-00-9. Kedvező fizetési le­tételek: 27 évs­z erválta Vl;rm>s csá3z:i---j C cb! 3

Next