Esti Kurir, 1939. január (16. évfolyam, 1-25. szám)
1939-01-01 / 1. szám
LÁTJUKÁTFOGÓ beszédben ismertette tegnap Imrédy Béla miniszterelnök kormányzatának irányát, elgondolásait. Megállapításai nem hatottak meglepetésként. Közelebbről s tüzetesebben is megjelölték a kormányelnök céljait, amelyek felől mi már hónapok óta nem vagyunk kétségben. Nem ámítottuk önmagunkat, felismertük világosan, hogy ami felé a hivatalos hatalom törekszik, az a tekintély-kormányzás rendszere, szemben azzal az államberendezkedéssel, amelyet mi alkotmányosnak és parlamentárisnak ismerünk. Ez a felismerés állított szembe bennünket Imrédy Béla irányával, függetlenül a képviselőházi eseményektől, a kormánypárt bomlásától, időnként elhangzott hivatalos és félhivatalos nyilatkozatoktól. A miniszterelnök véleménye az alkotmányról az, hogy akik az alkotmány védelmében fordulnak szembe célkitűzéseivel, csak a legutolsó félszázad fejlődését és intézményeit tekintik, holott alkotmány volt addig is, egy ezredéven keresztül. Nos, a legutóbbi félszázad, a hatvanhét óta elmúlt korszak a népképviseletre felépített, felelős és parlamentáris kormányzat ideje volt s aki a fejlődésnek ezt a fokát, vagy formáját nem fogadja el, az — legyen elképzelése bármily jóhiszemű — csak ezzel merőben ellenkező útra léphet. Kifejezéseken, szavakon nem múlik semmi. Ezer esztendő során valóban volt az alkotmánynak s a kormányzásnak más formája is, az aranybulla ellenállási záradékától egészen a császári teljhatalom által kinevezett adminisztrátorokig, de az alapvető gondolat és nemzeti törekvés nem változott. A nemzet küzdelme ezer esztendőn keresztül mindig arra irányult, hogy önmagát kormányozza, sorsát és jövőjét önmaga határozhassa meg; históriája ennek a szabadságharcnak szinte szakadatlan lángolása és védekezés a reá erőltetett vezérek ellen. Ha más nem, hát éppen az ónodi föld szelleme idézhette volna ezt a miniszterelnök emlékezetébe. Esetleges kételkedést azonban végkép eloszlathatott, az alapvető különbségeket mindenki számára érthetően megvilágosíthatta a kormány jelen volt másik tagjának beszéde, aki a szabadelvűséget azonosnak mondotta a demokráciával, a demokráciát a parlamentarizmussal, a parlamentarizmust pedig az üres fecsegéssel. Mi ennek az „üres fecsegésnek" a szabatosabb meghatározása? Röviden és tömören: a bírálat. A törvényhozás, a sajtó, a közvélemény kritikája és számonkérése. Hajdan: a nemzet lelkiismerete; ma: terhes és nyűgös kölönc, mely a kormányt korszakalkotó működésében akadályozza. Mert a különböző jelzők, amelyekkel a bírálatot minősítik — destruktív kritika, lekicsinylő kritika stb. — nem változtatnak a lényegen. Minden hatalom ezzel intézi el a szabad szót, a lelkiismeret diktálta bírálatot. Destruktív az, ami nem fogadja el a hatalmat a legbölcsebbnek, lekicsinylő az, ami elvi meggyőződésének vártásáról felemeli tiltakozó szavát s következményekre merészel figyelmeztetni. A miniszterelnök hónapokkal ezelőtt rálépett arra az útra, melyen nem érvek mérkőznek érvekkel, meggyőzés a meggyőzéssel, hanem a hatalmi szó a kényelmetlen ellenvéleménnyel. Közigazgatási intézkedés hallgattatja el a sajtót a nemtetsző bírálatért — a belpolitikai, vagy külpolitikai indok természetesen kéznél van. Ma már ott tartunk, hogy olyan lapok is, amelyek esetleg az egyszerű hírszolgálat szerepét töltötték be, az önkéntes megszűnés lépésére kényszerülnek, mert a felső akarat így kívánja. Akármilyen megdöbbenéssel szemlélje is valaki az ilyen jelenségeket, meglepetést nem kelthetnek. Aki az utat nézi, annak tisztában kell lennie vele, hogy egyik lépés követi a másikat, következetesen és elkerülhetetlenül.★ Minden lépés távolabb visz a parlamentáris kormányzástól és közelebb a tekintélyi rendszerhez. A kormány intézkedései nem állanak meg a bírálat kényelmetlenségének elhárításánál. Hasonló beavatkozás következik a politikától távol eső és független területen, a magángazdaságban is. A miniszterelnök kifejtette, hogy a nagy őrségváltáshoz megfelelő emberek állnak rendelkezésre. Százával szerepelnek az előre összeállított névsorban, a központi hatalom már kiszemelte, megmérte és alkalmasaknak találta őket. Hogy azok a vállalatok, amelyeknek vezetésébe az állam beavatkozik, amelyeknek élére vezetőket jelöl ki, magánpénzen alakultak, magánvagyont képviselnek, hogy a tulajdonosoknak addig, míg a magántulajdon alapján állunk, joguk van tőkéjüket arra bízni, akire akarják, akit ők alkalmasnak tartanak, hiszen a kockázatot maradéktalanul ők viselik, a miniszterelnök urat nem befolyásolja. Amint az állam lapokat alapít, meglevőket beszüntet, vagy egybeolvadásra kényszerít, kijelöli a szerkesztőket és munkatársakat, úgy nyúl bele hasonló eszközökkel a magángazdálkodásba is s onnan óhatatlanul az élet minden területére. Logikus következmény ez, melyre hónapokkal ezelőtt rámutattunk már, olyan itt, amelyen nincs megállás. Ahogy a kritikát, destruktívnak vagy lekicsinylőnek minősítve, hallgatásra kivánja kárhoztatni, úgy kénytelen lesz megszüntetni a társadalomban működő minden individuális ténykedést és erőt, hogy helyébe az egyetlen és megfellebbezhetetlen felső bölcsességet ültesse. Valaha ezt abszolutizmusnak nevezték s a magyar történelem lapjai az ellene vívott küzdelmek szakadatlan erőfeszítéseiről tanúskodnak, jelentkezett bár a kíméletlen erőszak, az Isten kegyelméből való elhivatottság, vagy a felvilágosultság jogán. Ma népi politikának hívják, de úgy gondoljuk, hogy a benső tartalmon a kifejezés nem változtat. Éppen mert elvek s nem szavak, még kevésbé jelszavak után indulunk, éppen mert világosan látjuk az utat, a következményeket, érezzük kötelességnek, hogy szilárdan és megalkuvás nélkül küzdjünk az eszményekért, melyeket a nemzet legnagyobb érdekeivel azonosaknak hiszünk. A miniszterelnök maga is vallja: az út, amelyre lépett, nem lesz sima és kényelmes. Mi szerény erőnkkel azt szeretnék megakadályozni, hogy a nemzet lássa kárát a szerintünk is súlyos nehézségeknek. 1939 január 15 SZIMON VIKTOR A HÍRHEDT „CSÁSZÁR" REGÉNYES ELFOGATÁSA ÉS SZÖKÉSE NEMZETKÖZI KALANDOR-TÁRSASÁGBA KEVEREDETT AZ ISMERT PESTI CSEMEGEKERESKEDŐ FIA A budapesti rendőrség két napja hajszol egy Pesten is jól ismert régi nemzetközi «lokálgavallért», akit történetesen pár nappal ezelőtt már letartóztattak ugyan, de fogházőre mellől regényes körülmények között megszökött. Az izgalmas szökés a Szent István-körúton játszódott le, pénteken délben. Részt vett az üldözésben az egész utca közönsége is, de eredménytelenül. Az eset előzményei is szokatlanul érdekesek. Esztendőkkel ezelőtt dúsgazdag, gondtalan életet élő gavallér volt Budapesten egy előkelő pesti patrícius-család legfiatalabb tagja, Szimon Viktor, aki már kora ifjúságában avval tűnt fel, hogy a legválasztékosabb eleganciával öltözködött. Módja is volt erre, hiszen édesapjáé volt a vagyont jövedelmező híres, előkelő fürdőutcai Szimon-féle csemegekereskedés. Szimon Viktort nem érdekelte az üzlet. A pesti táncos mulatóhelyek törzsvendége lett és annyira belevetette magát az éjszakai életbe, hogy családja még esztendőkkel ezelőtt megszakított vele minden kapcsolatot. A műveit, sok nyelven beszélő Szimon Viktor ezek után hoszszú évekre eltűnt Budapestről. Kalandos hírek érkeztek róla haza. A nemzetközi kedat,borok, viágfürdőhelyek léha társaságába keveredett. Artisták, mulatóhelybeli zenekarok tagjai, külföldről hazaérkező artistanők hoztak hírt Szimon Viktorról. Egyszer azt, hogy mint nemzetközi kalandornak többször meggyűlt a külföldi rendőrségekkel a baja. Máskor azt mesélték a hajnali bohémkávéházak törzsasztalainál, hogy a dandy-külsejű Szimon Viktor külföldön szerelmi karriert hajszol, csak gazdag, idősebb nők kegyeit, barátságát keresi, a könnyű és léha megélhetés reményében. Két csinos hölgy feljelentése Szimon Viktor eközben többnyire olyankor jött haza Budapestre, amikor rejtelmes forrásokból sok pénze volt. Ilyenkor rengeteg külföldi pénzt láttak nála a hozzá, mint a mulatók „császárához" sodródó foglalkozásnélküli és csodálatos semmitevésből élő barátai. Szimon Viktor titokzatos, sokat sejttető szavakkal dicsekedett pénztárcájának tartalmáról, pénzének származásáról. Nemrég körözőlevelet adtak ki Szimon ellen Budapesten. Két csinos külföldi nő jelentette fel, azzal, hogy nagyobb összegű külföldi pénzt csalt ki tőlük és ezeket a valutkát itt Budapesten üzérkedve eladta. Tehát nem csak csalást, hanem valutabűncselekményt is követett el. Szimon önként jelentkezik Pár nappal ezelőtt történt, hogy a bujkáló Szimon Viktor váratlanul megjelent a valutarendőrség Szent István körúti helyiségében. Önként jelentkezett s arra kérte a valutaügyészség vezetőjét, hogy vonják vissza ellene az elfogató parancsot, mert az a két hölgy, aki őt feljelentette, szerelmi bosszúból tett ellene panaszt, ő a ráfogott bűncselekményt nem követte el. Ezt igazolta is a hölgyek nyilatkozatával, melyben visszavonják panaszukat. A valutarendőrség vezetője, dr. Kotsis Miklós kir. ügyészségi alelnök nem fogadta el mindjárt a panaszt visszavonó iratokat. Gyanúja alapos volt: dr. Tóth Sándor detektívfelügyelő, a valutarendőrség detektív csoportjának vezetője, gyorsan megállapította, hogy Szimon erőszakkal csikarta ki a hölgyektől a feljelentést visszavonó nyilatkozatot. Erre Szimon Viktort a valutarendőrség letartóztatta, futott a valutarendőrség folyosóin, félrelökött néhány embert a lépcsőházba nyíló ajtó mellől és a második emeletről lerohant a lépcsőházba. Még a lépcsőházban volt Szimon Viktor, mire utána eredtek a valutarendőrség fürge detektívjei. Szimon a lépcsőházban, futtában, ledobta magáról télikabátját, elhajította a kalapját is és hogy egérutat nyerhessen, mint eshetőségre számítva, ő maga is , tolvajt" kiáltott, így sikerült kimenekülnie a kapun. Ekor már majdnem utolérték a valutadetektívek. De a kabát nélkül rohanó, sporthoz szokott Szimon Viktort nem lehetett utolérni. A Visegrádi utcáig üldözték. A Szent István-körúton mintha a föld nyelte volna el, Szimon Viktor az utca tömegében eltűnt. Természetesen a raffinált szökevényről a rendőrség rádiója gyors személyleirást adott le mindenfelé s most már mint szökött fogolyt keresik országszerte. Páll József SZILVESZTERKOR y*av.‘v'i*i ..vv.v.'...’■ : ■ y' REGGEL 8 ÓRÁIG NYITVA VANNAK. ARIZONA MOULIN ROUGE ANNA BARCA PRI PAVILLON SANGHAI ZANZIBAR Hajsza a körúton A Markó utcai fogházból tegnap délben kísérte át egy fegyőr Szimon Viktort a valutarendőrség Szent István körúti helyiségébe, mert Kotsis kir. ügyészségi alelnök helyettese jegyzőkönyvileg is ki akarta őt hallgatni. Éppen déli tizenkét óra volt, amikor a fegyőr az ügyész elé vezette Szimont. Várakozni kellett és ezért a fegyőrt arra utasították, hogy az ügyészi szobák mellett lévő s a foglyok számára fentartott külön beszélgető szobába kisérje a foglyot. A fogházőr nyitotta ki az udvari szoba ajtaját. Nem égett villany. A fogházőr a fogoly mellett mitsem sejtve előrelépett, hogy felkattintsa a villanykapcsolót. Ebben a pillanatban Szimon váratlanul roppant erővel belökte a sötét szobába a fogházőrt és ugyanabban a pillanatban berántotta az ajtót, s mivel kívül volt a kulcs, kétszer ráfordította a zárat. Ezt a jelenetet a valutarendőrség folyosóin jóformán senki sem vette észre, olyan villámgyorsan játszódott le. Mire a fogházőr a bezárt udvari szoba ajtaján dörömbölni kezdett, Szimon végig Lord Chilston titkos tanácsos Londonból jelentik: VI. György király titkos tanácsosává nevezte ki lord Chilston előkelő angol diplomatát, aki 62. életévének betöltésével nyugalomba vonult. Lord Chilston több éven át magyarországi angol követ volt, később Bécsben, Bukarestben, majd legutóbb Moszkvában képviselte Angliát. Lady Chilston, aki magyar társadalmi és művészkörökben őszinte nagyrabecsülésnek örvend, kiváló festőnő; ő tervezte a hirsetoni középiskola kápolnájában függő faliszőnyegeket, amelyek Szent György életét ábrázolják. Lord és Lady Chilston Kent megyei birtokukon lévő gyönyörű otthonukba, a Chilston-kastélyba vonultak vissza. PHILIPS RÁDIÓ Bemutatja Sternberg * M. kir. és udv. hangszergyár Vil. Rákóczi-ut 60 Telefon: 136-068, *44-354, 137-70S 4x ország legnagyobb és legszebb rádiótenné. 2 éve (önálló BODNÁR c gaz manifltiDUsokat díjtalanul beiliutatj* összes RHIJIÁI Részlet. C*me. Vilmos csásxÁr-ut 60. ÁrjegyxAk lnffvTni