Esti Kurir, 1939. január (16. évfolyam, 1-25. szám)

1939-01-01 / 1. szám

LÁTJUKÁ­TFOGÓ beszédben ismer­tette tegnap Imrédy Béla miniszterelnök kormány­zatának irányát, elgondolásait. Megállapításai nem hatottak meglepetésként. Közelebbről s tüzetesebben is megjelölték a kormányelnök céljait, amelyek felől mi már hónapok óta nem vagyunk kétségben. Nem ámí­tottuk önmagunkat, felismertük világosan, hogy ami felé a hi­vatalos hatalom törekszik, az a tekintély-kormányzás rendszere, szemben azzal az államberen­dezkedéssel, amelyet mi alkot­mányosnak és parlamentárisnak ismerünk. Ez a felismerés állí­tott szembe bennünket Imrédy Béla irányával, függetlenül a képviselőházi eseményektől, a kormánypárt bomlásától, időn­­ként elhangzott hivatalos és fél­­hivatalos nyilatkozatoktól. A miniszterelnök véleménye az alkotmányról az, hogy akik az alkotmány védelmében fordul­nak szembe célkitűzéseivel, csak a legutolsó félszázad fejlődését és intézményeit tekintik, holott alkotmány volt addig is, egy ezredéven keresztül. Nos, a leg­utóbbi félszázad, a hatvanhét óta elmúlt korszak a népkép­­viseletre felépített, felelős és parlamentáris kormányzat ideje volt s aki a fejlődésnek ezt a fokát, vagy formáját nem fo­gadja el, az — legyen elképze­lése bármily jóhiszemű — csak ezzel merőben ellenkező útra léphet. Kifejezéseken, szavakon nem múlik semmi. Ezer esz­tendő során valóban volt az al­kotmánynak s a kormányzás­nak más formája is, az arany­bulla ellenállási záradékától egészen a császári teljhatalom által kinevezett adminisztráto­rokig, de az alapvető gondolat és nemzeti törekvés nem válto­zott. A nemzet küzdelme ezer esztendőn keresztül mindig arra irányult, hogy önmagát kormá­nyozza, sorsát és jövőjét ön­maga határozhassa meg; histó­riája ennek a szabadságharcnak szinte szakadatlan lángolása és védekezés a reá erőltetett vezé­rek ellen. Ha más nem, hát ép­pen az ónodi föld szelleme idéz­hette volna ezt a miniszterelnök emlékezetébe.­ E­setleges kételkedést azonban végkép eloszlat­hatott, az alapvető különb­ségeket mindenki számára ért­hetően megvilágosíthatta a kor­mány jelen volt másik tagjának beszéde, aki a szabadelvűséget azonosnak mondotta a demo­kráciával, a demokráciát a par­lamentarizmussal, a parlamen­tarizmust pedig az üres fecse­géssel. Mi ennek az „üres fecse­gésnek" a szabatosabb megha­tározása? Röviden és tömören: a bírálat. A törvényhozás, a sajtó, a közvélemény kritikája és számonkérése. Hajdan: a nemzet lelkiismerete; ma: terhes és nyűgös kölönc, mely a kor­mányt korszakalkotó működé­sében akadályozza. Mert a kü­lönböző jelzők, amelyekkel a bírálatot minősítik — destruktív kritika, lekicsinylő kritika stb. — nem változtatnak a lényegen. Minden hatalom ezzel intézi el a szabad szót, a lelkiismeret dik­tálta bírálatot. Destruktív az, ami nem fogadja el a hatalmat a legbölcsebbnek, lekicsinylő az, ami elvi meggyőződésének vár­tásáról felemeli tiltakozó szavát s következményekre merészel figyelmeztetni. A miniszterelnök hónapokkal ezelőtt rálépett arra az útra, melyen nem érvek mér­kőznek érvekkel, meggyőzés a meggyőzéssel, hanem a hatalmi szó a kényelmetlen ellenvéle­ménnyel. Közigazgatási intézke­dés hallgattatja el a sajtót a nemtetsző bírálatért — a belpo­litikai, vagy külpolitikai indok természetesen kéznél van. Ma már ott tartunk, hogy olyan la­pok is, amelyek esetleg az egy­szerű hírszolgálat szerepét töl­tötték be, az önkéntes meg­szűnés lépésére kényszerülnek, mert a felső akarat így kíván­ja. Akármilyen megdöbbenéssel szemlélje is valaki az ilyen je­lenségeket, meglepetést nem kelthetnek. Aki az utat nézi, an­nak tisztában kell lennie vele, hogy egyik lépés követi a mási­kat, következetesen és elkerül­hetetlenül.★ M­inden lépés távolabb visz a parlamentáris kor­mányzástól és közelebb a tekintélyi rendszerhez. A kor­mány intézkedései nem állanak meg a bírálat kényelmetlensé­gének elhárításánál. Hasonló beavatkozás következik a politi­kától távol eső és független terü­leten, a magángazdaságban is. A miniszterelnök kifejtette, hogy a nagy őrségváltáshoz megfelelő emberek állnak ren­delkezésre. Százával szerepel­nek az előre összeállított név­sorban, a központi hatalom már kiszemelte, megmérte és alkal­masaknak találta őket. Hogy azok a vállalatok, amelyeknek vezetésébe az állam beavatko­zik, amelyeknek élére vezetőket jelöl ki, magánpénzen alakul­tak, magánvagyont képviselnek, hogy a tulajdonosoknak addig, míg a magántulajdon alapján ál­lunk, joguk van tőkéjüket arra bízni, akire akarják, akit ők al­kalmasnak tartanak, hiszen a kockázatot maradéktalanul ők viselik, a miniszterelnök urat nem befolyásolja. Amint az ál­lam lapokat alapít, meglevőket beszüntet, vagy egybeolvadásra kényszerít, kijelöli a szerkesztő­ket és munkatársakat, úgy nyúl bele hasonló eszközökkel a ma­gángazdálkodásba is s onnan óhatatlanul az élet minden te­rületére. Logikus következmény ez, melyre hónapokkal ezelőtt rámutattunk már, olyan itt, amelyen nincs megállás. Ahogy a kritikát, destruktívnak vagy lekicsinylőnek minősítve, hallga­tásra kivánja kárhoztatni, úgy kénytelen lesz megszüntetni a társadalomban működő minden individuális ténykedést és erőt, hogy helyébe az egyetlen és megfellebbezhetetlen felső böl­csességet ültesse. Valaha ezt ab­szolutizmusnak nevezték s a magyar történelem lapjai az el­lene vívott küzdelmek szaka­datlan erőfeszítéseiről tanúskod­nak, jelentkezett bár a kímélet­len erőszak, az Isten kegyelmé­ből való elhivatottság, vagy a felvilágosultság jogán. Ma népi politikának hívják, de úgy gon­doljuk, hogy a benső tartalmon a kifejezés nem változtat. Éppen mert elvek s nem szavak, még kevésbé jelszavak után indu­lunk, éppen mert világosan lát­juk az utat, a következménye­ket, érezzük kötelességnek, hogy szilárdan és megalkuvás nélkül küzdjünk az eszményekért, me­lyeket a nemzet legnagyobb ér­dekeivel azonosaknak hiszünk. A miniszterelnök maga is vallja: az út, amelyre lépett, nem lesz sima és kényelmes. Mi szerény erőnkkel azt szeretnék megaka­dályozni, hogy a nemzet lássa kárát a szerintünk is súlyos ne­hézségeknek. 1939 január 15 SZIMON VIKTOR­­ A HÍRHEDT „CSÁSZÁR" REGÉNYES ELFOGATÁSA ÉS SZÖKÉSE NEMZETKÖZI KALANDOR-TÁRSASÁGBA KEVEREDETT AZ ISMERT PESTI CSEMEGEKERESKEDŐ FIA A budapesti rendőrség két napja hajszol egy Pesten is jól ismert régi nemzetközi «lokálgavallért», akit történetesen pár nappal ezelőtt már letartóztattak ugyan, de fogházőre mellől regényes körülmények között megszökött. Az izgalmas szökés a Szent Ist­­ván-körúton játszódott le, pénteken délben. Részt vett az üldözésben az egész utca közönsége is, de ered­ménytelenül. Az eset előzményei is szokatlanul érdekesek. Esztendőkkel ezelőtt dúsgazdag, gondtalan életet élő gavallér volt Budapesten egy előkelő pesti patrí­cius-család legfiatalabb tagja, Szi­mon Viktor, aki már kora ifjúságá­ban avval tűnt fel, hogy a legválasz­tékosabb eleganciával öltözködött. Módja is volt erre, hiszen édesapjáé volt a vagyont jövedelmező híres, előkelő fürdőutcai Szimon-féle cse­megekereskedés. Szimon Viktort nem érdekelte az üzlet. A pesti táncos mulatóhelyek törzsvendége lett és annyira bele­vetette magát az éjszakai életbe, hogy családja még esztendőkkel ez­előtt megszakított vele minden kap­csolatot. A műveit, sok nyelven be­szélő Szimon Viktor ezek után hosz­­szú évekre eltűnt Budapestről. Ka­landos hírek érkeztek róla haza. A nemzetközi kedat,borok, viágfürdő­­helyek léha társaságába keveredett. Artisták, mulatóhelybeli zenekarok tagjai, külföldről hazaérkező ar­tistanők hoztak hírt Szimon Viktor­ról. Egyszer azt, hogy mint nem­zetközi kalandornak többször meg­gyűlt a külföldi rendőrségekkel a baja. Máskor azt mesélték a hajnali bohémkávéházak törzsasztalainál, hogy a dandy-külsejű Szimon Vik­tor külföldön szerelmi karriert haj­szol, csak gazdag, idősebb nők ke­gyeit, barátságát keresi, a könnyű és léha megélhetés reményében. Két csinos hölgy feljelentése Szimon Viktor eközben több­nyire olyankor jött haza Buda­pestre, amikor rejtelmes források­ból sok pénze volt. Ilyenkor ren­geteg külföldi pénzt láttak nála a hozzá, mint a mulatók „császárá­hoz" sodródó foglalkozásnélküli és csodálatos semmitevésből élő bará­tai. Szimon Viktor titokzatos, so­kat sejttető szavakkal dicsekedett pénztárcájának tartalmáról, pénzé­nek származásáról. Nemrég körözőlevelet adtak ki Szimon ellen Budapesten. Két csinos külföldi nő jelentette fel, azzal, hogy nagyobb összegű külföldi pénzt csalt ki tőlük és ezeket a va­­lutkát itt Budapesten üzérkedve el­adta. Tehát nem csak csalást, ha­nem valutabűncselekményt is kö­vetett el. Szimon önként jelentkezik Pár nappal ezelőtt történt, hogy a bujkáló Szimon Viktor váratlanul megjelent a valutarendőrség Szent István­ körúti helyiségében. Önként jelentkezett s arra kérte a valuta­ügyészség vezetőjét, hogy vonják vissza ellene az elfogató parancsot, mert az a két hölgy, aki őt feljelen­tette, szerelmi bosszúból tett ellene panaszt, ő a ráfogott bűncselek­ményt nem követte el. Ezt igazolta is a hölgyek nyilatkozatával, melyben visszavonják panaszukat. A valutarendőrség vezetője, dr. Kotsis Miklós kir. ügyészségi alel­­nök nem fogadta el mindjárt a pa­naszt visszavonó iratokat. Gyanúja alapos volt: dr. Tóth Sándor detek­­tívfelügyelő, a valutarendőrség de­tektív csoportjának vezetője, gyor­san megállapította, hogy Szimon erőszakkal csikarta ki a hölgyektől a feljelentést visszavonó nyilatkoza­tot. Erre Szimon Viktort a valuta­rendőrség letartóztatta, futott a valutarendőrség folyosóin, félrelökött néhány embert a lépcső­házba nyíló ajtó mellől és a máso­dik emeletről lerohant a lépcső­házba. Még a lépcsőházban volt Szimon Viktor, mire utána eredtek a valuta­rendőrség fürge detektívjei. Szimon a lépcsőházban, futtában, ledobta magáról télikabátját, elhajította a kalapját is és hogy egérutat nyer­hessen,­ mint eshetőségre számít­va, ő maga is , tolvajt" kiáltott, így sikerült kimenekülnie a ka­pun. Ekor már majdnem utolérték a valutadetektívek. De a kabát nél­kül rohanó, sporthoz szokott Szi­mon Viktort nem lehetett utolérni. A Visegrádi­ utcáig üldözték. A Szent István-körúton mintha a föld nyelte volna el, Szimon Viktor az utca tö­megében eltűnt. Természetesen a raffinált szöke­vényről a rendőrség rádiója gyors személyleirást adott le mindenfelé s most már mint szökött fogolyt keresik országszerte. Páll József SZILVESZTERKOR y*av­.‘v'i*i ..vv.v.­'...’■ : ■ y' REGGEL 8 ÓRÁIG NYITVA VANNAK. ARIZONA MOULIN ROUGE ANNA BAR­C­A P­R­I PAVILLON SANGHAI ZANZIBAR Hajsza a körúton A Markó­ utcai fogházból tegnap délben kísérte át egy fegyőr Szi­mon Viktort a valutarendőrség Szent István­ körúti helyiségébe, mert Kotsis kir. ügyészségi alelnök helyettese jegyzőkönyvileg is ki akarta őt hallgatni. Éppen déli tizenkét óra volt, amikor a fegyőr az ügyész elé ve­zette Szimont. Várakozni kellett és ezért a fegyőrt arra utasították, hogy az ügyészi szobák mellett lévő s a foglyok számára fentartott kü­lön beszélgető szobába kisér­je a foglyot. A fogházőr nyitotta ki az udvari szoba ajtaját. Nem égett vil­lany. A fogházőr a fogoly mellett mit­­sem sejtve előrelépett, hogy felkat­­tintsa a villanykapcsolót. Ebben a pillanatban Szimon váratlanul rop­pant erővel belökte a sötét szobába a fogházőrt és ugyanabban a pilla­natban berántotta az ajtót, s mivel kívül volt a kulcs, kétszer ráfordí­totta a zárat. Ezt a jelenetet a va­lutarendőrség folyosóin jóformán senki sem vette észre, olyan villám­gyorsan játszódott le. Mire a fogház­őr a bezárt udvari szoba ajtaján dörömbölni kezdett, Szimon végig­ Lord Chilston titkos tanácsos Londonból jelentik: VI. György király titkos tanácsosává nevezte ki lord Chilston előkelő angol diplomatát, aki 62. életévének be­­töltésével nyugalomba vonult.­­ Lord Chilston több éven át ma­­­gyarországi angol követ volt, ké­sőbb Bécsben, Bukarestben, majd legutóbb Moszkvában képviselte Angliát. Lady Chilston, aki magyar társadalmi és művészkörökben őszinte nagyrabecsülésnek örvend, kiváló festőnő; ő tervezte a hir­s­etoni középiskola kápolnájában függő faliszőnyegeket, amelyek Szent György életét ábrázolják. Lord és Lady Chilston Kent me­­­gyei birtokukon lévő gyönyörű ott­­honukba, a Chilston-kastélyba vo­­nultak vissza. PHILIPS RÁDIÓ Bemutatja Sternberg * M. kir. és udv. hangszergyár Vil. Rákóczi-ut 60 Telefon: 136-068, *44-354, 137-70S 4x ország legnagyobb és legszebb rádiótenné. 2­ éve (önálló BODNÁR c gaz m­anifl­tiDUsokat díjtalanul beiliutatj* összes RHIJIÁI Részlet. C*m­e. Vilmos csásxÁr-ut 60. ÁrjegyxAk lnffvTni

Next