Esti Kurir, 1939. február (16. évfolyam, 26-48. szám)

1939-02-01 / 26. szám

1939 február 1 A közjogi gettó — A javaslat — mondotta továbbá a szónok, — politikai téren is lát Magyarországon káros zsidó befolyást, mert csak ez lehet indoka azoknak az intézkedéseknek, amelyek a zsidóságból politikailag is külön zárt csoportot akarnak alakítani, amely elkülönült helyzetben volna a magyar politika tényezőinek sorában. Nem tudom elfogadni azt az intézkedést, amely a közjogi gettóba helyezi a zsidóságot, nem pusztán a jogegyenlőség elvére való tekintettel, hanem még egy másik, a nemzeti politika érdekeiből merített okból. E vitában utaltak már arra a veszélyre, hogy ha külön népcsoportot teremtünk a zsidókból. Ugyanúgy fogják követelni a külön csoportként való megszervezést más népcsoportok is, amilyeneket ebben az országban szétszórtan nagy számban találunk, ez pedig az eddig oly féltékeny gonddal megőrzött nemzeti egység felbomlásának kezdetét jelentheti. A javaslat védelmezői Kányádén siklottak át ezen az aggályon azzal, hogy nem tehető fel, hogy másoknak is kedvük legyen magukra kiterjeszteni az ebben a javaslatban foglalt korlátozásokat. Ezt bizonyára nem is fogják kívánni Csak éppen azt a precedenst fogják hasznukra fordítani, amely abból adódik, hogy egy bizonyos népcsoportnak külön politikai megszervezését összeegyeztethetőnek tartottuk az egységes nemzet fogalmával és ennek a precedensnek saját magukra való alkalmazását fogják követelni. Ebből az általános politikai szempontból tartom a törvényjavaslatnak közjogi elgondolását végzetesen veszedelmesnek. Fajmagyarok vezessék az ország sorsát — Megvallom, — mondotta ezután Gratz Gusztáv — hogy legjobban azt szeretném, ha a magyarság politikájának vezetése mindig a magyar faj valamely vezetésre hivatott képviselőjének kezében maradna. Azoknak, akik valóban a magyar fajhoz tartoznak vagy magyar ősöktől származnak, van meg, tapasztalásom szerint, leginkább az az ösztönös készességük, hogy a magyar nemzetet jó és balsorson keresztül helyes úton vezessék és ez a képesség már a különböző fajú elődöktől származó egyénekben nincsen meg ugyanilyen mértékben. 1867-től 1919-ig egyetlen kivétellel a magyar fajból származó egyének vezették az ország sorsát. Az egyetlen kivétel Wekerle Sándor volt, akinek nagy képességei és hatalmas egyénisége előtt mindig őszinte hódolattal hajoltam meg, aki azonban politikai cselekedeteiben, legalább abban az időben, amelyet a magyar politikában én éltem át, csak a közvetítő szerepét játszotta a magyar fajhoz tartozó vezető államférfiak között fennforgó ellentétek közepette. A trianoni magyarság fajilag tisztább magyarság, mint a Trianon előtti magyar nép és mégis, úgy látszik, éppen Trianon óta veszítette el érzékét ahhoz, hogy a magyarok sorsának vezetésére és irányítására elsősorban a magyar fajú ősök ivadékai alkalmasak. Én a magam részéről ezt mindig vallottam és azért tértem ki a kommunizmus leküzdése után minden olyan gondolat elől, amely akkoriban egy igen előkelő politikusunk szuggesztiójaként felmerült, hogy én a háború utáni magyar politikai életben vezető szerepet vállaljak. Mégis azt látjuk, hogy a háború utáni első három kormányelnökünk nem volt fajmagyar. Az utolsó nagy fajmagyar vezető kormány férfiunk Bétalén István gróf volt. Ő meg fog nekem bocsátani — hisz úgyis tudja, — hogy politikájának nem minden részével értettem egyet és most unólag sem tartom mindazt helyesnek, amit tett. De a magyarság életérdekei iránt természetszerűleg élesen kifejlődött érzéke és ösztöne volt és ezért sajnálattal láttam őt távozni arról a helyről, amelyet elfoglalt. Akik Károlyi Gyula gróf rövid miniszterelnöksége óta vezették az ország kormányát, azok kétségkívül igen hazafias érzületű, jószázaléku s becsületes férfiak voltak, de mindegyik legfeljebb félig tartozott valóban a magyar fajhoz és ezért bizonyos ösztönszerű megértések hiányoztak belőlük. — Igen nagy tisztelője vagyok a jelenlegi miniszterelnök úrnak, akinek egyéniségét és nagy képességeit, mióta őt ismerem, igen nagyra értékelem. De csodálom, hogy a mai, a legkényesebb kérdésekkel teli politikai légkörben nem tart attól, hogy az utókor történetírói azt fogják szemére vethetni — bizonyára jogosulatlanul—, hogy 1939-ben politikai és gazdasági függetlenségünk rovására azért tettünk engedményeket és hogy azért követtünk belső politikáinkban is idegen példákat, mert olyanok voltak a kormányon, akik maguk is részben abból a fajból kerültek ki, amelynek túltengő befolyása ellen védekeznünk kellene. Módosító indítványok Ezek után Glatz Gusztáv, tekintettel arra, hogy a mesterségesen felszított közhangulat miatt a javaslat teljes elejtésével nem lehet már számolni, két módosító indítványt tesz. — Az egyik — mondotta — az, hogy sokkal gondosabban és a múltban kialakult viszonyok elfogulatlanabb és tárgyilagosabb megítélése alapján kellene meghatároznunk azt, hogy a zsidóságnak mely elemei tekinthetők asszimiláltaknak vagy az asszimilálódás útján lévőknek. Az asszimilálódás egyik ismérve lehet a vallás. Aki a zsidó vallást elhagyta és ezzel bizonyítékát adta annak, hogy nem akar ahhoz a zárt közösséghez tartozni, amelyet a zsidó felekezet tagjai alkottak,s mert hiszen nálunk vallás és faj mindig szorosan összefolyt, a románoknál, a szerbeknél, a ruténeknél és talán a zsidóknál is, — azt nézetem szerint a magyar nemzet közösségéből kirekeszteni nem lehet. Az asszimilált zsidóságnak a nemzet közösségéből való különválasztása aztjelentené, hogy a fürdővízzel együtt kiöntjük a gyereket magát is. Megtagadni az asszimilálódás lehetőségét olyanoktól, akik asszimilálódni akarnak, tíz a magyar nemzet erejének szándékos és tudatos gyengítésével egyértelmű. A zsidó vallásban megmaradt zsidók egy nagy része azonban szintén olyannak vehető, mint akik már asszimilálódtak vagy az asszimilálódás útján vannak. Ezek tekintetében, nézetem szerint, a legnagyobb toleranciával kell eljárni és én a magam részéről elégségesnek tartanám, ha csak a bevándorló első vagy legfeljebb második generációval szemben alkalmaznának átmenetileg kivételes intézkedéseket, amely kivételes intézkedéseket a gazdasági életben való tevékenység tekintetében azután kiterjeszthetnénk olyanokra — zsidókra és nem-zsidókra egyaránt —, akik cselekedeteikkel azt árulják el, hogy nem tudnak beilleszkedni abba a magasabb erkölcsi atmoszférába, amelynek elérése ennek a törvényjavaslatnak is egyik legfőbb célja. Eszerint tehát ki kellene mondani, hogy mindenki, akinek apja már 1880 ESTI KURÍR előtt magyar állampolgárságot nyert és Magyarországon folytattott üzleti tevékenység után adót fizetett, teljes jogú állampolgár. Ki kellene mondani továbbá, hogy mindazok, akik az üzleti tisztesség elveibe ütköző cselekmények miatt magyar bíróság által elmarasztaltatnak — zsidók és nem-zsidók egyaránt —, olyan kategóriába soroztatnának, amelynek tagjai az üzleti életben vezető szerepet nem vállalhatnak. És ha mindezt el méltóztatnék utasítani, legalább is ki kellene mondani, hogy mindazok a zsidó alkalmazottak, akiknek a jelenlegi munkakörükből való eltávolítását ez a javaslat tervbe veszi, csak abban az esetben kötelesek helyeiket elhagyni, ha van olyan nem-zsidó egyén, aki ügykörüket el tudja látni. Attól, hogy a vállalatokból most kiszorult zsidók helyére, akiknek legalább egy része meg fog maradni Magyarországon belül, most újból külföldről vett elemeket helyezzünk be, a legnagyobb mértékben tartózkodnunk kell. A másik módosítás, amelyet szükségesnek tartok, ha a javaslatban foglalt intézkedések túl gyors keresztülvitelével kacsolatos gazdasági veszélyeket el akarjuk kerülni, az, hogy ezeknek az intézkedéseknek végrehajtására sokkal hosszabb időt kell engedélyezni. Nézetem szerint ez az idő egy generációban, tehát harminc évben volna megállapítandó. Tartok tőle, hogy ez az idő sem lesz elég hoszszú arra, hogy a magyarságban az üzleti tevékenységgel szemben megnyilatkozó ellenszenvet okszerű neveléssel megváltoztassuk. De talán ennyi idő alatt biztosítani lehet azt a társadalmi átalakulást, amelyre ez a javaslat törekszik. A gyors tempó következményei — Ha azoknak körét, — fejezte be beszédét Glatz Gusztáv, — akiket a javaslat a gazdasági életből kirekeszt, nem tudjuk sokkal szűkebbre szabni és ha nem tudjuk a javaslat intézkedései keresztülvitelének tempójáét lényegesen meglassítani, úgy attól kell tartanunk, hogy vállalataink nagy része össze fog roskadni és hogy gazdasági fejlődésünkben visszazökkenünk egy évtizedekkel ezelőtt fennállott stádiumba, amikor az állammal szemben még jóval csekélyebb igényeket támasztottak, mint ma. Ez a gazdasági visszafejlődés fel fogja borítani államháztartásunk egyensúlyát és az ország összlakossága életszintjét le fogja szállítani. Ezt nemcsak azok fogják megérezni, akik közvetlenül az iparral és a kereskedelemmel foglalkoznak, de az ország egész lakossága. Nem tudom, hogy az államháztartás csökkenő jövedelme mellett miképpen leszünk képesek fenntartani azt az óriási apparátust, amelyet az állam ma fenntart, hogyan fogjuk biztosítani tudni a hadseregnek ama szükségleteit, amelyekkel számolni kell, miképpen fogunk gondoskodhatni azoknak a nagyszámú tisztviselőknek soráról, akiket az állam nem fog többet alkalmazhatni, mert nem fogja tudni azokat megfizethetni, miképpen fogjuk elérhetni azt, hogy ezek a változások nyugdíjasainkat is érintetlenül hagyják. Tartok attól, hogy éppen azok, akik ma hiszik azt, hogy a zsidóságnak a gazdasági életből való eltávolítása rájuk nézve jobb helyzetet teremt, fogják legelsősorban érezni a maguk testén ennek a javaslatnak káros hatásait. Az elmondottak alapján én nem tudok felelősséget vállalni azokért a következményekért, amelyekkel ez a javaslat Magyarország jövője szempontjából járni fog. Nagyon kérem a kormányt, vegye újból revízió alá e javaslat tekintetében elfoglalt álláspontját, ha pedig a javaslat úgy kerül a képviselőház elé, amint most a bizottság előtt fekszik, úgy azt a magam részéről nem fogadhatom el. 3 Shvoy püspök pásztorlevele a modern pogányság elleni küzdelemről Shvoy Lajos székesfehérvári megyéspüspök idei I. sz. pásztorlevelében részletes beszámolót ad egyházmegyéjének elmúlt évi eseményeiről. — Az elmúlt esztendőben — írja a többek között a püspök ugyancsak kiéleződött a világnézeti harc a kereszténység és a modern pogányság között. Ez a harc életrehalálra megy, csak úgy, mint Spanyolországban. De nem oly nyíltan, inkább a szellem fegyverével az ifjúságon keresztül. A katolikus egyházat úgy állítják az ifjúság elé, mint a legnagyobb gonosztevőt és a kereszténységet, mint a legsötétebb butaságot. Az egyház szemére vetik, hogy erkölcstelen és ugyanakkor a fiatalságot a legelemibb erkölcsi törvények ellen uszítják. Mintha a nemzeti és szociális élet megújulásához a vallás akadály volna és az egyetlen út az istentagadás lenne. Ez a nagy fanatizmussal vívott harc könynyen itt lehet, vagy talán már itt is van a mi portánkon. Nemrég hallottam, hogy az egyik sváb falunkban a félrevezetett fiatalság a haldoklóhoz szentséget vivő papot gyalázta és pfujozta. — Ezzel a veszedelemmel szemben elsősorban a papságnak kell felvennie a fegyvert. De ne felejtsük: világnézet ellen csak világnézettel, szellem ellen csak szellemmel, fanatizmus ellen csak lángoló hit erejével lehet harcolni. A modern pogánysággal szemben csak az átélt, lelkes hit, feddhetetlen, egyszerű tiszta élet és a mátrizomságig menő áldozatos szellem veheti fel a versenyt. Eleven erőt, tüzes, lelkes szellemet, áldozatos fegyelmet az egyházközségekbe, különösen az ifjúsági szervezetekbe! Mélyítsük híveink vallási meggyőződését és lelki életét, de adjunk nekik világnézeti tájékozódást is a kulturális előadásokon, hogy megóvjuk derék, becsületes magyar népünket a modern pogányság sziknya csapásától. Dolgozzunk szent odaadással a modern pasztoráció nagyszerű eszközeivel, világi apostolok bevonásáával, hogy megelőzzük a veszedelmet. Ahol pedig felüti fejét ez a tűzvésznél is nagyobb veszedelem, minden erőnkkel vegyük fel a harcot! A kommün pokla után még egy ilyen poklot nem bírna el drága hazánk. Ha minden erőnket megfeszítve dolgozunk és imádkozunk, szentül hiszem, velünk lesz az Isten és nem suhogtatja meg felettünk kegyetlen ostorát. Anna királyi hercegasszony előadása az Ipaművészeti Társulatban. Vallomások az otthonomról címmel január 31-én, kedden délután 6 órakor nyitja meg Anna királyi hercegasszony az Országos Magyar Iparművészeti Társulat ezévi előadássorozatát egy délutáni tea keretében. Fokozza a tea érdekességét az a körülmény, hogy az előadás kezdete előtt a társulat örökös elnöke, dr. vitéz József Ferenc királyi herceg fogja a legutóbbi közgyűlésen megválasztott tiszteletbeli tagoknak átnyújtani díszokleveleiket. Az Iparművészeti Társulat ezúton is kéri az érdeklődőket, hogy helybiztosításról idejében gondoskodjanak. Jelentkezéseket átvesz a társulat titkári hivatala, V., Mária Valéria utca 12. Telefon: 187-605, 187-633. A Kryptonlámpa sugárzó fényének, gazdaságos fogyasztásának egyik titka a hajszálnál is vékonyabb különleges Tungsram izzószál.