Esti Ujság, 1938. október (3. évfolyam, 222-247. szám)

1938-10-01 / 222. szám

4 esti , Szombat, 1938 október 1 London: Egész Anglia ünnepli Chamberlaint a béke megmentéséért London, szeptember 30. A müncheni megegyezés híre nagy lel­kesedést keltett Londonban­ Az angol rádió félbeszakította műsorát, hogy be­olvassa a müncheni egyezmény szövegét s közölje a rádióhallgatókkal a történelmi eseményt. Az utcákon egész éjszaka nagy élénkség uralkodott , a lapok külön kiadásait percek alatt szétkapkodták. Mindenkinek nagy kő esett le a szívéről és az utca hangulatából ítélve, semmi két­ség sem fér ahhoz, hogy az angol köz­vélemény túlnyomó többsége nem fog ne­hézségeket gördíteni a müncheni meg­állapodás jóváhagyása elé. Politikai kö­rökben bizonyosra veszik, hogy a pártok sem támasztanak majd nehézségeket. A reggeli lapok első kiadásai a nagy eseményre való tekintettel már jóval ko­rábban kaphatók voltak, mint máskor és ha nem is közöltek még részletes állás­­foglalást, az olvasó már a Münchenbe kiküldött laptudósítók jelentéseiből tiszta képet alkothatott magának az általános hangulatról. Valamennyi müncheni tudó­sítás külön kiemeli, hogy német részről milyen őszinte rokonszenvel és barátság­gal fogadták az angol vendégeket s hogy ez a német magatartás milyen kedvező kilátásokkal bíztat a jövőre nézve. Vala­­mennyi laptudósító a legnagyobb lelkese­dés hangján méltatja Európa négy vezető államférfiának a béke megőrzése s a tar­tós európai kiegyezés érdekében kifejtett fáradozásait. A Daily Telegraph müncheni tudósítója páratlannak nevezi Chamberlain müncheni sikerét, amely a müncheni lakosság lelkes örömujjongásai után ítélve talán még na­gyobb volt, mint az a siker, amelyet Cham­berlain szerdán este aratott az alsóházban a müncheni találkozó drámai bejelentésé­vel. A British Leg­on meg­kezdte előkészületeit a csehországi útra Rothermere lord lapja, a Daily Mail irónikus hangon ostorozza a népszövetség tehetetlen és gyűlölködő magatartását és felszólítja a felelős államférfiakat, szakít­sanak az eddigi genfi módszerekkel és kö­vessék a müncheni példát, amely bebizo­nyította, hogy milyen nagy értéke van a személyes érintkezés során elért eredmé­nyeknek. A müncheni tanácskozások ki­menetele nemcsak a szudétanémet kérdés rendezése szempontjából bír óriási jelentő­séggel — írja a lap —, hanem ezen túl­menően, megnyitotta a lehetőséget az ösz­­szes többi sorsdöntő európai kérdés ren­dezéséhez is. Az érdeklődés központjában angol szem­mel nézve, a British­ Legion áll, amelynek a müncheni egyezmény végrehajtásában döntő szerepe lesz. Az angol frontharcos­szövetség vezetősége már az éjszaka fo­lyamán megkezdte az előkészületeket a lé­gió csehországi útjának megszervezésére. A népszavazás rendjét, mint ismeretes, a British Legion osztagai biztosítják majd a vegyes nemzetiségű területeken. A légió vezetőségének tervei szerint körülbelül 50.000 angol frontharcost küldenek a nép­szavazás előkészületeinek tartamára a köz­­biztonsági szolgálat ellátására. A British Legionnak félmillió tagja van s ezeknek egy tizedrésze a legsürgősebben elutazik Csehországba. Az utazás és a csehországi szolgálat részleteit még a pénteki nap fo­lyamán pontosan megállapítják. A légió tagjai, hír szerint, polgári ruhában látják majd el a szolgálatot. Berlin: ezEurópa boldog lek négy ilyen államférfin intézik Berlin, szeptember 30. A müncheni egyezmény legnagyobb je­lentőségét német politikai körökben az első benyomások hatása alatt talán nem is annyira a Szudétaföld átengedésében látták, mint inkább a német-francia ki­egyezésben, amely a Führerhausban le­zajlott tanácskozások után most már be­fejezett ténynek látszik. Mindenütt el­ismerik, hogy a müncheni egyezmény létrejöttében nemcsak Hitler és Mussolini bátor kezdeményezésének és Chamberlain megingathatatlan békeakaratának volt igen nagy része, hanem a kibúvót nem ismerő egyenes és nyílt francia magatar­tásnak is, amelyet Daladier miniszter­­elnök személye testesített meg. A francia miniszterelnök a szó szoros értelmében el­bűvölte német partnereit s amikor Göring vezértábornagy, a német-francia közeledés régi élőharcosa elbúcsúzott újonnan szer­zett francia barátaitól, a következő sza­vakkal fordult környezetéhez: — Daladier pompás ember. Vele aztán igazán lehet politikát csinálni. A berlini lapok első kiadásai, amelyek már hajnali három órakor az utcán voltak lelkes hangon ünnepük a müncheni világ­­történelmi fordulatot. Becsületes megoldás jött létre, amely mindenkinek csak javára válik — írja a Deutsche Allgemeine Zeitung vezércikke. A négy államférfi gyorsan és erélyesen dolgozott, amire Európának már igen nagy szüksége volt, hiszen az idő sürgetett s az államférfiak­­nak versenyt kellett futni az óramutató­val. Európa boldog lehet, hogy sorsát négy ilyen államférfi intézi. Ez a négy férfi valóban az európai hatalmakat képviselte és nagyszerűen illett egymáshoz. Összeomlott a cseh gyűlölködés és hazugság fellegvára Európa négy legnagyobb államférfia olyan cselekedetet ha­jtott végre— írja a Berliner Tageblatt, amely a huszadik szá­zad legnagyobb békeműveként fog bevo­nulni a történelembe. Mind a négy állam­férfit férfias elhatározás töltötte el s amit akartak, a közvetlen beszélgetések során keresztül is vitték: ledöntötték a félreér­tések és ferdítések hegyét, amelyet ezer és ezer rosszakaratú és gyűlölködő kéz hordott össze az elmúlt napokban, hogy elvágja az utat Hitler kancellár és a többi kormányfő között. A két nyugati nagy­hatalom kormányfője már kezdte belátni, hogy Hitler kancellár valóban a békét akarja s ha nem lett volna közöttük a félreértések és ferdítések hegye, már ré­gen megegyeztek volna egymással. A vál­ságot nem Németország igényei élezték ki, hanem a csehek ravasz fondorlatai. Münchenben azonban most keresztülhúzták a csehek számításait s a négy európai nagyhatalom kényszeríteni fogja őket, teljesítsék a vállalt ígéretet és hajtsák végre haladéktalanul a Szudétaföld kiürí­tését. Paris: A megegyezés új fejezetet nyit a német-francia történetében Paris, szeptember 30. A legnagyobb optimisták várakozásait is felülmúlta az a gyorsaság, amellyel a müncheni megegyezés létrejött Parisban ugyan már szerdán este mindenki bizo­nyosra vette, hogy a müncheni értekezlet összehívása a békét jelenti, de azért senki sem számított arra, hogy a négy európai nagyhatalom kormányfői nem egé­szen tizenkét óra alatt minden problémát megoldanak. A megegyezés híre természe­tesen határtalan lelkesedést váltott ki a francia közvéleményben, amely szíve mé­lyén mindenkor a béke után áhítozott és legutóbb is csak a körülmények kénysze­rítő hatása alatt csinált jó arcot a rész­leges mozgósításhoz. A franciák számára az a legfontosabb, hogy a mozgósítás során behívott többszázezer tartalékos a legrövidebb időn belül visszatérhet családja körébe. Általános az a vélemény, hogy a mün­cheni megegyezés új fejezetet nyit a német francia kapcsolatok történetében is és végre-valahára lehetővé válik a barátságos együttműködés a két régi ellenfél között a béke biztosítása ér­dekében. A francia közvélemény egy része mindig rokonszenvezett a Németországgal való közeledés gondolatával s ezt a gondolatot pénteken reggel több lap is nyomatékosan kihangsúlyozza. A Jour lelkes hangú cikk­ben számol be arról a szívélyes fogadta­tásról, amelyben Daladiennek Németor­szágban része volt és utal arra, hogy Göring tábornagy, porosz miniszterelnök külön azért szállt meg a Vierjahresteit szállodában, hogy minél többet együtt le­hessen Daladierrel. Amikor az éjszakai tanácskozások vé­geztével Daladier elbúcsúzott, Göringtől, a vezértábornagy, a tudósítás szerint, azt mondotta neki, hogy tulajdonképpen nem is kellene még elutaznia és milyen jó lenne, ha együtt nézhetnék meg a mün­cheniek hagyományos ünnepét, az Oktober­­festet. A többi lap müncheni tudósítása is azt mutatja, hogy a légkör határozottan javulóban van Németország és Francia­­ország között. Megírják a lapok, hogy amikor Daladier csütörtök délután elindult szállásáról a Führerhaus felé, egy idősebb német asszony lépett oda hozzá és mind a két karjával átölelte. — Meg akarom köszönni önnek az ösz­­szes anyák nevében, —­ mondotta az asz­­szony, — hogy eljött Münchenbe a béka megmentésére. A müncheni megegyezés híre egyébként olyan későn érkezett Párisba, hogy a leg­több reggeli lap már csak a címfeliratok­ban tudja kifejezésre juttatni állásfog­lalását. Megállapítható, hogy a müncheni egyezmény a sajtó legnagyobb részében örömet és megelégedést váltott ki és hogy Paris nem csalatkozott reményeiben. Nem lesz háború! — hirdeti a Jour négy­hasábos címfelirata, öklemnyi címekkel köztik a lapok azt a hírt is, hogy Hitler kancellár hosszabb négyszem­közti beszélgetést folytatott Daladier miniszterelnökkel és azzal búcsúzott tőle, hogy a müncheni történelmi ta­lálkozó remélhetőleg meghozza a tar­tós együttműködést Németország és Franciaország között. A jobboldal vezető lapja, a Matin, éle­sen támadja azokat a francia köröket, amelyek mindenáron meg akarták torpe­­dózni a négyhatalmi megegyezést. Ha a tragikus izgalmak végleg lecsillapodnak, — írja a lap, — akkor majd ki kell egyen­líteni néhány tartozást a hamisítók és provokálok számláján. Torkon kell ra­gadni ezeket a fickókat és nem szabad többé szabadjára engedni őket. Véget kel vetni annak az állapotnak, hogy még hi­vatalos ügynökségek és hivatalos rádió­jelentések is rendszeresen terjesszenek alaptalan rémhíreket, a kormány meg­nyugtató nyilatkozatait pedig egyszerűen elsikkasszák. Meleg szavaikkal ír a francia sajtó Mus­soliniról is, aki — mint a külügyminisz­térium félhivatalos lapja, a Petit Pari­sien mondja, — nemcsak Németországnak hű barátja, hanem a békének «. A lap a továbbiakban emlékeztet arra, hogy Mussolinit tulajdonképpen Bonnet kül­ügyminiszter kezdeményezésére kérték fel a cseh probléma megoldásában való részvételre. Úgy a Duce, mint Hitler kan­cellár reális munkát végeztek, amelyért köszönet jár nekik. Zokogó nők százai hálálkodtak Chamberlain feleségének London, szeptember 30. A londoni színházakban és mulatókban félbeszakították az előadást s a késő éj­szakai órákban a színpadokról kihirdették, hogy a négy hatalom képviselői között megegyezés jött létre Münchenben. A kö­zönség mindenütt helyéről felugrálva, percek­ig tombolva éltette Chamberlain miniszterelnököt, VI. György királyt, Angliát és a békét. Az életverő lelkesedés a legtöbb helyen a himnusz eléneklésével végződött. Az utcákon örömittas tömegek hullámzottak: a jelenetek szinte a fegy­verszünet éjszakájának lelkesedésére em­lékeztettek. A Szent Mihály-templomban tartott esti könyörgő istentiszteleten a canterburyi ér­sek mondott rövid imát. Chamberlain mi­niszterelnök feleségét, aki szintén részt­­vett az istentiszteleten, távozása alkalmá­val a templom közönsége melegen ünne­pelte, gépkocsiját zokogó nők százai vet­ték körül, kiabálva, hogy „Isten áldja meg Önt és férjét azért, amit a békéért és gyer­mekeinkért tettek." Chamberlainné köny­­nyekig meghatva mondott köszönetét és reszkető kézzel rázta meg a gépkocsi abla­kán át hozzá benyújtott kezeket. Sajtókörök valószínűnek tartják, hogy A szerencse sokakhoz bekopogtál, de nem mindenki nyit neki ajtót! A jövőben való re­ménységet kel, hogy mindenki megszerezze. Egy kis áldozattal, hittel ön is könnyen megkaphatja. Most ismét itt az alkalom! V8 sorsjegy 37,pengő V4 sorsjegy 7 pengő Október 13-én kezdődik az új m. kir. sorsjáték húzása. Ezren és ez­ren lettek gazdagok egy sorsjegy által. Kísérelje meg! Közel 10 millió pengőt sorsolnak ki az új 41. sorsjátékban. Nyerni csak annak lehet, kinek sors­jegye van! Ren­deléseket pontosan és diszkréten teljesítenek az összes hivatalos budapesti és vidéki főárusítók.

Next