Esti Ujság, 1938. december (3. évfolyam, 274-298. szám)

1938-12-01 / 274. szám

A szükséges revíziók megéjtése megteremtheti az európai együttműködést . Róma, november 30. A Stefani-iroda diplomáciai szerkesztője írja: Chamberlain miniszterelnök és Hali­­fax külügyminiszter római látogatásának bejelentését rokonszennd fogadta az olasz közvélemény, amely tudatában van annak, mily szívós és bátor tevékenysé­get fejte­t ki a brit miniszterelnök a két birodalom viszonyának tisztázása körül. Chamberlain éleslátása kellő időben sza­­rvattította ki a brit politikát veszedelmes helyzetekből. Ha az angol-olasz viszonyt az­ április 16-i egyezmény nem tisztázta volna, akkor szeptember 28-a Európát vala­mennyi fronton olyan állapotban ta­lálta volna, hogy a háborút semmi­képpen nem lehetett volna elkerülni. A római egyezmény volt a müncheni béke előfok­a. A ma még mindig fennálló nehézségek és bonyodalmak közepette a helyzet további tisztázására van szükség. Még mindig szükség van annak bátor felismerésére, hogy ki nem elégített jogok vannak és hogy olyan elhatározásokra van szükség, amelyek az új Európának alapjául szolgál­nának. Olaszország az együtműködés po­­litik­ájának kifejlesztésére törekszik. Ez az együttműködés jól fejlődött ki a Németor­szággal való kapcsolatban. Mások jogainak megértése és a szükséges revíziókhoz való bátorság lehetővé tenné, hogy ez az együtt­működés tágabb területekre is kiterjeszt­hető legyen. Vasárnap óta egy lelkes és agilis ifjú tár­saság működik a fővárosban. Röviden lebe­­gyeistáknak hívják magukat és ezt a furcsa nevet abból az alkalomból vették fel, hogy megalakították a Levél Bélyeg Gyorsa­sági Egyesületet. Egyelőre alapszabály nélkül, csupán nagy buzg­alommal dolgoznak, céljuk „az iralmas e gy­hangú és korszerűtlen bélyeggyűjtés mo­dernizálása". Ifjú elnökük legalább is így vá­zolta gyorsan kiküldött munkatársunk előtt a ,.Lebegye” célkitűzéseit. Az elmondottakból és a jegyzőkönyvből a következőkben rekonstruáljuk a vasárnap este tartott népes, alakuló gyűlést. Kertész Imre V. gimn. tan. fogorvos-papájának At­­tila­ utcai lakásába, a szülök előzetes engedélye nélkül egy­behívta iskolatársait és egyéb barátait, akikkel évek óta szen­vedélyes bélyeggyűjtési munkát fejtettek ki Amikor egybegyűlt az ifjú társaság, akik kö­zött már komoly bajusz és férfias mélységű hang is akadt, az „elnök” úr szólásra emelke­dett. — Kedves barátaim ... — Báb­juk, hánjuk — hangzott mindenfelől ,illetve a fogorvosi rendelő minden sarkából­. — Azért gyűltünk össze, hogy megcsinál­juk a bélyeggyűjtés forradalmát. A fiatal filatelisták, akik természetesen már régen ismerték a tervet, helyeslőleg bólintot­tak. Az ülésen résztvevő idegenek pedig fel­ügyeltek a harcos kijelentésre. Bél­y­eg­gy­orsasági versenyt rendeznek . Arról van szó ugyanis — folytatta az elnök —, hogy megalakítjuk a LEBEGYE-t, azaz a Levél és Bélyeg Gyorsasági Egyesüle­tet, amely már nevében hordozza a szent célt: leveleket és bélyegeket akarunk gyűjteni, de olyanokat, amelyek a világtérkép legkülönbözőbb és legtávol­ibb pontjairól a legrövidebb, mondjuk re­kordidő alatt érkeztek Budapestre, vagy megfordítva. A bélyeg tehát csak akkor lesz értékes nekünk, ha például Batávidból nem 18 nap alatt érkezik Budapeste, hanem 18 vagy 16 nap alatt. Az ifjú lehegylisták balingató részének ki­vételével a többiek élő kérdőjelekké változ­­tak. — Mindjárt megmagyarázom a­­ 3 gyengébb felfogásúaknak: ha Bu­dapesten vasárnap este feladok egy levelet Boland Indiába, ak­kor az csak december 22-én érkezik meg, te­hát 25 nap kell a továbbításhoz. Ugyanis a nagy távolságra induló levelek bizonyos hajó és expressz indulásokhoz vannak kötve és ha okosan kiszámítjuk a különböző indítá­sokat, rekordidő alatt lehet egy levelet eljut­tatni. A kipirosodott arcú elnök szavainak illusz­trálására egy nagy albumot vesz elő. A levél­­borítékok színes halmazából találomra kihúz teret: — Itt van például egy Bagdadba, azaz Irak Mezopotámiába irányított levél. Általában öt napig utazik ide a levél, de én repülőpostán és express két és fél napra rövidítettem le az időt. — Éljen! Hallatlan, Nagyszerű­ — hang­zottak a felkiáltások. Lehet­ rövidíteni a feladás és érkezés közötti időt! Kertész Imre, V. gimn.­tan. ezután a hely-,­zet magaslatán állva, emelt hangon folytatta: — Az újonnan megalakuló egyesület vagyona a követ­kező: húsz menetrend a világ különböző országaiból, a re­pülőtársaságok és hajók me­netrendje és egy eszperantista világnévsor, akikkel a LEBEGVE haladéktalanul felveszi a kapcsolatot. A lelkes ülésnek az vetett véget, hogy a fogorvos-apa épp akkor lépett be a rendelőbe, amikor a lebegyisták finom csipeszeivel bélyegeket piszkáltak... Az alakuló közgyű­lés ezzel gyorsan bezárult. A bélyegforradalmárok tehát működésbe léptek. Lapunk kiküldött és érdeklődő munka­társának a következő felvilágosításokat ad­ták: — A mi munkánk alapja a bélyeggyűjtés, csak modernebb formában. A délafrikai bélyeg csak akkor ér valamit számunkra ha például Capetownból nem a menetrendszerű húsz nap alatt, h­anem pél­dául 15 vagy 14 nap alatt érkezett. Ezt úgy ellenőrizzük, hogy a borítékot is megtartjuk, így a feladás és az érkezés pontos idejét meg lehet állapítani. Az első rekord — Ezt kiépítendő szervezettel akarjuk megvalósítani. Megszereztük az eszperantis­­ták névsorát és így a világ minden részébe küldünk leveleket azzal a megbízással, hogy bizonyos, általunk meghatározott időben ad­ják fel a válaszlevelet. Rendkívül izgalmas verseny fejlődik ki, m­ert mi a hajók, vonatok és repülőgépek in­dulásából előre kiszámítjuk az időt és a fel­adás pontos idejét ehhez szabjuk. Persze, a legritkább esetben lehet órapontosságot el­érni, hisz annyi minden zavarhatja a levél útját. Sokkal érdekesebb és izgalmasabb így a levélbélyeggyűjtés. — Mi a legérdekesebb rekordjuk? — Egy kínai bélyeg. Tizenhét nap helyett tizennégy napot utazott, pedig sivatagon keresztül is jött... 52? ■f Az irányított bélyeg-gyorsa­­­­sági versenyek sok pénzbe ke- I s I h­itnek. A lebegye-isták panasz- I W * I kodnak, hogy a zsebpénz erre " *" nem elegendő. Egyik társuk például vadonatúj földrajzkönyvét adta el az antikvárusnak, hogy a Teheránban székelő eszperantista levelezőtől perzsa bélyeget sze­rezzen. Szegény, most a LEBEQUE menet­rendjeiből tanulja a földrajzot SAXSQNÍS SAXOS IBI TUDJA ÖN, MI AZ A LEBEGTE? A bélyeggyűjtés forradalma! isti . Csillörtök, 193­­1 E­fogták a kolozsvári román egyetem rektorának gyilkosát, aki terrorista-iskolát tartott fenn Bukarest, november 30. A legutóbbi vasgárdista terrorcselek­mények nyomán támadt izgalom még min­dig nem ült el. Országszerte nagy erőfe­szítéseket tesznek a hatóságok a terror­­cselekmények végrehajt­óinak előkeríté­­sére. Különösen nagy érdeklődéssel vár­ják a kolozsvári merénylet ügyében meg­indult nyomozás eredményeit, a hatósá­gok azonban egyelőre szigorúan titko­­lódznak. Úgy hírlik, hogy a kolozsvári rendőr­ség erélyes nyomozása máris ered­ménnyel járt és sikerült megállapítani Stefanescu Goanga rektor merénylői­nek nevét. Panaitescu kolozsvári rend­­őrprefektus szűkszavú közlést tett az újságírók számára, arra azonban nem volt hajlandó, hogy a merénylők ne­vét közölje. Csernmoitzban kedden letartóztatták Fa­­gadaru Miklós kolozsvári ügyvédet. Az ügyvédet tavasszal háromévi börtö­nre ítélték, azóta azonban szökésben volt. Fo­gadom dr. Thomas Vazul álnéven uta­zott, amikor a detektívek feltartóztatták, bőröndjében két revolvert, két kézigráná­tot, nyolc robbantó hüvelyt és nagyobb mennyiségű gyújtózsinórt találtak nála. Megállapították, hogy több bűntársá­val, akiknek letartóztatása közvetlenül küszöbön áll, terrorista-képző tanfo­­lyamot tartott fenn. A tanfolyam hall­gatóit kiképezték pokolgépek gyártá­­­­sára és merényletek végrehajtására, Stefanescu-Goanga rektor szervezete, a jelek szerint, megbirkózik a súlyos sebe­süléssel. A legújabb orvosi jelentés szerint a beteg állapota kielégítő. Kedden este láza 37 fok volt, érvelése 120. Hajnalban két óra felé a rektor beszélni kezdett és elmondotta, hogy látta, amit a mellette haladó detektívet lelőtték és azután feléje lőttek, a merénylőket azonban nem is­merte föl. A kolozsvári egyetem tanácsa kedden este ülést tartott, amelyben felháborodá­sát fejezte ki a gyáva gyilkos merénylet fölött és mélységes együttérzését tolmá­csolta a megsebesült rektorral szemben. Az egyetem 128 hallgatója kiáltványt tett közzé, amelyben a legélesebben elítéli a merényletet és követeli a gyilkosok szigorú üldözését és megbüntetését. A diákok gyűjtést rendeztek az agyonlőtt detektív hozzátartozói szá­mára. Nagy izgalmat keltett, a közvélemény­ben az a névtelen fenyegető levél, amelyet fakszimilében szerdán reggel a bukaresti lapok közölnek. A névtelen fenyegető le­velet többen megkapták, így Alexia,ny. czernowitzi királyi helytartó és Cristescu­­ezredes, a bukaresti ügyészség vezetője is. A levél így szól: — Hóhér! A nemzeti törvényszék megállapította, hogy elárultad a nem­zeti érdekeket és üldözöd a mozgal­mat. Ezért halálraítéltünk. Az ítéletet január 1. és 15-ike között hajtjuk végre. Aláírva: a halálzászlóalj. A fenyegető levél balsarkában a követ­kező két felírás olvasható: „terrort ter­ror ellenz és ,/i gárda él”. A levelet azonkívül bélyegzővel látták el, amelyen két kereszt között halálfej látható. Nagy feltűnést keltett az a hivatalos közlés, amely szerint azonnali hatállyal felfüggesztették állásától Jon Antonescu táborn­okot, a Goga­-kormány volt hadügy­miniszterét, aki jelenleg a kisenovi III. hadtest parancsnoka volt. Az indokolás szerint a tábornok magas állásában meg nem engedett politikai magatartást tanú­sított és tiltott politikai tevékenységet fejtett ki. A Fehér Sas országa Lissák György könyve „Am­ikor ezeket a sorokat írom, még forr a diplomáciai boszorkánykonyha üstje, még rejtély, hogy teljesül-e a magyar és lengyel nép millióinak bő óhaja: közös határt aka­runk..” Ezt a mondatot írta könyvének be­vezetőjében Lissák György, — és valóban: kevés olyan könyv jelent meg a magyar piacon, amely ennyire egyidőben született meg a történelmi eseményekkel. A lengyel-magyar barátság ősi kapcso­latairól, történelmi fejlődéséről írt, — fenti címen — könyvet Lissák György. Filmsze­rűen pergő, lebilincselő, tömör, élvezetes stí­lusban, pontos és eddig még nyilvánosságra nem jutott adatokkal ismerteti Lengyelor­szág nemzeti megújhodását és azokat a haditetteket, politikai küzdelmeket, amelye­ket az újjáéledt állam az elmúlt két évtized alatt folytatott. A könyv első részében a lengyel—magyar barátság évszázados történetével foglalkozik a szerző. Az Árpádok korától napjainkig ismerteti a két nemzet barátságánál, kiala­kulását, közös vágyát és közös törekvéseit. Közös küzdelmünket a török ellen, — majd a későbbi évszázadok folyamán fellobbanó szabadságharcokban az egymás támogatását írja meg kronológikus sorrendben egészen addig, amíg a megújhodott Lengyelország első ütközetét vívta meg a Szovjettel. Az új állam nagy küzdelmében úgyszólván tel­jesen magára hagyatva küzdött Európában, az előretörő és Európát fenyegető vörös se­regek ellen. Nemcsak, hogy nem támogat­ták élet-halál harcában, hanem még akadá­lyozták is, így többek között a csehek, akik még a lőszerszállítást sem akarták megen­gedni területükön keresztül. A fiatal államot akkor is csak Magyarország támogatta. Minden lőszerkészletét rendelkezésre bocsá­totta a végveszélybe jutott lengyel hadsereg­nek s lehetővé tette, hogy Posudszki marsall, a lánglelkű hadvezér felszabadítsa Varsót az orosz nyomás alól. Erről az ütközetről írta az akkor Varsóban tartózkodó Viscount d’Ademon angol diplomata, hogy az ,a vi­lágtörténelem, tizennyolcadik döntő ütközete” volt, mert ha az oroszok győznek, úgy a bol­­sevizmus vörös árja egész Európát elönti. Lengyelország tehát ebben a csatában az európai civilizációt mentette meg a végpusz­tulástól,­­ a magyar testvérnemzet támo­gatásával Érdekesebb, aktuálisabb könyv aligha ke­rült napjainkban a magyar olvasóközönség elé. Külön fejezetben foglalkozik a szerző Pilsudszki marsallnak jellemzésével és az író mélyrelátó erejével színesíti a könyvet Emigly­ Rydz és Moscicki Ignác elnök port­réjával. Ugyancsak külön fejezetben ismer­teti a lengyel katona­állam kialakulását, megerősödését és a konszolidáció építőéveit. Hogy könyve teljes legyen, foglalkozik a lengyel irodalommal, művészettel és múltbeli történetével. Ügyesen, könnyen áttekinthető statisztikával is szolgál a szerző, — különös tekintettel a nemzetiségekre, iparra, nemzet­­gazdaságra. Végül a mai lengyel társadalom összetételével foglalkozik és azzal az egész­séges közszellemmel, amely áthatja a meg­­újhodott Lengyelországot. A minden isében aktuális, kellemes betű­szedéssel, szép kiállításban megjelent köny­vet bizonyára szívesen fogadja a magyar olvasóközönség. F. F. Negyvenöt halottja van a legutóbbi angol-arab összetűzésnek Jeruzsálem, november 30. A Karmel-hegy tövében lefolyt harcok­nak, a hivatalos jelentés szerint, 45 halálos áldozatuk van. Az áldozatok között termé­szetesen arabok vannak nagy többségben, összesen 43 arab veszítette életét e harcok­ban, míg angol részről két katona esett el.

Next