Esti Ujság, 1938. december (3. évfolyam, 274-298. szám)
1938-12-01 / 274. szám
A szükséges revíziók megéjtése megteremtheti az európai együttműködést . Róma, november 30. A Stefani-iroda diplomáciai szerkesztője írja: Chamberlain miniszterelnök és Halifax külügyminiszter római látogatásának bejelentését rokonszennd fogadta az olasz közvélemény, amely tudatában van annak, mily szívós és bátor tevékenységet fejtet ki a brit miniszterelnök a két birodalom viszonyának tisztázása körül. Chamberlain éleslátása kellő időben szarvattította ki a brit politikát veszedelmes helyzetekből. Ha az angol-olasz viszonyt az április 16-i egyezmény nem tisztázta volna, akkor szeptember 28-a Európát valamennyi fronton olyan állapotban találta volna, hogy a háborút semmiképpen nem lehetett volna elkerülni. A római egyezmény volt a müncheni béke előfoka. A ma még mindig fennálló nehézségek és bonyodalmak közepette a helyzet további tisztázására van szükség. Még mindig szükség van annak bátor felismerésére, hogy ki nem elégített jogok vannak és hogy olyan elhatározásokra van szükség, amelyek az új Európának alapjául szolgálnának. Olaszország az együtműködés politikájának kifejlesztésére törekszik. Ez az együttműködés jól fejlődött ki a Németországgal való kapcsolatban. Mások jogainak megértése és a szükséges revíziókhoz való bátorság lehetővé tenné, hogy ez az együttműködés tágabb területekre is kiterjeszthető legyen. Vasárnap óta egy lelkes és agilis ifjú társaság működik a fővárosban. Röviden lebegyeistáknak hívják magukat és ezt a furcsa nevet abból az alkalomból vették fel, hogy megalakították a Levél Bélyeg Gyorsasági Egyesületet. Egyelőre alapszabály nélkül, csupán nagy buzgalommal dolgoznak, céljuk „az iralmas e gyhangú és korszerűtlen bélyeggyűjtés modernizálása". Ifjú elnökük legalább is így vázolta gyorsan kiküldött munkatársunk előtt a ,.Lebegye” célkitűzéseit. Az elmondottakból és a jegyzőkönyvből a következőkben rekonstruáljuk a vasárnap este tartott népes, alakuló gyűlést. Kertész Imre V. gimn. tan. fogorvos-papájának Attila utcai lakásába, a szülök előzetes engedélye nélkül egybehívta iskolatársait és egyéb barátait, akikkel évek óta szenvedélyes bélyeggyűjtési munkát fejtettek ki Amikor egybegyűlt az ifjú társaság, akik között már komoly bajusz és férfias mélységű hang is akadt, az „elnök” úr szólásra emelkedett. — Kedves barátaim ... — Bábjuk, hánjuk — hangzott mindenfelől ,illetve a fogorvosi rendelő minden sarkából. — Azért gyűltünk össze, hogy megcsináljuk a bélyeggyűjtés forradalmát. A fiatal filatelisták, akik természetesen már régen ismerték a tervet, helyeslőleg bólintottak. Az ülésen résztvevő idegenek pedig felügyeltek a harcos kijelentésre. Bélyeggyorsasági versenyt rendeznek . Arról van szó ugyanis — folytatta az elnök —, hogy megalakítjuk a LEBEGYE-t, azaz a Levél és Bélyeg Gyorsasági Egyesületet, amely már nevében hordozza a szent célt: leveleket és bélyegeket akarunk gyűjteni, de olyanokat, amelyek a világtérkép legkülönbözőbb és legtávolibb pontjairól a legrövidebb, mondjuk rekordidő alatt érkeztek Budapestre, vagy megfordítva. A bélyeg tehát csak akkor lesz értékes nekünk, ha például Batávidból nem 18 nap alatt érkezik Budapeste, hanem 18 vagy 16 nap alatt. Az ifjú lehegylisták balingató részének kivételével a többiek élő kérdőjelekké változtak. — Mindjárt megmagyarázom a 3 gyengébb felfogásúaknak: ha Budapesten vasárnap este feladok egy levelet Boland Indiába, akkor az csak december 22-én érkezik meg, tehát 25 nap kell a továbbításhoz. Ugyanis a nagy távolságra induló levelek bizonyos hajó és expressz indulásokhoz vannak kötve és ha okosan kiszámítjuk a különböző indításokat, rekordidő alatt lehet egy levelet eljuttatni. A kipirosodott arcú elnök szavainak illusztrálására egy nagy albumot vesz elő. A levélborítékok színes halmazából találomra kihúz teret: — Itt van például egy Bagdadba, azaz Irak Mezopotámiába irányított levél. Általában öt napig utazik ide a levél, de én repülőpostán és express két és fél napra rövidítettem le az időt. — Éljen! Hallatlan, Nagyszerű — hangzottak a felkiáltások. Lehet rövidíteni a feladás és érkezés közötti időt! Kertész Imre, V. gimn.tan. ezután a hely-,zet magaslatán állva, emelt hangon folytatta: — Az újonnan megalakuló egyesület vagyona a következő: húsz menetrend a világ különböző országaiból, a repülőtársaságok és hajók menetrendje és egy eszperantista világnévsor, akikkel a LEBEGVE haladéktalanul felveszi a kapcsolatot. A lelkes ülésnek az vetett véget, hogy a fogorvos-apa épp akkor lépett be a rendelőbe, amikor a lebegyisták finom csipeszeivel bélyegeket piszkáltak... Az alakuló közgyűlés ezzel gyorsan bezárult. A bélyegforradalmárok tehát működésbe léptek. Lapunk kiküldött és érdeklődő munkatársának a következő felvilágosításokat adták: — A mi munkánk alapja a bélyeggyűjtés, csak modernebb formában. A délafrikai bélyeg csak akkor ér valamit számunkra ha például Capetownból nem a menetrendszerű húsz nap alatt, hanem például 15 vagy 14 nap alatt érkezett. Ezt úgy ellenőrizzük, hogy a borítékot is megtartjuk, így a feladás és az érkezés pontos idejét meg lehet állapítani. Az első rekord — Ezt kiépítendő szervezettel akarjuk megvalósítani. Megszereztük az eszperantisták névsorát és így a világ minden részébe küldünk leveleket azzal a megbízással, hogy bizonyos, általunk meghatározott időben adják fel a válaszlevelet. Rendkívül izgalmas verseny fejlődik ki, mert mi a hajók, vonatok és repülőgépek indulásából előre kiszámítjuk az időt és a feladás pontos idejét ehhez szabjuk. Persze, a legritkább esetben lehet órapontosságot elérni, hisz annyi minden zavarhatja a levél útját. Sokkal érdekesebb és izgalmasabb így a levélbélyeggyűjtés. — Mi a legérdekesebb rekordjuk? — Egy kínai bélyeg. Tizenhét nap helyett tizennégy napot utazott, pedig sivatagon keresztül is jött... 52? ■f Az irányított bélyeg-gyorsasági versenyek sok pénzbe ke- I s I hitnek. A lebegye-isták panasz- I W * I kodnak, hogy a zsebpénz erre " *" nem elegendő. Egyik társuk például vadonatúj földrajzkönyvét adta el az antikvárusnak, hogy a Teheránban székelő eszperantista levelezőtől perzsa bélyeget szerezzen. Szegény, most a LEBEQUE menetrendjeiből tanulja a földrajzot SAXSQNÍS SAXOS IBI TUDJA ÖN, MI AZ A LEBEGTE? A bélyeggyűjtés forradalma! isti . Csillörtök, 1931 Efogták a kolozsvári román egyetem rektorának gyilkosát, aki terrorista-iskolát tartott fenn Bukarest, november 30. A legutóbbi vasgárdista terrorcselekmények nyomán támadt izgalom még mindig nem ült el. Országszerte nagy erőfeszítéseket tesznek a hatóságok a terrorcselekmények végrehajtóinak előkerítésére. Különösen nagy érdeklődéssel várják a kolozsvári merénylet ügyében megindult nyomozás eredményeit, a hatóságok azonban egyelőre szigorúan titkolódznak. Úgy hírlik, hogy a kolozsvári rendőrség erélyes nyomozása máris eredménnyel járt és sikerült megállapítani Stefanescu Goanga rektor merénylőinek nevét. Panaitescu kolozsvári rendőrprefektus szűkszavú közlést tett az újságírók számára, arra azonban nem volt hajlandó, hogy a merénylők nevét közölje. Csernmoitzban kedden letartóztatták Fagadaru Miklós kolozsvári ügyvédet. Az ügyvédet tavasszal háromévi börtönre ítélték, azóta azonban szökésben volt. Fogadom dr. Thomas Vazul álnéven utazott, amikor a detektívek feltartóztatták, bőröndjében két revolvert, két kézigránátot, nyolc robbantó hüvelyt és nagyobb mennyiségű gyújtózsinórt találtak nála. Megállapították, hogy több bűntársával, akiknek letartóztatása közvetlenül küszöbön áll, terrorista-képző tanfolyamot tartott fenn. A tanfolyam hallgatóit kiképezték pokolgépek gyártására és merényletek végrehajtására, Stefanescu-Goanga rektor szervezete, a jelek szerint, megbirkózik a súlyos sebesüléssel. A legújabb orvosi jelentés szerint a beteg állapota kielégítő. Kedden este láza 37 fok volt, érvelése 120. Hajnalban két óra felé a rektor beszélni kezdett és elmondotta, hogy látta, amit a mellette haladó detektívet lelőtték és azután feléje lőttek, a merénylőket azonban nem ismerte föl. A kolozsvári egyetem tanácsa kedden este ülést tartott, amelyben felháborodását fejezte ki a gyáva gyilkos merénylet fölött és mélységes együttérzését tolmácsolta a megsebesült rektorral szemben. Az egyetem 128 hallgatója kiáltványt tett közzé, amelyben a legélesebben elítéli a merényletet és követeli a gyilkosok szigorú üldözését és megbüntetését. A diákok gyűjtést rendeztek az agyonlőtt detektív hozzátartozói számára. Nagy izgalmat keltett, a közvéleményben az a névtelen fenyegető levél, amelyet fakszimilében szerdán reggel a bukaresti lapok közölnek. A névtelen fenyegető levelet többen megkapták, így Alexia,ny. czernowitzi királyi helytartó és Cristescuezredes, a bukaresti ügyészség vezetője is. A levél így szól: — Hóhér! A nemzeti törvényszék megállapította, hogy elárultad a nemzeti érdekeket és üldözöd a mozgalmat. Ezért halálraítéltünk. Az ítéletet január 1. és 15-ike között hajtjuk végre. Aláírva: a halálzászlóalj. A fenyegető levél balsarkában a következő két felírás olvasható: „terrort terror ellenz és ,/i gárda él”. A levelet azonkívül bélyegzővel látták el, amelyen két kereszt között halálfej látható. Nagy feltűnést keltett az a hivatalos közlés, amely szerint azonnali hatállyal felfüggesztették állásától Jon Antonescu tábornokot, a Goga-kormány volt hadügyminiszterét, aki jelenleg a kisenovi III. hadtest parancsnoka volt. Az indokolás szerint a tábornok magas állásában meg nem engedett politikai magatartást tanúsított és tiltott politikai tevékenységet fejtett ki. A Fehér Sas országa Lissák György könyve „Amikor ezeket a sorokat írom, még forr a diplomáciai boszorkánykonyha üstje, még rejtély, hogy teljesül-e a magyar és lengyel nép millióinak bő óhaja: közös határt akarunk..” Ezt a mondatot írta könyvének bevezetőjében Lissák György, — és valóban: kevés olyan könyv jelent meg a magyar piacon, amely ennyire egyidőben született meg a történelmi eseményekkel. A lengyel-magyar barátság ősi kapcsolatairól, történelmi fejlődéséről írt, — fenti címen — könyvet Lissák György. Filmszerűen pergő, lebilincselő, tömör, élvezetes stílusban, pontos és eddig még nyilvánosságra nem jutott adatokkal ismerteti Lengyelország nemzeti megújhodását és azokat a haditetteket, politikai küzdelmeket, amelyeket az újjáéledt állam az elmúlt két évtized alatt folytatott. A könyv első részében a lengyel—magyar barátság évszázados történetével foglalkozik a szerző. Az Árpádok korától napjainkig ismerteti a két nemzet barátságánál, kialakulását, közös vágyát és közös törekvéseit. Közös küzdelmünket a török ellen, — majd a későbbi évszázadok folyamán fellobbanó szabadságharcokban az egymás támogatását írja meg kronológikus sorrendben egészen addig, amíg a megújhodott Lengyelország első ütközetét vívta meg a Szovjettel. Az új állam nagy küzdelmében úgyszólván teljesen magára hagyatva küzdött Európában, az előretörő és Európát fenyegető vörös seregek ellen. Nemcsak, hogy nem támogatták élet-halál harcában, hanem még akadályozták is, így többek között a csehek, akik még a lőszerszállítást sem akarták megengedni területükön keresztül. A fiatal államot akkor is csak Magyarország támogatta. Minden lőszerkészletét rendelkezésre bocsátotta a végveszélybe jutott lengyel hadseregnek s lehetővé tette, hogy Posudszki marsall, a lánglelkű hadvezér felszabadítsa Varsót az orosz nyomás alól. Erről az ütközetről írta az akkor Varsóban tartózkodó Viscount d’Ademon angol diplomata, hogy az ,a világtörténelem, tizennyolcadik döntő ütközete” volt, mert ha az oroszok győznek, úgy a bolsevizmus vörös árja egész Európát elönti. Lengyelország tehát ebben a csatában az európai civilizációt mentette meg a végpusztulástól, a magyar testvérnemzet támogatásával Érdekesebb, aktuálisabb könyv aligha került napjainkban a magyar olvasóközönség elé. Külön fejezetben foglalkozik a szerző Pilsudszki marsallnak jellemzésével és az író mélyrelátó erejével színesíti a könyvet Emigly Rydz és Moscicki Ignác elnök portréjával. Ugyancsak külön fejezetben ismerteti a lengyel katonaállam kialakulását, megerősödését és a konszolidáció építőéveit. Hogy könyve teljes legyen, foglalkozik a lengyel irodalommal, művészettel és múltbeli történetével. Ügyesen, könnyen áttekinthető statisztikával is szolgál a szerző, — különös tekintettel a nemzetiségekre, iparra, nemzetgazdaságra. Végül a mai lengyel társadalom összetételével foglalkozik és azzal az egészséges közszellemmel, amely áthatja a megújhodott Lengyelországot. A minden isében aktuális, kellemes betűszedéssel, szép kiállításban megjelent könyvet bizonyára szívesen fogadja a magyar olvasóközönség. F. F. Negyvenöt halottja van a legutóbbi angol-arab összetűzésnek Jeruzsálem, november 30. A Karmel-hegy tövében lefolyt harcoknak, a hivatalos jelentés szerint, 45 halálos áldozatuk van. Az áldozatok között természetesen arabok vannak nagy többségben, összesen 43 arab veszítette életét e harcokban, míg angol részről két katona esett el.