Esti Ujság, 1940. június (5. évfolyam, 123-146. szám)

1940-06-01 / 123. szám

SZOJ,SEAT, 1010 JUNIUS 1. BsH if A helyes úton , mikor egész Európát a lázas izgal­­mak, gondok, kétségek gyötrik, a ma­gyar nép tiszteletreméltó nyugalommal, Európaszerte elismert higgadtsággal állt szemben az eseményekkel. Talán az ősi keleti nyugalom,­­a veszélyhez edzettség megnyilatkozása ez. Talán egy ezeréves politikai tapasztalatok­kal rendelkező nép bölcsesége, mikor hisztériázás és felesleges izgalom nél­kül néz a jövőbe. Uralkodunk az ide­geinken, de éppen a magyar józan ész és sok évszázad leszűrt politikai ta­pasztalata mondja meg nekünk, hogy a most folyó gigászi harcban rólunk itt szó van, mert Európa sorsa fordul most és ennek a nagy európai közös­ségnek mi is tagjai vagyunk. A jövendő és a jelen nyugtalanító nagy kérdésére tegnap választ kapott a nemzet a miniszterelnök nyilatko­zatával és a külügyminiszter cikkével. Sokat jelent ez a két­ megnyilatkozás, amely felelőst államférfiak — tehát olyanok részéről hangzik el —, akik­nek módjuk és alkalmuk van, hogy messzebbre lássanak, többet tudjanak. A magyar közönség teljes egészében el­fogadja ezeket a megállapításokat és arra a következtetésre jut, hogy most van szükség a fokozott munkára és a végletekig menő áldozatra. Mert annyi bizonyos, hogy ha a háború rövid lesz is, hatalmas összegeket emészt fel és gazdasági téren nagy megpróbáltatá­sokat hoz a hadviselő és semleges né­pekre. A magyar nép ennek tudatában eddig is megértéssel fogadta a háború által szükségessé tett pereventív korlá­tozásokat és természetesnek találja, hogy maga sem mentesülhet az áldoza­toktól. Tudja azonban azt is, hogy egy­szer béke lesz és a békekorszak is nagy feladatok, rendkívüli erőfeszítések elé állítja majd az egész nemzetet. Gróf Teleki Pál miniszterelnök ab­ban jelölte meg ezeket a feladatokat, hogy a­ polgári munka ránk virradó új korszakában­ erőteljes gazdasági tevé­kenységgel emelni kell a magyar töme­gek életszínvonalát, a dolgozó százezrek jólétét és a szociális munkával párhu­zamosan ki kell építeni a nemzeti tár­sadalom tökéletesebb szervezettségét. Semmi kétség nem lehet az iránt, hogy ennek a feladatnak teljesítésére a nagy viharok és nagy veszélyek idején kipró­bált magyar államvezetés teljes egészé­ben és egységében fogja maga mögött látni a békemunkára, építésre kész ma­gyar társadalmat. Addig is és azután is minden áldoza­tot meg­ kell hoznunk hadseregünkért. Hiszen a belügyminiszter szavai szerint a béke fenntartásának legfőbb biztosí­téka a magyar hadsereg. Ostobaság és öngyilkosság volna tehát,­­ hogy azért, mert a háború talán elkerüli az országot — nem igyekeznénk fejlesz­teni a hadsereget és fokozott katonai fegyelemre, jobb szervezettségre és tö­kéletes helytállásra nevelni az egész társadalmat. A Teleki Pál gróf által jelzett szociális feladatokat megoldott, megszervezett és erős hadsereggel ren­delkező Magyarország pedig még érté­kesebb, tevékenyebb és még jobban be­csült barátja lesz azoknak, akik a­ tria­noni mélységből való felemelkedésünk­nél segítsérsünkre voltak. A hozzájuk való történelmi magyar hűség éppen most, a háborús megpróbáltatások ide­jén, mutatkozott meg és tett jó szolgá­latokat. A Németországgal és Itáliával fenn­álló érdekközösség és őszinte érzelmi kapcsolat a jövőre nézve is kijelöli a magyarság útját. „Bizoyosra assists, itograftéus megrendülése nem lened ki a Kärgsten medencéjére Gróf Csáky István külügyminiszter cikke Keleteurópa sorsáról Gróf Csáky István külügy­miniszter cikkét, amely a Ma­gyar Élet Pártértesítőjében je­lent meg és nagy nemzetközi feltűnést keltett, teljes egé­szében adjuk. A cikk a követ­kező: Mióta szeptember első napjaiban meg­szólaltak az ágyúk és felszálltak a repülő­gépek, hogy a bombák ezreit szórják az ellenség területére, a Dunavidék és a Bal­kán népei előtt egy nagy kérdés állott: sikerül-e e­ meddig Európa e részében a békét fenntartani ? Az elmúlt hónapok alatt sokan úgy lát­ták, hogy ezt a törekvést már csak rövid ideig lehet sikerre vinni. Újabb és újabb fordulatok, események, a béke biztosításá­ra irányuló kísérletek és lépések közepette sokak előtt úgy tűnhetett fel, hogy az adott biztosítékok dacára a háborúnak erre a tájra való kiterjedése elkerülhetet­len. Soha nem éreztük át jobban, mint az el­múlt hónapokban, hogy hazánk a Dunavidékkel egyetemben alkotórésze Európának, olyan alkotó­része, amely osztozik e földrész jó vagy balsorsában, amely magát ettől nem függetlenítheti. Gondoljunk akár a határainkon, közvetlen­szomszédságunkban lefolyt háborúra, akár a gazdasági háború, a blokád okozta és or­szágunkra is súlyosan nehezedő terhekre: a Dunavidéknek és a Balkánállamoknak egyaránt megpróbáltatásokat kellett ki­­állaniok. Soha nem volt nagyobb szükség arra, hogy európai külpolitikát folytassunk, hogy magatartásunknál Európa érdekeit szem előtt tartsuk, mint napjainkban és ezt meg­tettük akkor is, amikor ez az önfegyelem legnagyobb mértékét követelte meg. Az ország példás nyugalommal viselke­dett az európai viharban, pedig annak fel­legei nem is egyszer hazánk ege felé lát­szottak tornyosulni. Bár közvetlen veszély eddig sem fenye­getett, úgy látszik, hogy a Dunavidék és a Balkán békéje 1940 nyarának kezdetén biztosítva van, jobban, mint valaha és ezt a biztonsá­got belülről aligha lehet megbontani. Ha történnének is kísérletek, hogy Európa e részének békéjét megzavarják — amint­hogy az elmúlt hónapokban nem egyszer röppent fel egy-egy ilyen hír —, ezek nem lehetnének mások, mint olyan kívülről jövő törekvések, melyek a figyelmet vannak hi­vatva elterelni más, sokkal fontosabb szín­tereken lefolyó eseményekről, aggodalomra azonban nem­ adhatnak okot. fn­ A magyar hadsereg ereje Ma minden eshetőséggel számolni kell. Lehetséges, hogy egyik-másik, eleinte való­ra nem váló hírek formájában jelentkező törekvés később bizonyos sikerrel fog járni, lehetséges, hogy Európának a háború­tól eddig megkímélt­­ részében lövé­sek fognak eldördülni, mindezt nyu­galommal kell szemlélni, mert bizo­nyosra vehető, hogy a békének vára­kozás ellenére való megrendülése nem fog a Kárpátok medencéjére leterjed­­ni, a Kárpátok gerincét nem fogja át­lépni. Nem azért mondhatjuk ezt, mintha a Kárpátok hegylánca a ragyogó elszigetelt­ség biztonságát nyújtaná — hiszen nap­jainkban a természetes határok, vagy az azokat pótolni hivatott és hitt óriási védő­művek is, csak aránytalanul kis részét ad­ják a biztonságnak. Azért sem, mintha a harcban álló felek fő erőinek nyugati ösz­­szecsapása most már érdektelenné tette volna e tájat a hadviselés és a háborús célok elérése szempontjából. A Duna,vidék és a Balkán békéjének egyik legfontosabb záloga az az érdek­közösség, amely a Német Birodalom, Olaszország és Magyarország között fennáll. terpe­ szüksleges újból részleteiben elma­­gyarázni,mit jelent mindkét nagyhatalom­nak az a tény, hogy a Dunavidék országai termelő munkájukat — a háború­­okozta nehézségektől eltekintve, — zavartalanul, folytathatják. Nem egy ízben adtak ennek kifejezést úgy a Német Birodalomban, mint Olaszországban. Magyarország érdekei e tekintetben teljesen fedik a tengelyha­talmak érdekeit, hiszen a háborúnak Észak és Nyugat felé kiterjedése és a ten­geri közlekedés egyre fokozódó nehézségei közepette Közép- és Délkelet-Európa áru­csereforgalma úgyszólván magára erre a tájra korlátozódik. Mindamellett ilyen érdekközösségek is csak viszonylagos módon biztosítják a béke fennmaradását.­­ Hatékonnyá válásukhoz nagymérték­ben járul hozzá A múltban végrehajtott próba mozgósí­tások vagy egyes hadtestek hadilétszámra emelése, az e közben végrehajtott gyakor­latok, a kiképzésre vagy­ átképzésre behí­vott legénység magatartása és szelleme mutatják, hogy hadseregünk a magyar nemzetnek legértékesebb része. Erejénél fogva kezese a békének, mert csak a gyen­gébb és habozó, védelmi eszközöktől meg­fosztott államok, mint azt egyes példák mutatják, hívják ki magukkal szemben az összeütközésbe való bevonást, míg az el­szántak,­a céltudatosak és erősek oszlopai a békének. Bármennyire ellentétes is a hadsereg háborús rendeltetésének fogal­mával, az öntudatos és biztos kézzel vezetett hadsereg a kis- és középállamok kö­zött fontos tényezőjévé vált a béke fenntartásának. A Német-Olasz- és Magyarország között fennálló érdekközösség és kitűnő hadsere­günk adnak tehát alapot a béke Európa e­ részében való fenn­tart­hatásának remé­­nyéhez. Éppen ezért ez érdekközösség meg­erősítésére szolgáló minden törekvésünk a békét is szolgálja, de ezzel párhuzamosan semmi áldozattól sem szabad visszariad­nunk hadseregünk érdekében, kelljen azt akár anyagi téren, akár személyes szolgál­tatásokkal vagy­ korlátozások elviselésével meghozni. Ha mindehhez még a belső nyu­galom és a kormányzatba vetett további bizalom járul, megtettük kötelességünket. P­lantáz&í A r y/ i A mait évi* uVszé Au idén gyönyör A mait évbeli is remek írásos ifjftú: j M ■* / - volt! / jjr Az idé Hermina-út 61 sx! Telefon: 221-424 Egy igazi regény: a Halovány virág A Magyar Könyv nap, helyesebben alu...­­va a könyvnapok­ sok, szép ajándékkal és meglepetéssel fogadják a művelt magyar­ közönséget. De valamennyi között kétség­telenül a legszebb s a legnagyobb meglepe­tés Bibó Lajos új regénye, a Halovány vi­rág. Mert ez hatalmas munka, igazi re­gény. És ez nagy szó, mert hiszen az utóbbi esztendőkben alig akad regény a magyar könyvpiacon, bár a könyvek cím­lapján lépten-nyomon ezzel a műfaji meg­határozással találkozunk. Ha azonban a komoly kritika mérlegelő serpenyőjébe tesszük ezeket a könyveket, meg kell álla­pítanunk, hogy nem érdemlik meg a „re­gény“ elnevezést, amelynek definíciójához tartozik a nagyvonalúság, az egyéni világ­­szemlélet, a nyelv művészete és az ember­­ábrázolás képessége. Hány úgynevezett „regényben­ találjuk meg mindazt a leg­­magasabbrendű írói képességet, ami az igazi regény megírásához kell .'' A fantáziátlan írók, akik nem tudják megteremteni a maguk világát, reávetet­ték magukat „életrajz-regények“ írására, amelyeket Maeterlinck „bitang alkotások­nak“ nevez, mert nem lehet tudni, hogy mennyi a történelem s mennyi a valóság, mennyi az igazság és a hazugság, bennük. A kalandregényekben a fantázia teng túl s az író alárendeli magát a közönségnek, amely izgalmakat keres. Hány és hány lefetyelő könyv jelenik meg, azzal a meg­jelöléssel, hogy regény, holott mindössze valami többé-kevésbé fordulatos történet feltálalásáról van szó, amely a pletyka érdekességével hat a naiy olvasóra. Bibó Lajosnak új könyve a­ szó legne­mesebb értelmében regény, mert alapja nem irodalmi ötlet, vagy történelem, ka­land és pletyka, hanem az élet. Hősei iga­­zabbak a valóságos figuráknál, tehát típu­sok és elevenebb erővel élnek, mint akiket a mindennapi életben nyüzsögni látunk. A történés pedig mindenkinek a története, mert belevilágít az emberi lélek kialaku­lásának és fejlődésének titkaiba. A „Halovány virág“ egy fiatal leány életének, regénye, ötesztendős korától kí­séri el az író tizennyolc esztendős koráig, addig, amíg nagy lány lesz belőle. Az em­ber két dologból tevődik össze: a saját lelkéből, amelynek ősi csiráját a­ végtelen múltból hozza magából és környezetéből, amely ennek a csirának, ennek a lélek­­magnak a talaja. A ..Halovány virág“ a lélek regénye é­s a nagy író megdöb­bentő erővel rajzolja meg egy fiatal leány­ lélek kivirágzásának útját a csaló­dásokon és önvívódó küzdelmeken keresz­tül, amíg egyéniséggé formálódik. Mély­ségesen emberi és igaz ez a történet, amelynek figuráit egytől-egyig ismerjük, de csak az arcok ismerősek. Bibó feltárja a lelküket előttünk, — és valamennyiek­­ben önmagunkra ismerünk. És ez adja meg ennek a nagyszerű könyvnek azt az izgalmas, magasabbrendű érdekességet, amit­ csak a nagy klasszikusok regényei­nél érzünk. Bibó Lajos, aki már nagyon sok értékes munkával ajándékozta meg irodalmunkat, talán ebben a könyvében mutatta meg a leginkább gazdag képességeinek összeségét. „Igazi regényt“ írt, amihez pedig minden írói képességnek együtt kell lennie. Mély­ségesen emberi és mélységesen magyar könyvet. Nem fér kétség hozzá, hogy a Halovány virág lesz a magyar könyvnapok szenzá­ciója és hosszú, nagyon hosszú életű leg­szebb emléke. O. A. VISWONTA 2 CSÉSZE

Next