Esti Ujság, 1940. június (5. évfolyam, 123-146. szám)
1940-06-01 / 123. szám
SZOJ,SEAT, 1010 JUNIUS 1. BsH if A helyes úton , mikor egész Európát a lázas izgalmak, gondok, kétségek gyötrik, a magyar nép tiszteletreméltó nyugalommal, Európaszerte elismert higgadtsággal állt szemben az eseményekkel. Talán az ősi keleti nyugalom,a veszélyhez edzettség megnyilatkozása ez. Talán egy ezeréves politikai tapasztalatokkal rendelkező nép bölcsesége, mikor hisztériázás és felesleges izgalom nélkül néz a jövőbe. Uralkodunk az idegeinken, de éppen a magyar józan ész és sok évszázad leszűrt politikai tapasztalata mondja meg nekünk, hogy a most folyó gigászi harcban rólunk itt szó van, mert Európa sorsa fordul most és ennek a nagy európai közösségnek mi is tagjai vagyunk. A jövendő és a jelen nyugtalanító nagy kérdésére tegnap választ kapott a nemzet a miniszterelnök nyilatkozatával és a külügyminiszter cikkével. Sokat jelent ez a két megnyilatkozás, amely felelőst államférfiak — tehát olyanok részéről hangzik el —, akiknek módjuk és alkalmuk van, hogy messzebbre lássanak, többet tudjanak. A magyar közönség teljes egészében elfogadja ezeket a megállapításokat és arra a következtetésre jut, hogy most van szükség a fokozott munkára és a végletekig menő áldozatra. Mert annyi bizonyos, hogy ha a háború rövid lesz is, hatalmas összegeket emészt fel és gazdasági téren nagy megpróbáltatásokat hoz a hadviselő és semleges népekre. A magyar nép ennek tudatában eddig is megértéssel fogadta a háború által szükségessé tett pereventív korlátozásokat és természetesnek találja, hogy maga sem mentesülhet az áldozatoktól. Tudja azonban azt is, hogy egyszer béke lesz és a békekorszak is nagy feladatok, rendkívüli erőfeszítések elé állítja majd az egész nemzetet. Gróf Teleki Pál miniszterelnök abban jelölte meg ezeket a feladatokat, hogy a polgári munka ránk virradó új korszakában erőteljes gazdasági tevékenységgel emelni kell a magyar tömegek életszínvonalát, a dolgozó százezrek jólétét és a szociális munkával párhuzamosan ki kell építeni a nemzeti társadalom tökéletesebb szervezettségét. Semmi kétség nem lehet az iránt, hogy ennek a feladatnak teljesítésére a nagy viharok és nagy veszélyek idején kipróbált magyar államvezetés teljes egészében és egységében fogja maga mögött látni a békemunkára, építésre kész magyar társadalmat. Addig is és azután is minden áldozatot meg kell hoznunk hadseregünkért. Hiszen a belügyminiszter szavai szerint a béke fenntartásának legfőbb biztosítéka a magyar hadsereg. Ostobaság és öngyilkosság volna tehát, hogy azért, mert a háború talán elkerüli az országot — nem igyekeznénk fejleszteni a hadsereget és fokozott katonai fegyelemre, jobb szervezettségre és tökéletes helytállásra nevelni az egész társadalmat. A Teleki Pál gróf által jelzett szociális feladatokat megoldott, megszervezett és erős hadsereggel rendelkező Magyarország pedig még értékesebb, tevékenyebb és még jobban becsült barátja lesz azoknak, akik a trianoni mélységből való felemelkedésünknél segítsérsünkre voltak. A hozzájuk való történelmi magyar hűség éppen most, a háborús megpróbáltatások idején, mutatkozott meg és tett jó szolgálatokat. A Németországgal és Itáliával fennálló érdekközösség és őszinte érzelmi kapcsolat a jövőre nézve is kijelöli a magyarság útját. „Bizoyosra assists, itograftéus megrendülése nem lened ki a Kärgsten medencéjére Gróf Csáky István külügyminiszter cikke Keleteurópa sorsáról Gróf Csáky István külügyminiszter cikkét, amely a Magyar Élet Pártértesítőjében jelent meg és nagy nemzetközi feltűnést keltett, teljes egészében adjuk. A cikk a következő: Mióta szeptember első napjaiban megszólaltak az ágyúk és felszálltak a repülőgépek, hogy a bombák ezreit szórják az ellenség területére, a Dunavidék és a Balkán népei előtt egy nagy kérdés állott: sikerül-e e meddig Európa e részében a békét fenntartani ? Az elmúlt hónapok alatt sokan úgy látták, hogy ezt a törekvést már csak rövid ideig lehet sikerre vinni. Újabb és újabb fordulatok, események, a béke biztosítására irányuló kísérletek és lépések közepette sokak előtt úgy tűnhetett fel, hogy az adott biztosítékok dacára a háborúnak erre a tájra való kiterjedése elkerülhetetlen. Soha nem éreztük át jobban, mint az elmúlt hónapokban, hogy hazánk a Dunavidékkel egyetemben alkotórésze Európának, olyan alkotórésze, amely osztozik e földrész jó vagy balsorsában, amely magát ettől nem függetlenítheti. Gondoljunk akár a határainkon, közvetlenszomszédságunkban lefolyt háborúra, akár a gazdasági háború, a blokád okozta és országunkra is súlyosan nehezedő terhekre: a Dunavidéknek és a Balkánállamoknak egyaránt megpróbáltatásokat kellett kiállaniok. Soha nem volt nagyobb szükség arra, hogy európai külpolitikát folytassunk, hogy magatartásunknál Európa érdekeit szem előtt tartsuk, mint napjainkban és ezt megtettük akkor is, amikor ez az önfegyelem legnagyobb mértékét követelte meg. Az ország példás nyugalommal viselkedett az európai viharban, pedig annak fellegei nem is egyszer hazánk ege felé látszottak tornyosulni. Bár közvetlen veszély eddig sem fenyegetett, úgy látszik, hogy a Dunavidék és a Balkán békéje 1940 nyarának kezdetén biztosítva van, jobban, mint valaha és ezt a biztonságot belülről aligha lehet megbontani. Ha történnének is kísérletek, hogy Európa e részének békéjét megzavarják — aminthogy az elmúlt hónapokban nem egyszer röppent fel egy-egy ilyen hír —, ezek nem lehetnének mások, mint olyan kívülről jövő törekvések, melyek a figyelmet vannak hivatva elterelni más, sokkal fontosabb színtereken lefolyó eseményekről, aggodalomra azonban nem adhatnak okot. fn A magyar hadsereg ereje Ma minden eshetőséggel számolni kell. Lehetséges, hogy egyik-másik, eleinte valóra nem váló hírek formájában jelentkező törekvés később bizonyos sikerrel fog járni, lehetséges, hogy Európának a háborútól eddig megkímélt részében lövések fognak eldördülni, mindezt nyugalommal kell szemlélni, mert bizonyosra vehető, hogy a békének várakozás ellenére való megrendülése nem fog a Kárpátok medencéjére leterjedni, a Kárpátok gerincét nem fogja átlépni. Nem azért mondhatjuk ezt, mintha a Kárpátok hegylánca a ragyogó elszigeteltség biztonságát nyújtaná — hiszen napjainkban a természetes határok, vagy az azokat pótolni hivatott és hitt óriási védőművek is, csak aránytalanul kis részét adják a biztonságnak. Azért sem, mintha a harcban álló felek fő erőinek nyugati öszszecsapása most már érdektelenné tette volna e tájat a hadviselés és a háborús célok elérése szempontjából. A Duna,vidék és a Balkán békéjének egyik legfontosabb záloga az az érdekközösség, amely a Német Birodalom, Olaszország és Magyarország között fennáll. terpe szüksleges újból részleteiben elmagyarázni,mit jelent mindkét nagyhatalomnak az a tény, hogy a Dunavidék országai termelő munkájukat — a háborúokozta nehézségektől eltekintve, — zavartalanul, folytathatják. Nem egy ízben adtak ennek kifejezést úgy a Német Birodalomban, mint Olaszországban. Magyarország érdekei e tekintetben teljesen fedik a tengelyhatalmak érdekeit, hiszen a háborúnak Észak és Nyugat felé kiterjedése és a tengeri közlekedés egyre fokozódó nehézségei közepette Közép- és Délkelet-Európa árucsereforgalma úgyszólván magára erre a tájra korlátozódik. Mindamellett ilyen érdekközösségek is csak viszonylagos módon biztosítják a béke fennmaradását. Hatékonnyá válásukhoz nagymértékben járul hozzá A múltban végrehajtott próba mozgósítások vagy egyes hadtestek hadilétszámra emelése, az e közben végrehajtott gyakorlatok, a kiképzésre vagy átképzésre behívott legénység magatartása és szelleme mutatják, hogy hadseregünk a magyar nemzetnek legértékesebb része. Erejénél fogva kezese a békének, mert csak a gyengébb és habozó, védelmi eszközöktől megfosztott államok, mint azt egyes példák mutatják, hívják ki magukkal szemben az összeütközésbe való bevonást, míg az elszántak,a céltudatosak és erősek oszlopai a békének. Bármennyire ellentétes is a hadsereg háborús rendeltetésének fogalmával, az öntudatos és biztos kézzel vezetett hadsereg a kis- és középállamok között fontos tényezőjévé vált a béke fenntartásának. A Német-Olasz- és Magyarország között fennálló érdekközösség és kitűnő hadseregünk adnak tehát alapot a béke Európa e részében való fenntarthatásának reményéhez. Éppen ezért ez érdekközösség megerősítésére szolgáló minden törekvésünk a békét is szolgálja, de ezzel párhuzamosan semmi áldozattól sem szabad visszariadnunk hadseregünk érdekében, kelljen azt akár anyagi téren, akár személyes szolgáltatásokkal vagy korlátozások elviselésével meghozni. Ha mindehhez még a belső nyugalom és a kormányzatba vetett további bizalom járul, megtettük kötelességünket. Plantáz&í A r y/ i A mait évi* uVszé Au idén gyönyör A mait évbeli is remek írásos ifjftú: j M ■* / - volt! / jjr Az idé Hermina-út 61 sx! Telefon: 221-424 Egy igazi regény: a Halovány virág A Magyar Könyv nap, helyesebben alu...va a könyvnapok sok, szép ajándékkal és meglepetéssel fogadják a művelt magyar közönséget. De valamennyi között kétségtelenül a legszebb s a legnagyobb meglepetés Bibó Lajos új regénye, a Halovány virág. Mert ez hatalmas munka, igazi regény. És ez nagy szó, mert hiszen az utóbbi esztendőkben alig akad regény a magyar könyvpiacon, bár a könyvek címlapján lépten-nyomon ezzel a műfaji meghatározással találkozunk. Ha azonban a komoly kritika mérlegelő serpenyőjébe tesszük ezeket a könyveket, meg kell állapítanunk, hogy nem érdemlik meg a „regény“ elnevezést, amelynek definíciójához tartozik a nagyvonalúság, az egyéni világszemlélet, a nyelv művészete és az emberábrázolás képessége. Hány úgynevezett „regényben találjuk meg mindazt a legmagasabbrendű írói képességet, ami az igazi regény megírásához kell .'' A fantáziátlan írók, akik nem tudják megteremteni a maguk világát, reávetették magukat „életrajz-regények“ írására, amelyeket Maeterlinck „bitang alkotásoknak“ nevez, mert nem lehet tudni, hogy mennyi a történelem s mennyi a valóság, mennyi az igazság és a hazugság, bennük. A kalandregényekben a fantázia teng túl s az író alárendeli magát a közönségnek, amely izgalmakat keres. Hány és hány lefetyelő könyv jelenik meg, azzal a megjelöléssel, hogy regény, holott mindössze valami többé-kevésbé fordulatos történet feltálalásáról van szó, amely a pletyka érdekességével hat a naiy olvasóra. Bibó Lajosnak új könyve a szó legnemesebb értelmében regény, mert alapja nem irodalmi ötlet, vagy történelem, kaland és pletyka, hanem az élet. Hősei igazabbak a valóságos figuráknál, tehát típusok és elevenebb erővel élnek, mint akiket a mindennapi életben nyüzsögni látunk. A történés pedig mindenkinek a története, mert belevilágít az emberi lélek kialakulásának és fejlődésének titkaiba. A „Halovány virág“ egy fiatal leány életének, regénye, ötesztendős korától kíséri el az író tizennyolc esztendős koráig, addig, amíg nagy lány lesz belőle. Az ember két dologból tevődik össze: a saját lelkéből, amelynek ősi csiráját a végtelen múltból hozza magából és környezetéből, amely ennek a csirának, ennek a lélekmagnak a talaja. A ..Halovány virág“ a lélek regénye és a nagy író megdöbbentő erővel rajzolja meg egy fiatal leány lélek kivirágzásának útját a csalódásokon és önvívódó küzdelmeken keresztül, amíg egyéniséggé formálódik. Mélységesen emberi és igaz ez a történet, amelynek figuráit egytől-egyig ismerjük, de csak az arcok ismerősek. Bibó feltárja a lelküket előttünk, — és valamennyiekben önmagunkra ismerünk. És ez adja meg ennek a nagyszerű könyvnek azt az izgalmas, magasabbrendű érdekességet, amit csak a nagy klasszikusok regényeinél érzünk. Bibó Lajos, aki már nagyon sok értékes munkával ajándékozta meg irodalmunkat, talán ebben a könyvében mutatta meg a leginkább gazdag képességeinek összeségét. „Igazi regényt“ írt, amihez pedig minden írói képességnek együtt kell lennie. Mélységesen emberi és mélységesen magyar könyvet. Nem fér kétség hozzá, hogy a Halovány virág lesz a magyar könyvnapok szenzációja és hosszú, nagyon hosszú életű legszebb emléke. O. A. VISWONTA 2 CSÉSZE