Esti Ujság, 1940. december (5. évfolyam, 276-299. szám)
1940-12-02 / 276. szám
HÉTFŐ, 1940 DECEMBER *. Emlékünnep Gyulafehérvárt Gyulafehérvár, december 2. A Vasgárda Erdély Romániához történt csatolásának huszonkettedik évfordulója alkalmából Gyulafehérváron emlékünnepet tartott. Az ünnepségre különvonaton Gyulafehérvárra érkezett Antonescu államvezető, Horia Sima, a Vasgárda vezetője, Sturdza külügyminiszter, valamint sok más előkelőség. Antonescu és Horie Sima voltak az ünnepi szónokok. Megalakult az erdélyi Rézipari központ Kolozsvár, december 2. Az erdélyi háziipari központ szombaton este hívta össze alakuló közgyűlését a kolozsvári városháza tanácstermébe. A Hiszekegy elhangzása után Inczédy-Joksmann Ödön főispán üdvözölte a város és a vármegye közönsége nevében a közgyűlésen megjelent vitéz Keresztes-Fischer Ferencnét, a magyar háziipari központ elnökét. A belügyminiszter felesége megköszönte az üdvözlő szavakat és megnyitotta az ülést . Az erdélyi háziipar épolyan tartozéka az erdélyi gazda és munkásember életének, mint az állat nevelése, ellátása és a föld megmívelése — mondotta megnyitóbeszédében a belügyminiszter hitvese. Örömmel közli, hogy a magyar háziipari központ közbehprása következtében nagyobb mennyiségű pamut fonal áll az erdélyi háziipar rendelkezésére. Míg az anyaország 280.000 kg-ot kapott addig az erdélyi részeknek 500.000 kg gyapotot juttattak. A gyapot behozatala azonban nehézségekbe ütközik. Ezért felhívja a figyelmet arra, hogy lehetőleg hazai tendert és lent használjanak fel a fonásnál és a szövésnél. Az erdélyi háziipari központra nehéz feladat vár — mondotta vitéz Keresztes- Fischer Ferencné —, magára kell vállalnia a kivitel lebonyolítását Erdélyben. Ugyancsak az ő feladata lesz a háziipari vezetők kiképzése is. A kormány szükségesnek tartja, hogy az országos háziipari központ részvételével és támogatásával létrejöjjön az erdélyi háziipari szervezet. Vitéz Keresztes-Fischer Ferencné beledét nagy tapssal fogadták. Ezután adnóthy István, a magyar háziipari közönt alelnöke ismertette az alapszabályok, majd javaslatot tett a megalakulra. A közgyűlés elfogadta a javaslatot az elnök kimondta a megalakulást. start / isii UISM A miniszterelnök az alpári árvízkárosultak házainak avatásán MAGABÍZÁS Nagyon igaza van Teleki Pál gróf miniszterelnöknek, aki vasárnap az alpári árvízkárosultak ünnepén, a magyar társadalom egyetemes összefogásával és áldozatkészségével felépített új házak avatásán azt mondta, hogy valaha elbizakodottak voltunk, ma pedig a kemény történelmi leckék után, önmagunk erejére ébredve — magabízókká váltunk. Csakugyan hajlamos volt a magyarság régen valami hetyke elbizakodottságra, amely egy romantikus szemléletből táplálkozott, s talán még a millenium gondtalan, évtizedeinek kissé felületes túlértékeléséből fakadt. Hiszen volt egy szállóigénk is: Extra Hungáriam non est vita, si est vita, non est ita ... Ebben is maradéktalanul benne van az a bizonyos elbizakodottság, amely a világ közepének tartotta magát, s mindent, aki itt volt, legjobbnak, legkülönbbnek, pedig akkor már titkos tengerrengések figyelmeztettek bennünket, hogy a derűs és nyugodt felszín alatt roppant tragédiák ereje mozgolódik ellenünk. Mennyit kellett szenvednünk, amíg ez a nép, a nemzet és társadalom annyira átalakult, önmaga revízióját szívben és lélekben annyira keresztülvitte, hogy a hetyke elbizakodottságból az erejét és jelentőségét átérző, de azt egy vonalnyival is túl nem becsülő ország lehettünk Ránk szakadt a szentistváni birodalom ezeresztendős boltozata, koldusai és kitaszítottjaivá lettünk Európának, a mélységből kellett tíz körömmel és tengernyi szenvedéssel kiemelni magunkat, s a romokból új országot építeni. A harmincmilliós magyarság naiv álmaitól elszakadva, a tizenötmilliós nemzet valóságához kellett térnünk, de ezzel a realitással számolva is: tényezővé tudtunk válni Európában, trianoni megcsonkítottságunkból ki bírtunk emelkedni, s ma újra építjük azt, amit egy történelmi kataklizma huszonkét esztendővel ezelőtt fejünkre ontott: a szentistváni birodalmat. Mindez csak úgy történhetett meg, hogy a szerencsétlenségben egymásra találtak a társadalom széthúzó rétegei, az egész országot eggyéforrasztotta a könny és vér ereje, s nem utolsó sorban azért érhettük el ezt az eredményt, mert a nemzetet felelősségteljes szívvel, hideg fővel és egy ezeresztendős ösztönből fakadó politikai realitással vezették útján azok akiket a Gondviselés ezekben a mostani nehéz időkben az ország kormányrúdja mellé állított. A miniszterelnök az appropriációs vita végén a politikai élet minden vonatkozását érintő beszédet mond A képviselőházban ötödik napja folyik a megajánlási javaslat vitája. Az érdeklődés a pártok körében változatlanul oly nagy, hogy még mindig ötven körül van a feliratkozott szónokok száma. A házszabályok azonban úgy intézkednek, hogy az apropriációs vitát a hatodik ülésnapon minden körülmények között be kell fejezni és tekintet nélkül a feliratkozott szónokok számára, határozatot kell hoznia a Háznak a felhatalmazás megadása teremtetében. Ilyenformán a holnapi ülésnapon feltétlenül befejezik a törvényjavaslat vitáját. A holnapi ülésen felszólal Teleki Pál gróf paniszterelnök, hogy válaszoljon azokra az észrevételekre és bírálatokra, amelyek a megajánlási vitában a kormányzati politikát illetően elhangzottak. A költségvetés tárgyalásánál a miniszterelnök saját tárcájánál szólalt fel és ebben a beszédében olyan politikai kérdésekre szorítkozott, amelyeket a miniszterelnökségi tárca megvitatásánál szóbahoztak. Mostani beszéde sokkal szélesebb körű lesz, politikai életünk összes kérdéseit felöleli annál is inkább, mert a megajánlási törvényjavaslatnál a szónokok a legkülönbözőbb problémákat érintették. A kormányelnök beszéde tehát nagyszabású eseménye lesz a politikai életnek. Valószínű, hogy a miniszterelnök a válasz adáson kívül kiterjesztődik a legközelebbi jövő programjának ismertetésére és vázolni fogja, hogy milyen törvényjavaslatokkal kívánja a kormány foglalkoztatni a képviselőházat. Ezekre a törvényjavaslatokra azonban már csak 1941-ben, a karácsonyi szünet után kerülhet sor. A képviselőház az apropriációs javaslat letárgyalása után pár napig nem tart ülést, a jövő héten még néhány kisebb törvényjavaslatot letárgyal és azután megkezdi karácsonyi szünetét. A felsőház természetesen karácsonyig letárgyalja az állami költségvetést és az apropriációs törvényjavaslatot, úgyszintén a képviselőház által még a karácsonyi szünet előtt elfogadott kisebb törvényjavaslatokat. A képviselőház hétfői ülését 10 óra után nyitotta meg Tars Tibor elnök. Folytatták a megajánlási törvényjavaslat vitáját, amelynek mai első szónoka Meskó Zoltán volt. Megállapította, hogy a kormány külpolitikai ténykedése helyes, célravezető és őszinte, s mert őszinte volt, azért volt eredményes is. A külpolitika bírálatánál elsősorban azt kell szem előtt tartani, milyen eredményeket ért el a kormány. E téren csak elismeréssel szólhat és úgy érzi, minden magyar ember külpolitikai vonatkozásban, külpolitikai vonalvezetésben csak helyeselheti a kormány eljárását. Lehetnek egyesek, akiknek még vágyálmaik vannak és ezért kifogásokkal élnek, a maga részéről azonban, a tengelybarát külpolitikai vonalvezetést teljes egészében helyesli. — Mi folytatta — az önérzetes magyar álláspont kidomborítása mellett vagyunk tengelybarátok. Az öntudatos magyarság, az öntudat növelése és minél erőteljesebb kidomborítása egyáltalában nincs ellentétben a tengelyhűséggel és a tengelybarátsággal. Nagy barátaink is azt a fajtát becsülik bennünk, amely egyenes, őszinte és önérzetes, amely mint egyenrangú tényező óhajt résztvenni a tárgyalásokban. — Ne feledjük soha, hogy az országok és nemzetek nagyságát nem földdel, hanem lélekkel mérik és ha a mérésnek ezt a módszereit alkalmazzák, akkor nincs veszteni valónk, akkor nem fogunk könynyűnek találtatni. A magyar lélek, a magyar hűség mindenkor megállta helyét, bennük soha senki nem csalódott. Sajnos, többet csalódtunk mi ittlétünk ezer esztendeje alatt.