Esti Ujság, 1942. augusztus (7. évfolyam, 173-197. szám)
1942-08-01 / 173. szám
tapasztalatot tett a magyar lélek. A rinascimento olasz és német tudósai és írói a nagy magyar uralkodóegyéniség: Mátyás szuggesztív hatása alá kerültek , akarva-nem akarva a nemzeti uralkodó ideáljainak megmintázásában kellett résztvenniök. A reformáció hallatlanul erőteljes és sokoldalú kapcsolatokat teremtett Európával. A protestáns diákok, tudósok és kereskedők átveszik és kifejlesztik a magyar humanisták hagyatékát. Míg azok egy Erasmusszal, egy Huttennel létesítenek kapcsolatot, addig a magyar egyetemi hallgatók Németország, Hollandia, Svájc és Skócia egyetemein, Melanchtonnal, Kálvinnal vagy Bézával s tanítványaikkal együtt alakítanak ki nemcsak egy vallási rendszert, hanem a népi rétegek lelki és szellemi gondozásának rendszerét is. Debrecen pedig — ahol most együtt vagyunk — valóban ennek a szellemnek végvára lett és maradt is, mint a reformációnak legkeletebbre előretolt bástyája. A XVI. század magyar irodalma magasabb nemzetpolitikai szempontból az, aminek mi ma az iskolán kivüli népművelést óhajtjuk s így az európai áramlat hordaléka a legnemzetibb talajt termékenyíti meg. Az ellenreformáció ismét más irányból hoz európai kapcsolatokat és a barokkot, a déli népek szemléletformáit jelenti. A XVII. század felvilágosultsága nagyban hozzájárul a nemzeti irodalom s a nemzeti politika újjáélesztéséhez de anélkül, hogy az élettapasztalatokban oly gazdag magyar átvenné a francia és angol felvilágosodás nekünk mindig idegen túlzásait: az értelem túlbecsülését az érzés fölött, a vallástalanságot, a materializmust. Mennyit utaznak ebben a kéthárom évszázadban a magyarok, micsoda európaiságot árul el egy Szenes Molnár Albertnek nemcsak életműve, hanem egyszerűen a menetrendje is. S mégis a boldogságból, az elismertetésből is hazavágyódnak az Apácai Csere Jánosok, a tótfalusi Kis Miklósok, a Hatvani Istvánok, mert érzik, hogy Európát is, lelkük magyar mélyét is itthon kell szolgálniok! Az Erópa -tudat a magyar fejlődésben A forradalmak kora minden tisztítótüzében ott ég a többiekkel a magyar lángelme. Milyen tiszta, nagy, korukat megelőző európaiak Kölcsey, Berzsenyi, Vörösmarty! A semmiből hogyan teremt mindent a folyton Európát járó Legnagyobb Magyar! Hogyan lesz Kossuth Lajos, a száműzött, idegen nyelveken világszerte ünnepelt szónok s nem egy nemzet közvéleményében az eszményi politika utolérhetetlen apostola! S a legújabb korban is, amikor hazánk a trianoni békediktátumok áldozataként mindent újra kezd, hogyan becsülik meg a magyar kultúrpolitika egy-egy alkotását a külföldiek . . . Akármerre nézünk, mindig ugyanazt a tanulságot vonjuk le: mindenben részt vettünk, mindenütt ott voltunk, de kezünk alatt a legtávolabbról jött fonál is önkéntelenül a gyökeres magyarság stílusában sodródott. Még az idegen származású magyarok is , mint Gvadányi, az olasz lovasgenerális, vagy Dugonics, a dalmát kereskedő ivadéka, a meg nem alkuvó, meg nem téveszthető és meg nem tántorítható magyarság rajongója kellett, hogy legyen. Európának nemcsak vívmányai, ismeretei, eszméi vannak benne a magyar fejlődésben, hanem maga az „európai lélek“ is, az Európa-tudat: az, hogy tágabb hazánkért tennünk kell valamit, hogy összetartozunk vele, s hogy nekünk is az használ, ami őneki. Ha majd a győzelmes háború végén csakugyan megindul az új Európa építése, akkor nagy lesz a kerete azoknak a férfiaknak, akik századokon át előkészítették az európai testvériség gondolatát. S ha akkor valaki összegyűjti az európaiság igéit, a nagy gondolatokat, mondásokat s a nagy tettek elbeszélését, amelyek az új Európához vezettek, el fog ámulni a világ és el fogunk ámulni mi, magyarok, is, annyi lesz az új ösvényen magyar elődeink lábnyoma. Amit Európa fejlődött az ezer év alatt s maga az európai lélek is, mind benne van a magyar kultúrában, a magyar lélekben. S itt zárul is az európai lélek, mert egészen e legújabb időkig az, ami rajtunk túl volt, annak nem akarom állítani, hogy nincs meg a maga múltja és kultúrája, de az egészen más, mint a mienk, mint Európáé. Mert azok a tényezők, amelyek Európát formálták, amelyeket felsorakoztattunk, megálltak a magyar határnál, a keleti végeknél és így nem is volna lehetséges, hogy odaát ugyanaz a lélekalakuljon ki, mint az az európaiság, amely a Kárpátok keleti karéjáig könynyen és bizton hömpölygött a közös nyugati medencében. Nem hibáztatás ez, de mégis tény, amit tudományos lelkiismeretességgel le kell szögeznünk annál is inkább, mert a hiányzó századokat, amelyek Nyugat- és Kelet-Európa közé ékelődtek, nem lehet behozni. Európai civilizációt mindig csak azoktól a nemzetektől kell tanulni, amelyeknek megadatott, hogy annak idején részt vegyenek ennek a civilizációnak kialakításában. Ez a mi múltúnk Európában. S ez szabja meg jövőnket is. Európaiknak kell maradnunk. Múltúnk azt mutatta, hogy a puszták nemzete nem szerette kis helyi szerepek fülledt levegőjét, mindig széles ablakot tárt az egész világra, s ebben a levegőben kétszeresen érezte a maga erejét és duzzadó egyéniségét. Rájött, hogy annál magyarabb, minél európaibb. Európa kultúrája idáig nagyban és egészben egységesen fejlődött. Most áll a nagy válaszúton, hogy fejlődésének ezt az egységét meg tudja-e őrizni. Ha ez egységet a következő évek és évtizedek kialakítják, úgy nincs választásunk és könnyen fog ezeréves európai lelkiségünk az európai lélekhez idomulni. Ha ez nem következik be, akkor a magyar hivatás: résztvenni barátainkkal együtt abban a küzdelemben, amely a jobb, az emberibb, a magyarnak valóbb Európát ki fogja alakítani. Mert Európában vaó részvételünknek van még egy döntő tényezője: hogy soha mások nem voltunk és mások lenni nem akarunk, mint magyarok! Ezután Flachbart Ernő egyetemi tanár a nyári egyetemen rendezett nemzetiségi tanfolyam célkitűzéseit, Mihelics Vid egyetemi m. tanár a sajtókamara célját, Pukánszky Béla egyetemi tanár a német szakos tanárok továbbképző tanfolyamának programját ismertette. Kölcsey Sándor polgármester a város nevében üdvözölte a Nyári Egyetem vendégeit és hallgatóságát. Végül Hankiss János, a Nyári Egyetem igazgatója zárta be a megnyitó ünnepséget, amely a Szózat eléneklésével ért véget. „Európaiaknak kell maradnunk“ Nem mondom, hogy a fejlődés vonala nálunk töretlen. A mohácsi vész után, a török megszállás alatt nehezebbek a kapcsolatok, s Erdély kivételével, az ország többi része nehezebben találja meg kapcsolatait Európával. Még jobban súlyosodik ez a helyzet, amikor az osztrák elnyomatás nehezedik ránk, de azután megint teljesen belekapcsolódunk, s a XIX. század elején tüneményes magasságokra emelkedik a magyar vezetőrétegek európai kultúrája és európai lelkisége. 48 bukása megint egy nagy törés. 67 után újra együttmehetünk Európával, nagy tanúságtételeképpen annak, hogy a szabad, független Magyarország tölti be csak hivatását és függetlenségének elvesztése Európa vesztesége is. Ezután azonban már megszűnik kizárólagosságunk az európai kultúra áthonosításában és közvetítésében Kelet felé, mert az egymásután felszabadult balkáni és keleti népek kiszakítják magukat elzárkózottságukból s nagy iramban törnek Nyugat felé: igyekeznek behozni hosszú évszázadok mulasztásait...k Perzsa bundák szépek, olcsói szűcsnél, Ejrzse második eme] SZEME Bili krt /fen. tea tsti Izsef Elindult a keleti arcvonalra a holland légió első alakulata Hága, augusztus 1. A holland önkéntes légió első csoportja csütörtökön indult el Hágából a keleti frontra. A 375 főnyi önkéntescsoport búcsúztatásánál Yffarnt altábornagy és Auter SS-főcsoportvezető jelent meg. Az önkéntesek Németországban újabb alapos kiképzésben részesülnek és néhány hét múlva indulnak a keleti arcvonalra. Az önkénteseken kívül ugyancsak elindult Hágából a védelmi szervezet több magasabb és alacsonyabb rangú vezetője. Ezek szintén rövidesen a keleti arcvonalra utalnak. SZOMBAT, 19. AUGUSZTUS 1. ,,Az életnek nincsen semmi élelme..." — írta búcsúlevelében Hegedűs Lóránt leánya Az egész fővárosban mély részvétet keltett az a megrendítő dráma, amelyet tegnap délután 2 óra tájban fedeztek fel Hegedűs Lóránt nyugalmazott pénzügyminiszter, a TÉBE elnökének gellérthegyi villájában, az Orom utca 4. szám alatt. A nyugalmazott pénzügyminiszter felesége és Margit leánya, aki a szegedi egyetemen magántanár volt és adjunktusa a vegyészeti tanszéknek, édesanyjával együtt ciánnal megmérgezték magukat és mire a személyzet rájuk törte az ajtót, már mind a ketten halottak voltak. A gyilkos mérget Szegedről hozta magával Hegedűs Margit egy lombikban és olyan mennyiségű méreg volt benne, hogy orvosi vélemény szerint nem két, hanem húsz ember életének a kioltására lett volna alkalmas. A méreg az orvosi megállapítás szerint egyidőben végzett mindkettőjükkel. Hegedűs Lórántné már hosszú évek óta betegeskedett. Egy esztendő óta azonban súlyosbodott az állapota és dr. Lehoczky Tibor, az ismert ideggyógyász, aki kezelte az úriaszszonyt, állandó ápolónőt rendelt mellé. A család a legnagyobb aggodalommal nézte a szerencsétlen asszony szenvedését és a leggondosabb orvosi kezelés is hiábavaló volt, állapota nem javult. Három gyermeke, Margit, aki édesanyját követte a halálba. Rózsi és Mária, aki dr. Zsindely Sándor orr- és gégeorvos felesége, már tudták, hogy édesanyjuk állapotában nem igen lesz javulás. Tegnap délután Hegedűs Sándor író, intézkedett a villában, ő fogadta a rendőri bizottságot és rá hárult az a nehéz feladat, hogy Hegedűs Lórántot valami ürüggyel elvigye a Svábhegyre. A rendőri bizottság még a villában tartózkodott, amikor Hegedűs Sándor lement a kapu elé és ott fogadta Hegedűs Lórántot, aki a TÉBE üléséről jött. — Mi történt, csak nincs valami baj? — kérdezte idegesen a volt pénzügyminiszter. Hegedűs Sándor megnyugtatta, hogy gyomorrontás történt és ezért szanatóriumba vitték feleségét és leányát. Be akart menni a villába, de nagy nehezen mégis sikerült autón felvinni a Svábhegyre, ahol az Istenhegyi-szanatóriumban az Őra utca 12. szám alatt béreltek ki szobát. Ma délelőttig még sikerült titokban tartani Hegedűs Lóránt előtt a megrendítő tragédiát. Még mindig abban a hitben van, hogy felesége és leánya könnyebb betegséggel fekszenek egy szanatóriumban. Ma délelőtt megjelent a főkapitányságon dr. Zsindely Sándor főorvos, a család megbízásából ő intézkedik a temetés felől. Egy búcsúlevél maradt hátra. Hegedűs Margit írt testvérének kétoldalas búcsúlevelet. A bizalmas családi vonatkozású levélből csak az derült ki, hogy Hegedűs Margit nagyon sajnálta beteg édesanyját, akit nagyon szeretett, nem bírta tovább nézni szenvedéseit és közösen határozták el, hogy együtt halnak meg. — Az életnek nincs semmi értelme, úgy találom és ezért megyek a halálba ... — fejezi be a drámai hangú búcsúlevelet a vegyésztanárnő. A rendőrség, miután kétségtelen az öngyilkosság, a család kérését teljesíti és mellőzi a boncolást. A család most azon tanácskozik, hogy Hegedűs Lorándnak milyen formában adják tudtára a szörnyű csapást. Valószínűleg orvos jelenlétében közlik vele a villában lejátszódott kettős tragédiát. A brit tengernagyi hivatal beismeri az Edin 74.cirkáló elvesztését mondon, augusztus 1. Az angol tengernagyi hivatal hosszú vonakodás után most egymásután ismeri be a hadiflotta veszteségeit. Néhány nap óta sorozatosan közlik Londonból az elpusztult csatahajók és cirkálók nevét s ebben a sorban szerepel most az Edin 74. nevű, az Edinbourghosztályba tartozó 10.000 tonnás pírkáló is. A hajót először április hó 30-án torpedózták meg, amikor egy Szovjetoroszországba igyekvő hajókaravánt kísért. Két nappal később újabb torpedótámadás következtében a hajó elsüllyedt. Az Edin 74. fegyverzete 12 darab 152 miliméteres ágyú, 8 darab 102 miliméteres löveg és 6 darab torpedóvető cső. A cirkáló személyzete 700 ember volt. NAPFÜRDŐJE ENYHE .LEGYEN, lapozik, fürdik ÁÉRT Lombos emysi parkban is nemes gyógyvízben fü SZENT GELL HULLÁMFÜRDŐBEN!