Esti Ujság, 1943. szeptember (8. évfolyam, 197-221. szám)

1943-09-01 / 197. szám

* SZERDA, 19. SZEPTEMBER 1. A helyes nemzetiségi politika Óbecse határában Gyürer Ká­roly főszolgabíró, Berecz Gyula főjegyző fogadta a minisztert, aki előbb megtekintette az óbe­­csei ONCsA-telepet, majd a községházára hajtatott. A köz­ségháza tanácstermében össze­gyűltek a községi elöljáróság és a képviselőtestület tagjai, valamint a hivatalvezetők és társadalmi egyesületek vezetői. Nevükben Balassa Pál köz­jegyző köszöntötte a minisztert, aki válaszában a többi között ezeket mondotta: — Azért jöttem ide, óbecsére, mert tudom, hogy ez a megye ősidőktől fogva tipikus reprezentánsa volt a magyarság és a szerbség testvéries, békés együttélé­sének. Ismerem azokat a körülménye­ket, amelyek ezt a békés együtt­élést átmenetileg megzavarták. Azt hiszem, valamennyien egyet­értünk abban, meg kell találnunk a módját annak, hogy a békés együtt­élést újból helyreállítsuk. Az itteni magyarság huszon­három esztendőn keresztül ta­pasztalatokat szerzett abban a tekintetben, miként nem szabad nemzetiségi politikát folytatni és ezeken a tapasztalatokon okulva, azt hiszem, rájött arra, milyen a helyes nemzetiségi politika. A­­ helyes nemzetiségi politika — különösen ilyen viszonyok között, mint amelyek között Magyarországon és speciálisan a Bácskában élünk­­— csak a megértésnek, a jogok elismerésének politikája le­het. •— Amikor tehát nyomatéko­san hangsúlyozom, hogy az itteni társadalomnak leg­főbb feladata, hogy a bé­kés együttélést a két nem­zet között megtalálja, s hogy e két nemzet nemcsak itt, ezen a ponton, hanem sokkal messzibb is, egymásra van utal­va, azt azért teszem, mert innen várom a példát az egész Bácska számára is.­­ Amit most mondottam, nem jelenti azt, hogy a magyarság ne vindikálja magának a vezető szerepet. Utóvégre Magyarorszá­gon vagyunk, a magyarság kell, hogy ve­zessen. Ennek a vezetésnek azonban nem A magyarság kell, hogy vezessen... A magyarság és a szerbség egymásra van utalva. Meg kell tehát találniok és meg kell ér­­teniök egymást. Hogy ez meg­történjék, az önökön múlott: a magyarságon és a szerbségen egyaránt. Hogy ennek előfelté­telét a jövőre nézve megtart­hassuk és kiépíthessük, az a kormány dolga és feladata s a kormány ebben az irányban meg is tesz mindent, ami szük­séges. isii léisáf Keresztes-Fischer Ferenc beSUgymlniszler: ’!"■■ I'"m——” " ' — riirnmn'wiiiiriiir imiMTmiiiiT^m—■ Békesség és megértés, de emellett ha kitartás legyen a bácskai magyar társadalom első feladata OBECSE, szeptember 1. A Magyar Távirati Iroda je­lenti: Vitéz Keresztes-Fischer Fe­renc belügyminiszter bácskai körútjának második napján Magyarkanizsára, Zentára, Óbecsére, majd Zomborba látogatott el. Útján végigkísérte Deák Leó, Bácsbodrog megye főispánja, aki a vármegye határán fogadta a minisztert, továbbá Balla Pál miniszterelnökségi miniszteri osztályfőnök, vitéz Balsai Ernő és Sidi Pál főszolgabíró. Magyarkanizsán és Zentán a miniszter üdvözlésére összegyűl­tek a városházán a városi tiszt­viselők és a városi képviselő­­testület tagjai. Magyarkanizsán Lehel Pál polgármester és Lo­­sonczy János képviselőtestületi tag, Zentán pedig Guláth György polgármester és Vigh Ágoston főorvos köszöntötték a minisztert. A miniszter válaszaiban kö­szönetet mondott a képviselő­testületek tagjainak és a tiszt­viselői karnak, hogy a közigaz­gatás megszervezésében a vissza­csatolás óta oly tevékenyen részt vettek. Felhívta a tisztviselői kar figyelmét arra, mennyire fontos, hogy a tisztviselők figyelemmel és udvarias­sággal kezeljék a közönsé­get. A mai nehéz időkben a­ tisztvi­selői karnak még nagyobb ön­­feláldozást kell tanúsítania, mert a mostani korszak nem a r reprezentálások, hanem a kemény munka korszaka. A legkisebb ember ügyes-bajos dolgait is a legnagyobb szeretet­tel és barátsággal kell intézni, a rideg magatartás a tisztvise­lők részéről mindig veszedelmes, de különösen veszedelmes a mai nehéz időkben. A miniszter örömmel állapította meg, hogy a beszervezés munkája a Dél­vidéken szépen halad előre, ami arra mutat, hogy a munka megalapozása sikerült­ A miniszter mindkét városban hosszasan elbeszélgetett a vá­ros vezető személyiségeivel a megye problémáiról is. szabad, elnyomónak lenni, sem erőszakosnak, hanem szeretettel­jesnek, amely tiszteletben tartja a szerb nemzetiség összes jogos igényeit. Hogy melyek ezek a jogos igé­nyek, azt talán felesleges is hang­súlyozni: a teljes kulturális sza­badság, a nyelvhasználat teljes szabadsága, teljes gazdasági sza­badság, egyszóval: egyenlőség, egyenjogúság, egyenrangúság minden te­kintetben, amelynek csak egy feltétele van, a meggyőződéses, lojális beleilleszkedés a magyar államkeret közé. Ehhez minden körülmények kö­zött feltétlenül ragaszkodunk.­­ Hallottunk panaszokat és fájdalmasan észleljük, hogy az utóbbi időben határozottan el­lenségesnek mondható elemek fegyverrel a kezükben törekednek az állam rendjének megbontásá­ra, az állam képviselőinek meg­támadására. Akik részéről ilyeneket ész­lelünk, azok ellen termé­szetesen a törvény legtelje­sebb szigorával lépünk fel és az ilyen bűnt a legsúlyosab­ban fogjuk megtorolni. Meg va­gyok arról győződve, hogy az itteni lojális szerbség lelkétől mindezek a vállalkozások, me­rényletek távol állanak és meg vagyok győződve, hogy a leg­­messzebbmenően elítélik azokat. De arra kérem önöket, hogy saját körükben hassanak oda, hogy a szerbség vesse ki magából azokat az ide nem való, a békességet rontó, de a szerbség érde­keinek is ártó elemeket. Az idevaló szerbség legyen az állam hatalmainak segítségére, hogy az ilyen elemek kiküszöböl­hetők legyenek és akkor újból helyreáll az a békés harmónia, amit — a magyarság reprezen­tánsainak tanúsága szerint — itt hosszú időn át élvezett. „Egymásra vagyunk utalva, meg kell értenünk egymást" Egy bizonyos: hogy egymásra vagyunk és le­szünk utalva, meg kell tehát értenünk egymást. A magyarság részéről, a magyar kormány részéről ennek a maga­tartásnak munkálása elsőrendű törekvés. Nagyon kérem a szerb társadalmat, hogy ezt a törekvé­semet igyekezzék a maga maga­tartásával is elősegíteni. A ma­gyarsághoz pedig azt a szót in­tézem, hogy a magyar jövőt csak kemény magyar elhatározással, ma­gyar akarattal, kitartással és a jövőben való bizalommal lehet biztosítani. Nemcsak a Bácska, hanem az egész ország számára mondom, hogy a magyarság igenis dolgoz­zon továbbra kitartással, fe­gyelemmel és bizakodással, mert árt a magyar ügynek, aki ma elveszti a szívét. Bízzunk, mert bízhatunk a magyar jövő­ben. A magyar szorgalom, kitar­tás és bizakodás szintén éppoly előfeltétele a magyar jövő helyes kialakulásának, mint a nemzeti­ségi kérdés helyes kezelése. Meg vagyok róla győződve, hogy az itteni magyarság, amely súlyos és szomorú tapasztalatokat szer­zett a múltban, le tudja majd vonni a tanulságokat és nem fogja kicsinyes bosszúérzés vezet­ni, amikor csak megértéssel és kölcsönös szempontokon való fe­lülemelkedéssel lehet a jövőt munkálni. Békesség és megértés, de emellett harcos magyar ki­tartás, ez legyen az itteni társadalom legelső feladata. A miniszter szavait az egybe­gyűltek élénk helyesléssel és lel­kes tapssal fogadták. A szerb esperes deklarációja Ezután Jelcsity Iván görög­keleti esperesplébános az óbecsei szerbség nevében meleg szavak­kal köszöntötte vitéz Keresztes- Fischer Ferenc belügyminisztert, akinek látogatását az óbecsei Szerbség nagy megtiszteltetés­nek veszi. A legrégibb idők óta — mon­dotta a többi között — az óbe­csei járásban és Óbecsén a magyar és a szerb lakos­ság között sajátságos jel­legzetes társadalmi kapcso­lat állott fenn, amely békés együttélésben, köl­csönös tiszteletben és teljes össz­ hangban nyilvánult meg. Ezek a társadalmi viszonyok igen sok szép eredményt mutattak fel s ezeknek jó hatását érezték és élvezték elődeink. Nagyon kívá­natos, hogy mi is ilyen társa­dalmi elhelyezkedés jó hatását érezzük és kötelességünk arra törekedni, hogy hasonló módon jövő nemzedékeinknek is biztosítsunk egy csendes és békés társadalmi életet. Ez meg is fog történni, mert bennünk is meg­vannak azok a szép polgári erények, amelyek józan észből, tiszta szívből és jó lélekből fakadnak. Az óbecsei járás és Óbecse község szerb társadalma erről az útról nem tér le nemcsak az ősi hagyományok miatt, hanem a hűséges magyar polgári kötelességtudás miatt sem, a közjó és a haza érdeké­ben A szerb társadalom nevében, amelyet itt képviselünk, ezt a kijelentésemet fokozni is kíván­juk azzal az ünnepélyes ígéret­tel: együttműködésben kívánunk élni a járás és a község ma­gyarságával a jövőben is, mint eddig és hathatósan törekedni fogunk arra, hogy a szerb nép valameny­­nyi rétege kövesse példánkat. Ha történtek volna vagy volnának olyan körülmények, amelyek ezt a békés együttélést és együtt­működést zavarnák, az ilyenek­­k­el a délvidéki szerbség mm azo­nosítja magát és azokat a maga részéről is elítéli. Az óbecsei szerb lakosság nevében tisztelet­teljesen kérjük a magyar kor­mán­yt, tekintse a becsületes szerb lakosságot hű magyar pol­gároknak és mint ilyeneket, indokolt kéré­seinket a jövőben is kegyesen in­tézze el. A nagy tetszéssel és tapssal fogadott deklarációra vitéz Ke­resztes-Fischer Ferenc belügymi­niszter néhány szóval válaszolt. Köszönetet mondott az itteni szerbség nevében tett nyilatkoza­tokért. Ezekben — mondotta — bizonyságot látunk, hogy azok a törekvések, amelye­ket a kormány s remélem, az itteni társadalom is szol­gál, a kölcsönös megértés és békés együttélés érdeké­ben kellő visszhangra talál­nak az egész szerbség lel­kében is, amiről különben is meg voltam győződve. Talán felesleges meg­ismételni azt, amit az előbb mon­dottam, de még egyszer hangsú­lyozom, bármelyik oldalról törté­nik ennek a békének és rendnek megbontása, a kellő megtorlás nem fog elmaradni. A belügyminiszter még hosszú ideig elbeszélgetett a megjelen­tekkel, majd folytatta útját Zom­borba. 3 Árpádházi Boldog Margitot rövidesen szentté avatják RÓMA, szeptember 1. (MTI) Mint Vatikánvárosból jelentik, Árpádházi Boldog Margit szentté­­avatási pere befejeződött és a Szentatya már alá is írta az ide vo­natkozó iratokat. Árpádházi Boldog Margit szenttéavatása most már a közeljövő­ben meg fog történni, tekintettel a per befejezésére és arra, hogy Árpádházi Boldog Margitot amúgy is szentnek tekintették. Mint ér­dekességet említik meg a vatikáni jelentések, hogy Árpádházi Mar­gitot­ nem a­ Szent Péter bazilikában fogják szentté avatni, hanem a háborús időkre való tekintettel, pápai bullával. Ekképpen avatták szentté 1931-ben Albertus Magrast is. A va­tikáni jelentések megemlítik, hogy a szenttéavatást elrendelő pápai bulla már a közeli napokban megjelenik. Milánó érseke a romok közül keltezi pásztó­levelét MILÁNÓ, szept. 1. Schuster bíboros-é­­k utolsó pásztorlevelére, amely kedden közzétett második részében csu­pán egyházi ügyekkel foglalko­zik, a következő keltezést írta: „Az érseki palota romjai kö­zött, 1943 szeptember 1-én, Mi­lánó szétrombolásának első évé­ben.” (MTI) Gyászmise ifi• Károlyi Gyula halálának évfordulóján A repülőszerencsétlenség foly­tán elhunyt ifj. gróf Károlyi Gyula halálának évfordulóján, szeptember 2-án délelőtt 9 óra­kor a Kapucinusok Corvin-téri­­ templomában az elhunyt lelki-s üdvéért gyászmisét mondanak. A szertartást dr. Harza Lajos pápai kamarás végzi. (MTI) A finn képviselőház szeptember 1-én kezdi meg őszi ülésszakát HELSINKI, szeptember 1. A finn képviselőház szeptem­ber 1-én megkezdi őszi ülés­szakát. Linkomies finn minisz­terelnök szeptember 3-án hír­e szerint hosszabb beszámolóban is ismerteti Finnország politikai helyzetét és a finn kormány állásfoglalását a különböző kér­désekben. Ma CAPRI nyit a TERÉZ-KÖRÜT 34 A BARB T.: 135-645, 114-398 JAZZ ENÉZjudith , Jr I m

Next