Esti Ujság, 1943. november (8. évfolyam, 247-271. szám)

1943-11-02 / 247. szám

KEDD, 1943 NOVEMBER 2. A moszkvai konferencia zárójelentése Általános nemzetközi szervezetet akarnak felállítani az összes „békeszerető“ államok önállóságának alapján MOSZKVA, november 2. A Nemzetközi Sajtó Tudósít­ó jelenti: Washingtonban, Londonban és Moszkvában hétfő­n este közzé­tették a háromhatalmi értekez­let határozatiról kiadott hivata­los zárójelentést. A jelentés leg­­főb pontjai a következők: Európai tanácsadó bizottsá­got állítanak fel London szék­hellyel, összhangba hozzák egy­mással az összes hadművelete­ket, nemzetközi bizottság rend­szerébe tömörítik az összes ,békeszerető” nemzeteket s vé­gül megállapodásokat kötnek az európai terület megszállására vonatkozóan. A terjedelmes zárójelentés megállapítja, hogy a tárgyalá­sok kiterjedtek az összes kérdé­sekre, amelyeket a három kor­mány megvitatás céljából elő­terjesztett. Ezek közül néhány kérdés végleges döntést kívánt és a végleges döntést meg is hozták. Más kérdésekre vonat­kozóan megfelelő tárgyalások után elvi határozatokat fogadtak el. Ezeket a kérdéseket részletes kidolgozás céljából küü­ön bizott­ságok elé terjesztik, vagy diplo­máciai úton tárgyalják tovább. Más kérdéseket ismét eszme­csere útján intéznek el. A zárójelentés azzal a meg­­állapítással kezdődik, hogy Lor­d és­ Hull, A­nthony Eden és Mo­lo­ külügyminiszterek októ­ber 19-ike és 30-ika között ti­zenkétszer ültek össze tanácsko­zásra. A tanácskozásokban a kö­vetkezők vettek részt: Amerikai részről: W. Averell Kar­riman, John L. Deane őrnagy, továbbá Green H. Hackworth és James D. Dunn szakértők; angol rész­ről: Sir Archibald Clark-Kerr, William Strong, Sir Hastings Ismay L. altábornagy és külön­böző szakértők, szovjet részről: Vorosilov tábornagy, Visinszki, Litvinov, Szerge­jev, Grizlov ve­zérőrnagy, Szakszin és külön­böző szakértők. Az értekezlet határozatai kö­zül a zárójelentés elsőnek azt említi meg, hogy döntések jöttek létre a Németország elleni hábo­rú megrövidítését célzó hadmű­veletek ügyében. A továbbiak­ban a zárójelentés leszögezi, hogy a háborúban kialakult je­lenlegi szoros együttműködést feltétlenül folytatni kell az el­lenségeskedések befejezését kö­vető időszakban is. Közli ezután a kommüniké, hogy a három hatalom és Kína közös nyilatkozatot­­írtak alá, amelynek értelmében szoros együttműködést fejtenek ki az ellenség fegyverletételével és le­fegyverzésével kapcsolatos min­den kérdésben. Az aláíró hatal­mak elismerik, hogy szükség van minél korábbi időpontban olyan­ ­ alázott cipőkrt?A könnyep- merülhet X' ez^d. y w p'C' t általános nemzetközi szervezet felállítására, amely az összes bé­keszerető államok önállóságának elvén nyugszik és amelyhez az összes nagy és kis államok csat­lakozhatnak a nemzetközi béke fenntartásának céljából. Az alá­író hatalmak a nemzetközi béke fenntartása érdekében és a nem­zetközi biztonságot szolgáló rend­szer megteremtése után kölcsö­nösen tanácskozni akarnak egy­­mással, szükség esetén pedig az egyesült nemzetek szövetségének több államával is, az esetleges közös eljárás tekintetében. Az el­lenségeskedések beszüntetése után az aláíró hatalmak pll-ó akarják többé haderejüket más államok területén bevetni, kivéve olyan eseteket, amelyeket a záró­jelentés külön felsorol, de akkor is csak közös tanácskozás után. A nyilatkozat végül megálló oít­ja, hogy általános egyezményt kell majd létrehozni a háborút követő idők fegyverkezéseinek , szabályozása ügyében. Külön pontban foglalkozik a jelentés Olaszország jövőjének kérdésével és azt követeli, hogy juttassák ismét uralomra Olasz­országban a demokráciát, a fa­siszta rendszer által teremtett berendezéseket pedig szüntessék meg. Követeli a zárójelentés Ausztria függetlenségének hely­reállítását is. Terjedelmesen foglalkozik a zárójelentés az úgynevezett há­borús bűnösök kérdésével is. Az egyik legfontosabb követelés az, hogy mindazokat a német tiszte­ket és katonákat, valamint nem­­zetiszocialista párttagokat, akik háborús bűnösséggel vádolhatók, azoknak az országoknak kell át­adni ítélkezés végett, amelyek­ben vagy amelyekkel szemben háborús bűneiket elkövették. Német vélemény­­ a moszkvai határozatról Berlin, nov. 2.­­ (Az Esti Újság berlini mun­katársának tele­fon jelentése) "A moszkvai értekezletről ki­adtat hivatalos jelentéssel kap­csolatosan n­émet hivatalos hely­ről kedden reggel még nem ad­tak ki állásfoglalást, azonban berlini politikai körökben úgy nyilatkoznak erről a kommüni­kéről, hogy „megint Sztálin aka­rata győzött és Angim é­s Amt­­rata győzött, — eléggé fur­csának találják azt is, hogy a három külügyminiszter úgy be­szélt, mintha Fai­rónát már régen meghódíttaták­­volna. A határ­kérdéseket úgy látszik nem mer­ték megvitatni, illetve a viták so­rán nem tudtak semmiféle meg­­állepodé­sra állni, ezért frodultak a régi bevált módszerhez és bi­zottságok útján akarják ezeket a kínsó kérdéseket a messzi jöven­dőre eltolni. Sztálin ezeknek a politikai köröknek véleménye szerint realisztikusan gondolko­dik, éppen ezért „a fel­ségést át­engedi társainak, ő maga ,­zon­ban saját akarata szerint cselek­szik és mindig azt csinálja, a­mit akar“ Azt a kijelentését a három kü­lügyminiszt­­nek, hogy Német­országot meg akarják semmisí­teni, annyiszor és olyan sokféle változatban hall­aták már német részről, hogy ez a kijelentés sem­miféle benyomást nem keltett, annál kevésbé, minthogy ugyan­akkor az angol-amerikai katonai szekértők egészen másképpen be­szélnek és nyilatkoznak a kato­nai helyzetről, mint ahogyan azt a moszkvai kommünikében fel akarják tüntetni. Finnország és a balti államok sorsa I­sszézatlan maradt STOCKHOLM, nov. 2. (NST) A svéd kormánytöbbség ve­zető lapja, a Sociali­emokraten a következő mondatban foglalja össze Svédország álláspontját a moszkvai határozatokkal kap­csolatban: a moszkvai nyilatko­zat­ első gyors tanulmányozásá­nak eredménye csak az lehet, hogy ha a nyilatkozat bizonyos pontokban kielégítő is, mégis nyitva hagy számos nyugtalanító kérdést. A szövetségesek között a háború végéig most már aligha k­erül sor szakításra, a— mondják beavatott svéd politikai körök­ben, — annék nagyobb azonban a bizonytalanság abban a tekin­tetben, milyen alapon lehet majd szó a háború után a szö­vetséges hatalmak folytatólagos együttműködéséről. A szövetsé­ges politika jövőbeli céljait il­letően csak Olaszországra vonat­kozóan történt említés, egyetlen szó sincs azonban a többi or­szágról, így különösen Orosz­ország szomszédállamairól, ame­lyek pedig szintén joggal köve­telhetik a maguk számára a demokrácia szabadságát. Finn­ország és a balti államok sorsa tisztázatlan marad, noha Svéd­országot elsősorban ezek az or­szágok érdeklik. Addig, amíg ez a kérdés nem tisztázódik, a svéd közvélemény nem láthat kellő alapot az eljövendő béke szá­mára a moszkvai határozatok­ban. A legaggasztóbb jelenség­nek azt­ tartják svéd körökben, hogy a kisállamokat megint csak mellőzni akarják. A liberális Stockholms Tidningen ezzel kap­csolatban utal a zárójelentésnek arra a mondatára, hogy ,,ha a körülmények úgy kívánják, ak­kor a kisebb nemzeteket is be lehet vonni a tanácskozásokba.“ Más szóval ez annyit jelent, — írja a Stockholms Tidningen, hogy megint olyan nemzetközi szervezetet teremtenek, amely­ben a kisebb államok csak akkor beszélhetnek, ha megkérdezik őket. A moszkvai határozatok tehát semmiképen sem állanak összhangban a demokrata elvek­kel, állapítja meg a vezető svéd lap. Eden és Hull nyilatkozata Moszkvában AMSTERDAM, nov. 2. (Német Távirati Iroda, Mint a brit hírszolgálati iroda Moszkvából jelenti, Eden az ot­tani angol és amerikai újságírók előtt a moszkvai értekezlet ered­ményéről nyilatkozva a követke­zőket jelentette ki: — Meg vagyok győződve arról, hogy leraktuk az alapkövét a há­rom szövetséges közötti együtt­működésnek s megteremtettük az alapját annak a jövendő béke­szervezetnek és külpolitikai gép pezetnek, amely nélkül sok kí­vánságunk csak jó szándék ma­radna. Cordell Hull szerint az értekez­let megmutatta, hogy a „vezető“ államok elhagyták az „elszigete­lődéshez vezető magányos uta­kat“. Hozzátette még: a legfőbb ideje annak, hogy az olyan álla­mok, mint Anglia, Szovjetorosz­­ország és az Egyesült Államok „ha egyáltalán együtthaladnak, akkor ezt tegyék meg, amíg nem késhe‘’. Nyilatkozatának további során Hull kifejtette, hogy fenntartás nélkül támogatják azokat a fára­dozásokat, amelyek szorosabb nemzetközi együttműködés eléré­sére törekszenek mind a háború folytatásában, mind a béke fel­építésében s ennek megfelelően Csungking-Kína is csatlakozott a történelmi nyilatkozathoz. Mivel az elszigetelődés elve helyett im­már az együttműködés elvét fo­gadták el — mondotta —, nem lesz nehéz a különleges katonai, politikai, gazdasági és szociális kérdések tekintetében is haladást elérni. A gazdasági téren való együttműködés példájaként Hull utalt arra, hogy a Szovjetunió a jövőben képviselve lesz azoknál a nem formális megbeszéléseknél, amelyeket Washingtonban már megkezdtek az Egyesült Államok és Anglia között, így például a valuták háború utáni megszilár­dítása kérdésében. (MTI) AZ ESTI ÚJSÁG déli pu­jtója A csernoviczi törvényszék két zsidót, aki a gyűjtőtáborból megszökött és rendőrnek öltözte, elsötétítés alatt betörést köve­tett el, halálra ítélt. * Alsó-Loire megye elöljáróságá­nak közlése szerint a legutóbbi légitámadások alkalmával Nantes város területének mintegy ötödré­szét súlyos pusztítások érték. A Madras tartomány angol kor­mányzója, aki tanácsadóinak kárá­val átvette a tartományi kormányt, felfüggesztette a kongresszusi ha­tározatnak szesz, különösen pedig pálmaor, előállítására és eladására a háború kezdete óta kimondott ti­lalmát. Az erről szóló hirdetmény szerint a tilalom „nem volt hatá­sos”.­­ * Dzsabari szír miniszterelnök a szíriai küldöttséggel együtt fogad­ta az alexandriai Antoniadisz-palo­­tában a pánarab megbeszélésekre érkezett szaudi-arábiai küldöttsé­get. A román főváros építési hiva­tala a kormány megbízása alap­ján Bukarest újjjáépítésére 15 éves tervet dolgozott ki. A kor­mány a tervezetet elfogadta és a munkálatok már a közeljövő­ben megindulnak. A terv szerint az első öt esztendőben az utcá­kat szélesítik és újabb villamos-, valamint földalatti vasútvonala­kat is fektetnek le. Isztanbuli jelentés arról szá­mol be, hogy román gazdasági bizottság a török-román áru­csereforgalom­­ további kiépítésé­ről és szélesebb alapokra való fektetéséről tárgyal. Hír szerint ez alkalommaul a román gazda­sági bizottság megvitatja annak a Romániában zárolt Törökorszá­got illető nagyobb összegnek a sorsát és az esetleges kifizetési árfolyamát is, amelyre vonatko­zólag az összes eddigi tá­gyalá­­sok eredménytelenek voltak. ♦ Az Ibéria spanyol légiforgalmi társaság november 15-től kezdve újból megindítja légijáratait Lisz­­szabon és Madrid között. A légi­­járatokat áprilisban szüntették be. 31c New­ Yorkból jelentik: Max Rein­hardt színházigazgató vasárnap 70 éves kor­ában meghalt. Mint Montevideóból jelentik, Uruguay kormánya oly nagy mértékben korlátozta a magán­­gépkocsik üzemanyag hatását, hogy intézkedése gyakorlatilag egyértelmű a magángépkocsifor­galom megszüntetésével. * ma­gángépkocsik Urugauyban ezen­túl havonta csak öt liter üzem­anyagot kapnak. * Tekla libanoni külügyminiszter Damaszkuszba utazott. Sajtóképv­­selők előtt kijelentette, hogy nem annyira mint politikus, hanem in­kább mint barát tesz látogatást Szíriában. Portugália és Madeira szigete között a közvetlen szikratávíró­­forgalmat október 31-én a meg­­nyitották. Dimit­riádisz, a görög művészeti főiskola igazgató­ja és az athéni akadémia tagja, Athénben az egyik kórházba meghalt. Dimitriádesz Gö­rögország legismertebb szobrásza volt. * David el Haydar, Irak új londoni követe az angol királynak átnyúj­­totta megbízólevelét. ★ A román közgazdasági sajtó aról számol be, hogy a romá­niai rizstermelés nagy eredmé­nyeket hozott. Az 1943-as esz­tendőben Romániában 3418 hektáron termeltek rizst és hektáronként 3500 kiló volt a termés.* A román közoktatásügyi minisz­­térium 16.548.000 lej rendkívüli hi­telt bocsátott a kultuszállamtitk­ár­ság rendelkezésére, hogy ebből az összegből felépíthesse a román ál­lami operaházat. * *

Next