Esti Ujság, 1944. június (9. évfolyam, 122-145. szám)
1944-06-01 / 122. szám
Lanuvio előtt súlyos veszteséggel roppantak össze az ellenség támadásai BERLIN, június 1. Az Interini jelenti a délolaszországi harcokról: Az olaszországi arcvonalon a harci helyzet kedden nyugati szárnyon a nagy elhárító csata Változatlan hevességű folytatódása ellenére sem változott különösebben. Az ellenfél harcirepülőkkel és páncélosokkal támogatott nagyméretű támadásai Április és Lanuvio térségében közvetlen a német vonalak előtt súlyos ember és hadianyag veszteséggel roppantak össze. Kisebb helyi betöréseket azonnali ellenlökéssel elszigeteltek és lehetetlenné tettek. A német tevékenység Lambiot-tól délnyugatra az előző nap bekövetkezett betörés bezárásához vezetett. A 78, elhárító tüzérségi tűzzel és páncélos vadászok által közelharcban megsemmisített páncélos mutatja a harc keménységét, valamint a szövetséges veszteségek méretét. Túlzás nélkül megállapítható, hogy az amerikaiak egy hadtest nagyságú páncélos erőket vesztettek el. A német páncélgránátosok Valmonta terében is mindenütt megállták helyüket. A Valmontanetól keletre csatlakozó vonalszakaszon azonban átmenetileg nehézség állt be azáltal, hogy egy marokkói hadtest részei a hegységen át a legelső német vonalak hátába kerültek. A német vezetés a helyzetet idejében felismerte. A legelső vonalban álló csapatok azt a parancsot kapták, hogy rövid időn belül állást változtassanak és erős hátvédek hátrahagyásával támadják meg a felbukkant ellenséget Ezzel egyidőben támadó tartalékok biztosították a közvetlenül veszélyeztetett utánpótlási vonalakat és visszavetették a marokkóiak újabb előretörését a hátsó vonalakba. Az arcvonalváltoztatás gyors elhatározásával megtörték a támadó erőket s sikerült a német védőknek az eddigi széles arcvonalról az előirányzott megrövidített vonalat elfoglalniok. E tevékenység során a marokkóiak és az oldalról támadó amerikai egységek súlyos veszteségeket szenvedtek. E műveletek keretében a német csapatok Frosinone helységtől északra magaslati pontokat foglaltak el. Az olasz arcvonal többi szakaszán nem történt említésre méltó esemmény. (MTI) Kesselring meghiúsította Alexander bekerítő tervét BERLIN, május 1. A Nemzetközi Sajtó Tudósító jelenti: A délolaszországi német csatastok tervszerű elszakadási mozdulatai annyira előrehaladtak, hogy a német katonai szóvivő szerdán délben már áttekintést nyújtott e német mozdulatok céljáról és feladatairól. Alexander tábornok terve először az volt, hogy a déli arcvonal Minturnótól Cassinóig terjedő szakaszán magára vonja a német tartalékokat, hogy azután a nettunói hídfőállásból kiindulva, hátbatámadhassa a német csapatokat és a Via Appia és a Via Casilina elzárásával bekerítse. Az idejében végrehajtott elszakadási mozdulatokkal, amelyek mindenesetre lehetővé tették, hogy a nettunói ellenséges hídfőállás egyesüljön a déli arcvonallal, már eddig is sikerült a délen álló német csapatok nagyrészét akadálytalanul északra vinni. A német szóvivő a német védelem legközelebbi feladatául az utak szabadontartását jelölte meg Aprilia és Velletri térségében mindaddig, amíg az elszakadó mozdulatokat teljesen végrehajtották. Már most is elmondható azonban, hogy Alexander bekerítő terve meghiúsult és Kesselring tábornagynak sikerült csapatait a katlanból kivezetnie. Eetől délre levő térségben sem sikerült az ellenségnek változtatni a helyzeten. Az arcvonal új középső szakaszán, amely most a Giulianetto— Azzena körüli síkságból és a Liri-folyó felső völgyéből áll, a német csapatok az utóbbi napokban csak utóvédharcokat folytattak egy új fő védelmi vonal előterében. A német csapatok zöme erre az új fő védelmi vonalra vonul vissza. A Lepini-hegyek szakaszán az ellenség a pivernói medencéből Roccagorgán át vezető völgyi úton Segni irányában próbál előretörni. Az itt harcbavetett marokkói kötelékeket a szívósan harcoló német utóvédek újra meg újra feltartóztatták és azok az útnak csak felét tudták megtenni Carpinetóig. A Melfa forrásvidékén és as Siri felsővölgyében Soránál szintén heves harcok voltak, ahol a lépésről-lépésre hátráló német utóvédek nagy vérveszteséget okoztak az újzélandi és lengyel zsoldoscsapatoknak. Végül még megemlítendő,hogy a középső Apenninekben eddig merev arcvonalon is elszakadtak az ellenségtől a legelső vonalban levő német kötelékek — egyelőre ! Sertorius beszámolója az olaszországi arcvonalon BERLIN, június 1. A Nemzetközi Sajtó Tudósító jelenti: Ludwig Sertorius, az Európapress katonai munkatársa írja. Az olaszországi arcvonal nyugati szárnyán folyó csata egyre inkább az Albania hegyek birtokáért dúló elkeseredett küzdelemmé alakul. Ezek a hegyek a német csapatok kezében két szempontból is nagy akadályt jelentenek az ellenség számára: először elvágják a közvetlen előnyomulási utat Róma felé, másodszor pedig nem kevésbé hatásosan oldalozzák a Valmontore irányában folyó angol-amerikai páncélos támadásokat, amelyek célja, hogy a középső német hadseregcsoport hátába kerüljenek. Az ellenséges csapatok egyrészt frontálisan támadják a hegyeken kiépült német állásokat, másrészt a tenger és az Albanihegyek között északnyugati irányban átkarolni igyekeznek azokat. Az ellenség súlyos véráldozatai " ellenére, mindeddig nem ért el sikert. A tengerpart vidékén az Ardentól kétoldalt támadó brit kötelékek szintén nem értek el említésre méltó előhaladást. Tovább az ország belseje felé az Aprilia térségéből nagy erőkkel megindított ellenséges támadás, amely a Campoleone—Lanuvio vonal felé irányul, már az Albani-hegyek déli lejtőin megakadt. Különösen nagy nyomást fejtenek ki az amerikaiak Lanuvio irányában, ahol az ellenség kedden harcbavetett páncélosainak több mint háromnyolcadát elvesztette- A Valmonto CSÜTÖRTÖK, 1944 JÚNIUS 1. Az angolszászok minden átkaroló kísérlete meghiúsult az Albani-hegyekért folyó csatában Az olaszországi arcvonalon változatlan hevességgel folyik a nagy csata, a harci helyzet azonban számottevően nem változott. Az arcvonal nyugati szárnyán elsősorban az Albani hegyek birtokáért folyik elkeseredett küzdelem, amelyek a német csapatok kezében igen súlyos akadályt jelentenek az ellenség számára, nemcsak azért, mert elvágják az előnyomulás útját Róma felé, hanem azért is, mert az oldaltámadások lehetőséget nyújtanak a német hadvezetés számára s ilyen módon jelentékenyen veszélyeztetik a Valmontone irányában folyó angol-amerikai páncélos támadásokat. A német hadvezetés nagyon jól látja, hogy a támadásokat éppen azért erőszakolják az angolszászok, mert így akarnak a középső német hadseregcsoport hátába kerülni. Természetesen a német ellenintézkedések teljes mértékben éreztetik hatásukat s az ellenség súlyos véráldozatai ellenére sem tudott sikert elérni. Nyilván ennek következménye, hogy most már az angolszász csapatok frontálisan is támadják a hegyeken kiépített német állásokat, ami viszont veszteségeiket mindinkább fokozza. Különösen nagy erőfeszítéseket tettek az angolszászok Aprilia és Lanuvio térségében, ahol azonban a támadások súlyos emberes hadianyagveszteséggel roppantak össze. Ezzel szemben a németeknek sikerült Lanuviotól délnyugatra az előző nap bekövetkezett betörést is elreteszelni. A Valmontonétől keletre csatlakozó szakaszon egy marokkói hadtest részei a legelső német vonalak hátába kerültek. A német vezetés azonban idejében felismerte a helyzetet s egyrészt az arcvonal gyors megváltoztatáséval, másrészt ellentámadással megtörte a támadók erejét. Változás történt a középső Apenninekben is, ahol a német kötelékek az eddigi merev arcvonalon is parancsszerűen elszakadtak az ellenségtől. Ez az elszakadási mozdulat berlini jelentés szerint előrelátható volt és teljesen megfelelt a halogató rugalmas ellenállás taktikájának, az Alfedenától délnyugatra levő szakaszon. A német elszakadási mozdulat kiterjedése előrelátható volt és teljesen megfelelt a halogató rugalmas ellenállás feladatainak. I A német légierő hatásosan támadja a szovjet összeköttetési vonalait BERLIN, június 1. A Nemzetközi Sajtó Tudósító jelenti: Alfred von Olberg nyugalmazott alezredes, az Europapress katonai munkatársa írja: " A keleti arcvonalon a kölcsönös felderítő vállalkozások, valamint a német légierő élénk felderítő tevékenysége és az ellenség hátsó összeköttetései ellen irányuló támadásai egyre inkább erősen elhatárolt egyes szakaszokra korlátozódnak. Ezekből kitűnik, hogy a szovjet mely területeken gyűjti össze készenléti erőit és hol igyekszik helyi rohamcsapatvállalkozásokkal állásait megjavítani. Az elmúlt napon Tiraszpol és Vityebszk vidékén ismét heves harcokra vezettek ezek a harci érintkezések, ami megerősíti a német katonai körökben uralkodó meggyőződést, hogy a Pripjet-mocsaraktól északra és a Dnyeszter alsó szakaszánál lesz valószínűleg a szovjet nyári offenzíva első támadásainak színtere. A német bombavető rajok sikeres támadásai Kiev térségében, valamint Sepetovka, Kaszatin és Fasztov vidékén a csapatgyülekezések, vasúti szállítmányok és lőszerraktárak ellen arról tanúskodik, hogy a szovjet nagy tartalékokat és hadianyagot szállít ezekre a vidékekre. E teljesen helyi harci tevékenység mellett, amely a szovjet offenzív előkészületeinek megfelel és csaknem mindig német kezdeményezésre vezethető vissza, a déli szakaszon, Jassynál, a legutóbbi két napon komolyabb harcra került sor. A várostól északra német részről igen erős szovjet készenléti állásokat fedeztek fel. Az ellenség ottani gyülekezése arra vallott, hogy a Szeret és a Prut között Galac irányában oldaltámadást akar kezdeni. Ez a felismerés arra késztette a német hadvezetőséget, hogy állásainak lényeges megjavítására törekedjék. Rendkívül heves pergőtűz után, amelyet nagyszámú nehézüteg zúdított az ellenséges állásokra, német és román bombavető rajok támogatássával nagyobb német erők Jassytól északra megtámadták a mélyen tagozott ellenséges állásrendszert. Az állások áttörése után mintegy 14 kilométeres szélességben az ellenséges csapatokat visszavetették egy magaslati álláson túl, egy folyó völgyébe. Rendkívül elkeseredett harcokra került sor, mivel szovjet részről állandóan friss tartalékokat vetettek ellentámadásba. Kedd estig a német vállalkozás befejeződött. A német arcvonalat lényegesen megjavították. Az ellenség nagy erőit idő előtti harcbavetésre kényszerítették és mély éket vertek a szovjet kiinduló állásaiba, ugyanakkor pedig tetemes veszteségeket okoztak a szovjet csapatoknak, repülőalakulatoknak és páncélosoknak. Jelenleg még szovjet ellentámadások folynak, de nem lehet azzal számolni, hogy ez már esetleg a szovjet nyári offenzíva megkezdését váltaná ki. A japánok súlyos veszteséget okoztak a Wiak szigetén partraszállt angolszász erőknek TOKIÓ, május 31. Mint a császári főhadiszállás szerdán délután közölte: a Louten-csoporthoz tartozó Wiak-szigeten ellenséges partraszállások történtek. Tokiói katonai körök szerint ebből is látható, hogy az ellenség a súlypontot Új-Guinea vidékére helyezte át. Az Estópenél és Hollandiánál történt korábbi partraszállásai után az ellenség újabb ugrást tett nyugat felé és most az Új-Guineától 220 kilométer távolságban lévő szigeten igyekszik megvetni a lábát. Itt azonban igen elkeseredett ellenállásra talált a japán erők részéről, amelyek rendkívül súlyos veszteségeket okoztak a partraszállt csapatoknak, eltekintve attól, hogy kilenc hajót süllyesztettek el, hat másikat pedig súlyosan megrongáltak. Tokiói körökben hangsúlyozzák, hogy az ellenségnek sikerült ugyan Estópenél és Hollandiánál, most pedig Wiak szigetén partraszállnia, a szakadatlan japán ellentámadások azonban meghiúsították azt a tervét, hogy Új-Guinea nyugati részét meghódítsa s az aránylag kis hídfőből nem tudja megvetni lábát a sziget belsején. (MTI) John Talbot, a Reuter-iroda jugoszláviai kiküldötte német fogságban LISSZABON, június 1. Az angol hírszolgálat jelentése szerint John Talbot, a Reuter- irodának Tito főhadiszállására, Jugoszláviába kiküldött munkatársa, aki egyben a brit és az amerikai sajtót képviselte, két fotóriporterrel együtt fogságba került. Sztoján Pribicsevics, aki szintén az újságírók csoportjában volt, elfogatása után megszökött. Pribicsevics a Time ot Life hírszolgálat levelezője és ezenkívül több angol és amerikai lap képviselője. Talbot, Pribicsevics és a két fotóriporter néhány nappal ezelőtt német kézen lévő területre vetődött. Elfogatásuk híre azonban csak szerdán érkezett Londonba. Talbot most harminchárom éves és 15 éve teljesít szolgálatot a Reuter-iroda szerkesztőségében. (MTI) POLITIKAI NAPILAP: MEGJELENIK MINDEN HÉTKÖZNAP DÉLBEN Felelős szerkesztő: RAJNISS FERENC Fí*lí»ln* li tarló: Dr. BÁTHORY-HÜTTNER JÁNOS Nyomatott a Stádium Sajtóvállalat körforgógépein. — Felelős: Győry Aladár igazgató