Esti Ujság, 1944. október (9. évfolyam, 225-246. szám)

1944-10-04 / 225. szám

STUTRTJA, 1944 OKTÓBER 4. Az élelmiszerüzletek nyitásának és zárásának újabb szabályozása A Magyar Távirati Iroda jelenti: A hivatalos lap mai számában jelent meg a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszternek 117.000/1044. K. K. M. számú rendelete, amely Budapesten és a pestkörnyé­ki városokban az élelmiszer­­üzletek nyitásának és zárá­sának idejét újból szabá­lyozza. A rendelet értelmében Budapest székesfőváros, Kispest, Pestszent­­erzsébet, Pestszentlőrinc, Buda­fok, Rákospalota és­­Újpest me­gyei városok területén azokat az üzleteket­, amelyek kizárólag vagy túlnyomóan élelmiszert vagy tüzelőanya­got árusítanak, legkorábban reggel 7 órakor szabad ki­nyitni és este 6 órakor be kell zárni. Ezeket az üzle­teket reggel 9 órától este 6 óráig egyfolytában kötele­zően nyitva kell tartani. E rendelkezés folytán tehát meg­szűnik az élelmiszer- és tüzelő­anyagkereskedések déli ebédszü­nete. Az üzlettulajdonosok termé­szetesen alkalmazottaik részére a fennálló’’törvényes rendelkezések­ben megállapított ebédidőt kiadni tartoznak. A vevőközönség folyamatos ki­szolgálása érdekében az alkalma­zottak­ ebéd­idejét felváltva aján­latos kiadni. Az előbb említett rendelettel kapcsolatosan a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter felhívja a kereskedőtársadalmat, hogy a különböző szakmákra nézve meg­állapított üzletnyitási és zárási időket pontosan tartsák be, külö­nösen pedig a nyitvatartásra kötelezett üzletek nyitvatartási kötele­zettségének lelkiismeretesen tegyenek eleget, mert a zárórarendelkezések be­tartását szigorúan ellenőriztetni fogja és a rend­eletek ellen vét­ők példás megbüntetése iránt intéz­kedett. I A bolgár­ csapatoka­ szovjet parancsnokság alá helyezték Amszterdam, okt. 4. I­vin tábornoknak, a 3. ukrajnai (Német Távirati Iroda)­­ hadsereg parancsnokának köre­ Mint a londoni rádió jelenti,­­ telejére a bolgár csapatokat pa­ Stainov bolgár hadügyminiszter p­rancsnoksága alá helyezték, kedden kijelentette, hogy Tolby- t A brit hírszolgálat szófiai je­lentése szerint Cyrill herceget, Miehov Miklós tábornokot és Fi­­lov egyetemi tanárt, volt bolgár régenseket a szófiai központi fog­házban internálták. (MTI) Moszk­vának nem kell a londoni lengyel k­ormány STOCKHOLM, október 4. A Kremlben tovább haladnak a szovjet kormány tárgyalásai a lengyel nembeli bizottság kép­viselőivel. Az Afton­idningen moszkvai tudósítójának jelen­tése szerint ezeket a titkos tár­­gyalásokon Mikolajczyknak, a lengyel menekült kormány mi­niszterelnökének legutóbbi em­lékiratát tárgyalják meg. Az Aftontidningen szerint a szovjet sajtónak­­, erre vonatkozó különféle megjegyzéseiből vilá­gosan kiderül, hogy sem Mosz­kva, sem a lublini lengyel nem­zeti bizottság nem hajlandó a londoni menekült kormányt a maga egészében elfogadni. Moszkva vagy Lublin nem is­merheti el sem Sosnkowskit, sem munkatársait, sem pedig Padz­­kiewicz lengyel államelnököt. (MTI) A NAGY BETEG írta: Roger Régig Roger Régis egyike Fran­ciaország legkedveltebb no­vellistát rak. Tipikus „Szalon­­író”, aki mindig az előkelő világ problémáit tárgyalja, könnyedén, sok iróniával. A vendégek közül, akiknek a háziasszony bemutatta, doktor Brissacnal, rögtön Germaine Pil­­lot tetszett a legjobban. Való­ban, nagyon csinos volt ez a kis asszonyka egészséges arcával, finom bőrével és arányos terme­­tével. Az orvos már a levesnél udvarolni kezdett neki. Bi­­ssac fiatal ember volt. Csak nemrégiben kapta meg diplomá­ját és Auteuilben telepedett le. Mialatt jó partira várakozott, nagyvilági életet élt s jobbra­­balra kurizálgatott; mindig akadt egy szőke, vagy barna, aki türelemre intette házassági ter­veit illetőleg. Ő meg hálából az illető hölgyek nyugalma felett őrködött. A leves után már heves ostromba fogott és nem törődve jobboldali szomszédnőjével, mind­egyre balra hajolt, amerre a szíve vonzotta s a csábításban gyakorlott férfi biztonságával halmozta el az asszonyt bókjai­val, szellemes és körmönfont frá­zisaival. A fiatal nő minden el­lenkezés nélkül hallgatta meg legmerészebb mondásait is; egy­általában nem ütközött meg rohamos közeledésén és látszólag egészen közönyösen fogta fel udvarlását. Olykor-olykor hal­vány mosoly suhant át ajkain, amelyet azonban gyorsan elfoj­tott. És aztán újból fájdalmas tekintettel meredt maga elé. Fú­ga­ felsóhajtott: — Oh, ha tudná, kedves dok­tor, hogy milyen boldogtalan vagyok! Idestova már két-három esztendeje. A válásom óta beteg vagyok. Nagyon beteg! Hiába kerestem fel a leghíresebb pro­fesszorokat, valamennyien azt ál­lították, hogy nincsen semmi bajom. Brissac, éppen úgy, mint kol­légái, irtózott attól, hogy a­ ren­delőjén kívül is panaszkodjanak neki s künn a nagyvilágban is találkozzék az emberi szenvedé­sekkel. Az elvált asszony vallo­mása kissé lehűtötte. Nagy meg­erőltetésébe került, hogy vála­szoljon : — A professzoroknak bizo­nyára igazuk van, hiszen olyan friss és arca és egész lénye, hogy nem lehet beteg__ Az asszonyka valósággal meg­sértődött: — Szóval nem hisz nekem?!... Brissac sokk­al ügyesebb em­ber volt, semhogy a képzelt be­teget maga ellen haragítsa ellent­mondásával. Hirtelen köpenyedet fordíto­m, és elismerte, hogy néha az egészséges külső meg­téveszti a legjobb orvosokat is. Vacsora után hazakísérte az asszonyt. Miközben az autó a csöndes utcákon robogott, az or­vos előzékenyen az állítólagos betegség tünetei iránt akart ér­deklődni. De Germaine meg­előzte. — Képzelje, kedves doktor, nem tudok aludni. Ha pedig el­szundítok, lidércnyomásom van. Napközben pedig folyton szé­dülök­­ és azt hiszem, hogy mindjárt végem van. És étkezés után úgy érném­, mintha egy nagy gyirjó len­- gyomromban, amely felfelé igyekszik s aztán a torkomat elreteszeli... Majd­nem megf­ulladok ilyenkor ... Amikor a kapuban elbúcsúz­tak az asszony megkérdezte: — Mit gondol, mit kellene tennem, doktor úr? Brissac, aki egész úton kény­telen volt az asszony panaszait hallgatni, dühbe gurult és udva­riatlanul kijelentette: — Azt hiszem, nagyságos asszonyom, férjre lenne magá­nak szüksége!... — Ostoba fráter! — kiáltott fel az asszony és hátat fordított hirtelen, becsapta maga után a kaput.* „Ostoba fráter!“ — nem olyan jelző ez, amit szívesen lenyel egy férfi, kivált ha egy csinos nő szájából hangzott el. Brissac­­nek legalább is nagyon megfe­küdte a gyomrát. Úgy érezte, hogy egy golyó van benne, amely felfelé igyekszik és fojtogatja a torkában... Be kellett látnia, hogy valóban ostoba volt... De nemsokára jó alkdöm kí­nálkozott, hogy visszaadja a kölcsönt. A Városligetben talál­kozott az asszonykával és csat­lakozó hozzá. Nem tiltakozott a kíséret ellen. Teljesen elhagya­tott kis ösvényen haladtak, ár­nyas fák és sűrű bokrok között. — Beszéljen nekem egészségi állapotáról — szólította fel az orvos. — Nagyon, de nagyon érdekel... Mi van az álmatlan­ságával? és a, gyomrával?... Érzi még mindig azt a nyomást? Több se kellett a nőnek. Öm­lött szájából a poroszok ára­data. Szinte kimerült a­ sok be­szédben. Leü­ltek a padra. Egy Ulek­ sem járt a közelben. A dok­tor hagyta,, hogy mindent el­mondjon. — Szegény kicsike! — sóhaj­tott fel aztán mély részvéttel. Szinte észrevétlenül­­­ dereka mögé csúsztatta karját s aztán szép lassan, gyöngéden magához vonta a karcsú kis teremtést. Nem tiltakozott, hanem tovább po­laszkodott, mint egy nyűgös gyermek. Elölről kezdte sirá­mait s a doktor közben dédel­gette. Germaine végül a férfi vállára hajtotta fejét. —­­Maga jó hozzám — mondta meghatva. — Maja megért en­gem ... — Igen, most már sejtem, miről van szó... Miután el­mondta a tüneteket... Én azt hiszem, hogy meg fogom gyó­gyítani ... Többet már nem is mondha­tott. A boldogtalan, beteg asz­­szon­yba forró csika betapasz­totta száját... Brissac dokkor nemsokára nőül vette Germ­ai­net. Szerelemből. Kellemesen lépte meg, amikor az eljegyzés után értesült, hogy az asszonyka, igen gazdag. , BERLIN, október 4. | Az Interinf jelenti: Bor (Komorovszki) tábornok­nak a megadási tárgyalásokkal megbízott törzstisztjei aláírták a megadási szer­ződést. A felkelők egy részét, akik bol­sevista tisztek vezetésével meg­kísérelték a megadás szabotálá­­sát, rövid tűzharc után lefegy­verezték. Ezzel az utolsó szervezett ellen­állás is megszűnt Varsóban. A felkelőket hadifogságba vi­szik. A sebesülteket kórházak­ban veszik kezelés alá. A varsói véres közjáték vé­get ért. A felkelők utolsó és legerősebb ellenállási közpon­ja, amely a város központjában fe­küdt és egyik ponton egy na­gyobb háztömbbel egészen a Visztuláig ért, kedden reggel feltétel nél­kül megadta magát. Valamennyi ágyú elhallgatott. Hosszú sorokban kerülnek elő a lerongyolódott és lesoványo­dott alakok a rohamra érett, szétlőtt romok közül. A pinceodvari borzalmas képet mutatnak: mindenfelé kiéhezett emberek hevernek. A felkelők között a harci övezetből el nem bocsátott asszonyok is másznak elő gyer­mekeikkel az omladékok alól. Azon a helyen, ahol az ellenál­lási központ a Visztula nyugati partjáig nyúlt el, a felkelők is­mételten megkísérelték, hogy át­keljenek a folyón és felvegyék az érintkezést a bolsevistákkal, de a német tűzeső minden egyes alkalommal vérbefojtotta­­ ezeket a kísérleteket. (MTI) A varsói felkelők megadták magukat is­ k­isé. 3 A fővárosban visszaesett a ragályos megbetegedések szám­a Dr. Csordás Elemér tisztifőorvos most adta ki jelentését a főváros szeptemberi közegészségügyi álla­potáról. A jelentésből kiderül, hogy szeptemberben a születések­­száma 1426 volt, az elhúnytaké 1268, a főváros szaporodása tehát egy hó­nap alatt 158 lélek. A halálokok a következőképpen oszliinak meg: tüdővészben 110-an, rákban 130-an, cukorbetegségben 11-en, elmebajban 14-en, agyvérzés­ben 60-an, szervi szívbajban 180-an, tüdőgyulladásban 52-en, az emésztő­szervek betegségeiben 79-en, az új­szülöttek betegségeiben 33-an, —­­ebből a veleszületett gyengeség 30 — és az aggság bajaiban 50-m hal­tak meg. Az erőszakos halálesetek és a balesetek száma szeptember­ben összesen 246 volt, ebből ött­­gyilkossá­g 21, baleset 46 és egyéb erőszakos eset 174. Beszámol a tiszti főorvos a fertőző megbetegedésektől és ismerteti, hogy a mai hónapban hastífuszban 24-en, kanyaróban 8-an, vörhenyben 61-en, szamárköhögésben 24-en, roncsoló toroklábbal 17-en, szövődményes influenzában 7-en, gyermekágyi, lázban 1, bárányhimlőben 22-en, vérheában 61-en, gyermekbénulásban 3-an, járványos agygerinchártyaláb­­ban 4-en és maláriában ketten be­tegedtek meg. Az összes fertőző megbetegedések száma szeptember­­ben 248 volt és összehasonlítva ezt az­ adatot a múlt év szeptemberi adataival, kitűnik, hogy a ragályos megbetegedések számra negyedére esett vissza. Házasság előtti köte­lező orvosi vizsgálatnak összesen 2001 nő és férfi vetette­­alá magát, orvosi bizonyítványt kapott 2063 házasuló és két esetben megtagad­ták a bizonyítvány kiadását. (MOT). Halálos ciánmérgezés a Miau­sál-téren­ ­ A Klauzál-tér 16. számú ház egyik emeleti lakásában tegnap este hozzátartozói holtan talál­ták özvegy Berényi Ferencné 57 éves magánzónőt. Serényiné ro­konainál lakott. Két nappal ez­előtt elutaztak a rokonok vi­dékre és tegnap este tértek vissza, de hiába csöngettek, sen­ki sem nyitott ajtót. Lakatost hívtak és azzal nyittaták ki az előszoba lezárt ajtaját és a hálószobában holtan ta­láltak rá a magánzónőre. Értesítették a főkapitányságot, ahonnan bizottság szállt ki a helyszínre. A hozzátartozók el­mondották, hogy Serényinének n­­m semmi oka nem volt az öngyil­kosságra és sohasem hangozta­tott ilyen tervet. Az a feltevés alakult ki, hogy az özvegyasszony ciánmér­gezés áldozata lett. A házban ugyanis egy emelettel feljebb Fischer és Weiss ciáno­­zó­ vállalkozók két nappal ez­előtt ciánoztak. Valószínű, hogy a mérges gáz leszivár­zott az alatta lévő lakásba és cián ölte meg Serényinét. A rendőrség el­rendelte a holttest felboncolá­­sát és­ amennyiben megállásí­­­ják, hogy ciánmérgezés történt, szigorú eljárást indít a vállal­kozók ellen. assan 1 -------— 1 Testületbe tömörítették a budapesti és környéki szekérfuvarozókat A kormány a hivatalos lap mai számában rendeletet adott ki a szekérfuvarozásra jogosult ipa­rtások működésének szabályozá­sáról. Ebben elrendeli, hogy Bu­dapest székesfőváros, valamin­t a közellátásilag Budapesthez csa­tolt városok és községek lakos­sága fuvarozási szükségleteinek biztosítása érdekében „Budapesti és Környéki Szekérfuvarozók Testülete“ elnevezésű tz­erv ala­kul. A testület tagjai mindazok a szekérfuvarozásra jogosult ipa­rosok, akiknek az említett terü­leten levő valamelyik helyiségben telephelyük van. A testület feladata a buda­pesti és környéki fuvarozási szükségletek kielégítéséről, a ke­reskedelmi miniszter, illetve a törvényhatóság első tisztviselője­­ által tett rendelkezéseknek meg­felelően gondos­kodni, tagjainak működését irányítani és ellen­őrizni, továbbá a hatóság által reábízott egyéb tennivalókat el­végezni. A rendelettel kapcsolatban a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter ugyancsak a hivatalos lap mai számában kiadta a tes­tület szervezeti szabályait.. . Női ruhák eladók középtermetű alakra, csak privátnak. Eskü-tér 1. V. 15, d. e. 8—0 és d. u. 3—5 között.

Next