Északmagyarország, 1961. február (17. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-01 / 27. szám

\! Világ proletárjai, egyesül­­etek? A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Ára: 5­0 fillér XVII. évfolyam, 27 *vám 1961. február 1, szerda A Magyar Sajtó Napján i­mmár tizenhatodszor ünnepel­­jük szabad hazánkban a Ma­gyar Sajtó Napját Emlékezünk arra a hősi múltra és azokra a nagyszerű küzdelmekre, amelyek a Kommunis­ták Magyarországi Pártja illegális lapjának, a Szabad Népnek történe­téhez fűződnek. Emlékezünk azokra az igaz hazafiakra, akik súlyos veszé­lyek és megpróbáltatások közepette vállalták a párt lapjának előállítását. Tizenkilenc esztendővel ezelőtt 1942. február 1-én jelent meg első ízben a kommunistáik lapja, a Szabad Nép. Ezt követően még háromszor jutott el a dolgozók kezébe; az ötödik számot, mielőtt még terjesztését el­kezdhették volna, a Horthy-fasiszta kormány elkobozta. Azidő tájt jelent meg a Szabad Nép, amikor Horthy-Magyarország a hit­leri Németország oldalán már hábo­rút viselt a Szovjetunió ellen, az ellen az ország ellen, amely 1917-ben szétzúzta a tőkések hatalmát, ahol a munkásosztály került hatalomra és megszűnt embernek ember által való kizsákmányolása. Magyarország há­borúba lépése végső kifejezése volt annak, hogy a feudális­ burzsoá rend­szer urai eladták az ország függet­lenségét és a totális fasizmus érde­keiért vágóhídra hurcolták a dolgozók millióit. A nacionalista mákony ter­jesztésével, hamis, hazug jelszavak­kal igyekeztek elhomályosítani az emberek tisztánlátását és zavart kel­teni a még felvilágosulatlan emberek tudatában. Nem mondhatjuk, hogy ámító, szemfényvesztő propagandá­juk hatástalan maradt. Sok becsüle­tes embeffel ás­­ ti- tudták hitetni, hogy a háború a nép jólétéért folyik és azért megy rosszul a munkások­nak, azért nincs földje a parasztnak, mert „kis ország vagyunk”. A „nép­érdek” pecsétjét akarták ráütni hó­dító törekvéseikre. E e­zek ellen a hazugságok ellen emelték fel szavukat — a mun­kásokkal folytatott beszélgetésekben és az illegális sajtóban is — a nép ügyének igaz védelmezői, a kommu­nisták. Megmagyarázták, hogy a tő­kések, az ország urai készeik felál­dozni az egész dolgozó népet profit­juk érdekében, a nagyobb kizsákmá­nyolási lehetőség megteremtése ér­dekében. Szóban és írásban bizonyí­tották, hogy a Horthy hűséges szol­gálataiért nyújtott hitleri, ajándékok, az ún. területvisszacsatolások semmi különösebb jót nem hoztak a nép­nek. Nem keresett jobban a munkás, nem lett több földje a nincstelen parasztnak. De fizetett népünk az „ajándékokért” 600 ezer halottal, hadiözveggyel és árvával. A háború­viselés következtében nőtt a nyomor, az éhség. Horthyék bevezették a jegyrendszert, az üzemeket hadiüze­mekké nyilvánították, ahol a legbru­­tálisabb katonai fegyelmet honosí­tották meg. Ha valaki felemelte til­takozó szavát vagy a legcsekélyebb követelést fogalmazta meg, börtönbe zárták, üldözték. A kommunisták tudtá­k, hogy Horthyék építenek a tájékozatlan­ságra, a hazug jelszavaktól meg­tévesztett rétegekre. A háború elleni harc, a nyomor, a kizsákmányolás megszüntetéséért, a tőkések hatalmá­nak megdöntéséért kifejtett harc tehát feltétlenül megkövetelte a dol­gozó tömegek felvilágosítását, a va­lóságos helyzet bemutatásá­t és elem­zését. Az illegalitás körülményei kö­zött ennek a feladatnak megoldása különös erővel vetette fel a kommu­nista sajtó szükségességét. Ezért ha­tározta el a párt vezetősége a Szabad Nép megjelentetését. Aligha kell szólni arról, milyen nagy kockázattal járt a lap előállítása, hiszen Horthy vérszomjas kopói nemcsak a kommu­nistákat, hanem minden haladó gon­dolkozású embert üldöztek, börtönbe vetettek, fékevesztett terrorral igye­keztek elnyomni az igaz, szabad szót. A lap arra törekedett, hogy felrázza a becsületes embereik lelkiismeretét, felébressze bennük felelősségtudatu­kat a haza és a nép sorsa iránt. „A feladat, világos — volt olvasható a Szabad Nép egyik cikkében: — független, szabad demokratikus Ma­­­gyarországot csakis a hitleri fasizmus elleni harccal lehet elérni, nem pedig meglapulással.” A Szabad Nép szervező, felvilágo­**­sító ereje nem maradt hatás­talan. A hasábjain megfogalmazott, gondolatok, jelszavak, fejtegetések behatoltak a munkásosztály soraiba, a tömegek tudatába. A Szabad Nép néhány számának is része volt ab­ban, hogy 1942. március 15-én kirob­bant a béketüntetés, amikor is a bu­dapesti dolgozók elözönlötték az ut­cákat és követelték a háború befeje­zését, a szólásszabadságot, az ország függetlenségét. A Szabad Népet Rózsa Ferenc, a munkásmozgalom hőse szerkesztette. Rózsa Ferenc elvtárs a nép hűséges fia volt, aki bátran vállalta az áldo­zatokat a munkásosztályért, a dol­gozó nép ügyéért. A Horthy-fasiz­­mus üldözéseivel dacolva harcolt a párt céljaiért, a háborúból való kilé­pésért, az ország demokratizálásáért, a függetlenség kivívásáért. Tudta, hogy igaz ügy, a legszentebb ügy szolgálatába állította tudását s ere­jét. A Horthy-terror, a vérszomjas düh sem tudta Egyik cikkében írta: visszarettenteni. „A mai idők hősöket kívánnak és a Kommunista Párt hősökkel fog példát adni népé­nek, osztályának a helytállásban és harcban... Ha vallatnak inkább vállald a halált, minthogy árulóvá legyél. Ütni fognak, villanyozni, csontjaidat összetörni, de te gondolj közben arra: a pártnak ki kell ve­zetni Magyarországot a háborúból.” Rózsa Ferenc ebben a szellemben élt és dolgozott. Amikor a fasiszták börtönébe került, akkor is az ország­ra, népére gondol. Annyi sok har­costársával együtt életét áldozta né­péért. Áldozatuk nagyszerű példát adott a párt sorainak erősítéséhez. A Sza­bad Nép 1944 szeptemberében, ami­kor újból megjelent, arról adott hírt, hogy Magyarországon a kommunis­ták pártja, ha megtizedelték is so­rait, él és dolgozik. Az ekkor megje­lent számban ezt olvashatták a párt harcosai: „Pártunk meghajtja zász­laját Schönherz Zoltán, a Párt akkori titkára és Rózsa Ferenc előtt.,, Hő­siesen éltek és hős módjára haltak meg, a munkásság és a nép szabad­ságharcának szolgálatában.” Il l­a, szocializmust építő orszá­­gunkban büszkén tekintünk vissza a munkásmozgalom, a szabad szó harcosaira. A Schönherz Zoltá­nok és Rózsa Ferencek helytállását, bátorságát, áldozatkészségét példa­ként állítjuk ifjúságunk elé. Az ille­galitás nehéz körülményei között megjelent Szabad Nép elvi bátorsá­ga és következetessége, a dolgozó néppel való összeforrottsága — pél­da sajtónk számára. Sajtónk fontos résztvevője annak a sokrétű munkának s küzdelemnek, amely szocialista gazdaságunk erő­sítéséért, fejlesztéséért, az emberek neveléséért, a szocialista közgondol­kodásért és erkölcsért folyik. Saj­tónk — eszméink terjesztésének, igazságaink hirdetésének fontos fegyvere. Nem véletlen, ban az ellenforradalom, hogy 1956­ megyénk­ben is, elsőként a sajtót és a rádiót akarta a maga szolgálatába állítani. 1956-ban is bebizonyosodott, hogy a nép szívébe zárta mártírjaink hőstet­teit, nem felejtette el példamutatá­sukat, azokét többek között, akik a kommunista sajtó számára utat tör­tek. Legyen a mi sajtónk még inkább az egyik összekötő kapocs pártunk és a dolgozó tömegek között. Tekint­se fontos hivatásának az olvasók friss, rendszeres tájékoztatását pár­tunk politikájáról, az országépítés eredményeiről, a békéért világmére­tekben folyó harc eseményeiről és sikereiről. A Magyar Sajtó Napján szeretettel köszöntjük sajtónk minden dolgozó­ját és munkájukhoz szép eredmé­nyeket kívánunk. Laczkó Béla, a Megyei Pártbizottság Ágit. Prop. Osztályának vezetője. Miért mostohagyerek az ózdi li. kohó (2. oldal.) Hercegkúti híradás (3. oldal.) Falu a domboldalon (4. oldal.) Kennedy elnök kongresszusi üzenete az Egyesült Államok gazdasági helyzetéről, bel- és külpolitikájáról Washington Kennedy, az Egyesült Államok el­nöke, az amerikai kongresszus két házának együttes ülésén hétfőn fel­olvasta az ország helyzetéről szóló üzenetét. Beszédét a rádió és a tele­vízió az egész országban közvetítette. Gazdasági életünk helyzete — mon­dotta — aggodalmat kelt. Hét hónap óta folytatódó gazdasági hanyatlási időszak után vesszük kezünkbe a ve­zetést, olyan időszak után, amikor három és fél éve lanyhul a gazdasági tevékenység, hét éve csökken a gaz­dasági fejlődés üteme és kilenc év óta csökken a farmerek jövedelme. A nagy gazdasági válság óta még sohasem volt annyi csőd az üzleti életben. 1951 óta a farmerek jöve­delme 25 százalékkal esett vissza. A munkanélküli segélyben része­sülő munkanélküliek száma or­szágunk történelmében most a legmagasabb. A körülbelül öt­egész öttized millió munka­­nélküli amerikai közül több mint egymillió már négy hónapnál hosszabb idő óta keres munkát. Minden hónapban körülbelül százöt­venezer munkás jut el annak az idő­szaknak a végére, amelyen túl már nem kaphatja az amúgy is szűkös munkanélküli segélyt. A munkanélkülieknek egynyolcada jóformán minden remény nélkül él abban a körülbelül száz körzetben, ahol különösen nagy a nyomor, na­gyok a nehézségek. Ez utóbbiak kö­zött vannak olyanok, akik iskolai ta­nulmányaik elvégzésével nem talál­nak módot képességeik érvényesíté­sére; farmerek akik már bérmun­kásnak sem tudnak elszegődni, pedig ez még valahogy nyújtott nekik né­mi megélhetést; szakképzett és se­gédmunkások, akiket olyan fontos iparágakból bocsátottak el, mint a fémipar, a gépipar, a gépkocsigyártó- és a ruházati ipar. S ami még ros­­­szabb, az 1958-ban bekövetkezett visszaesés után csak lagymatag volt a talpraállásunk és nem is volt tel­jes. A nemzeti termelés nem is érte el újra teljes kapacitását, a munka­­nélküliség sem tért vissza normális színvonalra. Nem tudtuk teljes mér­tékben visszaállítani ipari potenciá­lunk kihasználását. Röviden szólva, az amerikai gaz­dasági élet „nehézségekkel küzd”. Az Egyesült Államok — folytatta — „az utolsók között” foglal helyet a gazdasági élet fej­lődésének ütemét tekintve. Sőt a múlt év tavasza óta még ez a fejlődés is visszaesett. Az építkezések üteme is visszaesett. Az eladatlan gépkocsik száma ma elérte az egy­milliót. A dolgozók száma csökkent, a heti munkaidő pedig általában nem éri el a 40 órát sem. Az árak el­lenben tovább emelkednek. Kennedy a továbbiakban megje­gyezte, hogy a szakértők „aggasztó egyöntetűséggel a gazdasági élet to­vábbi lanyhulását és a munkanélkü­liség csupán jelentéktelen csökkené­sét jövendölik 1961-re és 1962-re”. Kijelentette, hogy „kormánya nem szándékozik részvétlen néző marad­ni” és a legközelebbi tizennégy na­pon belül tervezetet nyújt be a kon­gresszusban azokra az intézkedések­re vonatkozólag, amelyeknek célja — mint mondotta — „a munkanélküli­ség csökkentése..., a termelékenység ösztönzése és a gazdaság gyorsabb fejlődési ütemének előmozdítása.” Az elnök ezután az Egyesült Álla­mok fizetési mérlegében mutatkozó hiánnyal foglalkozott. Ez a hiány az utóbbi három év alatt körülbelül 11 milliárd dollárral nőtt. Kitért arra is, hogy az amerikai aranykészletek majd­nem 5 milliárd dollárral apad­tak. Ezzel kapcsolatban kijelen­tette, hogy a fenti jelenségek részben azért következtek be, mert az Egyesült Államok „kel­leténél nagyobb részesedést vál­lalt a Nyugat kötelezettségeiből a katonai segélynyú­jtás és a kül­földi államok megsegítése terén”. „A feltevések szerint — mondotta — a jelenlegi politika mellett a hiány Beszéde elején rámutatott, hogy most még nem tud javasolni „rész­letes törvényhozói hogy kiküszöböljünk intézkedéseke minden mai nemzetünk életéből”. Ezért megígér­te, hogy „csupán néhány megjegy­zésre” szorítkozik és őszintén kifeji a tényeket. 1961-ben 2 milliárd dollár lesz és az emberek azokban az országokban, amelyeknek dollárokkal való ellátása következtében állt elő ez a deficit, most nagy hangon azt kérdezgetik, elegendő lesz-e aranykészletünk, hogy fedezni tudjuk kötelezettsé­geinket”. Kennedy rámutatott arra, hogy­­ mindez ok a nyugtalanságra, de sem kétségbeesésre”. Biztosította hallgatóit, hogy az amerikai kor­mány nem folyamodik a dollár leér­tékeléséhez. Az országnak az 1961 pénzügyi év­­re szóló költségvetése valószínűleg szintén újból deficittel fog zárulni... Városaink egyre nyomorúságosabbá válnak. Huszonötmillió amerikai még mindig olyan lakásban él, amely nem felel meg az előírásoknak... Iskoláinkban kétmillióval több gyermek tanul, mint amennyi a nor­mális befogadó képességük; 90 000 tanítónak nincs elegendő képesítése ahhoz, hogy tanítson. A középisko­­linkat elvégző legszebb reményekre boeosztó diákok harmadrésze anyagi „Mindezek a probrémák azonban — hangoztatta a továbbiakban — el­halványulnak azok mellett, amelyek világviszonylatban merülnek fel előt­tünk ... A válságok napról-napra sokasodnak. Kötelességemnek tartom közölni a kongresszussal, hogy az elmúlt tíz nap alatt az általunk folytatott elem­zés világosan megmutatta: az emlí­tett fő válságos területeken az ese­mények áradata egyre inkább túlhalad rajtunk, az idő pedig nem nekünk dolgozik”. Kennedy érintette az Egyesült Álla­mok laoszi, kongói, latin-amerikai és európai politikáját és egyebek között kijelentette: „Afrikában Kongót kegyetlenül marcangolja a polgárháború, a poli­tikai elégedetlenség és az állami rend felbomlása. Mi továbbra is támo­gatni fogjuk az Egyesült Nemzetek Szervezetének hősies erőfeszítéseit, amelyek arra irányulnak, hogy hely­reállítsák a békét és a rendet, azo­kat az erőfeszítéseket, amelyeket most egyre inkább fenyeget a nö­vekvő feszültség, továbbá egyes problémák megoldatlansága és több tagország részéről a támogatás la­zulása. Latin-Amerikában a kommunista ügynökök arra törekszenek, hogy ki­használják ebben a térségben a re­ményt hozó békés forradalmat és bázist létesítettek Kubában, part­jainktól mindössze 90 mérföldre. Azok az ellenvetések, amelyeket Kubával szemben felhozunk, nem a nép jobb életre való törekvésének ellenzését jelenti. Mi az ellen tilta­kozunk, hogy a népet külföldi és he­lyi zsarnokok igájába hajtsák. A ku­bai szociális és gazdasági reformo­kat elő kell segíteni. Gazdasági- és kereskedelmi-politikai kérdésekben mindenkor egyezségre lehet jutni, a kommunista uralom kérdéséről azon­ban ezen a földtekén nem folytatha­tunk tárgyalásokat. Európában szövetségi egyezmé­nyeink nem valósulnak meg és bizo­nyos összevisszaság jellemzi őket. A NATO egységét gyengíti a gazdasági versengés és bizonyos fokig aláássák a nemzeti érdekek. A NATO még nem mozgósította kellőképpen tarta­lékait és még nem dolgozott ki álta­lános álláspontot Mégis, egyetlen atlanti hatalom sem oldhatja meg egymagában azo­kat az általános problémákat, ame­lyek jelenleg előttünk a védelem, és nehézségek m­iatt nem tanulhat to­vább ... Országunkban nincs elegen­­­dő tudós, mérnök és tanár, jóllehet világgal szembeni kötelezettség­­eink megkövetelnék, hogy legyen... Az orvostudományok területén cso­dálatos új sikereket értek el. Ezek a csodálatos vívmányok azonban túl­ságosan sok ember számára elérhe­tetlenek azért, mert nincs elegendő jövedelmük (különösen az öregek­nek), továbbá azért, mert nincs elég kórházi ágy, mert nem kielégítő a magántulajdonban lévő kórházak mennyisége, nincs elég orvos és fel­cser. Kennedy rámutatott, hogy „az amerikai életnek még több más fájó pontja is van”. Majd az amerikai ,,szervezett bűnözésről és a fiatalko­rúak bűnözéséről” beszélt. Szólt to­vábbá a faji megkülönböztetésről is. „Az a tény, hogy egyes amerikai polgártársainkat faji származá­sukból kifolyóan megfosztják al­kotmányos jogaik gyakorlásától, attól, hogy éljenek szavazati jo­gukkal és más egyéb jogukkal — mondotta —, nyugtalanítja az ország lelkiismeretét és kitesz bennünket a világközvélemény ama bírálatának, hogy demokrá­ciánk nem igazolta a nemzeti örökségünkkel kapcsolatos nagy reményeket”. Az elnök kijelentette, hogy az érintett kérdések többségével kap­csolatban a következő két héten be­lül üzeneteket intéz a Kongressu­s­­­­hoz. külföldi országok megsegítésében, pénzügyi tartalékokban és más egyé területeken felmerülnek: szoros kap­csolatunk azokkal, akikkel osztozun a reményekben és az érdekekben országunk egyik legfontosabb erőfor­rása”. „A hidegháború határain túl elte­rülő világ elérése — folytatta Ken­nedy — továbbra is a leghőbb óha­junk. A legfőbb akadályt továbbr is a Szovjetunióval és a kommunist Kínával kialakult viszonyunk jelent Soha sem nyugtathatjuk meg ma­gunkat azzal, hogy az említett or­szágok közül egyik, vagy a másik lemondott a világuralomra való tö­rekvésről, — arról a törekvésre amelyet nem is olyan régen újra energikusan hangsúlyoztak”. „Hogy elfogadhassuk a kihívások tömkelegét —, hogy teljesíthessük az a szerepünket, amely alól nem búj­hatunk ki a nemzetközi küzdőtéréi — jelentette ki a továbbiakban Ken­nedy — felül kell vizsgálnunk és újra kell értékelnünk eszközeinket —, le­gyenek azok katonaiak, gazdasá­giak, vagy politikaiak — egész tárházát. Egyik közülük nem homályosíthatju ;­ a másikat.” Mindenekelőtt: élesítenünk kell ka­tonai eszközeinket... Ezért utasítottam a hadügyminisz­ert, hogy vizsgálja felül egész vé­delmi stratégiánkat; kötelezettsé­geink teljesítésére való képességün­ket; stratégiai támaszpontjaink, csa­pataink és riasztási rendszerünk ha­tékonyságát, sebezhetőségét és de­centralizáltságát; műveleti és szerve­zeti hatékonyságát és gazdaságossá­gát; az elavult támaszpontok és léte­sítmények felszámolását; további azt, hogy jelenlegi hagyományos­­ nukleáris erőink, valamint fegyver ípusaink a jelenlegi és jövendő ve­szélyek fényében megfelelnek-e a korszerűség és mozgékonyság köve­tlményeinek”. Kennedy a továb­bakban elemezte azokat az intézke­déseket, amelyek megtételére felkér­i az Egyesült Államok hadügymi­niszterét. „Másodsorban — jelentette k Kennedy — tökéletesítenünk kel gazdasági eszközeinket”. Bejelentette azt a szándékát, hogy kéri a kon­­gresszust, adjon neki jogot arra hogy „a gazdasági, a művelődés és a szociális fejlődés területén más föld (Folytatás a 2. oldalon ) Amerika gazdasági élete aggodalmat kelt A többi országhoz fűződő viszonyról

Next