Északmagyarország, 1962. szeptember (18. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-16 / 217. szám

r kp Világ proletariat, egyesüljetek! A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XVIII. évfolyam, 217. **ám Ara: 70 fillér 1962. szeptember 16, vasárnap Küldöttválasztó taggyűlések A taggyűlések mindig fon­­n­tos fórumai a pártélet­nek. Ezekben a napokban, he­tekben lezajló megbeszélések meg különösen azok, mert eze­ken a kommunista tanácsko­zásokon nem kisebb dolgok­ról esik szó, mint az eddig végzett munka értékeléséről, a VII. pártkongresszus határo­zatának végrehajtásáról, Központi Bizottság irányelvei­­­ről, s a pártértekezlet kül­dötteinek megválasztásáról. Megyénkben valamivel több mint 650 városi és falusi alap­szervezetben zajlottak már le a küldöttválasztó taggyűlések. S ha ezekről a kommunista tanácskozásokról mérleget ké­szítünk, szép eredményeket kapunk. Az eddigi általános tapasztalatok biztatóak, azt bizonyítják: párttagságunk megértette a küldöttválasztó taggyűlések jelentőségét, bátran és őszintén, a kong­­­resszusi irányelvek tükrében tárta fel, vette számba alap­szervezete, gyára, tsz-e, orszá­gunk helyzetét, eredményeit, az esetleges hibákat. Hogy párttagságunk megértette a most folyó taggyűlések nagy jelentőségét, a VIII. kongres­­­szusra való felkészülés fontos­ságát, mi sem bizonyítja fénye­sebben, mint az: kommunistá­ink vezetésével egyre szebb és szebb eredmények szület­nek a kongresszusi munka­­versenyben, egyre több azok­nak a dolgozóknak, brigádok­nak száma, akik és amelyek már teljesítették a közelgő pártkongresszusra tett vállalá­sukat, s most újabb munkasi­kerek elérésére tettek foga­dalmat A küldöttválasztó taggyűlé­sek sikerei jóval lemérhetők mindjárt azon, hogy milyen volt azokon a részvétel, meg­mozgatták-e a kommunistá­kat. Az eddig megtartott ta­nácskozásokon a párttagok 82 —85 százaléka jelent meg, s a taggyűlésekről általában csak a betegek, a szabadságon és kiküldetésben lévők hiányoz­tak. A Miskolci Városi Párt­­bizottsághoz tartozó, s a múlt héten tanácskozó 29 alapszer­vezetnél 1500 tag közül mind­össze nyolcan hiányoztak iga­zolatlanul. A taggyűlésekre az alapszervezetek, igen helye­sen, meghívtak pártonkívülie­­ket is, akik igen nagy figye­lemmel, tetszéssel, az ügy iránt érzett lelkesedéssel, fe­lelősséggel vettek részt e meg­beszéléseken. A taggyűlések sikere azon­­ban a tagok megjelené­sén és e megbeszélések ünne­pélyességén túlmenőleg jól lemérhető a fórumok szelle­mén, az ott kialakult élénk vitákon, a bátor kritikai és önkritikai hangon, valamint azon, hogy e tanácskozásokon az elvtársak sok értékes ja­vaslatot, észrevételt mondtak el. S hogy ez így volt, az el­sősorban a többé-kevésbé jó beszámolóknak köszönhető. A legtöbb beszámoló a Központi Bizottság irányelveinek tükré­ben értékelte a végzett mun­kát, a vezetőségválasztó tag­gyűlések határozatainak végre­hajtását, s szabta meg a fel­adatokat. A beszámolók több­ségét a vezetőség kollektíven készítette el, s így sikerült az irányelvek világánál a helyi­leg felmerült problémákra irá­nyítani a figyelmet, azokra a kérdésekre, amelyek a tagsá­got leginkább foglalkoztatják. Jól érezhető volt a beszámo­lókon a kongresszusi irány­elvek azon fontos megállapí­tásai, hogy „első a gazdasági szervező munka,” s hogy a „gazdasági és társadalmi vi­szonyok gyors fejlődését ugyanolyan gyors és hatékony politikai munka kövesse.” A beszámolók részletesen érté­kelték a beszámoltak gazdasági munkát, a kongresszusi verseny és a szocialista brigád­mozgalom állásáról, a felada­tokról A végzett munka érté­kelésekor a beszámolók több­sége, mint például a DIMÁ­­VAG B. központjában bírálta a műszaki vezetés hibáit, s javaslatokat tett ezek meg­szüntetésére. Pozitívuma a be­számolóknak, hogy nem kí­vülről értékelték az eredmé­nyeket, vetették fel a hibákat, hanem belülről, úgy, hogy ők is részesei minden munkának. Jól kidomborodott a kommu­nisták felelőssége a Pamutfonó taggyűlésén, a ahol a beszá­moló is, meg a hozzászólások is érintették ezt a kérdést. Sajnos, voltak olyan beszá­molók is, amelyekben nem ér­vényesültek az eredmények, a hibák, a feladatok boncolgatá­sánál a Központi Bizottság irányelvei, s csak nagyon le­szűkítve beszélték meg a ten­nivalókat. Voltak olyan számolók is, mint például be­Miskolci Cipész Ktsz-ben, ahol a egyszerűen felolvasták az irányelveket. Hiányosságként lehet megemlíteni, hogy kevés beszámoló tartalmazott sze­mélyhez szóló bírálatot. Több beszámoló nem magyarázta meg azt a helytelen nézetet sem, ami egyes alapszerveze­tekben elterjedt, hogy „ugyan mit tudhatunk mi még hozzá­tenni az irányelvekhez.’^ • Ke­vés beszámoló foglalkozott az irányelvek elvi megállapításai­val, mint például a szövetségi politikával, a vezető beosztás­ba állítás és az iskolai felvé­tel követelményeivel, az osz­tályviszonyok alakulásával. Eredményes volt a taggyű­lések munkája a vitát tekintve is. A beszámolók az alapszer­vezetek többségében kellő ak­tivitást váltottak ki a tagság­ból. A hozzászóló elvtársak kiegészítették a beszámolókat, méltatták az irányelvek he­lyességét és jelentőségét, párt és a kormány jó politiká­­­ját, egyenes és őszinte megnyi­latkozását. Elítélően nyilatkoz­tak a hozzászólók Rákosiék törvénysértéseiről, egyetértve a Központi Bizottság határozatá­val. A hozzászólásokból meg­állapítható, hogy a tagság és a pártonkívüliek érdeklődése és figyelme elsősorban az irányelvek felé fordul. A hozzászólások igen érté­kesek voltak olyan szempont­ból is, hogy bátran mondtak véleményt a pártszervezet, gazdasági vezetés munkájáról, a egymás hibáiról. A Borsodi Vendéglátóipari Vállalatnál például a hozzászólók helyte­lenítették, hogy az elmúlt ok­tatási évben egyetlen esetben sem ellenőrizték a pártokta­tást. Pácsban egy pártonkívüli asszony a helybeli párttagokat bírálta, kiemelve, hogy a párt határozatai szerint éljenek és dolgozzanak. Előrelépés ta­pasztalható a most folyó kül­­döttválasztó taggyűléseken az önkritikát illetően is. A bátor, pártszerű kritikával és önkriti­kával kapcsolatban azonban el kell mondani, hogy e bírá­latok több taggyűlésen általá­nosak voltak. A küldöttválasztó taggyűlé­­sek eddigi mérlege te­hát megyénkben jónak mond­ható. A kommunisták tanács­kozásai a Központi Bizottság irányelveinek megfelelően, ennek szellemében, az abban foglalt politikánk tükrében zajlanak le. Eredményesek kommunisták e fontos tanács­a­kozásai abból a szempontból is, hogy tovább növelték párt­tagjaink áldozatvállalását, s az elvtársak hozzászólásai, javaslatai egyengették a jövő, az egész ország haladását. Az eddigi küldöttválasztó tag­gyűlések tapasztalatai tehát azt bizonyítják: megyénk kommunistái pártunk VIII. kongresszusára készülve, ered­ményes munkát végeznek. Fodor László Miért halad jól az építkezés T­iszapalkony­án ? Bárány Tamás novellája Milyen lesz a jövő hálókocsija i : Csehszlovákiai és lengyelországi útra indul a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola küldöttsége Túlteljesítették vállalásukat A DIMÁVAG dolgozói, jól­lehet az idén lényegesen több gépet, berendezést, alkatrészt gyártanak, mint tavaly, vagy az előző években, az eltelt nyolc hónap feladataival si­kerrel birkóztak meg. Része van ebben az időközben beve­zetett és az eredményesség fo­kozásában mind hathatósabb műszaki és szervezési intézke­déseknek, s a tartalmában és méreteiben is egyre szélesedő kongresszusi versenynek, dolgozók eredményes munká­­­jának beszédes útjelzői, hogy például a műszintterv tételei­nek­ nagyobb részét már alkal­mazzák, s azok révén — a ter­vezettnél jóval többet — mint­egy tíz millió forintot takarí­tottak meg. A termelékenység­nél már az első félév óta eltelt időszakban is számottevő ja­vulást értek el. Egy dolgozó ugyanis egy nap alatt harminc forint értékű áruval többet ter­melt az előírtnál. A száz száza­lékon aluli teljesítők száma az év nyolc hónapjában mintegy negyedével csökkent, s az egyes munkák normaidejénél is sike­rült eddig nyolcezer órát meg­takarítaniuk. Mindezek együtt­hatásaként az év nyolc hónap­jára esedékes termelési, vala­mint export tervüknek is fölö­sen eleget tettek. t Helytállás Szelekovszki Lászlónak, a vn. számú nagykohó építésvezetőjének URH-készüléke ismét jelez... (Képes riport a 3. oldalon.) Fotó: Szabados • •Ünnepélyes tanévnyitó a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyeteme­n A Miskolci Nehézipari Mű­szaki Egyetemen szombaton délelőtt tartották meg a tanév­nyitó ünnepséget. Az ünnep­ségen jelen volt Cseterki La­jos elvtárs, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának tagja, megyei pártbizottság első tit­­­kára, Valkó Márton elvtárs, az MSZMP Központi Bizott­ságának póttagja, az LKM igazgatója, dr. Balogh Sándor elvtárs, az MSZMP tudomá­nyos és kulturális osztálya egyetemi alosztályának veze­tője, Rigler György elvtárs, a Művelődésügyi Minisztérium osztályvezetője, valamint a város és a megye gazdasági, politikai, társadalmi és kultu­rális életének számos vezetője. A Himnusz elhangzása után dr. Simon Sándor nyettes tartotta meg rektorhe­ünnepi beszédét. Meleg szeretettel üd­vözölte a megjelenteket, majd többek között a következőket mondotta. — A tanévnyitás esztendőben örömteli minden ünnepi aktus számunkra. Új, fiatal erők indulnak útnak nagyszerű célok, elképzelések megvalósí­tása felé, idősebb diákok kez­dik meg továbbképzésük újabb szakaszát, oktatóink újabb és nagyobb oktatási és tudomá­nyos feladatok megvalósításá­ra indulnak. Ünnep a mai nap számunkra, a munkakezdés ünnepe. Növekszik hazánkban az értelmiség szerepe Ezután a VIII. pártkongres­­­szus jelentőségéről, az arra való felkészülésről szólt. Hangsúlyoz­ta, az irányelvekből is világo­san kitűnik: tovább növekszik az értelmiség szerepe. A tudo­mány közvetlen termelő erővé válik. Beszélt arról a gigan­tikus méretekben kibontakozó, új, nagyszabású technikai for­radalomról, amelyből az egye­tem is­­ kiveszi részét. Többet, jobbat adni a termelésben, a tudományban nemcsak a jobb élet feltétele, hanem békés életünk biztosítása is. A ma­gyar munkások, mérnökök olyan sikert értek már el ed­dig is a műszaki tudományok­ban, amelyekkel megbecsülést szereztek az egész világon. — Ehhez a munkához soha nem látott feltételeket teremt meg dolgozó népünk, ö­­öm­­mel olvastuk a kongresszusi irányelvekben az egyetem­­nk fejlesztésére irányuló célki­tűzést, s örömmel látjuk a megvalósu­l­ás kibontako­­sát is — mondotta, majd az egye­temi építkezésekről, az egye­tem fejlesztéséről beszélt. Beszédének további részében az új tanév legfontosabb fel­adatairól szólott. Az új tanév leglényegesebb feladata, hogy a mindennapi oktató-nevelő munka, a lelkiismeretes ta­nulás mellett lényegében be­fejezzük az egyetemi reform­mal kapcsolatos nagyarányú előkészítő munkálatokat. Terven felül 60 ezer köbméter földet takarítanak le Rudabánya legmélyebb külszíni fejtéséről Rudabányán, a Vilmos külszíni bányamezőben 50—60 méter vastag sziklás­ földtakaró alatt több, mint 4 millió tonna vasércvagyont talál­tak. Kitermelésére gazdasági szá­mításokat végeztek. Ezeken kimu­tatták, hogy külszíni fejtéssel mintegy 30—40 százalékkal olcsób­ban termelhetik ki a vasércet, mint földalatti műveléssel. Ezért elhatározták, hogy egy 750 méter hosszú, 500 méter széles és 100 méter mély külszíni bányát alakí­tanak ki. A munkák során az érc­­tömzsökről előreláthatólag 8 mil­lió köbméter sziklás meddőt és föl­det távolítanak el. Az új bánya megnyitását a nagy gyakorlattal és korszerű gépekkel rendelkező Külszíni Szénbányászati Vállalat dolgozói ez év júniusában kezdték meg. A munkát úgy üte­mezték, hogy csaknem 3 millió köbméter föld letakarításával 1964. júniusára elérjék az összefüggő érctömzsöket. A nagyarányú föld­munkát jelenleg három — egyen­ként 2,5 köbméter kanál űrtartalmú — hegybontó felszereléssel ellátott kotrógéppel, három szovjet gyárt­mányú földtológéppel, két fúróko­csival és két fúróberendezéssel gyorsítják meg. A robbantásokkal kitermelt meddőt pedig 24 — egyenként tíztonnás — Tátra gyárt­mányú gépkocsival szállítják el a kijelölt területre. A dolgozók — köztük hét szocialista brigád tag­jai — a pártkongresszus tiszteleté­re szocialista megőrzésre vették át gépeiket és vállalták, hogy az év végéig a tervezett 600 ezer helyett 660 ezer köbméter földet mozgat­nak meg. A brigádok egymást segítve, az új külszíni bánya mélyítésénél, nem egészen három hónap alatt 210 ezer köbméter földet mozgattak meg és a kemény dolomitkőzetben elszór­tan már vasércet is találtak, így az elmúlt hónaptól mintegy ezer tonna vegyesércet hoztak felszínre. Az új Vilmos külszíni bányában 1964. második felében kezdik meg az üzemszerű munkát. A rudabá­­nyai dúsítóműnek és a hazai nagy­­olvasztóknak azonban addig is je­lentős mennyiségű ércre van szükségük. A folyamatos termelés biztosítására a műszakiak most az Andrássy u. külszíni bányamező­ben egy régi fejtés mélyítését kezdték meg. Itt egymillió köbmé­ter meddő eltávolításával két év alatt 700 ezer tonna pátércet nyer­nek. A fejtésből jelenleg naponta mintegy 150 tonna ércet szállítanak el, s ez a mennyiség az elkövet­kező hónapokban mindinkább nö­vekedni fog. Megnyitották a VI. Borsodi Földrajzi Hetet Szombaton este a megyei ta­nács dísztermében ünnepélye­sen megnyitották a szeptember 15-től 22-ig tartó VI. Borsodi Földrajzi Hetet. A város és a megye számos képviselője, va­lamint a nagyszámú érdeklődő előtt dr. Szabó Pál Zoltán, a Magyar Földrajzi Társaság el­nöke mondott nyitó beszédet, majd dr. Udvarhelyi Károly, tanszékvezető főiskolai tanár tartott előadást Mit tanítsunk Borsod-Abaúj-Zemplén megyé­ről címmel. Ezután J. Kond­­racki, a Lengyel Földrajzi Társaság elnöke tartotta meg színes, vetítettképes előadását Lengyelország tájtípusairóL Neveljük ki a kommunistákat jellemző erkölcsi tulajdonságokat! — Tovább kell javítani politikai-nevelő munka mód­a­szereit és hatékonyságát. En­nek a feladatnak csak akkor tudunk megfelelni, ha mun­kánkban a marxizmus-leni­­nizmus eszméi vezérelnek ben­nünket. A politikai nevelő munka eredménye az legyen, hogy szocialista módon él­jünk, dolgozzunk, gondolkod­junk. Neveljük ki önmagunk­ban és diákjainkban a kom­munistákat jellemző erkölcsi tulajdonságokat; ezek a ki­zsákmányolás elleni harc s a társadalmi igazságtalanság gyűlölete, a szocialista haza szeretete, harcos internaciona­lizmus, a társadalom, a közös­ség érdekében végzett lelkiis­meretes munka, erkölcsi tisz­taság, egyszerűség és szerény­ség. Ezek legyenek nevelő­munkánk alapvető céljai. Biztató szavakkal serken­tette ezután a rektorhelyettes az elsőéves hallgatókat jó munkára, lelkiismeretes tanu­lásra. Idősebb társaik, nevelő­ik megbecsülését, szeretetét kérte tőlük. Befejezésül az egyetem ta­nácsa nevében sok sikert, gaz­­dag eredményt kívánt min­denkinek. Aranydiplomák kiosztása Az ünnepi megnyitó után, aranydiploma kiosztásra került sor. Miután dr. Gyulai Zoltán, a bányamérnöki kar dékánja, majd dr. Horváth Zoltán, kohómérnöki kar dékánja is­­­mertette az aranydiplomára jelölt mérnökök munkásságát, a rektorhelyettes a jelenlévők nagy tapsa, ünneplése köze­pette kiosztotta az okleveleket. Aranydiplomát kapott: Esztó Péter Kossuth-díjas egyetemi tanár, bányamérnök, Farkas Lajos kohómérnök, Haan Ala­dár vaskohómérnök, Heinrich (Folytatás a 2. oldalon.)

Next