Északmagyarország, 1962. szeptember (18. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-16 / 217. szám
r kp Világ proletariat, egyesüljetek! A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XVIII. évfolyam, 217. **ám Ara: 70 fillér 1962. szeptember 16, vasárnap Küldöttválasztó taggyűlések A taggyűlések mindig fonntos fórumai a pártéletnek. Ezekben a napokban, hetekben lezajló megbeszélések meg különösen azok, mert ezeken a kommunista tanácskozásokon nem kisebb dolgokról esik szó, mint az eddig végzett munka értékeléséről, a VII. pártkongresszus határozatának végrehajtásáról, Központi Bizottság irányelveiről, s a pártértekezlet küldötteinek megválasztásáról. Megyénkben valamivel több mint 650 városi és falusi alapszervezetben zajlottak már le a küldöttválasztó taggyűlések. S ha ezekről a kommunista tanácskozásokról mérleget készítünk, szép eredményeket kapunk. Az eddigi általános tapasztalatok biztatóak, azt bizonyítják: párttagságunk megértette a küldöttválasztó taggyűlések jelentőségét, bátran és őszintén, a kongresszusi irányelvek tükrében tárta fel, vette számba alapszervezete, gyára, tsz-e, országunk helyzetét, eredményeit, az esetleges hibákat. Hogy párttagságunk megértette a most folyó taggyűlések nagy jelentőségét, a VIII. kongresszusra való felkészülés fontosságát, mi sem bizonyítja fényesebben, mint az: kommunistáink vezetésével egyre szebb és szebb eredmények születnek a kongresszusi munkaversenyben, egyre több azoknak a dolgozóknak, brigádoknak száma, akik és amelyek már teljesítették a közelgő pártkongresszusra tett vállalásukat, s most újabb munkasikerek elérésére tettek fogadalmat A küldöttválasztó taggyűlések sikerei jóval lemérhetők mindjárt azon, hogy milyen volt azokon a részvétel, megmozgatták-e a kommunistákat. Az eddig megtartott tanácskozásokon a párttagok 82 —85 százaléka jelent meg, s a taggyűlésekről általában csak a betegek, a szabadságon és kiküldetésben lévők hiányoztak. A Miskolci Városi Pártbizottsághoz tartozó, s a múlt héten tanácskozó 29 alapszervezetnél 1500 tag közül mindössze nyolcan hiányoztak igazolatlanul. A taggyűlésekre az alapszervezetek, igen helyesen, meghívtak pártonkívülieket is, akik igen nagy figyelemmel, tetszéssel, az ügy iránt érzett lelkesedéssel, felelősséggel vettek részt e megbeszéléseken. A taggyűlések sikere azonban a tagok megjelenésén és e megbeszélések ünnepélyességén túlmenőleg jól lemérhető a fórumok szellemén, az ott kialakult élénk vitákon, a bátor kritikai és önkritikai hangon, valamint azon, hogy e tanácskozásokon az elvtársak sok értékes javaslatot, észrevételt mondtak el. S hogy ez így volt, az elsősorban a többé-kevésbé jó beszámolóknak köszönhető. A legtöbb beszámoló a Központi Bizottság irányelveinek tükrében értékelte a végzett munkát, a vezetőségválasztó taggyűlések határozatainak végrehajtását, s szabta meg a feladatokat. A beszámolók többségét a vezetőség kollektíven készítette el, s így sikerült az irányelvek világánál a helyileg felmerült problémákra irányítani a figyelmet, azokra a kérdésekre, amelyek a tagságot leginkább foglalkoztatják. Jól érezhető volt a beszámolókon a kongresszusi irányelvek azon fontos megállapításai, hogy „első a gazdasági szervező munka,” s hogy a „gazdasági és társadalmi viszonyok gyors fejlődését ugyanolyan gyors és hatékony politikai munka kövesse.” A beszámolók részletesen értékelték a beszámoltak gazdasági munkát, a kongresszusi verseny és a szocialista brigádmozgalom állásáról, a feladatokról A végzett munka értékelésekor a beszámolók többsége, mint például a DIMÁVAG B. központjában bírálta a műszaki vezetés hibáit, s javaslatokat tett ezek megszüntetésére. Pozitívuma a beszámolóknak, hogy nem kívülről értékelték az eredményeket, vetették fel a hibákat, hanem belülről, úgy, hogy ők is részesei minden munkának. Jól kidomborodott a kommunisták felelőssége a Pamutfonó taggyűlésén, a ahol a beszámoló is, meg a hozzászólások is érintették ezt a kérdést. Sajnos, voltak olyan beszámolók is, amelyekben nem érvényesültek az eredmények, a hibák, a feladatok boncolgatásánál a Központi Bizottság irányelvei, s csak nagyon leszűkítve beszélték meg a tennivalókat. Voltak olyan számolók is, mint például beMiskolci Cipész Ktsz-ben, ahol a egyszerűen felolvasták az irányelveket. Hiányosságként lehet megemlíteni, hogy kevés beszámoló tartalmazott személyhez szóló bírálatot. Több beszámoló nem magyarázta meg azt a helytelen nézetet sem, ami egyes alapszervezetekben elterjedt, hogy „ugyan mit tudhatunk mi még hozzátenni az irányelvekhez.’^ • Kevés beszámoló foglalkozott az irányelvek elvi megállapításaival, mint például a szövetségi politikával, a vezető beosztásba állítás és az iskolai felvétel követelményeivel, az osztályviszonyok alakulásával. Eredményes volt a taggyűlések munkája a vitát tekintve is. A beszámolók az alapszervezetek többségében kellő aktivitást váltottak ki a tagságból. A hozzászóló elvtársak kiegészítették a beszámolókat, méltatták az irányelvek helyességét és jelentőségét, párt és a kormány jó politikáját, egyenes és őszinte megnyilatkozását. Elítélően nyilatkoztak a hozzászólók Rákosiék törvénysértéseiről, egyetértve a Központi Bizottság határozatával. A hozzászólásokból megállapítható, hogy a tagság és a pártonkívüliek érdeklődése és figyelme elsősorban az irányelvek felé fordul. A hozzászólások igen értékesek voltak olyan szempontból is, hogy bátran mondtak véleményt a pártszervezet, gazdasági vezetés munkájáról, a egymás hibáiról. A Borsodi Vendéglátóipari Vállalatnál például a hozzászólók helytelenítették, hogy az elmúlt oktatási évben egyetlen esetben sem ellenőrizték a pártoktatást. Pácsban egy pártonkívüli asszony a helybeli párttagokat bírálta, kiemelve, hogy a párt határozatai szerint éljenek és dolgozzanak. Előrelépés tapasztalható a most folyó küldöttválasztó taggyűléseken az önkritikát illetően is. A bátor, pártszerű kritikával és önkritikával kapcsolatban azonban el kell mondani, hogy e bírálatok több taggyűlésen általánosak voltak. A küldöttválasztó taggyűlések eddigi mérlege tehát megyénkben jónak mondható. A kommunisták tanácskozásai a Központi Bizottság irányelveinek megfelelően, ennek szellemében, az abban foglalt politikánk tükrében zajlanak le. Eredményesek kommunisták e fontos tanácsakozásai abból a szempontból is, hogy tovább növelték párttagjaink áldozatvállalását, s az elvtársak hozzászólásai, javaslatai egyengették a jövő, az egész ország haladását. Az eddigi küldöttválasztó taggyűlések tapasztalatai tehát azt bizonyítják: megyénk kommunistái pártunk VIII. kongresszusára készülve, eredményes munkát végeznek. Fodor László Miért halad jól az építkezés Tiszapalkonyán ? Bárány Tamás novellája Milyen lesz a jövő hálókocsija i : Csehszlovákiai és lengyelországi útra indul a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola küldöttsége Túlteljesítették vállalásukat A DIMÁVAG dolgozói, jóllehet az idén lényegesen több gépet, berendezést, alkatrészt gyártanak, mint tavaly, vagy az előző években, az eltelt nyolc hónap feladataival sikerrel birkóztak meg. Része van ebben az időközben bevezetett és az eredményesség fokozásában mind hathatósabb műszaki és szervezési intézkedéseknek, s a tartalmában és méreteiben is egyre szélesedő kongresszusi versenynek, dolgozók eredményes munkájának beszédes útjelzői, hogy például a műszintterv tételeinek nagyobb részét már alkalmazzák, s azok révén — a tervezettnél jóval többet — mintegy tíz millió forintot takarítottak meg. A termelékenységnél már az első félév óta eltelt időszakban is számottevő javulást értek el. Egy dolgozó ugyanis egy nap alatt harminc forint értékű áruval többet termelt az előírtnál. A száz százalékon aluli teljesítők száma az év nyolc hónapjában mintegy negyedével csökkent, s az egyes munkák normaidejénél is sikerült eddig nyolcezer órát megtakarítaniuk. Mindezek együtthatásaként az év nyolc hónapjára esedékes termelési, valamint export tervüknek is fölösen eleget tettek. t Helytállás Szelekovszki Lászlónak, a vn. számú nagykohó építésvezetőjének URH-készüléke ismét jelez... (Képes riport a 3. oldalon.) Fotó: Szabados • •Ünnepélyes tanévnyitó a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen A Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen szombaton délelőtt tartották meg a tanévnyitó ünnepséget. Az ünnepségen jelen volt Cseterki Lajos elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, megyei pártbizottság első titkára, Valkó Márton elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának póttagja, az LKM igazgatója, dr. Balogh Sándor elvtárs, az MSZMP tudományos és kulturális osztálya egyetemi alosztályának vezetője, Rigler György elvtárs, a Művelődésügyi Minisztérium osztályvezetője, valamint a város és a megye gazdasági, politikai, társadalmi és kulturális életének számos vezetője. A Himnusz elhangzása után dr. Simon Sándor nyettes tartotta meg rektorheünnepi beszédét. Meleg szeretettel üdvözölte a megjelenteket, majd többek között a következőket mondotta. — A tanévnyitás esztendőben örömteli minden ünnepi aktus számunkra. Új, fiatal erők indulnak útnak nagyszerű célok, elképzelések megvalósítása felé, idősebb diákok kezdik meg továbbképzésük újabb szakaszát, oktatóink újabb és nagyobb oktatási és tudományos feladatok megvalósítására indulnak. Ünnep a mai nap számunkra, a munkakezdés ünnepe. Növekszik hazánkban az értelmiség szerepe Ezután a VIII. pártkongresszus jelentőségéről, az arra való felkészülésről szólt. Hangsúlyozta, az irányelvekből is világosan kitűnik: tovább növekszik az értelmiség szerepe. A tudomány közvetlen termelő erővé válik. Beszélt arról a gigantikus méretekben kibontakozó, új, nagyszabású technikai forradalomról, amelyből az egyetem is kiveszi részét. Többet, jobbat adni a termelésben, a tudományban nemcsak a jobb élet feltétele, hanem békés életünk biztosítása is. A magyar munkások, mérnökök olyan sikert értek már el eddig is a műszaki tudományokban, amelyekkel megbecsülést szereztek az egész világon. — Ehhez a munkához soha nem látott feltételeket teremt meg dolgozó népünk, öömmel olvastuk a kongresszusi irányelvekben az egyetemnk fejlesztésére irányuló célkitűzést, s örömmel látjuk a megvalósulás kibontakosát is — mondotta, majd az egyetemi építkezésekről, az egyetem fejlesztéséről beszélt. Beszédének további részében az új tanév legfontosabb feladatairól szólott. Az új tanév leglényegesebb feladata, hogy a mindennapi oktató-nevelő munka, a lelkiismeretes tanulás mellett lényegében befejezzük az egyetemi reformmal kapcsolatos nagyarányú előkészítő munkálatokat. Terven felül 60 ezer köbméter földet takarítanak le Rudabánya legmélyebb külszíni fejtéséről Rudabányán, a Vilmos külszíni bányamezőben 50—60 méter vastag sziklás földtakaró alatt több, mint 4 millió tonna vasércvagyont találtak. Kitermelésére gazdasági számításokat végeztek. Ezeken kimutatták, hogy külszíni fejtéssel mintegy 30—40 százalékkal olcsóbban termelhetik ki a vasércet, mint földalatti műveléssel. Ezért elhatározták, hogy egy 750 méter hosszú, 500 méter széles és 100 méter mély külszíni bányát alakítanak ki. A munkák során az érctömzsökről előreláthatólag 8 millió köbméter sziklás meddőt és földet távolítanak el. Az új bánya megnyitását a nagy gyakorlattal és korszerű gépekkel rendelkező Külszíni Szénbányászati Vállalat dolgozói ez év júniusában kezdték meg. A munkát úgy ütemezték, hogy csaknem 3 millió köbméter föld letakarításával 1964. júniusára elérjék az összefüggő érctömzsöket. A nagyarányú földmunkát jelenleg három — egyenként 2,5 köbméter kanál űrtartalmú — hegybontó felszereléssel ellátott kotrógéppel, három szovjet gyártmányú földtológéppel, két fúrókocsival és két fúróberendezéssel gyorsítják meg. A robbantásokkal kitermelt meddőt pedig 24 — egyenként tíztonnás — Tátra gyártmányú gépkocsival szállítják el a kijelölt területre. A dolgozók — köztük hét szocialista brigád tagjai — a pártkongresszus tiszteletére szocialista megőrzésre vették át gépeiket és vállalták, hogy az év végéig a tervezett 600 ezer helyett 660 ezer köbméter földet mozgatnak meg. A brigádok egymást segítve, az új külszíni bánya mélyítésénél, nem egészen három hónap alatt 210 ezer köbméter földet mozgattak meg és a kemény dolomitkőzetben elszórtan már vasércet is találtak, így az elmúlt hónaptól mintegy ezer tonna vegyesércet hoztak felszínre. Az új Vilmos külszíni bányában 1964. második felében kezdik meg az üzemszerű munkát. A rudabányai dúsítóműnek és a hazai nagyolvasztóknak azonban addig is jelentős mennyiségű ércre van szükségük. A folyamatos termelés biztosítására a műszakiak most az Andrássy u. külszíni bányamezőben egy régi fejtés mélyítését kezdték meg. Itt egymillió köbméter meddő eltávolításával két év alatt 700 ezer tonna pátércet nyernek. A fejtésből jelenleg naponta mintegy 150 tonna ércet szállítanak el, s ez a mennyiség az elkövetkező hónapokban mindinkább növekedni fog. Megnyitották a VI. Borsodi Földrajzi Hetet Szombaton este a megyei tanács dísztermében ünnepélyesen megnyitották a szeptember 15-től 22-ig tartó VI. Borsodi Földrajzi Hetet. A város és a megye számos képviselője, valamint a nagyszámú érdeklődő előtt dr. Szabó Pál Zoltán, a Magyar Földrajzi Társaság elnöke mondott nyitó beszédet, majd dr. Udvarhelyi Károly, tanszékvezető főiskolai tanár tartott előadást Mit tanítsunk Borsod-Abaúj-Zemplén megyéről címmel. Ezután J. Kondracki, a Lengyel Földrajzi Társaság elnöke tartotta meg színes, vetítettképes előadását Lengyelország tájtípusairóL Neveljük ki a kommunistákat jellemző erkölcsi tulajdonságokat! — Tovább kell javítani politikai-nevelő munka módaszereit és hatékonyságát. Ennek a feladatnak csak akkor tudunk megfelelni, ha munkánkban a marxizmus-leninizmus eszméi vezérelnek bennünket. A politikai nevelő munka eredménye az legyen, hogy szocialista módon éljünk, dolgozzunk, gondolkodjunk. Neveljük ki önmagunkban és diákjainkban a kommunistákat jellemző erkölcsi tulajdonságokat; ezek a kizsákmányolás elleni harc s a társadalmi igazságtalanság gyűlölete, a szocialista haza szeretete, harcos internacionalizmus, a társadalom, a közösség érdekében végzett lelkiismeretes munka, erkölcsi tisztaság, egyszerűség és szerénység. Ezek legyenek nevelőmunkánk alapvető céljai. Biztató szavakkal serkentette ezután a rektorhelyettes az elsőéves hallgatókat jó munkára, lelkiismeretes tanulásra. Idősebb társaik, nevelőik megbecsülését, szeretetét kérte tőlük. Befejezésül az egyetem tanácsa nevében sok sikert, gazdag eredményt kívánt mindenkinek. Aranydiplomák kiosztása Az ünnepi megnyitó után, aranydiploma kiosztásra került sor. Miután dr. Gyulai Zoltán, a bányamérnöki kar dékánja, majd dr. Horváth Zoltán, kohómérnöki kar dékánja ismertette az aranydiplomára jelölt mérnökök munkásságát, a rektorhelyettes a jelenlévők nagy tapsa, ünneplése közepette kiosztotta az okleveleket. Aranydiplomát kapott: Esztó Péter Kossuth-díjas egyetemi tanár, bányamérnök, Farkas Lajos kohómérnök, Haan Aladár vaskohómérnök, Heinrich (Folytatás a 2. oldalon.)