Északmagyarország, 1963. május (19. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-01 / 100. szám

Világ proletárjai egyesül­etek­J A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XIX. évfolyam, 11­0. s vám­ára: 80 fillér 1963. május 1. szerda Harcban, munkában egységes pártunk, egységes népünk Lelkeshangú munkásnagygyűlés május 1 előestéjén A megújult természet legszebb tavaszi hónapja kö­­szöntött ránk. Virágaival, zöldjeinek eleven erejével, színeinek gazdag pompájával elérkezett a termékenyítő má­jus. Vártuk, óhajtottuk, hívogattuk és most munkás kedvvel, éltető örömmel ünnepeljük. Pirosbetűs ünnep a naptárban és szívünkben. Együttjár e szép tavaszi hónap gondolata május 1-ével, a munkásosztály nagy ünnepének éltetésével, hagyo­mányainak ápolásával, a színes, forgatagos tavaszi sereg­szemlékkel. Lelkes készülődés után újabb munkagyőzelmekkel ün­neplik ezt a napot megyénk dolgozói is. Többfelé tartottak munkásgyűléseket, emlékeztek meg a nemzetközi proletári­­átus gyönyörű ünnepéről. A megyei ünnepségsorozat legki­emelkedőbb eseménye kedden este volt Miskolcon, a Szak­­szervezetek Megyei Tanácsának színháztermében, ahol mun­kásnagygyűlést tartottak. A lelkes hangulatú nagygyűlésen régi május elsejék veteránjai mellett helyet foglaltak a fia­talok is. Jelen voltak megyénk és városunk párt- és állami vezetői, a társadalmi és tömeg­szervezetek vezetői. A munkásnagygyűlésen Valkó Márton elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Lenin Kohászati Művek Kos­­suth-díjas igazgatója mondott ünnepi beszédet. Valkó Márton elvtárs ünnepi beszéde Valkó elvtárs beszéde be­vezető részében üdvözölte Miskolc—Diósgyőr dolgozóit, a munkás-nagygyűlés rész­vevőit, majd ünnepi beszédét így folytatta: Alig néhány­­ évtizeddel az után, hogy Marx és Engels a Kommunista Kiáltványban utat mutatott a világ proleta­riátusának a tőke elleni for­radalmi harcra, a világ ki­zsákmányolt dolgozóinak szé­les tömegei ismerték meg a halhatatlan jelszót: Világ proletárjai egyesüljetek! És 73 évvel ezelőtt a forra­dalmi munkáspártok nemzet­közi szervezetének felhívásá­ra — mint nagy költőnk, Jó­zsef Attila megénekelte — az elnyomott munkásság „osz­tályharcban vasba öltözött”. Megmutatta a népeknek, hogy Pártunk VIII. kongresszusa megállapította, hogy a magyar nép szocialista forradalma újabb történelmi győzelmet aratott. Befejeztük hazánkban a szocializmus alapjainak le­rakását, beléptünk a szocializ­mus teljes felépítésének idő­szakába. Fejlődésünk nem volt zök­kenőmentes. A régi pártveze­tés által elkövetett súlyos gaz­dasági és politikai hibák gá­tolták az előrehaladást. E hi­bákat nyergelték meg a jobb­oldali revizionisták, akik vé­gül is az osztályárulás mocsa­rába süllyedve, a párt egysé­gét szétzüllesztették és eljutot­tak a külső és belső reakció előtti kapitulációhoz, az ellen­szerveződik és izmosodik az új forradalmi erő, hogy el­végezze történelmi feladatát. Minden május 3 . sereg­szemle, ünneplése a kivívott győzelemnek, számbavétele az elért eredményeknek és felkészülés a soron levő fel­adatokra. Az immár történel­mi májusi seregszemlék köz­vetlen harci célkitűzéseiket, eredményeiket vagy kudarcai­kat tekintve különböztek egy­mástól. A burzsoázia esze­veszett dühében a tüntetések, gyűlések, sztrájkok, majálisok betiltásával, csendőr sortü­­zekkel, tömeges letartóztatá­sokkal és munkás elbocsátá­sokkal próbált gátat vetni az évről évre növekvő forradal­mi hullámnak. Sajnos a még jelenleg is tőkés világban élő munkás­forradalomhoz. De nem tűnk egyedül a viharban, áll­Szovjetunió és a baráti szoci­­­alista népek testvéri segítségé­vel a magyar munkásosztály erőfeszítéseit siker koronázta. Az ellenforradalmat pártunk újjászervezett vezetésével le­küzdöttük. Harcban, munkában egysé­ges pártunk, egységes népünk. A párt és a nép mind jobban erősödő egységének megterem­tésén fáradozunk. Végleg le­számoltunk a személyi kul­tusszal, érvényesítettük a párt­élet lenini normáit, nap mint nap erősebb szálak fűzik össze a kommunistákat a pártonkí­­vüliekkel testvéreinknek mérhetetlen szenvedés jut ma is osztály­részül, ha május 1-én feleme­lik tiltakozó szavukat a ki­zsákmányolók, a háborúk ki­robbantására mesterkedő im­perialisták és tűrhetetlen élet­­körülményeik ellen. És mégis, a munkás máju­sok kifejezik mindazt, ami a munkásosztályban, a történel­mi haladás nemzetközi zászló­vivőjében nagy, nemes és vi­lágot formáló. Kifejezik a május 1-i seregszemlék a munkásosztály legmegraga­­dóbb tulajdonságait és érzé­seit, a nemzetközi összetar­tás, a harcos és alkotó proletárszolidaritás hitvallá­sát. Az első május 1 idején munkásosztály közvetlen har­a­­i célja a 8 órás munkanap kiharcolása volt. Azóta óriásit változott a világ. Az eltelt hét évtized harca eredményeként ma már a nemzetközi munkás­­osztály a kommunizmus fel­építésének elérhető közelségé­be ért. Hatalmas változások mentek végbe a gyarmatokon. A füg­getlenségi harcok eredménye­ként, a második világháború befejezése óta közel másfél milliárd ember szabadult fel a gyarmati elnyomás alól és küzd a békéért, a demokrá­ciáért, a szocializmusért. Az idei május 1-et is sok­száz millió ember ünnepli mindenütt a földkerekségen. Ünnepük a szocialista tábor népei éppen úgy, mint a gyar­mati elnyomásból felszabadult, hazájuk harcoló és a felvirágoztatásáért tőkés országok kapitalista elnyomása ellen küzdő munkások százmilliói. Nagy jelentőségűek voltak jelenlegi helyzetünk megítélése s a további feladatok irányí­tása szempontjából a február 24-i országgyűlési és tanácsvá­lasztások előkészületeinek és lebonyolításának tapasztalatai. Népünk túlnyomó többséggel megválasztotta a Hazafias Népfront jelöltjeit február 24-én és most joggal várja vá­lasztottjaitól, hogy a szocialista társadalom építésének céljait jól szolgáló terveket dolgozza­nak ki. Iparunkban tovább kell nö­velnünk a munka termelé­kenységét, javítani cikkeink gazdaságos termelését és szá­mos terméknél el kell érnünk a világszínvonalat. Nagy feladatok várnak meg­oldásra a mezőgazdaságban is. A legközvetlenebb tenniva­lónk: a nehéz téli idő okozta lemaradások behozása, a tél, az ár- és belvizek okozta károk felszámolása. A tények isme­retében szívvel-lélekkel helye­seljük pártunk és kormányunk állásfoglalását, hogy a nehéz tél okozta kiesések és a későn kezdődő tavasz hátrányai elle­nére nem módosítjuk az 1963. éves terveket. Pártunk marxista—leninista politikája kifejezésre jut abban is, hogy mindig­ következetesen harcolunk a proletárnemzetkö­ziség politikájának megszilár­dításáért. Szolidaritást válla­lunk a világ összes dolgozói­val, mindazokkal az emberek­kel, akik harcot vívnak az im­perializmus ellen, a nemzeti függetlenségért, a demokráciá­ért, a békéért, a szocializmus­ért. A proletár nemzetköziség arra kötelez bennünket, hogy torlaszt emeljünk a fasiszta ve­szély ellen. Szolidaritást vál­lalunk mindazon elnyomott népekkel, amelyek azért har­colnak, hogy a szégyenletes gyarmati rendszer teljes szét­hullását meggyorsítsák és vég­legessé tegyék. Úgy segítjük legjobban még tőkés elnyomás alatt élő a osztálytestvéreink harcát, ha leküzdjük munkánk fogyaté­kosságait, a restség, hanyagság, felelőtlenség, hozzánemértés itt-ott még meglévő maradvá­nyait, ha sikerrel oldjuk meg gazdasági feladatainkat. A proletárnemzetköziség ma azt jelenti, hogy cselekvően részt vállalunk abban a világ­méretű küzdelemben, amely­nek élvonalában a Szovjetunió áll, annak a fő irányvonalnak érvényesítéséért, hogy a nem­zetközi viszonyokban jusson érvényre a különböző társa­dalmi rendszerek békés egy­más mellett élésének lenini elve, s a világháború helyett, amely többé nem alkalmazható módszer a vitás kérdések el­döntésére, a békés gazdasági verseny, a politikai és ideoló­giai harc döntse el, melyik tár­sadalmi rendszer biztosítja a nagyobb jólétet, a békés életet, a haladást. Az eredmény nem kétséges. Egyek vagyunk a Szovjet­unióval, a többi szocialista országgal, ennek a politiká­nak megvalósításában, mert meggyőződésünk, hogy ez szolgálja leginkább a béke megőrzésének, a­ még rab­ságban lévő népek­­ fel­­szabadulásának és a szocia­lizmus, a kommunizmus vi­lágméretű győzelmének szent ügyét. Öröm bennünket, és büszkeség tölt el ha arra gondo­lunk, hogy május 1-én velünk együtt száz- és százmilliók ünnepelnek ugyanezen jelsza­vak és magasztos célok je­gyében. Ezeknek a gondolatoknak jegyében ünnepeljük mi ma­gyar dolgozók 1963. május 1- ét és ezeknek a gondolatok­nak megvalósításáért dolgo­zunk, harcolunk a munkás­hétköznapokon, a végső győ­zelemig — lelkesedéssel fejezte be nagy fogadott beszé­dét Valkó Márton elvtárs. A magyar nép büszke elért eredményeire Szabados György felvétele Feladatainkról a szocializmus teljes felépí­tését — amely esztendők mun­kájának eredményeként való­sult meg — kedvező feltételek mellett folytathatjuk. 1962-ben népgazdaságunk jelentős ered­ményeket ért el. Iparunk ter­melése a tervezettnél nagyobb mértékben, mintegy 9 száza­lékkal nőtt. A termelékenység emelése megfelelt az előirány­zatoknak. össztermelése Mezőgazdaságunk azonos volt az előző évivel, a súlyos aszály okozta nehézségek miatt azon­ban elmaradt a tervtől. Éljén május 1, a munkásosztály nemzetközi harci seregszemléje! 57 7­2 Ö-3

Next