Északmagyarország, 1964. március (20. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-15 / 63. szám

XU Világ proletárjai, egyesüljetek! A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XX. évfolyam, 63. szám Ara: 80 fillér Vasárnap, 1964. március 15. Á Alkotó nyugtalanság tél rideg-hideg időszaka után törvényszerűen ér­keznek a meleg, termés érlelő hónapok. A földművelő elégedetten szemléli az őszi ve­tés zöldjét. A tervező mérnök tízemeletes házakat álmodik Az ipar mindenütt gyűrkőzik Az élet mozgás, szoktuk idézni mind­ennek az összegezését. De nem mindig tesszük hozzá: a mozgás a nyugalom ellentéte, a mozgás feltételezi, magában hordozza a súrlódást, az ellen­állást is. S lám, az elemzések azt mu­tatják, hogy lassan halad az őszi vetés fej trágyázása, sürget a tavaszi munka. Tanácselnö­kök nyilatkoznak a lebontásra váró öreg, romos és korszerűt­len lakások ezreiről, amelyek meghúzódnak az új vagy ter­vezett épületóriások tövében. Egy korszerű gyárból jelentik, nem tudják használni a világ­­színvonalon álló peremezőgé­­pet, mert jó minőségű félkész­áru kellene hozzá, de az még régi technikával, elavult mó­don készül. Embertársaink az élet minden területén megfog­hatják a munka nehezebbik végét, hogy azt a bizonyos súr­lódást mégis csak az előreha­­ladás gyűrje le. A nyugalom és nyugtalanság szoros együttélését megtaláljuk az élet minden területén. Nyu­galom tölt el, ha városi és fa­lusi családok között már csak elvétve találunk olyat, ahol ne szólna a rádió, s elégedet­ten állapítjuk meg, hogy pél­dául ugyanezen családok felé­nél már mosógép könnyíti a háziasszonyi munkát. De elége­detlenek lehetünk, mert ház­tartási gépekből a paraszti el­látottság a városi kategória el­látottságának felét sem éri el. Nem régen kaptunk hírt az egyik községből: a helyi nép­front-bizottság kezdeményezte, hogy a helyi felnőtt lakosság minden tagja végezze el a 8 osztályos általános iskolát. Ez így szépen hangzik, örülhetünk is neki. A felszabaduláskor 600 ezer analfabétát örököltünk, s ma már az iskolaköteles korú gyerekek 99,5 százaléka iskolá­ba jár. Az általános iskolát végzett tanulók csaknem 90 százaléka tovább tanulhat. Év­­­ről-évre nő a termelő munkát végző felnőtt tanulók száma is, seregük több mint negyedmil­lióra tehető. Ám az elégedett­ség mozgalmas adatai közé betolakszik egy szám. A szak­mai képzettséget kívánó csak­nem 14 ezer termelőszövetke­zeti munkakörben alig 1400 ve­zetőnek van felsőfokú végzett­sége, kétszer ennyien csak a 8 általános iskola befejezéséig jutottak el. Mennyi tenniva­lónk van, hogy a magyar föld­művelő dolgozó rétegek zömért irányító helyi tisztségviselők a szükséges emberi és tudomá­nyos ismeretek birtokában ügyködjenek az ország boldo­gulásáért ...! Ilyenek a társadalom gond­jai, ilyenek a törvény­szerűen surlódó nyugta­lan felületek. Régen így fogal­maztuk, ezek a növekedés ne­hézségei. A nyugtalanság ilyen okainak felszámolását egész népi államunk hajtja végre. Gazdasági erőforrásaink terv­­szerű felhasználásával évről­­évre és folyamatosan szüntet­tük meg a városokban és fal­vakban fellelhető fehér folto­kat. Vannak azonban más el­lenállási gócok, olyanok, ame­lyekben az új, a fejlődő szo­cialista tudat küzd a régivel, a múló erkölccsel. Összetalálkoztam régi isme­rősömmel, az állami gazdaság párttitkárával. Azt kérdezte, mondd, látjátok ti ott fent, hogy lent sokszor milyen nyug­talanok az emberek? Hogy ha­ragszanak a pazarlókra, a tol­vajokra, hogy keveslik és las­súnak tartják az ilyen elemek elleni harcot? Hogy az állami és pártvezetéstől azt várják, sújtson le a vétkesekre? Ezek a gondok már nem a növeke­dés nehézségei. S noha vitat­kozni kell a „lent” és „fent” elméletével, azt el kell ismer­ni, hogy ezekből a kérdésekből az a megváltozott világ szól, amely az utóbbi években kö­rülöttünk és bennünk kiala­kult. A szocializmus alapjainak lerakásával egész valóságunk társadalmi tulajdonná lett, ipar nem csak az ipari mun­kás, de a mezőgazdasági dol­gozó is érzi (ha nem is fogal­mazza meg mindig) az állam­hoz, a közösséghez fűződő meg­változott viszonyát. Amiért szót emel, termelési tanácsko­zásokon, tsz-közgyűlésen, az már az ő ügye, s mindannyiunk ügye. Tízezrek élnek kisebb­­nagyobb posztokon, naponta jelentkező, esetleg nyugtalaní­tó problémák árnyékában, de ezek a tízezrek tehetnek is el­lene valamit. Rendet teremte­ni iparban, mezőgazdaságban, kultúrában és erkölcsi felfogás­ban a magunk területén, be­osztásra való tekintet nélkül. Harcolni a pazarlók ellen a munkapad mellett, küzdeni a selejt ellen az ügyintézésben, a parancsnoki poszton is. Ez az állampolgári jogok mai, mondhatnánk korszerű normá­ja. Fent is, lent is... Szervezni a nyugtalan embe­reket a nyugalom érdekében? Talán nem hangzik megszokot­tan, de ezt kell tennünk. Kis­­ujjunk se egyforma — tartja a népi mondás, az emberek se egyformák. Egyik hallgatag és visszahúzódó, noha van véle­ménye. A másik beszédes és aktív. A hallgatag és visszahú­zódó embereket arra nevelni, hogy mondják el gondolatai­kat, továbbmenve az aktív em­bereket arra ösztökélni, hogy szavaikat tettekkel tetézzék — egyfelé mutat. Napos időben se nyugodjunk meg a nyuga­lom árnyékában. I­­­gy kétszeres szocialista címet elnyert „Béke”­­brigád vezetőjét megkér­dezték, hogyan érték el ered­ményeiket? Azt felelte: „nem hagyjuk egymást sohasem bé­kében ...” Úgy gondolom, a brigádvezető fején találta a szöget. Az ilyen „nyugtalan” emberek viszik előre a világot a szocializmus felé vezető úton. A határozatok csak irányt mu­­tató szavak. Az állami és párt­szervek nyugtalansága, gazda­godva az állampolgárok — ne­vezzük így — alkotó békétlen­ségével, de a napok csak ez lehet a min­sikereinek, az ár­nyak eltüntetésének egyetlen biztosítéka. Jurmics László r Nagy feladatok előtt Tiszai Ve«vi kom­bi­nál A kitagadott család Vitatkozni is, előrehamaelni is Úttörő eset K Ó Wj l E­UK e M ¥ a Bolgár Népköztársaság párt- és kormányküldöttségének a Magyar Népköztársaságban tett látogatásáról A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak és a Magyar Népköztársa­ság kormányának meghívására 1964. március 9-e és 14-e között hivatalos látogatást tett a Ma­gyar Népköztársaságban a Bol­gár Népköztársaság párt- és kormányküldöttsége, élén Tó­dor Zsivkov elvtárssal, a Bol­gár Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának első titká­rával, a Bolgár Népköztársaság Minisztertanácsának elnökével. A küldöttség járt ipari és mezőgazdasági üzemekben, tu­dományos kutató és kulturális intézetekben, képet kapott a magyar népnek a szocialista iparban, a mezőgazdaságban, a tudományban és a kultúrában elért eredményeiről. A kül­döttség és a magyar dolgozók találkozásai tovább erősítették a magyar és a bolgár népet összekapcsoló testvéri barátsá­got. A látogatás alatt a két párt és a két kormány képviselői tárgyalásokat folytattal. A két fél képviselőinek meg­beszélései a szoros barátság és a testvéri egyetértés szellemé­ben folytak le. 1. A küldöttségek tájékoztatták egymást országaik szocialista építőmunkájának eredményei­ről és tapasztalatairól. Eszme­cserét folytattak a Magyar Népköztársaság és a Bolgár Népköztársaság barátságának és együttműködésének tovább­fejlesztéséről, valamint a nem­zetközi helyzet időszerű kérdé­seiről. A két küldöttség megállapí­totta, hogy a Magyar Népköz­­társaság és a Bolgár Népköz­társaság kapcsolatai a proletár­internacionalizmus, a kölcsö­nös testvéri segítség elvei alapján eredményesen fejlőd­nek. Megelégedéssel állapították meg, hogy az elmúlt években gyümölcsözően fejlődtek a két ország gazdasági, műszaki és tudományos kapcsolatai. Ered­ményesnek értékelték a ma­gyar—bolgár gazdasági és mű­szaki-tudományos együttműkö­dési bizottság tevékenységét. A két fél elhatározta, hogy további intézkedéseket tesz a kereskedelmi forgalom bővíté­sére. Megállapodtak abban, hogy a két ország gazdasági kapcsolatainak fejlesztésében mind nagyobb mértékben tö­rekszenek a népgazdasági ter­vek összehangolására, a mind­két fél számára előnyös koope­rációra és szakosításra, az együttműködés bővítésére mind a tudományos és műszaki kutatásban, mind a termelés­ben. Ennek, megfelelően a két fél elvileg megállapodott ab­ban, hogy közös gazdasági vál­lalatokat, tudományos kutató és tervező intézeteket hoz létre a gazdasági együttműködés kü­lönböző területein. Megbízták a magyar—bolgár gazdasági és műszaki-tudományos együtt­működési bizottságot, hogy vizsgálja meg a közös vállala­tok gazdasági feltételeit, és dolgozza ki a konkrét javasla­tokat. A két fél megállapította, hogy további lehetőségek van­nak az országaik közötti kul­turális és idegenforgalmi kap­csolatok fejlesztésére. Meg­egyeztek abban, hogy előmoz­dítják a két ország közötti uta­zási lehetőségek és a turista forgalom fejlődését. 2. A két párt- és kormánykül­döttség teljesen azonos módon ítéli meg a jelenlegi nemzet­közi helyzetet. A jelenlegi nemzetközi helyzetben a leg­fontosabb feladat: Küzdeni a világháború veszélyének elhá­rításáért, a különböző társa­dalmi rendszerű országok bé­kés egymás mellett élése elvé­nek megvalósításáért. A két fél megelégedéssel állapította meg, hogy a nem­zetközi helyzet a békeszerető országok, mindenekelőtt Szovjetunió, a szocialista orszá­­­gok fáradhatatlan és követke­zetes erőfeszítéseinek eredmé­nyeként kedvezőbbé vált­ nemzetközi biztonság megszi­­­lárdítása érdekében tett jelen­tős lépés az atomfegyverkísér­­letek részleges tilalmáról kö­tött moszkvai egyezmény, va­lamint a Szovjetunió és az Egyesült Államok kormányá­nak az a megállapodása, hogy nem bocsátanak a világűrbe atomfegyvert hordozó rakétá­kat. A két ország állhatatosan harcol a javításáért, nemzetközi helyzet ezért támogat minden olyan kezdeményezést, amely kiküszöböl veszélyforrást, vagy valamely a világ bármely térségében hozzájárul a feszültség csökkentéséhez. A két kormány nagy fontos­ságot tulajdonít a leszerelési bizottság 18­ hatalmi elé ter­jesztett szovjet javaslatoknak amelyek átfogó és konstruktív intézkedéseket indítványoznak a nemzetközi béke és bizton­ság megszilárdítására. Megva­lósításuk megkönnyítené és közelebb hozná az általános és teljes leszerelésre vonatkozó egyezmény megkötését. A Magyar Népköztársaság és a Bolgár Népköztársaság kormánya üdvözli a Szovjet­unió kor­mányának azt a javas­latát, hogy kössenek nemzet­közi megállapodást a területi és határviták békés rendezésé­ről. E megállapodás hozzájá­rulna a nemzetek közötti biza­lom megteremtéséhez, s nagy jelentőséggel bírna a nemzet­közi feszültség enyhülése szem­pontjából. A két kormány úgy véli, hogy az európai béke és biz­tonság megszilárdítása szem­pontjából nélkülözhetetlen a második világháború marad­ványainak felszámolása, német békeszerződés megköté­­­se, Nyugat-Berlin helyzetének rendezése és a két német ál­lam kapcsolatainak normalizá­lása. A Magyar Népköztársaság és a Bolgár Népköztársaság kormánya kifejezik népeik aggodalmát a világ békéjét veszélyeztető többoldalú NA­­TO-atomütőerő létrehozásának terve miatt, amelynek meg­valósítása atomfegyverhez juttatná a nyugatnémet mili­tarista és revansista köröket. Ezzel szemben üdvözlik­­ a Né­met Demokratikus Köztársaság kormányának azt a javaslatát, amely szerint a két német ál­lam kötelezettséget vállalna, hogy lemond mindennemű atomfegyver gyártásáról, az atomfegyverek kipróbálásáról és beszerzéséről, továbbá nem járul hozzá e fegyverek táro­lásához országa területén. A felek szükségesnek tart­ják a közép-európai atomfegy­vermentes övezet­ megteremté­sét és támogatják a lengyel kormánynak az atomfegyve­reknek a Német Szövetségi Köztársaság, a Német Demok­ratikus Köztársaság, a Cseh­szlovák Szocialista Köztársa­ság és a Lengyel Népköztár­saság területén történő befa­gyasztására vonatkozó javasla­tát. A Magyar Népköztársaság kormánya támogatja a Bolgár Népköztársaság kormányának a Balkán-félsziget és a Föld­közi-tenger térségének atom­­mentes övezetté változtatására és a Balkán-félszigeti országok közötti jószomszédi és kölcsö­nösen előnyös együttműködés kialakítására irányuló erőfe­szítéseit. E javaslatok megvalósítása elősegítené a béke és a nem­zetközi biztonság megszilárdí­tását a Balkán-félszigeten és a Földközi-tenger keleti térségé­ben. A két fél együttérzéséről biztosítja a nemzetközi impe­rializmus agressziós kísérletei­vel szemben szuverenitását és egységét védelmező ciprusi népet. A két fél támogatja Ázsia, Afrika és Latin-Amerika nem­zeti függetlenségük kivívásá­ért és megvédéséért, a koloni­­alizmus és neokolonializmus minden megnyilvánulásának felszámolásáért önfeláldozóan harcoló népeit. (Folytatás a 2. oldalom.) Újabb hajót bocsátottak vízre A Magyar Hajó- és Darugyár angyalföldi gyáregységében norvég megrendelésre az idén már a második hajót, a Sagatint bocsátották vízre március 12-én. Norvégiának összesen 10 hajó készül, de tárgyalnak további hajók szállításáról. A vízrebocsátás pillanata. J

Next