Északmagyarország, 1964. március (20. évfolyam, 51-75. szám)
1964-03-15 / 63. szám
XU Világ proletárjai, egyesüljetek! A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XX. évfolyam, 63. szám Ara: 80 fillér Vasárnap, 1964. március 15. Á Alkotó nyugtalanság tél rideg-hideg időszaka után törvényszerűen érkeznek a meleg, termés érlelő hónapok. A földművelő elégedetten szemléli az őszi vetés zöldjét. A tervező mérnök tízemeletes házakat álmodik Az ipar mindenütt gyűrkőzik Az élet mozgás, szoktuk idézni mindennek az összegezését. De nem mindig tesszük hozzá: a mozgás a nyugalom ellentéte, a mozgás feltételezi, magában hordozza a súrlódást, az ellenállást is. S lám, az elemzések azt mutatják, hogy lassan halad az őszi vetés fej trágyázása, sürget a tavaszi munka. Tanácselnökök nyilatkoznak a lebontásra váró öreg, romos és korszerűtlen lakások ezreiről, amelyek meghúzódnak az új vagy tervezett épületóriások tövében. Egy korszerű gyárból jelentik, nem tudják használni a világszínvonalon álló peremezőgépet, mert jó minőségű félkészáru kellene hozzá, de az még régi technikával, elavult módon készül. Embertársaink az élet minden területén megfoghatják a munka nehezebbik végét, hogy azt a bizonyos súrlódást mégis csak az előrehaladás gyűrje le. A nyugalom és nyugtalanság szoros együttélését megtaláljuk az élet minden területén. Nyugalom tölt el, ha városi és falusi családok között már csak elvétve találunk olyat, ahol ne szólna a rádió, s elégedetten állapítjuk meg, hogy például ugyanezen családok felénél már mosógép könnyíti a háziasszonyi munkát. De elégedetlenek lehetünk, mert háztartási gépekből a paraszti ellátottság a városi kategória ellátottságának felét sem éri el. Nem régen kaptunk hírt az egyik községből: a helyi népfront-bizottság kezdeményezte, hogy a helyi felnőtt lakosság minden tagja végezze el a 8 osztályos általános iskolát. Ez így szépen hangzik, örülhetünk is neki. A felszabaduláskor 600 ezer analfabétát örököltünk, s ma már az iskolaköteles korú gyerekek 99,5 százaléka iskolába jár. Az általános iskolát végzett tanulók csaknem 90 százaléka tovább tanulhat. Évről-évre nő a termelő munkát végző felnőtt tanulók száma is, seregük több mint negyedmillióra tehető. Ám az elégedettség mozgalmas adatai közé betolakszik egy szám. A szakmai képzettséget kívánó csaknem 14 ezer termelőszövetkezeti munkakörben alig 1400 vezetőnek van felsőfokú végzettsége, kétszer ennyien csak a 8 általános iskola befejezéséig jutottak el. Mennyi tennivalónk van, hogy a magyar földművelő dolgozó rétegek zömért irányító helyi tisztségviselők a szükséges emberi és tudományos ismeretek birtokában ügyködjenek az ország boldogulásáért ...! Ilyenek a társadalom gondjai, ilyenek a törvényszerűen surlódó nyugtalan felületek. Régen így fogalmaztuk, ezek a növekedés nehézségei. A nyugtalanság ilyen okainak felszámolását egész népi államunk hajtja végre. Gazdasági erőforrásaink tervszerű felhasználásával évrőlévre és folyamatosan szüntettük meg a városokban és falvakban fellelhető fehér foltokat. Vannak azonban más ellenállási gócok, olyanok, amelyekben az új, a fejlődő szocialista tudat küzd a régivel, a múló erkölccsel. Összetalálkoztam régi ismerősömmel, az állami gazdaság párttitkárával. Azt kérdezte, mondd, látjátok ti ott fent, hogy lent sokszor milyen nyugtalanok az emberek? Hogy haragszanak a pazarlókra, a tolvajokra, hogy keveslik és lassúnak tartják az ilyen elemek elleni harcot? Hogy az állami és pártvezetéstől azt várják, sújtson le a vétkesekre? Ezek a gondok már nem a növekedés nehézségei. S noha vitatkozni kell a „lent” és „fent” elméletével, azt el kell ismerni, hogy ezekből a kérdésekből az a megváltozott világ szól, amely az utóbbi években körülöttünk és bennünk kialakult. A szocializmus alapjainak lerakásával egész valóságunk társadalmi tulajdonná lett, ipar nem csak az ipari munkás, de a mezőgazdasági dolgozó is érzi (ha nem is fogalmazza meg mindig) az államhoz, a közösséghez fűződő megváltozott viszonyát. Amiért szót emel, termelési tanácskozásokon, tsz-közgyűlésen, az már az ő ügye, s mindannyiunk ügye. Tízezrek élnek kisebbnagyobb posztokon, naponta jelentkező, esetleg nyugtalanító problémák árnyékában, de ezek a tízezrek tehetnek is ellene valamit. Rendet teremteni iparban, mezőgazdaságban, kultúrában és erkölcsi felfogásban a magunk területén, beosztásra való tekintet nélkül. Harcolni a pazarlók ellen a munkapad mellett, küzdeni a selejt ellen az ügyintézésben, a parancsnoki poszton is. Ez az állampolgári jogok mai, mondhatnánk korszerű normája. Fent is, lent is... Szervezni a nyugtalan embereket a nyugalom érdekében? Talán nem hangzik megszokottan, de ezt kell tennünk. Kisujjunk se egyforma — tartja a népi mondás, az emberek se egyformák. Egyik hallgatag és visszahúzódó, noha van véleménye. A másik beszédes és aktív. A hallgatag és visszahúzódó embereket arra nevelni, hogy mondják el gondolataikat, továbbmenve az aktív embereket arra ösztökélni, hogy szavaikat tettekkel tetézzék — egyfelé mutat. Napos időben se nyugodjunk meg a nyugalom árnyékában. Igy kétszeres szocialista címet elnyert „Béke”brigád vezetőjét megkérdezték, hogyan érték el eredményeiket? Azt felelte: „nem hagyjuk egymást sohasem békében ...” Úgy gondolom, a brigádvezető fején találta a szöget. Az ilyen „nyugtalan” emberek viszik előre a világot a szocializmus felé vezető úton. A határozatok csak irányt mutató szavak. Az állami és pártszervek nyugtalansága, gazdagodva az állampolgárok — nevezzük így — alkotó békétlenségével, de a napok csak ez lehet a minsikereinek, az árnyak eltüntetésének egyetlen biztosítéka. Jurmics László r Nagy feladatok előtt Tiszai Ve«vi kombinál A kitagadott család Vitatkozni is, előrehamaelni is Úttörő eset K Ó Wj l EUK e M ¥ a Bolgár Népköztársaság párt- és kormányküldöttségének a Magyar Népköztársaságban tett látogatásáról A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának és a Magyar Népköztársaság kormányának meghívására 1964. március 9-e és 14-e között hivatalos látogatást tett a Magyar Népköztársaságban a Bolgár Népköztársaság párt- és kormányküldöttsége, élén Tódor Zsivkov elvtárssal, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkárával, a Bolgár Népköztársaság Minisztertanácsának elnökével. A küldöttség járt ipari és mezőgazdasági üzemekben, tudományos kutató és kulturális intézetekben, képet kapott a magyar népnek a szocialista iparban, a mezőgazdaságban, a tudományban és a kultúrában elért eredményeiről. A küldöttség és a magyar dolgozók találkozásai tovább erősítették a magyar és a bolgár népet összekapcsoló testvéri barátságot. A látogatás alatt a két párt és a két kormány képviselői tárgyalásokat folytattal. A két fél képviselőinek megbeszélései a szoros barátság és a testvéri egyetértés szellemében folytak le. 1. A küldöttségek tájékoztatták egymást országaik szocialista építőmunkájának eredményeiről és tapasztalatairól. Eszmecserét folytattak a Magyar Népköztársaság és a Bolgár Népköztársaság barátságának és együttműködésének továbbfejlesztéséről, valamint a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről. A két küldöttség megállapította, hogy a Magyar Népköztársaság és a Bolgár Népköztársaság kapcsolatai a proletárinternacionalizmus, a kölcsönös testvéri segítség elvei alapján eredményesen fejlődnek. Megelégedéssel állapították meg, hogy az elmúlt években gyümölcsözően fejlődtek a két ország gazdasági, műszaki és tudományos kapcsolatai. Eredményesnek értékelték a magyar—bolgár gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési bizottság tevékenységét. A két fél elhatározta, hogy további intézkedéseket tesz a kereskedelmi forgalom bővítésére. Megállapodtak abban, hogy a két ország gazdasági kapcsolatainak fejlesztésében mind nagyobb mértékben törekszenek a népgazdasági tervek összehangolására, a mindkét fél számára előnyös kooperációra és szakosításra, az együttműködés bővítésére mind a tudományos és műszaki kutatásban, mind a termelésben. Ennek, megfelelően a két fél elvileg megállapodott abban, hogy közös gazdasági vállalatokat, tudományos kutató és tervező intézeteket hoz létre a gazdasági együttműködés különböző területein. Megbízták a magyar—bolgár gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési bizottságot, hogy vizsgálja meg a közös vállalatok gazdasági feltételeit, és dolgozza ki a konkrét javaslatokat. A két fél megállapította, hogy további lehetőségek vannak az országaik közötti kulturális és idegenforgalmi kapcsolatok fejlesztésére. Megegyeztek abban, hogy előmozdítják a két ország közötti utazási lehetőségek és a turista forgalom fejlődését. 2. A két párt- és kormányküldöttség teljesen azonos módon ítéli meg a jelenlegi nemzetközi helyzetet. A jelenlegi nemzetközi helyzetben a legfontosabb feladat: Küzdeni a világháború veszélyének elhárításáért, a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élése elvének megvalósításáért. A két fél megelégedéssel állapította meg, hogy a nemzetközi helyzet a békeszerető országok, mindenekelőtt Szovjetunió, a szocialista országok fáradhatatlan és következetes erőfeszítéseinek eredményeként kedvezőbbé vált nemzetközi biztonság megszilárdítása érdekében tett jelentős lépés az atomfegyverkísérletek részleges tilalmáról kötött moszkvai egyezmény, valamint a Szovjetunió és az Egyesült Államok kormányának az a megállapodása, hogy nem bocsátanak a világűrbe atomfegyvert hordozó rakétákat. A két ország állhatatosan harcol a javításáért, nemzetközi helyzet ezért támogat minden olyan kezdeményezést, amely kiküszöböl veszélyforrást, vagy valamely a világ bármely térségében hozzájárul a feszültség csökkentéséhez. A két kormány nagy fontosságot tulajdonít a leszerelési bizottság 18 hatalmi elé terjesztett szovjet javaslatoknak amelyek átfogó és konstruktív intézkedéseket indítványoznak a nemzetközi béke és biztonság megszilárdítására. Megvalósításuk megkönnyítené és közelebb hozná az általános és teljes leszerelésre vonatkozó egyezmény megkötését. A Magyar Népköztársaság és a Bolgár Népköztársaság kormánya üdvözli a Szovjetunió kormányának azt a javaslatát, hogy kössenek nemzetközi megállapodást a területi és határviták békés rendezéséről. E megállapodás hozzájárulna a nemzetek közötti bizalom megteremtéséhez, s nagy jelentőséggel bírna a nemzetközi feszültség enyhülése szempontjából. A két kormány úgy véli, hogy az európai béke és biztonság megszilárdítása szempontjából nélkülözhetetlen a második világháború maradványainak felszámolása, német békeszerződés megkötése, Nyugat-Berlin helyzetének rendezése és a két német állam kapcsolatainak normalizálása. A Magyar Népköztársaság és a Bolgár Népköztársaság kormánya kifejezik népeik aggodalmát a világ békéjét veszélyeztető többoldalú NATO-atomütőerő létrehozásának terve miatt, amelynek megvalósítása atomfegyverhez juttatná a nyugatnémet militarista és revansista köröket. Ezzel szemben üdvözlik a Német Demokratikus Köztársaság kormányának azt a javaslatát, amely szerint a két német állam kötelezettséget vállalna, hogy lemond mindennemű atomfegyver gyártásáról, az atomfegyverek kipróbálásáról és beszerzéséről, továbbá nem járul hozzá e fegyverek tárolásához országa területén. A felek szükségesnek tartják a közép-európai atomfegyvermentes övezet megteremtését és támogatják a lengyel kormánynak az atomfegyvereknek a Német Szövetségi Köztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Lengyel Népköztársaság területén történő befagyasztására vonatkozó javaslatát. A Magyar Népköztársaság kormánya támogatja a Bolgár Népköztársaság kormányának a Balkán-félsziget és a Földközi-tenger térségének atommentes övezetté változtatására és a Balkán-félszigeti országok közötti jószomszédi és kölcsönösen előnyös együttműködés kialakítására irányuló erőfeszítéseit. E javaslatok megvalósítása elősegítené a béke és a nemzetközi biztonság megszilárdítását a Balkán-félszigeten és a Földközi-tenger keleti térségében. A két fél együttérzéséről biztosítja a nemzetközi imperializmus agressziós kísérleteivel szemben szuverenitását és egységét védelmező ciprusi népet. A két fél támogatja Ázsia, Afrika és Latin-Amerika nemzeti függetlenségük kivívásáért és megvédéséért, a kolonializmus és neokolonializmus minden megnyilvánulásának felszámolásáért önfeláldozóan harcoló népeit. (Folytatás a 2. oldalom.) Újabb hajót bocsátottak vízre A Magyar Hajó- és Darugyár angyalföldi gyáregységében norvég megrendelésre az idén már a második hajót, a Sagatint bocsátották vízre március 12-én. Norvégiának összesen 10 hajó készül, de tárgyalnak további hajók szállításáról. A vízrebocsátás pillanata. J