Északmagyarország, 1965. január (21. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-14 / 11. szám
A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJa XXI. évfolyam, 11. szám Ára, 50 fillér Csütörtök, 1965. január 14. Szólni, de helyesen! Társadalmi-politikai életünk egyik fő jellemzője a szabad véleménynyilvánítás, az őszinte, bátor kritika. Ez a gyakorlatban már szinte természetes, s egyes kirívó esetektől eltekintve, senkinek sem származott belőle baja. Társadalmunk demokratizmusa élő, eleven, a termékeny vita szelleme uralkodik benne. A vita életelemünkké vált, nemhogy szabad, hanem szinte kötelező is vitázni, mert csak az aktív vita sietteti, serkenti a fejlődést. A vita életünk minden területére kiterjedt, s ebből nem maradt ki a falu, a mezőgazdaság sem. Sőt. Talán a legtöbb vitalehetőség és a legtöbb vitatéma napjainkban éppen a mezőgazdaságban adódik. Az elmúlt években termelőszövetkezeti tagságunk egyre jobban összeszokott, megismerte, megtudta, és főleg megértette, hogy mindenki felelősséggel tartozik nemcsak saját magának, hanem másoknak is, hogy a fejlődés ütemét mindnyájunk együttes, egymást segítő szorgalmas munkája szabja meg. A termelőszövetkezeti vezetés legfelsőbb fóruma a közgyűlés. Egy-egy közgyűlés tartalma, vagy tartalmatlansága rányomja bélyegét a közös életre, egész tevékenységére. Lényeges, hogy fejlődésünk mozgató rugója, a tartalmas vita ne hiányozzék a közgyűlésekről. Természetes, hogy minden ilyen tanácskozásnak megvan a maga tárgya, hiszen a mezőgazdaságban minden hónap új munkát, új gondot jelent, de hogy mennyire jól végezzük ezeket el, hogy egy-egy szakasz milyen eredménnyel zárul, azt az eleven, új, jobb utat kereső vita mindenkor befolyásolja. A gazdaságosság kérdésének az aktuális témákon kívül a közgyűlés állandó „műsorszámának” kell lennie, hiszen népgazdaságunknak és országunk minden emberének alapvető érdeke, hogy olcsóbban, többet és jobbat termeljünk. A közgyűléseken mindig a I** lényeges, a meghatározott dolgokat kell megvitatni, s nem szabad, hogy apró, lényegtelen ügyekkel elfecséreljék a tagok idejét, s ezzel elvonják a figyelmet a fontosabbakról. A kis, apró-cseprő, személyes ügyek nem a legfelső fórum elé valók, hiszen azok egymás közt, munka közben is elintézhetők. Termelőszövetkezeteink közgyűlései általában megfelelnek a követelményeknek, de még mindig találkozunk olyan esetekkel, amelyek nem méltók a már sok tapasztalattal, egyre gyarapodó tudással rendelkező termelőszövetkezeti tagságunkhoz és a szakmailag megerősödött vezető gárdához. Egy-egy termelőszövetkezetben, sajnos, előfordul még, hogy amikor a vezetőség javasol valamit, a jelenlevők alig tíz százaléka szavaz mellette.Az ellenvélemény kéréskor azonban mindenki hallgat. Mire a vezetőség „természetesen” kihirdeti: a közgyűlés egyhangúan elfogadta a határozatot. Itt kettős sérelem történik. A tagság nem veszi komolyan a szavazást, nem érzi, hogy szava döntő erő lehet, megsérti a közgyűlés fő funkcióját. Másrészt a vezetőség két a demokratizmus ellen, amely életünk minden területén fontos szerepet játszik, s a közgyűlések alapeleme, más Nemrégiben a szerencsi jóegyik községében vitás nevet vizsgáltunk. A vezetőség döntése helytelennek bizonyult, s a közgyűlés lett volna hivatott helyrehozni azt. A tsz-tagok is elmondták véleményüket, amely szintén a döntés ellen szólt, de amikor a közgyűlést, mint igazságot tevő fórumot említettük, legyintettek. „Nálunk felolvassák a határozatot, mi megszavazzuk és kész” — mondták. Az ilyen közgyűléseknek csak a neve, csak a formája közgyűlés. A legnagyobb felelőtlenség magunkkal és másokkal szemben a helytelen határozatot (amelyről tudjuk is, hogy az), csak kényelemszeretetből, közömbösségből, vagy éppen elvtelenségből megszavazni. A szövetkezeti demokrácia hangoztatása ilyen esetben csak tartalmatlan, üres szólam, olyan „lehetőség”, amellyel nem élnek a termelőszövetkezeti tagok. Pedig végső soron maguk látják kárát! Milyen a jó közgyűlés? Ahol a rövid, frappáns beszámoló után oldott beszélgetés kezdődik, s őszinte, termékeny, hasznos vita után születnek meg a határozatok. Lehet, hogy órákig, sokszor késő estig tart (mint például Bodroghalmon nem egyszer), míg egy véleményre jut a tagság, de megéri az időt és fáradságot, hiszen csak úgy mehet a munka, a termelés zökkenőmentesen és helyes irányban, ha mindenki ugyanazt a célt látja. Örvendetes, hogy termelőszövetkezeteink többsége már az ilyen közgyűléseket igényli. Nem engedik, hogy fejbólogatás, érdektelenség jellemezze a tanácskozásokat, amelyeknek döntései sokszor az egész gazdasági évre kihatnak. Megszületett és felébredt felelősségtudat ez, amely már él termelőszövetkezeti tagságunk jó részében, s nem engedi, hogy semlegesen nézzék a közös, tehát valóban saját sorsuk alakulását. De a kisebbik rész még ott van. Velük is törődni kell, ha maguktól nem veszik észre, s hogy rossz úton járnak, fel kell ébreszteni őket, hogy éljenek, — mert élniök kell — a szövetkezeti demokrácia érvényre juttatásának lehetőségeivel. Minden termelőszövetkezetünkben van pártszervezet, vannak kommunisták, ők már sok tapasztalattal rendelkeznek. Legyenek ők a kezdeményezők. Tereljék a figyelmet a lényeges kérdésekre, keltsék fel irántuk úgy az érdeklődést, hogy egyetlen ember se maradhasson közömbös. Éreztessék velük, hogy döntésük fontos, segítheti, vagy gátolhatja, a termelést, a termelőszövetkezet életét. A tapasztalt, képzettebb vezető emberek sem mentesülhetnek e feladat alól. A kommunistákkal együtt őrködjenek a közgyűlések igaz tartalma felett, segítsék a tanakodó, fejlődést segítő termékeny vita kialakulását. S ahol egyszer elérik ezt, a tagság belekóstol az igaz vitába, meglátja és tudja, hogy szava döntő súllyal esik latba, ott megragad, megtapad a vita szelleme. Végleg elmaradnak a „fejbólintó” közgyűlések, helyettük tartalmas, a közösség előbbre jutását, a tagság és az egész ország boldogulását segítő, igazi termelőszövetkezeti közgyűlések veszik kezükbe a tsz életének, fejlődésének sorsát. Az 1965-ös esztendő, amely “ az eddiginél fokozottabban gazdaságosság, tervszerűség és takarékosság éve, különösen megkívánja, hogy nagyobb gondot fordítsunk mindennapi alkotó, teremtő munkánkra. S ez termelőszövetkezeteinkben csak úgy érvényesülhet, ha a tagság és a vezetőség a szövetkezeti demokrácia szellemében tervez, határoz és dolgozik. Juhász Judit Podiornij visszaérkezett Moszkvába Tíznapos törökországi látogatása végeztével szerdán repülőgépen visszaérkezett Moszkvába az a szovjet parlamenti küldöttség, amely N. V. Podgornijnak, az SZKP Központi Bizottsága elnöksége és a Legfelsőbb Tanács elnöksége tagjának vezetésével január 4-én repült Ankarába, hogy eleget tegyen a török nagy nemzetgyűlés meghívásának. A tíztagú küldöttség fontos megbeszéléseket folytatott a török kormány és a parlament képviselőivel Dr. Ajtai Miklós előadása az MSZMP Politikai Akadémiáján A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Akadémiájának előadássorozatában szerdán dr. Ajtai Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, az Országos Tervhivatal elnöke az 1965. évi népgazdasági terv fő kérdéseit ismertette. Az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában megtartott előadáson megjelent Bóna Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, Nyers Rezső, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, a Politikai Bizottság póttagja. Jelen volt a Központi Bizottság, az Elnöki Tanács és a forradalmi munkás-paraszt kormány több tagja, politikai és gazdasági életünk számos képviselője. Háromezer nép frontvezető tanácskozása A most véget ért megyei népfrontértekezletek fórumán a bizottságok mintegy 3000 vezetője tanácskozott a mozgalom jelenlegi helyzetéről, feladatairól és egy-egy országrész dolgairól. A véleménycsere részvevői számot adtak az élet legkülönbözőbb területeiről, az eredményekről, a hibákról. Például visszatérő panasz volt, hogy a javító-szolgáltató hálózat fejlődése elmarad az elektromos háztartási gépek, a rádiók, televíziók, valamint a motorkerékpárok terjedésének ütemétől. Végül szó esett a falvak kulturális életéről. I ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ r A sejt megmozdul Megfakult betűk Az ’őserdő orvosa'' ^___________________________________J Péter János: A látogatás mérlege kedvezőnek mondható A magyar külügyminiszter elutazott Párizsból Valkó Márton, a Magyar Népköztársaság párizsi nagykövete szerdán este fogadást adott Péter János külügyminiszter tiszteletére. A fogadáson a francia külügyminisztérium képviselői, számos ország külképviseletének vezetője, a francia politikai és társadalmi élet sok kiválósága jelent meg. Péter János párizsi látogatása befejeztével, az MTI és a Népszabadság párizsi tudósítójának adott nyilatkozatában a következőkben foglalta össze útja tapasztalatait. — A látogatás mérlege kedvezőnek mondható. Érkezéskor azt mondtam, hogy jó reménnyel és jó akarattal jöttem Párizsba, a francia külügyminiszter meghívására. Most, az elutazásom előtti pillanatokban azt mondhatom, hogy a megelégedés érzésével távozom. Lényegében azt találtam, amire vártam. A francia kormány ,,Európa gondolatával” kapcsolatban tulajdonképpen azt kell megismételnem, amit már különböző alkalmakkor mondottam is, hogy erről a koncepcióról további eszmecserét kell egymással folytatnunk. A békés egymás mellett élés azt különböző követeli meg a rendszerű országok képviselőitől, hogy egymás gondolatairól jó légkörben, az egyetértés szellemében eszmecserét tudjanak folytatni. — A kellemes fogadtatás, a tárgyalásoknak a kellemes légköre, a francia sajtó pozitív, korrekt és sok vonatkozásban kedvező magatartása azt mutatja, hogy a különböző rendszerű országok békés egymás mellett élésére irányuló politikai törekvések az utóbbi időben újabb haladást értek el és általában kedvező fogadtatásra találnak a francia közvéleményben. A tárgyalások során megállapodtunk a két ország kapcsolataira vonatkozó egyezmények egész sorának a kidolgozásáról. Nem szabad azonban olyan illúziókat táplálni, hogy ezek az egyezmények nagyon rövid idő alatt és a nemzetközi helyzetre túl gyors hatást gyakorló módon jöhetnek létre, békés egymás mellett élés politikájának az érvényesítése szívós, odaadó, körültekintő munkát igényel és sok türelmet is a részünkről. Péter János külügyminiszter szerdán este elutazott Párizsból. A Gare de l’Est-en a francia külügyminisztérium képviselői, Valkó Márton nagykövet és a nagykövetség munkatársai búcsúztatták. Mi újság a kazincbarcikai Könnyűbeton Gyárban A Lengyelországból vásárolt kazincbarcikai Könnyűbeton Gyárban, a Borsodi Hőerőmű eddig értéktelen pernyesalakjának felhasználásával, többféle előregyártott építőelemet készítenek. A hazánkban egyedülálló gázszilikát gyár, amelyben tavaly tavasszal kezdték meg a termelést, még nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. A csaknem egy éve működő üzemben a szakemberek nemcsak a minőséggel, hanem a mennyiségi kihozatallal elégedetlenek. Az elmúlt éveben például, a rosszul megtervezett pneumatikus távvezeték miatt, gyakran akadozott a pernyeszállítás és a laza munkafegyelem többletselejtet okozott. jelentős Ezzel szemben a Lengyelországban épült hasonló gyárak a megadott teljesítménnyel dolgoznak, és berendezéseikkel nagyobbrészt első osztályú terméket készítenek. Ezért az elmúlt év végén a kazincbarcikai gázszilikát gyár vezetői elhatározták, hogy véglegesen rendet teremtenek üzemükben, és a termelékenység fokozatos növelésén V’Vlit egyre jobb minősége" építőelemet adnak az iparnak. A párt- és szakszervezeti bizottség segítségével először a munkafegyelmet szilárdították meg, majd lengyel szakembereket hívták a gyártásitechnológiák gondos felülvizsgálatára. Ez a munka jelenleg is tart. A szakértők eddig több hasznos javaslatot tettek a nyersanyagok kiválasztására és a keverési arányok kialakítására. Ezek bevezetésével és a szilárdabb fegyelemmel decemberben a lengyel garanciában megengedett nyolc százalékos selejtet sikerült két százalékra szorítaniuk. Ezenkívül az új esztendőben megkezdték a gyár berendezéseinek első nagyjavítását. A gépeket szétszedik, a hibás alkatrészeket kicserélik és ahol szükséges, kisebb módosításokat hajtanak végre, így például a nagyjavítások idején fejezik be a meglévő pneumatikus távvezeték átalakítását. Ezen a vezetéken, amelyet szinte teljesen korszerűsítettek, a tervezők szerint 24 óra alatt a gyártáshoz szükséges pernye csaknem 70 százalékát tudják majd szállítani. A fennmaradt 30 százalékot pedig ideiglenesen cementszállító tartálykocsiban továbbítják a feldolgozó helyekre. Ősszel megkezdik az erőmű még hátralévő öt kazánjának bekötését a pneumatikus rendszerbe, s így az alapanysaszállítást 1966-ban már gombnyomásra, automatikusan irányíthatják. A dolgozók megfogadták, hogy a nagyjavítási munkákat és az átépített pneumatikus távvezeték üzemi próbáit a február eleji határidő előtt három nappal befejezik, és az idén 137 ezer köbméter, közöttük falmagasságú blokkot, kézi falazóelemet, válaszfal és szigetelőlapot adnak át valóban jó minőségben az építőiparnak. ♦ Hivatást akarnak szerezni, nemcsak hivatalt 1ői szakma — mondjuk ” még néhány éve, s mondjuk olykor még ma is. Ilyenkor a fodrászra, a kozmetikusra, a gépíróra, az áruházi eladóra, a varrónőre gondolunk. Építőipar? Közlekedés? Erdészet? Hol itt a lehetőség, hol lehet ebben női szakmákat találni? S lám, a szakszervezetek most vizsgálatokat tartottak — jelenti az MTI —, ellenőriztek húsz vállalatot e három területen, s találtak 1299 munkakört, amelyben akár azonnal, 461 helyen pedig 3—6 hónapos szakmai oktatás után nőket lehet alkalmazni. Pedig csak húsz vállalatot vizsgáltak — mennyi lehetőséget találhatnának másutt is, más iparágak, vállalatok sok ezer, sok tízezer munkahelyen! Fontos ügy ez, két vonatkozásban is az. Közismert tény, hogy jónéhány területen elapadt a munkaerőutánpótlás legtöbb, eddig ismert forrása. De az élet, a gazdasági fejlődés mind újabb követelményeket állít: építeni kell, sőt korszerűbben kell építeni, kellenek gépészek, daru- és gépkezelők, kellenek díszítő festők, tapétázók, mázolók — kell az utánpótlás. Már magában ez az egy tény is indokolja új lehetőségek felkutatását. S nem kevésbé lényeges, hogy a „rvőiesítés” Budapesten és vidékén egyaránt sok ezernyi asszony és leány elhelyezkedési gondjainak megoldását is segíti. A korszerűbb élet természetszerűen hozza magával, hogy a nők alkotóbb munkára vágynak, szakmára, szakképzettségre, amely olykor még a pénzkeresés egyszerű tényénél is nagyobb fontossággal jelentkezik. Nem csupán dolgozni akarnak, hanem kvalifikáltabb munkát végezni, mesterséget tanulni, hivatást szerezni, nem pedig csak hivatalt. S most itt a bizonyíték; a vizsgálatok perdöntő bizonyosság!) eredménye. „Nőiesíthető” sok szakma,egyebek között a kerámiakészítés, az üvegfestés és csiszolás, a porcelánfestés, az intarziakészítés, a tapétázás, a díszítő szobrászat.. . Húsz szakmát kijelöltek, ebben már az ipari tanulók nagy többsége leány, olykor a leendő szakemberek: 60— 75 százaléka is. S ez még messze nem a felső határ. Nem az a lányok arányszámában, s nem az a nőiesíthető szakmák kijelölésében, megállapításában sem. De már az eddigi is jelez valami lényegeset: az elfogadott, s nem is ritkán emlegetett egyenjogúság immár új, értelmes tartalommal gyarapodik. . • «Le