Északmagyarország, 1965. január (21. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-14 / 11. szám

A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJa XXI. évfolyam, 11. szám Ára, 50 fillér Csütörtök, 1965. január 14. Szólni, de helyesen! Társadalmi-politikai éle­tünk egyik fő jellemzője a szabad véleménynyilvánítás, az őszinte, bátor kritika. Ez a gyakorlatban már szinte ter­mészetes, s egyes kirívó ese­tektől eltekintve, senkinek sem származott belőle baja. Társadalmunk demokratizmu­sa élő, eleven, a termékeny vita szelleme uralkodik benne.­­ A vita életelemünkké vált, nemhogy szabad, hanem szinte kötelező is vitázni, mert csak az aktív vita sietteti, ser­kenti a fejlődést. A vita életünk minden te­rületére kiterjedt, s ebből nem maradt ki a falu, a mezőgaz­daság sem. Sőt. Talán a leg­több vitalehetőség és a legtöbb vitatéma napjainkban éppen a mezőgazdaságban adódik. Az elmúlt években termelőszövet­kezeti tagságunk egyre jobban összeszokott, megismerte, megtudta, és főleg megértette, h­ogy mindenki felelősséggel tartozik nemcsak saját magá­nak, hanem másoknak is, hogy a fejlődés ütemét mind­nyájunk együttes, egymást se­gítő szorgalmas munkája szab­ja meg. A termelőszövetkezeti veze­tés legfelsőbb fóruma a köz­gyűlés. Egy-egy közgyűlés tar­talma, vagy tartalmatlansága rányomja bélyegét a közös életre, egész tevékenységére. Lényeges, hogy fejlődésünk mozgató rugója, a tartalmas vita ne hiányozzék a közgyű­lésekről. Természetes, hogy minden ilyen tanácskozásnak megvan a maga tárgya, hi­szen a mezőgazdaságban min­den hónap új munkát, új gon­dot jelent, de hogy mennyire jól végezzük ezeket el, hogy egy-egy szakasz milyen­­ eredménnyel zárul, azt az ele­ven, új, jobb utat kereső vita mindenkor befolyásolja. A gazdaságosság kérdésének az aktuális témákon kívül a köz­gyűlés állandó „műsorszámá­nak” kell lennie, hiszen nép­gazdaságunknak és országunk minden emberének alapvető érdeke, hogy olcsóbban, töb­bet és jobbat termeljünk. A közgyűléseken mindig a I** lényeges, a meghatáro­­zott­ dolgokat kell megvitatni, s nem szabad, hogy apró, lé­nyegtelen ügyekkel elfecsérel­jék a tagok idejét, s ezzel el­vonják a figyelmet a fontosab­bakról. A kis, apró-cseprő, személyes ügyek nem a legfel­ső fórum elé valók, hiszen azok egymás közt, munka köz­ben is elintézhetők. Termelőszövetkezeteink köz­gyűlései általában megfelel­nek a követelményeknek, de még mindig találkozunk olyan esetekkel, amelyek nem mél­tók a már sok tapasztalattal, egyre gyarapodó tudással ren­delkező termelőszövetkezeti tagságunkhoz és a szakmailag megerősödött vezető gárdához. Egy-egy termelőszövetke­­­zetben,­ sajnos, előfordul még, hogy amikor a vezetőség java­sol valamit, a jelenlevők alig tíz százaléka szavaz mellette.­­Az ellenvélemény kéréskor azonban mindenki hallgat. Mire a vezetőség „természete­sen” kihirdeti: a közgyűlés egyhangúan elfogadta a hatá­rozatot. Itt kettős sérelem tör­ténik. A tagság nem veszi ko­molyan a szavazást, nem érzi, hogy szava döntő erő lehet, m­egsérti a közgyűlés fő funk­­­ció­ját. Másrészt a vezetőség két a demokratizmus ellen, amely életünk minden terüle­tén fontos szerepet játszik, s a közgyűlések alapeleme, más Nemrégiben a szerencsi jó­egyik községében vitás n­evet vizsgáltunk. A vezetőség döntése helytelennek bizo­nyult, s a közgyűlés lett volna hivatott helyrehozni azt. A tsz-tagok is elmondták véle­ményüket, amely szintén a döntés ellen szólt, de amikor a közgyűlést, mint igazságot tevő fórumot említettük, le­gyintettek. „Nálunk felolvas­sák a határozatot, mi megsza­vazzuk és kész” — mondták. Az ilyen közgyűléseknek csak a neve, csak a formája köz­gyűlés. A legnagyobb felelőt­lenség magunkkal és mások­kal szemben a helytelen hatá­rozatot (amelyről tudjuk is, hogy az), csak kényelemszere­tetből, közömbösségből, vagy éppen elvtelenségből megsza­vazni. A szövetkezeti demok­rácia hangoztatása ilyen eset­ben csak tartalmatlan, üres szólam, olyan „lehetőség”, amellyel nem élnek a termelő­szövetkezeti tagok. Pedig vég­ső soron maguk látják kárát! Milyen a jó közgyűlés? Ahol a rövid, frappáns beszámoló után oldott beszél­getés kezdődik, s őszinte, ter­mékeny, hasznos vita után születnek meg a határozatok. Lehet, hogy órákig, sokszor késő estig tart (mint például Bodroghalmon nem egyszer), míg egy véleményre jut a tag­ság, de megéri az időt és fá­radságot, hiszen csak úgy me­het a munka, a termelés zök­kenőmentesen és helyes irány­ban, ha mindenki ugyanazt a célt látja. Örvendetes, hogy termelő­­szövetkezeteink többsége már az ilyen közgyűléseket igényli. Nem engedik, hogy fejbóloga­­tás, érdektelenség jellemezze a tanácskozásokat, amelyeknek döntései sokszor az egész gaz­dasági évre kihatnak. Meg­született és felébredt felelős­ségtudat ez, amely már él ter­melőszövetkezeti tagságunk jó részében, s nem engedi, hogy semlegesen nézzék a közös, tehát valóban saját sorsuk alakulását. De a kisebbik rész még ott van. Velük is törődni kell, ha maguktól nem veszik észre, s hogy rossz úton járnak, fel kell ébreszteni őket, hogy él­jenek, — mert élniök kell — a szövetkezeti demokrácia ér­vényre juttatásának lehetősé­geivel. Minden termelőszövetkeze­tünkben van pártszervezet, vannak kommunisták, ők már sok tapasztalattal rendelkez­nek. Legyenek ők a kezdemé­nyezők. Tereljék a figyelmet a lényeges kérdésekre, keltsék fel irántuk úgy az érdeklődést, hogy egyetlen ember se ma­radhasson közömbös. Éreztes­sék velük, hogy döntésük fon­tos, segítheti, vagy gátolhatja, a termelést, a termelőszövet­kezet életét. A tapasztalt, képzettebb ve­zető emberek sem mentesül­hetnek e feladat alól. A kom­munistákkal együtt őrködje­nek a közgyűlések igaz tartal­ma felett, segítsék a tanakodó, fejlődést segítő termékeny vi­ta kialakulását. S ahol egy­szer elérik ezt, a tagság bele­kóstol az igaz vitába, meglát­­ja és tudja, hogy szava döntő súllyal esik latba, ott megra­gad, megtapad a vita szelleme. Végleg elmaradnak a „fejbó­lintó” közgyűlések, helyettük tartalmas, a közösség előbbre jutását, a tagság és az egész ország boldogulását segítő, igazi termelőszövetkezeti köz­gyűlések veszik kezükbe a tsz életének, fejlődésének sorsát. Az 1965-ös esztendő, amely “ az eddiginél fokozottabban gazdaságosság, tervszerűség és takarékosság éve, különösen megkívánja, hogy nagyobb gondot fordítsunk mindennapi alkotó, teremtő munkánkra. S ez termelőszövetkezeteinkben csak úgy érvényesülhet, ha a tagság és a vezetőség a szö­vetkezeti demokrácia szelle­mében tervez, határoz és dol­gozik. Juhász Judit Podi­ornij visszaér­k­ezett Moszkvába Tíznapos törökországi láto­gatása végeztével szerdán re­pülőgépen visszaérkezett Moszkvába az a szovjet par­lamenti küldöttség, amely N. V. Podgornijnak, az SZKP Központi Bizottsága elnöksége és a Legfelsőbb Tanács el­nöksége tagjának vezetésével január 4-én repült Ankarába, hogy eleget tegyen a török nagy nemzetgyűlés meghívá­sának. A tíztagú küldöttség fontos megbeszéléseket folytatott a török kormány és a parla­ment képviselőivel Dr. Ajtai Miklós előadása az MSZMP Politikai Akadémiáján A Magyar Szocialista Mun­káspárt Politikai Akadémiá­jának előadássorozatában szerdán dr. Ajtai Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak póttagja, az Országos Tervhivatal elnöke az 1965. évi népgazdasági terv fő kér­déseit ismertette. Az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában megtartott előadáson megjelent Bóna Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, Nyers Rezső, az MSZMP Központi Bizottságá­nak titkára, a Politikai Bi­zottság póttagja. Jelen volt a Központi Bizottság, az Elnöki Tanács és a forradalmi mun­kás-paraszt kormány több tagja, politikai és gazdasági életünk számos képviselője. Háromezer nép fron­t­vezető tanácskozása A most véget ért megyei népfrontértekezletek fórumán a bizottságok mintegy 3000 ve­zetője tanácskozott a mozga­lom jelenlegi helyzetéről, fel­adatairól és egy-egy országrész dolgairól. A véleménycsere részvevői számot adtak az élet legkülön­bözőbb területeiről, az ered­ményekről, a hibákról. Példá­ul visszatérő panasz volt, hogy a javító-szolgáltató hálózat fej­lődése elmarad az elektromos háztartási gépek, a rádiók, te­levíziók, valamint a motorke­rékpárok terjedésének ütemé­től. Végül szó esett a falvak kulturális életéről. I ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ r A sejt megmozdul Megfakult betűk Az ’őserdő orvosa'' ^___________________________________J Péter János: A látogatás mérlege kedvezőnek mondható A magyar külügyminiszter elutazott Párizsból Valkó Márton, a Magyar Népköztársaság párizsi nagy­követe szerdán este fogadást adott Péter János külügymi­niszter tiszteletére. A fogadá­son a francia külügyminisz­térium képviselői, számos or­szág külképviseletének veze­tője, a francia politikai és tár­sadalmi élet sok kiválósága je­lent meg. Péter János párizsi látogatá­sa befejeztével, az MTI és a Népszabadság párizsi tudósító­jának adott nyilatkozatában a következőkben foglalta össze útja tapasztalatait. — A látogatás mérlege kedvezőnek mondható. Érkezéskor azt mondtam, hogy jó reménnyel és jó aka­rattal jöttem Párizsba, a fran­cia külügyminiszter meghívá­sára. Most, az elutazásom előt­ti pillanatokban azt mondha­tom, hogy a megelégedés érzé­sével távozom. Lényegében azt találtam, amire vártam. A francia kormány ,,Európa gon­dolatával” kapcsolatban tulaj­donképpen azt kell megismé­telnem, amit már különböző alkalmakkor mondottam is, hogy erről a koncepcióról t­o­vábbi eszmecserét kell egy­mással folytatnunk. A békés egymás mellett élés azt különböző követeli meg a rendszerű or­szágok képviselőitől, hogy egymás gondolatairól jó légkörben, az egyetértés szellemében eszmecserét tudjanak folytatni. — A kellemes fogadtatás, a tárgyalásoknak a kellemes légköre, a francia sajtó pozi­tív, korrekt és sok vonatko­zásban kedvező magatartása azt mutatja, hogy a különböző rendszerű országok békés egy­más mellett élésére irányuló politikai törekvések az utóbbi időben újabb haladást értek el és általában kedvező fogadta­tásra találnak a francia köz­véleményben.­­ A tárgyalások során megállapodtunk a két or­szág kapcsolataira vonat­kozó egyezmények egész sorának a kidolgozásáról. Nem szabad azonban olyan illúziókat táplálni, hogy ezek az egyezmények nagyon rövid idő alatt és a nemzetközi hely­zetre túl gyors hatást gyakor­ló módon jöhetnek létre, békés egymás mellett élés po­­­litikájának az érvényesítése szívós, odaadó, körültekintő munkát igényel és sok türel­met is a részünkről. Péter János külügyminiszter szerdán este elutazott Párizs­ból. A Gare de l’Est-en a fran­cia külügyminisztérium képvi­selői, Valkó Márton nagykövet és a nagykövetség munkatársai búcsúztatták. Mi újság a kazincbarcikai Könnyűbeton Gyárban A Lengyelországból vásá­rolt kazincbarcikai Könnyű­beton Gyárban, a Borsodi Hőerőmű eddig értéktelen pernyesalakjának felhaszná­lásával, többféle előregyártott építőelemet készítenek. A ha­zánkban egyedülálló gázszili­­kát gyár, amelyben tavaly ta­vasszal kezdték meg a terme­lést, még nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. A csaknem egy éve működő üzemben a szakemberek nem­csak­ a minőséggel, hanem a mennyiségi kihozatallal elégedetlenek. Az elmúlt év­e­­ben például, a rosszul meg­tervezett pneumatikus távve­zeték miatt, gyakran akado­zott a pernyeszállítás és a laza munkafegyelem többletselejtet okozott. jelentős Ezzel szemben a Lengyelországban épült hasonló gyárak a meg­adott teljesítménnyel dolgoz­nak, és berendezéseikkel na­gyobbrészt első osztályú ter­méket készítenek. Ezért az elmúlt év végén a kazincbar­cikai gázszilikát gyár vezetői elhatározták, hogy véglegesen rendet teremtenek üzemük­ben, és a termelékenység fo­kozatos növelésén V’Vlit egy­­re jobb minősége" építőelemet adnak az iparnak. A párt- és szakszervezeti bizottség­ segítségével először a munkafegyelmet szilárdítot­ták meg, majd lengyel szak­embereket hívták a gyártási­technológiák gondos felülvizs­gálatára. Ez a munka jelen­leg is tart. A szakértők eddig több hasznos javaslatot tet­tek a nyersanyagok kiválasz­tására és a keverési arányok kialakítására. Ezek bevezeté­sével és a szilárdabb fegye­lemmel decemberben a len­gyel garanciában megengedett nyolc százalékos selejtet sike­rült két százalékra szorítani­uk. Ezenkívül az új esztendő­ben megkezdték a gyár beren­dezéseinek első nagyjavítását. A gépeket szétszedik, a hibás alkatrészeket kicserélik és ahol szükséges, kisebb módo­sításokat hajtanak végre, így például a nagyjavítások ide­jén fejezik be a meglévő pneumatikus távvezeték át­alakítását. Ezen a vezetéken, amelyet szinte teljesen kor­szerűsítettek, a tervezők sze­rint 24 óra alatt a gyártáshoz szükséges pernye csaknem 70 százalékát tudják majd szállí­tani. A fennmaradt 30 száza­lékot pedig ideiglenesen ce­­mentszállító tartálykocsiban továbbítják a feldolgozó he­lyekre. Ősszel megkezdik az erőmű még hátralévő öt kazán­jának bekötését a pneumati­kus rendszerbe, s így az alap­­anysaszállítást 1966-ban már gombnyomásra, automatiku­san irányíthatják. A dolgozók megfogadták, hogy a nagyjavítási munkákat és az átépített pneumatikus távvezeték üzemi próbáit a február eleji határidő előtt három nappal befejezik, és az idén 137 ezer köbméter, kö­zöttük falmagasságú blokkot, kézi falazó­elemet, válaszfal és szigetelőlapot adnak át valóban jó minőségben az épí­tőiparnak. ♦ Hivatást akarnak szerezni, nemcsak hivatalt 1­­­ői szakma — mondjuk ” még néhány éve, s mondjuk olykor még ma is. Ilyenkor a fodrászra, a koz­metikusra, a gépíróra, az áruházi eladóra, a varrónő­re gondolunk. Építőipar? Közlekedés? Erdészet?­­ Hol itt a lehetőség, hol lehet eb­ben női szakmákat találni? S lám, a szakszervezetek most vizsgálatokat tartot­tak — jelenti az MTI —, el­lenőriztek húsz vállalatot e három területen, s találtak 1299 munkakört, amelyben akár azonnal, 461 helyen pe­dig 3—6 hónapos szakmai oktatás után nőket lehet al­kalmazni. Pedig csak húsz vállalatot vizsgáltak — mennyi lehetőséget találhat­nának másutt is, más ipar­ágak, vállalatok sok ezer, sok tízezer munkahelyen! Fontos ügy ez, két vonat­kozásban is az. Közismert tény, hogy jónéhány terüle­ten elapadt a munkaerő­utánpótlás legtöbb, eddig ismert forrása. De az élet, a gazdasági fejlődés mind újabb követelményeket ál­lít: építeni kell, sőt korsze­rűbben kell építeni, kellenek gépészek, daru- és gépkeze­lők, kellenek díszítő festők, tapétázók, mázolók — kell az utánpótlás. Már magában ez az egy tény is indokolja új lehetőségek felkutatását. S nem kevésbé lényeges, hogy a „rvőiesítés” Buda­pesten és vidékén egyaránt sok ezernyi asszony és leány elhelyezkedési gondjainak megoldását is segíti. A kor­szerűbb élet természetsze­rűen hozza magával, hogy a nők alkotóbb munkára vágy­nak, szakmára, szakképzett­ségre, amely olykor még a pénzkeresés egyszerű tényé­nél is nagyobb fontossággal jelentkezik. Nem csupán dolgozni akarnak, hanem kvalifikáltabb munkát vé­gezni, mesterséget tanulni, hivatást szerezni, nem pe­dig csak hivatalt. S most itt a bizonyíték; a vizsgálatok perdöntő bizonyosság!) eredménye. „Nőiesíthető” sok szakma,­­egyebek között a kerámia­készítés, az üvegfestés­­ és csiszolás, a porcelánfestés, az intarziakészítés, a tapé­tázás, a díszítő szobrászat.. . Húsz szakmát kijelöltek, eb­ben már az ipari tanulók nagy többsége leány, olykor a leendő szakemberek: 60— 75 százaléka is. S ez még messze nem a felső határ. Nem az a lányok arányszá­­mában, s nem az a nőiesít­hető szakmák kijelölésé­ben, megállapításában sem. De már az eddigi is jelez valami lényegeset: az elfo­gadott, s nem is ritkán em­legetett egyenjogúság immár új, értelmes tartalommal gyarapodik. . • «Le­

Next