Északmagyarország, 1969. szeptember (25. évfolyam, 202-225. szám)
1969-09-11 / 210. szám
Csütörtök, 1969. szept. 11 Agrárfórum Jövedelmi viszonyok A mezőgazdasági üzemek jövedelmi viszonyait alapvetően határozzák meg: a termőtalaj földrajzi elhelyezkedése, fekvése, a talaj minősége, termőereje, termőképessége, az időjárás alakulása, továbbá, és nem utolsósorban az öntözési lehetőségek — elsősorban folyók, tavak, víztárolók — közelsége. A természeti tényezőket egész sor, nem naturális tényező egészíti ki, és az egyes üzemek jövedelmi viszonyai csak a természeti és nem természeti (közgazdasági, műszaki, anyagi, tradicionális, vezetési, esetleg más helyi, speciális) adottságok együttes vizsgálata alapján állapíthatók meg. Jelenleg fontos tényező a jövedelmi viszonyok alakulásában az egyes mezőgazdasági üzemek munkaerőhelyzete, munkaerőbősége vagy munkaerőhiánya is. De még számos más fontos tényezőt sorolhatunk, amelyek mind közrejátszanak a jövedelmi viszonyok alakulásában. Természeti körülmények Közismert, hogy hazánk mezőgazdaságának természeti és nem természeti viszonyai rapszodikusak, nagyon változóak. Ez földrajzi, éghajlati, történelmi és gazdaságpolitikai okokra egyaránt visszavezethető. A természeti viszonyok azonban alapvetően és hosszú időre is meghatározhatják (és meg is határozzák) egy-egy mezőgazdasági üzem helyzetét, fejlődését, jövedelmezőségének alakulását. Ankétünkön ezek a problémák is felvetődtek. Közismert, hogy mezőgazdasági adottságaink nem a legrózsásabbak. Úgy szoktuk mondani, hogy megyénk az ország mezőgazdaságának szinte kicsinyített mása. Ez a változatos gazdagság azonban csak sokasítja problémáinkat és feladatainkat. Legnagyobb gondunk mostoha természeti és köz- a gazdasági viszonyok közt gazdálkodó üzemek meglehetősen nagy száma, és a lejtős területek nagy hányada. A megye 253 termelőszövetkezete közül 154 mostoha természeti és közgazdasági viszonyok közt gazdálkodik. A megye összterületének 42 százaléka lejtős, és még 25 százaléknál meredekebb területeket is művelünk, ami az összes területnek 14 százalékát teszi ki. Lejtős területeinken a talaj termőrétege általában sekély, ráadásul savanyú kémhatású, kilúgozott, humuszt alig tartalmaz Igen erős a termőtalaj lemosódása is. Az ország többi területéhez viszonyított északi fekvés miatt a tenyészidőszak rövidebb, mint délen, vagy mint a Dunántúlon, az évi hőösszeg is kevés, 30 év átlagában 3000—3300 fok között alakult, de Miskolctól észak felé még ez is csökken. Az évi csapadékmennyiség hegyvidéken ugyan 80 milliméterrel több, mint a síkon de ennek csak egyharmada hull az értékes tenyészidőszakban. A lehullás megoszlása is rapszodikus. Gyakori a zivatar, aminek sokszor több a kára, mint a hasznalrvizekkel is gyakran küszködünk. Az aranykorona-érték A nagyüzemek az utóbbi években sokat áldoztak a talaj termőerejének növelésére, mégis, megyénk területén a termőföld aranykorona-értéke általában alacsony, mindössze 6,13 katasztrális holdanként, ami csak fele az országos (12,10) átlagos értéknek. A megye lejtős területein az aranykorona-érték a helyi átlagnál is alacsonyabb, néhol csak kettőhárom, de az egy aranykoronás föld se ritkaság. Ezek a tényezők — a nem természeti jellegűekkel együtt — alapvetően határozzák meg mezőgazdasági üzemeink jövedelmi helyzetét. A síkvidéki, átlagosan 11 aranykoronás földekkel rendelkező gazdaságban az összes vagyon értéke 156 százalékkal, a munkanap-felhasználás 144 százalékkal, a halmozott termelési érték 192 százalékkal, a szövetkezeti bruttó jövedelem 174 százalékkal magasabb, mint egy lejtős területű, 3,3 aranykorona átlagú gazdaságban. Ezek azonban a két fő tájegység — a síkvidék és a hegyvidék — átlagai. A végletek sokkal eltérőbbek. És a széles skála szerint alakulnak a jövedelmi viszonyok is. Ankétünkön többek közt Faragó Károly, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának vezetője is foglalkozott ezekkel. Kérte, adjunk ismertetőt azokról a körülményekről, amelyek megyénk mezőgazdasági üzemeiben kialakultak. A műszaki fejlesztés Vaskó Mihály elvtárs által ismertetett feladatait ugyanis csak az adottságok, körülmények és viszonyok alapos ismerete alapján végezhetjük el sikeresen. Agrárfórum című rovatunkban igyekszünk e kérésnek eleget tenni. Azonban elsősorban csak az általános állapotot tudjuk ismertetni, az egyes mezőgazdasági üzemek konkrét helyzetét kevésbé ismerjük, éppen ezért örömmel fogadunk minden olyan hozzászólást olvasóinktól, amelyek tovább szélesítik a megye mezőgazdaságáról alkotott képet és konkrétan is foglalkoznak egy-egy üzem, vagy tájegység problémáival. Egy hozzászólás — A műszaki fejlesztést illetően mezőgazdasági üzemeink lehetőségei nagyon differenciáltak — mondotta ankétünkön Faragó Károly. A gyenge és erősebb, a jó vagy mostoha adottságok közt gazdálkodó tsz-ek erősen eltérő lehetőségekkel rendelkeznek. Vitatott a mezőgazdaságnak nyújtott állami támogatás módja, formája is. Célszerű lenne megvizsgálni a mezőgazdasági üzemek pénzügyi alapjait is, mert a műszaki fejlesztéshez megfelelő anyagi bázis szükséges. Foglalkozni kellene a tsztagok és dolgozók anyagi helyzetével, jövedelmi viszonyaival. Ezzel kapcsolatban gyakori a félreértés, a közvélemény — főleg városokban — rosszul értelmezi a tsztagok anyagi helyzetét és jövedelmi viszonyait. Azok tudják legjobban, akik mezőgazdaságban dolgoznak, ahogy a tsz-tagok és állami gazdasági munkások jövedelme nem olyan nagy, mint ahogyan általában hiszik az emberek. Problémát okoz a munkaerő is, elsősorban a mezőgazdasági szakmunkáshiány. Egy új ipari üzem telepítéséhez előre kiképezik szakmunkásokat. Éppen ezért, a mezőgazdaság műszaki fejlesztésével egyidőben fontos lenne az emberek szakismereteinek gyorsabb fejlesztése is. A koncentráció sem egyszerű. Szorosan és mélyen összefügg a műszaki fejlesztéssel. Ahhoz, hogy megfelelő ütemű és hatású legyen a műszaki fejlesztés , a megfelelő nagyságú üzemek kialakítása is szükséges. Megyénk mezőgazdasági üzemei kisebbek, mint az országos átlagos üzemnagyság, s ez is akadályozza a műszaki fejlesztést. Tsz-eink jelenlegi pénzalapjai — és nagyon eltérő bevételei, jövedelmei — nem biztosítják a megfelelő ütemű műszaki fejlesztést. A jövedelmek növelése, a pénzügyi alapok bővítése megköveteli a kiegészítő tevékenységek fejlesztését. Sajnos, megyénkben az ilyen jellegű tevékenységek megközelítően sincsenek kihasználva. — A műszaki fejlesztéssel kapcsolatban fontosnak tartom a megyei és országos jellegű tapasztalatcserék szervezését — hangsúlyozta Faragó Károly. — Érdemes ezt a nagyon hasznos mozgalmat saját anyagi erőkből is fedezni, vagy támogatni. Egy-egy jó tapasztalatcsere meg tudja változtatni az emberek szemléletét, és valósággal felszítja a kezdeményező kedvet. S mindez hasznosan gyümölcsösük a gazdálkodásban. Egy olyan nagy feladat elvégzéséhez azonban, amilyen a mezőgazdaság műszaki fejlesztése, fontos megismerni helyzetünket, lehetőségeinket, képességeinket és nem utolsósorban anyagi bázisainkat. Minél sokoldalúbban tárjuk fel megyénk mezőgazdaságának helyzetét és problémáit, annál könnyebb lesz a következő nagy feladat — komplex műszaki fejlesztésa — megvalósítása. Ónodvári Miklós Szendrei József Vasárnap: Közgazdasági viszonyaink. ÉSZAK-MAGYARORSZÁG • A téglaipar és az építkezők kicserélik a meszes téglát A családi házak építőinek a legtöbb gondot sokáig az anyag okozta. Nehezen, sokszor csak szerencsével, vagy protekcióval juthattak hozzá a legfontosabb építőanyagokhoz, a téglához és a cseréphez. S ha már meg volt az anyag, a minősége okozott sok-sok bosszúságot. Panasz most is akad Téglából ma már van elég. A tavasszal még sok is volt, téglagyáraink nem tudtak mit kezdeni a raktáraikban tornyosuló téglahegyekkel. De a tetőfedő cserép változatlanul kevés. És a minőség? Panasz bizony most is akad. Az Észak-Magyarország augusztus 31-i számában — Hogyan? Miből? című írásunkban — egy Hejőcsabán építkező munkás, Szabó László szavait idéztük: „... sok a baj a minőséggel. Itt van mindjárt a cserép. Ahány darab, annyi féle. Az egyik így hajlik, a másik úgy. Vagy az első osztályú tégla, ötezer darabot vettem, de nem tudom, kitelik-e belőle a három kémény, mert alig kapott egy kis esőt, s máris porlik széjjel.” Az említett riport írója saját szemével is meggyőződhetett Szabó László igazáról. Hasonló panaszokat másoktól is hallani. A kislakásépítők jogosan kifogásolják, ha nehezen megkeresett pénzük egy része ilyenformán veszendőbe megy. Mit mond a vállalat? Az Északmagyarországi Tégla- és Cserépipari Vállalat mályi központjában Magonyi Antal igazgatóval és Kókai József termelési osztályvezetővel beszélgettünk. Szó esett a termelésről, a jelenlegi ellátottságról és természetesen a minőségről is. Elmondották, hogy téglából jelenleg minden igényt ki tudnak elégíteni. Az év eleji értékesítési nehézségek után egyensúly alakult ki a kereslet és a kínálat között. Nehézséget legfeljebb az okoz, hogy a vásárlók szinte kizárólag az első osztályú árut keresik, s ha ez éppen elfogy, esetleg néhány napig várni kell. A cserép viszont változatlanul kevés. Az igények állandóan 4—5 millió darabbal meghaladják a kielégítés lehetőségeit. Az utóbbi években a vállalat kétségkívül sokat tett a minőség javítása érdekében is. Évi 5—6 milliós ráfordítással több üzemben bevezették a regálázást — a nyersanyag pihentetését — és ennek eredményeként az első osztályú áru legtöbbször meg is felel a szabványok előírásainak Az Építőipari Minőségvizsgáló Intézet — amely teljesen független a vállalatoktól — több alkaalommal vizsgálta a tégla és cserép minőségét. Az Északmagyarországi Tégla- és Cserépipari Vállalat mátraderecskei gyárában a cserép a vizsgálatok során mindig megfelelőnek bizonyult. De Egerben a 8 vizsgálat 7 esetben nem találta megfelelőnek a cserepet. Görömbölyön eddig még nem végeztek ilyen vizsgálatot. A tégla minőségét 14 esetben vizsgálták a vállalatnál. A vizsgált minták 5 esetben megfeleltek a szabványok előírásainak, 5 esetben jobbak voltak az előírtnál, 4 esetben pedig a követelmények alatt maradtak. A pártatlan vizsgálat tanulságai szerint a regálázásra fordított költségek megmutatkoznak a javuló minőségben. De a további minőség-javuláshoz feltétlenül szükséges, hogy mind több helyen be tudják vezetni a korszerű technológiát. A hibák forrásai Az erőfeszítések ellenére előfordulhatnak a Szabó Lászlóéhoz hasonló esetek. A beérkezett reklamációk száma alapján azonban a vállalatnak az a véleménye, hogy az összes eladott téglának csak kis hányada lehet ilyen. A téglagyárakban ma már túlsúlyba került a korszerű technológia. A megyében évente gyártott 130 millió darab téglából jelenleg csupán 30 milliót gyártanak elavult szabadszárítós üzemben. Ez a 30 millió valóban ki van téve az időjárás viszontagságainak. Ha a tégla megázik és nedvesen kerül a kemencébe, szinte megfő az égetéskor. Ez azonban másodosztályú áruként kerül forgalomba és bár tulajdonságai rosszabbak, általában nem szabad szétporladnia. Természetesen a szabadban sem mindig ázik meg a tégla, a 30 milliónak tehát csak töredéke válik ilyen formán másodosztályúvá. Sokkal súlyosabb hiba forrása lehet, hogy egyik-másik bányában helyenként meszes az agyag. Ezt lehetetlenség észrevenni, a kész téglán sem látszik. De az ilyen tégla valóban szétmállik az esőben. A vállalat vezetői megnyugtatásunkra elmondották, hogy a meszes tégla igen ritka. S ha valakinek mégis ilyen jutott volna, minden vita nélkül kicserélik, díjtalanul gondoskodnak a szállításról is. Flanek Tibor Az első szövetkezeti lakások Mezőkövesden További lakásépítési tervek dő Jelentős esemény a felsőMezőkövesd életében, hogy a község új lakónegyedében a már benépesült 32 tanácsi rendelkezésű lakás után, még az idén beköltözhetnek a boldog tulajdonosok az első 32 szövetkezeti lakásba is. Az első 16 ilyen szövetkezeti lakást az év végén, a másik épületet csak jövőre kellett volna befejezniük az építőknek. De a Mezőkövesdi Járási Építőipari Szövetkezet kitett magáért. Az egyik épületbe a napokban sorra kerülő műszaki átadás után még ebben a hónapban, a másikba pedig decemberben be lehet költözni. 32 család képviseletében egy-egy taggal már meg is alakult az első mezőkövesdi lakásszövetkezet. Az elkövetkező esztendőkben még jelentősebb lakásépítésekre kerül sor Mezőkövesden. Már ki is jelölték a négy 24 lakásos épület helyét. 700 ezer forint áll az előközművesítés rendelkezésére, és már jövőre mintegy kétmillió forintot az építkezés megkezdésére is elkölthetnek. A Szentistváni út és a halászcsárda közötti részen, a negyedik ötéves terv kezdetén szeretnék átadni az első 24 lakást. A már elkészült kiviteli tervek szerint a négy újabb lakóházat földszintes szalagépület köti majd össze, amelyben különböző üzletek, étterem, bisztró és szolgáltató helyiségek lesznek. Az átadásra kész első mezőkövesdi szövetkezeti ház. Háttérben az ugyancsak 16 lakásos, néhány hónappal a határidő előtt, decemberre elkészülő második szövetkezeti lakóház. (Fotó: Sz. Gy.) Gépesítés Ózdon Az Ózdi Kohászati Üzemek nagyolvasztóiban csapott nyersvasat — amelyet a martinacélmű telítettsége miatt fogadni nem tudott — eddig nagyobbrészt kézi erővel, kis homokgödrökbe öntötték és dermedésük után raktározták. A termelékenység növelésére és a nehéz fizikai munka megszüntetésére az idén ezt a technológiai folyamatot is gépesítik. A nagyol vastóműben hazai mérnökök tervei alapján, mintegy 22 millió forintos beruházás felhasználásával korszerű nyersvasöntő gépet szerelnek fel, amelynek kezeléséhez mindössze 2—3 dolgozó elegendő. A 75 tonnás öntőüstből, két öntőszalagból, 130 tonna teherbírású daruból és vagontöltő házból álló automatikus berendezés évente mintegy 140 ezer tonna szilárd nyersvas előállítására lesz alkalmas. Működése látszatra igen egyszerű. A folyékony nyersvasat a végtelen szalagon szorakozó” teknőkbe önti, s mire az a töltőházba ér, megdermed és a formákból önmagától kiesik. Ez a folyamat szinte emberi kéz érintése nélkül játszódik le és az így gyártott 40—50 kilogrammos „vasbocsokat” a martin részére tartalékolják, vagy értékesítik. A számítások szerint a 75 tonnás üst kiöntése mindössze 120 percet igényel és a nagy termelékenység miatt a berendezést csak szakaszosan üzemeltethetik.