Észak-Magyarország, 1970. október (26. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-25 / 251. szám

ÉSZAK - M­AG­Y­AROR­S2 AG VILÁGHÍRADÓ HÉTFŐ: Hírek és cáfolatok Atasszi szíriai elnök lemondá­sáról— Péter János találkozott U Thant-tal és az amerikai külügyminiszterrel. KEDD: 27 európai ország kommunista és munkáspártjai­nak képviselői összeültek Moszkvában — Megalakult az EAK új kormánya. SZERDA: Gromiko beszéde az ENSZ-közgyűlésen — Kül­ügyminiszteri szinten, zárt ajtók mögött ülésezett a Bizton­sági Tanács. CSÜTÖRTÖK: Nixon—Gromiko találkozó — Merénylet Chilében a hadsereg főparancsnoka ellen. PÉNTEK: Állam- és kormányfők felszólalásai az ENSZ- ben — Brandt sajtóértekezlete egyéves kormányzásának ered­ményéről. SZOMBAT: Nixon tárgyalása Szato japán miniszterelnök­kel — Döntés Chilében. Így látja a hetet kommen­tátorunk, Pálfy József: Az Egyesült Nemzetek Szervezetének napja zárta a hetet, az esztendőnek az a napja, amelyen a világszer­vezetről szokás megemlékez­ni. 1945. október 24-én lé­pett hatályba, ugyanis az ENSZ alapokmánya, a San Francisco-i egyezmény. Mivel ennek most huszonöt eszten­deje, érthető, hogy hosszú és látványos jubileumi üléssza­kot rendeztek. Sok szépet és jót elmond­tak az elmúlt napokban az ünnepi üléssorozaton az ENSZ-ről, de elhangzottak kifogások is. Fel-felmerült ez a foga­lom: az ENSZ egyetemessé­ge. Talán nem árt „lefordí­tani”: azt jelenti, hogy a vi­lág minden országa képvisel­tesse magát az ENSZ-ben. Nem lehet „egyetemes”, „uni­verzális”, az egész emberi­ség nevében szólni jogosult vagy képes szervezet az ENSZ, ha nem tagja a két Németország, hiszen az NSZK és az NDK a világ el­ső tíz ipari hatalma között szerepel, vagy ha nincs ott a Kínai Népköztársaság. Az elmúlt hét több alkal­mat teremtett a szovjet— amerikai viszony tisztázásá­hoz, a két fél álláspontjánál, kölcsönös megismertetéséhez. A múlt heti Gromikov Ro­gers találkozót a hét elején követte az a vacsora, ame­lyet a New York-i Waldorf Astoria szállóban adott az amerikai külügyminiszter szovjet kollégája tiszteleté­re. Aztán létrejött egy Ni­xon—Gromiko találkozó is. Az amerikai elnök a wa­shingtoni Fehér Házban fo­gadta a szovjet külügymi­nisztert. A két és fél órás megbeszélésen szóba került a két nagyhatalom viszonya, az európai kérdéscsoport, a fegyverzet korlátozása, a Közel-Kelet és Vietnam problémája. Az amerikai—szovjet esz­mecsere után washingtoni diplomáciai körökben azt mondták, hogy valamelyest javult a helyzet a két or­szág viszonyában. Áttérve a Közel-Keletre: két ország belső helyzetére irányul az érdeklődés reflek­torfénye, az EAK-ra és Szí­riára. Az Egyesült Arab Köztársaságban az új kor­mány megalakításával és az Arab Szocialista Unió főtit­kárának megválasztásával befejeződött a Nasszer elnök halálával felvetődött utódlá­si kérdés megválaszolása. Az egyiptomi kormányelnök dr. Mahmud Favzi, az idős, ta­pasztalt diplomata és meg­gondolt államférfi lett. Szíriában a hét elején olyan hírek terjedtek el, hogy Nureddin Atasszi ál­lamfő „lemondott, s hogy Baath-párt soraiban válságot ” okoztak a viták: Szíria csat­lakozzék-e a közel-keleti fegyvernyugváshoz és részt vegyen-e a közvetett tárgya­lásokon? A helyzet áttekin­téséhez valószínűleg meg kell várni a jövő hétre be­harangozott rendkívüli párt­­kongresszust. 2 U Thant beszéde U Thant ENSZ-főtitkár szombaton beszédet mondott az ENSZ-közgyűlésnek azon az ülésén, amelyet a jubi­leumi üléssorozat zárórkord­­jaként tartottak meg, az alap­okmány életbelépésének 25. évfordulóján. „Amikor a szűk nemzeti érdekek hajhászása a­tasztrófa szélére juttatta ki­a világot, könnyű volt azt mondani, hogy az ENSZ vallott kudarcot. A világszer­vezet eredményei jelentősek még akkor is, ha hiányo­saknak bizonyultak. Ez azon­ban nem ok, vagy esetleges ürügy a kétségbeesésre.” A főtitkár helytelenítően szólt a fegyverkezési ver­senyről, állást foglalt a gyar­matosítás minden formájá­nak felszámolása mellett, fi­gyelmeztetett az élelmiszer­­hiányban, a túlzott városia­sodásban, a szegénységben, a természeti erőforrásokkal folytatott rablógazdálkodás­ban és a környezet szennye­zésében rejlő veszélyekre, amelyekkel — mint mondot­ta — „a világszervezet tu­lajdonképpen túl későn kez­dett el foglalkozni”. A Thant szót emelt a vi­lágszervezet egyetemessége mellett, félreérthetetlenül sürgetve ezzel a Kínai Nép­­köztársaság és az úgynevezett megosztott országok jelenlé­tét. Az ENSZ-et olyan szerve­zetté kell tennünk — mon­dotta a főtitkár —, amely felülemelkedik­ a nemzeteket és népeket elválasztó régi vitákon és konfliktusokon. Arra van szükség, hogy ki­alakuljon a „föld-hazafiság”, a globális szolidaritás. .................... Utazási korlátozás Csehszlovákiába A MÁV vezérigazgatósága közli, hogy egészségügyi ha­tósági intézkedés miatt a Csehszlovákiába irányuló utasforgalom Hidasnémeti és Sátoraljaújhely átmenetben további intézkedésig szüne­tel. A MÁV vezérigazgató­sága felkéri azokat az uta­sokat, akik Csehszlovákiába vagy azon át kívánnak utaz­ni, hogy utazásuk megkez­dése előtt a vasútállomáso­kon kérjenek felvilágosítást. A korlátozás miatt felhasz­nálatlanul maradt menetje­gyeket kérésre a vasútállo­mások záradékolják. A lengyel egészségügyi felügyelőség szombaton­­ este közleményt adott ki, amely­ben többek közt megállapít­ja: Néhány közel-keleti és af­rikai országból, valamint Tö­rökországból és Nagy-Bri­­tanniából is jelentettek egy koleramegbetegedést. Az utóbbi napokban koleragya­nús megbetegedéseket észlel­tek Szlovákiában, Kassa kör­nyékén is. A helyzet tisztázásáig nem szabad beutazni a kassai te­rületre és korlátozzák a be­utazásokat Szlovákia többi részébe is. Az október 14-e óta Szlo­vákiában, a kassai területen megfordult személyek egész­ségügyi vizsgálat és járvány­ügyi nyilvántartásba vétel végett azonnali hatállyal je­lentkezni kötelesek a váro­si, járási, vagy vajdasági egészségügyi felügyelőnél. Azoknak, a­kik halaszthatat­­lan okból Szlovákiába akar­nak utazni, előzőleg védőol­tást kell kapniuk. Vasárnap, 1970. ok­t. 25. T Nyitás dalra egnap délután a chilei parlament két háza együttes ülést tartott. Az ülés egyetlen napirendi pontja a köztársaság elnökének megválasztása volt. A kom­munistákat, szocialistákat és más baloldali csoportokat tömörítő Népi Egységfront jelöltje, dr. Salvador Allende ügyvéd 153 szavazatot kapott, megelőzve ellenfelét, Jorge Alessandrit. Az elkövetkezendő hat évben tehát a magát marxistának valló Allende Chile köztársasági elnöke. Az új elnök november harmadikán lép hivatalba. Eddig a földgolyó túlsó feléről érkezett hír. Chile „ha­talmas” ország, már ami az állam területének furcsa alakjából következik. A negyven-százhúsz kilométer szé­lességű köztársaságot, ha Európában helyeznénk el, Nor­végia legészakibb részétől lenyúlna egészen a tunéziai partokig, ötven évig nemzeti kincse, a természetes sa­létrom tartotta a világ érdeklődésének középpontjában,­­miután viszont az első világháború alatt Németországban a levegőből állítottak elő salétromot, az ország gazdasági helyzete erősen megrendült. A chilei föld igen gazdag ás­ványkincsekben, a világ rézérc termelésének jelentős szá­zalékát adja az ország. Ez volt az oka, hogy az amerikai nagy rézbányász trösztök szinte rávetették magukat a ki­etlen Atamaca sivatag lelőhelyeire. A palotaforradalmak kontinensén — Latin-Amerikában — Ch­ile tulajdonképpen politikai sziget. A parlamentariz­mus hazája saját környezetében — mondhatnánk róla. A chilei hadsereg igen ritkán avatkozik be a politikába, bár ennek főképp az az oka, hogy a chilei hadsereg nem volt tétlen — a latin-amerikai hadseregek nagy része megszervezése óta sem viselt háborút — több megnyert háborút jegyezhet fel történetébe. Amikor a szenátusi választást megelőző népszavazáson Allende nagy fölénnyel győzött, késhegyig menő belső csa­tározások kezdődtek a konzervatív pártokon belül annak érdekében, hogy — mivel erre elvileg a szenátusi szavazá­son lehetőség lett volna — hatalomra ne kerüljön. Az ellenzék nem volt egységes, sőt, maga Alessandri néhány nappal ezelőtt bejelentette: visszalép. Mit sem von le az új elnök szép terveinek értékéből, hogy ilyen könnyen győzött. Annál örvendetesebb viszont, és haladó gondol­kodás megerősödését jelzi, hogy a katonai főparancsnok elleni merénylet sem tudta a marxista Allende ellen fel­szítani a közhangulatot. Az ő jövendőbeli működése bi­zonnyal a chilei történelem új, a nép érdekeit érvényre juttató korszakát jelenti majd. Hegyes Zoltán — Ez elég rejtélyes — mondta Kertész ezr?­vs. — Azt mondja, hogy egyszer sem álltak meg .. — Gyakorlatilag ez való­ban így volt. — Ugyan! És a gyakorlat talán nem felelt meg az el­méletnek . .. — Megértem a gúnyt, ez­redes elvtárs, az oszlop egy­­­szer, egy vasúti sorompónál valóban megállt útközben Ennek azonban az ügy szem­pontjából tényleg nincs gya­korlati jelentősége. Az tör­tént ugyanis, hogy Tárnok őrnagy szinte a megállás pil­lanatában kiszállt a GAZ- ból, s mivel a lőszeres kocsi vége csak méterekre volt tő­le, másodperceken belül ott volt. E néhány másodperc alatt pedig gyakorlatilag is, elméletileg is képtelenség egy ládát fölcsempészni, egy má­sikat pedig eltávolítani a ko­csiról Azt, aki ezt végre­hajtja, az élelmiszeres kocsi reflektorának fényénél tétlen észrevették volna fel­A várakozási idő alatt maga az alezredes is az oszlop végéig sétált, és a továbbiakban ép­pen a jelzett lőszeres kocsi­nál beszélgetett Tárnok őr­naggyal. Mindketten azt ál­lítják, hogy így történt. Tár­nok őrnagy csak akkor ült vissza a GAZ-ba, amikor az oszlop már újra mozgásban volt, kocsija csak azután in­dult el... A tanácskozóasztalnál kí­nos csend lett. A három tiszt tudta, hogy Ébert százados alaposan tájékozódott, adatai feltétlenül megfelelnek a va­lóságnál... Akkor pedig — az ügy aligha megoldható. Az esetre — gondolta Be­­ke — hirtelenében csak Csa­logány tanárnő tudna magya­rázatot adni. Ez pedig úgy szólna, hogy a lőszercsere az ördög műve, s titkát, emberi ésszel, nem lehet megfejte­ni ... Paál főhadnagy szólalt meg először: — Lehetséges, hogy a két éleslövedéket a gyakorlat színhelyén csempészték vaktöltetek közé. Persze, lu­a­dástól. Ha Ébert százados most azt mondja nekünk, hogy erre sincs esély, mivel KBMRB&EHy a parancsnok éppen a láda­­rakás tetején ült, és ott be­szélgetett a politikai helyet­tessel, akkor nagy bajban vagyunk... A százados csüggedt moz­dulatot tett: — Sajnos, ez mindaddig így is volt, amíg a tüzérbe­mérő fel nem állította a ma­ga rajztábláját. Ekkor a két tiszt valóban otthagyta a lő­szeresláda-halmot. Ettől kezd­ve csak a tüzérbemérő, meg a társa tartózkodott a bükk­fánál, de ők is háttal álltak. Az ellenségnek, gyakorlatilag csak ekkor volt módja cse­lekedni. Igen, ettől a perctől kezdve, az első lövésig. Az első lövedék ugyanis már éles volt. Nos, tegyük fel, hogy ezt az alkalmat ragadták meg. De ehhez az éleslöve­dékeket tartalmazó ládát már előzőleg el kellett rejte­niük a fa közelében. Mond­juk, hogy sikerült is. Most elővették, egy vaktöltetes lá­dát viszont eltüntettek, s ké­sőbb el is szállították a hely­színről. Nem tudom, hogyan sikerülhetett volna mindez, hiszen a lőállások korántsem elhagyott bagolyvárak, ahol csak kísértetek tartózkodnak. A katonák jöttek-mentek, ki­ki végezte a maga feladatát, de közben, természetesen, nem voltak vakok... Mire Ébert százados idáig jutott a beszámolóban, az ar­cok végképp elkomorodtak. — Most pedig — folytatta Ébert —, ahogy mondani szokták: be kell tennem a kaput. Tárnok őrnagy tudott a somvári esetről, ahol az új konstrukciójú harckocsik első lőgyakorlata alkalmával, egy fatörzsben elrejtve filmfel­vevőt találtak. Nyilván ti is emlékeztek erre az ügyre. Nos, Tárnok őrnagy, mielőtt osztálya kivonult volna gyakorlatra, katonáival átfé­a­sülte a terepet. Igaz, hogy fel nem ásatta, arra viszont ellenséges ügynököknek, katonák közé beépült árv­a­lóknak sem lehetett módjuk, hogy a harcállás elfoglalása után, a helyszínen ki-be ás­sák a lőszeresládákat. Ez feltevésnek is abszurdum. Bármilyen leverő is, tudo­másul kell vennünk, hogy a kivételes óvintézkedések ez­úttal — legalábbis látszatra — ellenünk fordultak. Az eset ijesztően titokzatosnal­ látszik... A négy tiszt lement az ét­terembe, hogy megvacsoráz­zon. Kertész ezredes szigorú diétát tartott, de jó étvág­­­­gyal ette ízetlen ételeit. Há­rom tisztje azonban annyira rosszkedvű volt, hogy a ser­téssültek csaknem érintetle­nül maradtak. — Te Kossuthot vacsorá­zol? — kérdezte Kertész ez­redes, amikor Beke harmad­szor gyújtott rá a fehér asz­talnál. — Úgy látszik, biztos vagy benne, hogy pár év múlva a tüdőrák ellenszerét is megtalálják ... — Attól félek, hogy előbb, mint ennek az akciónak a tetteseit! ■— Félelmed csakhamar csillapulni fog! Az a tervem, hogy te vezeted a kiküldött nyomozó bizottságot. Felte­hető, hogy udvarolnod is kell... — Kinek, ezredes elvtárs? — Például Csalogány ta­nárnőnek. Elvégre május Va­n! A tanárnő nem fiatal ugyan, de valószínűleg ártat­lan. Ha sikerül kiszedned be­lőle az útiterv titkát, elnéz­zük, hogy elcsábítod .. — Ezredes elvtárs, erre nem érzem magam eléggé erősnek. — Azt javaslom — mond­ta Ébert százados —, hogy Beke elvtárs kapjon paran­csot: ma éjjel a szentek éle­tét kell tanulmányoznia. Kü­lönben nem lesz mivel kez­denie az udvarlást. Kertész ezredes szigorú pillantást vetett az őrnagy­ra: — Hallottad?.! — Ezredes elvtárs — mo­solygott Beke —, én refor­mátus voltam . . . — Ez baj, nagy baj! Ak­kor még meggondoljuk a dolgot. . . A tisztek nevettek, s a pa­rancsnok látta, hogy célt ért: sikerült felráznia embereit A nyomott hangulat, amel­­­lyel asztalhoz ültek elosz­lott. Vacsora után, a dolgozó­szobában. Kertész ezredes komolyra fordította a szót: — Úgy láttam, hogy Ébert elvtárs beszámolója rosszul hatott rátok. Miért? Mert té­vesen értelmeztétek. Azt hi­szem, nincs okunk elcsüg­gedni attól, amit hallottunk. Ellenkezőleg: örülnünk kell, így áll a helyzet. (Folytatjuk) * 7. Közgyűlés az Ügyvédi Kamarában Dr. Nónay Györgynek, a Miskolci Ügyvédi Kamara elnökhelyettesének megnyitó­ja után dr. Faragó Endre el­nök ismertette a kamara, a munkaközösségek és kiren­deltségek 3 éves tevékenysé­gét, a létszámalakulást. El­mondta, hogy a miskolci ka­marában lelkiismeretesen foglalkoznak az ügyvédjelöl­tek és a fiatal ügyvédek szakmai fejlődésével, hogy egyre több párttag dolgozik a kamarában. A hiányossá­gok között említette, hogy kevés ügyvéd tanul pillanat­nyilag a marxista esti egye­temen, és kevesen rendelkez­nek felsőfokú marxista vég­zettséggel Dr. Lovas Lajos, a megyei pártbizottság osztályvezetője hozzászólásában elmondta, hogy a pártbizottság jónak ítéli kapcsolatát a megyében élő ügyvédekkel. Tovább nőtt az ügyvédek társadalmi meg­becsülése. Hangsúlyozta, hogy az ügyvédeknek még inkább részt kell venniük a közélet­ben, még több szerepet kell vállalniuk járásuk, városuk közéleti tevékenységében. Az ügyvédi etikáról szólva meg­jegyezte, hogy minden ügy­véd felelős a kamara etiká­jáért, erkölcsi légköréért. Dr. Szilbereki Jenő mi­niszterhelyettes is az ügyvé­dek közéleti politikai-szakmai szerepéről, és­­ ismereteik továbbfejlesztésének szüksé­gességéről beszélt. — A szocializmus teljes felépítésén munkálkodó ma­gyar nép életében olyan fej­lődés jelentkezik, amely ki­hat a jogrendszerre is. Új jogszabályok jelennek meg, új fogalmakkal találkozunk Ezek a tények arra készte­tik a jogalkotókat és jogal­kalmazókat, hogy politikai, szakmai tisztánlátásra töre­kedjenek, s munkamódszerei­ket modernizálva végezzék munkájukat — hangsúlyozta a miniszterhelyettes. A közgyűlés további ré­szében megválasztották az Ügyvédi Kamara elnökségét. A kamara elnöke ismét dr. Faragó Endre lett. En­ö­khe­­l­yettesnek dr Nónay Györ­gyöt, titkárnak dr. Mutt­­nyánszky Ádámot választot­ták. Tegnap, szombaton délelőtt tartotta közgyűlését a Mis­kolci Ügyvédi Kamara. Je­­len volt többek között dr. Szilbereki Jenő, az igazság­ügy-miniszter helyettese, dr. Lovas Lajos, a megyei párt­­bizottság osztályvezetője, dr. Bolgár György, az Országos Ügyvédi Tanács elnökhelyet­tese.

Next