Észak-Magyarország, 1970. november (26. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-21 / 273. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 2 Emlékesés Ssal­ai Mihályra MAGÁÉNAK vallja őt Nógrád megye, mert Zagy­varónán született — ott őr­zi emlékét a márványtábla —■, magáénak * érzi­ Zala, mert sok éven át a határ­őrség parancsnoka volt, is­merték, megszerették Zala­egerszeg, Zalaszentgrót la­kói; neves fiai közt tartja számon Kecskemét — mell­szobra áll az állomás előt­ti téren, mert nehéz idők­ben ott szolgálta a hazát. Példaadó életű, hű fiai közt tartja számon a magyar nép, de tisztelettel és meg­becsüléssel emlékeznek rá a szovjet, a jugoszláv, a spa­nyol hazafiak is, akiknek fegyverrel a kezében, bátor társuk volt a népek szabad­ságáért vívott küzdelmek­ben. Munkások fiaként szüle­tett, maga is kőműves lett, már tizenhét éves korában belépett azok közé, akik a nagyobb kenyérért, a jobb megélhetésért, elég bátrak voltak fellépni munkaadóik­kal szemben. Ebből az isko­lából került Szalvai Mihály 1919-ben a Vörös Hadsereg­be. Húszéves­­ korában az el­lenforradalom bírósága ti­zenöt évi börtönre ítélte, de megszökött, s élete ettől kezdve szüntelen viaskodás volt az ellenséggel. Cseh­szlovákiába ment, onnan Bécsbe, majd Berlinbe, aztán Brüsszelbe, később Párizsba. 1936-ban az elsők között érkezett Spanyolországba, hogy «őként jelentkezzék a Nemzetközi Brigádba. Az európai országokból sereglett, „ezer nyelvű össze- és egyszívű brigád” megszámlálhatatlan soraiban isme­rősre talált, érthető, hogy bizalom megtisztelő rangra­­ emelte, kinevezték a ma­gyar zászlóalj parancsnoká­vá. A spanyol szabadságharc elbukása után újra Francia­­országba került, ott folytat­ta a harcot. Többször letar­tóztatták. 1943-ban kijutott a Szovjetunióba. Ott sem pi­hent, Jugoszláviába ment, a partizánok soraiban harcolt, majd a felszabadító szovjet hadsereg oldalán küzdött. Egyike lett a felszabadult hazában a demokratikus magyar honvédség első kommunista törzstisztjeinek. Alezredes lett, majd ezredes, tábornok, altábornagy. Min­den beosztásában a szó iga­zi értelmében szerény forra­dalmár vezetőnek bizonyult, akinek elkötelezettségét, ha­tározottságát sose tudta meg­ingatni sem a csalódás egyes emberekben, sem másféle megrázkódtatás. Az igazi proletár internacionalizmus szelleme élt benne, a párt hű fia volt, az egész népet szolgálta, s végső soron az emberiséget, a béke, a ha­ladás ügyét. MINDENKI, aki ismerte, csak tisztelni és szeretni tud­ta, ezért őrzik emlékét meg­becsüléssel az emberek, ezért gondolnak rá a hősök­­­nek kijáró tisztelettel, ma is, halála tizenötödik évfor­dulójáét. A KPM szakembereinek miskolci látogatása Az 1971. évi programról, célkitűzésekről tanácskoztak tegnap, november 20-án, pénteken Miskolcon a Horn Dezső közlekedés- és posta­ügyi miniszterhelyettes rész­vételével a vasúti, hírközlé­si, útépítési, autóközlekedé­si szakemberek, valamint Borsod megye és Miskolc vezetői. A tárca hatásköré­be tartozó fontos témákról tárgyaló miniszterhelyettest és a minisztériumi vezetőket dr. Ladányi József, a megyei tanács vb-elnöke fogadta: a délelőtti tanácskozáson Doj­­csák János, a megyei párt­bizottság titkára, Drótos László, a városi pártbizott­ság titkára és Rózsa Kál­mán, a városi tanács vb-el­­nökhelyettese is részt vett. A tegnapi tanácskozáson csak a jövő esztendei célki­tűzésekről esett szó. A ne­gyedik ötéves terv program­ját 1971. elején határozzák meg. A pártkongresszus színhelye A nagy tanácskozások színhelye, a budapesti MÉ­­MOSZ-székház ad ismét otthont a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt X. kongres­­­szusának. Immár negyedik alkalommal rendezik meg az 1949-ben avatott hatalmas épületben a párt kongres­­­szusát. Az elmúlt 20 évben nagyon sok, fontos belföldi és nemzetközi esemény zaj­lott itt le, legutóbb például a DÍVSZ kongresszusa. A szervezők, a rendezők alaposan felkészültek a ta­nácskozásra, igyekeztek min­den tekintetben biztosítani a kongresszus munkájához és a közvélemény tájékoztatá­sához szükséges feltételeket. A munka zömmel, az 1180 személy befogadására alkal­mas tanácskozóteremben zaj­lik majd, amelyet erre az alkalomra felújítottak, kor­szerűsítettek, s a többi kö­zött légkondicionáló beren­dezéssel láttak el. A székház sok kisebb-nagyobb terme és szobája ad majd helyet a kü­lönböző bizottságoknak és munkacsoportoknak, így többi között a szerkesztő bi­­­zottságnak, a fordító- és gyorsíróirodának. A kong­resszus külföldi vendégei, a tolmácsberendezés segítségé­vel kísérhetik majd figye­lemmel a tanácskozást. A felszólalásokat hat nyelven tolmácsolják. Kilenc parlamenti gyors­író készíti folyamatosan a kongresszus teljes jegyző­könyvét, s ennek alapján ál­lítja össze a szerkesztő bi­zottság a kongresszusról szóló tudósításokat. A Nép­­szabadság, az MTI, a Rádió és a Televízió külön kiren­deltségeket létesít a kong­resszus színhelyén. A MÚ­­OSZ-székházban és a bá­nyász-szakszervezet épületé­ben sajtóközpontot rendez­nek be, ahol a külföldi új­ságírók különböző nyelve­ken kaphatják meg a kong­resszusi beszédeket, felszó­lalásokat. Az MTI külföldre sugár­zott adásai számára külön riportergárda készíti majd a tudósításokat. Ugyancsak külön szerkesztő­gárda gon­doskodik arról, hogy az MTI telexhálózatán a megyei és a városi lapok folyamatosan megkapják a kongresszusról szóló beszámolókat. Kiveszik részüket a tájékoztatómun­kából a fotóriporterek is; a kongresszusról készített fo­tóikból a Központi Sajtó­­szolgálat naponta ad friss vá­logatást képtávírón. A tv és a rádió helyszíni közvetítései közvetlen bete­kintést adnak majd az or­szág egész népének a kong­resszus munkájáról. A sajtó­­tudósítást végző szerkesztők, újságírók úgy szervezték meg a munkát, hogy a híradások általában egy órával követ­hetik az eseményeket. Az or­szág közvéleménye tehát gyorsan és sokoldalúan in­formálódhat a kongresszus munkájáról, folyamatosan fi­gyelemmel kísérheti a párt e nagy jelentőségű tanácsko­zását. N. fc. Szombat, 1970. nov. 21 Politikai könyvnapok megyénkben Útmutató a munkában, fegyver a harcban A Diósgyőri Gépgyár mű­szaki házában rendezték meg tegnap, pénteken délután az 1970. évi politikai könyvna­pok miskolci megnyitóját. M­ónus Antalnak, a DIGÉP pártbizottsága titkárának üd­vözlő szavai után Moldován Gyula, az MSZMP Miskolc városi Bizottságának titkára emelkedett szólásra. Beszédében emlékeztetett rá, hogy világszerte egyre növekszik a politikai kiad­ványok jelentősége. Hazánk­ban is kiemelkedő fontossá­got tulajdonítunk a politikai könyvkiadásnak. A marxiz­mus klasszikusai halhatatlan műveinek állandó tanulmá­nyozása iránytű a haladás­hoz, útmutató mindennapi munkánkban, s fegyver nagy ügyünk, a kommunizmus győzelméért vívott harcban. Moldován elvtárs ismertet­te azt az örvendetes fejlő­dést, amelyet megyénk és Miskolc az utóbbi időben a politikai kiadványok terjesz­tésében elért. Kiemelte, hogy ez elsősorban a fontos párt­munkát végző politikai könyvterjesztő aktívák érde­me. Utalt rá, hogy a még fellelhető fehér foltok fel­számolásának alapfeltétele a terjesztők műveltségének, politikai intelligenciájának emelése, az igényesebb tá­jékozódás és tájékoztatás biztosítása. Hangoztatta, hogy a X. kongresszus irányelvei szellemének megfelelően po­litikai nevelőmunkánkat is tudományosabbá, differen­ciáltabbá és még hatéko­nyabbá kell tennünk. A városi pártbizottság tit­kára 33 kiváló könyvter­jesztőnek adott át arany, il­letve ezüst fokozatú jelvényt munkahelyük és a Kossuth pártbizottsága Könyvkiadó nevében. Az ünnepségen a Bartók Béla Művelődési Központ és a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola fiataljai adtak műsort. Vége­zetül a megjelentek megte­kintették a DIGÉP műszaki házában rendezett dokumen­tációs és politikai könyvkiál­lítást. Ünnepélyes megnyitó Mezőcsáton Mezőcsáton, 22 község székhelyén ünnepélyes külső­ségek között került sor teg­nap, november 20-án a ki­állítással egybekötött járási politikai könyvhét megnyi­tójára. A járási művelődési ott­honban megrendezett poli­tikai könyvkiállítás méltó keretet adott a rangos ese­ménynek, amelyen a járás párt- és tömegszervezetei­­nek vezetőin, képviselőin kívül a környező községek­ben dolgozó pártmunkások, gazdasági vezetők, pedagógu­sok is szép számban megje­lentek. Ott volt Balogh Mik­lós, a járási pártibizottság titkára, dr. Greiz László, a járási tanács vb-elnökhe­­lyettese. Zágoni Dénesnek, a járási pártbizottság munkatársának megnyitó szavai után Becze Károly, az Észak-Magyaror­­szág főszerkesztő-helyettese méltatta a járási politikai könyvhét jelentőségét. Ki­emelte: a politikai irodalom, a politikai folyóiratok útmu­tatásainak hasznosítása mindennapi életben, de kü­­­lönösen a pártmunkában , a pártmunka színvonalának és hatékonyságának növelé­sében szinte nélkülözhetet­len. A politikai kömyvnapok megnyitójára nem sokkal a X. kongresszus előtt került sor. Meggyőződésünk — mondotta —, hogy a politi­­­kai művek jól segítik majd járás propagandistáinak munkáját pártunk politiká­jának magyarázásában. A m­egnyitóbeszéd után Má­té Ivánná, a Kossuth Könyv­kiadó megyei kirendeltségé­nek munkatársa meleg sza­vakkal mondott köszönetet a politikai irodalom legjobb járási terjesztőinek, akik kö­zül Gergely Lajosné nagy­csécsi és Nemes Imre árok­tői politikai könyvterjesztőt a járási pártbizottság, illetve a Kossuth Könyvkiadó me­gyei kirendeltsége jutalom­ban részesített. Az ünnepsé­get színvonalas műsor követ­te, majd a részvevők meg­tekintették a járási művelő­dési otthonban rendezett politikai könyvkiállítást. A nő könnyedén odave­tette: — Adnak egy cigarettát? Mohón rágyújtott, a füstöt tüdőre szívta, majd hosszan maga elé fújta. Hallgatott. Tompán koppant a következő kérdés: — Hogyan gyilkolták meg Medgyeséket ? — Emberünk úgy beszélte meg a férfival, hogy Herend után a tizedik kilométerkő­nél állíttassa meg a kocsit. Jobb felől ott áll egy tanya. Mondja azt a sofőrnek, hogy rosszul lett a lánya, görcsök kínozzák a lábát, azonnal ecetes borogatást kell rá rak­ni. A tanyán várakozik a megbízottunk, aki majd gép­kocsival elviszi őket a határ­nak egy olyan pontjára, ahol nyugodtan átsétálhatnak. — Még manapság is akad­nak olyanok, akik bedőlnek az ilyen meséknek — jegyez­te meg fejcsóválva Ébert százados. A nő gúnyos mo­sollyal folytatta: — De hát a tanyáig sem jutottak. Amikor a teherko­csi­­ hátulján lekászálódtak, két ütéssel végeztünk velük. A vas rögtön csontot tört. A holttesteket földobtuk a ko­csira, fölszálltunk mi is. A vezetőfülkébe nyíló ablakon át szóltunk a sofőrnek, hogy jobban lettem, indulhatunk tovább. Gyorsan átöltöztünk, én felcsatoltam a járógépet, Medgyest és a lányát pedig a szekrény aljában helyez­tük el, hajnaltájt Bakonyfürtön még elástuk őket a vasútállomás kertjében. Figyelmesen elnyomta a ci­garettavéget. Beke őrnagy ennyit tett a nő szavaihoz: — S nyugalmas ezzel elkezdődött a vakáció. A jól végzett nyolcadik általános után. Meddig tartott a gond­talanság? — Egy hónapig. Augusztus közepén „apámat” Pestre rendelték. Főnökei ismertet­ték vele az új akció elgondo­lását. A terv arra épült, hogy én tizenöt esztendős lány va­gyok. Be kellett tehát irat­koznom a gimnáziumba. Itt az volt a feladatom, hogy megszervezzem: egy tavaszi hadgyakorlaton a katonák „tragikus véletlen” folytán semmisítsék meg az éppen ott kiránduló diákcsoportot. — De hiszen maga is kö­zöttük lett volna! — Elfelejti, hogy MÁVAUT-busz csak megkö­­­zelíti a Vadgalamb turista­házat. A megállótól egy da­rabig gyalogolni kell. Mi a barátnőmmel, lemaradhat­tunk volna. A lábam, ugye­bár ... — A harminc gyerek pedig elpusztult volna! * Az elhárító tisztek sok ke­gyetlenséggel találkoztak már hivatásuk teljesítése során, de a nő elvetemültsége még őket is megdöbbentette. Hosszú másodpercek teltek el néma csendben, míg Kertész ezre­des újra megszólalt. — Ismertesse a terv rész­leteit ! — Mivel a tanulmányi ki­rándulásokat az osztályfőnö­kök vezetik, először Sárkány tanárnőt kellett kiismernem. Nem volt nehéz. Szimpla élet, egyetlen nagy szerelem­mel. Azután házasság, más férfival, gyerek, kuli munka az iskolában. A veszprémi orvos — a nagy szerelem — tudtán kívül az események egyik kakasaöucája lett. Tu­domására hozták, hogy Sár­kány tanárnő még mindig szereti őt, szívesen találkozna vele. Ekkor megindult kö­zöttük a titkos levelezés. De ez csupán az egyik, eléggé bizonytalan szál volt, amely­re még nem lehetett építeni. Fontosabbnak látszott az ügy katonai oldala. Itt vár­hatóan jól ki lehetett hasz­nálni diáklány mivoltomat. Amikor megtudtam, hogy az egyik osztálytársnőm a násfai tüzérlaktanyával szemben lakik, nyomban hozzájuk költöztem. — Ekkor lépett színre Ki­rály őrmester. A nő lebiggyesztette az aj­kát. — Vagyis inkább én lép­tem színre. Esténként a szo­baablakban. Jobb szerettem volna, ha egy csinosabb fiú­val akadok össze, de hát nem válogathattam. Be kellett ér­nem vele... — Ment a levél a kedves kukucskálónak... — Látom, ezt tudják, kár lenne ismételni. Mire kíván­csiak? — Maga mire volt kíván­csi? — Mindenre, ami a lakta­nyában történik. Sok katona azt hiszi, hogy bennünket Csupán az országos adatok, meg a különleges haditech­nikai kísérletek, az új fegy­verek, felszerelések érdekel­nek. Hát persze azok is, de nemcsak azok. Ilyen vonatko­zásban Király őrmester jó informátornak bizonyult. — De az okmányokhoz ő sem juthatott hozzá. — Ehhez kellett a macska. Bevált, megbízható módszer. A miniatürizált optikai és akusztikai berendezéseket maguk is jól ismerik, nyil­ván rendelkeznek is velük. Központunk ellátott ezekkel bennün­k­et. Először tehát az őrmester segítségével be­szoktattam egy macskát az ezredparancsnok irodájába. Utána „apám” egy kis mű­tétet hajtott végre rajta. A jószág egyik szemét kiemel­te, s egy parányi automata fényképezőgépet tett a he­lyébe. Mici folytatta a ki­rándulásait. Az alezredessel megbarátkozva, esténként ott dorombolt körülötte. A pa­rancsnok a titkos okmányok­ba mélyedt, közben simogat­­­­ta, vakargatta a macska fü­le tövét. Az p­edig szépen fotózott. „Apám” időnként meglátogatott, magával vitte a dögöt, s a házi kis labo­ratóriumában előhívta a fil­meket. Persze, sok használ­hatatlan felvétel készült, de azért akadt közöttük néhány értékes darab is. Ilyen volt a májusi hadgyakorlat terve.­­ Ezzel a helyszín és az időpont birtokába jutottak. — Most kezdődött az iz­galmas játék. A mi szak­mánkban ugyanis nem lehet mindent előre precízen meg­szervezni, mert esetlegessé­gek könnyen becsúszhatnak. Engem mindig az izgatott legjobban, mikor ezeket a za­varó körülményeket, a vélet­leneket igyekeztem kiszűrni, a minimálisra csökkenteni. Úgy irányítani az eseménye­ket, hogy eszközeink azt higgyék, saját akaratukból cselekszenek, közben mégis a mi céljainkat ilyen lehetőséget szolgálják. kínált veszprémi orvos és Sárkány a tanárnő kapcsolata. — Játék a szerelemmel — jegyezte meg gúnyosan Ébert százados. — Igazán nem vá­logatósak. A gyilkosságtól az érzelmi szálakig mindent igénybe vesznek. A nő egyetértően mosoly­gott. (Folytatjuk.) 28. Gépkocsit nyertek Az Országos Takarékpénz­tár m­a délelőtt a Láng Mű­velődési Központban folytat­ta a gépkocsi nyereménybe­tétkönyvek sorsolását, ahol a vidéken váltott betétkönyvek kerültek a szerencsekerékbe. A sorsoláson azok a 10 000 és 5000 forintos betétköny­vek vettek részt, amelyeket július 31-ig váltottak és ok­tóber 31-én még forgalom­ban voltak. A vidéken váltót­ 5000 fo­rintos betétkönyvek közti­ nyertek: 4 514 725 Trabant Lim. 601 4 515 838 FIAT 125 Special 4 522 695 Polski FIAT 1300 4 532 549 Wartburg Lim. 353 4 534 248 Skoda S—100 4 534 349 Renault R—4 4 545 130 Wartburg Lim 353 4 556 382 Alfa Romeo 1750 Berlina 4 557 295 Triumph 1300 1 4 571 984 Moszkvics 412 582 599 Warburg Lim. .?"" A gyorslista közvetlenül húzás után készült, ezért az esetleges számhibákért nem vállalunk felelősséget.

Next