Észak-Magyarország, 1971. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-13 / 10. szám

1971. január 13., szerda Bátorítsuk a helyes kezdeményezéseket Gazdaságpolitikai tevékenység Miskolcon Az MSZMP Miskolc városi Végrehajtó Bizottsága január 12-én, kedden délelőtt ülést tartott. A végrehajtó bizottság dr. Havasi Béla első titkár elnökletével — többek között — megvitatta a város 1970. évi gazdálkodását és az idei fel­adatokat. A tanácskozáson részt vett Veres Sándor elvtárs, a megyei párt-végrehajtó bizottság tagja, a pártbizottság osztályvezetője. „A munka tartalmi szín­vonala javult, az operatív gazdaságtervező tevékenysé­get mindinkább felváltja az elvi-politikai gondolkodás, az átfogó, lényeges kérdésekkel való foglalkozás. Mindezek eredményeként a város dol­gozóinak aktivitása fokozó­dott, növekedett a gazdasá­gi, párt- és társadalmi veze­tők politikai és közgazdasági felkészültsége, vezetői alkal­massága.” „Gyorsmérleg” — tételes felsorolással Az MSZMP Miskolc váro­si küldöttértekezletén hang­zott el e megfogalmazás az elmúlt év őszén, mégis ide kívánkozik a városi párt­­végrehajtó bizottság legutób­bi ülésén megvitatott témá­hoz. A napirenden — melyet Balogh Zoltán, a pártbizott­ság osztályvezetője terjesz­tett elő — Miskolc város el­múlt évi gazdálkodása és az idei feladatok megoldása sze­repelt. Mérleg volt ez, méghozzá gyorsmérleg, az ország má­sodik városának nemcsak egy, eredményekben gazdag év munkájáról, hanem arról is, hogyan kell dolgozni, gaz­dálkodni a jövőben. Az eredmények és fogyatékossá­gok szinte tételes felsorolása, gondos, számszaki kimunká­lása és elemzése — talán az első eset volt, hogy a tb­­anyag összeállításánál a szer­zők igénybe vették a gyors gépi adatfeldolgozást is — egyben körvonalazta azt a közgazdasági gondolkodást, amely immár a mindennapi munkában is tapasztalható. Mind az előterjesztés, mind az ennek kapcsán kibonta­kozó, hozzáértő, sokrétű al­kotó vita is bizonyította, hogy a gazdaságirányítás rendszer bevezetése jól szol­gálta céljainkat, és segítette a III. ötéves terv sikeres tel­jesítését. Ugyanakkor egyes területeken újabb gondokat okozott, amelyeknek gyors felszámolása biztosíthatja további fejlődést. Jobb feltételek, tartalmasabb verseny A mechanizmus adta jobb feltételeken kívül az elmúlt év gazdasági sikereit segítet­te az a széles körű munka­verseny, amely hazánk fel­­szabadulásának 25. évfordu­lójár­a bontakozott ki, és a X. pártkongresszus tiszteleté­re újabb kezdeményezések­kel gazdagodott. .A kedvező politikai légkör és a széles körű társadalmi aktivitás kö­zepette további vállalások születtek a nemzeti jövede­lem 1 százalékos növelésére, így azután a tervezett fel­adatokat évi szinten és a III. ötéves terv vonatkozásaiban is sikerrel teljesítette Mis­kolc ipara és gazdasága. Az ipari termelés és a nemzeti jövedelem növekedé­se mintegy 6 százalékra te­hető. A város teljes terme­lési érték összesített muta­tója várhatóan 7—7,5 száza­lék­k­al magasabb lesz, mint 1969-ben volt. Örvendetes az export árbevétel alakulása, amely mintegy 25 százalék­kal múlja felül az előző évit, és kedvező, hogy ipari üze­meink több mint 80 száza­lékban a termelékenység nö­vekedésével érték el terme­lésnövekedésüket . Munkaerőhiány és szakmunkásképzés Érdekes, egyben tanulságos Miskolc munkaerőhelyzete. Érthető hát, hogy e témát il­letően többen is szót kértek a végrehajtó bizottsági ülé­sen. Napjainkban 1700-ra te­hető a városban a hiányzó férfi munkaerők száma. 1969-hez viszonyítva ez nem jelent növekedést, viszont stabilizálódás, amin szüksé­ges volna változtatni. Külö­nösen, ha figyelembe ves­­­szük, hogy 900-an az ipar­ban, 400-an az építőiparban és ugyanennyien a többi ága­zat vállalatainál hiányoznak. A munkaerőigény kétharmad része a szakképzetlen mun­kások iránt tapasztalható. A vállalatok egyre inkább rá­szorulnak a saját képzésű szakmunkás-utánpótlásra. Bérpolitika, fluktuáció A munkaerőigénnyel ös­­­szefügg a munkaerő-vándor­lás, az úgynevezett fluktuá­ció. S ami a legszembetű­nőbb, változatlanul a mun­kás állománycsoportban legnagyobb a munkaerőmoz­o­gás. Ezen belül is a nők vál­toztatják munkahelyüket leggyakrabban Talán ma­gyarázat rá egyrészt a szer­ződéses munkaviszony, más­részt pedig a város nehéz­ipari jellege. Mindezt figyelembe vették a vállalatok, s bérpolitiká­juk kialakításánál szem előtt tartották a munkaerő-ván­dorlás mérséklését, a törzs­gárda fokozottabb megbecsü­lését és lekör­­­­ét. Mi­­g ez he­lyes is addig, amíg a bér­kérdések rendezése nem megy a minőségi vagy mennyiségi munka ösztönzé­­­sének rovására. Ha azonban a szakemberek mindenáron való megtartása válik első­rendű célkitűzéssé a bérpoli­tikában, esetleg még a nye­reségrészesedés terhére is, az már helytelen, és aligha se­gíti az üzemben a jobb és a több termelést. Könnyen el­veszítheti ösztönző erejét. — A statisztikai adatok ki­munkálása, azok összehason­lítása csak akkor ér valamit, ha a tények birtokában le­vonjuk a szükséges követ­keztetéseket, és hasznosítjuk őket a mindennapi munká­ban — mondta dr. Havasi Béla elvtárs. Érdemes kissé részletesen foglalkozni az idei feladatok­kal. Faulovits Ágoston (Folytatjuk) Szakszervezeti választás a 3. sz. ÉPFU-nál (Tudósítónktól.) Január 9-én, szombaton a BÁÉV selyemréti munkás­­szállójának éttermében tar­tották meg a 3. sz. ÉPFU szakszervezeti vezetőséget új­jáválasztó küldöttértekezletét. A 121 küldött mellett a vá­rosi pártbizottság képvisele­tében megjelent Gál Albert, az SZMT képviseletében Kriskó László, valamint Győző László, vállalatunk központjának szb-titkára. Kiss János megnyitója után Hutnyik László, az üzemegy­ség szb-titkára adott szóbeli kiegészítőt az írásos beszá­molóhoz. Elmondotta, hogy az elmúlt két évben a párt IX. kongresszusának, vala­mint a szakszervezetek XX. kongresszusának határozatai nyomán a szakszervezeti bi­zottság eredményes politikai nevelőmunkát végzett, jelen­tős segítséget nyújtott a gaz­dasági feladatok megoldásá­hoz. Munkálkodását jellemzi, hogy az üzemegységben egy­re jobban kibontakozik az üzemi demokrácia. A vállalat élüzem szintű eredményeket ért el. Ebben többek között a munkaver­­seny jó szervezésével nagy része van a szakszervezetnek is. Örvendetesen egyre több fizikai dolgozó veszi igény­be a szakszervezet által biz­tosított üdültetést. A küldöttértekezlet 41 szakszervezeti tanácstagot vá­lasztott, s a szakszervezeti bizottság titkára ismét Hut­nyik László lett. Molnár Lajos ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Bontják a lemezhengersort Márciusban megkezdik Ózdon a folyamatos acélön­tőmű építését Az Ózdi Kohászati Üze­mekben gyorsuló ütemben folyik a durvahengermű el­avult lemezsorának bontása. Ennek a hengersornak a te­rületén építik fel ugyanis az évi 350 ezer tonna kapaci­tású folyamatos acélöntőmű­vet. A korszerű üzemben az acélból — egy hengerlési fo­lyamat elhagyásával — úgy­nevezett kisbugákat öntenek majd. A számítások szerint ezzel a módszerrel egy tonna acélból az ed­digi 830 kilogramm he­lyett 960 kilogramm búga készíthető, így az öntőmű — amelynek alapozását márciusban kez­dik meg — igen gazdaságos lesz. Ez a mű látja majd el alapanyaggal Ózd másik nagy létesítményét, a Center köz­ség határában megépülő és évi 300 ezer tonna termé­ket kibocsátó rúd-drótsori hengerművet. Az új üzemben­­ különböző hengerhuzalo­kat, betonacélokat és egyéb koracélokat gyár­tanak elsősorban a hazai ipar kiszolgálására. A hengermű előkészítő mun­kái már megkezdődtek. A dolgozók elhelyezésére szük­­­­séges 300 férőhelyes mun­­­kásszálloda — ahol hideg­­melegvizű fürdő, konyha és étterem biztosítja a kényel­met — tavaszra készül el és jó ütemben halad az építésre kijelölt ingoványos terület feltöltése is. Erre a célra mintegy félmillió köbméter földet használnak fel. Az új üzem alapozását, szintén tavasszal kezdik meg és a két nagy beruházást az Északmagyarországi Állami Építőipari Válla­lat dolgozói 1973-ra, il­letve 1975-re valósítják meg. A folyamatos acélöntömű és rúd-drótsori hengermű építé­sére, berendezéseinek vásár­lására és felszerelésére a ko­hászati üzemek fejlesztési alapjukból, valamint bank­hitelből mintegy 2 milliárd forintot fordítanak. A Heves megyei Állami Építőipari Vállalat húszszintes há­zat épít Gyöngyösön, a Mátraaljai Szénbányászati Tröszt dolgozói részére. A 156 lakást a tervek szerint 1971. június 30-án adják majd át rendeltetésének. Hasonló magasház épül Miskolcon, a Győri kapuban is 4 szivattyútelepek bravúrja Csaknem 13 millió köbméter belvizet emeltek át Megyénkben a Tisza és a Bodrog téli áradásától jelen­tős belvizek keletkeztek, a 27 településből álló Bodrogköz­ben. Az alföldi jellegű vidé­ken a talaj- és a vadvizek mintegy 200 kilométer hosszú főcsatornát töltöttek meg és 3 ezer hold, mezőgazdasági­lag művelt területet öntöt­tek el. A kemény, hideg idő­járás rövid idő alatt 5—10 centiméter vastag jégpáncél­lal vonta be az elöntött föl­deket, így a jég alól kellett elvezetni a káros vizeket. Az Északmagyarországi Vízügyi Igazgatóság az év első nap­jától szinte éjjel-nappal üze­melteti törökéri, ti­szakarádi és ricsei szivattyútelepeit, hogy a mezőgazdaságilag fontos vidéket mielőbb „meg­tisztítsa” a belvizektől. A há­rom szivattyútelep segítségé­vel január 1-től tegnap reg­gelig több mint 13 millió köbméter vizet emeltek át a főcsatornákból a folyókba, s ez a mennyiség a Bodrog csaknem háromnapi vízhoza­mának felel meg. A jó munka eredménye, hogy az állandó szivattyúzás­sal a bodrogközi főcsatornák kiürültek, és már csak a mé­lyebben fekvő részeket borít­ja a vadvíz. A „víztelenítés”­ után ér­dekes kép alakult ki a fal­vak határaiban. A beszakadt és magasba terpeszkedő jég­tábláiktól az „északi sark­hoz” hasonlít a vidék, és a jég egy része a fák törzsét körülfogva, illetve azokon fennakadva valóságos „gom­basátort” alkot. H Fennakadás nélkül Megyeszerte sok gondot okoz ezekben a napokban a tél „bőkezű ajándéka”, a hó. Különösen nehéz helyzetre számítottak az idén az észak —déli irányú völgyekkel szabdalt, szám­ára edelényi járás apró falvainak lakói. Amint azonban a járási taná­­cson beszámoltak róla, dere­kasan helytállnak a KPM hó­­ügyeletének szakemberei. Az itt-ott másfél méteres hófú­vások ellenére sehol sem volt tartós fennakadás sem az áruszállításban, sem a sze­mélyforgalomban. Eddig még minden hóakadályt eltünte­tett néhány órán belül a gép és az ember közös erőfeszí­tése. Naponta eljutnak cél­jukhoz a bányászjáratok, s több-kevesebb késéssel min­denhová megérkeztek tegnap, a II. félév első tanítási nap­ján az általános iskolásokat és gimnazistákat szállító is­kolabuszok is. Nehéz esztendő után megye valamennyi termelőszövetkezetében megkez­dődtek az 1970-es esztendő eredményeinek számba­vételi munkái. A termelőszövetkezeti vezetők és a számviteli szakemberek ezekben a hetekben szinte éjjel­­n­appal dolgoznak, hogy pontosan felmérjék a mezőgyzde­­ság szempontjából közismerten nehéz esztendő eredményeit és megállapítsák a szövetkezet jövedelmét. Az 1970-es év valóban nehéz volt. Az időjárás mostohasága, az elemi ká­rok hosszú idő óta nem tapasztal­t mértéke a mezőgazdasá­gi üzemek és élelmiszer-gazdaságunk termelését nagymér­tékben befolyásolta. Nagy kíváncsisággal várja tehát a tag­sággal együtt megyénk közvéleménye is az összeadások és kivonások végeredményét. Az izgalom több érzésből táplálkozik: a szövetkezeti gaz­dák jogos várakozással tekintenek a közös vagyon fejlődését kimutató számok elé, hiszen az összehasonlítást csak ezek alapján tehetik meg a korábbi évek és az elmúlt gazdasági év között. De nem kisebb ez a kíváncsiság akkor sem, ami­kor a megtermelt haszonból a maguk jussának mértéke fe­lől érdeklődnek a becsülettel helytálló, egész éven át szív­­vel-lélekkel dolgozó termelőszövetkezeti parasztok. S mivel a szövetkezetek zárszámadása fontos gazdaságpolitikai ese­ménye megyénk életének is, a szocialista mezőgazdasági nagyüzemek eredményeinek alakulását figyelemmel kísér­jük mindannyian, hiszen a termelőszövetkezeti parasztság életének alakulása, mezőgazdaságunk fejlődése, eredmé­nyei és gondjai szocialista társadalmunkban már régóta közüggyé lettek. S tisztában vagyunk azzal is, hogy az idei zárszámadási ünnepségek örömeibe itt-ott belevegyülnek a gondok is. A tavaszi ár- és belvíz, a rendkívüli csapadékos nyár, mintegy 500 millió forint kárt, illetve terméskiesést okozott megyénkben. Az előző évihez képest több, addig jól gazdálkodó termelőszövetkezetünk pénzügyi hely­zete romlott meg. Kimerülőfélben vannak a tartalékok, újabb és újabb hitelekre van szükség az üzemvitelhez, s mindezek mellett most itt van a zárszámadás ideje, amitől nemcsak magyarázatot, de kézzel fogható anyagi juttatást is vár a tagság. Rendkívül fontos tehát a közgyűlések körül­tekintő, politikailag is megalapozott előkészítése. Ez pedig csak akkor valósulhat meg, ha a számadás elkészítésében, a részeredmények megismerésében nemcsak a vezetőség és a szakemberek, hanem a tagság is részt vesz. Ezzel, és csak­is ezzel vehetik elejét annak a nemkívánatos hangulatnak, hogy a kedvezőtlen esztendő hatására egyes helyeken a be­következő személyes jövedelemcsökkenés miatt a borúlátás lesz úrrá, vagy amikor ez a másik végletbe csap: a vezető­ket, az elnököt, a főkönyvelőt okolják és leváltásukban lát­ják a kiutat. Az emberek hangulatát, magatartását a közös gazdaság­gal, és annak vezetőivel szemben nem kis mértékben befo­lyásolja, hogy milyen lesz a zárszámadás, illetőleg, hogy mennyire ismerik részleteiben is az esztendő gondjait, a mérleg alakulásának körülményeit. Pártunk legmagasabb fó­rumán, a X. kongresszuson Kádár elvtárs zárszavában a többi között a következőket mondotta: „A mezőgazdaság a jó tervek, a gondos emberi munka, a szükséges anyagi esz­közök biztosításán túl jelenleg, és még igen sokáig jelentős mértékben függ a természeti viszonyoktól, többek között az időjárástól... Hibát követnének el azok a termelőszövetke­zeti tagok, akik most, az átmeneti nehézségek miatti ke­serűségükben vezetőségcserével próbálnák megoldani a kér­dést. Ha vezetőik rendesen, becsületesen dolgoznak, tartsák is meg őket, és dolgozzanak velük tovább.” M­ég a ,,normális” időjárás esetén is számolni lehet, sőt kell a mezőgazdasági termelés ingadozásával, ami ki­hatással van a tagok személyes jövedelmének ala­ku­­lására. Ezt az emberek megértik, hiszen a mainál is nehe­zebb körülmények között voltak kénytelenek megtanulni. De a megértéshez az is kell, hogy megértessék velük, s ez nem­ kis mértékben függ a tagok és a vezetők kapcsolatától, a termelőszövetkezetekben működő pártalapszervezetek mun­kájától. A politikai előkészítő munkával elsősorban azt kell megértetni, hogy a tagok és a vezetők ne bizonytalanodja­nak el, hanem a szocialista állam által eddig adott, és ez­után is nyújtandó anyagi támogatást párosítsák a szövetke­zet által tett, és ezután foganatosítandó intézkedésekkel. Ónod­vári Miklós A

Next