Észak-Magyarország, 1971. február (27. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-25 / 47. szám
1971. febr. 25., csütörtök r Érdekes fordulat a „perlit-vitában ” Az elmúlt két évtizedben legelavultabb porelszívó berendezéssel rendelkező őrlőműnél is nagyobb „port” vert fel hazánkban a perlitvita. A perlit felhasználása külföldön már az 1940-es években megkezdődött. Építő- és szigetelő anyagként egyaránt nagyszerűen bevált. Nálunk 1950—56 között jutottunk el oda, hogy az építőipar végre kísérletezni kezdett a perlittel. Megyénket, pontosabban a Hegyaljai Ásványbányákat közelről érintették ezek a kísérletek, hiszen a hazai perlit előfordulások zöme Pálháza és Telkibánya körzetében van. Mindenki kíváncsian várta, hogy vajon szükség lesz-e a világszerte már bevált, de nálunk, az egyik leggazdagabb lelőhelyen még mostohán kezelt, új építőanyagra? Klleupropugdiida 'f Nyugat-Európa országaiban 1958-ban ugrásszerűen kezd fellendülni a perlitfelhasználás. Nálunk ugyanakkor döcögve, szinte magánkezdeményezésre, egy nyíregyházi kis bsz keretében létesül az első perlit-duzzasztóany. És ebben az időben történik az is, hogy építőiparunk, ha nem is teljes nyíltsággal, de nemet mond a perlit felhasználhatóságát illetően. Az ÉM egyéb könnyű építési anyagok bevezetése miatt nemcsak elhanyagolja a perlit felhasználását hanem egyes építőipari körök a perlittel szemben egyenesen ellenpropagandát fejtenek ki. Filmben mutatják be az új, könnyű építési anyagokat, s azok kiválóságát azzal húzzák alá, hogy minőségi jellemzőik mennyiben múlják felül a perlitet! Ezzel a kétes „értékű” bizonyítással lényegében le is zárul a hazai perlit-vita első fejezete. külföldi érdeklődés De azokat, akik lesznek a perlit jövőjében még ez sem töri le. Annál is inkább, mert egyre nagyobb a külföldi érdeklődés a tokajhegyaljai perlitkincs iránt A Hegyaljai Ásványbányák az exportigények kielégítésére létrehozza a pálházi őrlőüzemet. 1961-ben még csak alig 5 ezer tonna, de 1964- ben, már 14 ezer 420 tonna a perlitexport. És termel a nyíregyházi duzzasztómű is. Az ő duzzasztott perlitjüket is csaknem teljes egészében exportálják. A mennyiségileg növekvő és egyre nagyobb minőségi igényeket támasztó exportigények miatt korszerűsíteni, gépesíteni kell a pálházi perlitbányát. A második ötéves terv éveiben csak 420 ezer köbméter meddő eltávolításával tudják biztosítani külföld által igényelt minőségű nyers perlitet. Hatalmas mennyiségű olyan perlit kerül a meddőhányóra, amit a hazai építőipar nagyszerűen felhasználhatott volna. A Hegyaljai Ásványbányák azonban vállalták az átmeneti ráfizetést, mert a világpiaci információk sejtették, hogy az elkövetkező években még nagyobb exportlehetőségek nyílnak. Ebben nem tévedtek. Ugyanakkor a hazai építőipar is belátta súlyos tévedését. A harmadik ötéves terv éveiben már a hazai építőipar is igényelte, és felhasználta a perlitet, az export pedig rohamosan növekedett. Míg 1960—67 között a pálházi őrlő kapacitása évi 20 ezer tonna körül mozgott, ezt 1968-ban 25 ezer, 1969- ben 40 ezer, 1970-ben pedig 60 ezer tonnára kellett növelni. Az idén már 80 ezer tonna az igény. ( juhi) igen) A Hegyaljai Ásványbányák a pálházi bányára és őrlőműre eddig összesen 60 millió forint értékű beruházást fordított. Az 1968 óta már nyereséges üzem előreláthatóan 1973-ig tudja ezt a nagy befektetést amortizálni. Ezt követően már hasznot hajthatnának a népgazdaságnak. A jelenlegi bánya 1980-ig tudja biztosítani a hazai és exportigényeket, de a közvetlen környék további ásványvagyonának kihasználásával, a jelenlegi őrlővel távlatban is képesek minden igényt kielégíteni. És most, amikor az ásványbányászat és főleg a népgazdaság megtalálná számításait és az építőipar is jól hasznosíthatná ezt az általa sokáig méltánytalanul ócsárolt könnyű építőanyagot, megkezdődött a perlit-vita egy újabb fejezete. Az építőipar most azzal az igénnyel lép fel, hogy nemcsak saját perlitfeldolgozót, hanem ugyancsak Tokaj- Hegyalján saját bányát és őrlőművet is létesít. A régi népgazdasági beruházás még meg sem térült és jöjjenek az újabb tíz- és százmilliós nagyságrendű beruházások. Az ásványbányászat, amely annak idején a szocialista munkamegosztás, a kooperáció elveinek fenntartásával lemondott a zúzott perlit expandálásáról, saját gazdasági érdekeit tekintve ugyancsak újabb beruházásokra kényszerülne. Ki kellene terjesztenie tevékenységét a perlit duzzasztására, ellenkonkurrenciát teremtve ezáltal a bányászatban szükségtelen konkurrenciára vállalkozó építőiparral szemben. Lapunk annak idején, perlit-vita első időszakában a lándzsát tört az építőipar nagyon merev, elutasító véleményével szemben a perlit mellett. Sokszor tettük fel a kérdést, hogy érdemes-e foglalkozni a hazai perlitkincs hasznosításával. A bányászat „igen”-jével szemben akkoriban az építőipar ,,nem”-mel válaszolt. mindig Most kíváncsian várjuk, milyen döntés születik a perlit-vita érdekes fordulatot vett, új fejezetében ? A döntés megszületése előtti mérlegelésnél bizonyára figyelembe veszik azt a körülményt is, hogy a zúzott perlit termelésének gazdaságossága nagymértékben függ attól is, hogy az osztályozásnál létrejött valamennyi perlitfrakció, azaz a különböző szemcsenagyságú nyersanyag hasznosítható legyen. A magyar építőipar túlnyomórészt a finomabb szemcsefrakciókat használja fel, míg az export inkább a durvábbat igényli. Az új üzem létrehozásával tehát fennáll annak a veszélye is, hogy a meglévő pályázai őrlő termeléséből a finomfrakció zöme kerül majd a meddőhányóra, mert egy hasonló minőség gyártására új üzem létesült. Az illetékesek döntése bizonyára a népgazdaság érdekeinek szem előtt tartásával fog megszületni, a perlitvita újabb és remélhetően most már utolsó fejezetében. Pozsonyi Sándor Tovább javulnak az LKM dolgozóinak lakáskörülményei Az LKM mintegy 2100 lakás kezelését vállalta eddig magára, é karbantartásáról, fenntartásáról önállóan gondoskodik. Ezen belül érdekes örökség, hogy a 2100 lakásból 460-ban a Diósgyőri Gépgyár dolgozói laknak Ezenkívül 480 olyan szolgálati lakással is rendelkezik az LKM, amelyek a Miskolci Ingatlankezelő Vállalat fenntartásában szolgálják, segítik a gyár érdekeit. Az elmúlt években — a harmadik ötéves terv időszakában — a Lenin Kohászati Művek 280 rossz állapotban levő, igen régi lakást szanált. Ezek közé tartoznak a Gózon Lajos és a Puskin utcában lebontott barakkok, a régmúltból örökölt úgynevezett „tyúkfarm”, amely a Kiss Ernő utcából tűnt el örökre, valamint Felső- és Alsó-Szinva utcákaban lebontott rossz lakások. 1971-ben további bontásokkal járul hozzá a gyár a város e részének szépítéséhez. A további szanálások már részben megkezdődtek, részben a következő hónapokban adják át helyüket a születő újnak. Zárógyakorlat a DIGÉP-nél Az elmúlt héten 42 ötödéves műszaki egyetemi hallgató kezdte meg zárógyakorlatát a DIGÉP-ben. A következő három hét során a kézhez kapott diplomaterv-feladatok elkészítéséhez szükséges adatokat gyűjtik össze a hallgatók. A sikeresen megoldott első önálló mérnöki munkákat a hallgatók újításként nyújthatják be a DIGÉP-nek. ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Egy levél nyomán Közöny és a vásárlók érdeke Gondolatok egy konkrét ügy kapcsán Részlet egy háziasszonynak az ózdi Népi Ellenőrzési Bizottságra küldött leveléből: „ .. . A dolog régóta foglalkoztat. Hónapokkal ezelőtt sárgadinnyét akartam vásárolni Ózdon, a Vöröshadsereg út sarkán levő MÉK elárusítójánál, a mérleg azonban üresen három dekával többet mutatott. Kértem az eladót, számítsa le a három dekát, helyette azonban csúnyán összeszidott, mondván: a mérleg reggel még pontos volt. Nem vittem el a dinnyét, s megfogadtam, ott soha többet nem vásárolok. Ezt be is tartottam, azonban akárhányszor arra megyek, mindig a mérlegre téved tekintetem. Az változatlanul a többet mutat 2—3 dekával. Incidensem óta hónapok teltek el, s érdemes, lenne kiszámítani, azóta a korántsem udvarias eladó hány mázsával adott el több árut, mint amit ténylegesen kapott.. .“ y A feljelentést követően három népi ellenőr próbavásárlást végzett a jelzett eladóhelyen, s bebizonyosodott, hogy a levélben nincsenek túlzások, nem indulat szüleménye Az első népi ellenőrnek 75 deka narancsért 18 forint 30 fillér helyett 22 forintot számolt Érsek Ferencné, a bolt alkalmi eladója. Alig 20 százalékkal fizettetett többet a tényleges árnál. A második népi ellenőr viszonylag „olcsón megúszta”. Az eladó ceruzája csak 80 fillérrel írt fel többet. A harmadik alkalommal 10 forint 50 fillér helyett 12.50- et számolt az eladó. Nem nehéz kiszámítani, hogy néhány perc alatt, három vásárlónál 6 forint 50 fillért „tévedett” az eladó. Hozzá kell ehhez tenni, hogy az ellenőrzés alkalmával csak egy dekát csalt a mérleg, a különbözet többi részét Érsek Ferencné szorzási hibákkal pótolta. A népi ellenőrök miután felfedték kilétüket, körülnéztek az elárusítóhelyen, s ott még egyéb furcsaságokat is találtak. A számla szerint 1,50- ért értékesíthető tojás például 1,60-ért volt kiírva, s a több hónapja használás cikkünkben már sokat emlegetett „siető” mérleg hitelesítetlen, tehát árusításra alkalmatlan volt. Meg kell jegyezni. ez nemcsak az eladó hibája, sokkal inkább az eladó munkáltatójáé. Az értékesítő helyek ellenőrzésére beállított ügyintézők sem álltak hivatásuk magaslatán. Nehéz ugyanis elhinni, hogy szakemberek nem veszik észre hosszú hónapokig azt, ami egyszerű háziasszonyoknak feltűnik. A NEB természetesen szabálysértési eljárást kezdeményezett árdrágítás és a vásárlók megkárosítása miatt Érsek Ferencné ellen. A szabálysértési eljárás még folyamatban van, annyit azonban sikerült megtudnunk, hogy az eladó súlyos bírságra számíthat, mert nyáron hasonló eset miatt már volt ellene eljárás. A MÉK ózdi központja viszonylag gyorsan intézkedett. A vevőket sorozatosan károsító alkalmazottat elbocsátották, s a mérleget kicserélték (jobb későn, mint soha!). Röviden ennyi történt feljelentést követően, az eset a azonban egy napjainkban aktuális problémára, a közönyre hívja fel a figyelmet. Egymás között úton-útfélen szidjuk a többet számoló, tehát minket vásárlókat megkárosító eladókat, ez a jogos felháborodás azonban legtöbbször csak addig terjed ki, hogy jól megmondjuk nekik a véleményünket, vagy eljárásuk miatti tiltakozásunk kifejezéseként elkerüljük az üzletüket. Jelen esetben a nemcsak megkárosított, hanem megsértett levélíró is hosszú hónapokig vívódott, amíg rászánta magát, hogy illetékes fórumhoz forduljon. Nehéz elhinni, hogy a vásárlók többsége nem vette észre a rosszul beállított mérleget. Két eset lehetséges Vagy zsörtölődve továbbálltak, vagy vállrándítással nyugtázták a csalást, s arra gondoltak: majd az illetékesek elintézik. Mindannyiunk érdeke, hogy pénzünkért azt és annyit kapjunk, mint ami jár. A kereskedelemből viszont az ilyen „ügyeskedőket” a Népi Ellenőrzési Bizottság egymagában, a vásárlók segítsége nélkül képtelen eltávolíttatni. T. I. * V Tavaly 7,5 százalékkal végeztek nagyobb értékű munkát az előző évinél a Miskolci Villamosipari Szövetkezetben. Az idén 10 százalékkal akarnak nagyobb eredményt elérni. Az eredményekben jelentős része van a tekercselő üzemnek. Képünkön: Stefánka Ottó munka közben Fotó: Szabados Gy. Dámócisz — Sokáig emlékezetes lesz az a nap, amikor a Katalónui-dűlőben, a napraforgó kapálása közben olyan eső zúdult le, hogy nem lehetett folytatni a munkát. Mire újra rá lehetett menni a földre, a korábban megkapált részt ismét felverte a gaz. Elölről kellett kezdeni az egész kapálást — idézte fel az elmúlt évre jellemző történetet Vaszil Andor, a dámóci Új Barázda Tsz elnöke, a zárszámadási beszámolóban. De ugyanilyen jellemző a szövetkezetre az is, amit a továbbiakban mondott: — Nem volt olyan termény, akármilyen gyenge termést is hozott, amit be nem takarítottunk volna. Nem hagytunk pocsékba menni semmit abból, ami megmaradt. Minden értéket igyekeztünk megmenteni. Ennek a szívós szorgalomnak köszönheti töretlen fejlődését a dámóci szövetkezet. Az iroda falán sorakozó oklevelek tanúsága szerint az Új Barázda évek óta a legjobbak között szerepel a területi szövetséghez tartozó tsz-ek munkaversenyében A tavalyi nehéz esztendőben is gyarapodott valamicskét a közös vagyon, s a tagok jövedelme. A közös vagyon 400 ezer forinttal nőtt, s most már meghaladja a 9 és fél millió forintot. A tagok egy munkanapra jutó átlagjövedelme 65 forint lett, ez 4 forinttal több, mint a kedvezőbb időjárású előző évben volt. S még 10 százalék nyereségrészesedést is tudott fizetni a szövetkezet. Két éve született közakarattal közgyűlési határozat arról, hogy a szövetkezet az ipari üzemekhez hasonlóan nyereségrészesedést fizet. Azt az alapelvet követve, hogy a közös jövedelem gyarapítása érdekében végzett munkája arányában mindenkit megillet az anyagi jutalom — amely viszont mindenkit anyagilag is érdekeltté tesz a közös eredmények fokozásában. Dámócon azért volt különösen nagy próbatétel az elmúlt év, mert itt — a helyi adottságok miatt — a növénytermesztés a fő üzemág. Ezen belül a kenyérgabona vetésterülete az összes szántónak több mint egyharmada. Márpedig köztudott, hogy épp a szántóföldi vetések sínylették meg leginkább a tavalyi rendkívüli időjárást. A búzával bevetett 280 holdból 30 holdon teljesen faázott a növényzet, további 56 holdon is úgy megritkult a vetés a belvíz miatt, hogy a feje termést se adta. A 200 holdnyi rozsból 10 holdat közérdekből zölden kellett levágni , és silózással hasznosítani, mert ezen a szakaszon lokalizációs gátat építettek az árvízveszély miatt. A megmaradt területen viszont olyan jól megőrizték a termést, hogy ősszel még vetőmagot is tudtak kölcsönözni belőle a megszorult szövetkezeteknek. Aprólékos a számadás arról, hogy miből mennyi a veszteség — de mellette biztató adatok is sorakoznak arról, hogyan sikerült a mérleget mégis egyensúlyba hozni. Az időjárás szeszélyét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy kivételként néhány növényféleség többet hozott, mint amennyire a terv szerint számított a szövetkezet. A burgonyából például 32 ezer forint értékű többlet termett. De a legkellemesebb meglepetéssel a mák szolgált: a tervezett 30 mázsa helyett 72 mázsával fizetett, s 198 ezer forint ráadás bevételhez juttatta a szövetkezetet. Érzékeny veszteség viszont, hogy a tervezett 100 hold kukoricából egy szemet sem sikerült elvetni, mert az előkészített területre május végéig rá sem lehetett menni a víz miatt. Az idén ezt a fontos abraktakarmányt vásárolni kell az állatok számára. Az állattenyésztésben tavaly elsősorban a növendék jószágok — üszők és süldők — értékesítésével sikerült a gazdasági egyensúlyt megteremteni. Sokat könnyített a szövetkezet gondjain az, hogy ügyesen hasznosították traktorokat és a teherautókat a bérfuvarozással is. Külön figyelmet érdemel a beszámolónak az a része, amely a belső takarékosságról közöl adatokat. A sok kicsi sokra megy elvének messzemenő érvényesítésével a különféle anyagokra, fogyóeszközökre tervezett összegből 111 ezer forintot sikerült megtakarítani. Dámócon valóban kétszer is meggondolták a szövetkezeti gazdaság felelős vezetői, mielőtt bármiféle kiadásra szánták el magukat, hogy valóban csak a legszükségesebbre költsenek. Szorgalom és takarékosság édes testvérek Dámócon. Ezért indul a szövetkezet jogos bizakodással az új gazdasági évnek. A bizakodás annál indokoltabb, mivel a tavalyi nagy próbatétel után is elsők között fejezte be a szövetkezet az őszi mélyszántást, s újra esélyes a jó helyezésre a munkaversenyl> ő. JL