Észak-Magyarország, 1971. február (27. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-25 / 47. szám

1971. febr. 25., csütörtök r É­rdekes fordulat a „perlit-vitában ” Az elmúlt két évtizedben legelavultabb porelszívó berendezéssel rendelkező őr­lőműnél is nagyobb „port” vert fel hazánkban a perlit­­vita. A perlit felhasználása külföldön már az 1940-es években megkezdődött. Épí­tő- és szigetelő anyagként egyaránt nagyszerűen bevált. Nálunk 1950—56 között ju­tottunk el oda, hogy az épí­tőipar végre kísérletezni kez­dett a perlittel. Megyénket, pontosabban a Hegyaljai Ás­ványbányákat közelről érin­tették ezek a kísérletek, hi­szen a hazai perlit előfordu­lások zöme Pálháza és Tel­kibánya körzetében van. Mindenki kíváncsian várta, hogy vajon szükség lesz-e a világszerte már bevált, de nálunk, az egyik leggazda­gabb lelőhelyen még mosto­hán kezelt, új építőanyagra? Klleupropugdiida 'f Nyugat-Európa országai­ban 1958-ban ugrásszerűen kezd fellendülni a perlitfel­­használás. Nálunk ugyanak­kor döcögve, szinte magán­kezdeményezésre, egy nyír­egyházi kis b­­sz keretében létesül az első perlit-duzzasz­­tóany. És ebben az időben történik az is, hogy építőipa­runk, ha nem is teljes nyílt­sággal, de nemet mond a perlit felhasználhatóságát il­letően. Az ÉM egyéb kön­­­nyű építési anyagok beveze­tése miatt nemcsak elhanya­golja a perlit felhasználását hanem egyes építőipari kö­rök a perlittel szemben egye­nesen ellenpropagandát fej­tenek ki. Filmben mutatják be az új, könnyű építési anyagokat, s azok kiválósá­gát azzal húzzák alá, hogy minőségi jellemzőik mennyi­ben múlják felül a perli­tet! Ezzel a kétes „értékű” bizo­nyítással lényegében le is zárul a hazai perlit-vita első fejezete. külföldi érdeklődés De azokat, akik lesznek a perlit jövőjében még ez sem töri le. Annál is inkább, mert egyre nagyobb a kül­földi érdeklődés a tokaj­­hegyaljai perlitkincs iránt A Hegyaljai Ásványbányák az exportigények kielégítésé­re létrehozza a pálházi őrlő­üzemet. 1961-ben még csak alig 5 ezer tonna, de 1964- ben, már 14 ezer 420 tonna a perlitexport. És termel a nyíregyházi duzzasztómű is. Az ő duzzasztott perlitjüket is csaknem teljes egészében exportálják. A mennyiségileg növekvő és egyre nagyobb minőségi igényeket támasztó export­igények miatt korszerűsíteni, gépesíteni kell a pálházi per­­litbányát. A második ötéves terv éveiben csak 420 ezer köbméter meddő eltávolítá­sával tudják biztosítani külföld által igényelt minő­­­ségű nyers perlitet. Hatalmas mennyiségű olyan perlit ke­rül a meddőhányóra, amit a hazai építőipar nagyszerűen felhasználhatott volna. A Hegyaljai Ásványbányák azonban vállalták az átme­neti ráfizetést, mert a világ­piaci információk sejtették, hogy az elkövetkező évek­ben még nagyobb exportle­hetőségek nyílnak. Ebben nem tévedtek. Ugyanakkor a hazai építő­ipar is belátta súlyos tévedé­sét. A harmadik ötéves terv éveiben már a hazai építő­ipar is igényelte, és fel­használta a perlitet, az ex­port pedig rohamosan növe­kedett. Míg 1960—67 között a pálházi őrlő kapacitása évi 20 ezer tonna körül mozgott, ezt 1968-ban 25 ezer, 1969- ben 40 ezer, 1970-ben pedig 60 ezer tonnára kellett nö­velni. Az idén már 80 ezer tonna az igény. ( juhi) igen) A Hegyaljai Ásványbá­nyák a pálházi bányára és őrlőműre eddig összesen 60 millió forint értékű beruhá­zást fordított. Az 1968 óta már­ nyereséges üzem előre­láthatóan 1973-ig tudja ezt a nagy befektetést amortizál­ni. Ezt követően már hasz­not hajthatnának a népgaz­daságnak. A jelenlegi bánya 1980-ig tudja biztosítani a hazai és exportigényeket, de a közvetlen környék további ásványvagyonának kihaszná­lásával, a jelenlegi őrlővel távlatban is képesek minden igényt kielégíteni. És most, amikor az ás­ványbányászat és főleg a népgazdaság megtalálná szá­mításait és az építőipar is jól hasznosíthatná ezt az általa sokáig méltánytalanul ócsá­rolt könnyű építőanyagot, megkezdődött a perlit-vita egy újabb fejezete. Az építőipar most azzal az igénnyel lép fel, hogy nem­csak saját perlitfeldolgozót, hanem ugyancsak Tokaj- Hegyalján saját bányát és őrlőművet is létesít. A régi népgazdasági beruházás még meg sem térült és jöjje­nek az újabb tíz- és száz­milliós nagyságrendű beru­házások. Az ásványbányá­szat, amely annak idején a szocialista munkamegosztás, a kooperáció elveinek fenn­tartásával lemondott a zú­zott perlit expandálásáról, sa­ját gazdasági érdekeit te­kintve ugyancsak újabb be­ruházásokra kényszerülne. Ki kellene terjesztenie tevé­kenységét a perlit duzzasz­tására, ellenkonkurrenciát te­remtve ezáltal a bányászat­ban szükségtelen konkurren­­ciára vállalkozó építőiparral szemben. Lapunk annak idején, perlit-vita első időszakában a lándzsát tört az építőipar nagyon merev, elutasító vé­leményével szemben a perlit mellett. Sokszor tettük fel a kérdést, hogy érdemes-e fog­lalkozni a hazai perlitkincs hasznosításával. A bányászat „igen”-jével szemben akko­riban az építőipar ,,nem”-mel válaszolt. mindig Most kíváncsian várjuk, milyen döntés születik a perlit-vita érdekes fordulatot vett, új fe­jezetében ? A döntés megszületése előtti mérlegelésnél bizo­nyára figyelembe veszik azt a körülményt is, hogy a zú­zott perlit termelésének gaz­daságossága nagymértékben függ attól is, hogy az osztá­lyozásnál létrejött valamen­­­nyi perlitfrakció, azaz a kü­lönböző szemcsenagyságú nyersanyag hasznosítható le­gyen. A magyar­ építőipar túlnyomórészt a finomabb szemcsefrakciókat használja fel, míg az export inkább a durvábbat igényli. Az új üzem létrehozásával tehát fennáll annak a veszélye is, hogy a meglévő pályázai őr­lő termeléséből a finom­frakció zöme kerül majd a meddőhányóra, mert egy hasonló minőség gyártására új üzem létesült. Az illetékesek döntése bi­zonyára a népgazdaság ér­dekeinek szem előtt tartásá­val fog megszületni, a perlit­­vita újabb és remélhetően most már utolsó fejezetében. Pozsonyi Sándor Tovább javulnak az LKM­­ dolgozóinak lakáskörülményei Az LKM mintegy 2100 la­kás kezelését vállalta eddig magára, é­­­­ karbantartásá­ról, fenntartásáról önállóan gondoskodik. Ezen belül ér­dekes örökség, hogy a 2100 lakásból 460-ban a Diósgyő­ri Gépgyár dolgozói laknak Ezenkívül 480 olyan szolgá­lati lakással is rendelkezik az LKM, amelyek a Miskol­ci Ingatlankezelő Vállalat fenntartásában szolgálják, se­gítik a gyár érdekeit. Az elmúlt években — a harmadik ötéves terv idő­szakában — a Lenin Kohá­szati Művek 280 rossz álla­potban levő, igen régi lakást szanált. Ezek közé tartoz­nak a Gózon Lajos és a Pus­­­­kin utcában lebontott ba­rakkok, a régmúltból örökölt úgynevezett „tyúkfarm”, amely a Kiss Ernő utcából tűnt el örökre, valamint Felső- és Alsó-Szinva utcák­a­ban lebontott rossz lakások. 1971-ben további bontá­sokkal járul hozzá a gyár a város e részének szépítésé­hez. A további szanálások már részben megkezdődtek, részben a következő hóna­pokban adják át helyüket a születő újnak. Zárógyakorlat a DIGÉP-nél Az elmúlt héten 42 ötöd­éves műszaki egyetemi hall­gató kezdte meg zárógyakor­latát a DIGÉP-ben. A követ­kező három hét során a kéz­hez kapott diplomaterv-fel­adatok elkészítéséhez szüksé­ges adatokat gyűjtik össze a hallgatók. A sikeresen meg­oldott első önálló mérnöki munkákat a hallgatók újítás­ként nyújthatják be a DI­­GÉP-nek. ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Egy levél nyomán Közöny és a vásárlók érdeke Gondolatok egy konkrét ügy kapcsán Részlet egy háziasszony­nak az ózdi Népi Ellenőrzési Bizottságra küldött leveléből: „ .. . A dolog régóta foglal­koztat. Hónapokkal ezelőtt sárgadinnyét akartam vásá­rolni Ózdon, a Vöröshadsereg út sarkán levő MÉK eláru­sítójánál, a mérleg azonban üresen három dekával töb­bet mutatott. Kértem az el­adót, számítsa le a három dekát, helyette azonban csú­nyán összeszidott, mondván: a mérleg reggel még pontos volt. Nem vittem el a din­­­nyét, s megfogadtam, ott so­ha többet nem vásárolok. Ezt be is tartottam, azonban akárhányszor arra megyek, mindig a mérlegre téved tekintetem. Az változatlanul a többet mutat 2—3 dekával. Incidensem óta hónapok tel­tek el, s érdemes, lenne ki­számítani, azóta a korántsem udvarias eladó hány mázsá­val adott el több árut, mint­ amit ténylegesen kapott.. .“ y A feljelentést követően három népi ellenőr próbavá­sárlást végzett a jelzett el­adóhelyen, s bebizonyoso­dott, hogy a levélben nin­csenek túlzások, nem indulat szüleménye Az első népi el­lenőrnek 75 deka narancsért 18 forint 30 fillér helyett 22 forintot számolt Érsek Fe­­rencné, a bolt alkalmi el­adója. Alig 20 százalékkal fi­zettetett többet a tényleges árnál. A második népi ellen­őr viszonylag „olcsón meg­úszta”. Az eladó ceruzája csak 80 fillérrel írt fel töb­bet. A harmadik alkalommal 10 forint 50 fillér helyett 12.50- et számolt az eladó. Nem nehéz kiszámítani, hogy néhány perc alatt, há­rom vásárlónál 6 forint 50 fillért „tévedett” az eladó. Hozzá kell ehhez tenni, hogy az ellenőrzés alkalmával csak egy dekát csalt a mér­leg, a különbözet többi ré­szét Érsek Ferencné szorzási hibákkal pótolta. A népi ellenőrök miután felfedték kilétüket, körülnéz­tek az elárusítóhelyen, s ott még egyéb furcsaságokat is találtak. A számla szerint 1,50- ért értékesíthető tojás például 1,60-ért volt kiírva, s a több hónapja használás cikkünkben már sokat emle­getett „siető” mérleg hitele­sítetlen, tehát árusításra al­kalmatlan volt. Meg kell je­gyezni. ez nemcsak az eladó hibája, sokkal inkább az el­adó munkáltatójáé. Az érté­kesítő helyek ellenőrzésére beállított ügyintézők sem áll­tak hivatásuk magaslatán. Nehéz ugyanis elhinni, hogy szakemberek nem veszik ész­re hosszú hónapokig azt, ami egyszerű háziasszonyoknak feltűnik. A NEB természetesen sza­bálysértési eljárást kezdemé­nyezett árdrágítás és a vá­sárlók megkárosítása miatt Érsek Ferencné ellen. A sza­bálysértési eljárás még fo­lyamatban van, annyit azon­ban sikerült megtudnunk, hogy az eladó súlyos bírság­ra számíthat, mert nyáron hasonló eset miatt már volt ellene eljárás. A MÉK ózdi központja viszonylag gyorsan intézkedett. A vevőket soro­zatosan károsító alkalmazot­tat elbocsátották, s a mérle­get kicserélték (jobb későn, mint soha!). Röviden ennyi történt feljelentést követően, az eset a azonban egy napjainkban aktuális problémára, a kö­zönyre hívja fel a figyel­met. Egymás között úton-út­­félen szidjuk a többet szá­moló, tehát minket vásárló­kat megkárosító eladókat, ez a jogos felháborodás azonban legtöbbször csak addig ter­jed ki, hogy jól megmondjuk nekik a véleményünket, vagy eljárásuk miatti tiltakozá­sunk kifejezéseként elkerül­jük az üzletüket. Jelen eset­ben a nemcsak megkárosí­tott, hanem megsértett levél­író is hosszú hónapokig ví­vódott, amíg rászánta magát, hogy illetékes fórumhoz for­duljon. Nehéz elhinni, hogy a vá­sárlók többsége nem vette észre a rosszul beállított mérleget. Két eset lehetséges Vagy zsörtölődve továbbáll­­tak, vagy vállrándítással nyugtázták a csalást, s arra gondoltak: majd az illetéke­sek elintézik. Mindannyiunk érdeke, hogy pénzünkért azt és annyit kapjunk, mint ami jár. A kereskedelemből viszont az ilyen „ügyeskedőket” a Népi Ellenőrzési Bizottság egyma­gában, a vásárlók segítsége nélkül képtelen eltávolíttatni. T. I. * V Tavaly 7,5 százalékkal végeztek nagyobb értékű munkát az előző évinél a Miskolci Villamosipari Szövetkezetben. Az idén 10 százalékkal akarnak nagyobb eredményt elérni. Az eredményekben jelentős része van a tekercselő üzemnek. Képünkön: Stefánka Ottó munka közben Fotó: Szabados Gy. Dámóci­sz — Sokáig emlékezetes lesz az a nap, amikor a Kataló­­nui-dűlőben, a napraforgó kapálása közben olyan eső zúdult le, hogy nem lehetett folytatni a munkát. Mire új­ra rá lehetett menni a föld­re, a korábban megkapált részt ismét felverte a gaz. Elölről kellett kezdeni az egész kapálást — idézte fel az elmúlt évre jellemző tör­ténetet Vaszil Andor, a dá­­móci Új Barázda Tsz elnöke, a zárszámadási beszámoló­ban. De ugyanilyen jellemző a szövetkezetre az is, amit a továbbiakban mondott: — Nem volt olyan ter­mény, akármilyen gyenge termést is hozott, amit be nem takarítottunk volna. Nem hagytunk pocsékba menni semmit abból, ami megmaradt. Minden értéket igyekeztünk megmenteni. Ennek a szívós szorgalom­nak köszönheti töretlen fej­lődését a dámóci szövetkezet. Az iroda falán sorakozó ok­levelek tanúsága szerint az Új Barázda évek óta a leg­jobbak között szerepel a te­rületi szövetséghez tartozó tsz-ek munkaversenyében A tavalyi nehéz esztendő­ben is gyarapodott vala­micskét a közös vagyon, s a tagok jövedelme. A közös vagyon 400 ezer forinttal nőtt, s most már meghaladja a 9 és fél millió forintot. A tagok egy munkanapra jutó átlagjövedelme 65 forint lett, ez 4 forinttal több, mint a kedvezőbb időjárású előző évben volt. S még 10 száza­lék nyereségrészesedést is tu­dott fizetni a szövetkezet. Két éve született közaka­rattal közgyűlési határozat arról, hogy a szövetkezet az ipari üzemekhez hasonlóan nyereségrészesedést fizet. Azt az alapelvet követve, hogy a közös jövedelem gyarapítása érdekében végzett munkája arányában mindenkit megil­let az anyagi jutalom — amely viszont mindenkit anyagilag is érdekeltté tesz a közös eredmények fokozá­sában. Dámócon azért volt külö­nösen nagy próbatétel az el­múlt év, mert itt — a helyi adottságok miatt — a nö­vénytermesztés a fő üzemág. Ezen belül a kenyérgabona vetésterülete az összes szán­tónak több mint egyharma­­da. Márpedig köztudott, hogy épp a szántóföldi veté­sek sínylették meg leginkább a tavalyi rendkívüli időjá­rást. A búzával bevetett 280 holdból 30 holdon teljesen fa­ázott a növényzet, további 56 holdon is úgy megritkult a vetés a belvíz miatt, hogy a feje termést se adta. A 200 holdnyi rozsból 10 holdat közérdekből zölden kellett levágni , és silózás­sal hasznosítani­­, mert ezen a szakaszon lokalizációs gátat építettek az árvízve­szély miatt. A megmaradt területen viszont olyan jól megőrizték a termést, hogy ősszel még vetőmagot is tud­tak kölcsönözni belőle a megszorult szövetkezeteknek. Aprólékos a számadás ar­ról, hogy miből mennyi a veszteség — de mellette biz­tató adatok is sorakoznak ar­ról, hogyan sikerült a mér­leget­ mégis egyensúlyba hozni. Az időjárás szeszélyét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy kivételként néhány nö­vényféleség többet hozott, mint amennyire a terv sze­rint számított a szövetkezet. A burgonyából például 32 ezer forint értékű többlet ter­mett. De a legkellemesebb meg­lepetéssel a mák szolgált: a tervezett 30 mázsa helyett 72 mázsával fizetett, s 198 ezer forint ráadás bevételhez jut­tatta a szövetkezetet. Érzékeny veszteség viszont, hogy a tervezett 100 hold kukoricából egy szemet sem sikerült elvetni, mert az elő­készített területre május vé­géig rá sem lehetett menni a víz miatt. Az idén ezt a fon­tos abraktakarmányt vásárol­ni kell az állatok számára. Az állattenyésztésben ta­valy elsősorban a növendék jószágok — üszők és süldők — értékesítésével sikerült a gazdasági egyensúlyt megte­remteni. Sokat könnyített a szövet­kezet gondjain az, hogy ügyesen hasznosították traktorokat és a teherautókat a bérfuvarozással is. Külön figyelmet érdemel a beszámolónak az a része, amely a belső takarékosság­ról közöl adatokat. A sok kicsi sokra megy elvének messzemenő érvényesítésével a különféle anyagokra, fo­gyóeszközökre tervezett ös­­­szegből 111 ezer forintot si­került megtakarítani. Dámó­con valóban kétszer is meg­gondolták a szövetkezeti gaz­daság felelős vezetői, mielőtt bármiféle kiadásra szánták el magukat, hogy valóban csak a legszükségesebbre költsenek. Szorgalom és takarékosság édes testvérek Dámócon. Ezért indul a szövetkezet jo­gos bizakodással az új gaz­dasági évnek. A bizakodás annál indokoltabb, mivel a tavalyi nagy próbatétel után is elsők között fejezte be a szövetkezet az őszi mély­szántást, s újra esélyes a jó helyezésre a munkaverseny­­l­>­ ő. JL

Next