Észak-Magyarország, 1981. június (37. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-02 / 127. szám

yiUG P&I £ fajtÁi, EGYEStHIETEKI ÉSZAK MAGYARORSZAG AZ M<SZMF BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉM MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXVII. évfolyam, 127. szám Ára: 1,40 forint Kedd, 1981. június 7. Befejezte munkáját a KISZ X. kongresszusa Megválasztották a Központi Bizottságot Vasárnap reggel Budapesten, az Építők Rózsa Ferenc székházában megkezdte záró tanácskozási napját a KISZ X. kongresszusa. Az elnökségben helyet foglalt Németh Károly, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Méhes Lajos ipari miniszter, Óvári Miklós, a Központi Bizottság titkára, a Politikai Bizottság tagjai. Nyitrai István, a KISZ Központi Bizottságá­nak titkára, a tanácskozás soros elnöke beje­lentette, hogy a MAFILM munkatársai a kong­resszus tiszteletére társadalmi munkában elké­­ szítették a „Szomszédok” című filmet a magyar fiatalok életéről, a KISZ eredményeiről és gondjairól, aktív részvételéről a szocialista épí­tésben. A kongresszus küldötteinek nevében köszönettel vette át a széles körű bemutatásra szánt film eredeti példányát a tanácskozás el­nöke, majd bejelentette, hogy számos külföldi ifjúsági testvérszervezettől üdvözlő távirat érke­zett a KISZ X. kongresszusához. Ezután folytatódott a KISZ Központi Bizott­ság beszámolója és a dokumentumok fölötti vita. Gremsberger Gábor, a Pé­csi Tudományegyetem hall­gatója elmondotta: az érdek­­képviselet gyakorlásának feltételeiért az ifjúsági szer­vezetnek nap mint nap meg kell küzdenie, ám a hallga­tók szemszögéből ez néha szélmalomharcnak tűnik; a felsőoktatási intézmények demokráciája gyakran csupán formálisan érvényesül. Nem többet, vagy mást kívánnak a hallgatók, csupán annyit, hogy teret kapjanak elkép­zeléseik, s jobban érdekelt­té váljanak a képzésben. Újvári Sándor, a Kiskun­halasi­­ Kórház gazdasági igazgatója arról szólt, hogy a társadalom, ezen belül az ifjúság elemi felelőssége tö­rődni az idős emberekkel. A társadalombiztosítási rend­szer anyagi lehetőségeit tár­sadalmi összefogással lénye­gesen megtoldhatják. Vozár Ilona, a hajdúbö­szörményi Bocskai Gimnázi­um tanulója hangsúlyozta: a középiskolai KISZ-szerveze­­tek nem mondhatnak le ar­ról, hogy követelményeket állítsanak a felvételüket ké­rő diákok elé. Hiszen csak így lehet a KISZ tagjainak, magának az ifjúsági mozga­lomnak tekintélye. A vita utolsó felszólalója Szekeres Imre, a KISZ Veszprém megyei Bizottsá­gának első titkára volt, aki az ifjúsági mozgalom mun­kastílusának, munkamód­szereinek néhány vonatko­zását elemezte. A vitára az ügyrend sze­rint tervezett idő lejárt, ezért — egyetértő szavazással — lezárták a Központi Bizott­ság beszámolója, a határo­zattervezet, a szervezeti sza­bályzat módosítási javaslata, valamint a Központi Pénz­ügyi Ellenőrző Bizottság je­lentése fölötti vitát. Ezt követően terjesztette elő a szerkesztő bizottság je­lentését Nagy Sándor, a KISZ Központi Bizottságá­nak titkára. A kongresszus­tól kapott megbízatásnak megfelelően a szerkesztő bi­zottság feldolgozta a plenáris tanácskozáson és a szekció­üléseken elhangzott, vala­mint az írásban benyújtott hozzászólásokat, javaslato­kat, észrevételeket. A tanács­kozásokon százharmincket­­ten kaptak szót, 176 küldött pedig írásban fejtette ki vé­leményét. Ilyenformán a kül­döttek több mint 34 százalé­ka kapcsolódott észrevételei­vel, javaslataival a kong­resszus napirendjén szereplő témákhoz. A széles körű esz­mecserében szót kért és ka­pott 24 meghívott vendég is. A szerkesztő bizottság vé­leménye szerint a hozzászó­lók is azokat a kérdéseket tartották fontosnak, ame­lyekről a beterjesztett doku­mentumok szólnak, s a lé­nyeget tekintve általános egyetértés volt tapasztalható az azokban foglaltakkal kap­csolatban. Ez abból is követ­kezik, hogy széles körű, de­mokratikus vita előzte meg a kongresszust, így a Köz­ponti Bizottságnak — amely két ízben is tárgyalta a ha­tározati javaslatot — módja volt a vita tapasztalatainak érdemi hasznosítására. Azzal fejezte be a jelentést Nagy Sándor, hogy termé­szetesen a nagyszámú, ös­­­szesen 332 szóbeli és írásban leadott hozzászólás tüzetes elemzése, feldolgozása, a KISZ munkájában történő hasznosítása az újonnan megválasztott Központi Bi­zottság feladata lesz. A szerkesztő bizottság je­lentésével kapcsolatban ez­után Tassonyi Kadocsa­, az Olaj­terv főmérnöke, Szű­cs Gusztávné budapesti általá­nos iskolai tanár, Szerencsés Rudolf, Volán KISZ-bizott­­sági titkár, Varga E. Sándor, a COMPACK szervező mér­nöke, Novotny Lajos, a Ta­tabányai Szénbányák víz­ügyi szakmunkása és Császár István, az Ikarus autószere­lője kért szót. Nagy Sándor mind a hat küldöttnek személyre szóló­an válaszolt. A kongresszus küldöttei tudomásul vették a szerkesztő bizottság részé­ről előterjesztett jelentést és a szóbeli észrevételekre adott választ. Fejti Ezt követően Fejti György mondott vitazárót, megvonva a két és fél napos kongres­­­szus mérlegét. — Valamennyien a tisztes­séggel elvégzett munka jó ér­zésével érkezhettünk a ta­nácskozás végére. Úgy vé­lem, kijelenthetjük: a kong­resszus eredményes munkát végzett. Minden résztvevője arra törekedett, hogy nyílt elemzést, reális számvetést készíthessünk a két kong­resszus közötti időszak mun­kájáról, eredményeinkről, fogyatékosságainkról egy­aránt, s hogy keressük a to­vábblépés lehetőségeit. E célokat — megítélésem sze­rint — a kongresszus elérte — hangsúlyozta a KISZ Köz­ponti Bizottságának első tit­kára. — Igaz, minden ilyen tanácskozás munkájának ér­tékét mindig az utána követ­kező időszak határozza meg, de azt már most jóleső ér­zéssel állapíthatjuk meg, hogy rendkívül aktív, konst­ruktív légkör jellemezte a kongresszust. A plenáris, valamint a szekcióüléseken a küldöttek és meghívottak egyharmada mondott véle­ményt közös dolgainkról. A KISZ új Központi Bizottsá­gának felelősségteljes felada­ta lesz, hogy valamennyi el­hangzott, vagy írásban be­nyújtott javaslatot, észrevé­telt tanulmányozza, s a hasz­nosítható javaslatokat foglal­ja feladattervbe. — Kongresszusunkat az egység jellemezte — folytat­ta Fejti György. — Mindvé­gig kifejezésre jutott: a kül­döttek elfogadták az ifjúsági szövetség további program­ját, annak fő megállapítá­sait. Most arra kell töreked­nünk, hogy ugyanilyen egy­ségben és közös akarattal lássunk hozzá a közösen ki­munkált feladatok végrehaj­tásához. A Központi Bizott­ság, de valamennyien abban vagyunk érdekeltek, hogy az eddigi munkánk fogyatékos­ságait felszámoljuk, gondja­inkat megoldjuk. A kong­resszus egyértelműen azt bi­zonyította: van erőnk ahhoz, hogy e nagy munkát elvé­gezzük­­,s­ hogy kellő erő- és tettrekészség van KISZ-szer­vezeteinkben és -tagságunk­ban a továbblépésre. A va­lós ügyekről hozzáértéssel, s a megoldás keresésének szándékával folytatott pár­beszéd hűen tükrözte, hogy a fiatalok készek felelősen, felkészülten, előretekintve, a terheket is vállalva részt kérni a közös munkából. Megerősödve kerültünk ki a vitából. Ez igaz általában, s igaz a különböző rétegekre, így például az egyetemi if­júságra is, akik körében — jól tudjuk — a kongresszust előkészítő fórumokon a szo­kottnál is szenvedélyesebb, élesebb viták folytak a moz­galmi munkáról, annak fo­gyatékosságairól. Az egyete­mi-főiskolai szekció munká­ja is arról győzött meg ben­nünket, hogy az egyetemi, főiskolai fiataloknak is meg­felelő cselekvési területük van közös céljaink valóra váltásához, a munka megja­vításához. — Az ifjúsági szövetség előtt a továbbiakban is sok, teetoytokm • & Makm) György zárszava Mai számunkból: amazonok (2. oldal) A képernyő el (4. oldal) Élf szerelem három éjszakája (4. oldal) A Fórumon kérdezték (5. oldal) Ne csak a fenéérnek!» (8. oldal) Készülődés a nyárra­ ­ Már a nyárra készülődnek a borsodsziráki termelőszövetkezet gépudvarán. A legnagyobb feladatot ilyenkor a kombájnok kijavítása jelenti, hiszen a betakarítás rövid ideje alatt a legfontosabb, hogy műszaki hibából minél kevesebbet álljon az arató-cséplőgép. Képünkön az SZK-5-ös kombájn lei* hordócsigáját szerelik. _ A miniszterelnökök vezetésével Magyar-csehszlovák tárgyalások kezdődtek Budapesten Lázár Györgynek, a Ma­gyar Népköztársaság Minisz­tertanácsa elnökének meghí­vására hétfőn baráti látoga­tásra Magyarországra érke­zett Lubomir Strougal, a Csehszlovák Szocialista­ Köz­társaság szövetségi kormá­nyának elnöke. Lubomir Strougal kíséreté­ben Budapestre érkezett Ru­dolf Rohlicek, a Miniszter­­tanács elnökhelyettese, Alois Hloch külkereskedelmi mi­niszterhelyettes, Dusán Spá­­cil külügyminiszter-helyet­tes és Karol Ujházy, az Ál­lami Tervbizottság elnökhe­lyettese. A csehszlovák, magyar és vörös zászlókkal díszített Ferihegyi repülőtéren a ven­dégek fogadására megjelent Lázár György, Marjai József, a Minisztertanács elnökhe­lyettese, Bajnok Zsolt ál­lamtitkár, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke, Kovács Gyula, az Or­szágos Tervhivatal elnökhe­lyettese, Roska István kül­ügyminiszter-helyettes, Var­ga József, a Minisztertanács titkárságának vezetője és Vas János külkereskedelmi mi­niszterhelyettes. Jelen volt a fogadáson Václav Moravec, Csehszlovákia budapesti és Kovács Béla, hazánk prágai nagykövete is. Délelőtt a Parlamentben a kormány tanácstermében megkezdődtek a magyar— csehszlovák tárgyalások. A magyar tárgyalócsoport vezetője Lázár György, tag­jai: Marjai József, Kovács Gyula, Roska István, Vas Já­nos és Kovács Béla. A csehszlovák tárgyalócso­portot Lubomir Strougal ve­zeti, tagjai: Rudolf Rohlicek, Alois Hloch, Dusán Spác­l, Karol Ujházy és Václav Mo­ravec. A szívélyes, baráti légkörű tárgyaláson a két miniszter­elnök áttekintette az orszá­gaink közötti kapcsolatok ala­kulását, a gazdasági kapcso­latok fejlesztésének lehető­ségeit, s meghatározták a to­vábbi együttműködés fő te­rületeit, tennivalóit. Kölcsö­nösen tájékoztatták egymás­­­ Magyarország és Csehszlová­kia szocialista építőmunká­­jának eredményeiről, s esz­­mecserét folytattak a köl­­csönös érdeklődésre számot tartó időszerű nemzetközi kérdésekről is. Délután Lázár György és Lubomir Strougal négyszem­­­közti megbeszélést folyta­­­tott. Este az Országház Vadász­­termében a Minisztertanács elnöke vacsorát adott vendé­ge tiszteletére. A vacsorán részt vett a csehszlovák kor­mányfő kísérete, valamint Marjai József, Ábrahám Kálmán építésügyi és város­­fejlesztési, Pallai Árpád köz­lekedés- és postaügyi és Schultheisz Emil egészség­­­ügyi miniszter, Bajnok Zsolt, továbbá a magyar tárgyaló­­csoport tagjai, és politikai, társadalmi, gazdasági éle­tünk több más személyisége. A vacsorán Lázár György és Lubomir Strougal pohár­­­köszöntőt mondott. Zaglagyin a rakétatelepítés veszélyeiről A Szovjetunió kész arra, hogy egyetlen új rakétafegy­vert se telepítsen, mihelyt megkezdődnek a kelet—nyu­gati tárgyalások az euro­­stratégiai fegyverekről —je­lentette ki a Frankfurter Rundschaunak adott interjú­jában Vagyim Zaglagyin, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságá­nak tagja. A szovjet politikus, aki a Német Kommunista Párt hannoveri kongresszusán részt vett szovjet küldöttség tagjaként tartózkodik az NSZK-ban, pozitívnak minő­sítette a szovjet—nyugatné­met kapcsolatokat. Mind gazdasági, mind humanitárius, mind kulturális téren a vi­szony kedvezően alakul. „Nyugodt és tárgyilagos hangnemben tárgyalunk egy­mással ... csupán egyetlen tényező válhat akadállyá ezen az úton: az új ameri­kai rakéták” — mondotta Zaglagyin. Zaglagyin rámutatott: nyu­gati katonai szakértők is el­ismerik, hogy mindkét fél jelenleg körülbelül ezer-ezer hordozórakétával rendelke­zik, vagyis paritás áll fenn. Ez a helyzet gyökeresen megváltozik, amennyiben 572 új amerikai rakétát állítanak fel Nyugat-Európában. „Itt nemcsak a mennyiség­ről, hanem a minőségről is szó van: ezek az új ameri­kai rakéták ugyanis nem korábbi fegyverek korszerű­sített változatai, hanem egé­szen új minőséget jelente­nek. Mitterrand francia ál­lamfő helyesen minősítet­te ezeket stratégiai fegyverek­nek, amelyek amerikai rész­ről veszélyt jelentenek a Szovjetunióra nézve.” Zagla­gyin emlékeztetett rá: „A Pentagon 1979-ben maga is el­ismerte, hogy első csapást mérő fegyverekről van szó. Vagyis az első csapást né­met földről mérnék ránk. Egy ellencsapás szükségsze­rűen a Szövetségi Köztársa­ság ellen irányulna. Az ame­rikaiak viszont távol akarják tartani maguktól a veszélyt... Az új, fölényre törekvő ame­rikai stratégia megfelelő szovjet választ követel. Nem kellene azonban előbb mégis arról beszélnünk, hogy az európai államok egyáltalán hajlandók-e egy ilyen stra­tégia eszközéül szegődni?”

Next