Észak-Magyarország, 1984. május (40. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-03 / 102. szám
^r;C VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! WM 4/ MSZ1WP BORSOD-4B4m/FMPr PN MEGYET BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XL. évfolyam, 102. számára: 1,40 Ft Csütörtök, 1984. május 3. Békét, biztonságot! Májusi seregszemle Kazincbarcikán Ünnepségek megyeszerte Nemzetiszín és vörös zászlók, színes szalagok, májusiak, magasan lebegő léggömbök, ünneplő ruhás emberek, népi táncosok, próbálgató zenekarok, labdával, karikával gyakorlatozgató gyerekek. Virágzó ágakkal gyülekező gyerekek. Fehér papírgalambokkal és élő galambokkal gyülekező gyerekek. A most harmincéve város, Kazincbarcika lakóinak átlagéletkora alatta van a harmincnak, látni ezt a gyülekezőkből, a kora reggeli színes kavargásból is. Május elsején is korán ébredt a város, az utcákon, a gyülekezőhelyeken már a kora délelőtti órákban növekedtek a csoportok, emelkedett a hangulat. Megyénk idei május elsejei központi ünnepségét itt, a most 30 éves Kazincbarcikán rendezték meg, érthető hát a frisseség, a készülődés. Kilenc órakor a Rákóczi téri dísztribünön elfoglalta helyét az elnökség, köztük Grósz Károly, az MSZMP KB tagja, a megyei pártbizottság első titkára, Körtvélyes István ipari miniszterhelyettes, dr. Ladányi József, a megyei tanács elnöke, Monos János, az SZMT elnöke, dr. Vékony Ernő, a kazincbarcikai pártbizottság első titkára, Takács István, Kazincbarcika városi tanácselnöke, valamint a megye, a város párt-, állami, társadalmi tömegszervezeteinek más képviselői, vezetői. Ezt követően pedig megkezdődött a város és a környék gyárai, üzemei, vállalatai, intézményei dolgozóinak látványos, fegyelmezett, jókedvű felvonulása. A sort a város életében meghatározó szerepet betöltő, az ország üzemei között is rangos helyet elfoglaló, vörös zászlóval, többszörös kiváló címmel kitüntetett Borsodi Vegyi Kombinát dolgozói nyitották meg. Jöttek a központi irányítás dolgozói, köztük sok kiváló feltaláló, újító, felvonultak a kombinát legrégibb gyárának, a nitrogénműtrágyagyár dolgozói, kiknek munkája minden évben több millió dollár árbevételt biztosít. A PVC-gyár dolgozóinak munkája szinte a világ valamennyi részébe eljut, méltán képviselve a magyar ipar hírnevét. A műanyagfeldolgozó dolgozói első negyedévi tervüket túlteljesítve érték el szép eredményeiket. a kombinát legfiatalabb gyára, az intermedier, a magyar—szovjet gazdasági integrációban teljesíti megbízhatóan feladatát. Jó ritmusban, fennakadás, torlódás nélkül vonultak a különböző vállalatok, intézmények dolgozói. Felvonultak a Habselyem Kötöttárugyár barcikai és kurityáni üzemének dolgozói. Talán mások nem bántódnak meg, de ennek a gyárnak asszonyai, lányai jöttek a legmutatósabb ruhákban, ami persze érthető. Jutott tőlük arra is, hogy az általuk termelt, szép, színes kendőkből dobáljanak a felvonulást nézők sokaságába. A Bányászati Aknamélyítő Vállalat körzeti dolgozói is felvonultak: eddig már kilencszer nyerték el a Kiváló Körzet címet. A háromszorosan kiváló Kézműipari Vállalat a városban és a környező településeken biztosít munkalehetőséget főként a nőknek, termékeikkel számos díjat is nyertek. A 20 éves Könnyűbetongyár évente 10 ezer családi ház felépítéséhez elegendő, igen keresett gázszilikát blokkot gyárt. Az 1955- ben alakult Sajómenti Ipari Szövetkezet termékeit nyugati országokban és a Szovjetunióban is szívesen viselik. Az elmúlt években egymás után négyszer nyerte el a KISZÖV Vándorzászlaját. Felvonultak a város, illetve környéke ellátásáért, tisztaságáért dolgozó vállalatok képviselői is. A Városgazdálkodási Vállalat múlt évi eredményei alapján elnyerte a Kiváló Vállalat címet, sok közük van ahhoz, hogy Barcika többször is megkaphatta a „Tiszta, virágos város” címet. A Kazincbarcikai Áfész nemcsak a városban, hanem még kilenc településen is gondoskodik a megfelelő áruellátásról. A Kazincbarcikai Sütőipari Vállalat híre, rangja jóval túljutott már a városon, termékeiket mindenütt szívesen vásárolják, nem véletlen, hogy éppen május elsején is több dolgozójuk vehette át a Kiváló Dolgozó kitüntetést. A Volán helyi üzemegysége háromszoros élüzem, dolgozói közül többen „milliomosok”: Jacsó Emil, Szabó István több mint másfél millió, Szabó József, Brückler Ottó, Hegedűs János, Tóth András pedig több mint egymillió kilométert vezetett balesetmentesen. Hadd essék szó az egyik legimpozánsabb felvonuló egységről is: gépek érkeztek, mondhatni, nehéz gépek, dübörögve, hatalmas erőket sejtetve, ugyanakkor valami könnyed eleganciával, magabiztosan. Azok a gépek, ama sok lóerők nem a város útjaira valók, nem is itt a helyük, láttuk már őket rengetegszer dolgozni, földutakon vonulni, de mégis valami különös, felemelő érzés volt így együtt, a városi házak között látni ezeket a gépeket: kombájnt, fűkaszálót, a mezőgazdaságban ma használatos, sokféle munkagépet. A Bánvölgye Tsz tartott kicsiny bemutatót munkahadseregéből. Biztonságot, erőt sugárzott ez a menet, szívesen néztük. Persze, a mezőgazdaságot nemcsak ezek a gépek képviselték. Valószínű, hogy a sok száz (sok ezer?) gyerek, ha szavazásra került volna a sor, az első helyet nem a hatalmas gépeknek adta volna, hanem annak az ugyancsak félelmesre termett, mégis valami kényes-peckes léptekkel csattogó, türelmetlenségében hatalmasakat nyihogó, erejét fékezni alig-alig bíró csődörnek, mely egy bátor lovast vitt a hátán, és szinte várni lehetett: egyszer csak beleúnva a rövidre fogott, leszorított lépésekbe, felrepül, mint egy táltos! Az ötletekről szólva viszont rögtön hadd idézzük fel a Borsodi Hőerőművet. Ennek kicsinyített mása is ott „vonult” bizony Barcika utcáin, a sok neves vendéggel teli tribün előtt. Az erőmű három kéménye közül kettő nem, de a harmadik annál jobban ontotta a füstöt! Jól érzékeltetve: ma még itt tartunk! Jó lenne valamit tenni (filtert tenni) a még füstölő, környezetszennyező kéményre. Az erőmű dolgozói egyébként a füsttől függetlenül kiválóan látják el tennivalójukat, akárcsak az ugyancsak többszörösen kiváló megyei Vízművek barcikai üzemvezetősége. Tiszta, jól érthető volt az ő ötletük is: zacskós vizet vittek a tribünön levőknek. Tudjuk, hogy megyénkben sajnos még száznál több faluba kényszerülünk, a nitrát miatt ily módon, zacskóban szállítani az egészséges ivóvizet a csecsemőknek, a terhes mamáknak. Még mindig az ötletekből: az ÉRV kocsiján a „közkútból” sárgás, zavaros víz folyt. Ismerős, az utóbbi hónapokból ez a víz. Ismerős viszont a múlt év tavasza óta tartó A megyei, központi ünnepség elnöksége a dísztribünön Az alapításának 35. évfordulóját ünneplő Borsodi Vegyi Kombinát felvonulói Tavasz Körkép a gyümölcsösökből lm Mk meg a remények Április utolsó napjaiban mind a mezőgazdasági nagyüzemekben, mind a háztáji gazdaságokban aggódva várták az éjszakákat a gyümölcstermesztő gazdák, termelők. A Meteorológiai Intézet egész országra kiterjedő hűvös légtömegeket jelzett. Hóval, havas esővel, s ami legsúlyosabb, faggyal. A gyümölcsösök — kajszisok, meggyesek, csereeznyéskertek — idei termése bizony veszélybe került. A baj előre jeleztére, ahol tudtak, természetesen felkészültek. Éjszakai ügyelettel, köd- és füstgyertyákkal, füstöléssel. Mindezek mérsékelhetik a jelentkező kárt, ám akármilyen intenzitással végzik, hatásuk nem mindenható. A gyümölcstermesztők legfőbb reménye tehát csak az maradhatott: rövid lesz, s a vártnál kevesebb mínuszt hoz a tél „utóvédcsapata”. Nos, túl vagyunk ezeken a gyümölcstermesztés szempontjából kritikus napokon. De milyen áron? Milyen veszteségekkel? Erről tudakozódtunk tegnap, megyénk több gyümölcstermesztő körzetében. Gönc, Kossuth Tsz, Madaras László, kertészeti ágazatvezető: — Gönc a kajszi híres tájkörzete. Csupán a szövetkezetünk 177 hektár kajszival rendelkezik. Idén a virágzás a tavalyihoz hasonló nagy termést ígért. Ám, a fák pirosbimbós állapota óta már három fagyos éjszakánk volt. A legsúlyosabb április 29-én, éjszaka, akkor mínusz 3 fokot is mértünk. A kár? Ma még nem lehet erről egyértelműen nyilatkozni. Ha az apró dögkezdeményeket körömmel szétnyomjuk, egyelőre nem tapasztalható sárgulás, bámulás. Ebből úgy tűnik, nincs vagy legalábbis nem nagymérvű a károsodás. De hangsúlyozom, úgy tűnik! Pontosan csak akkor dől el, amikor a barack már eléri a 14 milliméteres átmérőt. Ha ugyanis károsodott, akkor ára lehull a fáról. Egyelőre — s ezt örömmel mondhatom — szép, eleven a magkezdemény, nagyon szeretnénk, ha az is maradna. S persze leginkább azt szeretnénk, ha a fagyosszentek már nem látogatnának meg minket, vagy ahogy itt. Göncön mondják: már nem „habarnák be a babot”. (Folytatás a 2. oldalon1) A fővárosi ünnep A budapesti Felvonulási téren, május elsején, 9 óra 57 perckor, gongszó csendült. Egy pillanatra az egész hatalmas tér elcsendesedett, minden szinte mozdulatlanná vált, csak a teret övező házak homlokzatát szinte elborító vörös és nemzetiszínű drapériát, a proletár internacionalizmust, a pártot éltető, a mind eredményesebb gazdasági munkára buzdító, és a békét követelő transzparenseket mozgatta, surrogtatta a szél. Újabb gongszó, és egy másodperc alatt megelevenedett a kép : úttörők százai futottak keresztül a Dózsa György úton, hogy vidám szóval, friss virággal köszöntsék a tribünökön helyet foglaló közéleti személyiségeket: a párt vezetőit, a kormány tagjait, a társadalmi és a tömegszervezetek képviselőit, s a munkásmozgalom veteránjait, a termelésben élen járó szocialista brigádok, munkakollektívák tagjait, a május ünnepre hazánkba érkezett külföldi (Folytatás az S. oldalon) szakszervezeti delegációkat. A kispajtások egy csapata a Népköztársaság címerével ékített központi díszemelvényhez szaladt, amelyen ott volt Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Aczél György, Benke Valéria, Gáspár Sándor, Havasi Ferenc, Korom Mihály, Maróthy László, Méhes Lajos, Németh Károly és Sarlós István, a Politikai Bizottság tagjai: Gyenes András, a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke. Ahogy a vörös nyalkendősök átnyújtották nekik csokraikat, éppen tíz óra lett. Fanfár harsant, jelezve: megkezdődött a budapesti dolgozók május 1-i felvonulása. A fanfárok újabb hangjaira megindult a nyitó élőkép: sok száz zászlós fiataltól övezve, a tér közepén álló, szépen díszített kocsi árbocának tetejére ünnepélyes (Folytatás a 2. oldalon)