Észak-Magyarország, 1991. október (47. évfolyam, 230-255. szám)
1991-10-22 / 248. szám
Az újjászülető remény OKTÓBER 23. A fővárosi egyetemeken a reggeli órákban tüntetés szervezése kezdődik. Visszaérkezik Jugoszláviából a magyar párt- és kormányküldöttség. A rádióban a Belügyminisztérium egy órakor bejelenti, hogy nem engedélyezi a tüntetést, 14 óra 30 perckor hozzájárul. Délután három órakor megkezdődik a demonstráció. A tömeg Kossuth Lajos térre, a Parlamenthez vonul. A diákokhoz a délelőtti műszakból hazatérő munkások is csatlakoznak. Már Nagy Imre beszéde sem tudja csillapítani az indulatokat. A tüntetők ledöntik a Sztálin-szobrot. Gerő Ernő nyolc órakor elhangzó rádióbeszéde olaj a a tűzre. Fegyveres harc kezdődik a rádiónál, és a város több pontján. Összehívják a KV ülését, Nagy Imrét miniszterelnöknek nevezik ki. Éjjel szovjet harckocsi-alakulatok vonulnak be Budapestre. OKTÓBER 24. A 23-ról 24-re virradó éjjel támadások érik a telefonközpontokat, a fegyverraktárakat. Az MDP megerősíti titkári megbízatásában Gerő Ernőt, a központi vezetőségbe és a Politikai Bizottságba bekerül Nagy Imre néhány híve, és kimarad több sztálinista. A kormány statáriumot, és kijárási tilalmat rendel el. Az üzemek sztrájkolnak. A főváros több pontján tartják magukat a felkelők. Nagy Imre mond beszédet a rádióban, a harcok beszüntetésére hív fel, és a kormányprogram megvalósítását ígéri. Az Egyesült Izzóban megalakul a főváros első munkástanácsa, a forradalmi események átterjednek vidékre is. OKTÓBER 25. A harcok változatlan hevességgel folytak. Délelőtt több tízezres tömeg vonult a Parlament elé. Tizenegy óra körül a Földművelésügyi Minisztérium tetejéről és a környék más épületeiről ÁVH-s alakulatok tüzet nyitottak a tömegre, a halottak és a sebesültek száma meghaladta a háromszázat. Budapestre érkezik Mikojan és Szuszlov. Az MDP Politikai Bizottsága felmentette Gerő Ernőt és Kádárt Jánost választotta első titkárrá. A pártvezetőség folyamatosan ülésezik. A reformerők népfelkelésnek, a rákosisták ellenforradalomnak minősítik a történteket. Kádár János és Nagy Imre rádióbeszédet mond. Maléter Pál ezredes öt páncélossal a Kilián-laktanyába vonul, és a felkelők mellé áll. Elsősorban a VIII., IX. és XIII. kerületben folynak véres harcok. A sztrájk országossá válik, egymást követik a vidéki forradalmi események. OKTÓBER 26. Mosonmagyaróváron tüzet nyitnak a tüntető tömegre, több mint száz ember hallát okozva. A rádió közli, az MDP KV nyilatkozatát, amely új nemzeti kormányt, a függetlenség és az egyenjogúság alapján folytatandó magyar—szovjet tárgyalásokat, üzemi munkástanácsi választásokat, béremeléseket, gazdaságirányítási, agrárpolitikai, népfront-politikai változásokat ígér. Mindezek feltételeként a fegyveres harc beszüntetését szabja meg. A felkelőknek amnesztiát hirdet, ha este tízig leteszik a fegyvert. OKTÓBER 27. Új kormány alakul. A 25 tagú Minisztertanácsnak tizenegy új tagja van. A változások a koalíció irányába tett óvatos lépést jelentenek. Nagy Imre nem járul hozzá, hogy a magyar légierő bombatámadással semmisítse meg a Corvin közi felkelőközpontot. Kiszabadítják a váci börtön rabjait. OKTÓBER 28. A forradalom győzelmének napja. Nagy Imre a szovjet nagykövetségen Andropovales Mikojannal tárgyal. A miniszterelnök kihirdeti az azonnali tűzszünetet, nemzeti demokratikus mozgalomnak nyilvánítja az előző napok megmozdulásait, bejelenti a szovjet csapatok azonnali kivonását Budapestről, a tárgyalások megkezdését a szovjet haderők teljes kivonásáról, az ÁVH megszüntetését, az amnesztiát, a Kossuthcímer bevezetését, március 15. nemzeti ünneppé nyilvánítását, az általános fizetésemelést, bér- és normarendezést. A Budapesti Rendőrfőkapitányság épületében megalakítják a Nemzetőrséget. Felfüggesztik a kijárási tilalmat. OKTÓBER 29. A szovjet csapatok megkezdik kivonulásukat Budapestről. Nagy Imre átteszi a székhelyét a Parlamentbe. A Szabad Nép Hajnalodik című cikke üdvözli a felkelést. A kormány- és a pártelnökség összetétele ellen tiltakozások érkeznek a forradalmi bizottságoktól, valamint a munkástanácsoktól. OKTÓBER 30. A szovjet kormány nyilatkozata a szocialista országok közötti kapcsolatokról. A budapesti pártbizottság épületéből tüzet nyitnak a járókelőkre, és foglyokat ejtenek. Az ÁVH és a pártapparátus forradalomellenes központjának tartott székház ellen fegyveres támadás indul, amelynek kimenetelét a pártház segítségére küldött harckocsiegységeknek a támadók oldalára való átállása dönti el. Huszonnégy embert a tömeg meglincsel, köztük honvédtiszteket és Mező Imrét, a pártellenzék tagját. Nagy Imre bejelenti az egypártrendszer megszüntetését, demokratikus koalíciós kormány alakítását. A szűkebb kabinet tagjai: Nagy Imre, Tildy Zoltán, Kovács Béla, Erdei Ferenc, Kádár János, Losonczy Géza és a Szociáldemokrata Párt által később kijelölendő személy. A kormány elismeri a forradalom által létrehozott demokratikus önkormányzati szerveket. OKTÓBER 31. A szovjet csapatok elhagyják a főváros területét. A kiszabadított Mindszenty Jószef hercegprímás megérkezik budai lakásába. Az MDP intézőbizottsága feloszlatja a pártot. Záhonynál folyamatosan lépik át a határt a szovjet alakulatok, jelenti a Borsod megyei munkástanács. Moszkvában megszületik a döntés: katonai erővel fordulnak a magyar forradalom ellen. Halottak napja van, a sötétségbe borult Budapesten a házak ablakaiban gyertyák égnek. Újjáalakulnak a demokratikus pártok. NOVEMBER 1. Tanácskoznak a Szakszervezetek Országos Bizottsága, a budapesti munkástanácsok és a forradalmi erők képviselői. Újra megjelennek a 1945 utáni koalíciós pártok lapjai, megszólalnak az egyházi vezetők, Mindszenty József és Ravasz László. Nagy Imre bejelenti az ország semlegességét. Kádár János beszéde: „Népünk dicsőséges felkelése lerázta a nép és az ország nyakáról a Rákosi-uralmat, kivívta a nép szabadságát és az ország függetlenségét . Bejelentette, hogy megalakult a kommunisták új pártjaként a Magyar Szocialista Munkáspárt. Az intézőbizottság tagjai Kádár János, Donáth Ferenc, Kopácsi Sándor, Losonczy Géza, Lukács György, Nagy Imre, Szántó Zoltán. Hruscsov a szovjet—lengyel határon a lengyel vezetőkkel találkozik. A délutáni órákban először Münnich majd később Kádár János eltűnik a Parlamentből. NOVEMBER 2. Az egész országban elhallgattak a fegyverek. A fővárosban a Király Béla által megszervezett Nemzetőrség ura a helyzetnek. Nagy Imre több ízben tiltakozik a szovjet csapatok beözönlése ellen. A Biztonsági Tanács a magyar kérdés közgyűlési napjai napirendre tűzését javasolja. Hruscsov és Malenkov Bukarestben román, csehszlovák és bolgár vezetőkkel találkozik, éjjel Brioni szigetén Titóval, Kardeljjel, Rankoviccsal tárgyal a katonai beavatkozásról. Kádár János és Münnich szovjet területre érkezik. NOVEMBER 3. Átalakul a kormány. Miniszterelnök és külügyminiszter Nagy Imre. Államminiszterek: Tildy Zoltán, Kovács Béla, B. Szabó István, Bibó István, Farkas Ferenc, Kádár János, Losonczy Géza, Fischer József, Kelemen Gyula, Kéthly Anna, Maléter Pál. Megkezdődnek a magyar— szovjet tárgyalások a csapatkivonásokról. Délután Ildy Zoltán és Losonczy Géza nemzetközi sajtótájékoztatót tart, hitet tesznek az 1945 utáni változások (földreform, államosítás) megőrzéséről. Losonczy leszögezi, hogy a kormány nem támogatja a kapitalizmus visszallítását. Az ország készül a sztrájk beszüntetésére, a munka november 5-i felvételére. Este 8 órakor Mindszenty József rádiószózata hangzik el. A szovjet—magyar katonai tárgyalásokon, Thökölön éjféltájt a KGB letartóztatja a magyar delegáció tagjait. NOVEMBER 4. Hajnali négy órakor megindul a szovjet hadsereg általános támadása Budapest, a nagyobb városok és a fontosabb katonai objektumok ellen. Nagy Imre drámai hangon közli a támadás tényét. A felkelők és a hozzájuk csatlakozott honvédalakulatok felveszik a reménytelen harcot a túlerővel. Nagy Imre és az őt támogató politikusok a jugoszláv követséen kapnak menedéket. Ötra után egy eddig ismeretlen rádió — állítólag a szolnoki — közli, hogy megalakult a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány, amely a Szovjetunió fegyveres erőinek segítségével megkezdte harcát az ellenforradalom felszámolására. Később Kádár János olvassa fel kormánya felhívását és névsorát: Münnich, Marosán, Dögei, Apró, Kossa, Rónai, Horváth.... 8 óra 7 perckor a Kossuth rádió adása megszakadt. A fegyveres ellenállást a megnövekedett létszámú felkelőcsoportok (Corvin köz, Széna tér, Pesterzsébet, Kilián és környéke, Csepel) tovább folytatták... Budapest és a vidék a magyar forradalomban Filep Tibor Rainer M. János az 1956-os forradalom és szabadságharc történetének ismert kutatója — ő állította össze többek között az 1956-61 közötti megtorlás halálos áldozatainak névsorát is — Budapest és a vidék címmel készített összeállítást. Ebben a témakörben kérdeztük véleményét az évforduló kapcsán. — Milyen azonosságok találhatók a budapesti, illetve a vidéki forradalmi eseményekben, megmozdulásokban? — A vidéket ketté bontanám: ipari és egyetemi városokra, valamint megyeszékhelyekre és a falura. Mert e kettő eltér egymástól és mindkettő bizonyos értelemben a fővárostól. Miben volt egységes a főváros és a vidék? Mindenekelőtt azonos volt a forradalmi elgondolások jellege. Ami nagyon érdekes: a magyar forradalom szokatlan módon, vidékről indult ki, méghozzá a szegedi egyetemi mozgalomból. De ennek ellenére a követelések a legtöbb vidéki városban nagyjából egyidejűleg fogalmazódtak meg, noha nem álltak közvetlen kapcsolatban egymással. Ennek ellenére ezek rendkívül hasonlóak voltak. Minimálisak az eltérések. Ennek egyik oka, hogy rendkívül homogén társadalmi csoport fogalmazta meg a pontokat: az egyetemi diákság. Ez tehát az első hasonlóság. Szintén országosan egységesnek mondható: a társadalmi önszerveződés. Lényegében ez a folyamat majdnem azonos módon ment vége egy budapesti nagyüzemben, egy megyeszékhelyen, egy faluban. Ennek az önszerveződésnek a kiindulópontja a közvetlen demokratikus választás, közvetlen részvétellel — és hogyha nagyobb egységről van szó, mint például egy járás, megye, nagyváros — ezek az alulról építkező közösségek delegálnak küldötteket magasabb szervezetekbe. Ezek a forradalmi tanácsok, nemzeti bizottságok — számos nevük van. — Minden bizonnyal, azonban vannak lényeges különségek is, amelyekre érdemes figyelmet fordítani. — Egyrészt vidéken november 4-e előtt, de általában 4-e után sem volt jelentős fegyveres harc a forradalmi erők, illetve a szovjet csapatok vagy az ÁVH között. Ebből az következik, hogy az 1956-os szabadságharcot a városok vagy falvak nem élték meg olyan közvetlenül, mint a főváros. Különbséget jelent az is, hogy a városok legtöbbjében — egynéhány kivétellel, pl. Szeged, vagy Debrecen — a pesti események után 1-2-3 nappal később kezdődtek a megmozdulások. Egy bizonyos fáziskésés van tehát. Ugyanakkor — és ez a következő különbség — sokkal gyorsabban és egyértelműbben győznek a forradalmi erők a vidéki városokban. Ez a fáziskésés hamarosan előnnyé vált Budapesthez képest. Az önszerveződési folyamat és a győzelem a fővárosban később következik be, mint a kisebb városokban. Végül mind a kettőtől eltérnek — véleményem szerint — a falusi események, mert azokban a forradalomra jellemző önszerveződés csak az országos kormánypolitika fordulata, tehát október 28-a után következik be. — Milyen kapcsolat volt Budapest és a magyar vidék között a forradalom napjaiban? — Tény, hogy a forradalomban a kommunikáció, hírek, áruk cseréje, szinte megszűnt, legalábbis akadozott. Ez azt jelenti, hogy egy-egy város, gyakran egyegy falu önálló politikai egységként létezett, legalábbis időlegesen. A budapesti külső kerületek, amelyeket 1950-ben csatoltak a fővároshoz, is ilyen helyzetbe kerültek. Egy-egy időre elszakadtak magától a fővárostól és „vidéknek”* számítottak. Ennek ellenére azért létezett bizonyos kapcsolat fizikai értelemben is: a vidék élelmet szállított Budapestre — és ami fontosabb — politikai küldöttséget menesztett a kormányhoz. Létezett kapcsolat másfelől, politikai értelemben. Ez furcsa és változó előjelű volt abban az értelemben, hogy az ország melyik része vitte előre a másikat. Azt lehet mondani: a budapesti központ és a vidék között november első napjaiban valamennyi jelentős politikai kérdésben konszenzus jött létre, amely az 1956-ban felmerült politikai követelések elfogadásán alapult. A városokhoz ekkor felzárkózik önszerveződésben a falu is. A fentiekből következik, hogy a kapcsolat nem egyoldalú politikai értelemben sem, hanem különböző időpontokban az ország eltérő településtípusai viszik előre az eseményeket. — Milyen szerepet játszott Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár és Borsod-Abaúj-Zemplén 1956 októberében? — Mindhárom megye székhelyén nagyon jelentős és országos méretekben is ható forradalmi központ jött létre. Méghozzá ami Miskolcot és Debrecent illeti, feltűnően korán. Miskolcon a diákparlament megszervezése és a munkásság önszerveződése a budapestivel egyidejű, vagy azt megelőző. Időrendben az első tüntető felvonulásra Budapesten és Debrecenben került sor, diákság és a lakosság az utcára vonult, hogy követeléseinek hangot adjon. Ugyanakkor a miskolci, debreceni, nyíregyházi forradalmi bizottságok radikalizmusa a következő napokban elmaradt más forradalmi bizottságokétól, például a győriétől. Éppen a győri, dunántúli nemzeti tanács példája nyomán aztán ebben a három megyében találkozunk a másik regionális tömörülési kísérlettel: ez volt az észak- és kelet-magyarországi nemzeti tanács, amelyet november első napjaiban Miskolcon hívtak össze.