Észak-Magyarország, 1991. október (47. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-22 / 248. szám

Az újjászülető remény OKTÓBER 23. A fővárosi egyetemeken a reggeli órákban tüntetés szer­vezése kezdődik. Visszaér­kezik Jugoszláviából a ma­gyar párt- és kormánykül­döttség. A rádióban a Bel­ügyminisztérium egy órakor bejelenti, hogy nem engedé­lyezi a tüntetést, 14 óra 30 perckor hozzájárul. Délután három órakor megkezdődik a demonstráció. A tömeg Kos­suth Lajos térre, a Parlament­hez vonul. A diákokhoz a délelőtti műszakból hazatérő munkások is csatlakoznak. Már Nagy Imre beszéde sem tudja csillapítani az indula­tokat. A tüntetők ledöntik a Sztálin-szobrot. Gerő Ernő nyolc órakor elhangzó rádió­beszéde olaj a a tűzre. Fegy­veres harc kezdődik a rádió­nál, és a város több pontján. Összehívják a KV ülését, Nagy Imrét miniszterelnök­nek nevezik ki. Éjjel szovjet harckocsi-alakulatok vonul­nak be Budapestre. OKTÓBER 24. A 23-ról 24-re virradó éjjel támadások érik a telefon­­központokat, a fegyverrak­tárakat. Az MDP megerősíti titkári­ megbízatásában Gerő Ernőt, a központi vezetőségbe és a Politikai Bizottságba be­kerül Nagy Imre néhány hí­ve, és kimarad több sztálinis­ta. A kormány statáriumot, és kijárási tilalmat rendel el. Az üzemek sztrájkolnak. A főváros több pontján tartják magukat a felkelők. Nagy Im­re mond beszédet a rádióban, a harcok beszüntetésére hív fel, és a kormányprogram megvalósítását ígéri. Az Egyesült Izzóban megalakul a főváros első munkástaná­csa, a forradalmi események átterjednek vidékre is. OKTÓBER 25. A harcok változatlan he­vességgel folytak. Délelőtt több tízezres tömeg vonult a Parlament elé. Tizenegy óra körül a Földművelésügyi Minisztérium tetejéről és a környék más épületeiről ÁVH-s alakulatok tüzet nyi­tottak a tömegre, a halottak és a sebesültek száma megha­ladta a háromszázat. Buda­pestre érkezik Mikojan és Szuszlov. Az MDP Politikai Bizottsága felmentette Gerő Ernőt és Kádárt Jánost válasz­totta első titkárrá. A párt­vezetőség folyamatosan ülé­sezik. A reformerők népfel­kelésnek, a rákosisták ellen­­forradalomnak minősítik a történteket. Kádár János és Nagy Imre rádióbeszédet mond. Maléter Pál ezredes öt páncélossal a Kilián-lakta­­nyába vonul, és a felkelők mellé áll. Elsősorban a VIII., IX. és XIII. kerületben foly­nak véres harcok. A sztrájk országossá válik, egymást követik a vidéki forradalmi­­ események. OKTÓBER 26. Mosonmagyaróváron tüzet nyitnak a tüntető tömegre, több mint száz ember hallát okozva. A rádió közli, az MDP KV nyilatkozatát, amely új nemzeti kormányt, a függetlenség és az egyen­jogúság alapján folytatandó magyar—szovjet tárgyaláso­kat, üzemi munkástanácsi vá­lasztásokat, béremeléseket, gazdaságirányítási, agrárpo­litikai, népfront-politikai vál­tozásokat ígér. Mindezek fel­tételeként a fegyveres harc beszüntetését szabja meg. A felkelőknek amnesztiát hir­det, ha este tízig leteszik a fegyvert. OKTÓBER 27. Új kormány alakul. A 25 tagú Minisztertanácsnak ti­zenegy új tagja van. A válto­zások a koalíció irányába tett óvatos lépést jelentenek. Nagy Imre nem járul hozzá, hogy a magyar légierő bom­­batámadással semmisítse meg a Corvin közi felkelő­­központot. Kiszabadítják a váci börtön rabjait. OKTÓBER 28. A forradalom győzelmé­nek napja. Nagy Imre a szov­jet nagykövetségen Andro­­povales Mikojannal tárgyal. A miniszterelnök kihirdeti az azonnali tűzszünetet, nemzeti demokratikus mozgalomnak nyilvánítja az előző napok megmozdulásait, bejelenti a szovjet csapatok azonnali kivonását Budapestről, a tár­gyalások megkezdését a szovjet haderők teljes kivoná­sáról, az ÁVH megszünteté­sét, az amnesztiát, a Kossuth­­címer bevezetését, március 15. nemzeti ünneppé nyilvá­nítását, az általános fizetés­­emelést, bér- és normaren­dezést. A Budapesti Rendőr­főkapitányság épületében megalakítják a Nemzetőr­séget. Felfüggesztik a kijárási tilalmat. OKTÓBER 29. A szovjet csapatok meg­kezdik kivonulásukat Buda­pestről. Nagy Imre átteszi a székhelyét a Parlamentbe. A Szabad Nép Hajnalodik című cikke üdvözli a felkelést. A kormány- és a pártelnökség összetétele ellen tiltakozások érkeznek a forradalmi bi­zottságoktól, valamint a mun­kástanácsoktól. OKTÓBER 30. A szovjet kormány nyilat­kozata a szocialista országok közötti kapcsolatokról. A bu­­dapesti pártbizottság épüle­téből tüzet nyitnak a járóke­lőkre, és foglyokat ejtenek. Az ÁVH és a pártapparátus forradalomellenes központ­jának tartott székház ellen fegyveres támadás indul, amelynek kimenetelét a párt­­ház segítségére küldött harc­­kocsiegységeknek a támadók oldalára való átállása dönti el. Huszonnégy embert a tömeg meglincsel, köztük honvédtiszteket és Mező Im­rét, a pártellenzék tagját. Nagy Imre bejelenti az egy­­pártrendszer megszüntetését, demokratikus koalíciós kor­mány alakítását. A szűkebb kabinet tagjai: Nagy Imre, Tildy Zoltán, Kovács Béla, Erdei Ferenc, Kádár János, Losonczy Géza és a Szociál­demokrata Párt által később kijelölendő személy. A kor­mány elismeri a forradalom által létrehozott demokrati­kus önkormányzati szerveket. OKTÓBER 31. A szovjet csapatok el­hagyják a főváros területét. A kiszabadított Mindszenty Jószef hercegprímás megér­kezik budai lakásába. Az MDP intézőbizottsága felosz­latja a pártot. Záhonynál fo­lyamatosan lépik át a határt a szovjet alakulatok, jelenti a Borsod megyei munkás­­tanács. Moszkvában megszü­letik a döntés: katonai erővel fordulnak a magyar forrada­lom ellen. Halottak napja van, a sötétségbe borult Budapes­ten a házak ablakaiban gyer­tyák égnek. Újjáalakulnak a demokratikus pártok. NOVEMBER 1. Tanácskoznak a Szakszer­vezetek Országos Bizottsága, a budapesti munkástanácsok és a forradalmi erők képvi­selői. Újra megjelennek a 1945 utáni koalíciós pártok lapjai, megszólalnak az egyházi ve­zetők, Mindszenty József és Ravasz László. Nagy Imre be­jelenti az ország semleges­ségét. Kádár János beszéde: „Népünk dicsőséges felkelése lerázta a nép és az ország nyakáról a Rákosi-uralmat, kivívta a nép szabadságát és az ország független­ségét . Be­jelentette, hogy megalakult a kommunisták új pártjaként a Magyar Szocialista Munkás­párt. Az intézőbizottság tag­jai Kádár János, Donáth Fe­renc, Kopácsi Sándor, Loson­czy Géza, Lukács György, Nagy Imre, Szántó Zoltán. Hruscsov a szovjet—lengyel határon a lengyel vezetőkkel találkozik. A délutáni órák­ban először Münnich majd később Kádár János eltűnik a Parlamentből. NOVEMBER 2. Az egész országban el­hallgattak a fegyverek. A fővárosban a Király Béla ál­tal megszervezett Nemzetőr­ség ura a helyzetnek. Nagy Imre több ízben tiltakozik a szovjet csapatok beözönlése ellen. A Biztonsági Tanács a magyar kérdés közgyűlési napjai napirendre tűzését javasolja. Hruscsov és Malenkov Buka­restben román, csehszlovák és bolgár vezetőkkel találko­zik, éjjel Brioni szigetén Titó­­val, Kardeljjel, Rankoviccsal tárgyal a katonai beavatko­zásról. Kádár János és Mün­­nich szovjet területre érkezik. NOVEMBER 3. Átalakul a kormány. Mi­niszterelnök és külügymi­niszter Nagy Imre. Állam­­miniszterek: Tildy Zoltán, Kovács Béla, B. Szabó István, Bibó István, Farkas Ferenc, Kádár János, Losonczy Géza, Fischer József, Kelemen Gyu­la, Kéthly Anna, Maléter Pál. Megkezdődnek a magyar— szovjet tárgyalások a csa­patkivonásokról. Délután Ildy Zoltán és Losonczy Gé­za nemzetközi sajtótájékoz­tatót tart, hitet tesznek az 1945 utáni változások (föld­reform, államosítás) megőrzé­séről. Losonczy leszögezi, hogy a kormány nem támo­gatja a kapitalizmus vissza­­llítását. Az ország készül a sztrájk beszüntetésére, a munka november 5-i felvé­telére. Este 8 órakor Mind­szenty József rádiószózata hangzik el. A szovjet—ma­gyar katonai tárgyalásokon, Thökölön éjféltájt a KGB letartóztatja a magyar delegá­ció tagjait. NOVEMBER 4. Hajnali négy órakor meg­indul a szovjet hadsereg ál­talános támadása Budapest, a nagyobb városok és a fon­tosabb katonai objektumok ellen. Nagy Imre drámai hangon közli a támadás té­nyét. A felkelők és a hozzájuk csatlakozott honvédalakula­tok felveszik a reménytelen harcot a túlerővel. Nagy Im­re és az őt támogató politi­kusok a jugoszláv követsé­­en kapnak menedéket. Öt­ra után egy eddig ismeretlen rádió — állítólag a szolnoki — közli, hogy megalakult a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány, amely a Szovjet­unió fegyveres erőinek segít­ségével megkezdte harcát az ellenforradalom felszámolá­sára. Később Kádár János ol­vassa fel kormánya felhívását és névsorát: Münnich, Maro­sán, Dögei, Apró, Kossa, Ró­nai, Horváth.... 8 óra 7 perc­kor a Kossuth rádió adása megszakadt. A fegyveres el­lenállást a megnövekedett lét­számú felkelőcsoportok (Cor­vin köz, Széna tér, Pesterzsé­bet, Kilián és környéke, Cse­pel) tovább folytatták... Budapest és a vidék a magyar forradalomban Filep Tibor Rainer M. János az 1956-os forradalom és szabad­ságharc történetének ismert kutatója — ő állította össze többek között az 1956-61 közötti megtorlás halálos ál­dozatainak névsorát is — Budapest és a vidék címmel készített összeállítást. Ebben a témakörben kérdeztük véleményét az évforduló kapcsán. — Milyen azonosságok találhatók a budapesti, illetve a vidé­ki forradalmi eseményekben, megmozdulásokban? — A vidéket ketté bontanám: ipari és egyetemi városokra, valamint megyeszékhelyekre és a falura. Mert e kettő eltér egymástól és mindkettő bizonyos értelemben a fővárostól. Miben volt egységes a főváros és a vidék? Mindenekelőtt azonos volt a forradalmi el­gondolások jellege. Ami nagyon érdekes: a magyar for­radalom szokatlan módon, vidékről indult ki, méghoz­zá a szegedi egyetemi mozgalomból. De ennek ellenére a követelések a legtöbb vidéki városban nagyjából egyidejűleg fogalmazódtak meg, noha nem álltak közvetlen kapcsolatban egymással. Ennek ellenére ezek rendkívül hasonlóak voltak. Minimálisak az eltérések. Ennek egyik oka, hogy rendkívül homogén társadalmi csoport fogalmazta meg a pontokat: az egyetemi diák­ság. Ez tehát az első hasonlóság. Szintén országosan egységesnek mondható: a társadalmi önszerveződés. Lényegében ez a folyamat majdnem azonos módon ment vége egy budapesti nagyüzemben, egy megye­­székhelyen, egy faluban. Ennek az önszerveződésnek a kiindulópontja a közvetlen demokratikus választás, közvetlen részvétellel — és hogyha nagyobb egységről van szó, mint például egy járás, megye, nagyváros — ezek az alulról építkező közösségek delegálnak küldöt­teket magasabb szervezetekbe. Ezek a forradalmi taná­csok, nemzeti bizottságok — számos nevük van. — Minden bizonnyal, azonban vannak lényeges különségek is, amelyekre érdemes figyelmet fordítani. — Egyrészt vidéken november 4-e előtt, de általában 4-e után sem volt jelentős fegyveres harc a forradalmi erők, illetve a szovjet csapatok vagy az ÁVH között. Ebből az következik, hogy az 1956-os szabadságharcot a városok vagy falvak nem élték meg olyan közvetlenül, mint a főváros. Különbséget jelent az is, hogy a városok legtöbbjében — egynéhány kivétellel, pl. Szeged, vagy Debrecen — a pesti események után 1-2-3 nappal később kezdődtek a megmozdulások. Egy bizonyos fáziskésés van tehát. Ugyanakkor — és ez a következő különbség — sokkal gyorsabban és egyértelműbben győznek a forradalmi erők a vidéki városokban. Ez a fáziskésés hamarosan előnnyé vált Budapesthez képest. Az ön­szerveződési folyamat és a győzelem a fővárosban később következik be, mint a kisebb városokban. Végül mind a kettőtől eltérnek — véleményem szerint — a falusi események, mert azokban a forradalomra jellemző önszerveződés csak az országos kormánypolitika for­dulata, tehát október 28-a után következik be. — Milyen kapcsolat volt Budapest és a magyar vidék között a forradalom napjaiban? — Tény, hogy a forradalomban a kommunikáció, hírek, áruk cseréje, szinte megszűnt, legalábbis akado­zott. Ez azt jelenti, hogy egy-egy város, gyakran egy­­egy falu önálló politikai egységként létezett, legalábbis időlegesen. A budapesti külső kerületek, amelyeket 1950-ben csatoltak a fővároshoz, is ilyen helyzetbe kerül­tek. Egy-egy időre elszakadtak magától a fővárostól és „vidéknek”* számítottak. Ennek ellenére azért létezett bi­zonyos kapcsolat fizikai értelemben is: a vidék élelmet szállított Budapestre — és ami fontosabb — politikai küldöttséget menesztett a kormányhoz. Létezett kap­csolat másfelől, politikai értelemben. Ez furcsa és vál­tozó előjelű volt abban az értelemben, hogy az ország melyik része vitte előre a másikat. Azt lehet mondani: a budapesti központ és a vidék között november első napjaiban valamennyi jelentős politikai kérdésben kon­szenzus jött létre, amely az 1956-ban felmerült politikai követelések elfogadásán alapult. A városokhoz ekkor felzárkózik önszerveződésben a falu is. A fentiekből következik, hogy a kapcsolat nem egyoldalú politikai értelemben sem, hanem különböző időpontokban az ország eltérő településtípusai viszik előre az ese­ményeket. — Milyen szerepet játszott Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szat­­már és Borsod-Abaúj-Zemplén 1956 októberében? — Mindhárom megye székhelyén nagyon jelentős és országos méretekben is ható forradalmi központ jött létre. Méghozzá ami Miskolcot és Debrecent illeti, feltűnően korán. Miskolcon a diákparlament megszer­vezése és a munkásság önszerveződése a budapestivel egyidejű, vagy azt megelőző. Időrendben az első tün­tető felvonulásra Budapesten és Debrecenben került sor, diákság és a lakosság az utcára vonult, hogy követeléseinek hangot adjon. Ugyanakkor a miskolci, debreceni, nyíregyházi forradalmi bizottságok radikaliz­musa a következő napokban elmaradt más forradalmi bizottságokétól, például a­ győriétől. Éppen a győri, dunántúli nemzeti tanács példája nyomán aztán eb­ben a három megyében találkozunk a másik regionális tömörülési kísérlettel: ez volt az észak- és kelet-ma­gyarországi nemzeti tanács, amelyet november első napjaiban Miskolcon hívtak össze.

Next