Északkelet - Szatmári Friss Újság, 1912. szeptember (4. évfolyam, 196–212. szám - 1. évfolyam, 1-10. szám)

1912-09-01 / 196. szám

II­. évfolyam, 196. szám. Szatmárnem^íti, 1912. szeptember 1. Vasárnap. független politikai napilap. IKiegjesen minden délután. Előfizetési dij helyben: V 4-ed évre 1 K 50 f. „ „ vidékre 1/4-ed évre 3 K — fill. Egy szám ára: 2 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Északkeleti Könyvnyomda Szatmárnémeti Kazinczy­ u. 18. Telefon­szám: 284. Mindennemű díjak a kiadóhivatalba küldendők Nyilttér sora 20 fillér. Hirdetések a legjutányosabb árért közöltetnek — Határtalan .c(­7/5 TV|< 5 BTÍrb szemtelenség1 az a politikai apacskodás, amivel a man­gó csorda a tisztességes polgárok erkölcsét megrabolni igyekezik. feneketlen erkölcstelenség kell hozzá, hogy a saját szavaikat kígyómód csava­­rintsák percről percre, amint a bitorolt ha­talom megtartása érdekében jónak látják. A legalacsonyabb züllöttség kell hozzá, hogy egy mungó alkotmányosságról merjen beszélni, amikor sáros cipővel gázoltak ke­resztül ezen a szentségen, amikor egy vad­állaton is túltevő kegyetlenséggel szakgatták szét és dobálták aljas érdekeik bűzös, fene­ketlen mocsarába. Pedig — sajnos — ezek a­­"bécsi kuva­szok harácsolt pénzen megvásárolt lapjaik­ban arról ugatnak, hogy az ellenzék kész inkább az abszolutizmus fojtogató vaskar­mai közé vetni magát, semhogy a mai al­kotmányosságot elszenvedjék. Álljunk meg itt egy percre! Nagy szo­­­morúságunkban is erőt vesz rajtunk a ka­cagás, a keserű kacagás. Mai alkotmányosság! Hát hiszen piacnak mai, Ide alkotmányos­ságnak egy csöppet sem az. Hol van már az alkotmány , a magyar nemzet évezredes lombos f­ája ? Meg csak meg van, de milyen állapot­ban? A hatalom gerinctelen csúszó, mászó férgei ellepték, erős hajtásait lerágták, gyö­kereit megőrölték. Vagy nem absolutizmus-e a mai kor­mányzás? Nem-e a császár parancsa alatt görnyed az ország? Hol van p Névtelen Ihősök, Perével meg­­szentelt szabadság — egyenlőség és Test­vériség? Régen föltüzelték a­ húsosfazék kan­nibáljai. Nem vérlázitó hitványság-e most, amikor az ország a hazaárulók gúzsa kö­zött vergődik, amikor a bécsi két nap nap veri arcul a nemzetet, akkor alkotmányos­ságról beszélni. Avagy alkotmányos csele­kedet, amikor országrontó törvényeket hoz­nak a független polgárok képviselőinek kényszerű távollétében pénzért mid­enb­e .• Sde mindenre kapható gyászmagyarok. Alkotmányosság-, amikor a geszti Haynau a hatalom sbirjeivel szuronyerdők közzé szorítja a nemzet függetlenségi ér­zelmű polgárainak képviselőit, szószólóit. Nohát ha ez alkotmányosság, ha így néz ki az alkotmány, akkor nem kérünk be­lőle.­­ Inkább legyünk a középkori fekete ab­­solutizmusnak vértanúi, mint a feketesárga bécsi alkotmányosság tányérnyaló, ostorral fizetett kutyái. . í . „ .. .. , a rendőrök és szolgák bánata. — Saját tudósítónktól. — Szatmár-Németi, augusztus 31. Az egyik helyi lap mely humoros cik­keivel az utóbbi napokban nem egyszer kí­nos derültséget keltett, mai számában azt írja, hogy a városi szolgák és rendőrök na­gyon örülnek, mert a törvényhatóság ál­dozatkészsége megjavította anyagi helyze­tüket . Nyolcezer koronát oszt ki a város 43 éhbéres között »fzetés javítás« cimén. Ta­­gadhatlan, hogy 8000 korona igen szép pénz ha*­tzt nehány ember között osztják föl. De talán azt sem m­él biztatnak tagadni, hogy igen kicsinyre zsugorodik össze az a 8000 korona, ha elosztják 43 koldus isten tudja hány családtagja között. Csak úgy jár­nak­, mint az egyszeri örökösök, akik több százan osztoztak egy apró házion amelyik­ből egyre-egyre alig jutott egy zsendélyszeg meg egy marok vályogpor. Legyen azonban ez a fölosztásra ke­rülő 8000 korona akármilyen csekély ,si a szegény rendőröknek és szolgáknak hivata­los tisztelettel hasra kell vágódni és meg­­köszönni, mert így kívánja ezt a szubor­­dináció, meg folytogató nyomorúságuk. Mi azonban, akik a szegénység érde­keiért szök­ünk síkra, akiknek egy csöppet sem dobban nagyobbat­ vagy hevesebben szívünk, amikor valamelyik nagyobb urnák jól lekoptatott küszöbén átlépünk, mi bát­ran szemébe merjük mondani a tanácsnak, hogy ez a fizetésrendezés a szolgákra és rendőrökre olyan, mint az esőt váró gaz­dákra a­­ jégeső. Ezek a szegény emberek a fizetésren­dezéssel rövidséget szenvedtek, mert most még kevesebb a fizetésük, mint eddig volt. Úgy áll a dolog, hogy a törzsfizetések ös­­szegét jórésztnél leszállították és a lakbér közel 200 koronával fölemelték. * Ez pedig azt jelenti, hogy a lakbért nem számítják be a nyugdíjba, csak a„ törzsfizetést, vagyis a rendőrök és szol­gák igen jól teszik, ha teljes munkaképtelen­­­ségük előtt elköltöznek ebből az árnyékvi­­l­ágból, mert a rendezés folytán leszállított fizetésük után járó nyugdíjból még málészá­­rat sem szopogathatnak öreg napjaikban, fomiszabb sorsuk l­esz, mint a szarvasmar­hának, pedig az igavonásból nekik bizony több jut ki. Nos hát ez az öröm amiről a roska­dozó városháza koronázatlan királyának,­­a podesztának l­eidzsumálja, a szubvencióból táplálkozó korhadt, vén munkapárti hirkin­­torna tegnapi lapvezérelt cikkét elnyekeg­­te. Örüljetek szolgák és rendőrök, mert a bölcs tanács gondoskodott róla, hogy öreg napjaitokban lassan, de biztosan éhenhal­­jatok. A szatmári pékek rágalmazói. Ma reggel egy helyi lap — »eredeti« — tudósítása nyomán megtámadta a szatmá­ri pékeket. Megtámadta, mert más írni va­lója nem volt a kis tüdővészes, veszedel­mesen köhécselő lapkivonatnak. Régi élclapokból összefésült vicceket so­rakoztatott föl abban a beteges reményben, hogy most már egycsapásra agyonüti a szat­mári pékeket. Ez a kis éhenkórász lapki­­vonatocska, illetve annak a cikknek szarka­­eszű elkövetője valósággal megérdemelné, hogy a nyugalomba tett devesen figyelmez­tetnék szamárságára. Nem gondolta az a újságíró kinövés, hogy általánosságban, nevek és esetek nél­kül gyanúsítani tilos. Nem gondolta az a szerkeszTés folgJ W1 felék, hogy mindaddig hit­vány embernek tartják a szatmári pékek amíg fekete — fehéren be nem bizonyítja, hogy átallopott cikke a szatmári viszonyok­ra is reá illik? Nem gondolja, hogy a város egészség­­ügyi hatósága tiltakozik majd ellene, hogy egy esetleg más városban történt mulasztást csak azért, mert az újságot meg kell tölteni, nekik tulajdonítsanak. S végezetül — nem gondolta — ha ugyan gondolkodni egyáltalán tud, hogy a szatmári pékek testületileg tesznek ellene föl­jelentést s bizonyítást fognak követelni? Mert úgy áll a dolog, hogy a szat­mári pékek a rágalmazó cikk miatt megin­dították a megtorló eljárást. Több szatmári pék­mester.

Next