A Polgár, 1912. december (4. évfolyam, 268-276. szám)
1912-12-01 / 268. szám
Szatmárnémeti, 1912. Vasárnap. December 1. IV. évfolyam. 268. szám. - •,•***»• • ^^r-OSv'-r«.'•téSSSSBWR'^í.?**\ - - '’***- .•** ;>v . rozsntar*i.#&SL4Sttxi fca*.. *«»«*•...•. v»azvsxm*.._a Előfizetési árak : Egész évre helyben ... 8 korona Félévre „ ... 4 korona Negyedévre „ ... 2 korona Vidéken egész évre . . .12 korona Egyes számára 4 fillér. Független napilap. Megjelenik délután. Szerkesztőség és kiadóhivatal Laptulajdonos: Északkeleti Könyvnyomda. Kazinczy u. 18.(Zárdával szemben) Telefonszám : 284. Megnyugtatás és r _| __ _ ■* ■ J r JLllwSS Jlw JL55JIAÜ JL 4#JcL59_I Azokkal a törvényjavaslatokkal, amelyeket a Monarchia kormányai most beterjesztettek, kettős célt akarnak szolgálni. Megnyugtatni a közvéleményt és megfélemlíteni ellenfeleinket. De mint rendesen e törvényjavaslatokkal is, éppen ,az ellenkezője következik be annak, amit szolgálni hivatva lennének. Úgy áll ugyanis a dolog, hogy ahelyett, hogy megnyugtatnák a közvéleményt, azokban a törvényjavaslatokban, amelyeket »háború esetére« terjesztettek a parlamentek elé, a közvélemény csak az elkövetkezendő háború előjeleit látja, ellenben ellenfelének, tekintettel a józanul ítélő nyugat európai közvéleményre amely nem lát semmi komoly okot a háborúra, semmiféle kiegyenlíthetlen ellentétet a szemben álló felek között s így kizártnak tartja ,át háborút, a javaslatokkal megfélemlítve nem lesz,, mert hiszen tudják azt, hogy a háborúval szemben találják a nagyhatalmak vétóját. Nem is lenne semmi komoly következménye közvéleményünk nyugtalanságának, ha nem úgy állana a dolog, hogy gazdasági életünk ilyen formán háború nélkül is nem szenvedné el a háborúval együtt járó károkat. Advent. Borzasztó kori Istennek sajtoló keze rajtunk nehezedik. A bűn diadalmi tort ül áldozatai felett. Hízelgés, hazugság az ajkakon, csalárdság a szivekben. Testvér testvér ellen, gyermek szülője ellen tör. Hírnév gazdagság az érdemetlenek sajátja. A gazság, stréberség h valkodva büszkélkedik utcák szegeletén, mert az érdem elismerése a becsületes munka jutalma, óh az nem a ti mi korunk gyermeke! Amilyen az egyes, olyan a tömeg. Rémület száll szivünkbe, nincs már jog, igazság, szeretet. Az ember gyilkolja az embert, az egyik nemzet öli a másik nemzetet. Megcsonkított hullák, hörgő haldoklók, a halottak tízezrei borítják a csatatért, sápadt ■ sebesültek, kiéhezett emberruhosok támolyognak végig az utcákon. A fő elv: Ki bírja marja! Az elemek is ellenünk esküdtek. Hol van a betakarított áldás? Hol van a porhanyó őszi szántás, a szép, üdezöld, zsenge őszi vetés? Szomorú a határ, átok van rajta, nem hallatszik a pacsirta éneke mellett A női szív. Írta: Sz.-oé H. I. Remek este volt. A csillagok milliárdjai ragyogtak az égen, a jó öveg hold a szerelmesek pártfogója pedig nappali világosságot bocsájtott a földre. Jekelfalussy Vladimír földesúr szép Zeitaga Ida kisasszony, a kastély remek kertjeién a sárga homokkal beszórt kavicsos uton sétál, mellette a fiatal délceg Sasváry Ferenc tüzér főhadnagy halad. Idám édesem! A keserű fájdalom végtelensége rejtőzködött e szavakban. De leányka nem akarta észrevenni, hanem a a kezében levő két thearózsa illatos leveleit tépdeste le egymásután. Ida édes Ida emlékezzék a múltra ismeretségünk körülményeire, mily fájdalmában voltam vigasztalója? Igen, jól emlékszem. Szivemet akkor bánat emésztette. Hittem annak, aki rutul megcsalt; én szerettem, szerelmem volt oka botlásomnak. S akkor maga jó szívvel volt hozzám. De ne idézze fel kérem ezen fájdalmas emlékeket újra. De Ida, édes Idám! nekem örökre felejthetetlen lesz az a verőfényes korai reggel, midőn megtudtam a parkban való sétálásunk közben, hogy rokonszenvem viszonzásra talált. Emlékezzél vissza arra a néhány szóra: Ha van valami, amiért élnünk érdemes, úgy bizonyára szerelmünk az. Inglih József Elsttranp BgpNivnzati infézste és polgári szabósága Szalmár», Városház épület. Készít a legjutányosabb árak mellett legjobb szabású és minden igényeket kielégítő polgári öltönyöket, papi reverendákat, palástokat, süvegeket, katonai, vasúti sport és mindennemű egyenruhákat, valamint magyar dísz és viselő ruhákat. Ida meg egyszer kérlek, ne dobd el magadtól lángoló szerelmemet. Igaz, nem illik, hogy én még most is szerelmi érzelgéseimmel ostromolták, midőn az a rózsaszínű illatos kis fevlke mindent tudomásomra juttatott, a visszaküldött jegygyűrű meg mindent megmagyarázott. De nem jövök többé, nem, csak oly választ adjál imádott Idám, mint amilyet a szived diktál. Már azt hiszem, a levelemben eléggé megmagyaráztam mindent. Szivem meghűlt. Híáfe minden! a magáé Feji nem leszek és nem lehetek! Oly különös hangon modta ezt a selány, hogy a férfi ereiben meghidegült a vér.