A Polgár, 1913. január (5. évfolyam, 1-5. szám)
1913-01-01 / 1. szám
Szatmár-Németi, 1913. V. évfolyam. Laptulajdonos: Északkeleti Könyvnyomda. Január 1. 1-so szám. I .........»NIHI»....NI ■!■ [UNK]»!» IMIM HIHI Felelős szerkesztő : Dr. Veréczy Ernő. Megjelen minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal Kazinczy u. 18.(Zárdával szemben) Telefonszám : 284. Előfizetési árak: Egész évre helyben ... 4 korona Félévre „ ... 2 korona Negyedévre „ ... 1 korona Vidéken egész évre ... 5 korona ____Egyes szám ára 4 fillér.______ Tempóra mutantor Sebes-röptű szárnyán a múlandóságnak távozol már tőlünk, hogy eltűnj örökre, szereped betöltve, hogy megsemmisüljél, mint annyi reményünk, melyek valósultál mind tetőled vártuk, mindhiába vártuk... hogy a feledésnek jeltelen sírjába busán, csalódottan, halálra fáradtan te is eltemetkezz haldokló esztendő... Szomorú a sorsod, rokon a mienkkel, örök fáradtságban, harcban, gyötrődésben küzködő, sínylődő, bús emberekével! Annak a gyümölcsét, a mit te vetettél, learatják mások, utánad jövendők, s övék a dicsőség... sie. érlelvén meg a más bűnéért is a mások rész vetését a tiéd az átok! Haldokló esztendő, szomorú a sorsod busán, meg nem értve hanyatlasz bele a megsemmisülésbe! Akikre jól hoztál: örömöt, szerencsét, azok sem sajnálnak, az örökösödtől, az uj esztendőtől még több boldogságot, több örömöt, több szerencsét várnak! Kiket megrikaltál, kikre ráborilád a szomorú fátylat, szenvedésnek, kínnak szálaiból szőttet, azok pedig nyilván örvendve örvendnek, hogy a te sorsod sem különb az övéknél, hogy te is odajutsz, hova annyi ábránd, annyi fényes álom, hogy a te sorsod is az, ami mindené ezen a világon!... Haldokló esztendő, megkapja a lelkem a te távozásod, csendes elmúlásod szelíd poézise! Nem hív vissza senki, nem sirat senki se, tudod elfelednek, vissza sohse várnak s te bús kálváriád ellen még sem lázadsz! Csendes megadással helyed átengeded a hatalmasnak, az újnak, az erősnek, akiért menned kell, a kinek jöttére hozsánnát zeng ajka annyi hízelgőnek,... kiknek ajkán egykor, születésed napján, néked szólt az ének s kik most gúnyolódva, vígan kárörömmel csúfolják ki végső,, néma szenvedésed! Haldokló esztendő, mennyi igazságos példáz a te sorsod, a te elmúlásod! Megtanítja nekünk: bizakodó hittel hiába remélnünk örök boldogságot, örök dicsőséget, minden elenyészik, minden semmivé tesz, mindennek e földön elmúlás a sorsa! Megtanítja, nékünk, vissza sohsem hozza — azt mi egyszer ,elmul! — többé a jövendő ! Minden áldozaton, drága véren szerzett diadalmunk meddő, reggeltől-estéig hiába csatázunk, a vég nem lehet más: hogyha időnk eljő, sorsunk úgy akarja, örök feledésnek bús sírjába szálunk! Megtanítja példád, haldokló esztendő, megtanítja nékünk: ha véget ért földi, bús »arasznyi létünk«, mikor el kell mennünk, senkitől sem szánva. Viharos éjjel. (Storm.) Az udvarház parkettes termén, Dédanya rozzant székein át, Tépett skatulyán, díványok ócska selymén, Remegve fut a sápadt holdvilág, Rácsap az ablaküvegre Az erdei szélroham, Egy szál fecseg be, Aztán illa berek, Fenyők, tiszafák felett, Ujjongva megint a vadonba rohan. Beun a bútorrá kárhozott fa Ébred e neszre. Vágyik vissza a vadonokba, Ingl József Hogy üstökés szélnek ereszsze, Ágával az éji sötétbe .kinyúlna, Hintázna vadul, örömittason újra, Rázná suhogó levelét szilajon, Táncolna az űrbe, Felhőkbe merülne, Pompázna ezüstszinü holdsugaron. Karjával a karszék ölelni kiván, Rokokó lábát nyujtná a Asztal fia is feszengve dohog,dívány, Törné le a rozsdás, vén lakatot. A tölgyasztal komoran kesereg, Mint valami fekete szörnyeteg. Busóiig az elvesztett koronáéi. Vonaglik a Delebirja a körme álmatagon, varázshatalom. Künn gúnyolódva fütyölő orkán kél. Dúl, fül a rengő ablakiak között, A réseken át bekiált, beröhög, A viharverte, remegő ablakhoz Csurom, ízes denevért zúgva csapdos, Ez meg bután néz be az üvegen, Benn tele van holdfénnyel a terem. Ám odafenn, Mig künn a vihar dala zeng, Csend van, csak az óra ketyeg. Még egyre csevegnek a jó öregek, Nem hallják az ajtó sean hogy lereg S hogy a terembül Egy hang kizendül És átsir az ódon Lépcsőn, folyosókon. Hogy rá a gyereksereg sírva fakad S rémülve hul össze a paplan alatt. u*sr Vajthó László. mn—■ »mn ,im>rm»nsm9BKS0^ elsőrangú egysirunázasi iÄteás polgári szabósága Sziínfr, iíMÉ épület. Készít a legjutányosabb árak mellett legjobb szabású és min iéi igényeket kielégítő polgári öltönyöket, papi reverendákat, palástokat, süvegeket, katonai, vasúti sport és mindennemű egyenruhákat, valamint magyar dísz és viselő ruhákat. A POLGÁR mai száma 8 oldal.