A Polgár, 1914. július (6. évfolyam, 27-30. szám)
1914-07-05 / 27. szám
VI. évfolyam. TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP. Megjelenik minden vasárnap. ■-s-Q Előfizetési ár: Egész évre. . . 4 korona. Egy lap ára 10 fillér. Jajdonosok, kiadók és a szerkesztésért felelősök: az Északkeleti Könyvnyomda tulajdonosai. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Szatmárnémeti, Kazinczy utca 18. szám, (Zárdával szemben). Telefonszám : 284. Két ország gyásza. Megrendítően gyászos hírt röpített világgá a múlt vasárnapon a táviró. Ferenc Ferdinánd trónörökösünket és nejét Hohenberg Zsófia hercegnőt Bosznia fővárosában Szerajevóban egy Princzip nevű grabovói nyolcadik gimnazista meggyilkolta. Az elvetemült gyilkos browning pisztolyból több lövést tett a fejedelmi párra s a főherceg és neje élettelenül hanyatlott le az automobil bársony ülésére. Városunkba vasárnap délután 3 órakor érkezett az első megdöbbentő hír. Mindenki megrendült a szinte hihetetlen hír hallatára s mikor a hivatalos értesítés megérkezett, akkor öltött nagyobb izgalmat az utca képe. Az emberek csoportokba állva tárgyalták, találgatták a merénylet borzalmas részleteit. A gonosz merénylet, amelynek Ferenc Ferdinánd trónörökösünk és neje Hohenberg Zsófia hercegnő áldozatául esett, rettenetességénél fogva megdöbbent bennünket. Egy kis diák, egy gimnazista, akinek talán még tegnap lapdaütő volt a kezében és ma oktalan, éretlen fellobbanásában nagyobb iszonyatot cselekszik, markánosabban lök egyet a világtörténelem kerekén, mint pusztító hadseregek. Mélységes gyászunknál csak döbbenetes meglepetésünk nagyobb, siratjuk a trónörököst és élete párját és elkeseredetten okozzuk azokat, kik a poklok szenvedelmét plántálják odalent a zsenge ifjúság szivébe. Isten óvja újabb nagy csapástól mi magyar hazánkat!___ Szatmárnémeti, 1914. julius Ima tíz éves találkozóra. Irta s a szatmári református templomban 1914. június hó 29-ikén elmondotta Sárközi Lajos, nagykolcsi lelkész. Mennyei Felség, Istenünk, mit hintsenek a Te megtartásodra s Atyánk! Örökkévalóság a léted, felbúzdúlt szívük együtt dobogváltozhatatlanság a valód; lélek s jön a közös énekben, a közös és igazság vagy Te magadban és imában és a viszontlátás testvéri megfoghatatlan tökéletesség. Böl j ölelkezésében ... Sirjunk-e öröcsösséged remeke a világok vi I münkben, jó Atyánk, vagy szent lága, szerelmed tüköre minden ; érzéseink túláradt folyásának elteremtettség s a mi élő lelkünk s csukló ajkunk legyen a tanúja?... ajkad lehellete. Világosságodat veri ! ... Édes jó Istenünk! „Te, ki vissza a nap izzó korongja s a a szív mozdulásít, mint a vizekfénybogár felcsillámló Mélység és magasság szárnya, s nek folyásit, szabadon hajtod ide Benned ! s tova“, ha nem is tudjuk Előtölelkezik; összetartó ereje az alted e pillanatban kizokogni rekotmányoknak és sávúnk trónugyes érzelmeinket s nyelvünkön sán az úr Te vagy egyedül!— s elnémul az emlékek bőbeszédű Mi pedig porsátorok, pisla mé- i szava: titkos tusáját lelkünknek s esek és bolygó árnyak vagyunk, s titkos rebegését ugyebár meg- Mulandóság határkövei jelzik földi látod, ugyebár megérted? útunkat; nappal és éjszaka vár ! Tekintsd meg hát, midőn hálátakozása egész életünk s előbb- Iva! áldozunk Néked s könyörgéutóbb tovatűnünk, mint hulló isünknek óh légy meghallgatja! csillag... ! Lásd tiz esztendőnek vál-S mégis-mégis büszkén valljuk tozásit rajtunk! Nézd, hiányos a magunkat istenséged kimetszett sor. Hányan nincsenek itt, kik a bélyegének, képed és hasonlatos a búcsúzáskor még együtt valánk.ságod viselőinek. Keblünk oltár Megnyitottad torkát a bús temerán örökkévalóságod lobogó lángja 1 tőnek, hogy magába nyelje a jó ég; agyunk és szivünk sejtjei s tanítókat s kedves pályatársunk! dicső lényeddel való megkoros Áldott emléküket fájó kegyelettel náztatásunk igaz ismérvei. Ál- foglaljuk imánkba s dicsőült leldott a Te neved, óh Isten, mi ;küket ide idézzük a régi társa- Atyánk, hogy minket igy kivájságba... És hányat kötöttél meg fasztottál, szemed fényévé tevéi s I az élet robotjával, hogy ne látporbóli a menybe fel Magadhoz j hassák meg ezt a viszontlátást, emeltél!. .. ! csak szivük sóhaja szálljon ide Ez az ünnepi óra is hű gond : hozzánk... S kik összejöttünk is viselésed fénylő bizonysága. Ki í a Te jóvoltodból, mily másokká két egykoron egybegyüjtöttél a tevéi édes mindnyájunkat. Őszbe tudományok házában, hol minden csavartad a törzsökös fák fejét, bölcsesség félelmed kies kútfej kik lelkűk rügyeit oltották kebléből búzog s kiket a közös pülánkbe s a sudár hajtásokat meglya megfutása végén szanaszét s törzsökösítéd. A játékos, pajzán bocsátál az élet harcára: tiz évi j kedvet komolysággal, gonddal elszóratás után im összehozád cserélted fel bennünk. Némelyiket, hogy a Te nevedben sájkünk arcán mosolygó boldogsásárló mesterek és a Te neveddel got ragyogtatsz: valósult vágyak, ékes tanítványok dicsekedve te kedvező körülmények forrásából