Esze Tamás Népe, 1978 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1978-01-01 / 1. szám
Falugyűlések előtt tanácstörvény — többek között — azt szolgálja, hogy szélesedjék a nép állandó, tevékeny közreműködése a tanácsi feladatok meghatározásában, végrehajtásában, ellenőrzésében. A falugyűlés a közvetlen demokrácia egyik legjelentősebb formája. Lehetőséget teremt arra, hogy a lakosság széles köre közvetlenül nyilvánítson véleményt a tanács terveiről, munkájáról. Közvetlenül megfogalmazza a község igényeit, a község fejlesztésének fő célkitűzéseit. Ellenőrizze a korábban elhatározott célkitűzések megvalósítását, a közösen kialakított célok megvalósításában tevékenyen közreműködjön. A falugyűlés révén a lakosság részesévé válik a községi fejlődés megtervezésének. Kiemelkedően fontos a falugyűlés a lakosság tájékoztatásában. Tarpa Nagyközségi Közös Tanácsa 1977. december 30. napján tartott ülésén nagy felelősséggel készítette elő a falugyűlést, vitatta meg a falugyűlés elé kerülő beszámolót, döntött a falugyűlés összehívásáról. Tarpa községben február 22-én 18 órakor, Gulácson és Tivadaron február 23-án 18 órakor kezdődnek a falugyűlések. A legkörültekintőbb szervező munka ellenére sem tud részt venni mindenki a falu lakosságának tanácskozásán, ezért kértünk és kaptunk helyet a lap hasábján, hogy néhány gondolatban kifejezésre juttassuk az elmúlt év eredményeit és szóljunk az előttünk álló főbb feladatokról. Az 1977. évi tanácsi gazdálkodásunk eredményeképpen biztosítottuk az alapellátást, amire az állampolgároknak mindenképpen és szinten szüksége van. Köztük a legfontosabb az egészségügyi és kulturális ellátás. Intézményeink működése zavartalan volt és valamennyi intézménytípusunk arányosan részesült a tanácsi költségvetésből. Nem lehet vitás, hogy az igények napról napra növekednek, az igények viszont mindig előtte járnak a lehetőségeknek. A legjobb ellátás mellett is voltak és lesznek kielégítetlen kívánságok. A közérdekű bejelentések többsége az utak felújítását, új járdák építését sürgeti. Utakhidak költséghelynél mindössze 273 ezer forint állt rendelkezésünkre, amelyet megosztva Tarpán és Gulácson használtunk fel s belvízrendezési munkálatokat tovább folytattunk. 800 ezer forintot Tarpa és Gulács községek között megosztottan használtuk fel. Felújítottuk a tarpai orvosi szolgálati lakáshoz tartozó melléképületeket 289 ezer forint összegben, míg 272 ezer forintot fordítottunk a tarpai általános iskola épületére. Pedagógus szolgálati lakás felújítására 106 ezer forintot, egyéb melléképületek felújítására 108 ezer forintot, a tanácsi utak közúti jelzőtáblákkal való ellátására 64 ezer forintot fordítottunk. Központi segítséggel tűzoltókocsit vásároltunk és törlesztettük a tarpai vízműépítésre felvett és még kötelezettségünket terhelő 310 ezer forint bankhitelünket. Lakosságunk és a helyi társadalmi és gazdasági szerveink részéről történt előrelépés a társadalmi munka területén, azonban még többet kell tennünk azért, hogy az elmúlt évben teljesített 1 millió 200 ezer forinttal szemben a tanács határozatának megfelelően 1978. évben 1 millió 600 ezer forint társadalmi munkát végezzünk. Mindenki előtt ismeretes, hogy a településfejlesztést segítő társadalmi munkának a jövőben is nagy szerepe lesz. Célja, ha szolgálja a lakosság életkörülményeinek javítását, a településeink kulturáltabbá és szebbé tételét, a közösségi szemléletet, a kezdeményezőkészség és összefogás erősítését. A társadalmi munka változatai, formái rendkívül sokfélék lehetnek: új épületek kivitelezése, út építése, felújítása, intézmények karbantartása, fásítás, parkosítás, közterületek növényzetének megóvása, hogy csak néhányat említsek. Tanácstagjaink többségének a népfrontaktivistákkal közösen kifejtett szervező tevékenysége jó hatással volt a társadalmi munkára. Tömegkapcsolati intézményeink között jelentős helyet foglalnak el a tanácstagi beszámolók, amelyek megtartása során felszínre kerültek azok a gondok, problémák, javaslatok, vélemények, amelyekkel tanácsunknak a hagyományaira és színes gyakorlatára tekinthet vissza. A beszámolási kötelezettség a szoros kapcsolatalakítás lehetősége mellett biztosítékot kíván adni arra is, hogy a tanácstag számot adjon, miként élt az őt küldő, megválasztók bizalmával. A tanácstagi beszámolók nemcsak arra szolgáltak, hogy kiemeljék a tanácstagok és a tanács felelősségét, egyben arra is szolgáltak, hogy a dolgozók érdeklődését felkeltsék a tanács munkája iránt. Az 1978. évi feladataink között továbbra is az intézmények szinttartása, az alapellátás biztosítása szerepel. A közel 11 milliós költségvetésünk, 515 ezer forintos fejlesztési tervünk, az említett egymillió 600 ezer forint társadalmi munkatervünk magába foglalja feladatainkat, többek között a gulácsi József Attila utcai út, a tarpai Kölcsey utcai út felújításának befejező munkálatait, a gulácsi orvosi szolgálati lakás és rendelő felújítását, a tarpai óvoda konyhájának korszerűsítését. A helyi anyagi eszközeink, társadalmi erőforrásaink összpontosítása mellett sem tudjuk kielégíteni a Gulács társközség lakosai részéről állandó jelleggel sürgetett közművesített vízellátási igényt, a Tivadar társközség lakosai részéről kért közkút létesítését. Költségvetésünket más oldalról is meg lehet közelíteni. Kevesen tudják például, hogy a megye minden egyes állampolgárára a fizetésén kívül átlagosan 4286 forint jut megyei szinten. Ennyi jut átlagosan bölcsődei, óvodai, iskolai, kórházi és más, a tanács által fizetett ellátásokra feladataink között szerepel még a jogpropagandamunka szélesítése, az állampolgári fegyelem megszilárdítása, a lakosság nevelése a jogszabályok megtartására. Dr. Varga Zoltán Tarpa Nagyközségi Közös Tanács V. B. titkára F Üzembiztos gépek a tavaszi kezdéshez (Folytatás az 1. oldalról) szeretnénk megbízhatóan jól kijavított munkagépeket kiadni. Nem lesz könnyű, mivel mindkét javítóműhely kicsi a gépparkhoz viszonyítva, így sok gépet kénytelenek vagyunk a szabadban javítani. A téli időszakban nem kevés gondot okoz az erőgépek indítása. Főként Tarpán, ahol a javításban lévő gépeken kívül szinte minden erőgép és tehergépkocsi a szabadban parkol. Az olajak annyira ledermednek, hogy sok esetben rásegítéssel sem tudjuk megoldani a gépek indítását. A túlzott energiafelvétel pedig tönkreteszi az elektromos berendezéseket. Ez évben sürgősen tovább kell lépni. A tarpai gépudvar meglévő épületeit át kell alakítani úgy, hogy azok az erőgépek téli tárolására alkalmasak legyenek. A helyhiányt új tárolószínek építésével pótolni kell. Ezzel fokozhatjuk az erőgépek téli üzemelésének biztonságát, kímélhetjük a szerkezeti egységeket. Marai Béla üzemmérnök Január első napjaiban kikeltek az idei kiscsirkék a termelőszövetkezet keltetőjében. A nyolc 10 ezres géppel 1978-ban több, mint félmillió csibét keltetnek. A termelőszövetkezet a kiscsirkéket a BOV-nak értékesíti, az első kelésből a hatezer darabos szállítmányt január második hetében vitték el. A felvételen Ficze Károlyné ellenőrzi a kelést. Négyszemközt egy kiváló lakatossal Fekete szemű, kissé vidám kinézetű ember Oláh Elek. Az a típus, akire azt szokták mondani, nem hagyja magát, megél még a jég hátán is. Ezt bizonyítja, hogy alig hogy a nyolc osztályt elvégezte, Pestre ment szakmát tanulni. Nem félt a kétmilliós várostól, és attól sem, hogy a szülőfalutól olyan távol, több mint 300 kilométerre töltse el a tanulóidőt. Miért éppen a fővárosban? — Először is nagy választék — mondja — 1964-ben nálunk nemigen volt. Tarpán szinte semmilyen ipar nem volt. A Budapesti Építő- és Gépszerelő Gyárral egy kicsit úgy voltunk — itteniek —, mintha Tarpához tartozna. Én még 15 éves alig voltam, de már annyit hallottam róla, hogy amikor odakerültem, egyáltalán nem volt ismeretlen. — Járt ott azelőtt is? — Nem, de nagyon sok tarpai dolgozott ott. Többek közt a bátyám is, aki szintén lakatosszakmát tanult. Amikor én mentem 1964-ben, hatan mentünk Tarpáról egyszerre. Ismerősökben nem volt hiány. Persze most már, hogy a tsz fejlődött, jól felszerelt gépparkkal rendelkezik, jóval kevesebben járnak el. Oláh Elek 1967-ben szabadult, mint gépszerelő lakatos. Ezután mindössze egy évet dolgozott a fővárosban, visszajött a Beregbe, a tiszaszalkai MEZŐGÉP- hez. Gyakorlatot, szakmai ismeretet tulajdonképpen ott szerzett. Az eltöltött két évre, amíg Tiszaszalkán volt, a fiatal szerelő így emlékezik vissza: — Már Pesten tanulókoromban úgy voltam vele, hogy nem elégített ki, ha csak azt csináltam, amivel éppen megbíztak. Ha szerét ejtettem, felvettem a hegesztőpisztolyt, próbálkoztam az esztergapaddal stb. Tiszaszalkán az ilyen irányú érdeklődésem kielégült. Hegesztésből egy házi tanfolyam után, ami pár hetes volt, vizsgáztam. Úgy mondják, elég jól csinálom. 1970-ben bevonult katonának, és bár a határőrséghez hívták, úgy sikerült, hogy kiképzés után szinte végig a szakmájában, illetve műhelyben dolgozott. — Szerencsém volt, mondhatnám duplán, először azért, mert úgy eltelt a két év, hogy észre sem vettem, a katonásdiból jóformán semmi sem jutott, aztán a két év alatt olyan gyakorlatot szereztem, hogy leszereléskor öreg szakinak éreztem magamat. És ami szintén lényeges, még pénzt is kerestem. Leszerelés után Oláh Elek 1972-ben már csak a látszat kedvéért ment vissza Tiszaszalkára. Helye Tarpán már megvolt. Igaz, nem tudta a tsz egyelőre azt a pénzt fizetni, amit a MEZŐGÉP, — ott 13 forint órabért kapott — de ami késett, az nem múlott. — A pénz lényeges, pláne, ha sok kell belőle. Azonban az is igaz, hogy nem mindent pótol. Igaz, hogy többet kaptam Tiszaszalkán, de időben másfél annyit dolgoztam, vagyis a napi 8 óra helyett 10—12 órát. A kiadás is annál több, mentől messzebb van az ember a családjától. Ami szintén sokat nyomott a latban, itt voltak a barátok, iskolatársak, akikkel mégis csak másképpen megy a munka. De, ha már itt tartunk, őszintén, kicsit a bőrlabda is vonzott haza. Ugyanis, akkor még futballoztam a tarpai csapatban. — Már nem? — Öreg vagyok már ahhoz. Legfeljebb a fiammal az udvaron. Talán, ha nem esünk ki akkor az osztályozón, még folytattam volna, de akkor egy kicsit el is voltunk kenődve, hogy kiestünk. — Család? — Egy gyermekünk van, illetve már majdnem kettő. Most várjuk a másodikat. — Két gyermeket terveztek? — így beszéltük annak idején. Mi is ketten vagyunk testvérek, de különben az a véleményem, egy gyerek tényleg nem gyerek. Hiszen még játszania sincs kivel. Egyébként, ha három lesz, akkor sem esünk kétségbe. Ahol kettőnek van enni, ott már háromnak is jut. — Lakás van? — Egyelőre a szüleimnél lakunk. Megférünk, van hely bőven és az öregekkel is jól kijövünk. Sőt, ha néha felhozzuk, hogy esetleg építenénk, hallani sem akarnak róla. Megférünk itt tízen is — mondják. Ez igaz is. Csak, hát ma már valahogy másak az igények. Szebb kell, modernebb. Ami jó volt az apáknak, már nem jó a gyerekeknek. Persze, lehet, hogy a mieinknek sem lesz jó, ami nekünk jó. Azt mondják, ez az élet rendje. — Mit csinál szabad idejében? — Az, ami egyre kevesebb van. Szabad idő. Illetve, amikor az embernek nincs mit csinálni. Mert falun ez nem úgy van, mint városon. Pesten, ott volt szabad idő. Most azonban törődni kell a jószággal, mert van, aztán a háztáji, egy kis szőlő a hegyen, bár a bort nem szeretem, én inkább sört iszom, ha muszáj. Ha még ezen kívül van időm, szívesen olvasok, tanulok. Jelenleg hivatásos gépkocsivezetői tanfolyamra járok, de szívesen olvasok szakkönyveket is. Azt tartom, a mai technikai fejlődés mellett az embernek sokoldalúnak kell lenni. Ha nem is érthetünk mindenhez, de az ismeret szükséges. Oláh Elek kiváló dolgozó, fiatal, még két évvel innen a harmincon. Nem csinál nagy dolgot, semmi rendkívülit, csak dolgozik. Dolgozik szorgalmasan, becsülettel. Jó munkás a tsz-nek megbecsült dolgozója. Falcsik Ferenc