Esze Tamás Népe, 1978 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1978-01-01 / 1. szám

Falugyűlések előtt tanácstörvény — többek között — azt szolgálja, hogy szélesedjék a nép állandó, tevékeny közreműködé­se a tanácsi feladatok meghatá­rozásában, végrehajtásában, el­lenőrzésében. A falugyűlés a közvetlen demokrácia egyik leg­jelentősebb formája. Lehetősé­get teremt arra, hogy a lakosság széles köre közvetlenül nyilvá­nítson véleményt a tanács ter­veiről, munkájáról. Közvetlenül megfogalmazza a község igé­nyeit, a község fejlesztésének fő célkitűzéseit. Ellenőrizze a ko­rábban elhatározott célkitűzé­sek megvalósítását, a közösen kialakított célok megvalósítá­sában tevékenyen közreműköd­jön. A falugyűlés révén a lakosság részesévé válik a községi fejlő­dés megtervezésének. Kiemel­kedően fontos a falugyűlés a la­kosság tájékoztatásában. Tarpa Nagyközségi Közös Tanácsa 1977. december 30. napján tar­tott ülésén nagy felelősséggel készítette elő a falugyűlést, vi­tatta meg a falugyűlés elé kerü­lő beszámolót, döntött a falu­gyűlés összehívásáról. Tarpa községben február 22-én 18 óra­kor, Gulácson és Tivadaron február 23-án 18 órakor kezdőd­nek a falugyűlések. A legkörültekintőbb szervező munka ellenére sem tud részt venni mindenki a falu lakossá­gának tanácskozásán, ezért kér­tünk és kaptunk helyet a lap hasábján, hogy néhány gondo­latban kifejezésre juttassuk az elmúlt év eredményeit és szól­junk az előttünk álló főbb fela­datokról. Az 1977. évi tanácsi gazdálkodásunk eredményekép­pen biztosítottuk az alapellátást, amire az állampolgároknak mindenképpen és szinten szük­sége van. Köztük a legfontosabb az egészségügyi és kulturális el­látás. Intézményeink működése za­vartalan volt és valamennyi intézménytípusunk arányosan részesült a tanácsi költségvetés­ből. Nem lehet vitás, hogy az igények napról napra növeked­nek, az igények viszont mindig előtte járnak a lehetőségeknek. A legjobb ellátás mellett is vol­tak és lesznek kielégítetlen kí­vánságok. A közérdekű bejelentések többsége az utak felújítását, új járdák építését sürgeti. Utak­­hidak költséghelynél mindössze 273 ezer forint állt rendelkezé­sünkre, amelyet megosztva Tar­pán és Gulácson használtunk fel s belvízrendezési munkálatokat tovább folytattunk. 800 ezer fo­rintot Tarpa és Gulács községek között megosztottan használtuk fel. Felújítottuk a tarpai orvosi szolgálati lakáshoz tartozó mel­léképületeket 289 ezer forint összegben, míg 272 ezer forintot fordítottunk a tarpai általános iskola épületére. Pedagógus szolgálati lakás felújítására 106 ezer forintot, egyéb melléképületek felújítá­sára 108 ezer forintot, a tanácsi utak közúti jelzőtáblákkal való ellátására 64 ezer forintot fordí­tottunk. Központi segítséggel tűzoltókocsit vásároltunk és tör­lesztettük a tarpai vízműépítés­­re felvett és még kötelezettsé­günket terhelő 310 ezer forint bankhitelünket. Lakosságunk és a helyi tár­sadalmi és gazdasági szerveink részéről történt előrelépés a tár­sadalmi munka területén, azon­ban még többet kell tennünk azért, hogy az elmúlt évben tel­jesített 1 millió 200 ezer forint­tal szemben a tanács határoza­tának megfelelően 1978. évben 1 millió 600 ezer forint társa­dalmi munkát végezzünk. Min­denki előtt ismeretes, ho­gy a te­lepülésfejlesztést segítő társa­dalmi munkának a jövőben is nagy szerepe lesz. Célja, h­a szolgálja a lakosság életkörül­ményeinek javítását, a települé­seink kulturáltabbá és szebbé tételét, a közösségi szemléletet, a kezdeményezőkészség és ös­­­szefogás erősítését. A társadal­mi munka változatai, formái rendkívül sokfélék lehetnek: új épületek kivitelezése, út építése, felújítása, intézmények karban­tartása, fásítás, parkosítás, köz­területek növényzetének meg­óvása, hogy csak néhányat em­lítsek. Tanácstagjaink többségé­nek a népfrontaktivistákkal kö­zösen kifejtett szervező tevé­kenysége jó hatással volt a tár­sadalmi munkára. Tömegkapcsolati intézménye­ink között jelentős helyet foglal­nak el a tanácstagi beszámolók, amelyek megtartása során fel­színre kerültek azok a gondok, problémák, javaslatok, vélemé­nyek, amelyekkel tanácsunknak a hagyományaira és színes gya­korlatára tekinthet vissza. A be­számolási kötelezettség a szoros kapcsolatalakítás lehetősége mel­lett biztosítékot kíván adni arra is, hogy a tanácstag számot ad­jon, miként élt az őt küldő, megválasztók bizalmával. A ta­nácstagi beszámolók nemcsak arra szolgáltak, hogy kiemeljék a tanácstagok és a tanács fele­lősségét, egyben arra is szolgál­tak, hogy a dolgozók érdeklődé­sét felkeltsék a tanács munkája iránt. Az 1978. évi feladataink között továbbra is az intézmé­nyek szinttartása, az alapellátás biztosítása szerepel. A közel 11 milliós költségvetésünk, 515 ezer forintos fejlesztési ter­vünk, az említett egymillió 600 ezer forint társadalmi munka­ter­vünk magába foglalja feladata­inkat, többek között a gulácsi József Attila utcai út, a tarpai Kölcsey utcai út felújításának befejező munkálatait, a gulácsi orvosi szolgálati lakás és ren­delő felújítását, a tarpai óvoda konyhájának korszerűsítését. A helyi anyagi eszközeink, tár­sadalmi erőforrásaink összpon­tosítása mellett sem tudjuk ki­elégíteni a Gulács társközség lakosai részéről állandó jelleg­gel sürgetett közművesített víz­ellátási igényt, a Tivadar társ­község lakosai részéről kért köz­kút létesítését. Költségvetésünket más oldal­ról is meg lehet közelíteni. Ke­vesen tudják például, hogy a megye minden egyes állampolgá­rára a fizetésén kívül átlagosan 4286 forint jut megyei szinten. Ennyi jut átlagosan bölcsődei, óvodai, iskolai, kórházi és más, a tanács által fizetett ellátások­ra f­eladataink között szerepel még a jogpropaganda­munka szélesítése, az ál­lampolgári fegyelem megszilár­dítása, a lakosság nevelése a jogszabályok megtartására. Dr. Varga Zoltán Tarpa Nagyközségi Közös Tanács V. B. titkára F Üzembiztos gépek a tavaszi kezdéshez (Folytatás az 1. oldalról) szeretnénk megbízhatóan jól ki­javított munkagépeket kiadni. Nem lesz könnyű, mivel mind­két javítóműhely kicsi a gép­parkhoz viszonyítva, így sok gé­pet kénytelenek vagyunk a sza­badban javítani. A téli időszakban nem kevés gondot okoz az erőgépek indí­tása. Főként Tarpán, ahol a ja­vításban lévő gépeken kívül szinte minden erőgép és teher­gépkocsi a szabadban parkol. Az olajak annyira ledermednek, hogy sok esetben rásegítéssel sem tudjuk megoldani a gépek indítását. A túlzott energiafelvé­tel pedig tönkreteszi az elektro­mos berendezéseket. Ez évben sürgősen tovább kell lépni. A tarpai gépudvar meglévő épü­leteit át kell alakítani úgy, hogy azok a­z erőgépek téli tárolására alkalmasak legyenek. A helyhi­ányt új tárolószínek építésével pótolni kell. Ezzel fokozhatjuk az­ erőgépek téli üzemelésének biztonságát, kímélhetjük a szer­kezeti egységeket. Marai Béla üzemmérnök Január első napjaiban kikeltek az idei kiscsirkék a termelőszövetkezet keltetőjében. A nyolc 10 ezres géppel 1978-ban több, mint félmillió csibét keltetnek. A termelőszövetkezet a kiscsirkéket a BOV-nak értékesíti, az első kelésből a hatezer darabos szállítmányt január második hetében vit­ték el. A felvételen Ficze Károlyné ellenőrzi a kelést. Négyszemközt egy kiváló lakatossal Fekete szemű, kissé vidám ki­nézetű ember Oláh Elek. Az a típus, akire azt szokták monda­ni, nem hagyja magát, megél még a jég hátán is. Ezt bizo­nyítja, hogy alig hogy a nyolc osztályt elvégezte, Pestre ment szakmát tanulni. Nem félt a két­milliós várostól, és attól sem, hogy a szülőfalutól olyan távol, több mint 300 kilométerre tölt­se el a tanulóidőt. Miért éppen a fővárosban? — Először is nagy választék — mondja — 1964-ben nálunk nemigen volt. Tarpán szinte semmilyen ipar nem volt. A Bu­dapesti Építő- és Gépszerelő Gyárral egy kicsit úgy voltunk — itteniek —, mintha Tarpához tartozna. Én még 15 éves alig voltam, de már annyit hallot­tam róla, hogy amikor odake­rültem, egyáltalán nem volt is­meretlen. — Járt ott azelőtt is? — Nem, de nagyon sok tar­pai dolgozott ott. Többek közt a bátyám is, aki szintén lakatos­szakmát tanult. Amikor én mentem 1964-ben, hatan men­tünk Tarpáról egyszerre. Isme­rősökben nem volt hiány. Per­sze most már, hogy a tsz fejlő­dött, jól felszerelt gépparkkal rendelkezik, jóval kevesebben járnak el. Oláh Elek 1967-ben szabadult, mint gépszerelő lakatos. Ezután mindössze egy évet dolgozott a fővárosban, visszajött a Bereg­­be, a tiszaszalkai MEZŐGÉP- hez. Gyakorlatot, szakmai is­meretet tulajdonképpen ott szer­zett. Az eltöltött két évre, amíg Tiszaszalkán volt, a fiatal sze­relő így emlékezik vissza: — Már Pesten tanulókorom­ban úgy voltam vele, hogy nem elégített ki, ha csak azt csinál­tam, amivel éppen megbíztak. Ha szerét ejtettem, felvettem a hegesztőpisztolyt, próbálkoztam az esztergapaddal stb. Tisza­szalkán az ilyen irányú érdek­lődésem kielégült. Hegesztésből egy házi tanfolyam után, ami pár hetes volt, vizsgáztam. Úgy mondják, elég jól csinálom. 1970-ben bevonult katonának, és bár a határőrséghez hívták, úgy sikerült, hogy kiképzés után szinte végig a szakmájában, il­letve műhelyben dolgozott. — Szerencsém volt, mondhat­nám duplán, először azért, mert úgy eltelt a két év, hogy észre sem vettem, a katonásdiból jó­formán semmi sem jutott, aztán a két év alatt olyan gyakorlatot szereztem, hogy leszereléskor öreg szakinak éreztem magamat. És ami szintén lényeges, még pénzt is kerestem. Leszerelés után Oláh Elek 1972-ben már csak a látszat ked­véért ment vissza Tiszaszalkára. Helye Tarpán már megvolt. Igaz, nem tudta a tsz egyelőre azt a pénzt fizetni, amit a MEZŐGÉP, — ott 13 forint órabért kapott — de ami késett, az nem mú­lott. — A pénz lényeges, pláne, ha sok kell belőle. Azonban az is igaz, hogy nem mindent pótol. Igaz, hogy többet kaptam Ti­szaszalkán, de időben másfél annyit dolgoztam, vagyis a na­pi 8 óra helyett 10—12 órát. A kiadás is annál több, mentől messzebb van az ember a csa­ládjától. Ami szintén sokat nyo­mott a latban, itt voltak a ba­rátok, iskolatársak, akikkel mégis­ csak másképpen megy a munka. De, ha már itt tartunk, őszintén, kicsit a bőrlabda is vonzott haza. Ugyanis, akkor még futballoztam a tarpai csa­patban. — Már nem? — Öreg vagyok már ahhoz. Legfeljebb a fiammal az udva­ron. Talán, ha nem esünk ki ak­kor az osztályozón, még folytat­tam volna, de akkor egy kicsit el is voltunk kenődve, hogy ki­estünk. — Család? — Egy gyermekünk van, il­letve már majdnem kettő. Most várjuk a másodikat. — Két gyermeket terveztek? — így beszéltük annak ide­jén. Mi is ketten vagyunk test­vérek, de különben az a véle­ményem, egy gyerek tényleg nem gyerek. Hiszen még játsza­nia sincs kivel. Egyébként, ha három lesz, akkor sem esünk kétségbe. Ahol kettőnek van en­ni, ott már háromnak is jut.­­ — Lakás van? — Egyelőre a szüleimnél la­kunk. Megférünk, van hely bő­ven és az öregekkel is jól ki­jövünk. Sőt, ha néha felhozzuk, hogy esetleg építenénk, hallani sem akarnak róla. Megférünk itt tízen is — mondják. Ez igaz is. Csak, hát ma már valahogy másak az igények. Szebb kell, modernebb. Ami jó volt az apáknak, már nem jó a gyere­keknek. Persze, lehet, hogy a mieinknek sem lesz jó, ami ne­künk jó. Azt mondják, ez az élet rendje. — Mit csinál szabad idejé­ben? — Az, ami egyre kevesebb van. Szabad idő. Illetve, amikor az embernek nincs mit csinál­ni. Mert falun ez nem úgy van, mint városon. Pesten, ott volt szabad idő. Most azonban tö­rődni kell a jószággal, mert van, aztán a háztáji, egy kis szőlő a hegyen, bár a bort nem szere­tem, én inkább sört iszom, ha muszáj. Ha még ezen kívül van időm, szívesen olvasok, tanulok. Jelenleg hivatásos gépkocsi­vezetői tanfolyamra járok, de szívesen olvasok szakkönyveket is. Azt tartom, a mai technikai fejlődés mellett az embernek sokoldalúnak kell lenni. Ha nem is érthetünk mindenhez, de az ismeret szükséges. Oláh Elek kiváló dolgozó, fia­tal, még két évvel innen a har­mincon. Nem csinál nagy dol­got, semmi rendkívülit, csak dolgozik. Dolgozik szorgalma­san, becsülettel. Jó munkás a tsz-nek megbecsült dolgozója. Falcsik Ferenc

Next