Esze Tamás Népe, 1984 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1984-01-01 / 1. szám
Idősek randevúja Jólesett szót váltani... Ritka randevúra kézbesített meghívót a postás nemrégiben. A termelőszövetkezet vezetősége — a tagság nevében — meghívta a ma már nyugdíjas, egykori dolgozóit, jöjjenek el egy baráti beszélgetésre. Az őszinte szóra nemcsak a munkaviszonyban levők vagynak. Jó tudni a hatvan, hetvenévesnek is, mi végre jutottak, akik a nyomdokaikba léptek. Hiszen a közös tulajdon hihetetlen összetartó erő. Nincs az a munkakönyv, amelynek visszaadása egyben az érdeklődést is megszüntetné a termelőszövetkezeti tagban. Senki sem mondja, ami utánam történik, az engem már nem érdekel... Jól számítottak a téesz vezetői. Csak az nem ment el az öregek napi találkozójára, akit ágyhoz kötött a betegség, vagy másutt akadt halaszthatatlan dolga. Tarpán, a téesz központjában majdnem négyszázan, Gulácson kétszázan voltak kíváncsiak arra, a közössel miként sáfárkodnak a mai vezetők. A termelőszövetkezet dísztermében Czapp Alajosné volt a korelnök. A maga 74 esztendejével fürgén sietett a találkozóra. — Tizennégy éve vagyok nyugdíjas, de még nem emlékszem, hogy így összejöttünk volna. Rögtön az ajtóban a kezembe nyomtak egy kis csomagot. Mint a gyermek, olyan örömmel bontogattam a nem várt ajándékot. Egy törölközőt, zsebkendőt no és karácsony előtt voltunk, szaloncukrot csomagoltak. Esküszöm, nem számoltam össze az értékét, de nem a kapott forintok számítanak. A figyelmesség, amely kiterjed a nyugdíjasokra is. Hiszen mi már igazán nem sok hasznot hajtunk a téesznek. Az viszont, hogy gondoltak ránk egy kis csomaggal is, mutatja, nem felejtették el még a mi munkánkat sem ... Kis ház még kisebb szobájában beszélgetünk. Zsófi néni épp most ért haza a friss kenyérrel, a kisebbik lánya, a Sárika tegnap a metszésnél megfázott és a brigádvezető mondta is neki, pihenjen egy napot legalább ... Czapp Alajosné házában nemcsak most uralkodik csend és béke. Három gyermekét nevelte özvegyen. A legkisebb alig töltötte be a hatot, amikor az urát elhurcolták, fogságba esett. Hírt sem hallottak felőle. Várták évekig, hátha csak tud életjelt adni magáról. Közben az élet nem állt meg. A gyerekek nőttek és egyre több pénzt követelt az iskoláztatás. Ha nem lett volna termelőszövetkezet, a háztartásvezetéshez szokott özvegy édesanyának nap mint nap fejtörést okoz a mindennapi betevő falat előteremtése, a tankönyvek, az iskolai élet mindennapjaihoz szükséges anyagiakat megkeresni. Amint megalakult a termelőszövetkezet, szinte azonnal jelentkezett. Nem volt vesztenivalója, noha pár hold földdel kezdték a férjével a közös háztartást. Egyedül nem bírt volna a földdel sokáig úgysem. Zsófi néni nem számított rosszul. Persze, eleve nem nagyon lehetett volna más választása, hiszen a termelőszövetkezet biztos munkát, nagyobb darab kenyeret és mindenekelőtt tisztes megélhetést ígért. Egész családja a termelőszövetkezetben találta meg a boldogulás útját. A fia volt feje, dolgozott a növényápolásban, most a fafeldolgozóba helyezték. Sárika még ma is bejár, Gizike is innen ment nyugdíjba. A veje is téesztag. Zsófi néni meghazudtolja a korát. Ki hinné, hogy 74 esztendős a szapora beszédű, gyors észjárású asszony? Ma is öt órakor kel, ellátja a baromfiakat, igaz, most csak vagy harminc kapirgál az udvaron. Nemrégiben, a nagyhéten vágták le a mázsa hatvankilós disznót. A család csak részben jött össze, így másnap hajnalban Zsófi mama nyakába vette a falut és elindult a családtagokhoz a kóstolóval. Még Kisvárdára is jegyet váltott, hiszen az egyik unokája — aki járásbíró — ott él a családjával. Zsófi néni zsörtölődése imának tűnik a szememben, amint a családjáról beszél. — Már alig vártam, hogy kivirradjon. Fél négykor már indult Tarpáról az első busz. Átszállás nélkül lehetett volna Kisvárdára menni. Viszont azzal már ötre odaértem volna, s nem akartam felcsengetni, még megijedtek volna szegények, ki a hajnali látogató... így aztán csak délelőtt mentem. Naményban átszállás után ment a busz Kisvárdára. Hogy örültek a gyerekek a kóstolónak, azt látni kellett volna! Zsófi néninek a világ határát Tarpa jelentette. Itt látta meg a napvilágot, itt született az ura is, itt esküdött örök hűséget Czapp Alajosnak, itt születtek a gyermekei. Számára a világlátás egy naményi, egy gyarmati vagy éppen egy kisvárdai úttal be is fejeződik. Felkerekedett és elment egyszer Gyömrőre az egyik unokájához. Hiába várja a hírt, a levelet, ha nem megy mindennek ő maga utána. Ezek a mai gyerekek nem érnek rá semmire! — Szívesen megyek én még ma is — mesél Zsófi néni. — Nem győzök hálát adni az istennek, de engem még nem vert le a betegség soha. Egyetlen napot nem voltam táppénzen! Igaz, este a tyúkokkal fekszem, a hajnal már talpon talál. Annyi az intéznivaló egész nap. Pedig hol a fiam, hol a vejem felvágja a fát, behordja a tüzelőt, nekem csak főzni kell. Mennék én még gyakrabban az unokákhoz, dédunokákhoz, de nincs, aki az állatokra ügyeljen. A disznóról, aprójószágról pedig gondoskodni kell. Van egy darabka földünk az Öreg-hegyen, oda is járunk rendszeresen. Minden zöldség megterem benne a családnak. Az idén nyáron olyan aszály volt, hogy a káposztapalántákra 15 vödör vizet kellett felcipelni. Kút, sajnos, nincs a közelben ... Zsófi néninek, a nyolcadik évtizedet taposva, lett volna panaszra alkalma épp elég. Derűs természete, munkakedve átsegítette a nehéz időkön. Tudta és tette a kötelességét az idős asszony. A darab kenyér, a jó szó mellé útravalóul valami egyebet is visznek magukkal ebből a kis házból. A hitet, hogy az ember saját erejére támaszkodva úrrá lehet a nehézségeken, s ha tudja a feladatát, s megvan benne az akarat, megállhat a lábán. Nem véletlen, hogy jó szakemberek mellett diplomások is vannak a családban. — Azért is örültem nagyon az öregek találkozójának — emlékszik vissza Zsófi néni — mert a megbecsülésen túl jólesett szót váltani az egykori munkatársakkal. Találkozom én velük gyakran, a boltban, az utcán, de azért egész más visszamenni oda, ahonnan a kenyerünket kaptuk évtizedeken keresztül. Egy pillanatra megint a termelőszövetkezet rendes tagjának érezhettük magunkat. Meghallgattuk a citerazenekart, az iskolások műsort adtak. Beszámoltak nekünk a téesz eredményeiről, terveiről, mintha azzal tartoznának nekünk. Biztos vagyok benne, hogy ez a valahová tartozás, ez segített át az élet sok nehézségén. Tudtam, hogy azokra az emberekre, akikkel a téeszben együtt dolgoztam, mindig számíthatok. Kezét ölében pihenteti. Gondolatai már máshol járnak. Régi idők idézése után mai tennivalói sorakoznak elő. Friss ebédet vár a család. Tóth Kornélia Tudatos jövőépítés Lesz-e elég fiatal és időben, akik átveszik az idősebbektől a stafétabotot? Mire használták fel az önkéntes munkafelajánlások forintjait az elmúlt esztendőben? Hányan és hol üdültek a nyáron termelőszövetkezetünk tagjai közül? — olyan kérdések ezek, amelyekre az év végi, év eleji számvetéskor választ keresnek a személyzeti munka felelősei. A TUDATOS jövőépítés könnyen lemérhető azon, hány ösztöndíjasa van egy-egy termelőszövetkezetnek. Tavaly, 1983-ban öt fiatal szakmunkás tért vissza Tarpára és állt munkába. Négyen a baktalórántházi Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézetben tanulták ki a mezőgazdasági gépszerelő szakmát. Vizsga után három héttel már dolgoztak. Gépre szánhattak, idősebb traktorosokat válthattak fel a volán mögött. A legmodernebb erőgépekkel bánni tudókra nagy szükség van szövetkezetünkben is. Nemcsak azért, mert az új típusok hozzáértő kezek alatt teljesíthetnek jól, hanem azért is, mert a gépkezelő szakma azon munkakörök egyike, mely az évek során komolyan igénybe veszi az emberi szervezetet. Az ötödik új szakmunkás Nyíregyházán a 110-es szakmunkásképzőben villamossági szerelő lett, a műhelyben szervizmunkát kapott. Jelenleg hat ösztöndíjasa van tsz-ünknek. Ketten Fehérgyarmaton a közgazdasági szakközépiskolában tanulnak. Egy másik fiatal az ásotthalmi erdőgazdasági szakmunkásképzőbe jár. 1985-ben végez, az erdészeti ágazatban brigádvezetőként számítanak majd tudására. A mezőgazdasági gépészeknek is meg lesz a helyük, csakúgy mint az asztalos szakmunkástanulónak, akire a fafeldolgozás továbbfejlesztésekor várnak új feladatok. Az ösztöndíjakat a tanulmányi eredményektől függően állapítják meg, így azok valóban ösztönöznek a több, az alaposabb tudás megszerzésére. Hogy legyen elég ösztöndíjas, a tsz illetékesei a pályaválasztási hetek során ellátogattak az általános iskolákba. Tették ezt azért, mert a munka melletti tanfolyami továbbképzés drágább, mint a fiatalok kitaníttatása. Akik a falujukban szeretnének maradni, azoknak mindenképp előnyös szerződést kötni a szövetkezettel. FELSŐFOKÚ képzettségű szakemberekben sincs hiány. Az elmúlt esztendőben pályázattal egy mezőgazdasági gépészmérnök és egy fafeldolgozó mérnök jött termelőszövetkezetünkbe. Az ágazatoknál folyamatosan figyelemmel kísérik a dolgozók iskolai végzettségének, szakképzettségének alakulását. A különböző tanfolyamokra, továbbképzésekre az igényeknek megfelelően az ágazatvezetőkkel egyeztetve iskolázzák be a betanított szakmunkásokat. A vezetők továbbképzése ötéves ciklusokba osztva tervszerű. Több hetes ismeretfelújító, ismeretbővítő továbbképzésen tavaly heten — főágazat-vezetők, ágazatvezetők — vettek részt. A tanfolyamok vizsgakötelesek, némelyik szakdolgozatírással zárul. A továbbképzésekre 70 ezret, az ösztöndíjakra közel húszezer forintot áldozott szövetkezetünk egy esztendő alatt. FÉLMILLIÓ forintnál nagyobb volt az elmúlt évi társadalmi munka értéke. Ennek közel felét tette ki az az összeg, amivel a tsz hozzájárult a faluban a lomtalanítási akcióhoz. Egy héten át a szövetkezet gépjárműveivel gyűjtötték és szállították a házaknál feleslegessé vált tárgyakat, a részben még hasznosítható hulladékokat. Az autóbuszt többször térítésmentesen igénybe vehették az általános iskolások, a KISZ-fiatalok, a művelődési ház amatőr együttesei, szakkörei. A tagság szorgoskodott a sportpálya karbantartásánál, felújításánál. Parkosítottak a művelődési ház udvarán és környékén. A társadalmi munka értékéhez tartozik az üdülő felnőttek és gyerekek szállítása is. A termelőszövetkezet hajdúszoboszlói üdülőjében jutalomként az elmúlt nyáron a tanulmányi és mozgalmi munkában kiemelkedő úttörők közül közel nyolcvanan nyaralhattak. A saját üdülőben a tsz-tagokból is sokan pihenhettek. Más üdülőhelyekre is küldte dolgozóit a vezetőség a megérdemelt munka elismeréseként. Tizenöten frissülhettek fel, gyűjthettek erőt Hévizen, Debrecenben és a Mátrában. R. G. Az erdő haszna Túlteljesítette tervét a főágazat 1433 köbméter ipari fa—Hordódonga és ládaelem . Több, mint ezer hektár a tarpai erdő. Ez sok embernek munkát, a termelőszövetkezetnek évről évre bevételt, jó jövedelmet jelent. Az erdő- és a fafeldolgozás együttesen fő ágazat. Bardócz József, főágazatvezetővel most az 1983. évi fagazdálkodásról beszélgettünk. Elöljáróban elhangzott, a főágazatban foglalkoztatottak száma átlagosan 50 fő, de ha a munka úgy kívánja, az erdészetben olykor százan is dolgoznak. Az évi termelési átlag 8—10 millió forint. Miként alakult ez az elmúlt évben? — Talán kezdjük az erdőtelepítéssel — mondta Bardócz József — hiszen nekünk a jövőre is gondolni kell. 1983-ra 27,8 hektár erdőtelepítést terveztünk. Ezt teljesítettük. Az újtelepítésű erdőben a főfaj kocsányos tölgy mézgásjéger eleggyel, fehér nyárral és fehér fűzzel. Erdőfelújítást, pótlást 6,8 hektáron végeztünk. Nem terveztünk befejezett erdősítés-átadást, ezzel szemben 15,4 hektár volt az, ami műszakilag befejezett és átadtuk. Ezzel az erdőművelési ág nyereségét növeltük. Ide tartozik még, hogy megbízásos alapon végeztük a határsávtisztítást, ami plusz 150 ezer forintot hozott. Végeredményben az erdőtelepítés, -felújítás, a műszaki átadás és határsávtisztítás együttesen 1 millió 137 ezer forint árbevételt jelentett. • Az erdőgazdálkodás komplex feladat, de a nagyobb pénzt minden bizonnyal a fakitermelés adja. Ez így igaz. És hadd mondjam mindjárt munkánknak ez a része a sok évi átlagnál is eredményesebb volt. Év elején úgy terveztük, hogy kemény rönkből 560 köbméter lesz a kitermelés, a tényleges mennyiség 598 köbméter, 107 százalék. Puha rönkből (nyár és fűz) a terv 142 köbméter volt, ennek több mint háromszorosát, 450 köbmétert termeltük ki. Az egyéb ipari fakitermelési terv 200 köbméter volt, ezt nem teljesítettük, ténylegesen 140 köbméter az év végi eredmény, összességében az ipari fatermelési terv 1302 köbméter volt, ténylegesen 1433 köbmétert, 111 százalékot teljesítettünk. Nagy volumenű évről évre a tűzifaterv. A tűzifa nagy részét a két szeszfőzde üzemeltetésénél hasznosítjuk, úgy, hogy kielégítjük a lakosság igényeit is. 1983-ra 2917 köbméter tűzifa kitermelését terveztük, teljesítettünk 3499 köbmétert, 120 százalék. • A tűzifa rendeltetése, felhasználása egyértelmű, de mi lesz a sorsa a rönköknek, az ipari fának? — A fa nagy részét igyekszünk fűrészüzemeinkben feldolgozni. A fűrészáru értékesebb, a feldolgozással nő a főágazat eredménye. A kitermelt ipari fából (rönkökből) összesen több mint ezer köbmétert dolgoztunk fel( ebben benne volt az 1982- ről maradt nyitókészlet is) és vásároltunk 163 köbméter akácfát, amelyre főként a hordódonga készítéséhez volt szükség. Hogy mit készítettünk? Levágtunk 190 köbméter puhafa deszkát, 401 köbméter ládaelemet, készült 30 köbméter hordódonga, 40 köbméter parkettfriz, és 98 köbméter kemény fűrészáru. A gyalult parketta 313 köbméter volt. A ládaelemek további feldolgozásra kerültek, készült 71 ezer Szabolcs-láda, jóval kevesebb a tervezettől, mert ennek a terméknek nem volt piaca. — Termelőszövetkezetünknek kiépült kereskedelmi kapcsolata van. Partnereink a faárura a Fűrészlemez és Hordóipari Vállalat, a Tiszalöki Faipari Kombinát, a ZÖLDÉRT, de még az az Országos Műemlék Felügyelőség is. Ez utóbbira egy kicsit büszkék is vagyunk, hiszen a tarpai erdőkből kerülnek ki azok a gerendák, faanyagok, amelyeket felújításoknál használtak, felhasználnak. Hogy néhányat említsek: tarpai gerendákkal dolgoznak, dolgoztak a szentendrei Falumúzeumnál, a dorozsmai szélmalomnál, a tákosi templomnál, a túristvándi vízimalomnál és még számtalan helyen ... • Mindezek után miként lehet az erdészet munkáját, a fafeldolgozást értékelni. Sikeres volt 1983? — Kétséget kizárólag. Bár a rendkívüli meleg, az aszályos év a mi munkánkat is nehezítette, főként a telepítést és az erdőápolást, szóval ennek ellenére sikerül mennyiségileg többet, minőségileg jobbat adni. Sok nevet említhetnék, akik derekasan helytálltak. Az erdészetben: Sütő Béla és Esze Bertalan brigádvezetők irányításával, a faiparban: Ficze László és Kurtas Gusztáv brigádvezetők irányításával végeztek jó munkát a tsz-tagok és szakemberek. Még az év befejezése is jól sikerült, hiszen az eredetileg tervezett karácsonyfa helyett háromszoros mennyiséget értékesítettünk, több mint 400 ezer forint értékben. Ez azért is fontos, hiszen a karácsonyfa-tisztításból származott, és ez is része az erdőápolásnak.