Eszmélet, 2008 (20. évfolyam, 77-80. szám)
2008 / 77. szám
Eszmélet Társadalomkritikai és kulturális folyóirat. Megjelenik évente négyszer. Történelem Lewis H. Siegelbaum: A szovjet munkás késői románca a nyugati historiográfiában A neves szovjetológus és munkástörténész azt a kérdést vizsgálja, hogyan alakult a szovjet munkásokkal foglalkozó nyugati történetírás, melyek voltak a historiográfia fő paradigmái, és merre tart ma a kutatás. Arra a következtetésre jut, hogy a munkások „aranykorának" a historiográfiában is vége; míg korábban a forradalom hőseiként ábrázolták (és ünnepelték) őket, ma divatba jöttek az „impulzív néptömegek”, akik tulajdonképpen az elnyomás elleni „saját” lázadásuk áldozatai. Eme pesszimista historiográfiai kép ellenére a szerző a tanulmány végén felvázol néhány olyan irányt, amelyben vannak ígéretes kutatások, és amelyek új perspektívát (is) adhatnak a munkás-történetírásnak............................................ 5 Mark Pittaway: Visszavonulás a kollektív tiltakozástól - Háztartás, nemek, munka és népi tiltakozás a sztálinista Magyarországon A szerző a források tükrében vizsgálja, milyen formái voltak a munkástiltakozásnak Magyarországon az 1950-es évek elején, amikor az állam normarendezés címén jelentősen megnyirbálta a munkásjövedelmeket, az erőszakos kollektivizálás eredményeképpen pedig az állami ellátás is akadozott. A tanulmány érvelése szerint a nyílt tiltakozás visszaszorulását, majd megszűntét nem pusztán a nagyfokú elnyomás magyarázza. A munkások - és különösen a nők - egyre többet fektettek a privát szférába, amely a bizonytalan és kevés állami jövedelem mellett biztosította a család megélhetését. Még a legsikeresebb háztartások sem voltak teljesen önellátóak, az 50-es évek tapasztalata azonban fontos szerepet játszott a szocialista privatizáció eszményének kialakulásában................................. 26 Tóth Eszter Zsófia: A fekete vonat, Cséplő Gyuri, A pártfogolt - Ingázók a dokumentumfilmekben A tanulmány első része áttekinti az ingázókkal kapcsolatos szocializmusbeli magyar szakirodalmat, és képet ad arról, hogyan jelentek meg a kétlaki munkások a hivatalos diskurzusban. Fontos rámutatni, hogy a városi munkások gyakran irigykedve tekintettek a mezőgazdasági és ipari jövedelemmel rendelkező családokra, és ezt az ellentétet a propaganda is erősítette. A hosszú távon ingázók nagy csoportja azonban éppen a legszegényebb rétegekből került ki, akiknek sokszor a városba költözés, a segédmunkás-lét is jelentett bizonyos fokú társadalmi mobilitást. A tanulmány második részében a szerző a dokumentumfilmek tükrében elemzi, hogyan jelent meg az 1970-es és 80-as években a „fekete vonatok" ingázó közönségének szegénysége és kiszolgáltatottsága mint szociális kérdés................................................................................................................... 50